Zeneajánló: Diego Poblets, Hartmut Kiss, Bastiq2ooo & Denneberg, Ivan Jaime & Andes Lopez

Ez egy igen brutál zeneajánló lesz, ezt már előre bocsátom. Juan Deminicis ezúttal deep-esebb énjét helyezi előtérbe Diego Poblets 'Eliptica'-jához készített remixén. Eelke Kleijn továbbra is masszívan tolja az ipart, ezúttal sem váltotta aprópénzre a tehetségét, s egy intelligensen csapatós verzióval rukkolt elő Hartmut Kiss 'Water Games'-éből. Felüdülés gyanánt ide ékelődik egy remekül összehegesztett downtempo darab Bastiq2ooo & Denneberg prezentálásában. Zárásként pedig Ivan Jaime és Andres Lopez anygali progi hímnusza az 'Angel Signs' libabőröztet.

Diego Poblets - Eliptica (Juan Deminicis Remix) [Stripped Records]
A Stripped Records-tól már megszokhattuk, hogy minőséggel rukkolnak elő. A 079-es sorszámú kiadványukkal sincs ez másképp, amit Diego Poblets jegyez. Az 'Eliptica' eredetiben kellemes, álmodozós house muzsika. Juan ezt tiszteletben tartva a tőle megszokotthoz képest jobban a deep house felé húzó remake-t hozott tető alá. A baseline tagadhatatlanul Deminicis-es, az eredetiből kölcsönvett vonósok és a mélységből előszűrődő atmoszféra egyből magával ragad, s nem is enged egészen a végéig. A kiállásban aztán a zongora is beszáll a végeredmény tökéletesítésében. Részemről full support! A többi átirat közül a dark-osabb Luis Bondio remixet tudom még ajánlani behatóbb tanulmányozásra.



Hartmut Kiss - Water Games (Eelke Kleijn Remix) [Definition Records]
Eelke Kleijn viszont argentin kollégájával ellentétben most rendesen főidős prog-ban gondolkodott. Bár tény, hogy a 'Water Games' eredetije is egy epikus, 10 és fél perces szörnyeteg lett, viszont Eelke olyat gyúrt belőle, amitől még mindig keresem a leesett állam. A baseline-t feszesebbre lőtte és cselesen bújtatja elő azt egy filter segítségével. Három és fél percnél egy string gondoskodik a borzongásról, agytekervényeink rendesen nekilódulnak. A hamarosan beköszönő breakdown után visszatérünk a pumpáláshoz, s ismét elkezd épülni a zene, miközben a háttérben a Cid Inc által tökéletesre járatott elektronikus hangzás dolgozik, de elég rendesen! Azt hiszem, ha ez felcsendül egy buliban, ott egy emberként mozdul meg rá a tömeg.



Bastiq2ooo & Denneberg - No Exceptions [Eyepatch Recordings]
Bevallom töredelmesem a két előadó neve semmit sem mondott nekem ezidáig. Ezidáig, ezt hangsúlyoznom kell! A szcénán belül legendának számító Bonzai-tól pár hónapja kapom a promo cuccokat, éspedig a Flashtech-el közös 'I don't know' EP-nk megjelenése óta. Eme ominózus produkció is a napi ajándékok között figyelt (lévén az Eyepatch is a Bonzai kiadóhoz tartozó allabel). Elsőre nem igazán tetszett a kislemez, olyan kockának tűnt az egész, viszont a címadó tétel mégis valamiért repeat-ért kiálltott. Aztán, hopp, szinte varázsütésre megértettem a lényegét! A 'No Exceptions'-ben 95 BPM környékén kezdi meg a masírozást a tört ütem, viszont a háttérben egy lefojtott groove feszíti szét a laza kereteket. Két és fél percnél beköszön a fődallam, csengőn-bongón, elgondolkodtatóan gördül tovább az atmoszférát adó string-en. Egy magazinműsorból kölcsönzött német szövegelés is hallható a drogokról, ezzel kvázi témát kap a track. Erős produkció!



