Sidari felé repít a Reelaux Digital első kiadványa

Közelmúltban már beszámoltunk arról, hogy Reelaux saját kiadót indított Reelaux Digital címmel. A label első kiadványa - ami nem más, mint a label boss 'Halfway To Sidari'-jának 2012-es re-release-ze - pont ma, azaz április 20-án került a beatport virtuális polcaira. Ennek kapcsán beszélgettünk az alakulásról, a várható felhozatalról és más érdekességről.

DZ: Honnan jött az ötlet a kiadóalapításra?
R: A kiadóalapítás szerintem egy természetes állomás, ha az ember egy ideje a zenei életben mozog és a jövőbeni tervei közt is ez szerepel. Még egy CD és Bakelit eladásokkal nem foglalkozó, csak mp3 formátumban áruló kiadó üzemeltetésével is rengeteg a munka, főleg az induláskor, de látva a már évek óta zajló zeneipari folyamatokat, az idei év elején kezdtem úgy gondolni, hogy itt az idő mégis belevágni. Eddig talán túl korai volt, nem volt még meg a kellő tapasztalat hozzá, ezután meg már biztosan túl késő lesz. Az elsőt azt hiszem, nem kell magyaráznom, de az, hogy miért lenne ezután túl késő, az érdemel pár szót: 20 éve lehetetlen volt hatalmas indulótőke és több tucat alkalmazott nélkül egy jól működő kiadóvállalatot működtetni. 10 éve még hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az mp3 térhódítása elindult a klubokban is, így a fizikai megjelenés kezdett veszíteni a jelentőségéből. Ezt felismerve, pár kiadó átállt a költséghatékonyabb digitális megjelenésre, terjesztésre és promócióra. 2012-re pedig elérkeztünk oda, hogy naponta kb. annyi zene jelenik meg az iTunes-on és a beatport-on, hogy azt folyamatosan, megállás nélkül több hétig hallgathatnánk. Ebből a tömegből kiemelkedni iszonyatosan nehéz, és a helyzet a kiadók szempontjából egyre rosszabb lesz, hiszen egyre több van belőlük. Ezekről órákig lehet beszélni, de szerintem bárki könnyen levonhatja a következtetéseket.
Másrészt meg az adta az ötletet, hogy nagyon nagy szabadsággal jár, ha az embernek nem kell kiadókkal küzdenie elszámolásokért, (pont most van folyamatban egy ilyen ügy nálam) saját maga döntheti el, hogy mit mikor jelentet meg, stb. Arról nem is beszélve, hogy eközben rengeteg barátságra és munkakapcsolatra lehet szert tenni.

DZ: Milyen stílus illetve hangzás áll a középpontban?
R: A vicces az,hogy itt az első megjelenés és még mindig nem alakult ez ki véglegesen. Van természetesen egy irányvonal, amit követek zeneileg, ami azért remélem elég jól behatárolható lesz azok számára, akik követik a Reelaux Digital ténykedését, de mivel rengeteg stílust szeretek, lehetetlen lenne a kiadót egyetlen egyre lekorlátozni. Van pár tényező, ami kizáró, nem lehet a track például: unalmas, punnyadós, (elvégre tánczenéről beszélünk, vagy mi) öncélúan művészkedős, sablon loop-okból összerakott, több másik zenéből összelopott, Sokol rádió szintjén megszólaló. Ezzel a zenék 90 %-át mindjárt ki is zártuk. Abban hiszek, hogy ha sikerül egy magas színvonalat képviselni, akkor a stílus teljesen mindegy, mert lesz olyan ember, akinek éppen az tetszik.

DZ: Kik erősítik a Reelaux Digital csapatát?
R: Jelen pillanatban még alakulás alatt van a csapat. Az első 5 release anyaga már 100%-ig kész, de jó páran jelentkeztek be egy-egy remixre, vagy kislemezre az év második felére is. A konkrét nevek inkább legyenek még meglepetések. Ami biztos, hogy én is készítek egy track-et néha-néha.

