Ha meg kéne neveznem azt a személyt, aki a progressive house szcénán belül a legkeményebben dolgozik és a legtöbbet tette az irányzatért, csípőből a német
Konstantin Alt aka LoQuai neve jut eszembe. Emberünk nappal polgári szakmáját űzi, azaz ácsként tevékenykedik, éjszaka bevonul a stúdiójába hangszobrászkodni. Az elmúlt években minimum 200 produkció kötődik a nevéhez, szinte nincs is olyan hét, hogy ne bukkanna fel valamilyen kiadványon a neve. Annak ellenére, hogy ilyen keményen dolgozik még nem sokan kapták el egy interjúra. Hiánypótló jelleggel ezt a
Progressive House Worldwide csapata megtette, s kérdéseik révén közelebb kerülhetünk
Konstantin-hoz, a producerhez és emberhez.
PHW: Kérlek röviden
mutasd be, hogy kis is LoQuai/Konstantin Alt és hogyan kötöttél ki pont az
elektronikus tánczene, azon belül is a progressive house/trance szcénában?
KA: Szimpla, normális
ember vagyok, mint mindenki más, csak szenvedélyesen szeretem az elektronikus
zenét. Nappal dolgozom, mint mások, és minden szabadidőmet a producerkedésre
fordítom. A televízió révén csöppentem bele ebbe az egészbe, ami már elsőre
teljesen lenyűgözött. Az igazi kezdet számomra 1998-ra tehető, amikor is az
első számítógépem megkaptam. Olyan programokat fedeztem fel, mint a Fruty
Loops, Music 2000 és az Ejay, melyekkel a kezdők, mint akkoriban én is zenét
tudtunk készíteni. Ezek voltak az
első lépéseim a zene
világában. A progressive viszonylag későn, 2004-2005 környékén jött a
képbe. Előtte
különböző stílusokat próbáltam ki, így drum'n bass-t, ambient-et, trance-t,
goa-t, hip-hop-ot, de a progressive az, amit igazán szeretek. Ez az egyetlen
zenei stílus, melyben a különböző stílusú zenék mesterien vegyíthetők.
PHW: Mindig is
kíváncsi voltam, hogy honnan jött a LoQuai, mint művésznév?
KA: Egy szimpla
rajzolási bakiból ered. Először a Loquat-ra, egy japán fára gondoltam, de
amikor elkészítettem a logót a „t” egy hiba folytán „i”-nek látszott, így lett
LoQuai. Ez még jobban tetszett, mint az eredeti elképzelés, így megtartottam.
PHW: Hogyan írnád le
a német elektronikus tánczenei szcénát általánosságban, és a legfontosabb azon
belül is a progressive house/trance szcénát? Sokat játsszák klubokban,
fesztiválokon vagy éppen rádiócsatornákon ezt a típusú zenét?
KA: Hihetetlen gyorsan
növekvő ágazat ez, ami a producerek számára viszont csak egy rövid életű dolog.
Ha nem adsz ki rendszeresen gyorsan el is fognak felejteni. Elszomorít, hogy
hiába fektetsz bele rengeteg energiát, de a rivaldafény nem tart sokáig. A techno,
trance, minimal és house elég népszerű Németországban. Igazából nem sok esélyed
van eladni itt a zenédet, mivel a klubok zömében a minimált preferálják. De,
remélem egy nap ez megváltozik!
PHW: A digitális
boltokban megtalálható kiadványaidon túl hol találkozhatunk veled bulikban,
rádiócsatornákon?
KA: A beatporton (ITT), a
soundcloudon (ITT) és a facebook rajongói oldalamon (ITT) is meghallgathatók a zenéim. A
fellépéseim időpontjai is megtekinthetők az utóbb említett oldalon.
PHW: Nagyon sok jó
producer kerül ki ebben a stílusban tőletek, mi lehet ennek az oka? Kikkel
tartod producer társaid közül rendszeresen a kapcsolatot?
KA: Németország az
elektronikus zene szülőhazája, már jó néhány évtizede jelen van itt ez az
egész. A Kraftwerk révén az elektronikus zene lehetőséget kapott a
terjeszkedésre és viszonylag nagy népszerűségre is tett szert, a német emberek imádják.