Ivan Jaime & Andres Lopez - Angel Signs (Original Mix) [Lowbit Records]
A nagy sikerű '76 Spheres' után a duó ismét egy veretes művel jelentkezik. Ivan Jaime neve nem lehet ismeretlen, hiszen Dark Soul Project-ként már jó ideje forog a neve a különböző playlist-eken, válogatásokon, mixeken. Úgy néz ki DSP-ként a dark progressive-től a deep house felé vette az irányt, viszont polgári nevén megmaradt a progressive sound-nál. Az 'Angel Signs' a Lowbit félszázadik kiadványa, melyen az original mellett egy Weepee és egy Karl Johan remix is feszít. Nálam magasan az eredeti verzió a befutó. A kezdés átlagosnak hat, ám első ijedtségemet hamar feloldották a menetrendszerűen bekapcsolódó string- és szintihangok. Három percnél már elég komplex hangzás iparkodik a kedvünkre tenni, ami 5 percnél egy ügyesen beiktatott kiállásba torkollik. A piano itt lendül bele, s ad éteri hatást a műnek. Tetszetős, jól felépített, s egyben érzelmes produkció.

Zeneajánló: Kyohei Akagawa, Suffused, Juan Deminicis, Leach

Az elmúlt időszakban kicsit háttérbe szorult ezen rovatunk, nem árt ezért leporolni, ugyanis remek zene szépszámmal látott napvilágot ebben a pár hétben is. Van itt absztrakt alapokon nyugvó deep hangkollázs Kyohei Akagawa-tól, a litván Suffused javítja a Mistique Digital renoméját, az argentin progressive világuralom jegyében Juan Deminicis ismét egy kötelezővel lep meg minket, míg a belga Leach drogos csajokkal vizionál vadiúj EP-jén.

Kyohei Akagawa - Fusen (Matthew Adams pres. Shawdams Remix) [Silk Sofa]
Rögtön az elején jöjjön a kakukktojás a felhozatalból. Hogy miért lóg ki? Ez szigorúan otthoni hallgatásra való kislemez, bár aki tudja a Silk Sofa nevet hova tenni, az nem is vár 140 BPM-es erődemonstrációt. Bevallom a szerző Kyohei Akagawa neve vajmi keveset mond nekem, bár ismerve a japános precizitást nem vállaltam nagy kockázatot, hogy beszereztem az aktuális produkcióját. Rövid, de lényegre törő verziókat kapunk, amitől garantáltan bedőlünk, s a szabadjára engedett hangjegyek segítségével vízionálunk és többször is a repeat gomb-ra nyomunk. A szépérzékünkre Matthew Adams kreálmánya lesz a legnagyobb hatással. Szürreális, néhol már barokkoson megcsavart ritmusképlet és melegséget árasztó szintiszőnyegek hömpölyögnek gyors egymásutánban. Bár lassúnak érezzük 131 BPM-en utazunk. Otthonra és after partrikra fokozottan ajánlott!

Suffused - Dark Soul (Simuck Remix) [Mistique Digital]
Töredelmesen be kell, hogy valljam már nem töretlen a hitem a Mistique franchise-ban. Sajnos a felszínen maradás érdekében többet is vállalnak a kiadványok terén, mint amennyit a minőség engedne. A Mistique Digital-on is becsúszott pár jellegtelen és érthetetlen zene, szerencsére most helyreáll a világ rendje, a litván Suffused duónak hála. A 'Dark Soul'-t jópár megközelítésből (Original, Hypnotic Duo, Advent) csekkolhatjuk, de a legnagyobbat Simuck verziójában üt. A szintén litván Simonas Kapucinskas az elmúlt időszakban csendben volt, de mint a nagyok, ha zenét ad ki a kezei közül, attól térdre borul mindenki. Simonas igazodva a címhez sötétre vette a figurát, a minimalistán kalapáló dobokhoz kisérőként egy ultramély szintifutamot passzintott, ami hallatán a hideg futkározik az ember gerincoszlopán. A dallam minimál, de meggyőző.

