Így készült: Yura - One Week In Sousse

Hosszabb kihagyás után újabb bejegyzéssel bővül az "Így készült" rovat. A górcső alá vett produkció nem más, mint Yura 'One Week In Sousse' című száma, ami sokaknak már ismerős lehet egy 2011 végi Mistique Music-os válogatásról. Yura az alábbiakban a track keletkezéséről, illetve utóéletéről is részletesen mesél.
"Az alap ötlet egy tunéziai nyaralás kapcsán merült fel. Az ott átélt élmények és érzések inspiráltak a dal megírására. Legelőször a fő téma fogalmazódott meg bennem, miközben a ReFx Nexus 2 vsti-t fürkészgettem. Ráakadtam egy hangszínre, ami azonnal magával ragadott. Általában nem szoktam előre programozott „gyári” preseteket használni, de ez annyira megtetszett és nagyon passzolt az elképzelésemhez, hogy végül nem változtattam rajta. A kiállás közepén ez a stereofóniával játszó lecsengés, mely az egyik oldalról a másik oldalig tartó delay-el egészül ki, s a fő témát igazán egyedivé varázsolja. Aztán szépen sorban feljátszottam 3-4 midi sávon a pad-okat, basszus menetet, néhány kiegészítő dallamocskát, akkordot. Ezzel talán a zeneírás élvezeti része részemről ki is merült. Következett a hangszerelés, amely egy nagyon lassú folyamat. Rengeteg időt felemészt. Akár több hetet is eltöltök a megfelelő hangszínek kiválasztásával, kitekergetésével. Nagy kedvenceim az analóg modellezésű szintik vsti változatai. Ennél a dalnál is előnyben részesítettem ezeket. A basszus, néhány kísérő dallamocsak Korg Legacy, a szőnyeg Nexus2. A dobokat és ütősöket a Vengeance progressive house, elektro house mintákból válogattam. Törekedtem az élő dobhangszínek használatára. Szerintem ezek jobban passzolnak a dalhoz. Az időnként felcsendülő női dúdorászás minta eredete ismeretlen számomra. Vincseszterem egyik sötét szektorában akadtam rá, valami időszámításunk előtti noname hangmintapakkban. Nagyon megörültem és azonnal töltöttem is be a mintákat a Melodyne editor-ba, hogy átvariáljam a hangokat. Szerencsémre nem sok eltérés volt a zene és a vokál között. Ezzel sikerült egy kis arabos hangulatot csempészni a zenébe. Miután végeztem a szerkezeti felépítéssel, nekiláttam a keverésnek az arányok beállításának és a masternek. Az original verzió a Mistique Music egyik válogatásán jelent meg először 2011 decemberében. Nagy meglepetésemre rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Youtube-ra is feltöltötte valaki, ahol az első hetekben meghaladta a több mint 3000-es nézettséget. Számos illegélis letöltő oldalon is találkoztam a zenével, aminek titkon örülök. Ez ugyan bevételkiesést jelent a kiadónak és nekem viszont az egyik legjobb promoció. Fél évre rá a kiadó úgy döntött, hogy saját sublabeljükön a Mistique Digital-on újra megjelentetik mint önnáló kislemezt 3 remixel és egy általam készített club mixel kiegészülve. Azonban egy kis félreértésnek köszönhetően, a kiadványról lemaradt Kay-D remixe valamint az én club mixem. A Kay-D remix egy később megjelenő válogatásukon lát majd napvilágot. A club mix gondozását nem vállalta a kiadó, ezért ingyenesen letölthetővé tettem, amit az alábbi linkre kattintva meg is tehettek."

