A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reelaux digital. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reelaux digital. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 2., szerda

SNYL: "Életemben először a trendi hangzásvilágnak és annak, amit képviseltem lett metszete"

Topa Ferenc barátunk nem először szerepel a blog hasábjain. Korábban már írtunk róla és kiadójáról a Reelaux Digital-ról, jómaga társszerzőként is bemutatkozott a DZ technikai rovatában publikált többrészes cikksorozatot a zeneírásról (itt és itt), valamint megosztotta gondolatait az önmenedzselés fontosságáról is (itt). Ezúttal 2017-ben indított SNYL projektje kerül a fókuszba, ugyanis az elmúlt öt évben kemény, tudatos munkával olyan szinten berobbant a karrierje, hogy a világ legjobb techno és indie dance kiadói (JEAHMON, Sincopat, Katermukke) egymás után kopogtatnak az ajtaján original és remix után érdeklődve.

DZ crew: Ha jól emlékszem az első megjelenésed 2004-ben a True Sounds Of Freee 5-ön volt a 'Message Of The Unknown'-nal, ami egy kellemes, dallamos break track. A ZRG alteregóddal ezt követően a techno mellett tetted le a voksodat, elég csak a Hungarian Techno Only 1-2 válogatáson megjelent zenéidre illetve a hivatalos Mayday hímnusz 'U Make The Rules'-ra készített remixedet említeni. Miért pont a techno került a fókuszodba?
SNYL: A látszat ellenére nem volt fókuszban a techno túlságosan, ugyanolyan intenzitással készítettem más műfajú zenéket is, csak akkoriban - köszönhetően pár embernek, például a Collins & Behnam duónak azok meg is tudtak jelenni. Akkoriban nem sok embert ismertem a szakmán belül, így az, hogy ők fantáziát láttak bennem, sokat jelentett.

DZ crew: Később jött a Reelaux projekt, ami a house-osabb, dallamosabb progressive vibe-hoz húzott. Mi indokolta, hogy válts technoról egy kicsivel könnyedebb vonalra?
SNYL: Az is egy állomása volt az útkeresésemnek. Ez egy visszatérő dilemma volt nálam abban az időben, hogy merre tovább. Mivel mindenféle zenét szerettem, nehezemre esett egynél leragadni, ugyanakkor éreztem, hogy többet futtatni nincs energiám. Előtte is írtam lassú, dallamosabb zenéket, annyi történt csupán, hogy a technos dolgokat elhagytam időközben teljesen, mert azt addigra már kicsit üresnek és ellaposodottnak éreztem. Abban az időben hódított a számomra idegen minimál irányzata, amitől próbáltam távol tartani magam. Azt vettem észre, hogy zeneíráskor egyre többször jött progis téma, szóval arra a következtetésre jutottam, hogy ha az jön, akkor rá kell feküdni 100%-ig.

DZ crew: 2012 pont eme alteregód insipirálta a Reelaux Digital kiadó alapítását is, ami az Proton égisze alatt működött és egészen 2018-ig ontotta magából a jobbnál-jobb release-ket. Honnan jött az ötlet kiadót alapítani, és mi volt az elsődleges célod vele? Miért döntöttél úgy, hogy pontot teszel a Reelaux Digital sztori végére?
SNYL:
Egy kiadó menedzselése nagyon sok időt és energiát emészt fel, arról nem is beszélve, hogy pénzt is érdemes rakni bele bőven, ha az ember sikerre akarja vinni. A kezdeti sikerek engem is megleptek, nem gondoltam, hogy pár megjelenés után ott fog tartani a dolog, hogy  a legnagyobb nemzetközi DJk pörgetik az itt megjelent zenéket, de aztán beindult egy stagnálás, nem fejlődött tovább. Az okokat keresve rá kellett jönnöm, hogy még többet kellene áldoznom rá, hogy az igazi áttörés megtörténjen, de egyedül nem fért bele, hogy még több időt és energiát szánjak rá. Viszont azt meg nem akartam, hogy ne olyan színvonalon működtessem, ahogy elterveztem, ezért inkább befejeztem a dolgot. Ezért működik most sokkal jobban az Artessa Music, mert itt ugye négyen vagyunk, mindenki hozzáteszi, amit tud. Én elsősorban a kiadó ügyeivel foglalkozom, mivel nekem már volt ebben tapasztalatom, de szerencsére ezt a részt sem egyedül viszem, így belefér az időbe. Cserébe a bulik szervezésébe nem igazán szoktam belefolyni.

DZ crew: Két olyan nevet tudok említeni a Reelaux Digital igencsak széles repertoárból, akik nálad fordultak meg először magyar viszonylatban és azóta igen komoly nemzetközi karriert futottak be: ők Shimmer (NL) aka Lake Avalon és Dmitry Molosh. Bár manapság a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésére a producereknek, nagyon kevesen futnak be igazán. Eme két úriembernek mi lehetett a titka?
SNYL: Őszintén szólva nem tudom biztosan. Nyilván tehetségesek voltak már akkor is, de voltak hozzájuk hasonlóan tehetséges producerek nálam bőven, akik viszont nem jutottak ilyen messzire valamilyen oknál fogva. Ha általános receptet akarunk megfogalmazni a sikerességre, akkor azt gondolom, hogy egyrészt természetesen fontos a minőségi produktum, ez alap. Másrészt az is fontos, hogy az ember rendszeresen tegye le az asztalra ezeket, ne csak elvétve. Harmadszor pedig kell az is, hogy az ember tudja promózni magát. Itt nem helytálló az a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Dehogynem! Hiába ír valaki nagyon jó dolgokat, ha azt nem tudja eljuttatni az emberekhez. Úgy tudnám összefoglalni, hogy aki sűrűn jó zenéket tud kihozni, amiket aztán el is tud juttatni szélesebb közönséghez, annak jó esélye van arra, hogy kitűnjön a tömegből előbb-utóbb.

