A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reelaux. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reelaux. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 2., szerda

SNYL: "Életemben először a trendi hangzásvilágnak és annak, amit képviseltem lett metszete"

Topa Ferenc barátunk nem először szerepel a blog hasábjain. Korábban már írtunk róla és kiadójáról a Reelaux Digital-ról, jómaga társszerzőként is bemutatkozott a DZ technikai rovatában publikált többrészes cikksorozatot a zeneírásról (itt és itt), valamint megosztotta gondolatait az önmenedzselés fontosságáról is (itt). Ezúttal 2017-ben indított SNYL projektje kerül a fókuszba, ugyanis az elmúlt öt évben kemény, tudatos munkával olyan szinten berobbant a karrierje, hogy a világ legjobb techno és indie dance kiadói (JEAHMON, Sincopat, Katermukke) egymás után kopogtatnak az ajtaján original és remix után érdeklődve.

DZ crew: Ha jól emlékszem az első megjelenésed 2004-ben a True Sounds Of Freee 5-ön volt a 'Message Of The Unknown'-nal, ami egy kellemes, dallamos break track. A ZRG alteregóddal ezt követően a techno mellett tetted le a voksodat, elég csak a Hungarian Techno Only 1-2 válogatáson megjelent zenéidre illetve a hivatalos Mayday hímnusz 'U Make The Rules'-ra készített remixedet említeni. Miért pont a techno került a fókuszodba?
SNYL: A látszat ellenére nem volt fókuszban a techno túlságosan, ugyanolyan intenzitással készítettem más műfajú zenéket is, csak akkoriban - köszönhetően pár embernek, például a Collins & Behnam duónak azok meg is tudtak jelenni. Akkoriban nem sok embert ismertem a szakmán belül, így az, hogy ők fantáziát láttak bennem, sokat jelentett.

DZ crew: Később jött a Reelaux projekt, ami a house-osabb, dallamosabb progressive vibe-hoz húzott. Mi indokolta, hogy válts technoról egy kicsivel könnyedebb vonalra?
SNYL: Az is egy állomása volt az útkeresésemnek. Ez egy visszatérő dilemma volt nálam abban az időben, hogy merre tovább. Mivel mindenféle zenét szerettem, nehezemre esett egynél leragadni, ugyanakkor éreztem, hogy többet futtatni nincs energiám. Előtte is írtam lassú, dallamosabb zenéket, annyi történt csupán, hogy a technos dolgokat elhagytam időközben teljesen, mert azt addigra már kicsit üresnek és ellaposodottnak éreztem. Abban az időben hódított a számomra idegen minimál irányzata, amitől próbáltam távol tartani magam. Azt vettem észre, hogy zeneíráskor egyre többször jött progis téma, szóval arra a következtetésre jutottam, hogy ha az jön, akkor rá kell feküdni 100%-ig.

DZ crew: 2012 pont eme alteregód insipirálta a Reelaux Digital kiadó alapítását is, ami az Proton égisze alatt működött és egészen 2018-ig ontotta magából a jobbnál-jobb release-ket. Honnan jött az ötlet kiadót alapítani, és mi volt az elsődleges célod vele? Miért döntöttél úgy, hogy pontot teszel a Reelaux Digital sztori végére?
SNYL:
Egy kiadó menedzselése nagyon sok időt és energiát emészt fel, arról nem is beszélve, hogy pénzt is érdemes rakni bele bőven, ha az ember sikerre akarja vinni. A kezdeti sikerek engem is megleptek, nem gondoltam, hogy pár megjelenés után ott fog tartani a dolog, hogy  a legnagyobb nemzetközi DJk pörgetik az itt megjelent zenéket, de aztán beindult egy stagnálás, nem fejlődött tovább. Az okokat keresve rá kellett jönnöm, hogy még többet kellene áldoznom rá, hogy az igazi áttörés megtörténjen, de egyedül nem fért bele, hogy még több időt és energiát szánjak rá. Viszont azt meg nem akartam, hogy ne olyan színvonalon működtessem, ahogy elterveztem, ezért inkább befejeztem a dolgot. Ezért működik most sokkal jobban az Artessa Music, mert itt ugye négyen vagyunk, mindenki hozzáteszi, amit tud. Én elsősorban a kiadó ügyeivel foglalkozom, mivel nekem már volt ebben tapasztalatom, de szerencsére ezt a részt sem egyedül viszem, így belefér az időbe. Cserébe a bulik szervezésébe nem igazán szoktam belefolyni.

DZ crew: Két olyan nevet tudok említeni a Reelaux Digital igencsak széles repertoárból, akik nálad fordultak meg először magyar viszonylatban és azóta igen komoly nemzetközi karriert futottak be: ők Shimmer (NL) aka Lake Avalon és Dmitry Molosh. Bár manapság a lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésére a producereknek, nagyon kevesen futnak be igazán. Eme két úriembernek mi lehetett a titka?
SNYL: Őszintén szólva nem tudom biztosan. Nyilván tehetségesek voltak már akkor is, de voltak hozzájuk hasonlóan tehetséges producerek nálam bőven, akik viszont nem jutottak ilyen messzire valamilyen oknál fogva. Ha általános receptet akarunk megfogalmazni a sikerességre, akkor azt gondolom, hogy egyrészt természetesen fontos a minőségi produktum, ez alap. Másrészt az is fontos, hogy az ember rendszeresen tegye le az asztalra ezeket, ne csak elvétve. Harmadszor pedig kell az is, hogy az ember tudja promózni magát. Itt nem helytálló az a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Dehogynem! Hiába ír valaki nagyon jó dolgokat, ha azt nem tudja eljuttatni az emberekhez. Úgy tudnám összefoglalni, hogy aki sűrűn jó zenéket tud kihozni, amiket aztán el is tud juttatni szélesebb közönséghez, annak jó esélye van arra, hogy kitűnjön a tömegből előbb-utóbb.

DZ crew: A SNYL projekted egy 2017-es Kamilo Sanclemente remix kapcsán hívtad életre. Nem mellesleg a névválasztásod is elég spontán volt, mégis frappánsan sikerült.
Azóta szépen apránként, de berobbant a karriered. A techno/indie dance kellemes egyvelegét jelentő munkáid olyan neves kiadóknál találtak otthonra, mint a Sincopat, JEAHMON!, Beatfreak, Click vagy a Freegrant Music. Ez mennyire volt tudatos trendkövetés és mennyire a gyökereidhez (techno) való visszatérés egy nagy adag örömzenéléssel nyakonöntve?
SNYL: Abban az időben jutottam el arra a pontra, hogy elkezdtem tudatosan építeni a dolgokat. Eldöntöttem 2017-ben, hogy onnantól kezdve tényleg komolyan veszem a zenélést és látványosabb eredményeket fogok elérni, vagy akár abba is hagyhatom. Nem pénzügyi eredményekre gondoltam elsősorban, hiszen akkor pop zenét kezdtem volna el írni :) Inkább csak arra kell gondolni, hogy rövid és hosszútávú célokat állítottam magam elé és tudatosan haladtam azok felé. Egy nagyon szerencsés véletlen is közrejátszott abban, hogy jól alakultak aztán ezek a dolgok: ahogy fent is írtam, a techno kicsit lelketlenné vált számomra, a prog. house meg olyan volt, mintha 15 éve semmit nem változott volna, egyszóval unalmas lett. Erre adott frappáns választ a melodic hangzás előretörése, ami azt mutatja, hogy mások is keresték az átmenetet a két műfaj között. Szóval a szerencse az volt, hogy életemben először a trendi hangzásvilágnak és annak, amit én képviseltem lett metszete. Emellett kellett az is persze, hogy sokat fejlesztettem az otthoni stúdiómon és a tudásomon egyaránt. Ez a három tényező, de főleg az utóbbi kettő kellett ahhoz, hogy nagyobb kiadók is szóba álljanak velem.

DZ crew: A Sincopat-hoz az AFFKT Bac remixversenyének megnyerése kapcsán kerültél, ami önmagában is egy óriási fegyvertény. Jár érte a gratuláció! Ha jól csiripelték a madarak, kevesebb, mint két hét alatt született meg a nyertes mű. Mesélj erről kérlek egy kicsit!
SNYL: Köszönöm :) Igen, elég spontán lett az a zene, az biztos :) A nagy részét gyorsan összeraktam, kb megvolt egy délután alatt. Aztán a maradék másfél hét azzal ment el, hogy a fő szintinek a hangját kerestem. Nem tudtam, mi, csak éreztem, hogy valami még nagyon hiányzik a zenéből, így sok idő ment el azzal, amég rájöttem, mi illene bele. Végül a Native Instruments TRK-01 basszusszintije hozta meg a megoldást, abból csavartam ki a főtémát. Amúgy a mai napig meglep, hogy annak a remixnek mekkora sikere lett, másfél éve jelent meg és kb 2 héttel ezelőttig vezette a Sincopat eladási listáját, közben a világ tényleg minden tájáról kaptam videókat, amiben az szól a tánctéren. Fantasztikus érzés, közben meg messze nem tartom a legjobb zenének, amit írtam, nem is igazán szoktam játszani.

DZ crew: 2019 label fronton az újrakezdés éve volt számodra, hiszen barátaiddal (David Lacfi, SLP, Tobak) közösen alapítottátok meg az Artessa Music-ot, ahol a dallamosabb techno témák, indie dance produkciók adják egymásnak a kilincset. Ha lehet úgy fogalmazni nem kispályában gondolkoztok, mert eddig már olyan nevek fordultak meg nálatok, mint EdOne, Rafael Cerato, Space Motion vagy éppen Stas Drive. Mennyivel könnyebb vagy nehezebb egy új labellel elstartolni egy olyan korszakban, ahol minden előadónak gyakorlatilag saját kiadója van? Mennyire nehéz összehangolni a négyőtök elképzeléseit, hangzásbéli különbségeit?
SNYL: Viszonyítás kérdése: bizonyos szempontból nehéz kitűnni a többi kiadó közül, mert telített a piac, másrészt viszont sok más kiadóval szemben vannak előnyeink, például amit fent is említettem, hogy többen vagyunk, így többfelé oszlik el a munka. Nem nagy titok, hogy egy kiadó sikeressége arányos a befektetett munkával és pénzzel. Nyilván kell amellett az is, hogy az ember jó érzékkel jelentessen meg jó zenéket, de ez annyira szubjektív, hogy kár is belemenni. Mi azokat a kiadókat szeretjük, ahol szélesebb a paletta és nincsenek egy hangzásra ráállva, nem követik vakon a trendeket, hanem próbálnak olyan zenéket bemutatni a közönségnek, ami akár évek múlva is játszható lesz. Emellett fókusz az is, hogy magyar kiadóként segítsük a magyar feltörekvő producereket. Hogy csak egy példát említsek, Tamas Skafar nálunk megjelent zenéjére figyelt fel a promo emailek által a patinás Steyoyoke label, akik ezután meg is kerestek minket, hogy licenszelnék tőlünk az említett zenét. Persze igent mondtunk rá, azóta pedig Tamásnak nagyon jó a kapcsolata velük és több zenéje is jött ki náluk.