Albumajánló: Deep Fog - Wave

Mostanában az albumajánló rovat parkolópályán volt, azaz pontosítok: egy olyan lemezre várt, amiről tényleg érdemes írni. Nos ez a lengyel Deep Fog albumával kapcsolatban be is következett. Magáról Krzysztof Kotliński-ről sajnos nem sok infót lehet megtudni a netes biográfiája alapján. Legyen elég annyi, hogy 2006 óta írogat zenéket, 2010-es 'Memories' EP-jével elhelyezte magát az újvonalas progressive house szcéna igencsak színes palettáján, miután a stílusirányzat zászlóshajójának számító Mistique Music csapatához csatlakozott. Tény, hogy a Mistique a tömegtermelésbe néha-néha beleroppanni tűnt, de mindig jött valamelyik előadójuk és kihúzta őket a középszerűség kátyújából. Ezúttal Deep Fog barátunk egy komplett LP formájában bocsátotta útnak mentőexpedícióját, sikerrel.
A nyitó 'Infinity Life' egy csodálatos downtempo darab a lelkünk mélyéig hatol break alappal, sodró dallamvilággal és érzelmes háttér sound-dal. Az 'Atmosphere' egyből odagurít egy hipnotikus melódiát, amiből - illetve a szám címéből - már sejthetjük egy utazásnak leszünk részesei. A 11 perces darab - ahogy ilyenkor kell - lassan, de logikusan épül fel, sok-sok szintihanggal és string-gel megküldve. A 'Far Away'-nél már a dícsérő jelzőim is kezdtek elfogyni: ilyen összetett, pulzáló, egyben szívbe markoló, mesterien megkomponált alkotást már elég régen hallgattam. Maximiálisan érződik, hogy Krzysztof hosszú évek verejtékes munkájával alakította ki hangzását, amiben bár semmi új nincs, de annyira ügyesen van kivitelezve, hogy egyértelműen beazonosítható. A 'Midnight' a zongorát is expert szinten hasznosítja, leheletfinom tribal-lal megbolondítva a ritmusszekciót. A kiállásban másodpercenként tör ránk a libabőrözés, egy női vokál sample pedig csak fokozza az eufóriánkat. A 'Downpour' az előzőekben már megcsodált receptet küldi harcba, még letisztultabb alapokra helyezve, kellemes filmzenei élményeket előcsalva az ember emlékezetéből. A 'Spring Is Coming' sem tér le a kitaposott ösvényről, a dallamorgiához mellé patakcsobogást is kapunk, amihez az évszak ezernyi összetevőből álló bódító illatát is odaérezzük. A 'Waiting For A Miracle' nem csupán elnyújtott csodavárással szolgál nekünk, hanem ő maga a hangképekbe öntött tökéletesség. Mások ennyi érzelmet egy élet alatt is nehezen írnak bele a zenéikbe. Az 'Alone' pumpáló dobszerkóval kezd, s ez nem véletlen, hiszen a lemez egyik legtáncosabb szerzeménye bontakozik ki a fülünk hallatára. A kiállásban megint lezsibbadunk, de ez gyakorlatilag konstans érzés eme lemezt pörgetve. A 'Wrong Way' lírai magasságokban szárnyal, mindezt vokál bevetése nélkül. Imádnivaló! A Sultan, Tonedepth duó fénykorát és virtuóz elektromos gitárszólóit megidéző 'It's Just a Bad Dream' a 'Memories EP'-ről talán ismerős lehet. Itt a dub verziót kagylózhatjuk meg, s zárhatjuk le ezzel méltóképp több, mint másfél órás utazásunkat.
Összességében nagyon régen hallottam már ennyi jó dallamot egyszerre. Egyszerűen azt sem tudtam hallgatás közben, hogy hová kapjam a fejem. Kb azt éreztem, mint anno trance hallgatása közben, hogy maximálisan hatalma alá kerít egy melódia és visz magával. A tempó persze lassabb és a felépítés is mérsékelten hatásvadász, de minden adott egy magas fokú révedéshez. Egyértelműen a legmagasabb pontszámot érdemli, 10/10!

Deep Fog - Wave

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST212
Megjelent: 2012. január 7.
Stílus: Progressive House
Producer: Deep Fog aka Krzysztof Kotliński

Tracklist:
1. Infinity Life (9:40)
2. Atmosphere (11:04)
3. Far Away (9:40)
4. Midnight (10:09)
5. Downpour (8:52)
6. Spring Is Coming (9:40)
7. Waiting For A Miracle (8:59)
8. Alone (8:34)
9. Wrong Way (9:04)
10. It's Just A Bad Dream (Dub Mix) (9:42)

HALLGASS BELE!

Búvártanfolyam a Michael, Levan, Rivic trióval

A grúz származású Michael & Levan Dunamalyan az utóbbi években tényleg letett valamit az asztalra. A Németországban profi labdarúgóként kenyerét kereső horvát Stiven Rivic-csel kiegészülve készítették el debütáló albumukat, ami naná, hogy a srácok saját, igencsak jól prosperáló kiadójánál a Mistique Music-on látott napvilágot. Nagy meglepetés nem fog bennünket érni, hiszen a progressive, psy, a break és trance ösvényén kalandozunk a tíz számot magában foglaló LP-n. Ugyanazt kapjuk kvázi, mint eddig csak még átgondoltabb és kidolgozottabb formában.
A nyitó 'Leap of faith' egyből magasra teszi a mércét, hömpölygő textúrái, psy-s effektjei teljesen felcsigázzák az embert a folytatást illetően. És még egy árva négynegyed sem kezdi meg a diktálást. A 'Going the distance' már húzósabb a ritmust tekintve, a hangzás azonban a deep irányvonal felé tolódik el, a dallamok azonban hamísitatlan trance-s feeling-et árasztanak magukból. Az 'Aweakening' már kísérletezősebb megoldásokat hoz, persze itt se lépünk le az élvezhetőség ösvényéről. A bugyborékoló basszus és a fémes effektek szigorúságot kölcsönöznek, viszont a string-ek lebegése és a fő gitártéma teljesen más megvilágításba helyezi az egész darabot. A 'Vertigo' sem okoz csalódást, mélázós synth futamai és összetett hangképei teljesen eufóriába űzik a hallgatót. Ha már eufória akkor itt az 'Euphoria', ami azonban nevével ellentétben fékezett habzású track-ént kezdi meg masírozását. Mintha egy Silk release-t kagylóznánk, csak még több progressive behatással, csöppet bevaduló breakdown-nal. A 'Red velvet pillow' a triótól megszokott fülledt, sűrű hangzást hozza, egy elgondolkoztató kiállással. Mestermű. A 'Healing' személyes kedvencem. Bár sokban nem tér el az eddig hallottaktól, de olyan intenzíven és komplexen hozza az összetevőket, hogy lehetetlen nem beleszeretni első hallásra. Ebből bizony underground hímnusz lesz. A 'Basic story' szikár pumpálással nyit, de ez csak a felvezetés, mert a Kay-D-Timewave duó által is sokszor tökéletesen bevetett masszív rétegződés következik sok-sok dallam és atmoszféraelemmel. Az 'Over the coast' hoz egy kis enyhítő fuvallatot, törjük a ritmust a felemelő prog körítés mellé. Második abszolút fénypont. A címadó 'Sounds are deeply on surface' tipikus levezető zene keleties motívumokkal, chill out köntösben.
Összességében egy nagyon komplex albummal van dolgunk, amit eleve el is vártunk a fiúktól. Bár kétségtelen nem az az első hallgatásra könnyen emészthető anyag, de van lüktetése, dallamossága és progresszivitása. Szerintem a Mistique-nél kiadó zenészeknek érdemes lenne ezt az LP-t meghallgatni, hogy ennél alább ne adják a színvonalat. 9/10-et kap tőlem.