Annak ellenére, hogy pár éve benne vagyok ebben a mókuskerékben, csak
mostanában indult meg a karrierem felfelé, előtte nem igazán volt lehetőségem
ismert producerekkel tartani a kapcsolatot. Ma már jó viszonyt ápolok dj-kel és
producerekkel világszerte, úgy mint Shane-nel, Stiven Rivic-csel, Mike &
Levan-nal, Luke Porter-rel, Darin Epsilon-nal, G-Mohris-szal, Magnetic Brothers-szel
és sokan másokkal.
PHW: Ha a produkcióidról
kellene beszélned, miként írnád le a hangzásodat? Hogyan néz ki egy átlagos
napod a stúdióban?
KA: Azt mondanám, hogy
a hangzásom mindig eltérő és friss. Egy átlagos napom a stúdióban elég
relaxáló. Itt tudom kompenzálni a napi munkámmal járó stresszt.
PHW: Melyek azok a
hatások, amik leginkább befolyásolnak, amikor zenét írsz? A zenéidet mindig
ugyanúgy építed fel?
KA: A legnagyobb
hatással azok az új programok vannak rám, melyekkel új
hangzásokat hozhatok
létre, vagy meglévőt alakíthatók át vele. Amikor egy számon dolgozom, sose
ugyanazt az utat járom, néha a melódia és a pad az első, persze néha meg a
ritmus szekció előz be.
PHW: Milyen műhelytitkaid
vannak? Milyen programokat, felszerelést használsz? Van-e kedvenc VST-d?
Hardware-t és software-t egyszerre használsz zenekészítéshez?
KA: Olyan ismert
programokkal dolgozom, mint a Logic és a Native Instruments (Massive,
Battery, Fm8,
Absynth), hardware tekintetében pedig a Kong Triton-t, Roland XV-5080-at és
Novation KS-Rack-et használok.
PHW: Vannak-e
szempontjaid, amikor egy remixet elvállalsz? Csak akkor remixelsz, ha jó az
eredeti, vagy éppen akkor, ha valamit hiányolsz a darabból?
KA: Számtalan olyan track
van, aminek eleve jó a hangzása, én az ilyenekre utazom. Persze mivel mindenki
valami mást vár egy átirattól, ezért a zenéket nyugodtan formálom a saját
ízlésemnek megfelelően. Remixeléskor szimplán engedem, hogy az ötleteim
átvegyék az irányítást a stúdióban.
PHW: Van-e rá esély,
hogy a house szcéna tovább terjeszkedjen, vagy már elérte a határait? Ha lenne
lehetőséged valamit változtatnod az EDM szcénán belül, mi lenne az?
KA: Azt hiszem a house
szcéna továbbra is terjeszkedni, növekedni fog. A technikák egyre jobbak, s innovatívabbak,
s csupán ezen érv miatt is fenntartható ez a fejlődés. Persze ez eltarthat egy
ideig, két éven belül nagyobb változásokra nem számítok. Változtatni nem
változtatnék semmit az EDM-szcénán belül, szeretem, így ahogy van.
PHW: Ha rápillantunk
az ipod-od lejátszási listájára, milyen típusú zenék bukkannak fel rajta?
KA: Sokféle zenét
hallgatok, persze többnyire elektronikusat, például chill out-ot,
breakbeats-et, dowtempo-t, house-t, tech house-t, techno-t dubstep-et...
PHW: A legtöbb zene szinte
eladhatatlan napjainkban az internetes másolásnak köszönhetően, a zenészek
pedig nehezen látnak pénzt a produkcióikból. Mi a véleményed a zenék illegális
terjesztéséről?
KA: Naná, hogy
elítélem! A producerek nagyon keményen dolgoznak és sok energiájukat, idejüket
fektetik a zenélésbe, amit emberek fognak és szimplán, ingyen letöltik.
Egyetlen producer sem örül ennek.
PHW: Vannak-e olyan
producerek, akiket rendszeresen hallgatsz, és inspirációt merítesz tőlük?
KA: Egy csomó elismert
producer munkáit kedvelem és persze ezekből új ötleteim is adódnak. Ilyen például
Robert Babicz, Pole Folder, Luke Porter, Martin Roth, Oliver Morgenroth, de van
pár ismeretlen producer is, akik inspirálóan hatnak rám.
PHW: Ha a közeli
jövőbe tekintünk, mire számíthatunk tőled megjelenések terén a következő
hónapokban?