DZ crew: Kicsit visszatérve a zenéléshez: milyen felszerelés áll rendelkezésedre a studiódban? Van egy kedvenced, ami nélkül nincs egyetlen SNYL produkció sem?
SNYL: Elég sok stúdiós felszerelést volt lehetőségem kipróbálni, de valahogy mindig visszatértem az in the box megoldásokhoz, mert a külső vasak lassították a workflowt. Szóval szintik helyett elkezdtem inkább hangfalra és akusztikai panelekre költeni, ezek esetében jobban látszott az eredmény :) Azért egy Roland SE-02 szintit megtartottam, mert bár nem szeretem a kis gombjait, a hangja elég jó, úgyhogy szoktam néha használni. Megnyugtatásul, engem sem került el a zenész körökben GAS (gear acquisition syndrome) néven ismert jelenség, sőt. Minden estét azzal zárom, hogy remek lehetőségek után kutatva átnézem az apróhirdetéseket, de nagy szerencsémre (és a családoméra) ritkán akadok kincsekre :)

DZ crew: Idő közben már kétgyermekes családapa lettél. Hogyan tudod a zenét beilleszteni a családi teendők és a napi munkád mellé?
SNYL: Nem könnyen, hogy finoman fogalmazzak. Az, hogy mindenkinek arra van ideje, amit igazán fontosnak tart, a világ legnagyobb baromságának tartom. Sok lemondással jár a dolog és sok fontos dolog marad el zenés dolgok miatt. Hogy csak egyet említsek, a szociális kapcsolataim eléggé alapszinten vannak. Szerencsére a családom támogat és elnézi, amikor elvonulok a stúdióba, de jó lenne, ha egy nap 30 órából állna :)

DZ crew: Milyen megjelenésekre számíthatunk tőled a közeljövőben? Buli fronton hol csíphet el téged/titeket a nagyérdemű a közeljövőben?
SNYL: Nagyon sok megjelenés van folyamatban szerencsére, az olyan jól bevált kiadóknak fogok még zenét adni, mint pl a JEAHMON. Marc, a menedzsere nagyon korrekt és jó arc és persze minőségi munkák jelennek meg nála, ezért mindig örömmel veszem a felkérését egy megjelenésre. Ezen kívül egy remixszel térek vissza az Artessához: egy nagyon szuper vokálos zenét fogok feldolgozni, aminek még érdekessége, hogy magyar előadója van, de abszolút nemzetközi színvonal. Valamint lesz egy kislemezem még tavasszal a neves német Katermukke kiadón is. Ez egy kollaboratív lemez lesz, a brazil TouchTalk duóval írtuk a zenét és a szintén Németországban élő Aves Volare adta hozzá a vokált. A többit egyelőre nem árulhatom el, már csak babonából sem. :)
Ami a bulikat illeti, érezhetően lelassult a dolog a Covid és egyéb bizonytalanságok miatt. Az elmúlt időszak nagyon szép volt, hiszen rendszeres vendégszereplője voltam a Be Massive buliknak, többek közt a teltházas szilveszteri bulijuknak, amiért hatalmas köszönet jár Methának és a csapat többi tagjának is, hogy megtiszteltek a bizalmukkal.
Most pihenem ki a kairói meghívásomat, ami nagyon kalandos élmény volt és egy fantasztikus bulin volt alkalmam zenélni.
A fentiek miatt a jövőt illetően is viszonylag optimista vagyok, de ahogy ezek is teljesen spontán jöttek, valószínűleg az elkövetkezők is ugyanígy fognak beesni. Azt látom, hogy mindenki vár mindennel az utolsó pillanatig. Például Egyiptomba is az utazásom előtt 1 héttel kerestek meg és az utazásom napján lett meg a repjegy. Nem mondom, hogy stresszmentes hét volt :) Ez messze nem optimális, de jelen helyzetben az embernek rugalmasnak kell lennie. A legközelebbi buli, ahol el lehet csípni, az március 11-én a Pavilonban lesz, ahol SLP Jani meghívására zenélek (köszönet neki ezúton is) többek közt vele.

DZ crew: Ha valakinek ismeretlenül be kellene mutatnod a zenei világodat (szavak nélkül), melyik 10 számmal tennéd ezt meg (lehet régi és új egyaránt)?
SNYL: Csalok, mert a 10 helyett 20 lesz :) és az első 10 egy átfogó lista, ami az elmúlt 20 évben inspirált, a második 10 pedig egy aktuálisabb, amikhez hasonlót mostanában is játszom, vagy akár pont ezeket is.

  1. Slovo feat. Kirsty Hawkshaw - Sertao Blues (Ibi’s mix)
  2. Henrik B - Klyftamon
  3. James Holden - Nothing
  4. RMB - Spring
  5. Adam Jay - 208 Demons
  6. Adam Beyer & Jesper Dahlback - Number in Between
  7. Funk D’Void, Phil Kieran - Black Worm
  8. Yunus - Red Pilot
  9. Hybrid - Finished Symphony
  10. Draft - Dombok Felett
  1. Sian - I Feel You All Around (Damon Jee Remix)
  2. James Harcourt - Bloodflame
  3. Dirk Sid Eno - Summer in Japan (Marc DePulse Remix)
  4. Chus & Ceballos, Dennis Cruz - The Sun (vocal mix)
  5. Mulya - Espinosa
  6. Mufti - Another Day (Secret Factory Remix)
  7. Kapibara - Pongo
  8. Rampa - 2000
  9. Jonathan Kaspar - Muster
  10. Brigado Crew, Far & High - 7

SNYL BEATPORT
SNYL SOUNDCLOUD
SNYL FACEBOOK
ARTESSA MUSIC SOUNDCLOUD
ARTESSA MUSIC BEATPORT

2013. június 13., csütörtök

Így készült: az új Reelaux remix elemeire szétcincálva

Bár legutóbb azt ígértem, hogy folytatom a marketinges témakört, most mégis inkább más irányba mennék el. Ennek oka, hogy páran hiányolták a konkrét kreatív tanácsokat. Ezekbe eddig azért nem mentem bele, mert végül is nincsenek szigorúan vett szabályok a zeneírásban, a lényeg, hogy mind zeneileg, mind technikailag nézve minőségi darab szülessen és lehetőleg másoknak is tetsszen. Viszont a kérdések miatt meggondoltam magam és arra jutottam, jó ötlet lehet, ha a száraz felsorolás helyett ezúttal egy saját zene kivesézésén keresztül elmondom, én mit és hogyan szoktam.  A választásom a legfrissebb remixemre esett, amit Ozgur Ozkan-nak írtam és két hét múlva fog megjelenni. Igen, ez itt a reklám helye volt.  Azért is erre esett a döntés, mert így egyben azt is meg tudom mutatni, mikre szoktam figyelni a remix gyártások során.

Először hallgassunk bele az eredetibe. Elég minimalisztikus, de a súlyos mélyek miatt táncolható, ugyanakkor a kiállás gondoskodik a zeneiséget jobban kedvelők öröméről is. A költői megfogalmazás annyit takar, hogy valójában a dallam erre a részre korlátozódik, ami nem könnyíti meg a remixerek életét.


Általában, ha meghallok egy zenét, mindig tudom egyből, milyen lesz a remixem. Na ennél nem így volt, csak azt tudtam, nagyjából milyen elemeket akarok majd használni. Tulajdonképpen sok választásom nem is volt, mivel az eredetiben sincs túl sok minden. A groove-okat mindig magamnak írom, kivéve, ha az az eredeti zenének valamilyen nagyon jellemző része. Tehát marad egy-két szinti hang. Miután eldöntöttem, hogy melyikeket fogom beletenni az én verziómba, betöltöttem őket az Ableton Live-ba és megnéztem, hogy szólnak együtt. Teljesen jó volt, úgyhogy elkezdtem köré építkezni. A fenti megállapítás evidensnek tűnik, hogy egy zene részei együtt teljesen jól szólnak. Ez nekem is egyértelmű volt addig, amíg nem kaptam egy-két olyan remix pakkot, ahol a részek köszönőviszonyban sem voltak egymással. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy ezekből vajon hogy a fenébe kerekedik ki végül valami zenének nevezhető dolog.  Itt arra gondolok, hogy például a basszus dallama teljesen más magasságban van, mint a szinti és véletlenül sem találkozik a kettő, vagy a loop-ok igénytelenül vannak kiexportálva és lemarad a végéről a visszhang, vagy találkoztam olyannal, ahol egy boltban megvásárolható hangmintacsomag linkjét küldték át, mondván, hogy ők is azokból rakták össze(!!). De szerencsére itt ilyenekről szó sem volt, úgyhogy eddig minden rendben is ment.


Kerestem egy jó ütős kick-et, amit később lefiltereztem, mert bár először jónak tűnt, ahogy egyre több dob lett a zenében, kicsit soknak kezdett tűnni, így levágtam a felső közép és a magas tartományokat kb -8db-lel és ráemeltem az 50 Hz körüli frekvenciákra kb +3 db- lel. A clap-nél és a hi hat-eknél a klasszikus Roland TR 909-es csomagot vettem elő, mert szerettem volna, ha nyersebb, technósabb a hangzás, csak úgy, mint az eredetiben. A clap-re egy enyhe sidechain kompresszort tettem, hogy ne üssön ki nagyon, belesimuljon a groove-ba. Itt figyelnem kellett arra is, hogy amikor a lábdob nem szól, ne ugorjon ki a taps hangereje, így azt automatizáltam és ezeknél a részeknél kb 3 db-lel halkabbra vettem. Ezen kívül (a dobok közül egyedüliként) tettem rá egy finom reverb-et is, hogy karakteresebb legyen a jelenléte. A hi hat-nél kiemeltem kicsit a magas frekvenciákat és a teltebb hatás érdekében tettem alájuk egy rövid lefutású shaker-szerű hangot minden 16.-ra, amit aztán középen (4000-500 Hz körül emeltem) hogy középen se legyen üres a hangzás. Ezen viszont nem spóroltam a sidechain-nel, hogy pumpálósabb legyen a dolog. Egyébként a hi hat sem csak a kick-ek közötti kontrán szól, hanem halkabban az azt követő 16.-on is, így kicsit jobban visz előre. Olyan, mintha egy 16-os delay lenne rajtuk. A ride-ot kifejezetten magasra filterezve tettem rá, kb. 8000hz-ig teljesen kivágtam, utána viszont erősen emeltem, hogy igazi „sivítós” hangulata legyen. Ez az a szó, amit szerintem most írtam le életemben először! Ezzel a trükkel vigyázni kell, csak halkan érdemes használni, mert a 8000 körüli frekvencia hangosan eléggé kiüt a zenéből.  Amiket itt leírtam, folyamatában persze nem volt ilyen egyszerű, rengeteg hangmintát belepakoltam először a zenébe, legalább egy tucat EQ és effektbeállítást kipróbáltam, melyikkel hogy szól, aztán szépen lassan kitöröltem a felesleget (kb. 10 sávot) hogy teret adjak a bennmaradóknak. 
 
