Technika VIII.: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán

A technika rovatunkba hosszas csend után lehelünk újra életet. Topa Ferencet aka Reelaux-t kértük fel a vérfrissítés levezénylésére, aki producerként régóta benne van ebben a "mókuskerékben", így hitelesen és színvonalasan tudja összegezni a zeneírással kapcsolatos fontos tudnivalókat.
"Sziasztok, a Deep Zone technika rovata kissé megújult és tovább színesedik a tartalom. Elég sok cikk foglalkozik már a professzionális zenekészítés legmélyebb bugyraival, mi inkább szeretnénk a fókuszt a közérthetőségre, a gyakorlati tanácsokra, az érdekességekre és az aktualitásokra helyezni. A legelső írás kvázi bevezetőként fog ehhez szolgálni és összefoglalja az alapdolgokat, amikkel tisztában kell lennie annak, aki zeneírásra adja a fejét:

Ismerd a célod! Mindjárt az elején filozófiai magasságokba emeljük a dolgot, mert bár evidensnek tűnhet, a tapasztalatom mégis az, hogy ez az a pont, ahol a legtöbben máris elrontják, még mielőtt elkezdenék a zeneírást. Koncepció nélkül legfeljebb közepes eredményt lehet elérni, tehát néhány kérdést mindenképpen fel kell tennünk magunknak, mielőtt pénzt és időt áldozunk a dologra. (Nem is keveset.) A legfőbb kérdés az, hogy időelütésnek szánjuk a zeneírást, amíg a haverok a nyári napsütésben fociznak, vagy van ennél komolyabb tervünk is vele. FIGYELEM, ha az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy „valahogy összedobok egy zenét 3 loop-ból, elküldöm minden szembejövő kiadónak, csinálok pár vintage effekttel feldobott képet magamról és mehet a karrier” akkor gondoljuk újra. A karrierhez jó produktum, jó marketingterv és rengeteg áldozat szükségeltetik. (Ezekről részletesen a ’Tanácsok haladó producereknek’ cikkben lesz szó!) Ennek tisztázása azért szükséges, mert a későbbiekben rengeteg boldogtalan pillanattól és kidobott időtől kímélhetjük meg magunkat.

Ha megvan a cél, akkor ahhoz eszköz is kell. Vegyük először a technikai eszközöket. Kell egy számítógép, ami a központját alkotja majd a házi stúdiónknak. A Windows vs. Mac harcban szándékosan nem foglalok állást, kinek a pap, kinek a pop J ugye. Nekem 14 éve a Windows a hű társam (kezdetben az MS DOS) és ez idő alatt egyszer, azaz egyszer volt olyan, hogy az aktuális gépemen a merevlemezt formatálni kellett vírus miatt. Ezt leszámítva semmilyen kellemetlenségem nem adódott. Nem lassult, nem akadt, minimális volt a fagyások száma is (ez is a plug-in hibája volt az esetek döntő többségében). Annak, hogy a Microsoft is a barátunk legyen és Windows alatt is stabilan, megbízhatóan tudjunk dolgozni, egy titka van: Az adott gépen az internetelérést OFF üzemmódba kell helyezni az első program-setupok után. A Mac alatti munkának ugyanakkor van pár elvitathatatlan előnye, de kérdés, megér-e ez nekünk annyit, amennyivel drágább.

A számítógép nem sokat ér hangkártya nélkül. (A beépített hangkártyával együtt sem.) Mindenképpen érdemes beszerezni egy „profit”, ami több mindent tud. A mintavétel minősége kulcskérdés. az audio CD sztenderdje 44100 hz 16 bit mélységben. (Bővebb háttártudásért érdemes itt keresgélni: http://hu.wikipedia.org/wiki/WAV) Ennél azonban sokkal jobb minőséget is el tudunk érni ma már. Másik fontos paraméter a beépíthetősége, vagyis hogy külső, vagy belső kártyáról beszélünk-e. Az alacsonyabb árkategóriában a belső kártyák működése stabilabbnak és gyorsabbnak mondható. Külső kártya akkor ajánlott, ha hordozni szeretnénk, vagy laptopunk van. A mezőny rendkívül vegyes, legtöbbször a pénztárca szab határt a lehetőségeinknek. Olyat keressünk, ami:

-         Jó mintavételi képességgel megáldott.