Michael & Levan And Stiven Rivic - Sounds Are Deeply On Surface

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST152
Ország: Grúzia
Megjelent: 2011. május 5.
Stílus: Breaks, Progressive House
Producerek: Michael & Levan Dunamalyan, Stiven Rivic

Tracklist:
1. Leap Of Faith (7:44)
2. Going The Distance (9:18)
3. Awakening (8:34)
4. Vertigo (8:45)
5. Euphoria (8:51)
6. Red Velvet Pillow (8:45)
7. Healing (9:54)
8. Basic Stroy (9:09)
9. Over The Coast (10:23)
10. Sounds Are Deeply On Surface (5:52)

Zeneajánló: Frede Goto - My dark side (Dark Soul Project remix) (Mistique)

Frede Goto - My dark side (Dark Soul Project remix) (Mistique Music)
Az argentin Fredericho Sanchez a Mistique kiadó csapatát erősíti már egy ideje. Ennek megfelelően ő is az epikus-atmoszférikus house vonalat preferálja. Legfrissebb alkotásában a 'My dark side'-ban az eddigiektől eltérően a sötétebb oldalát mutatja meg, a szokottnál mélyebb tónusokkal és hangképekkel. Ezt megfejeli honfitársa Dark Soul Project (polgári nevén Ivan Jaime), aki egy igazi főidős muzsikát pofozott az original verzióból. A Dark Soul Project-re jellemző karakteres dobszekcióra egy filterezett deep hang rétegződik, ami rendesen fokozza az adrenalinszintet. Majd egy angyali vokál foszlány is betársul a kiállásban, ami spirituális, psy-s hatásával nagyon sodróvá teszi az alkotást. Komplex darab, amely szintén az év nagy favoritjai közé tartozik. 10/10-es megjelenés. Ami külön öröm, hogy a Blusoul, a Kay-D és az Original mix is abszolút bejövős.

Kay-D újabb csodát tesz a lelkünkkel

Kajdi Krisztián aka Kay-D nem igazán tétlenkedett ebben az évben hiszen 365 nap leforgása alatt már második LP-jét tarthatjuk a kezünkben. A februári 'Source of miracles' organikus - prog, deep és break - hangzását mintegy folytatja a 'Ways to my soul', ami 11 valódi gyöngyszemet tartogat a számunkra.
A nyitó 'Oriental light' légiesen könnyed, de némi baljós fuvallatot is hozó hangképpel nyit, később az összhatást keleties vokál elemek és egy álmodozós szaxofon szóló is erősíti. A 'Smoky town' receptjében nem sokkal tér el az 'Oriental light'-tól, itt azonban egyértelműen a szaxofon játsza a főszerepet, a szépen elnyújtott, hipnotizáló string-ek mellett. A 'Wonderful to see again' csodálatos, érzelmekkel és bársonyos szinti szőnyegekkel teli zene. Olyan hangképet kapunk, amely komplexitásában lekörözhetetlen. A 'Breathless girl' már klubosabb hangzású darab, amely abszolút hozza a Misqtiue-s hangzásvilágot, természetesen Kay-D sajátos megoldásaival egyetemben. A gitárszóló a kiállásban pedig csak hab a tortán. A 'Humanity'-t is a pörgősebb darabok közé sorolhatjuk, persze a szó nemesebb értelmében (itt sem több a bpm-szám, mint 128). Az elszállós sound a breakdown-ban kezd rá, de nagyon. Amolyan prog-deep-world music-ot kapunk az arcunkba. A 'Place in my heart' is hihetetlen eufóriát okoz dallamaival, amitől pár pillanatra teljesen magunkba révedünk, s átérezzük a zene mondanivalóját. A 'Diffrence' igazi szférák zenéje, egy tudatos szimfónia a végtelen univerzumról. A 'Land of the shades' karakán groove-jával és psy-s háttérelemeivel ragadja meg a figyelmünket, a kiállásban aztán egy érdekesen szintetikus gitárnyúzás következik. Egyedi. A 'Planet Peace' békésebb vizekre evez. A gitár itt is megszólal, de jóval szerényebben, amolyan Shah-i értelemben. Ez talán a korong leginkább trance-be hajló szerzeménye, de tekintve tempóját és komplexitását nem hiszem, hogy bármelyik trance dj playlist-jébe bekerül majd. Ezután érezik személyes kedvencem a korongról, a 'My sweet home', ami természeten az otthon melegségét sugározza magából, s végre a fanyalgók a vokált, mint alkotóelemet is újra üdvözölhetik. A záró 'Through the land of the red poison' egy elég korrekt prog-break darab, felvértezve minden földi jóval, aminek egy dögös törtütemes zenében benne kell lennie.
Összességében Kay-D ismét nagyot alkotott. Csodabogár ez a figura, hogy egy éven belül kétszer is ilyen minőségű produkcióval tudott előrukkolni. Talán egy kicsit néha soknak érezzük az egyforma hangképeket, de a kellő lelkiállapotban meditálva nagyon tud ülni, higgyétek el nekem. Én egy 9/10-re értékelném. Ne hagyjátok ki!