A többi résznél kicsit bajban voltam, mert az eredeti szinti témáknak nincs igazán dallama, valamerre nekem kellett elvinni a dolgot, hogy ne egy sima techno track kerekedjen ki a dologból. Ekkor találtam egy jó mintát, ami a pár évvel ezelőtti mélyebb trance dalokra emlékeztetett. Mostanában elég divatos lett progi körökben leszólni mindent, aminek kis köze is van a trance hangzáshoz, ezért egy ideig gondolkodtam, hogy beletegyem-e, de végül úgy döntöttem, nem nagyon izgat, egyszerűen nem volt másik minta, ami ennyire illett volna bele. Szerintem ez a rövid trance bass sequence adja a dal lelkét, mivel önmagában a szubbasszus túl mélyen van, a szinti témák meg túl magasan ahhoz, hogy középen ne érezzük üresnek. Szóval miután eldöntöttem, hogy ez a hang benne marad, elkezdtem automatizálni, hogy ne legyen olyan monoton és jobban pörgessen. Hallható, hogy minden 32 ütem vége felé egyre feljebb enged a LP filter, aztán kezdi elölről. Ez nem egy iszonyat egyedi megoldás, de kétség kívül működik. Ez alá már nem kellett más, csak egy súlyos sub basszus, ami nyomja a mélyeket rendesen. Találtam is egy jó KORG szintetizátort, ami alkalmas volt erre, kicsit levágtam a magasabb zajokat és hosszabbra engedtem a release-t (kb a negyedek háromnegyed részéig)mivel ez is többször egyszerre szól a kick-el, nem akartam, hogy ez utóbbi elnyomja. Ennek érdekében a sidechain-t is újra elővettem, hogy ki se üssön, hanem a kellemes mély, pumpálós érzést adja.  Ez a lábdob + basszus összhatás annyira megtetszett, hogy a 2. kiállásban direkt erre tettem a hangsúlyt. 4.08-tól hallható. Egy régi barátom szavajárásával élve, ez a zenében a kötelező mutogatós rész J Nevezhetjük kezeket fel + taps résznek is, ki hogy szereti, bár ez épp nem az a műfaj! Ezután jön be egy hosszúra nyújtott pad dallam, aminek a fő oka az, hogy e nélkül unalmas lett volna még egyszer visszahozni a kiállás előtti részt, meg ettől kicsit misztikusabb a dal hangulata. Gyakorlatilag ezek az elemek adják a remix vázát. Ezek mellé persze kell még pár dolog, ami színezi zeneileg is, meg a sztereó térhez is hozzátesz. Ilyen minták a progi zenékben oly divatos 3/16 ritmusú delay-jel effektezett hangok és a zaj-szerű hosszabb-rövidebb atmoszférák. Ezeket minden esetben ki szoktam tenni a sztereó tér 2 oldalára, kb. 70%-ig.
A felépítéssel nem sokat kellett foglalkoznom, általában számomra az a legkönnyebb rész. Tudom, hova akarok eljutni, így abból indulok ki, majd fokozatosan visszafelé haladva elveszek belőle dolgokat, így épül fel az intró. A levezetésben pedig próbálom pont azokat bennhagyni, amik az elején kiestek, hogy ne legyen szimmetrikus a dal, mert szeretem több részét is megmutatni az összhangzatoknak, másrészről pedig az sok esetben fantáziátlanságra utal, ha van középen egy téma és a dal eleje meg vége ugyanaz. De nem kizárólag az alkotórészek elvételéből és hozzáadásából áll a fel- és levezetés, hanem a hangerővel és a filterekkel is szoktam játszani. Nagyon sok hang fokozatosan jön be és tűnik el aztán, ezáltal finomabb az átmenet, de tény, hogy nem is olyan karakteres. Jól kell megválasztani, mikor hogy célszerűbb. Az én meglátásom, hogy néha kell egy-egy hirtelenebb váltás is, hogy a hallgató kizökkenjen az eddig hallottakból. Ilyenkor mindig újult erővel vetik bele magukat a táncolásba!
Amikor eddig megvoltam, elkezdtem a maszteringet próbálgatni. Ilyenkor nem szoktam előtte kiexportálni, hogy még közben tudjak javítani a keverésen, mert sokszor kompresszálva kiugrik egy-egy hang, mások pedig elvesznek a többi között. Miután úgy tűnt, jó lesz a keverés, kiexportáltam az egészet 48khz 24bit minőségű wav fájlba és visszatöltöttem. A spektrum analyzer-t nézve ki kellett emelnem egy-két tartományt, mert kevésnek láttam/hallottam és igazam volt, mert utána tényleg sokkal teltebb, jobb lett a hangzás. Ezt követően rátettem egy 4 sávos kompresszort, ahol ebben az esetben leginkább a magasakat sűrítettem össze, hogy igazán „összeérjen” a groove, a közepet és a mélyet hagyni kell jobban lélegezni. Az egész effekt  „erejét” nem vettem fel túlságosan, a treshold viszonylag magasan maradt minden esetben. Ezt követően azért tettem az egészre is egy single band kompresszort, de ezt sem túl durván, nagyon figyeltem, hol a határ, ahol már érezhetően sérül a dinamika. A biztonság kedvéért mindig visszaveszek ezután a kompresszor küszöbéből 1-2db-t és azt utána egy végső limiterrel kompenzálom, így biztosan nem fog sehol túlütni. Valamiért nekem ez a módszer bejött.  Nem maradt más hátra, minthogy kiexportáljam 44.100 Hz 16 bit minőségben is, aztán kiírtam CD-re és tesztelgettem hifin, autórádióban. A végeredményt pedig most ti is hallhatjátok.

2013. május 23., csütörtök

Technika: Reelaux gondolatai az önmenedzselésről

Az önmenedzselés valamiért olyan téma, amelyről nagyon sokan szélsőségesen vélekednek. Az egyik véglet az a nézet, hogy a „termék” majd eladja magát, elég megírni a tökéletes dalt és már hátra is dőlhetünk. Ez nyilvánvalóan  nincs így, hiszen sokkal sokkal több tehetséges ember van, mint befutott sztár, sőt a befutottak nem mindegyike tehetséges. Ami mégis kiemelte őket a tömegből az a profi marketing. A másik végletes elgondolás az, ha azt gondoljuk, hogy jó ötlet naponta ötvenszer buzdítani az ismerőseinket a közösségi médiumokon, hogy lájkolják a fan page-ünket és legalább ugyanennyi irreleváns dj-nek elküldeni a promónkat a zene meg olyan, amilyen. Nos a szomorú helyzet az, hogy az utóbbi taktikával még azzal együtt is sikeresebbek lehetünk, hogy az összes privát ismerősünk garantáltan letilt és kiátkoz a virtuális világból, a szakmabeliek pedig a hátunk mögött röhögnek. Egy szó, mint száz, valahol félúton van az igazság. A bevezető után nézzük meg, milyen lehetséges eszközei vannak ma egy előadónak arra, hogy felkeltse és megtartsa a közönség figyelmét, ill. miket kell ezek használata során szem előtt tartania. Kezdjük az online lehetőségekkel:
- A kötelező facebook mellett keressünk alternatív csatornákat is,  mert van, aki zsigerből gyűlöli a legnagyobb közösségi portált, őket se veszítsük el.

- Az előzővel összefügg, hogy nyissunk a még nem elterjedt, de jó lehetőségeket kínáló site-ok felé, mint pl: Official.Fm, Bandcamp, stb.  Teljesen ingyenesek, (vagy legalábbis vannak ingyenes funkcióik) így semmi nem indokolja, hogy elzárkózzunk tőlük
- Sok időt takarítunk meg, ha a fentieket egymásba integráljuk. Pl. A facebook kiírásunk automatikusan átkerül a twitter oldalunkra, az official.fm video postunk pedig a youtube-bal szinkronizálódik.
- A facebook-on és egyéb web2.0 oldalakon általában fizetett promócióra is van lehetőségünk. Ennek a megítélése elég vegyes. Saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy megéri vele foglalkozni, mert abszolút nem drága és egy bizonyos mennyiségű kezdő lájkot hoznak az oldalunkra, ráadásul valós emberek valós kedvelései ezek, tehát nincs benne semmi csalás. A dolog hátránya, hogy nehéz célozni a hirdetést. Azt beállíthatjuk, hogy melyik országokban jelenjen meg, arra viszont semmilyen ráhatásunk nincs, hogy milyen preferenciájú userek oldalán tűnjön fel. Sokan rákattintanak, de valójában azt sem tudják kik miért, így egy részük valószínűleg gyorsan le is morzsolódik, de addig sem lesz aktív tagja az oldalunknak.

- A facebook további előnye, hogy rengeteg beépülő alkalmazást fejlesztettek rá. Ezek egyike a Like to Download App nevű, melynek segítségével ingyen reklámozhatjuk az oldalunkat olyan módon, hogy egy dalt ingyenes letölthetővé teszünk bárkinek, aki kedveli az oldalunkat.
- Ha van szabad forrásunk, akkor készíttessünk profi weblapot. Ezzel felkészülhetünk arra az időre, amikor a facebook már nem lesz ennyire népszerű. Ha ezt most nehéz elképzelni, nézzük meg, mi lett a myspace-szel. 2006-2008 környékén volt nálunk a csúcson, sokan nem gondolták volna, hogy 1-2 éven belül senkit nem érdekel már. Akik kizárólag arra alapozták az online megjelenésüket,hamarosan drámai csökkenést tapasztalhattak a lejátszásokban és a kattintások számában. Mondanom sem kell, hogy egy professzionális honlap elég sokat emel egy előadó presztízsértékén is.
- Ha van saját honlapunk, akkor azt is építsük be a web2.0 alkalmazások hálójába. Jó, ha megjelenik rajta amit posztolunk facebookra és a twitter is kínál beépítető widgeteket!
- Készítsünk havonta promo mixet és juttassuk el a lehető legtöbb helyre, fórumba, hogy megismerjenek minket. (Nem árt, ha saját zenéket is teszünk a mixbe)