DZ: Mit lehet tudni az első kiadványotokról?
R: Első kiadványként egy hozzám nagyon közelálló zenét szerettem volna megjelentetni, így esett a választásom a ’Halfway to Sidari’ című track-re. Ez tulajdonképpen egy régi-új kislemez, és annyi a története, hogy 2009-ben kaptam egy meghívást Korfura, Sidari-ra zenélni, és egy nagyon jó, emlékezetes buli kerekedett ki a dologból, erősen a hatása alá kerültem a helynek. Hazaérkezés után kezdtem dolgozni ezen a zenén és próbáltam annak az estének a hangulatát belevinni. Amikor kész lett, szétküldtem kiadóknak és a svéd Inkfish csapott le rá. Nekik szerencsére nagyon tetszett, így csináltak rá egy remixet is, ami a Beatport Progressive House Chart 21. helyéig jutott és elég sokáig fent is maradt rajta. Aztán láttam, hogy elég sokan pörgetik mindenfelé, többek közt Eelke Kleijn Brazília egyik elég jó tengerparti klubjában. Ezek az élmények nagyon sok energiát adtak, szóval megbeszéltem Andreas-szal az Inkfish-ből, hogy a Reelaux Digital-on is kijöjjön, én pedig – hogy valami új is legyen- az eredeti helyett összeraktam egy 2012-es átdolgozást a kislemezre. 
A jövőbeni tervekről még túl sok mindent nem tudok, így nem is szeretnék mondani, az csak nagy szavak dobálása lenne. Egy konkrétum van: szeretnék a távolabbi jövőben bakelitlemezen is megjelentetni, már tettem pár lépést az ügyben. Minden attól függ, hányan lesznek kíváncsiak a zenéinkre, reméljük minél többen.

Reelaux - Halfway To Sidari 2012

Label: Reelaux Digital
Katalógus szám: RLXD12001
Megjelent: 2012. április 20.
Stílus: Tech House, Progressive House
Producer: Topa Ferenc

Tracklist:
1. Halfway To Sidari (Reelaux 2012 Rework) (6:51)
2. Halfway To Sidari (Inkfish Remix) (8:30)





BUY RELEASE ON BEATPORT

Zeneajánló: Diego Poblets, Hartmut Kiss, Bastiq2ooo & Denneberg, Ivan Jaime & Andes Lopez

Ez egy igen brutál zeneajánló lesz, ezt már előre bocsátom. Juan Deminicis ezúttal deep-esebb énjét helyezi előtérbe Diego Poblets 'Eliptica'-jához készített remixén. Eelke Kleijn továbbra is masszívan tolja az ipart, ezúttal sem váltotta aprópénzre a tehetségét, s egy intelligensen csapatós verzióval rukkolt elő Hartmut Kiss 'Water Games'-éből. Felüdülés gyanánt ide ékelődik egy remekül összehegesztett downtempo darab Bastiq2ooo & Denneberg prezentálásában. Zárásként pedig Ivan Jaime és Andres Lopez anygali progi hímnusza az 'Angel Signs' libabőröztet.

Diego Poblets - Eliptica (Juan Deminicis Remix) [Stripped Records]
A Stripped Records-tól már megszokhattuk, hogy minőséggel rukkolnak elő. A 079-es sorszámú kiadványukkal sincs ez másképp, amit Diego Poblets jegyez. Az 'Eliptica' eredetiben kellemes, álmodozós house muzsika. Juan ezt tiszteletben tartva a tőle megszokotthoz képest jobban a deep house felé húzó remake-t hozott tető alá. A baseline tagadhatatlanul Deminicis-es, az eredetiből kölcsönvett vonósok és a mélységből előszűrődő atmoszféra egyből magával ragad, s nem is enged egészen a végéig. A kiállásban aztán a zongora is beszáll a végeredmény tökéletesítésében. Részemről full support! A többi átirat közül a dark-osabb Luis Bondio remixet tudom még ajánlani behatóbb tanulmányozásra.



Hartmut Kiss - Water Games (Eelke Kleijn Remix) [Definition Records]
Eelke Kleijn viszont argentin kollégájával ellentétben most rendesen főidős prog-ban gondolkodott. Bár tény, hogy a 'Water Games' eredetije is egy epikus, 10 és fél perces szörnyeteg lett, viszont Eelke olyat gyúrt belőle, amitől még mindig keresem a leesett állam. A baseline-t feszesebbre lőtte és cselesen bújtatja elő azt egy filter segítségével. Három és fél percnél egy string gondoskodik a borzongásról, agytekervényeink rendesen nekilódulnak. A hamarosan beköszönő breakdown után visszatérünk a pumpáláshoz, s ismét elkezd épülni a zene, miközben a háttérben a Cid Inc által tökéletesre járatott elektronikus hangzás dolgozik, de elég rendesen! Azt hiszem, ha ez felcsendül egy buliban, ott egy emberként mozdul meg rá a tömeg.