DZ crew: A SNYL projekted egy 2017-es Kamilo Sanclemente remix kapcsán hívtad életre. Nem mellesleg a névválasztásod is elég spontán volt, mégis frappánsan sikerült.
Azóta szépen apránként, de berobbant a karriered. A techno/indie dance kellemes egyvelegét jelentő munkáid olyan neves kiadóknál találtak otthonra, mint a Sincopat, JEAHMON!, Beatfreak, Click vagy a Freegrant Music. Ez mennyire volt tudatos trendkövetés és mennyire a gyökereidhez (techno) való visszatérés egy nagy adag örömzenéléssel nyakonöntve?
SNYL: Abban az időben jutottam el arra a pontra, hogy elkezdtem tudatosan építeni a dolgokat. Eldöntöttem 2017-ben, hogy onnantól kezdve tényleg komolyan veszem a zenélést és látványosabb eredményeket fogok elérni, vagy akár abba is hagyhatom. Nem pénzügyi eredményekre gondoltam elsősorban, hiszen akkor pop zenét kezdtem volna el írni :) Inkább csak arra kell gondolni, hogy rövid és hosszútávú célokat állítottam magam elé és tudatosan haladtam azok felé. Egy nagyon szerencsés véletlen is közrejátszott abban, hogy jól alakultak aztán ezek a dolgok: ahogy fent is írtam, a techno kicsit lelketlenné vált számomra, a prog. house meg olyan volt, mintha 15 éve semmit nem változott volna, egyszóval unalmas lett. Erre adott frappáns választ a melodic hangzás előretörése, ami azt mutatja, hogy mások is keresték az átmenetet a két műfaj között. Szóval a szerencse az volt, hogy életemben először a trendi hangzásvilágnak és annak, amit én képviseltem lett metszete. Emellett kellett az is persze, hogy sokat fejlesztettem az otthoni stúdiómon és a tudásomon egyaránt. Ez a három tényező, de főleg az utóbbi kettő kellett ahhoz, hogy nagyobb kiadók is szóba álljanak velem.

DZ crew: A Sincopat-hoz az AFFKT Bac remixversenyének megnyerése kapcsán kerültél, ami önmagában is egy óriási fegyvertény. Jár érte a gratuláció! Ha jól csiripelték a madarak, kevesebb, mint két hét alatt született meg a nyertes mű. Mesélj erről kérlek egy kicsit!
SNYL: Köszönöm :) Igen, elég spontán lett az a zene, az biztos :) A nagy részét gyorsan összeraktam, kb megvolt egy délután alatt. Aztán a maradék másfél hét azzal ment el, hogy a fő szintinek a hangját kerestem. Nem tudtam, mi, csak éreztem, hogy valami még nagyon hiányzik a zenéből, így sok idő ment el azzal, amég rájöttem, mi illene bele. Végül a Native Instruments TRK-01 basszusszintije hozta meg a megoldást, abból csavartam ki a főtémát. Amúgy a mai napig meglep, hogy annak a remixnek mekkora sikere lett, másfél éve jelent meg és kb 2 héttel ezelőttig vezette a Sincopat eladási listáját, közben a világ tényleg minden tájáról kaptam videókat, amiben az szól a tánctéren. Fantasztikus érzés, közben meg messze nem tartom a legjobb zenének, amit írtam, nem is igazán szoktam játszani.

DZ crew: 2019 label fronton az újrakezdés éve volt számodra, hiszen barátaiddal (David Lacfi, SLP, Tobak) közösen alapítottátok meg az Artessa Music-ot, ahol a dallamosabb techno témák, indie dance produkciók adják egymásnak a kilincset. Ha lehet úgy fogalmazni nem kispályában gondolkoztok, mert eddig már olyan nevek fordultak meg nálatok, mint EdOne, Rafael Cerato, Space Motion vagy éppen Stas Drive. Mennyivel könnyebb vagy nehezebb egy új labellel elstartolni egy olyan korszakban, ahol minden előadónak gyakorlatilag saját kiadója van? Mennyire nehéz összehangolni a négyőtök elképzeléseit, hangzásbéli különbségeit?
SNYL: Viszonyítás kérdése: bizonyos szempontból nehéz kitűnni a többi kiadó közül, mert telített a piac, másrészt viszont sok más kiadóval szemben vannak előnyeink, például amit fent is említettem, hogy többen vagyunk, így többfelé oszlik el a munka. Nem nagy titok, hogy egy kiadó sikeressége arányos a befektetett munkával és pénzzel. Nyilván kell amellett az is, hogy az ember jó érzékkel jelentessen meg jó zenéket, de ez annyira szubjektív, hogy kár is belemenni. Mi azokat a kiadókat szeretjük, ahol szélesebb a paletta és nincsenek egy hangzásra ráállva, nem követik vakon a trendeket, hanem próbálnak olyan zenéket bemutatni a közönségnek, ami akár évek múlva is játszható lesz. Emellett fókusz az is, hogy magyar kiadóként segítsük a magyar feltörekvő producereket. Hogy csak egy példát említsek, Tamas Skafar nálunk megjelent zenéjére figyelt fel a promo emailek által a patinás Steyoyoke label, akik ezután meg is kerestek minket, hogy licenszelnék tőlünk az említett zenét. Persze igent mondtunk rá, azóta pedig Tamásnak nagyon jó a kapcsolata velük és több zenéje is jött ki náluk.

DZ crew: Kicsit visszatérve a zenéléshez: milyen felszerelés áll rendelkezésedre a studiódban? Van egy kedvenced, ami nélkül nincs egyetlen SNYL produkció sem?
SNYL: Elég sok stúdiós felszerelést volt lehetőségem kipróbálni, de valahogy mindig visszatértem az in the box megoldásokhoz, mert a külső vasak lassították a workflowt. Szóval szintik helyett elkezdtem inkább hangfalra és akusztikai panelekre költeni, ezek esetében jobban látszott az eredmény :) Azért egy Roland SE-02 szintit megtartottam, mert bár nem szeretem a kis gombjait, a hangja elég jó, úgyhogy szoktam néha használni. Megnyugtatásul, engem sem került el a zenész körökben GAS (gear acquisition syndrome) néven ismert jelenség, sőt. Minden estét azzal zárom, hogy remek lehetőségek után kutatva átnézem az apróhirdetéseket, de nagy szerencsémre (és a családoméra) ritkán akadok kincsekre :)