- Felmerült egy kérdés, hogy érdemes-e rendszeresen rádióműsort készíteni. A dolog nem egyértelmű, ha a rádiónak jó neve van, jó a hallgatottsága, megfelelő  időben fut a műsor és futja az időnkből, akkor miért ne? Ha viszont egy olyan adóról van szó, amit a kutya se hallgat, akkor inkább ne, mert egy színvonalas heti műsor sok energiát igényel és igazából senkit sem érdekel.  Sok magát népszerűnek hirdető online rádió hallgatottsága a 100 főt is alig éri el, az a 100 fő is erősen adásfüggő. Ráadásul ma már bárkinek lehet valahol műsora, akár több is, önmagában ezzel a ténnyel kérkedni teljesen hiábavaló.
- Az iTunes-os podcast dolog ezzel szemben még menő, úgyhogy ha a promo mix elkészült, oda is nyugodtan fel lehet tölteni.
- Rengeteg weblap kínál gyors és hatékony növekedést. Nagyon vigyázzunk, mert jelentős részük kizárólag az ő gyors és hatékony növekedésüket célozza meg, magyarán lehúzás. Már kapásból annak gyanúsnak kell lenni, ha valamiért pénzt kérnek, amiért normál esetben ők fizetnének. Például találkoztam olyan oldallal, ami azt vállalja, hogy havi X összegért cserébe odaírhatom őket bárhova, mint a booking ügynökségem. Természetesen valós fellépéseket nem tudnak garantálni.  Egy másik példa, ha majdnem valós facebook lájkokat vesz valaki. Ez a nagyobb előadóknál bevált szokás, de könnyen le lehet vele bukni és egy életre kitilthatnak a facebook-ról. Ráadásul valószínűleg, ha valakit kitiltanak, az nem a már befutott sztár előadó lesz. Ez az egész kicsit olyan, mint azért fizetni, hogy a Formula 1-ben versenyezzünk. A jobbak sosem teszik.
- Emellett persze vannak oldalak, amelyek használatáért érdemes (lehet) fizetni. Az egyik ilyen típus az, ahol az oldal közvetítőként lép fel köztünk és a megrendelő cégek között, akik zenéket vennének különböző célokra. (reklámfilm, tv film, bolti háttérzene, stb). Ezekben sok pénz rejlik, de emiatt az esély is kicsi, hogy pont a miénket válasszák ki. Ráadásul azt is nehéz néha kideríteni, hogy ezek valós, vagy fiktív megrendelések-e. A legtöbb ilyen site kínál 1-2 ingyenes feltöltési lehetőséget, ezekre érdemes ráugrani.
- Vegyük fel a kapcsolatot magyar és nemzetközi szakmai blogokkal, magazinokkal. Meglepő módon sok blogger vállalja, hogy az ingyen zenéért cserébe ajánlót ír róla. Ha a blog népszerű, akkor ez természetesen megéri. Ugyanez a helyzet a magazinokkal, oda is mindenképp érdemes elküldeni egy profin megírt PR cikket, amit aztán ők átszerkesztenek és hozzáírják a saját véleményüket. (Kivéve pár kisebb, ismeretlen országban, ahol a legnagyobb magazinok is változtatás nélkül közlik le a promo cikkeket még akkor is, ha az tele van helyesírási hibával. Viszont arra kínosan figyelnek, hogy az adott cikk valamelyik cimborájukról, vagy szponzorukról szóljon) Mielőtt ezen túlzottan felháborodnánk, nekünk is lehetőségünk van arra, hogy fizetett hirdetést írjon rólunk egy profi PR ügynökség. Az ár általában 100-300 Euró megjelenésenként, attól függően, milyen magazinokhoz és milyen terjedelmű cikket juttatnak el. Ez valóban nem olcsó, ha ilyen szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, nem árt számításba venni, hogy ez megtérül-e valaha egyáltalán. Rövid távon biztosan nem, hosszabb távon van ennek létjogosultsága. Mindenképpen nézzünk utána a magazinoknak, ahol megjelennénk, lehet nekünk ingyen is sikerül bekerülni.

- Ha már komolyabb szinten vagyunk, érdemes lehet beruházni VEVO accountra is, ami több, mint amit Youtube-on látunk belőle. Infoért érdemes ellátogatni ide: http://www.musicvideosubmissions.com/vevo-f-a-q/
- Bár a lista végén van, az egyik legfontosabb a direkt kommunikáció. Ezalatt a közvetlen kapcsolatépítést értem a piaci szereplőkkel. A legfontosabb szereplő természetesen a közönség. Ne csak az oldalunk legyen közösségi, hanem mi is. Minél érdekesebb dolgokat osztunk meg, annál nagyobb lesz az aktivitás az oldal többi tagjától is. Túlzásba sem szabad esni, napi 1-2 poszt bőven elég.  Inkább az időzítésben legyünk ügyesek. Egy kutatás kimutatta, hogy a facebook-ot átlagosan délután 3 és 6 óra között látogatják a legtöbben, ezt jó szem előtt tartani. Persze ez célcsoportonként változhat, néha egy vasárnap hajnali poszt is lehet telitalálat.
A második fontos kapcsolatépítési irány a szakma, vagyis kollégák, top dj-k, kezdő producerek, stb. Mielőtt felvesszük valakivel a kapcsolatot, nézzünk utána a munkásságának. Ha számunkra nem releváns, akkor ne húzzuk senki idejét egy kéretlen levéllel. Ha igen, akkor viszont mindent bele, a dj-k általi lejátszások hihetetlen mértékben pörgetik a népszerűséget és a vásárlásokat egyaránt. Konkrét példa: egy előadó zenéjét 4en vették meg beatporton és ketten töltötték le ingyen egy neves promo-oldalról (!) az első 4 hétben. Ez elég gyászos eredmény. Ekkor azonban feltűnt egy blogon, hogy egy híres neves dj játszotta és chartolta a zenét.  A következő egy hétben az ingyenes letöltések száma 150-re ugrott, a beatport eladások száma 84-re. (A többi online bolt számairól nincs adat) Ebből még mindig nem lehet megélni, de az arányok elég világosak. Ha ez nem egy zenével fordul elő, hanem hússzal, akkor már jelentős a különbség. Itt visszautalnék a cikksorozat első részében leírtakhoz, hogy miért éri meg jobban egy zenét profin megírni, mint helyette ötven rosszat kiadni.
Első körben ennyi lenne az online tárház, akinek van még ötlete, vagy kérdése, az nyugodtan írja meg nekünk. Legközelebb az egyéb márkaépítési lehetőségekről és buktatókról lesz szó.

2013. május 20., hétfő

Technika: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán (II. rész)

A múlt héten azt ígértem, mélyebben is belemegyek a folyamatokba. Ez most csak félig teljesül, mert felmerült még pár kérdés az alapokkal kapcsolatban, illetve többen kérdeztetek még a mixdown/mastering témakörről is, így most ezekről lesz szó bővebben.
A zenei fejlődés egy nagyon hosszú út. Aki azt állítja, hogy a végére ért, az vagy hazudik, vagy meghalt. A halottak meg ugye nem beszélnek, szóval duplán hazudik az illető. A klasszikus zenei képzettség nagyon nagy előny. Ha ezzel nem rendelkezünk, akkor is van pár dolog, aminek az ismerete alapvető.  A mainstream elektronikus tánczenék 4/4 ritmusúak, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy 4es tagolásúak az ütemek. A zenei egységek, periódusok, amik ismétlődnek, azok szintén 4 ütem hosszúságúak, vagy annak a többszörösei. Ezt kifejezetten fontos betartani az intro és az outro résznél, mert egy dj sokkal esélyesebben fogja a zenét lejátszani, ha beleillik a többi zene közé a szettben. Ezenkívül találkozhatunk ún. triolás zenékkel is, ahol egy ütemnyi hosszt 3 részre osztunk, vagyis harmadolunk. Ez is nagyon népszerű képlet, leginkább a jazz/swing világában találkozhatunk vele, de nem áll távol  a modern műfajoktól sem, kivétel a club zenék, ahol szintén a mixbe illeszthetőség miatt ritka az alkalmazása.
A dallamok írása közben ugyanennyire fontos az akkordok tudatos ismerete, használata. Nincs rosszabb, mint amikor egy remix felkérést kapunk egy jó vokállal, de nem tudjuk eltalálni, melyik hangmagasság illik hozzá. Ha nincs időnk/kedvünk egy instant szolfézsoktatásra beiratkozni, akkor érdemes egy pillantást vetni a következő leírásokra:
(Annál is inkább, mert nem csak ciki kizárólag hangmagasság kijelző szoftverekre támaszkodni, de az akkordoknál nem is mindig pontosak, így nő a hibalehetőség is.)
közérthetőbben: http://zenetanoda.mindenkilapja.hu/html/18135001/render/akkordok
szakmaiabban: http://hu.wikipedia.org/wiki/Akkord

Ha megvagyunk a ritmussal és a dallammal, nézzük meg a felépítést. A modern zenék legtöbbször úgy épülnek fel, hogy:
A (verze)
B (bridge/összekötés)
C (chorus / refrén)
A (2. verze)
B 
C
D (Break / kiállás)
C
A klubzenéknél mindig először egy bevezetés jön, a legvégén meg egy levezetés, ugyanakkor a dal lényege általában ugyanígy néz ki, vagy ennél még egyszerűbben. Előfordul, hogy csak 2 rész váltakozik, de az is, hogy 1 megy végig. Ez utóbbi sem baj, elvégre a tánczenéknek a monotonitás a barátja. Az unalom viszont soha, úgyhogy itt is kell, hogy történjen valami, vagy legalább úgy tűnjön. Ezt a látszatot elérhetjük azzal, ha a dallam ugyan nem változik, de az azt adó hangmintákat automatizáljuk. Konkrétan 3 stílus is eszembe jut, ami arra épül, hogy a fő szintetizátorban (hangmintában) a filter frekvenciavágási pontját automatizáljuk: Filter house, eurotrance, acid house. Szóval mi se féljünk ettől, kellemes változatosságot ad akkor is, ha az adott futam csak mellékszereplő. Doboknál is jól jöhet műfajtól függetlenül, kivéve a kick-nél! Erre a sávra sosem érdemes ilyen effekteket tenni, mert kaotikus hatást kelt.
Általánosságban elmondható, hogy a felépítés fő célja az unalom elkerülése, ha ez megvan, akkor gyakorlatilag bármit lehet, meg annak az ellenkezőjét is!
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy pár olvasnivalót ajánljak, amik sokat segíthetnek a fejlődésben:

-    Chris Middleton – Kreatív Digitális Zene és Hang
Átfogó mű, a hang fizikai tulajdonságaitól a keverésen át a podcast készítésig mindenről ír, elég részletesen, gyakorlati példákkal és CD melléklettel. Rendkívül hasznos.
-    Steve Ashworth – Szintetizátoriskola Kezdőknek
Szintén CD melléklettel felvértezett könyv. Kiváló bevezető az akkordok világába, sőt annál is több. Aki becsülettel végigcsinálja, bármilyen kottát tud majd olvasni és jó eséllyel le is tudja majd játszani azt billentyűs hangszeren. Akit ez ilyen mértékben nem érdekel, annak is hasznos társ a dallamalkotás fejlesztésében.
-    Philip Toshio Sudo – Zen Gitár
A cím félrevezető, nem (csak) gitárosoknak szól. Csupán arról van szó, hogy a szerző gitározik, így ezen keresztül mutatja be a zeneírás filozófiáját, amit ő alakított ki és vegyítette az ősi zen tanításokkal. Nyugtató olvasmány, sok jó tanáccsal megspékelve, hogy tudjuk, miért is kezdtük el az egészet.
Hasznos segítség lehet a neten elérhető oktató leírások és videok (tutorial) nézése, például itt: http://www.musicradar.com/tuition/
Ezeken kívül érdemes elolvasni az általunk használt DAW-hoz készült kézikönyvet is, ha jól tudom ma már minden népszerűbb programhoz van magyar nyelvű is.
A keveréssel kapcsolatban is sok hasznos olvasmányt találunk, az alábbiakban megpróbálom összefoglalni az alapelveket. Elöljáróban mindjárt azzal kezdeném, hogy nem vagyok hangmérnök, így inkább produceri oldalról közelíteném meg a dolgokat. Gyakorlatilag a mix és a mastering eljárások célja az, hogy a zene jól szólaljon meg. Ezzel kapcsolatban sokan azt hiszik, hogy ezek valamilyen mágikus erővel bíró csodatalálmányok, melyek segítségével bármiből jól szóló zenét kapunk. Én is gyakran kapok olyan demókat, ahol a legnagyobb baj a zenével az, hogy iszonyatosan szólal meg. Erre legtöbbször az a válasz, hogy majd kimastereli valaki. A valóság az, hogy egy master nemhogy elfedi a hibákat, sokkal inkább kiemeli őket, mivel mindent hangosabbnak érzékelünk. Tehát a jó hangzás a jó hangmintánál kezdődik. Ezt észben tartva leírom, hogy szerintem mikre érdemes odafigyelni, hogy minőségi eredményt kapjunk:
-    Sose használjuk „töltelék hangmintákat”. Ezalatt azt értem, hogy „bár annyira nem tökéletes, a háttérben, halkan jó lesz” hozzáállást felejtsük el.
-    A kevesebb több. Akkor is, ha nem minimálban utazunk. Sokkal tisztább lesz a mix, ha nem 500 sávból épül fel, csak 3-ból. Nyilván mindkét véglet túlzó, meg kell találni az egyensúlyt a zeneiség és a jó hangzás között.
-    A fülünk azt érzékeli jó hangzásnak, ha minden hallható tartományban szól valami. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre kell szólnia, hanem azt, hogy a zene ne legyen üres. Legyenek mélyek, közepek és magasak is, arányosan.
-    Ha EQ-zunk, használjunk Spektrum Analyzert! A hangmintákban sokszor vannak olyan frekvenciatartományok, amik nem kívánatosak. Főleg, ha sampling alapúak. Két fontos dologra kell ennek kapcsán odafigyelni: Melyek ezek a frekvenciák, ill. kellenek-e nekünk, vagy nem. Ha a fülünk még nem állt rá erre, akkor a spektrumelemző megmutatja, melyik tartományokban szólal meg a minta. Próbáljuk ki, hogy eq-val kiemelünk párat, még másokat kivágunk. Például nem biztos, hogy egy cintányér hangmintában fontos, hogy izmos basszus legyen 
Ez eddig egyszerűnek tűnik, de a spektrum analyzer használata azért ajánlott leginkább, mert néha nem a teljes tartomány felét akarjuk kivágni, csak egy nagyon szűk részt. Pl. lehet, hogy 400Hz-nél vágni akarunk, de 440Hz-nél már nem, sőt emelni. Sajnos ennél pontosabb tanáccsal itt nem tudok szolgálni, mert ahány minta, annyi megoldás van.
-    Az effektezés is egy nagyon kényes pont. Általában a hangoknak nem áll jól, ha túl szárazak, még a doboknak sem annyira. Minimális reverb szinte mindenhol elfér, viszont a túl sok elpuhítja, visszhangossá teszi e zenét. Vannak stílusok, ahol szinte minden hangon kötelező a hosszú reverb és van, ahol leginkább csak a rövid lecsengésű az elfogadott.
-    A phaser, flanger, pitch, stb. effektek arra is kiválóak, hogy a sztereo terünket színezzük. Pl ha csak a jobb/bal sávhoz adjuk hozzá, vagy más beállításokkal.
-    A mixdownt kezdjük a leghangsúlyosabb sávval. Ez esetünkben általában a Kick lesz. Ehhez igazítsuk a többi csatornát úgy, hogy, a kick ne legyen hangosabb -6db-nél. Ez azért fontos, hogy maradjon hely (headroom) a mastering során.
-    A mixet hagyjuk lélegezni. Ez majdnem ugyanazt jelenti, mint az, hogy a kevesebb több, azzal a különbséggel, hogy ebben az is benne van, hogy az a kevés sáv, amit használunk, az se legyen mindig előtérben. Sokan azt hiszik, hogy a mixnek statikusnak kell lenni, pedig nem. Ha egy szintetizátorfutam a dal elején hangosnak tűnik, lehet, hogy a dal közepén pont ezzel a hangerővel lesz jó, szóval automatizáljuk a hangerőpotmétereket bátran. Kifejezetten akkor előnyös ez, ha az adott sávot sidechain compressorral fűszerezzük. Így elkerülhető, hogy a kiállás hangosabb legyen, mint a többi rész!
-    A kompresszor használattal vigyázzunk, mert ahogy feljavíthat, úgy meg is ölhet egy zenét. A szétkompresszált zenéknél minden esetben vesztünk a dinamikusságból. Ha egy zene minden része „ordít” akkor kifejezetten kellemetlen lehet a hallgatása.
-    Ha magunk vágunk bele a masteringbe, mindig legyen előttünk egy referenciazene, ami jól szól és hasonló a stílusa. Elemezzük ki spektrum analyzerrel és törekedjünk hasonló arányokra.
Rengeteget lehetne még írni a dologról, de mint említettem, ezt meghagyom a szakembereknek, sok színvonalas cikk van a témában, magyar nyelven is, érdemes rákeresni.
A jövő héten megpróbálom összeszedni, mi lehet a siker kulcsa még a jó zenén kívül természetesen, vagyis szó lesz az önmenedzselésről és a marketing lehetőségekről is amellett, hogy természetesen továbbra is szívesen válaszolok bármilyen kérdésre a témában, nyugodtan írjátok meg őket IDE! 

2013. május 14., kedd

Technika: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán

A technika rovatunkba hosszas csend után lehelünk újra életet. Topa Ferencet aka Reelaux-t kértük fel a vérfrissítés levezénylésére, aki producerként régóta benne van ebben a "mókuskerékben", így hitelesen és színvonalasan tudja összegezni a zeneírással kapcsolatos fontos tudnivalókat.
"Sziasztok, a Deep Zone technika rovata kissé megújult és tovább színesedik a tartalom. Elég sok cikk foglalkozik már a professzionális zenekészítés legmélyebb bugyraival, mi inkább szeretnénk a fókuszt a közérthetőségre, a gyakorlati tanácsokra, az érdekességekre és az aktualitásokra helyezni. A legelső írás kvázi bevezetőként fog ehhez szolgálni és összefoglalja az alapdolgokat, amikkel tisztában kell lennie annak, aki zeneírásra adja a fejét:

Ismerd a célod! Mindjárt az elején filozófiai magasságokba emeljük a dolgot, mert bár evidensnek tűnhet, a tapasztalatom mégis az, hogy ez az a pont, ahol a legtöbben máris elrontják, még mielőtt elkezdenék a zeneírást. Koncepció nélkül legfeljebb közepes eredményt lehet elérni, tehát néhány kérdést mindenképpen fel kell tennünk magunknak, mielőtt pénzt és időt áldozunk a dologra. (Nem is keveset.) A legfőbb kérdés az, hogy időelütésnek szánjuk a zeneírást, amíg a haverok a nyári napsütésben fociznak, vagy van ennél komolyabb tervünk is vele. FIGYELEM, ha az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy „valahogy összedobok egy zenét 3 loop-ból, elküldöm minden szembejövő kiadónak, csinálok pár vintage effekttel feldobott képet magamról és mehet a karrier” akkor gondoljuk újra. A karrierhez jó produktum, jó marketingterv és rengeteg áldozat szükségeltetik. (Ezekről részletesen a ’Tanácsok haladó producereknek’ cikkben lesz szó!) Ennek tisztázása azért szükséges, mert a későbbiekben rengeteg boldogtalan pillanattól és kidobott időtől kímélhetjük meg magunkat.

Ha megvan a cél, akkor ahhoz eszköz is kell. Vegyük először a technikai eszközöket. Kell egy számítógép, ami a központját alkotja majd a házi stúdiónknak. A Windows vs. Mac harcban szándékosan nem foglalok állást, kinek a pap, kinek a pop J ugye. Nekem 14 éve a Windows a hű társam (kezdetben az MS DOS) és ez idő alatt egyszer, azaz egyszer volt olyan, hogy az aktuális gépemen a merevlemezt formatálni kellett vírus miatt. Ezt leszámítva semmilyen kellemetlenségem nem adódott. Nem lassult, nem akadt, minimális volt a fagyások száma is (ez is a plug-in hibája volt az esetek döntő többségében). Annak, hogy a Microsoft is a barátunk legyen és Windows alatt is stabilan, megbízhatóan tudjunk dolgozni, egy titka van: Az adott gépen az internetelérést OFF üzemmódba kell helyezni az első program-setupok után. A Mac alatti munkának ugyanakkor van pár elvitathatatlan előnye, de kérdés, megér-e ez nekünk annyit, amennyivel drágább.

A számítógép nem sokat ér hangkártya nélkül. (A beépített hangkártyával együtt sem.) Mindenképpen érdemes beszerezni egy „profit”, ami több mindent tud. A mintavétel minősége kulcskérdés. az audio CD sztenderdje 44100 hz 16 bit mélységben. (Bővebb háttártudásért érdemes itt keresgélni: http://hu.wikipedia.org/wiki/WAV) Ennél azonban sokkal jobb minőséget is el tudunk érni ma már. Másik fontos paraméter a beépíthetősége, vagyis hogy külső, vagy belső kártyáról beszélünk-e. Az alacsonyabb árkategóriában a belső kártyák működése stabilabbnak és gyorsabbnak mondható. Külső kártya akkor ajánlott, ha hordozni szeretnénk, vagy laptopunk van. A mezőny rendkívül vegyes, legtöbbször a pénztárca szab határt a lehetőségeinknek. Olyat keressünk, ami:
-         Jó mintavételi képességgel megáldott.
-          MIDI ki és bemenettel rendelkezik. (Jól jöhet, ha bővül a stúdiónk, ezen ne spóroljunk.)
-         Legyen rajta azért pár ki és bemenet, sokszor kellemetlen tud lenni, ha csak 1 van belőlük. (pl dj-zéskor)
Mikrofon bemenet akkor fontos, ha valóban profi mikrofont is szándékozunk venni mellé. (Ha egyszeri alkalomról van szó, jobban járunk az erre a célra kialakított stúdió bérlésével.)

Legalább ilyen fontos, sőt véleményem szerint még fontosabb a jó hangfalpár, vagy hangfalpárok. Tulajdonképpen sokszor ezen áll vagy bukik az egész. Sarkítva azt mondhatnánk, hogy rossz lehallgató rendszeren zenét írni olyan, mint kikapcsolt hangrendszeren: a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk, mert nem halljuk, mit csinálunk. A családi hifi használata kifejezetten ellenjavallt, maximum a mastering ellenőrzésre lesz jó! A vásárláskor fontos tényező a költségkeret. Szerintem kb. 100.000-200.000 forint között már kapható olyan, amivel lehet jó eredményt elérni. TIPP: ha van rá módunk, a vásárlás előtt menjünk el egy profi stúdióba és hallgassuk meg, ott hogy szólal meg egy zene. Ez azért lényeges, hogy a boltban ne a megszokott hifis hangzást keressük! Továbbá hallgassunk a az eladóra, aki ilyesmi szakszavakkal fog dobálózni, mint lineáris frekvenciamenet, száraz hangzás, részletgazdagság, stb. Higgyük el neki, hogy ezek fontosak, ő szakember (optimális esetben) de ha úgy érezzük, hogy a hangfal nem a mi fülünknek való, akkor semmiképp se vegyük meg. Lesz olyan, ami a szakember szerint és szerintünk is jó. Fontos, hogy az új hangzást meg kell szokni. Ez akár fél év is lehet. Addig hallgassunk rajta olyan zenét, amit ismerünk és szeretünk. Ez segíti a folyamatot. Ráadásul figyelmesen hallgassuk! Vegyük észre a mély hangok arányát a többihez. A cintányérok éles vagy tompa hangját. Halljuk meg a hangokat külön. Például, hogy a tapsban vannak mélyebb tartományok is, ahogyan a cinekben is. legtöbbször a kick sem csak 50 hz-en szól. Jó eséllyel ezeket eddig nem figyeltük, mert sokszor nem is hallhattuk. Ha ez az új dimenzió feltárult előttünk, onnantól várjunk magunktól profi zenét.
Midi billentyűzet, Midi kontroller. Számomra a midi billentyűzet alap. Relatív olcsó és rendkívül hasznos.  De ne érjük be a legolcsóbbal! Legalább 3 oktávos ajánlott, és ha már pénzt költünk rá, leljük örömünket abban, hogy különbözőképpen szólal meg, ha erősen nyomjuk le, mintha éppen csak hozzáérnénk (legyen dinamikus). A legtöbb sampler alkalmazkodik ehhez és sokkal zeneibb az eredmény.
A midi kontrollerekkel annyiban más a helyzet, hogy bár azok is hasznosak, nem szükségszerűek. Laptop-djknek elengedhetetlen, producereknek nem annyira. Ha van szabad pénzünk, akkor inkább vegyünk egy kategóriával drágább hangfalat, mint elsőre terveztük. J Ha még mindig van, akkor nyugodtan nézzünk szét a kontrollerek között.