Bastiq2ooo & Denneberg - No Exceptions [Eyepatch Recordings]
Bevallom töredelmesem a két előadó neve semmit sem mondott nekem ezidáig. Ezidáig, ezt hangsúlyoznom kell! A szcénán belül legendának számító Bonzai-tól pár hónapja kapom a promo cuccokat, éspedig a Flashtech-el közös 'I don't know' EP-nk megjelenése óta. Eme ominózus produkció is a napi ajándékok között figyelt (lévén az Eyepatch is a Bonzai kiadóhoz tartozó allabel). Elsőre nem igazán tetszett a kislemez, olyan kockának tűnt az egész, viszont a címadó tétel mégis valamiért repeat-ért kiálltott. Aztán, hopp, szinte varázsütésre megértettem a lényegét! A 'No Exceptions'-ben 95 BPM környékén kezdi meg a masírozást a tört ütem, viszont a háttérben egy lefojtott groove feszíti szét a laza kereteket. Két és fél percnél beköszön a fődallam, csengőn-bongón, elgondolkodtatóan gördül tovább az atmoszférát adó string-en. Egy magazinműsorból kölcsönzött német szövegelés is hallható a drogokról, ezzel kvázi témát kap a track. Erős produkció!



Ivan Jaime & Andres Lopez - Angel Signs (Original Mix) [Lowbit Records]
A nagy sikerű '76 Spheres' után a duó ismét egy veretes művel jelentkezik. Ivan Jaime neve nem lehet ismeretlen, hiszen Dark Soul Project-ként már jó ideje forog a neve a különböző playlist-eken, válogatásokon, mixeken. Úgy néz ki DSP-ként a dark progressive-től a deep house felé vette az irányt, viszont polgári nevén megmaradt a progressive sound-nál. Az 'Angel Signs' a Lowbit félszázadik kiadványa, melyen az original mellett egy Weepee és egy Karl Johan remix is feszít. Nálam magasan az eredeti verzió a befutó. A kezdés átlagosnak hat, ám első ijedtségemet hamar feloldották a menetrendszerűen bekapcsolódó string- és szintihangok. Három percnél már elég komplex hangzás iparkodik a kedvünkre tenni, ami 5 percnél egy ügyesen beiktatott kiállásba torkollik. A piano itt lendül bele, s ad éteri hatást a műnek. Tetszetős, jól felépített, s egyben érzelmes produkció.

Zeneajánló: Három zene, amit érdemes lecsekkolni

Ismét vártam pár napot, hogy három aktuális single kedvencemet meg tudjam osztani veletek. Lesz közte csodaszép, nyugis atmoszférájú vokálos szerzemény, zakatolós és elgondolkoztatós darab is egyaránt. A forrásom ezúttal a Release Promo youtube csatornája volt, innen is pacsit küldök nekik a sok jó muzsikáért. Na, akkor kalandra fel!

Satoshi Fumi ft Aelyn - You know (Stephen J. Kroos remix) [Spring Tube]
A japán Satoshi Fumi és Aelyn közösködésére egyből mindenki felkapja majd a fejét. A lélekkel teli house szerzeményt a holland Stephen J. Kroos gondolta tovább, nem kicsit megvadítva az eredeti atmoszférát. Stephen egyébként rutinos producer, anno még Dj Stephen néven kergette őrületbe a nagyérdeműt pumpin' house lemezeivel az ezredforduló környékén (pl. a '7 minutes of life'-fal, ami Sterbinszky 'House Sound Of Dance Tuning Disco'-os mix cd-jén is megtalálható). Az utóbbi időben egyértelművé vált, hogy Kroos bátyónak a deep house dobogtatja meg a szívét (az Anjunadeep-el való szerződéskötése is sejtette már), ez jelen remix esetében is maximálisan tetten érhető. Csodaszép darab, iszonyatosan igényesen összerakva.