-          MIDI ki és bemenettel rendelkezik. (Jól jöhet, ha bővül a stúdiónk, ezen ne spóroljunk.)

-         Legyen rajta azért pár ki és bemenet, sokszor kellemetlen tud lenni, ha csak 1 van belőlük. (pl dj-zéskor)
Mikrofon bemenet akkor fontos, ha valóban profi mikrofont is szándékozunk venni mellé. (Ha egyszeri alkalomról van szó, jobban járunk az erre a célra kialakított stúdió bérlésével.)

Legalább ilyen fontos, sőt véleményem szerint még fontosabb a jó hangfalpár, vagy hangfalpárok. Tulajdonképpen sokszor ezen áll vagy bukik az egész. Sarkítva azt mondhatnánk, hogy rossz lehallgató rendszeren zenét írni olyan, mint kikapcsolt hangrendszeren: a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk, mert nem halljuk, mit csinálunk. A családi hifi használata kifejezetten ellenjavallt, maximum a mastering ellenőrzésre lesz jó! A vásárláskor fontos tényező a költségkeret. Szerintem kb. 100.000-200.000 forint között már kapható olyan, amivel lehet jó eredményt elérni. TIPP: ha van rá módunk, a vásárlás előtt menjünk el egy profi stúdióba és hallgassuk meg, ott hogy szólal meg egy zene. Ez azért lényeges, hogy a boltban ne a megszokott hifis hangzást keressük! Továbbá hallgassunk a az eladóra, aki ilyesmi szakszavakkal fog dobálózni, mint lineáris frekvenciamenet, száraz hangzás, részletgazdagság, stb. Higgyük el neki, hogy ezek fontosak, ő szakember (optimális esetben) de ha úgy érezzük, hogy a hangfal nem a mi fülünknek való, akkor semmiképp se vegyük meg. Lesz olyan, ami a szakember szerint és szerintünk is jó. Fontos, hogy az új hangzást meg kell szokni. Ez akár fél év is lehet. Addig hallgassunk rajta olyan zenét, amit ismerünk és szeretünk. Ez segíti a folyamatot. Ráadásul figyelmesen hallgassuk! Vegyük észre a mély hangok arányát a többihez. A cintányérok éles vagy tompa hangját. Halljuk meg a hangokat külön. Például, hogy a tapsban vannak mélyebb tartományok is, ahogyan a cinekben is. legtöbbször a kick sem csak 50 hz-en szól. Jó eséllyel ezeket eddig nem figyeltük, mert sokszor nem is hallhattuk. Ha ez az új dimenzió feltárult előttünk, onnantól várjunk magunktól profi zenét.

Midi billentyűzet, Midi kontroller. Számomra a midi billentyűzet alap. Relatív olcsó és rendkívül hasznos.  De ne érjük be a legolcsóbbal! Legalább 3 oktávos ajánlott, és ha már pénzt költünk rá, leljük örömünket abban, hogy különbözőképpen szólal meg, ha erősen nyomjuk le, mintha éppen csak hozzáérnénk (legyen dinamikus). A legtöbb sampler alkalmazkodik ehhez és sokkal zeneibb az eredmény.

A midi kontrollerekkel annyiban más a helyzet, hogy bár azok is hasznosak, nem szükségszerűek. Laptop-djknek elengedhetetlen, producereknek nem annyira. Ha van szabad pénzünk, akkor inkább vegyünk egy kategóriával drágább hangfalat, mint elsőre terveztük. J Ha még mindig van, akkor nyugodtan nézzünk szét a kontrollerek között.

Miután kitaláltuk, hogy pontosan mit is szeretnénk kezdeni magunkkal és milyen technikai eszközökkel valósítjuk ezeket meg, nézzük meg, mi az, amit a munka során jó észben tartani.