Kay-D - Ways to my soul

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST116
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. december
Stílus: Deep house, progressive house, breaks
Producer: Kay-D aka Kajdi Krisztián

Tracklist:
1. Orient light (8:20)
2. Smoky town (7:33)
3. Wonderful to see again (8:11)
4. Breathless girl (8:07)
5. Humanity (8:15)
6. Place in my heart (7:57)
7. Difference (8:01)
8. Land of the shades (7:58)
9. Planet Peace (8:01)
10. My sweet home (8:45)
11. Through the land of teh red poison (8:26)

Egy kis kedvcsináló

Timewave, a naprendszer muzsikusa

A Mistique Music elég erős évet tudhat maga mögött, hiszen nem volt olyan hónap, hogy három-négy EP-vel, illetve egy szerzői albummal örvendeztesse meg a progressive zenék szerelmeseit. Ezúttal a finn Antti Ervasti azaz Timewave kapta meg élete lehetőségét, hiszen első LP-jét a 'Solar system'-et Michael & Levan kiadója vette a szárnyai alá. Szó mi szó Timewave sem az a magamutogató ember, hiszen myspace profilján alig találni releváns infót róla. Persze az avatott zenegyűjtök tudják, hogy Antti az idén már okozott pár meglepetést produkciójival és remixeivel, így a 'Solar system'-et kézbe véve már előre körvonalazódott a hanganyag milyensége.
Az első zenével a 'Re-Entry'-vel egyből felfedezésre indulunk. A tudományos dokumentumfilm rendezőknek már itt hevesebben doboghat a szíve, hiszen egy olyan hangképet kapunk, amit egyszerűen csak a galaxis végtelenségével tudunk társítani. A monotonul hömpölygő string szőnyeg uralmát emberi beszédfoszlányok teszik még misztikusabbá, s mielőtt már bedőlnénk, érkezik a break alap, ami elemi lökést ad az egész struktúrának. Csodadarab. Az 'Outer rim' mélyről indít egy string hang bukkan fel, majd tűnik el. Aztán szépen elkezdünk építkezni, de még hogy. Egyik ámulatból a másikba esünk. Egy zongoradallam adja a lelkét a dallamszekciónak, a legfontosabb mozaikdarab ez a kirakósdiban, ahol minden tökéletesen passzol egymáshoz. A 'Chance of life' már 4/4-es alapokon nyugszik, maximálisan hozza a Mistique-es hangzást. Ami külön öröm, hogy nem kell elunni magunkat a felvezetésen, hamar a lényegre térünk. A kiállásban azért némi break is belefér, a melódiát felkarolva. A 'Void' intro mixben 3 percig húz minket, majd nekilódulunk a bolygóközi razziának. Bajban vagyok, mert nem tudom szavakkal leírni azt, amit hallgatás közben érzek. Eszméletlen. A 'Beyond the horizon' is egy tökéletes prog break eresztés, ami az eddigiekhez képest lendületesebb. A haladóbb szellemiségű lemezlovasok, akár be is tudják vetni a szettjeikben, mivel van fel és levezetése a számnak, szóval a melódiákkal tűzdelt törtütemek elkötelezett hívei készüljetek, ezt főidőben kapjátok majd a bulin! A 'Desolate world' már-már trance-s erényekkel bír, a dallam felemelő, ha becsukom a szemem elképzelem, hogy egy emberként hogy emelné erre mindenki fel a kezét egy partin. Az 'Exodus' kvázi ugyanezt a formát hozza, a 'Searching for the lost' újra visszavesz a tempóból. Egy komótosabb prog darab bontakozik itt ki, ahol egy űrbéli dallamfoszlány a húzó tényező. A 'United'-el break ütemeken száguldunk, mesés melódia kíséretében. A záró 'To infinity' legalább annyira mély, mint a Deep In Calm darabok. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok erről a számról is nyilatkozni.
Összességében egy iszonyatosan eltalált lemezzel van dolgunk. Méghogy a finnek csak a trance uplifting válfajához értenek? Pár hónapja Miika Kuisma okozott nekünk kellemes pillanatokat albumával, most pedig Timewave tett le az asztalra egy olyan LP-t, ami simán versenyben lesz a blog szerkesztőségében az év lemeze díjért. Összetett, szépen kidolgozott hangzás, a progressive house és prog break stílusok minden szerethető stílusjegyével felvértezve. 9,5/10 kap tőlem, ez már majdnem tökéletes!