Miután kitaláltuk, hogy pontosan mit is szeretnénk kezdeni magunkkal és milyen technikai eszközökkel valósítjuk ezeket meg, nézzük meg, mi az, amit a munka során jó észben tartani.
Ha egy zenei ötlet másnap is jó, fejezzük be a zenét. Ezt a tételt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a második olyan gócpont, ahol sokan elvéreznek sajnos. Egy ötlet, egy loop megírása viszonylag egyszerű. Gyakran érezzük, hogy ez életünk zenéje lesz. Ha 3 óra múlva még mindig ott tartunk, hogy a zenénk 14 másodperc hosszúságú és a hangok sem változtak benne, akkor abból vagy loop techno lesz, vagy inkább kezdjünk bele másik zenébe, ezt pedig pihentessük másnapig. Ha a következő nap még mindig ugyanakkora öröm fog el minket a play gombra kattintás után, akkor jó nyomon vagyunk. Építsük fel, vigyünk bele új hangokat, tervezzük meg a kiállást. Ha nem jut eszünkbe semmi, hallgassuk meg, hogyan építkeznek mások! (Tanulni nem szégyen!) Szedjünk le egy hangmintacsomagot! Az új hangok mindig új inspirációt jelenthetnek. Játsszunk a zenével, próbáljunk ki direkt olyan dolgokat, amikből szerintünk semmi jó nem fog kisülni. Gyakran ezek az ötletek mentik meg a zenét, mert olyan eredményt kapunk, amire nem is számítottunk és mégis jó. Küldjük el egy (nem zenével foglalkozó) ismerősünknek és kérdezzük meg, mit tenne bele! Ha ezek egyike sem segített, valószínűleg a zene nem elég jó arra, hogy befejezzük, így hát töröljük! Ellenkező esetben viszont ne hagyjuk félbe és essünk neki! Ami sosem segít, az az, ha ’majd egyszer befejezem’ komment kíséretében félbehagyjuk. Várhatóan évekig csak a merevlemez szabad bitjeit csökkenti majd, félkész zenével meg ugye még senki nem lett sztár.

Ezek után jó esetben ott tartasz, hogy van egy számodra tetszetős kész zenéd. Úgy szól ahogy a profiké? A legtöbb esetben itt nem a válasz. (Ha igen, akkor ugorj a következő bekezdésre) Ha viszont nálad is „nem”, akkor se hibáztasd magad. A profi zenei stúdiókkal nem versenyezhetsz, de a jó hír, hogy nem is kell. Inkább használd őket! Ja, hogy az pénzbe kerül? Sajnos igen, de az újabb jó hír az, hogy nem olyan sokba, mint sokan gondolják. Ráadásul az elején tisztáztuk a célt, hogy komolyabban foglalkozunk a dologgal, ami viszont anyagi áldozatokkal jár. Ha az „áldozat” szó helyett „befektetés”-t használunk, akkor meg már mindjárt jobban is hangzik. Ha a zenénk nem szól borzasztóan, csak éppen kicsit erőtlen, akkor egy egyszerű mastering segíthet. Ehhez ki sem kell mozdulnunk otthonról, rengeteg stúdió kínál online mastering szolgáltatást kb. 5000 Ft-tól. Itt viszont nem az ár a meghatározó, néha az olcsóbb jobb. Kérjünk bátran referenciát! Ha belegondolunk, hogy kidobtunk alapesetben 300.000 Forintot felszerelésre, rászánunk több száz vagy akár ezer munkaórát a gyakorlásra és most 5000 Ft-ot nem ér meg, hogy az eredmény 100%-os legyen, az viccesen hangzik annak tudatában, hogy sokszor ennyin múlik, hogy egy neves kiadó megjelenteti-e a zenénket, vagy nem. A profi mastering további előnye, hogy az ára miatt visszatart a tömegtermeléstől. 300 rossz zenénél többet ér 3 jó a karrierünk szempontjából.  Ha végképp nincs rá pénzünk, akkor próbálkozhatunk az otthoni masterrel, de ezek általában nem ütik meg azt a szintet, amit meg kellene ütniük. Ha szerencsénk van, a kiadó megoldja ezt helyettünk, de nem árt vigyázni, ebben sincs mindig köszönet. FIGYELEM! Látva, hogy sokan házi masterrel hetente adnak ki egy zenét egy kisebb kiadónál hatalmas kísértés, hogy mi is így tegyünk ’Producer lettem’ felkiáltások közepette, de ne engedjünk a csábításnak. Ezek az emberek sosem fognak olyan szintet elérni, mint az elektronikus zene valódi nagyjai. Ha mi beérjük ennél jóval kevesebbel is, például azzal, hogy a 13 éves unokaöcsénk az telefonján ezt ordíttatja kicsengetéstől becsengetésig, akkor ezért az élményért viszont valóban sok lehet az 5000 Ft.
Kész a zene! Hogyan tovább?  Ha nem szeretnénk, hogy egyedül mi és a család halljuk (akarva-akaratlanul is) akkor keressünk egy kiadót! Ennek is van jó pár aranyszabálya:
-          1. Olyan kiadónak ne küldjünk demót, amiről semmit nem tudunk. Nézzünk utána, milyen zenék vannak ott, milyen promóciót nyújtanak, stb.
-         2.  Sose küldjünk egyszerre egy mail-ben több kiadónak demót. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy ez vér ciki. Nem lesz olyan jó kiadó, ami ezek után szóba áll velünk.
-          3. A levélben köszönjünk! Nem meglepő módon sokat javít a megítélésünkön. Ugyanígy az udvarias elköszönés.
-          4. 1 mondatban írjuk le, kik vagyunk. Regényre senki nem kíváncsi.
-          5. Ha a nyelvtudásunk nem üti meg az elvárható szintet, akkor nézessük át valakivel, akié igen. Ront a presztízsértékünkön az 5 helyesírási hiba/mondat.
-          6. A demót oda és úgy küldjük, ahova és ahogy a kiadónál kérték! Ha valaki soundcloud linket kér, akkor az nem véletlen. Egyéb esetben csak az idejét húzzuk, meg a sajátunkét. Ha valaki 320kbps mp3at kér, ami teljes hosszúságú, akkor viszont ne küldjünk egy 2 perces 128kbps soundcloud preview-t. Ilyen egyszerű.
-          7. Írjunk a levélbe egy-két referenciát is, ha van. Pl. a művésznevünk után a kiadókat, ahol eddig megjelentünk. Ha ezek kizárólag olyan kiadók, amikről a kutya sem hallott, akkor inkább ne, csak ha feltételezzük, hogy azoknak a neve mond valamit a kiadónál ülő a&r menedzser számára.

Ha ezek teljesülnek, akkor már tényleg a zene fog dönteni és meglátjuk, sokkal többen jeleznek vissza, mint ezek hiányában. Néha az is előfordul, hogy változtatást kérnek tőlünk. Ez nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy érdekli őket. Ha a kiadó elég jó, (márpedig megbeszéltük, hogy rossznak nem is küldünk) akkor megéri változtatni. Sokszor elég egyetlen hang cseréje, vagy a felépítésben apróbb módosítás. Kár lenne emiatt lecsúszni egy jó megjelenésről.
De mi van akkor, ha egy jó kiadónak sem kell a zenénk. Ha ez azért van, mert műfajilag nem teljesen stimmel a profiljukba, akkor ne spóroljunk az idővel, nézzünk olyat, aminek beleillik a katalógusába. Ha érezzük, hogy stílusban ott van, akkor más a baj. Valószínűleg mégsem olyan jó a zenénk, mint gondoltuk, vagy legalábbis nem olyan trendi. Ne legyünk naivak, a nagy kiadók üzleti alapon működnek. Ha ez zene eladhatatlan, akkor bármilyen kreatív, esélytelen, hogy kiadják. Itt ismét újra kell gondolnunk a célt. Ha üzleti értelemben vett sikerekre is vágyunk, akkor muszáj ezt észben tartani és olyan zenét írni, ami a megcélzott labelhez passzol. Ha nem vágyunk anyagi elismerésre, „csak” örömzenélésről van szó, akkor meg úgy általában felesleges kiadókkal bajlódni. A soundcloud és hasonló szolgáltatások tökéletes publicitást biztosítanak.
Ha lehet, ne jelentessük meg rossz kiadónál a zenénket, annak tényleg nincs sok értelme. (Még a masztering ára sem jön vissza!) Viszont árthat a reputációnknak, ha még nincs, akkor is, mert mínuszba is mehet.
Inkább használjuk a tracket promócióra. Ha szerintünk színvonalas lett, akkor tegyük ingyen letölthetővé, vagy ravaszabban egy lájkért cserébe. Az emberek szeretik az ingyenes dolgokat, mi meg azt, ha követi valaki a facebookunkat!
A fentiekben tényleg csak a legalapabb dolgokat vettük át! Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor jön az, hogy hogyan fejlesszük magunkat zeneileg, milyen VST-ket érdemes használnunk, hogyan építsünk márkát és hogy indítsunk-e kiadót, vagy inkább ne. Ezekről a későbbiekben lesz szó.

2012. június 6., szerda

EP ajánló: 3Wishes - You Know This

A Reelaux Digital újabb gyöngyszemmel örvendeztet meg bennünket. Reelaux zseniális klubbombája a 'Cheiron' után most a román 3Wishes-en a sor. A 'You Know This' a kiadó negyedik kislemeze a sorban és abszolút mindenki számára tartogat csemegét, mivel elég széles stíluspalettát ölel fel.
Bevallom töredelmesen Gruia Iordan-ról aka 3Wishes-ről most hallottam először, viszont a zenéjével és a soundcloud-os bemutatkozójával egyből a szívembe lopta magát. Utóbbit idézem is, mivel tökéletesen leírja a mai viszonyokat, emellett bemutatja a szerző gondolkodásmódját is: "I make and play house music. That’s about it. No musical background, no composers in my family, no such things. In a world of mindless self-promotion and arrogance. I like to think that I’m among those who still make music for fun, for parties, for the people. Let’s stop pretending that we’re all superstars, because we’re not. Listen, dance, spread the love!"
Az eredeti darab laza house cucc némi deep hatással felvértezve, csipetnyi zongorával és egy imádni való acid futammal és visszatérő 'You Know This' rigmussal megfejelve. Nomean a rá jellemző style-ban alkotott ismét maradandót. A tempó feszesebb az eredetihez képest, s a baseline is már előre jelzi, itt táncoltatás lesz kifulladásig. A kiállás szokás szerint borzongást idéz elő, a háttérben dolgozó string kaput nyit a tökéletesség irányába. Kay-D mester magas hőfokon veszi át a terepet és misztikus, telített, atmoszférikus hangzását ügyesen adagolja hozzá az eredeti alkotóelemekhez. Imádni való megközelítés! A végére is marad izgalom, hiszen Omar Fayyad remixe egy teljesen más szférába emeli az eredeti track-et. Omar-tól megszokhattuk, hogy kimondottan kedveli a lassan hömpölygő deep textúrákat, amit most is megcsodálhatunk átiratában. Telitalálat ez is!