DZ crew: Idő közben már kétgyermekes családapa lettél. Hogyan tudod a zenét beilleszteni a családi teendők és a napi munkád mellé?
SNYL: Nem könnyen, hogy finoman fogalmazzak. Az, hogy mindenkinek arra van ideje, amit igazán fontosnak tart, a világ legnagyobb baromságának tartom. Sok lemondással jár a dolog és sok fontos dolog marad el zenés dolgok miatt. Hogy csak egyet említsek, a szociális kapcsolataim eléggé alapszinten vannak. Szerencsére a családom támogat és elnézi, amikor elvonulok a stúdióba, de jó lenne, ha egy nap 30 órából állna :)

DZ crew: Milyen megjelenésekre számíthatunk tőled a közeljövőben? Buli fronton hol csíphet el téged/titeket a nagyérdemű a közeljövőben?
SNYL: Nagyon sok megjelenés van folyamatban szerencsére, az olyan jól bevált kiadóknak fogok még zenét adni, mint pl a JEAHMON. Marc, a menedzsere nagyon korrekt és jó arc és persze minőségi munkák jelennek meg nála, ezért mindig örömmel veszem a felkérését egy megjelenésre. Ezen kívül egy remixszel térek vissza az Artessához: egy nagyon szuper vokálos zenét fogok feldolgozni, aminek még érdekessége, hogy magyar előadója van, de abszolút nemzetközi színvonal. Valamint lesz egy kislemezem még tavasszal a neves német Katermukke kiadón is. Ez egy kollaboratív lemez lesz, a brazil TouchTalk duóval írtuk a zenét és a szintén Németországban élő Aves Volare adta hozzá a vokált. A többit egyelőre nem árulhatom el, már csak babonából sem. :)
Ami a bulikat illeti, érezhetően lelassult a dolog a Covid és egyéb bizonytalanságok miatt. Az elmúlt időszak nagyon szép volt, hiszen rendszeres vendégszereplője voltam a Be Massive buliknak, többek közt a teltházas szilveszteri bulijuknak, amiért hatalmas köszönet jár Methának és a csapat többi tagjának is, hogy megtiszteltek a bizalmukkal.
Most pihenem ki a kairói meghívásomat, ami nagyon kalandos élmény volt és egy fantasztikus bulin volt alkalmam zenélni.
A fentiek miatt a jövőt illetően is viszonylag optimista vagyok, de ahogy ezek is teljesen spontán jöttek, valószínűleg az elkövetkezők is ugyanígy fognak beesni. Azt látom, hogy mindenki vár mindennel az utolsó pillanatig. Például Egyiptomba is az utazásom előtt 1 héttel kerestek meg és az utazásom napján lett meg a repjegy. Nem mondom, hogy stresszmentes hét volt :) Ez messze nem optimális, de jelen helyzetben az embernek rugalmasnak kell lennie. A legközelebbi buli, ahol el lehet csípni, az március 11-én a Pavilonban lesz, ahol SLP Jani meghívására zenélek (köszönet neki ezúton is) többek közt vele.

DZ crew: Ha valakinek ismeretlenül be kellene mutatnod a zenei világodat (szavak nélkül), melyik 10 számmal tennéd ezt meg (lehet régi és új egyaránt)?
SNYL: Csalok, mert a 10 helyett 20 lesz :) és az első 10 egy átfogó lista, ami az elmúlt 20 évben inspirált, a második 10 pedig egy aktuálisabb, amikhez hasonlót mostanában is játszom, vagy akár pont ezeket is.

  1. Slovo feat. Kirsty Hawkshaw - Sertao Blues (Ibi’s mix)
  2. Henrik B - Klyftamon
  3. James Holden - Nothing
  4. RMB - Spring
  5. Adam Jay - 208 Demons
  6. Adam Beyer & Jesper Dahlback - Number in Between
  7. Funk D’Void, Phil Kieran - Black Worm
  8. Yunus - Red Pilot
  9. Hybrid - Finished Symphony
  10. Draft - Dombok Felett
  1. Sian - I Feel You All Around (Damon Jee Remix)
  2. James Harcourt - Bloodflame
  3. Dirk Sid Eno - Summer in Japan (Marc DePulse Remix)
  4. Chus & Ceballos, Dennis Cruz - The Sun (vocal mix)
  5. Mulya - Espinosa
  6. Mufti - Another Day (Secret Factory Remix)
  7. Kapibara - Pongo
  8. Rampa - 2000
  9. Jonathan Kaspar - Muster
  10. Brigado Crew, Far & High - 7

SNYL BEATPORT
SNYL SOUNDCLOUD
SNYL FACEBOOK
ARTESSA MUSIC SOUNDCLOUD
ARTESSA MUSIC BEATPORT

2013. június 13., csütörtök

Így készült: az új Reelaux remix elemeire szétcincálva

Bár legutóbb azt ígértem, hogy folytatom a marketinges témakört, most mégis inkább más irányba mennék el. Ennek oka, hogy páran hiányolták a konkrét kreatív tanácsokat. Ezekbe eddig azért nem mentem bele, mert végül is nincsenek szigorúan vett szabályok a zeneírásban, a lényeg, hogy mind zeneileg, mind technikailag nézve minőségi darab szülessen és lehetőleg másoknak is tetsszen. Viszont a kérdések miatt meggondoltam magam és arra jutottam, jó ötlet lehet, ha a száraz felsorolás helyett ezúttal egy saját zene kivesézésén keresztül elmondom, én mit és hogyan szoktam.  A választásom a legfrissebb remixemre esett, amit Ozgur Ozkan-nak írtam és két hét múlva fog megjelenni. Igen, ez itt a reklám helye volt.  Azért is erre esett a döntés, mert így egyben azt is meg tudom mutatni, mikre szoktam figyelni a remix gyártások során.

Először hallgassunk bele az eredetibe. Elég minimalisztikus, de a súlyos mélyek miatt táncolható, ugyanakkor a kiállás gondoskodik a zeneiséget jobban kedvelők öröméről is. A költői megfogalmazás annyit takar, hogy valójában a dallam erre a részre korlátozódik, ami nem könnyíti meg a remixerek életét.