Timewave - Solar system

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST109
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Progressive house, break, psy
Producer: Antti Ervasti

Tracklist:
1. Re-Etry (8:39)
2. Outer rim (9:04)
3. Chance of life (9:06)
4. Void (Intro mix) (9:22)
5. Beyond the horizon (8:26)
6. Desolate world (9:12)
7. Exodus (9:31)
8. Searching for the lost (7:56)
9. United (8:30)
10. To infinity (10:25)

Belehallgatás az albumba

Wav-E - The Lost Wave: a progresszív zenék hullámhosszán

Lassacskán már hozzászoktathatjuk magunkat ahhoz a tényhez, hogy a legjobb és egyben legnagyobb progressive zenék nem tőlünk nyugatabbra lévő országokból érkeznek hozzánk, hanem keleti szomszédaink árasztanak el bennünket jobbnál jobb zenékkel. Esetünkben sincsen ez másképpen, hiszen idén nyáron a Mistiquemusic macedón származású Wave-E névre hallgató előadója lepett meg minket egy remekül összerakott szerzői albummal. A 'The Lost Wave' album címe már a nevében is sokat sejtet, ami annyit jelent, hogy "az elveszett hullám". Ha engem kérdeztek, én bizony nyugodt szívvel adtam volna neki azt a címet, hogy "az elveszett hullámok", mert olyan zenéket amik itt az albumon visszaköszönnek bizony egyre kevesebbet találunk (persze jó pár kiadótól eltekintve). Tehát felmerül a kérdés: tulajdonképpen milyen stílusú zenék kaptak itt helyet?! Nos, a legtöbb zene trance-es alappal bír, viszont többségük inkább house zeneként aposztrofálható. Ha viszont mélyebbre ásunk, akkor szerintem az egész albumra rábillogozhatjuk a progresszív címkét. A lényegen viszont mindez nem változtat, mert mindegyik zene fantasztikus és a maga nemében egyedi darab.
Az album az 'In Flight' című zenével nyit, ami egyben az album egyik legerősebb szerzeménye. Az 'In Flight' lefordítva repülés közben-t jelent. Hát szó mi szó, valóban ez az érzés fogad minket, egyszerűen zseniális ez a szám. Még szinte alig kezdtem el hallgatni, de máris valamiért megfogott. A 'The Lost Wave'-et Wave-E a második számnak választotta. Kőkemény prog frekvenciára hangolódunk, és cserébe szépen lassan megkapjuk az elveszett(nek hitt) hanghullámokat. A 'Contact' trance-es alapjával máris kapcsolatot teremt velünk. A dallamoknak mintha nyista lenne, és leginkább a szállásra helyeződik a fő hangsúly. Ettől függetlenül nagyon feeling-es kis darab! A 'Planet Earth' szintén trance-es alappal bír. Egy kis női komolyzenei vokál foszlány sziporkázik ide-oda. Élvezhető szerzemény. A relaxáció élményét nyújtja. A vége felé gyönyörű benne a zongorafutam és a komolyzenei ária! És hogy kétségünk se legyen a komolyzenei spekulációt illetően, azt a '2010 Viena M' című hegedű virtuóz szám érzékelteti velünk. Ez egy 100 százalékban progressive house szerzemény. Nem sok mindent lehet hozzáfűzni, ezt hallgatni kell, nem pedig beszélni róla. A 'Morning Flow' érdekesen indul. Kicsit misztikusan, kicsit sejtelmesen kezdenek neki a dallamok és a basszusok. Egy break-es etap köszön vissza a középső taktusban. Bravúrosan nagy zene. A 'Morning Flow' olyan akár egy kellemes illatú virág, jó érzéssel tölti el az embert. A hetes nóta a 'Hot Ice', a jégvirág. Valóban van benne valami, mert eléggé fagyos a hangulata. Szépen a mélyből érkezik egy klassz kis szintis hang, ami próbálja megtörni a fagyosságot. A 'Sunset' idejében csap oda. Remek intrójával és női vokáljával nagyon figyelemfelkeltő. A középső részhez érve a vokál még nagyobb intenzitással szól, amit nem is bánunk mert nagyon cool! Talán a 'Night To Remember' az album első igazi trance száma. A tempó kb. 130-on dübörög, a hozzá társított férfi vokál pedig prímán el lett találva. Az 'I Feel' a baleári zenék közé sorolandó. Szép naplementés hangulatot áraszt, csakúgy mint a 'Sunset' című szám. A 'Beyond The Clouds' istenien kezdődik. Éteri dallamok és egy éteri férfi vokál egy minimal-os alapra ráhelyezve. Ezen összetevőkből Wave-E az egyik legnagyszerűbb progressive house zenét alkotta meg a 2010-es évben. Az album utolsó száma a 'Going Home'. Talán nem véletlenül került rá utolsó zeneként az albumra, ezzel is jelezve, hogy egy producer szerzői albumának vége felé sem fáradhat el. Nos, Wave-E olyan zenét komponált a 'Going Home'-al, hogy az csak na! És talán nem szerénység azt állítani, hogy ez az album legjobb száma.
Összegezve pár sorban az albumot: lehengerlő, bámulatos, szép zenékkel telített a 'The Lost Wave'! Bravó, ezt így kell csinálni, nálam 9.5/10 pontszámot érdemelte ki és az év albuma címre is nagy eséllyel száll harcba.