Chris Mozio, Nikko Z - Monotony (Dousk remix) [Movement Recordings]
Számomra teljesen új névnek számít a két görög szerző, miattuk azt hiszem nem is kezdtem volna neki az EP meghallgatásának. Az egyik remixet jegyző Ioannis Douskos aka Dousk viszont garantálta már hallgatás nélkül is, hogy valami jól sülhetett ki a produkcióból. Mint a neve is jelzi nem a dallamok dominálnak, szépen lassan építkezik, s kezd kibontakozni a zene fő mondanivalója. Öt percnél aztán kapunk egy mesterien megcsavart kiállást, majd visszatérünk a zakatoláshoz. Itt pont az tetszik, hogy nem lett túlvariálva a zene: az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, na meg, hogy Dousk tette rá a kezei

Eelke Kleijn - Insane In The Mainframe [Survival]
A végére hagytam a legjobbat. Eelke Kleijn földöntúli teljesítményén már meg sem lepődünk, viszont ezúttal is meg tudott lepni bennünket valami frissel és átütő erejűvel. Az 'Insane in the mainframe' nem az a tipikus könnyen emészthető house zene. A komoly baseline és a tétova szintik egymást lökdösik, majd alulról támogatásként egy csodaszép string úszik be, ami a kiállásban is főszerepet játszik az acid-be csavart groove-val együtt. A groove aztán erősebbnek bizonyul, mar de rendesen. Erre a részre tuti megőrülnék egy klubban 3000 ezer ember között önfeledten bulizva. Persze a céltalan erőfitogtatás nem Eelke ismertetőjegye, így a string-et és a sejtelmes dallamokat ismét visszaküldi és szépen lefilterezi a TB-303-as groove-ot.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a track már biztosan ott lesz a jövő szerdán esedékes 'Float Away' 41-es epizódjában.

Zeneajánló: Eelke Kleijn - Body language

Komolyan hihetetlen ez a pali, ontja magából a jobbnál-jobb zenéket. Még alig csengett le 'Untold stories' című albumának sikere máris attól független EP-kkel bombázza a nagyérdeműt. A Nervous Records-on megjelent 'Body language' két különböző ívet leíró darabbal érkezik.
A 'Body language' a deep house szépségeit foglalja keretbe. Aki kedveli a repetitív, puha string-ekkel és deep hangokkal felvértezett zenéket (Timewriter, Terry Lee Brown Jr. féle vonalat) annak száz százalék, hogy be fog jönni. Profin összerakott, igényes darab.
A 'Housey temp' egy kicsit tech-esebb irányba mozdul a ritmusszekciót illetően. A track-et egy vidám groove állítja pályára, majd egy arpeggio dallam kezd el megdolgozni bennünket, klasszikus deep house ágyazatba öntve. Nagy pacsit küldök innen is Eelke-nek, hogy ilyen szinten műveli a zeneszerzést. Aki kicsit visszariadt az 'Untold stories'-on képviselt hangzás miatt, most megnyugodhat, a kísérletezés itt nem kapott helyet. 10/10-es EP, mindenkinek ajánlom meleg szívvel.

Eelke Kleijn - Body Language

Label: Nervous
Stílus: House
Megjelent: 2011. január 18.

Tracklist:
1. Body Language (Original Mix) (7:44)
2. Housey Temp (Original Mix) (6:59)