Általában, ha meghallok egy zenét, mindig tudom egyből, milyen lesz a remixem. Na ennél nem így volt, csak azt tudtam, nagyjából milyen elemeket akarok majd használni. Tulajdonképpen sok választásom nem is volt, mivel az eredetiben sincs túl sok minden. A groove-okat mindig magamnak írom, kivéve, ha az az eredeti zenének valamilyen nagyon jellemző része. Tehát marad egy-két szinti hang. Miután eldöntöttem, hogy melyikeket fogom beletenni az én verziómba, betöltöttem őket az Ableton Live-ba és megnéztem, hogy szólnak együtt. Teljesen jó volt, úgyhogy elkezdtem köré építkezni. A fenti megállapítás evidensnek tűnik, hogy egy zene részei együtt teljesen jól szólnak. Ez nekem is egyértelmű volt addig, amíg nem kaptam egy-két olyan remix pakkot, ahol a részek köszönőviszonyban sem voltak egymással. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy ezekből vajon hogy a fenébe kerekedik ki végül valami zenének nevezhető dolog.  Itt arra gondolok, hogy például a basszus dallama teljesen más magasságban van, mint a szinti és véletlenül sem találkozik a kettő, vagy a loop-ok igénytelenül vannak kiexportálva és lemarad a végéről a visszhang, vagy találkoztam olyannal, ahol egy boltban megvásárolható hangmintacsomag linkjét küldték át, mondván, hogy ők is azokból rakták össze(!!). De szerencsére itt ilyenekről szó sem volt, úgyhogy eddig minden rendben is ment.


Kerestem egy jó ütős kick-et, amit később lefiltereztem, mert bár először jónak tűnt, ahogy egyre több dob lett a zenében, kicsit soknak kezdett tűnni, így levágtam a felső közép és a magas tartományokat kb -8db-lel és ráemeltem az 50 Hz körüli frekvenciákra kb +3 db- lel. A clap-nél és a hi hat-eknél a klasszikus Roland TR 909-es csomagot vettem elő, mert szerettem volna, ha nyersebb, technósabb a hangzás, csak úgy, mint az eredetiben. A clap-re egy enyhe sidechain kompresszort tettem, hogy ne üssön ki nagyon, belesimuljon a groove-ba. Itt figyelnem kellett arra is, hogy amikor a lábdob nem szól, ne ugorjon ki a taps hangereje, így azt automatizáltam és ezeknél a részeknél kb 3 db-lel halkabbra vettem. Ezen kívül (a dobok közül egyedüliként) tettem rá egy finom reverb-et is, hogy karakteresebb legyen a jelenléte. A hi hat-nél kiemeltem kicsit a magas frekvenciákat és a teltebb hatás érdekében tettem alájuk egy rövid lefutású shaker-szerű hangot minden 16.-ra, amit aztán középen (4000-500 Hz körül emeltem) hogy középen se legyen üres a hangzás. Ezen viszont nem spóroltam a sidechain-nel, hogy pumpálósabb legyen a dolog. Egyébként a hi hat sem csak a kick-ek közötti kontrán szól, hanem halkabban az azt követő 16.-on is, így kicsit jobban visz előre. Olyan, mintha egy 16-os delay lenne rajtuk. A ride-ot kifejezetten magasra filterezve tettem rá, kb. 8000hz-ig teljesen kivágtam, utána viszont erősen emeltem, hogy igazi „sivítós” hangulata legyen. Ez az a szó, amit szerintem most írtam le életemben először! Ezzel a trükkel vigyázni kell, csak halkan érdemes használni, mert a 8000 körüli frekvencia hangosan eléggé kiüt a zenéből.  Amiket itt leírtam, folyamatában persze nem volt ilyen egyszerű, rengeteg hangmintát belepakoltam először a zenébe, legalább egy tucat EQ és effektbeállítást kipróbáltam, melyikkel hogy szól, aztán szépen lassan kitöröltem a felesleget (kb. 10 sávot) hogy teret adjak a bennmaradóknak. 
 