Wav-E - The Lost Wave

Label: Mistiquemusic
Katalógus szám: MIST065

Megjelent: 2010. július 15.

Stílus: Progressive House, Progressive Trance

Producer: Branko Stojanovski (Wav-E)

Tracklist:
1. In Flight (07:56)
2. The Lost Wave (08:04)
3. Contact (08:04)
4. Planet Earth (09:48)
5. 2010 Viena M (08:25)
6. Morning Flow (06:58)
7. Hot Ice (06:47)
8. Sunset (08:16)
9. Night To Remember (08:20)
10. I Feel (07:52)
11. Beyond The Clouds (06:48)
12. Going Home (07:01)

mystiquemusic prewiev
mypromopool.com prewiev

Dark Soul Project spirituális próféciája

Az argentin mágus (s egyben rejtőzködő művész, mivel polgári neve sem derül ki a myspace profiljából) Dark Soul Project az idén igencsak rákapcsolt, hiszen már második albumát tarthatjuk a kezünkben 2010-ben. Az első a Deepsessions Recordings gondozásában megjelent 'Alma del sur' volt, melyen egy speciális hangzásnak lehettünk fültanúi: a lassú epikus house ütemek kaptak némi etno fűszerezést, e kettőt pedig hipnotikus, misztikus szőnyegek, szintifutamok kötötték össze. A második lemez ennek a sound-nak a folytatása, amire a grúz Mistique kiadó csapott le, s jelentette meg a label félszázadik kiadványaként.
A nyitó 'Harmonic choir' igazi deep zene, sejtelmes, hosszan elnyújtott hangokkal. A track közepén aztán érkezik a kórus rész, ami tovább fokozza a komor tónust. A '0000001' már több dallammal operál, a keleties hatás teljesen magával ragad. A sound annyira összetett, hogy egy üres részt nagyítóval sem találunk. Az 'El muro de los lamentos' folytatja az atmoszférikus vonalat, velőt rázó sub-okkal megküldve. A 'Stamina' amolyan modernkori esőtánc dél-amerikai módra. Lassan épülünk, a bekúszó string szőnyegek mögött a pedig törzsi dobok diktálják a ritmust. A 'Sad nature' baljós dallamai akár egy krimi aláfestőjeként is megállnák a helyüket. Persze ehhez a szokásos öblös dobok és delay-ezett FX-ek társulnak, így a 'Sad nature' nem a filmvásznon, hanem a táncparketten szedi áldozatait. A 'Nature revenge' deep house-osan nyit, majd egy mély regiszterben prezentált, elnyújtott férfi mormogás visz tovább bennünket. Meg sem lepődünk már azon, hogy a kiállásban a szokásos mélységekbe szállunk alá, s nem arpeggiator-os gagyizást kapunk az arcunkba. A 'Pristine nature' az előző két természet hangjait tolmácsoló darab továbbgondolásának tekinthető: az alapok maradnak, az etno-filinget pedig a rendkívül profin megszerkesztett dallamvilág hozza. Nem, nem káprázik a szemünk, a 'Nature' immár negyedjére bukkan fel, ezúttal jelző nélkül. Talán nem véletlen, meglehet, hogy DSP egy megrögzött környezetvédő. De félretéve az élcelődést egy nagyon is komoly darabot kapok, ami kiérdemli az album egyik legjobbja címet. Ultrakomoly kórus rész és szépen épülő alap jelzi, de megvan benne az a kis plusz, ami kiemeli a többi darab közül. Sokkal nyugodtabb, organikusabb, mint az ezt megelőző zenék. A 'The Mayan prophecy' is ötcsillagos alkotás, kicsit azonban hiányoltam a címre való hangzásbeli utalást, magyarán egy maja indián kántálás elfért volna a húzós alapokon. A 'The last goodbye' pörgősebben nyit az eddigiekhez képest, a többi alkotóelem azonban marad, a DSP hangzás tökéletesen tetten érhető, akár becsukott szemmel is rámondhatjuk, ki volt a producer. A 'Desert storm' a zaklatott vonulathoz kanyarodik vissza, hangképekben egy sivatagi viharba keveredünk, amit szerencsére túlélünk.
Összességében egy rendkívül összetett, hangzásában totálisan egzotikus utazáson vehetünk részt. A 'The prophecy' maximálisan otthoni hallgatásra szánt lemez, mivel az itt szereplő komplex darabok nem igazán tudnak kibontakozni a tánctéren, ahol mindenki az energikusabb, szeletelősebb zenékre vágyik. Ennek ellenére, aki nemcsak a lábára, hanem a lelkére és a füleire is gondol mindenképp szerezze be, csalódni garantáltan nem fog. Tőlem kap egy 9/10-et.