KA: A következő
időszakban elég sok labelnél jönnek ki saját számaim és remixeim, mint például
a Mistique Music, az Elliptical Sun Recordings, a Balkan Connection S.A, a Liquid Grooves, a Bonzai Progressive, az
OLD SQL Recordings és a Polytechnic Recordings, csak, hogy párat említsek. A
célom az, hogy annyi magas színvonalat képviselő zenét írjak, amennyit csak
tudok. Igyekezem minden ötletemet bemutatni a rajongóimnak. Ezek
gyűjtőhelyeként a soundcloud oldalamon rengeteg szettem és zeném le is lehet tölteni.
De hogy pontosan mi fog történni a jövőben, azt nem tudom, legyen mindannyiunk
számára meglepetés!
PHW: Ha egy kicsit
távolabbra tekintünk, szerinted hol tart majd LoQuai 3-5 év múlva zeneileg?
Van-e rá elképzelésed, vagy csak írod tovább a zenéket, mert a szenvedélyed és
nem törődsz vele, hová jutsz?
KA: Pontosan, ahogy
mondod, szeretek zenéket létrehozni, és csinálni fogom továbbra is, de azt hogy
3-5 év múlva hol leszek, nem tudom. Remélem, gyakran játszok majd nagy partikon
és sok jó zenét adok majd ki akkor is.
A FunkForm név számomra a márciusi Vapour-nál megjelent 'Pressure System/Fuscia' lett ismert. Ezúttal az ausztrál Maddy Hughes egy három számos EP érkezik az Open Records égisze alatt. A 'Come And Goes' 11 percével egy kihívásokkal teli techno muzsika deep és progressive elemekkel, ki és beúszó stringekkel, repetitív vokálfoszlányokkal. A 'Ride It Out' szelíd kristály szintije szépen ellenpontozza a szikár groove-ot és a technó felé hajló effekteket. A delay-ek szépen vannak elhelyezve, teljesen hipnózisba esik tőle az ember. A 'Same Shift
Different Day' a Manual Music-on futó dallamos techno vonalra emlékeztet, lefojtott baseline-jával, hömpölygő atmoszférájával. Azok számára lesz telitalálat, akik szeretik a lassan kibontakozó, kevésbé konkrét zenéket! 8/10.
Az ír duó közöse még 2012 tavaszán jelent meg, most a Stripped 7 további remixszel egészíti ki a radio edit-et. Nem semmi pakk, az tuti! Egyből emlékeztetőként az eredeti tétel rövidített verziójával nyitunk, amel felfedi hamisítatlan textúráit, morgós basszussal, törtütemmel és sejtelmes vokállal. Az Ian O'Donovan remix egyből all in-nel, csodaszép, nyugodt darab, ahol a harmóniák szó szerint a lelkünket melengetik. ThermalBear játékos elektronikája szépen elszabadul, a nem éppen hagyományos dobprogramozás végig adja hozzá a háttértámogatást. Az ausztrál MUUI itt is felbukkan, deep-ezik egy jó ízűt. Tetszik hogy próbál kicsit más lenni, mint a többi remix. Praveen Achary igazából csak az alapokkal és a kiegészítő dolgokkal variált, a főbb ismertető jegyeket hagyta élni mellettük. Nomad In The Dark ellentmondást nem tűrő breakje a fanatikusoknak biztosan be fog jönni, Andy Arias és Polpette remixeit már kicsit soknak érzem. Előbbi egy progi, míg utóbbi indie dance miliőben szólaltatta meg az 'In The Beginning'-et, de érzésem szerint az átütő erő már megérkezett az EP elején! 8/10.
A chicagói Shayam Anand aka Snad debütáló kislemeze üde színfoltja a Stellar Deep rotációjának. A címadó tétel telt groove-jával, játékos dallamvilágával és indie-s vokáljával remek választás szettek elejére. Michael A viszi a prímet gyakorlatilag az EP promóciójában, hiszen a feedek több, mint 3/4-ben ezt a verziót jelölték meg favoritként. Nos, tény, hogy igazi remekművel van dolgunk, mely egyértelműen a prog felé terelgeti az eredeti témát, csodálatos hangképek kíséretében. Meller kicsit psy-tech-esre alakította a 'Rin Gong'-ot, ami nagy hangerőn tuti lemészáról! A 'Spire' nu disco/deep croosover, álmodozós hangulattal és érintetlen, reggeli atmoszférával. Változatos, élvezetes anyag, ajánlom minden jobb érzelmű zenehallgatónak! 8/10