Ha egy zenei ötlet másnap is jó, fejezzük be a zenét. Ezt a tételt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a második olyan gócpont, ahol sokan elvéreznek sajnos. Egy ötlet, egy loop megírása viszonylag egyszerű. Gyakran érezzük, hogy ez életünk zenéje lesz. Ha 3 óra múlva még mindig ott tartunk, hogy a zenénk 14 másodperc hosszúságú és a hangok sem változtak benne, akkor abból vagy loop techno lesz, vagy inkább kezdjünk bele másik zenébe, ezt pedig pihentessük másnapig. Ha a következő nap még mindig ugyanakkora öröm fog el minket a play gombra kattintás után, akkor jó nyomon vagyunk. Építsük fel, vigyünk bele új hangokat, tervezzük meg a kiállást. Ha nem jut eszünkbe semmi, hallgassuk meg, hogyan építkeznek mások! (Tanulni nem szégyen!) Szedjünk le egy hangmintacsomagot! Az új hangok mindig új inspirációt jelenthetnek. Játsszunk a zenével, próbáljunk ki direkt olyan dolgokat, amikből szerintünk semmi jó nem fog kisülni. Gyakran ezek az ötletek mentik meg a zenét, mert olyan eredményt kapunk, amire nem is számítottunk és mégis jó. Küldjük el egy (nem zenével foglalkozó) ismerősünknek és kérdezzük meg, mit tenne bele! Ha ezek egyike sem segített, valószínűleg a zene nem elég jó arra, hogy befejezzük, így hát töröljük! Ellenkező esetben viszont ne hagyjuk félbe és essünk neki! Ami sosem segít, az az, ha ’majd egyszer befejezem’ komment kíséretében félbehagyjuk. Várhatóan évekig csak a merevlemez szabad bitjeit csökkenti majd, félkész zenével meg ugye még senki nem lett sztár.

Ezek után jó esetben ott tartasz, hogy van egy számodra tetszetős kész zenéd. Úgy szól ahogy a profiké? A legtöbb esetben itt nem a válasz. (Ha igen, akkor ugorj a következő bekezdésre) Ha viszont nálad is „nem”, akkor se hibáztasd magad. A profi zenei stúdiókkal nem versenyezhetsz, de a jó hír, hogy nem is kell. Inkább használd őket! Ja, hogy az pénzbe kerül? Sajnos igen, de az újabb jó hír az, hogy nem olyan sokba, mint sokan gondolják. Ráadásul az elején tisztáztuk a célt, hogy komolyabban foglalkozunk a dologgal, ami viszont anyagi áldozatokkal jár. Ha az „áldozat” szó helyett „befektetés”-t használunk, akkor meg már mindjárt jobban is hangzik. Ha a zenénk nem szól borzasztóan, csak éppen kicsit erőtlen, akkor egy egyszerű mastering segíthet. Ehhez ki sem kell mozdulnunk otthonról, rengeteg stúdió kínál online mastering szolgáltatást kb. 5000 Ft-tól. Itt viszont nem az ár a meghatározó, néha az olcsóbb jobb. Kérjünk bátran referenciát! Ha belegondolunk, hogy kidobtunk alapesetben 300.000 Forintot felszerelésre, rászánunk több száz vagy akár ezer munkaórát a gyakorlásra és most 5000 Ft-ot nem ér meg, hogy az eredmény 100%-os legyen, az viccesen hangzik annak tudatában, hogy sokszor ennyin múlik, hogy egy neves kiadó megjelenteti-e a zenénket, vagy nem. A profi mastering további előnye, hogy az ára miatt visszatart a tömegtermeléstől. 300 rossz zenénél többet ér 3 jó a karrierünk szempontjából.  Ha végképp nincs rá pénzünk, akkor próbálkozhatunk az otthoni masterrel, de ezek általában nem ütik meg azt a szintet, amit meg kellene ütniük. Ha szerencsénk van, a kiadó megoldja ezt helyettünk, de nem árt vigyázni, ebben sincs mindig köszönet. FIGYELEM! Látva, hogy sokan házi masterrel hetente adnak ki egy zenét egy kisebb kiadónál hatalmas kísértés, hogy mi is így tegyünk ’Producer lettem’ felkiáltások közepette, de ne engedjünk a csábításnak. Ezek az emberek sosem fognak olyan szintet elérni, mint az elektronikus zene valódi nagyjai. Ha mi beérjük ennél jóval kevesebbel is, például azzal, hogy a 13 éves unokaöcsénk az telefonján ezt ordíttatja kicsengetéstől becsengetésig, akkor ezért az élményért viszont valóban sok lehet az 5000 Ft.

Kész a zene! Hogyan tovább?  Ha nem szeretnénk, hogy egyedül mi és a család halljuk (akarva-akaratlanul is) akkor keressünk egy kiadót! Ennek is van jó pár aranyszabálya:

-          1. Olyan kiadónak ne küldjünk demót, amiről semmit nem tudunk. Nézzünk utána, milyen zenék vannak ott, milyen promóciót nyújtanak, stb.