The Dark Soul Project - The Prophecy

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST050
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. május
Stílus: Progressive house
Producer: DSP

Tracklist:
1. Harmonic Choir (7:48)
2. 0000001 (7:04)
3. El Muro De Los Lamentos (5:36)
4. Stamina (7:06)
5. Sad Nature (6:48)
6. Nature Revenge (6:44)
7. Pristine Nature (7:04)
8. Nature (8:49)
9. The Mayan Prophecy (7:33)
10. The Last Good Bye (6:54)
11. Desert Storm (8:12)

Belehallgatós

DNA-ba kódolt zeneszeretet LoQuai-tól

Konstantin Alt aka LoQuai 1981-ben Oroszországban született, majd tíz évesen Németországba emigrált, ahol az elektronikus zene teljesen felforgatta az életét. A zene iránti csodálata 2004-ben egy saját label alapításában csúcsosodott ki, ekkor vágott bele a dj-zésbe és a producerkedésbe. Az elmúlt hat évben szép sikereket tudhatott a magáénak köszönhetően a másokéval össze nem téveszthető stílusával. Eddigi karriere alatt megannyi sikeres EP-t (így a Andromeda-t, a Bogeyman-t, a Lose One way-t és a White Planet-et) és remixet (Atrium Sun - Eva, Ivan Nikusev and Wav-e - One day before, Jim Siver - Water sound) tudhatott maga mögött. Igencsak érett már az idő arra, hogy Konstantin egy saját albummal lepje meg egyre bővülő rajongótáborát. A kiadás édes terhét a grúz Mistique Music vállalta magára, ami ismerve Michael és Levan Dunamalyan kifinomult ízlését a tuti sikert garantált. Nos a DNA-ben nem is kell csalódnunk, de nézzük a darabokat egyenként.
A címadó DNA elég disztingváltan nyit, majd egy ide keveredő morgós basszus megadja a szükséges löketet. A háttérben egy merengős string és egy megnyerő dallamfoszlány képez ütős egyveleget. A 3 wishes folytatja a barangolást a tipikus LoQuai-ösvényen. Egy felemelő, atmoszférikus darabot kapunk, ami engem egy kicsit Christos Fourkis munkásságára emlékeztetett. A Dust in space az eddigi számoknál sokkal mélyebbről indul, akár még a Filmmúzeumon is el tudnám hallgatni Private Sounds című mixsorozatának egyik húzó track-jeként. A basszus szekció elég sűrű, a repetitív deep elemek folyamatosan "melegen" tartják a fülünket, igazi remekmű. És elérkeztünk a személyes kedvencemhez az I Dreaming-hez, ami eléggé nyersen, minimalistán nyit, majd a kiállásban egy hihetetlenül érzelmes irányba mozdul el. Kár, hogy a felbukkanó "female voice" csupán a számcím kántálására kapott megbízást, szerintem még nagyobb potenciál rejtőzne ebben a zenében némi plusz vokál támogatás esetén. A Lost time is a deep house határát súrolja, semmi bonyolultat nem kapunk, csupán egy minőségin kidolgozott struktúrát. A Lunar Park igen minimálra sikeredett, pedig a sejtelmes hangok tényleg egy Hold körüli útra próbálnak csalogatni bennünket. Az Organic is mintha ezt a sémát másolná le, de itt több lélek rejtőzik a felszín alatt. A Prototype zakatoló basszusa ellenpontként kap egy filterezett, fülbemászó progresszív melódiát. A Reflections pluttyogással és némi tücsökciripeléssel nyit, majd a rövid intro után egy pumpálós, tribal alap kezdi meg munkáját, amihez négy percnél egy légies szintifutam is betársul, az eufória fokozódik. A záró Take a cruise is megéri a pénzét, az első taktusok hallatán a jó öreg Jean Michel Jarre Oxygen-je jut eszünkbe. Nos az analógia nem véletlen, Konstantin a francia mester mágikus-atmoszférikus sound-jából merített inspirációt és öntötte hangjegyekbe az érzéseit, nem véletlen, hogy ez lett az album második legjobb muzsikája.
Összességében LoQuai azt hozza, amit tőle megszokhattunk: zenéivel bebarangoljuk a mélységet és a világűrt. A zenék egyáltalán nem unalmasak, nem harsányak, vagy tolakodóak. Talán több vokált elbírt volna a lemez, node ne legyünk telhetetlenek, hiszen a Mistique ezen megjelenése is magasan veri a szcéna többi idei megjelenését. 10/10.

LoQuai - DNA

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST044
Ország: Grúzia
Megjelent: 2010. április
Stílus: House, progressive house
Producer: Konstantin Alt

Tracklist:
1. DNA (8:45)
2. 3 Wishes (8:22)
3. Dust In Space (7:15)
4. I Dreaming (6:15)
5. Lost Time (6:31)
6. Lunar Park (8:36)
7. Organic (6:56)
8. Prototype (7:04)
9. Reflections (6:40)
10. Take A Cruise (9:34)