A többi résznél kicsit bajban voltam, mert az eredeti szinti témáknak nincs igazán dallama, valamerre nekem kellett elvinni a dolgot, hogy ne egy sima techno track kerekedjen ki a dologból. Ekkor találtam egy jó mintát, ami a pár évvel ezelőtti mélyebb trance dalokra emlékeztetett. Mostanában elég divatos lett progi körökben leszólni mindent, aminek kis köze is van a trance hangzáshoz, ezért egy ideig gondolkodtam, hogy beletegyem-e, de végül úgy döntöttem, nem nagyon izgat, egyszerűen nem volt másik minta, ami ennyire illett volna bele. Szerintem ez a rövid trance bass sequence adja a dal lelkét, mivel önmagában a szubbasszus túl mélyen van, a szinti témák meg túl magasan ahhoz, hogy középen ne érezzük üresnek. Szóval miután eldöntöttem, hogy ez a hang benne marad, elkezdtem automatizálni, hogy ne legyen olyan monoton és jobban pörgessen. Hallható, hogy minden 32 ütem vége felé egyre feljebb enged a LP filter, aztán kezdi elölről. Ez nem egy iszonyat egyedi megoldás, de kétség kívül működik. Ez alá már nem kellett más, csak egy súlyos sub basszus, ami nyomja a mélyeket rendesen. Találtam is egy jó KORG szintetizátort, ami alkalmas volt erre, kicsit levágtam a magasabb zajokat és hosszabbra engedtem a release-t (kb a negyedek háromnegyed részéig)mivel ez is többször egyszerre szól a kick-el, nem akartam, hogy ez utóbbi elnyomja. Ennek érdekében a sidechain-t is újra elővettem, hogy ki se üssön, hanem a kellemes mély, pumpálós érzést adja.  Ez a lábdob + basszus összhatás annyira megtetszett, hogy a 2. kiállásban direkt erre tettem a hangsúlyt. 4.08-tól hallható. Egy régi barátom szavajárásával élve, ez a zenében a kötelező mutogatós rész J Nevezhetjük kezeket fel + taps résznek is, ki hogy szereti, bár ez épp nem az a műfaj! Ezután jön be egy hosszúra nyújtott pad dallam, aminek a fő oka az, hogy e nélkül unalmas lett volna még egyszer visszahozni a kiállás előtti részt, meg ettől kicsit misztikusabb a dal hangulata. Gyakorlatilag ezek az elemek adják a remix vázát. Ezek mellé persze kell még pár dolog, ami színezi zeneileg is, meg a sztereó térhez is hozzátesz. Ilyen minták a progi zenékben oly divatos 3/16 ritmusú delay-jel effektezett hangok és a zaj-szerű hosszabb-rövidebb atmoszférák. Ezeket minden esetben ki szoktam tenni a sztereó tér 2 oldalára, kb. 70%-ig.
A felépítéssel nem sokat kellett foglalkoznom, általában számomra az a legkönnyebb rész. Tudom, hova akarok eljutni, így abból indulok ki, majd fokozatosan visszafelé haladva elveszek belőle dolgokat, így épül fel az intró. A levezetésben pedig próbálom pont azokat bennhagyni, amik az elején kiestek, hogy ne legyen szimmetrikus a dal, mert szeretem több részét is megmutatni az összhangzatoknak, másrészről pedig az sok esetben fantáziátlanságra utal, ha van középen egy téma és a dal eleje meg vége ugyanaz. De nem kizárólag az alkotórészek elvételéből és hozzáadásából áll a fel- és levezetés, hanem a hangerővel és a filterekkel is szoktam játszani. Nagyon sok hang fokozatosan jön be és tűnik el aztán, ezáltal finomabb az átmenet, de tény, hogy nem is olyan karakteres. Jól kell megválasztani, mikor hogy célszerűbb. Az én meglátásom, hogy néha kell egy-egy hirtelenebb váltás is, hogy a hallgató kizökkenjen az eddig hallottakból. Ilyenkor mindig újult erővel vetik bele magukat a táncolásba!
Amikor eddig megvoltam, elkezdtem a maszteringet próbálgatni. Ilyenkor nem szoktam előtte kiexportálni, hogy még közben tudjak javítani a keverésen, mert sokszor kompresszálva kiugrik egy-egy hang, mások pedig elvesznek a többi között. Miután úgy tűnt, jó lesz a keverés, kiexportáltam az egészet 48khz 24bit minőségű wav fájlba és visszatöltöttem. A spektrum analyzer-t nézve ki kellett emelnem egy-két tartományt, mert kevésnek láttam/hallottam és igazam volt, mert utána tényleg sokkal teltebb, jobb lett a hangzás. Ezt követően rátettem egy 4 sávos kompresszort, ahol ebben az esetben leginkább a magasakat sűrítettem össze, hogy igazán „összeérjen” a groove, a közepet és a mélyet hagyni kell jobban lélegezni. Az egész effekt  „erejét” nem vettem fel túlságosan, a treshold viszonylag magasan maradt minden esetben. Ezt követően azért tettem az egészre is egy single band kompresszort, de ezt sem túl durván, nagyon figyeltem, hol a határ, ahol már érezhetően sérül a dinamika. A biztonság kedvéért mindig visszaveszek ezután a kompresszor küszöbéből 1-2db-t és azt utána egy végső limiterrel kompenzálom, így biztosan nem fog sehol túlütni. Valamiért nekem ez a módszer bejött.  Nem maradt más hátra, minthogy kiexportáljam 44.100 Hz 16 bit minőségben is, aztán kiírtam CD-re és tesztelgettem hifin, autórádióban. A végeredményt pedig most ti is hallhatjátok.

2013. május 3., péntek

EP ajánlók: Marc Poppcke, Gvozdini, Danny Lloyd, Kevin Vega, Tomek, Neel V

Az EP ajánló rovatunkban ezentúl szeretnénk a lehető legtöbb és legjobb megjelenéseket prezentálni nektek, kibővítve a spektrumot a Stellar-on kívüli világra is.

Marc Poppcke - Silent Picture [Crossfrontier Audio 016]
A németek rising star-ja Marc Poppcke végre megint régi önmagát idézi friss Crossfrontier-es kislemezén. Valljuk be emberünk igencsak felkapott lett mostanság, s talán magához képest is sok remixmunkát vállalt. Már amikor kezdtem volna megijedni, hogy beleszürkült a mezőnybe bekopogtatott az ajtón egy zseniális 4-tracker-rel. Na, így kell ezt csinálni! A 'Nightfall' tökéletesen hozza a techno technikásságát és a house kifinomultságát, a 'Silent Picture' belassult deep nu disco cucc, egy szépen flangelt main string-gel megküldve. A 'Breakable' a 'Nightfall'-hoz húz, telt basszusai mellett a jól megkomponált soundscape sem maradhat el. Az álmodozós hangulat nem folytatódik a 'Groove Ballad'-ban, ahol tényleg a groove és a deep vibe összhatása adja a produkció sava borsát. Ez igen, tetszetős! 9/10.

Release date: 2013. április 29.
Beatport link: http://www.beatport.com/release/silent-picture-ep/1082192

Gvozdini - The Space Boy Was Here [Reelaux Digital 13039]
Az ukrán fenomén Gvozdini iszonyatosat fejlődött az elmúlt fél évben. Originaljai és remixei is egyre jobb helyeken jelennek meg, tényleg amihez nyúl az arannyá változik. A Reelaux Digital-nak sikerült őt elcsípnie egy igazán filinges EP-re. Az eredeti darab kellemesen ötvözi a pulzáló ritmikát és a húzós, de utaztatós hangképeket. A kiállásban a súlytalanság állapotába kerülünk, az "űrfiú" viszont megragad a kezünknél fogva és magával visz egy elképesztő trip-re. Kasall (aka K-Pax) feat Emm Syd remixe nekem speciel túl nyers, viszont a szerb Beat Maniacs duó interpretációja már ismét helyére rakja a dolgokat. Nikola és Petar nem szarozik, egy elnyújtott intró után kezdődik a 4/4-ek menetelése. A srácok kicsit monotonabbra vették a figurát, ami szerintem jól áll az eredeti témának. Igazi főidős, veretős darab! Azért az mindent elárul a kislemez minőségéről, hogy Hernan Cattaneo "Good Stuff"-ként hagyott véleményt a kiadó vipultima oldalán. 8/10

Release date: 2013. április 22.