Feedbacks:
Bobby Deep: Original and Kay-D are my favs here. Great pack!
Fernando Ferreyra: Great Pack here, nice sounds, Kay-D remix is my fav, thanks.
Darin Epsilon: Beautiful and soothing sounds but not something I could play out at my shows.  Works well for radio sets.
Omar Fayyad: Excellent Original and Remixes. Was a Pleasure having one of the remix duties.
Snorkle: Nomean Remix! Thanks
Nomean: Thanks to the opportunity to work on this remix. Beside on my version I like Kay-D's melodic trip!
Cave Sedem: Omar remix for me! Nice, deep and slow!
Distant Fragment: The original has some nice moments.
Zebra Beatz: Great ones, Nomean's remix is my favorite.
Tash: Nice pack! Thnx
MiraculuM: Great release, very hard to pick my favourite, I grab them all!
Erich Von Kollar: Quality pack! Thanks!
Greyloop: Very strong package, impossible to pick just one favourite here, but if I have to choose then Nomean's.
3Wishes: Omar Fayyad piece is my favorite, the others are good as well. Thanks for the remixes, boys!
Ivan Nikusev: Thx
Reelaux: Every version is a different journey, hope you will like them all! thx for listening!


3Wishes - You Know This

Label: Reelaux Digital
Katalgus szám: RLXD12004
Megjelent: 2012. május 30
Stílus: Progressive House, Deep House
Producer: 3Wishes aka Gruia Iordan


Tracklist:
1. 3Wishes - You Know This (Original Mix) (7:43)
2. 3Wishes - You Know This (Nomean Remix) (7:52)
3. 3Wishes - You Know This (Kay-D Remix) (8:15)
4. 3Wishes - You Know This (Omar Fayyad 'In-Depth' Remix) (6:55)

2012. április 20., péntek

Sidari felé repít a Reelaux Digital első kiadványa

Közelmúltban már beszámoltunk arról, hogy Reelaux saját kiadót indított Reelaux Digital címmel. A label első kiadványa - ami nem más, mint a label boss 'Halfway To Sidari'-jának 2012-es re-release-ze - pont ma, azaz április 20-án került a beatport virtuális polcaira. Ennek kapcsán beszélgettünk az alakulásról, a várható felhozatalról és más érdekességről.

DZ: Honnan jött az ötlet a kiadóalapításra?
R: A kiadóalapítás szerintem egy természetes állomás, ha az ember egy ideje a zenei életben mozog és a jövőbeni tervei közt is ez szerepel. Még egy CD és Bakelit eladásokkal nem foglalkozó, csak mp3 formátumban áruló kiadó üzemeltetésével is rengeteg a munka, főleg az induláskor, de látva a már évek óta zajló zeneipari folyamatokat, az idei év elején kezdtem úgy gondolni, hogy itt az idő mégis belevágni. Eddig talán túl korai volt, nem volt még meg a kellő tapasztalat hozzá, ezután meg már biztosan túl késő lesz. Az elsőt azt hiszem, nem kell magyaráznom, de az, hogy miért lenne ezután túl késő, az érdemel pár szót: 20 éve lehetetlen volt hatalmas indulótőke és több tucat alkalmazott nélkül egy jól működő kiadóvállalatot működtetni. 10 éve még hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az mp3 térhódítása elindult a klubokban is, így a fizikai megjelenés kezdett veszíteni a jelentőségéből. Ezt felismerve, pár kiadó átállt a költséghatékonyabb digitális megjelenésre, terjesztésre és promócióra. 2012-re pedig elérkeztünk oda, hogy naponta kb. annyi zene jelenik meg az iTunes-on és a beatport-on, hogy azt folyamatosan, megállás nélkül több hétig hallgathatnánk. Ebből a tömegből kiemelkedni iszonyatosan nehéz, és a helyzet a kiadók szempontjából egyre rosszabb lesz, hiszen egyre több van belőlük. Ezekről órákig lehet beszélni, de szerintem bárki könnyen levonhatja a következtetéseket.
Másrészt meg az adta az ötletet, hogy nagyon nagy szabadsággal jár, ha az embernek nem kell kiadókkal küzdenie elszámolásokért, (pont most van folyamatban egy ilyen ügy nálam) saját maga döntheti el, hogy mit mikor jelentet meg, stb. Arról nem is beszélve, hogy eközben rengeteg barátságra és munkakapcsolatra lehet szert tenni.


DZ: Milyen stílus illetve hangzás áll a középpontban?
R: A vicces az,hogy itt az első megjelenés és még mindig nem alakult ez ki véglegesen. Van természetesen egy irányvonal, amit követek zeneileg, ami azért remélem elég jól behatárolható lesz azok számára, akik követik a Reelaux Digital ténykedését, de mivel rengeteg stílust szeretek, lehetetlen lenne a kiadót egyetlen egyre lekorlátozni. Van pár tényező, ami kizáró, nem lehet a track például: unalmas, punnyadós, (elvégre tánczenéről beszélünk, vagy mi) öncélúan művészkedős, sablon loop-okból összerakott, több másik zenéből összelopott, Sokol rádió szintjén megszólaló. Ezzel a zenék 90 %-át mindjárt ki is zártuk. Abban hiszek, hogy ha sikerül egy magas színvonalat képviselni, akkor a stílus teljesen mindegy, mert lesz olyan ember, akinek éppen az tetszik.

DZ: Kik erősítik a Reelaux Digital csapatát?
R: Jelen pillanatban még alakulás alatt van a csapat. Az első 5 release anyaga már 100%-ig kész, de jó páran jelentkeztek be egy-egy remixre, vagy kislemezre az év második felére is. A konkrét nevek inkább legyenek még meglepetések. Ami biztos, hogy én is készítek egy track-et néha-néha.

DZ: Mit lehet tudni az első kiadványotokról?
R: Első kiadványként egy hozzám nagyon közelálló zenét szerettem volna megjelentetni, így esett a választásom a ’Halfway to Sidari’ című track-re. Ez tulajdonképpen egy régi-új kislemez, és annyi a története, hogy 2009-ben kaptam egy meghívást Korfura, Sidari-ra zenélni, és egy nagyon jó, emlékezetes buli kerekedett ki a dologból, erősen a hatása alá kerültem a helynek. Hazaérkezés után kezdtem dolgozni ezen a zenén és próbáltam annak az estének a hangulatát belevinni. Amikor kész lett, szétküldtem kiadóknak és a svéd Inkfish csapott le rá. Nekik szerencsére nagyon tetszett, így csináltak rá egy remixet is, ami a Beatport Progressive House Chart 21. helyéig jutott és elég sokáig fent is maradt rajta. Aztán láttam, hogy elég sokan pörgetik mindenfelé, többek közt Eelke Kleijn Brazília egyik elég jó tengerparti klubjában. Ezek az élmények nagyon sok energiát adtak, szóval megbeszéltem Andreas-szal az Inkfish-ből, hogy a Reelaux Digital-on is kijöjjön, én pedig – hogy valami új is legyen- az eredeti helyett összeraktam egy 2012-es átdolgozást a kislemezre. 
A jövőbeni tervekről még túl sok mindent nem tudok, így nem is szeretnék mondani, az csak nagy szavak dobálása lenne. Egy konkrétum van: szeretnék a távolabbi jövőben bakelitlemezen is megjelentetni, már tettem pár lépést az ügyben. Minden attól függ, hányan lesznek kíváncsiak a zenéinkre, reméljük minél többen.

Reelaux - Halfway To Sidari 2012

Label: Reelaux Digital
Katalógus szám: RLXD12001
Megjelent: 2012. április 20.
Stílus: Tech House, Progressive House
Producer: Topa Ferenc

Tracklist:
1. Halfway To Sidari (Reelaux 2012 Rework) (6:51)
2. Halfway To Sidari (Inkfish Remix) (8:30)





BUY RELEASE ON BEATPORT

2011. november 28., hétfő

Reelaux: "ZRG már csak emlék, Reelaux átvette a helyét!"

Topa Ferenc aka Reelaux 2004 óta van jelen a hazai elektronikus tánczenei forgatagban. Első, a FREEE Magazinhoz köthető megjelenése után ZRG néven főleg tánctérrobbantó techno-ban utazott, majd 2009-ben keltette életre az érzelmesebb, eklektikusabb vonulatot preferáló Reelaux monikert, amivel határainkon túl is letette a névjegyét. Ferivel — aki nem mellesleg az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Mozaik partisorozat rendszeres fellépője — arról beszélgettünk melyek voltak eddigi pályafutásának fontosabb állomásai, kik inspirálták munkáiban, szó esik a várható zenei trendekről illetve a hazai média szerepéről az elektronikus tánczenei szcéna népszerűsítésében. Jó olvasást!

DZ: Ha egy perc állna rendelkezésedre, arra, hogy bemutatkozz, milyen információkat osztanál meg magadról az érdeklődőkkel?
R: Valószínűleg nem gondoltátok, de ez a legnehezebb kérdés az összes közül, ráadásul mindjárt az elején. Rengeteget gondolkodtam rajta, mit érdemes belesűríteni 1 percbe 12 év munkájából. Valószínűleg azokat kezdeném felsorolni, amire ebből az időszakból a legbüszkébb vagyok. Ezek között van az első hivatalos megjelenésem 2004-ből, aztán ugyanebből a korszakból egy amatőr filmhez készített teljes soundtrack, ami nagyon jó visszajelzéseket kapott. A későbbiekből kiemelném az első beatport eladási listás zenémet, a ’Halfway to Sidari’-t, ami a progressive house chart 21. helyéig jutott és több hétig maradt is a top 100-ban úgy, hogy a track egy minimális promóciót sem kapott a kiadó részéről, még egy nyamvadt sort sem írtak róla, még egy tíz ember által olvasott hírlevél hátulján sem. Dj-ként pedig természetesen az első hazai fellépések mellett — amik a gödöllői Club Play (ma Club CUE) falai között zajlottak — az első külföldi marad meg leginkább számomra emlékezetesnek, ami egy genovai igen menő klubban történt 2007-ben, s egy helyi kiadónál megjelent kislemezem adta az apropót, hogy meghívjanak. Hatalmas élmény volt telt ház előtt főidőben játszani. A mai napig ezt tartom életem bulijának. Az olaszokról meg csak annyit, hogy nagyon tudnak bulizni és nem csak a fiatalok! És itt kb le is telt az 1 perc.