Kay-D csodaalbuma megmutatja a prog house igazi erejét

Mindig külön öröm számomra, ha magyar producerek külföldi sikereiről írhatok (de még jobban örülök, ha a külföldi sikereket itthon is kellőképp értékelik). Ez a helyzet Kay-D Source of Miracle című albumával, amit a közelmúltban a Mistique Music adott ki. A Mistique Music-t egyébként egy grúz származású testvérpár, nevesen Michael és Levan Dunamalyan alapította még 2008 novemberében. A labelnél olyan producerek adtak ki már lemezt (a teljesség igénye nélkül), mint Retroid, Human8, Aeron Aether, LoQuai, Faskil, Bobby Deep, Domased Electronica, Stiven Rivic, Abdomen Burst, Embliss, East Cafe, The Stain, Alex Rize, Python, Arthur Deep és még sokan mások.A neveket látva különösen nagy fegyvertény, hogy a progressive house legnagyobb fellegvárának számító Mistique karolta fel Krisztián első szerzői albumát. No, de nézzük, ki is Kay-D, ki bújik meg eme név mögött.
Kajdi Krisztian 1978-ban látta meg a napvilágot Ajkán.A zene iránti érdeklődése a 80-as évek végén kezdődött, három éven át konzervatóriumba, ahol is a trombita lett a hangszere. A kora '90-es években figyelme a német rave, acid house, hardcore techno és később a trance felé irányult. Krisztián 16 évesen vágott bele a zeneírás művészetébe, tehetségét a "Pepsi Star Maker" fantázianevű versenyen is bizonyította, ahol egészen az elődöntőig jutott. ezek után, mivel a családjában nem ő volt az egyetlen EDM-fan, közös munkába kezdett az unokatestvérével, Karányi Danival. A kollaborálás számos közös darabot eredményezett közösen léptek fel live act-ként több neves klubban is, mint például a budapesti Home és Cream, valamint Kelet-Európa legnagyobb szabadtéri zenés fesztiválján a Szigeten is villantottak valamit a magyar virtusból. 2003-tól abbahagyta egy időre a producerkedést, s csak a tanulmányaira koncentrált.2004 nyarán csatlakozott az Electric Orgasm elnevezésű elektronikus zenei csoporthoz, akik felkérték őt, hogy írjanak zenét közösen. A karrierjénben a 2007-es esztendő hozta meg az igazi áttörést, amikor legújabb zeneszerkesztő programot beszerezve otthonában ismét nekilátott a zeneírásnak.Számos stílus inspirálta munka közben, így a progressive house, a break, a tech-house, a tribal, a deep house és az electro. Az első EP-je a CLS Music égisze alatt jelent meg 2008 márciusában, amit még néhány saját zene és remix követett. Az elmúlt években Krisztián zene iránti szenvedélye mit sem változott, és alkotásaival manapság már a reneszánszát élő progressive house szcénát erősíti.
Ennek tökéletes iskolapéldáját hozza az albumán is. A nyitó Levitation nem sokat cicózik, egyből odahúz, s egy iszonyat pörgős alappal nyit. Egy keleties fuvallat is érkezik ,amely engem összhatásában Moshic-ék munkáira emlékeztet. A Fruitful love már komótosabb szerzemény, igazi intelligens house, amelyben egy effektelt elektromos gitárszóló adja a dal gerincét. Az Everyday miracles tribal elemeivel előre vetíti, hogy egy főidős darabbal lesz dolgunk, és igen. Szépen megidéződik a prog éra első fénykora, új köntösbe bújtatva. Egy furcsa szájharmónikára emlékeztető hangszer is beúszik, ami tovább fokozza az audiotökélyt. A Sunday night szerintem az album legjobb dala, már előszeretettel pörgettem a Float Away-ben. Rövid felvezetése nem igazán kedvez a hosszú mixelést preferáló dj-knél, de ha jó helyre illesztjük be irtózatosan nagyot szól dallamos-subgyilkos sound-jával. A Forbidden zone is nagyjából ezen a vonalon mozog, csak éppen egy szaxofon betét fokozza tovább az eufória érzést. A Hypnotized nevében hordozza a hangzását, ráadásul egy szépséges női vokál is csatlakozik, amely új spektrumokat nyit meg előttünk.A Reaching the surface is egy szép, dark-ba oltott vokális szerzemény, csakis a legjobb jelzőkkel tudom illetni. A Purple water hoz egy kis változatosságot, hiszen egy break alapokon nyugvó szerzeményről van szó, amely a Hybrid által naggyá tett break trance hangzást frissíti fel egy kicsit, kevesebbé figurás ritmusképlettel, de lényegesen összetettebb dallammal. Nem lehet panaszunk a felhozatalra, hiszen a Clear source újfent Krisztián zeneírói kreativitását dícséri. Egy combos 3 perces felvezetés után (amelyben az egzotikum és az egyházi kórusfoszlányok szépen megférnek egymás mellett) beindul a zakatolás, gyönyörű, nincs rá más szavam. A Destination sem gyengébb megnyilatkozás, itt ismét a szaxofon kerül elő, s ha már itt van ez viszi el a hátán a produkciót a dreamy pad-ok mellett. A záró Beautiful stranger sem okoz csalódást, vokál és dallam, pad és synth ölelkezik egymással harmóniában.
Összességében az év eddigi legjobb albumával gazdagodhatunk, ha beszerezzük Kay-D lemezét, amely megmutatja mekkora potenciál rejlik még mindig az egyszer már leírt progressive house-ban. 10/10, perfect job!

Kay D - Source Of Miracles

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST 031
Megjelent: 2010 március
Stílus: Progressive house
Producer: Kajdi Krisztián

Tracklist:
1. Levitation (8:37)
2. Fruitful Love (9:37)
3. Everyday Miracles (7:28)
4. Sunday Night (8:18)
5. Forbidden Zone (6:46)
6. Hypnotized (Deep vocal mix) (9:39)
7. Reaching the Surface (7:33)
8. Purple Water (8:34)
9. Clear Source (8:55)
10. Destination (7:51)
11. Beautiful Stranger (7:48)

Preview and buy