-         2.  Sose küldjünk egyszerre egy mailben több kiadónak demót. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy ez vér ciki. Nem lesz olyan jó kiadó, ami ezek után szóba áll velünk.

-          3. A levélben köszönjünk! Nem meglepő módon sokat javít a megítélésünkön. Ugyanígy az udvarias elköszönés.

-          4. 1 mondatban írjuk le, kik vagyunk. Regényre senki nem kíváncsi.

-          5. Ha a nyelvtudásunk nem üti meg az elvárható szintet, akkor nézessük át valakivel, akié igen. Ront a presztízsértékünkön az 5 helyesírási hiba/mondat.

-          6. A demót oda és úgy küldjük, ahova és ahogy a kiadónál kérték! Ha valaki soundcloud linket kér, akkor az nem véletlen. Egyéb esetben csak az idejét húzzuk, meg a sajátunkét. Ha valaki 320kbps mp3at kér, ami teljes hosszúságú, akkor viszont ne küldjünk egy 2 perces 128kbps soundcloud preview-t. Ilyen egyszerű.

-          7. Írjunk a levélbe egy-két referenciát is, ha van. Pl. a művésznevünk után a kiadókat, ahol eddig megjelentünk. Ha ezek kizárólag olyan kiadók, amikről a kutya sem hallott, akkor inkább ne, csak ha feltételezzük, hogy azoknak a neve mond valamit a kiadónál ülő a&r menedzser számára.

Ha ezek teljesülnek, akkor már tényleg a zene fog dönteni és meglátjuk, sokkal többen jeleznek vissza, mint ezek hiányában. Néha az is előfordul, hogy változtatást kérnek tőlünk. Ez nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy érdekli őket. Ha a kiadó elég jó, (márpedig megbeszéltük, hogy rossznak nem is küldünk) akkor megéri változtatni. Sokszor elég egyetlen hang cseréje, vagy a felépítésben apróbb módosítás. Kár lenne emiatt lecsúszni egy jó megjelenésről.

De mi van akkor, ha egy jó kiadónak sem kell a zenénk. Ha ez azért van, mert műfajilag nem teljesen stimmel a profiljukba, akkor ne spóroljunk az idővel, nézzünk olyat, aminek beleillik a katalógusába. Ha érezzük, hogy stílusban ott van, akkor más a baj. Valószínűleg mégsem olyan jó a zenénk, mint gondoltuk, vagy legalábbis nem olyan trendi. Ne legyünk naivak, a nagy kiadók üzleti alapon működnek. Ha ez zene eladhatatlan, akkor bármilyen kreatív, esélytelen, hogy kiadják. Itt ismét újra kell gondolnunk a célt. Ha üzleti értelemben vett sikerekre is vágyunk, akkor muszáj ezt észben tartani és olyan zenét írni, ami a megcélzott labelhez passzol. Ha nem vágyunk anyagi elismerésre, „csak” örömzenélésről van szó, akkor meg úgy általában felesleges kiadókkal bajlódni. A soundcloud és hasonló szolgáltatások tökéletes publicitást biztosítanak.

Ha lehet, ne jelentessük meg rossz kiadónál a zenénket, annak tényleg nincs sok értelme. (Még a mastering ára sem jön vissza!) Viszont árthat a reputációnknak, ha még nincs, akkor is, mert mínuszba is mehet.

Inkább használjuk a tracket promócióra. Ha szerintünk színvonalas lett, akkor tegyük ingyen letölthetővé, vagy ravaszabban egy lájkért cserébe. Az emberek szeretik az ingyenes dolgokat, mi meg azt, ha követi valaki a facebookunkat!

A fentiekben tényleg csak a legalapabb dolgokat vettük át! Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor jön az, hogy hogyan fejlesszük magunkat zeneileg, milyen vst-ket érdemes használnunk, hogyan építsünk márkát és hogy indítsunk-e kiadót, vagy inkább ne. Ezekről lesz szó a jövő héten.

Ha valaki érez magában kedvet és bátorságot, hogy a nyilvánosság előtt bemutassa a zenéjét, akkor küldje el az ALÁBBI címre, cserébe mi elmondjuk róla a véleményünket, megpróbálunk tanácsot adni a befejezést illetően, ha még nincs kész, illetve bármilyen ezzel kapcsolatos kérdésre is válaszolunk."