Danny Lloyd - Feel Then Light [BCSA 0152]
Végre egy igazán megindító EP Balkánék dél-amerikai fiókvállalatától. Az eredeti verzió menetelős baseline-ja valamiért Van Bellen legendás 'Let Me Take You'-ját juttatja eszembe. Egy szinti bugyborékol lelkesen a háttérben, egy nyersebb, elektrósabb sample társaságában, majd egy vokálsáv kántálja a címet. Gyakorlatilag nem sok minden történik a zenében, de ami megszólal az rendesen végzi a dolgát. A label boss Nicholas Van Orton is beszállt egy remixszel. Dubos szinti hangja egyből megadják a kezdőlökést. Ő kicsit széthúzta a tracket, hogy legyen benne egy kis tér, ne csak a baseline taroljon, viszont így is szigorú partidarab maradt a cumó. Niko Fantin rendesen belecsapott a lecsóba, és részletgazdag, deep-es hangulatú  remixet aprított a tejbe, miközben a vokált is hagyta szárnyalni. 7,5/10

Release date. 2013. április 29.
Beatport link: http://www.beatport.com/release/feel-then-light/1076021

Kevin Vega - Fear [Progrez 2013084]
A Progrez a Bonzai kiadó leányvállalata, többnyire értékes produkciókkal gyarapítják az egykoron klasszikusokat ontó, manapság kétdimenziós tech sablonműveket piacra dobó kultikus kiadó repertoárját. Kevin Vega ebben a bermuda háromszögben evezget, igen szép sikerrel. Két számos EP-je a 'Fear' a lélekkel teli progresszív vonal legszebb pillanatait csomagolja be nekünk. A 'Fear' alaposan megkomponált zene, teli utaztatós string és synth elemekkel, puha groove-val és epikus kiállással. A 'Mururoa' is ezen a vonalon mozog, egy ismétlődő vokál sample lép elő központi elemmé, ami mellé a lélekmelengető textúrák derék kísértetet szállítanak. 8/10

Release date: 2013. április 29.
Beatport link: http://www.beatport.com/release/fear/1068019

Tomek - In Your Memory [Stellar Fountain Deep 008]
A Tomek név egy magyar fiatal producert, Bolye Tamást takarja, aki a Stellar Deep égisze alatt bontogatja ezúttal a szárnyait. A címadó tétel egy álmodozós melódiával megspékelt prog cucc, Dmitry Molosh egy csipetnyivel pörgősebbre vette a figurát. Eleve okosan megidézi a baseline-nál James Holden 'Nothing'-jának (93 Returning Remix)-ét, már emiatt is telitalálat eme verzió, viszont az eredeti dallamok is szépen ülnek a feszes körítésen. A Beat Factory duó kicsit deep-esebbre és misztikusabbra vette a figurát az eredeti ötletekhez képest. Sejtelmes atmoszférája magába szippantja a hallgatót.  Az EP záró darabja a 'Something You Dream', ami egy árnyalatnyival bedőlősebb, mint a címadó produkció. 8,5/10

Release date: 2013. május 8.
Feedbacks: http://vipultima.com/promo_sheet.php?releaseId=23112



Neel V - Cosmic Love [Stellar Fountain Records 064]
Nem mondhatnám, hogy egyszerű szülés volt ez az EP, de mostani formájában tekintve is igen erős lett! Jó néhány kényszerű remixer csere után végül Urban Chameleon-ra és Travis MacDonald-ra esett a választásunk. Az eredeti darab Neel eddigi legjobban szóló produkciója, csipet oldskool psy-s beütéssel a kiállásban, valamint a goa világából ismerős típusú dumálással. A román Urban Chameleon-ra jó lesz figyelni, mivel iszonyat nagy tehetség. A 'Porto Petro, Viernes' és a 'Bias' után remixerként is bizonyította rátermettségét. Még tovább finomította az eredeti hangvételét és plusz elemekkel gyarapította azt, a végeredményt nem csoda, hogy Lemon 8 is feedelt rá. Travis MacDonald, az Agara Music kiadó feje egy másik szemszögből közelítette meg a témát, karakán baseline-ja alá deep-esebb momentumokat festett, a kiállásban pedig egy új kaput nyit egy másik dimenzióba. 8,5/10

Release date: 2013. május 13.
Feedbacks: http://vipultima.com/promo_sheet.php?releaseId=23190

2012. június 6., szerda

EP ajánló: 3Wishes - You Know This

A Reelaux Digital újabb gyöngyszemmel örvendeztet meg bennünket. Reelaux zseniális klubbombája a 'Cheiron' után most a román 3Wishes-en a sor. A 'You Know This' a kiadó negyedik kislemeze a sorban és abszolút mindenki számára tartogat csemegét, mivel elég széles stíluspalettát ölel fel.
Bevallom töredelmesen Gruia Iordan-ról aka 3Wishes-ről most hallottam először, viszont a zenéjével és a soundcloud-os bemutatkozójával egyből a szívembe lopta magát. Utóbbit idézem is, mivel tökéletesen leírja a mai viszonyokat, emellett bemutatja a szerző gondolkodásmódját is: "I make and play house music. That’s about it. No musical background, no composers in my family, no such things. In a world of mindless self-promotion and arrogance. I like to think that I’m among those who still make music for fun, for parties, for the people. Let’s stop pretending that we’re all superstars, because we’re not. Listen, dance, spread the love!"
Az eredeti darab laza house cucc némi deep hatással felvértezve, csipetnyi zongorával és egy imádni való acid futammal és visszatérő 'You Know This' rigmussal megfejelve. Nomean a rá jellemző style-ban alkotott ismét maradandót. A tempó feszesebb az eredetihez képest, s a baseline is már előre jelzi, itt táncoltatás lesz kifulladásig. A kiállás szokás szerint borzongást idéz elő, a háttérben dolgozó string kaput nyit a tökéletesség irányába. Kay-D mester magas hőfokon veszi át a terepet és misztikus, telített, atmoszférikus hangzását ügyesen adagolja hozzá az eredeti alkotóelemekhez. Imádni való megközelítés! A végére is marad izgalom, hiszen Omar Fayyad remixe egy teljesen más szférába emeli az eredeti track-et. Omar-tól megszokhattuk, hogy kimondottan kedveli a lassan hömpölygő deep textúrákat, amit most is megcsodálhatunk átiratában. Telitalálat ez is!