Eelke Kleijn elhallgatott sztorikat mesél

A rotterdami Eelke Kleijn holland létére nem trance-ben utazik. A 2003-as '4.5 Billion Years' című EP-jével kezdte meg máig tartó diadalmenetét a konvenciók nélkül minőségi elektronika terepén. 2006-ban aztán úgy döntött nem vár másokra a lemezkiadásnál, így saját label-t gründolt Outside The Box Music néven. 2007-ben leszerződött a Global Underground-dal és első LP-je a 'Naturally Artifical' a nagy múltú kiadó bábáskodása mellett jelent meg. Három év elteltével ideje volt már ismét valami frissel és korszakalkotóval előrukkolnia, noha az elmúlt 36 hónapot sem céltalan henyéléssel töltötte, egy raklapnyi saját produkcióval és remixszel örvendeztette meg az értő közönséget.
Az 'Untold stories' az ördögien zseniális 'Ortni'-val kezdi meg az utaztatást. Ez nem más, mint egy modernkori szimfónia sok vonóssal és profi zeneszerzői háttérrel. A 'Violintermezzo' megmarad a komolyzene terepén, csak ezúttal némi törtütem is beszáll a képbe. A hegedűszóló valami eszméletlen atmoszférát kölcsönöz a darabnak, amitől a hideg ráz. Az 'Arpeggiator Stories'-nak a címben említett zenei effekt adja a gerincét. Félelmetes, hogy ez a szerzemény is valósággal egybeforr az előző kettővel. Az 'Arpeggiator Stories Continued' ugyanazt a témát járja körbe 4/4-re helyezve vastag baseline-nal és space-s hatású hangokkal megküldve. A 'Harpy' elég absztrakt motívumot boncolgat baljós hangulat kíséretében. A vége felé beúsztatott kiállásban kozmikus nyugalom lesz úrrá a zaklatottságon. A 'The Lone Ranger' acid-es dallama és húzós basszusa ütős egyveleget alkot, s ezt tovább fokozza a pad a háttérben. Majd egy elektronikus gitár veszi át az irányítást, s ettől olyan '80-as évekbeli space diszkó hatása lesz az egész muzsikának. A 'Nu Gaat Het Los' igencsak morcosan startol, de ez csak átmeneti, mivel a deep hangok finomítanak az érdes textúrán, a kiállásban beköszönő string dallam pedig a legjobbak közé emeli a számot. A 'Sat But No' egy rövid kis interlude, de annál líraibb és dögösebb. A 'Theme For Nosey' disszonáns hangjaival és nyomasztó string-jével hívja fel magára a figyelmet, nem az a tipikus Kleijn-féle atmoszférikus borulás. A 'Gevoelsplaat' Oxia Domino-jához hasonló baseline-nal vesz villámrajtot, majd jönnek az álomszerű hangképek és az öblös hangok ellenpontjaként bontják a sub-ok hegemóniáját. A 'Theme For Spliffy' a Nosey-témától finomabb, légiesebb szerzemény, nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan felbukkan valamelyik 'Float Away' epizódban. A 'Compact' az album első olyan zenéje, ahol vendégművész is beköszön, még pedig az edzett house harcostárs Nick Hogendoorn személyében. A 'Compact' vonós sample-je adja a sodrást, amihez egy alaposan megeffektezett szinti fejel rá. A 'Survival Of The Fattest' gurgulázós basszusára egyből felkaptam a fejem, no modnom egy peak time roller-rel van dolgunk. És igen, bár a megérkező lélekemelő melódia hatására sokat szelídül a membrángyilkos szekció. Aztán mégis van új a nap alatt egy eszement nagy acidszóló hozza vissza az energiatöbbletet. A 'Flavour Saver' alatt egy kicsit megpihenünk, mintha Schiller-t hallanám live-ban. A 'Will I love' a korong egyetlen vokálos szerzeménye, ahol Niels Geuzebroek nyújt felejthetőt. Kicsit rock-os, rádióbarát felhangot kap az egész nóta, de azt hiszem ez bocsánatos bűn, mivel Eelke ezzel próbált egy szélesebb közönséghez szólni. A záró 'Bend It Like Bender' kozmikus lebegése méltó módon tesz pontot a kaland végére.
Eelke Kleijn igencsak magasra tette a mércét előző albumával, de az 'Untold Stories'-zal ezt nem hogy tartani tudta, hanem meg is fejelte. Hihetetlenül kidolgozott munkák kaptak itt helyet, a szimfónikus elemekért és a komolyzenei ihletésért külön piros pont jár Mr. Kleijn-nek. Van itt főidős breakbeat, álmodozós prog house, semmibe vesző szférák zenéje, s egy kis vokál parádé a slágerfalóknak. Sokszínűsége és rendkívüli megszólalása miatt 9,5/10-re értékelném. Az év eddigi legjobb produktuma.

Eelke Kleijn - Untold Stories

Label: Manual Music
Katalógus szám: MANCD003
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Progressive House, Minimal, Tech House
Producer: Eelke Kleijn

Tracklist:
1. Ortni (3:46)
2. Violintermezzo (2:57)
3. Arpeggiator Stories (1:54)
4. Arpeggiator Stories Continued (4:56)
5. Harpy (5:37)
6. The Lone Ranger (5:32)
7. Nu Gaat Het Los (7:01)
8. Sad But No (1:16)
9. Theme For Nosey (8:24)
10. Gevoelsplaat (7:08)
11. Theme For Spliffy (8:04)
12. Compact (feat. Nick Hogendoorn) (8:37)
13. Survival Of The Fattest (6:14)
14. Flavour Saver (1:40)
15. Will I Love (feat. Niels Geuzebroek) (6:53)
16. Bend It Like Bender (1:30)

Belehallgatós