DZ: Zenei érdeklődésed mikor fordult az elektronikus műfaj irányába? Kiket tekintesz legfőbb inspirálóidként?
R: Nem mondanám így kifejezetten, hogy az érdeklődésem az elektronikus műfajok irányába fordult. Az érdeklődésem a zene irányába fordult – így általánosságban. Hirtelen jött kb. 12 éves koromban, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Mindegy hol, hogyan, milyen zenével. Az első zenei élményeim valóban az elektronikus zenéhez köthetőek, de ugyanúgy hallgatok rock zenét, pop zenét, jazz-t, mint house-t vagy éppen techno-t, úgyhogy ezt a szemléletet a saját zenéimre is szeretném kiterjeszteni és kipróbálni magam minél több műfajban. Bár még a közönség nem hallhatott tőlem rock zenét, de a jövőben még ez is előfordulhat. Kevesen tudják ugyanis, de – ha nem is profi szinten – tanultam dobolni és mostanában úgy gondolom, hogy bár az ötlet nem új, élő dobokat ötvözve elektronikus zenei témákkal elég ütős dolgokat eredményezhet. Egyre inkább egysíkúnak érzem az elektronikus tánczenék jelentős részét, szeretnék új dolgokat kipróbálni. Hogy őszinte legyek, mindig elítéltem azokat, akik egy-egy műfajra állnak rá dj vagy producer létükre, hiszen hogy lehet úgy változatosnak, izgalmasnak maradni, ha mindig csak ugyanaz a műfaj vesz körül és szándékosan lekorlátozzák az agyukat. Szerintem sehogy. Pár ember inspirál a munkában igazán, közülük is kettőt emelnék ki, akik nagy hatással voltak/vannak rám. Két jó barátomról van szó. Az egyikük Lórencz Péter alias Maybe, aki kb. 10 éve folyamatosan megmutatja, mennyire kreatív is lehet egy elektronikus zene, nagyon sokat köszönhetek neki ezért. A másikuk pedig Puha Szabolcs, aki hangmérnökként a legutóbbi 4-5 év összes Reelaux zene születésénél jelen volt és mindig tudta, melyik potit merre kell tekerni, hogy úgy szólaljon meg egy-egy hang, amiről álmodni sem mertem előtte. Rengeteg tippet és trükköt tanultam tőle.

DZ: Első megjelenésed a legendás True Sounds Of FREEE sorozathoz köthető. A ’Message Of The Unknown’ a feltörekvő producereket bemutató cd melléklet ötödik részén kapott helyet. Ezelőtt milyen zenei szárnypróbálgatásaid voltak? Maga a megjelenés mennyiben segített a produceri fejlődésedben?
R: A fent említett megjelenés előtt, azaz 2004 májusa előtt nem volt értékelhető zeném. 1999-ben kezdtem zenekészítéssel foglalkozni, divatos, de szerintem helytelen szóval élve producerkedni (egy másik interjúban szívesen kifejtem, hogy miért helytelen) és az első öt év tisztán a gyakorlással telt. Mikor belekezdtem, fogalmam sem volt alap dolgokról sem, így az öt év az első zenéig nem is nevezhető sok időnek. A fejlődésben annyit segített, hogy kaptam egy visszaigazolást, hogy jó úton vagyok, nem szabad abbahagyni.

DZ: Szintén a FREEE Magazin mellékleteként megjelenő Collins & Behnam által összeállított Hungarian Techno Only válogatásokon is felbukkantál több számmal is. Akkoriban igen erős volt a hazai techno vonal, sok remek kvalitású producer bontogatta ez időtájt a szárnyait. Közülük kivel tartottad a kapcsolatot?
R: Az élvonalból a válogatást jegyzőkön, azaz Begin (aki ma a Compact Disco tagja) és Collins-on (aki ma már Snilloc) kívül senkivel nem tartottam a kapcsolatot. Velük sem voltam kimondottan napi kapcsolatban, leginkább csak közös bulikon beszéltünk. Akkoriban nagy hatással voltak mindketten a zenéimre, mindig nagyon szerettem a stílusukat, fantasztikus, mennyire érzik a közönséget. A többiek munkásságát sajnos legfeljebb a távolból figyeltem. Nem éreztem magam elég jónak ahhoz, hogy odamenjek, és azt mondjam „helló, itt egy cédé, hallgasd meg, szerintem király” máshol meg nem volt esélyem a kontaktra, akkor még nem volt myspace meg facebook.

DZ: A Reelaux nevet 2009-ben ismerte meg a világ, amit tudatosan house produkcióid publikálására keltettél életre. Melyik zenei éned áll közelebb hozzád: ZRG vagy Reelaux? Milyen különleges ismertetőjegyei vannak ennek a két alteregónak?
R: Mindkét név nagyon hirtelen és spontán keletkezett. A ZRG egy rövidítés, mert eredetileg a Zero Gravity és az ebből jövő Zero-G kifejezés tetszett, használtam is, csak rövidesen kiderült, hogy foglalt minden formában, meg elég kommersz is, aztán egyszer csak kb 1 perc alatt kellett másik művésznevet választanom egy buli flyer-ére, és hirtelen más nem jutott eszembe, minthogy kivegyem a magánhangzókat. A Reelaux nevet pedig a kedvesem találta ki. Sokan kérdezték mit jelent, több megfejtést is kaptam, de most elárulom: semmit, de olyan misztikusan hangzik. És külön öröm volt, hogy a Google keresője nulla találatot adott ki rá. Természetesen mindkettő név nagyon közel áll hozzám, egy-egy jól elkülönülő korszakot jelentenek az életemben, de azt kell, hogy mondjam, hogy a ZRG alteregó már csak az emlékekben létezik és Reelaux teljesen átvette a helyét. Aki valaha dolgozott több alteregó alatt, az tudja, hogy nagyon nagy energiát igényel kettővel folyamatosan foglalkozni, állandóan új zenéket megjelentetni, promótálni, stb. Ez úgy, hogy emellett van egy napi 9 órában végzett másik munkám, lehetetlenné vált, ezért úgy döntöttem, az utóbbi marad. Egy név alatt ma már bármilyen zenét ki lehet adni, nincsenek meg azok a műfajbeli kötöttségek, elvárások, amik a ’90-es évek végéig jelen voltak a szakmában. Bulikon általában techno-t játszom, mert fontos, hogy az emberek pörögjenek, tomboljanak egy szett alatt, ez az ami dj-ként igazán motivál, hogy az emberek önfeledten táncoljanak. Szerzőként viszont bármi más is belefér. Annyi kiadó van a világon, biztosan lesz olyan, amelyiknek épp az jön majd be.

DZ: Van-e olyan munkamódszered, ami nem nevezhető szokványosnak?
R: Ez egy rövid válasz lesz: szerintem nincs. Leginkább szintetizátor alapúak a zenéim, nem nagyon samplingelek. Gyári loop-okat meg egyáltalán nem használok, még dob groove-okat sem. Csak és kizárólag akkor, ha remixelek és az eredetinek is egy meghatározó része az a loop. Bár pár sorral feljebb azt mondtam, rövid válasz lesz, azért azt meg kell említenem, hogy valamilyen szinten én átverésnek tartom ezeknek a loop-oknak a használatát. Mégpedig azért, mert a hallgatóság azt fogja gondolni, hogy milyen ügyes volt a producer, hogy ezt a dobalapot ilyen jól megcsinálta, mert persze honnan is tudná, hogy a „szerző” úgy ahogy van egy CD-n megvette és kb. fél perc alatt beleillesztette a saját zenéjébe, ez meg nem valami nagy érdem.

DZ: Véleményed szerint a hazai média mennyire tud segítségére lenni az elektronikus tánczenei szcénában tevékenykedő dj-nek/producereknek? Sokan felróják, hogy itthon is – mint külföldön – a nagyok kapják a támogatást, a kicsik pedig ritkán jutnak szóhoz.
R: Válasszuk ketté a kérdést. A segítségről azt gondolom, hogy ha többet játszana underground zenét egy mainstream rádió, vagy netalán televízió, akkor az megszűnne underground lenni és abból is sablonos popdal lenne, mint ahogy ez már nagyon sok műfajjal megtörtént korábban, így az nem segítség, hanem egyenesen gyilkosság lenne. Így is elég egymást másoló producer és dj van a világban, mi lenne, ha ez a dolog még ennél is felkapottabb lenne? Ami pedig a támogatást illeti, ha úgy érted pénzbeli támogatás, akkor azt mondom, ma a média üzleti alapon működik, a kereskedelmi csatornák egyáltalán nem támogatnak semmilyen kultúrát, miért pont ezt támogatnák? Ha van egy előadó, aki a saját holdudvarukból kerül ki, (lásd tehetségkutatók befutói) akkor ők fognak szerepelni a reggeli beszélgetős műsorban, a késődélutáni pletykaműsorban, amit ráadásul legtöbbször közszolgálatiként adnak el, stb. Mindenki vissza akarja kapni a produkcióba befektetett nem kevés pénzét, erről szól ez a történet. A média támogatása által lesz valaki széles körben ismert, tehát attól lesz „nagymenő”. És addig marad az, amíg ez a hype megmarad körülötte.

DZ: Szerinted zeneileg melyik stílus dominálhat jövőre a hazai klubokban? Ez mennyire fedi majd le a globálisan tapasztalható trendeket?
R: Az a baj, hogy azt sem tudom, melyik dominál jelenleg. A maga visszafogott módján minden stílus megy ma. A slágert játszó diszkókban ugyanúgy jövőre is azt fogják pörgetni - ez biztos. A kevésbé slágeres műfajok között pedig szerintem töretlen a techno/tech-house népszerűsége, csak maximum egy-két hang fog bennük változni. Ami így nagyon szánalmasnak tűnik, de mégis ez már évek óta. Igazán nagy áttörés egyelőre nem várható sem a dubstep részéről, sem más műfajtól. (Ha ironizálni akarnék, akkor elmondanám, hogy talán a "DABTEPP"-nek van esélye, ha már ilyen jeles képviselői vannak a műfajnak.) Külföldön pedig ki tudja, bármikor előállhat valaki valami „újjal”, ami aztán fél évig minden klubban veszett nagy erővel tombol, még végül mindenki megunja és kezdődik elölről a dolog.

DZ: Visszatérve produceri munkáidra milyen megjelenésekkel készülsz az elkövetkező időszakra?
R: Egyrészt rengeteg saját zenei ötletem van, mindig elhatározom, hogy nekiülök valamelyiknek, de aztán mindig felülírja ezeket az élet, mert szerencsére sok kiadó keres meg remix ügyben, ráadásul általában rövid határidőkkel, úgyhogy állandóan elnapolom a saját zenék írását, az ötleteket pedig beépítem a remixekbe. Másrészt régóta rajta vagyok, hogy sikerüljön reklámokhoz, esetleg filmekhez zenét írni. Ez nagyon nagy kihívás zeneileg is és hát tagadhatatlan, hogy elég jelentős marketingmunkát is végezni kell, hogy az ember bekerüljön ilyen körökbe. Az idei év hatalmas előrelépése az volt, hogy egy remek svéd producer csapat, a WestTownMusic tagjává válhattam, akik már igen rutinosak a témában, így tőlük nagyon sokat tanulhatok. Úgyhogy tervek vannak bőven, meglátjuk, mit hoz a jövő. Eddigi legtermékenyebb évemet zárom lassan, nagyon bízom benne, hogy ez jövőre csak fokozódni fog! Aki pedig szeretne erről meggyőződni, annak ajánlom, hogy kattintson a weblapomra, vagy keressen a facebook-on!













FACEBOOK
MYSPACE
SOUNDCLOUD