Feedbacks:
Bobby Deep: Original and Kay-D are my favs here. Great pack!
Fernando Ferreyra: Great Pack here, nice sounds, Kay-D remix is my fav, thanks.
Darin Epsilon: Beautiful and soothing sounds but not something I could play out at my shows.  Works well for radio sets.
Omar Fayyad: Excellent Original and Remixes. Was a Pleasure having one of the remix duties.
Snorkle: Nomean Remix! Thanks
Nomean: Thanks to the opportunity to work on this remix. Beside on my version I like Kay-D's melodic trip!
Cave Sedem: Omar remix for me! Nice, deep and slow!
Distant Fragment: The original has some nice moments.
Zebra Beatz: Great ones, Nomean's remix is my favorite.
Tash: Nice pack! Thnx
MiraculuM: Great release, very hard to pick my favourite, I grab them all!
Erich Von Kollar: Quality pack! Thanks!
Greyloop: Very strong package, impossible to pick just one favourite here, but if I have to choose then Nomean's.
3Wishes: Omar Fayyad piece is my favorite, the others are good as well. Thanks for the remixes, boys!
Ivan Nikusev: Thx
Reelaux: Every version is a different journey, hope you will like them all! thx for listening!


3Wishes - You Know This

Label: Reelaux Digital
Katalgus szám: RLXD12004
Megjelent: 2012. május 30
Stílus: Progressive House, Deep House
Producer: 3Wishes aka Gruia Iordan


Tracklist:
1. 3Wishes - You Know This (Original Mix) (7:43)
2. 3Wishes - You Know This (Nomean Remix) (7:52)
3. 3Wishes - You Know This (Kay-D Remix) (8:15)
4. 3Wishes - You Know This (Omar Fayyad 'In-Depth' Remix) (6:55)

2012. május 8., kedd

EP ajánló: Klinedea - Meet The Morning

A Reelaux Digital egy szép vokál trance darabbal folytatja ténykedését. A kettes sorszámú EP-t az orosz Klinedea jegyzi. Talán manapság a minőségi oldalról nézve merész dolog trance lemezt kiadni, hiszen a cheesy front istenített képviselőinek ténykedése szinte teljesen felöleli a lakossági érdeklődést a stílus iránt. Reelaux-ék megpróbálták a lehetetlent, azaz érvényesülni ebben a közegben, és szerintem nem okoztak csalódást. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a stílus sem vegytiszta trance, hiszen az alapok a prog felé húznak, a dallamvilág összetettsége azonban egyértelműen a transz sajátja. A kiadvány két verzió az original és LoQuai féle remix köré épül. Mindkettőből kapunk énekes és vokál mentes verziót is plusz egy radio edit-et, gondolván az esetleges éterbe kerülési lehetőségekre.
A német LoQuai az utóbbi időben magára talált, kicsit leporolta a sablonjait és új inspirációt hozott átirataiba. Ez igaz a mostani darabra is. Nem sokat vett el az eredeti elemekből, kicsit feszesebb alapokat és karakteresebb baseline-t helyezett a dal alá, ami arra predesztinálja a végeredményt, hogy egy emberes hangrendszeren jó hangosan megzörgessék vele a partiarcok belső szerveit.
Az original mix nyugisan kezd neki a reggeli napfény előcsalogatásához. Bár 130 BPM-en "toljuk az ipart" egy csöppet sem érezzük gyorsnak a produkciót. Egy megkapó szinti dallam társul be az alapokhoz, majd egy női vokál is csatlakozik az összképhez. A kiállásban a filter takarásából előbukkan egy string, ami mesterien asszisztál az elmélkedős hangulathoz. Később egy kis zongora, valamint gitár szoló járatja tökélyre a kompozíciót.
A két instrumental verzió a vokál mentes produkciók híveit nyeri majd meg magának, ugyanazt kapjuk zeneileg, mint az énekes verzióknál. A sort a rádió edit zárja, ami remélhetőleg tényleg felcsendül majd, ne adj isten földi sugárzású rádiók hullámhosszán is! Finom EP, ajánlom a progressive house és a vokális trance szerelmeseinek egyaránt!

Feedbacks:
d-phrag: A bit too soft for me, but nevertheless I will take original and Loquai stuff
Nomean: I like Loquai's dub version! Nice straight groovy stuff.
Zebra Beatz: Nice release, Loquai's dub is my favorite. 
Kay-D: Great release, my fav is Loquai dub mix
Tash: Very nice release! Support!
Chris Drifter: Loquai dub is cool
Sonic Union: Loquai dub mix for me here! nice one!
Cristian Poow: Don't like the accent of the chick - I'd rather like Loquai's Dub
Fernando Ferreyra: Amazing EP, Great tracks, Original & Remixes full support, thanks
Bobby Deep: Loquai s both version are sick

Klinedea - Meet The Morning

Label: Reelaux Digital
Katalógus szám: RLXD12002
Megjelent: 2012. május 7
Stílus: Progressive House, Trance
Producer: Klinedea

Tracklist:
1. Klinedea - Meet The Morning (LoQuai's Vocal Mix) (7:13)
2. Klinedea - Meet The Morning (Original Vocal Mix) (7:33)
3. Klinedea - Meet The Morning (Original Instrumental Mix) (7:31)
4. Klinedea - Meet The Morning (LoQuai's Instrumental Mix) (7:36)
5. Klinedea - Meet The Morning (Radio Edit) (3:56)

BUY THIS RELEASE



2012. április 20., péntek

Sidari felé repít a Reelaux Digital első kiadványa

Közelmúltban már beszámoltunk arról, hogy Reelaux saját kiadót indított Reelaux Digital címmel. A label első kiadványa - ami nem más, mint a label boss 'Halfway To Sidari'-jának 2012-es re-release-ze - pont ma, azaz április 20-án került a beatport virtuális polcaira. Ennek kapcsán beszélgettünk az alakulásról, a várható felhozatalról és más érdekességről.

DZ: Honnan jött az ötlet a kiadóalapításra?
R: A kiadóalapítás szerintem egy természetes állomás, ha az ember egy ideje a zenei életben mozog és a jövőbeni tervei közt is ez szerepel. Még egy CD és Bakelit eladásokkal nem foglalkozó, csak mp3 formátumban áruló kiadó üzemeltetésével is rengeteg a munka, főleg az induláskor, de látva a már évek óta zajló zeneipari folyamatokat, az idei év elején kezdtem úgy gondolni, hogy itt az idő mégis belevágni. Eddig talán túl korai volt, nem volt még meg a kellő tapasztalat hozzá, ezután meg már biztosan túl késő lesz. Az elsőt azt hiszem, nem kell magyaráznom, de az, hogy miért lenne ezután túl késő, az érdemel pár szót: 20 éve lehetetlen volt hatalmas indulótőke és több tucat alkalmazott nélkül egy jól működő kiadóvállalatot működtetni. 10 éve még hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az mp3 térhódítása elindult a klubokban is, így a fizikai megjelenés kezdett veszíteni a jelentőségéből. Ezt felismerve, pár kiadó átállt a költséghatékonyabb digitális megjelenésre, terjesztésre és promócióra. 2012-re pedig elérkeztünk oda, hogy naponta kb. annyi zene jelenik meg az iTunes-on és a beatport-on, hogy azt folyamatosan, megállás nélkül több hétig hallgathatnánk. Ebből a tömegből kiemelkedni iszonyatosan nehéz, és a helyzet a kiadók szempontjából egyre rosszabb lesz, hiszen egyre több van belőlük. Ezekről órákig lehet beszélni, de szerintem bárki könnyen levonhatja a következtetéseket.
Másrészt meg az adta az ötletet, hogy nagyon nagy szabadsággal jár, ha az embernek nem kell kiadókkal küzdenie elszámolásokért, (pont most van folyamatban egy ilyen ügy nálam) saját maga döntheti el, hogy mit mikor jelentet meg, stb. Arról nem is beszélve, hogy eközben rengeteg barátságra és munkakapcsolatra lehet szert tenni.


DZ: Milyen stílus illetve hangzás áll a középpontban?
R: A vicces az,hogy itt az első megjelenés és még mindig nem alakult ez ki véglegesen. Van természetesen egy irányvonal, amit követek zeneileg, ami azért remélem elég jól behatárolható lesz azok számára, akik követik a Reelaux Digital ténykedését, de mivel rengeteg stílust szeretek, lehetetlen lenne a kiadót egyetlen egyre lekorlátozni. Van pár tényező, ami kizáró, nem lehet a track például: unalmas, punnyadós, (elvégre tánczenéről beszélünk, vagy mi) öncélúan művészkedős, sablon loop-okból összerakott, több másik zenéből összelopott, Sokol rádió szintjén megszólaló. Ezzel a zenék 90 %-át mindjárt ki is zártuk. Abban hiszek, hogy ha sikerül egy magas színvonalat képviselni, akkor a stílus teljesen mindegy, mert lesz olyan ember, akinek éppen az tetszik.

DZ: Kik erősítik a Reelaux Digital csapatát?
R: Jelen pillanatban még alakulás alatt van a csapat. Az első 5 release anyaga már 100%-ig kész, de jó páran jelentkeztek be egy-egy remixre, vagy kislemezre az év második felére is. A konkrét nevek inkább legyenek még meglepetések. Ami biztos, hogy én is készítek egy track-et néha-néha.

DZ: Mit lehet tudni az első kiadványotokról?
R: Első kiadványként egy hozzám nagyon közelálló zenét szerettem volna megjelentetni, így esett a választásom a ’Halfway to Sidari’ című track-re. Ez tulajdonképpen egy régi-új kislemez, és annyi a története, hogy 2009-ben kaptam egy meghívást Korfura, Sidari-ra zenélni, és egy nagyon jó, emlékezetes buli kerekedett ki a dologból, erősen a hatása alá kerültem a helynek. Hazaérkezés után kezdtem dolgozni ezen a zenén és próbáltam annak az estének a hangulatát belevinni. Amikor kész lett, szétküldtem kiadóknak és a svéd Inkfish csapott le rá. Nekik szerencsére nagyon tetszett, így csináltak rá egy remixet is, ami a Beatport Progressive House Chart 21. helyéig jutott és elég sokáig fent is maradt rajta. Aztán láttam, hogy elég sokan pörgetik mindenfelé, többek közt Eelke Kleijn Brazília egyik elég jó tengerparti klubjában. Ezek az élmények nagyon sok energiát adtak, szóval megbeszéltem Andreas-szal az Inkfish-ből, hogy a Reelaux Digital-on is kijöjjön, én pedig – hogy valami új is legyen- az eredeti helyett összeraktam egy 2012-es átdolgozást a kislemezre. 
A jövőbeni tervekről még túl sok mindent nem tudok, így nem is szeretnék mondani, az csak nagy szavak dobálása lenne. Egy konkrétum van: szeretnék a távolabbi jövőben bakelitlemezen is megjelentetni, már tettem pár lépést az ügyben. Minden attól függ, hányan lesznek kíváncsiak a zenéinkre, reméljük minél többen.

Reelaux - Halfway To Sidari 2012

Label: Reelaux Digital
Katalógus szám: RLXD12001
Megjelent: 2012. április 20.
Stílus: Tech House, Progressive House
Producer: Topa Ferenc

Tracklist:
1. Halfway To Sidari (Reelaux 2012 Rework) (6:51)
2. Halfway To Sidari (Inkfish Remix) (8:30)





BUY RELEASE ON BEATPORT