Juan Deminicis - Eternal Journey [Per-Vurt Records]
Nem hiszem, hogy sokan elképednétek azon, hogy az argentin csodagyereknek bérelt helye van az EP és single ajánlóinkban, hiszen konstansan hoz egy magas minőségi szintet minden egyes produkciójával. Nincs ez másképp a libanoni Per-Vurt Records gondozásában megjelent 'Eternal Journey'-val sem (Deminicis amúgy visszatérő vendég a Per-Vurt-nál legutóbb a honfitársával Pablo Acenso-val közös 'The Voice' is itt jött ki). Az EP rendesen ránkpirít, hiszen nem is igazán tudunk választani, mindegyik remix (Fady Ferraye, Pacco & Rudy B, Martin Etchegaray) a maximumon pörög. Azért az original megér egy külön misét, a jellegzetes, de mégis minden egyes alkalommal újabb színt hozó baseline-jával és elsuhanó, futurisztikus szinti futamaival.

Leach - Girls On Pills [Neglected Grooves]
A belga Steven Sterk munkáival már találkozhattak azok, akik megszállott Float Away-rajongók.Tény, hogy a korábbi Leach produkciók atmoszférikusabb hangzással bírtak, Steven mostanság mintha house-osabbra vette volna a figurát. A 'Girls On Pills' esetében nem lehet hiányérzetünk, hiszen a régebbi Leach sound ötvöződik az újjal. Szigorúan indulunk, de a ritmusképlet feszességét oldja a Deepfunk-ot és Solee produkcióit idéző dallamvezetés. Aztán a kiállásban meglódul a kompozíció: egy álmodozós melódia indul útjára, ami egy időre elhallgat, majd a végén ismét visszatér. Elsőre nagyon egyszerű darab érzését kelti, de többszöri hallgatás után már megragad és nem hagy nyugodni. Hogy mixekben is jól működik arról jövő szerdán meggyőződhettek, hiszen a Float Away 49-es részében ott figyel majd eme muzsika.

Zeneajánló: Early morning, The voice, Winds of wonder, Ionosphera

Hosszabb hallgatás után ismét érkezzen pár remekbe szabott zene, amiket mindenki szíves figyelmébe ajánlanék. Inkfish-ék 'Early morning'-ja friss remixekkel igyekszik újra meghódítani a klubokat, az argentin prog titánok Juan Deminicis és Pablo Acenso egyesítették erőiket, a 'The Voice' újdonsült átiratai ismét a felszínre hozzák a tengernyi release közül az ominózus klubbombát. Max Gueli ezúttal a tánctérben gondolkozik, a 'Winds Of Wonder' a jövő nagy kedvence lehet a partikon. A bolygóközi egyensúlyt pedig Matias Chilano teremti meg 'Ionosphera' című számával.

Inkfish - Early Morning (Magnetique Remix) [Inkfish Recordings]
Áldom az égieket, hogy a youtube-on létezik feliratkozás funkció különböző csatornákra. Pont a minap szortírozgattam a bejövő több száz videót, hogy mely megjelenést lesz érdemes kiemelt figyelemmel kísérni. Azt illik hozzátenni, hogy a promo oldalak rendesen szórják a kevésbé nívós anyagokat is, viszont vannak olyan az elektronikus tánczene irányába elkötelezett emberek, aki idejüket nem sajnálva, már előszűrve a felhozatalt csak minőségi muzsikákat töltenek föl profiljukba. Az egyik ilyen channel-ban csavarodtam rá Inkfish-ék 'Early Morning'-jára, ami eredeti verzióban tavalyi zene, viszont most néhány friss remixszel újra kihozták (mégpedig május 23-i dátummal) az Inkfish Recordings-nál. Igazság szerint nem is térnék ki a teljes remix EP tartalmára, csupán egyre, de az mindent visz. Az elkövető nem más, mint a számomra noname Magnetique, aki egy falrepesztően bombasztikus remixet produkált. Már az első pár másodperc alapján dörzsöljük a tenyerünket. Egy hipnotikus groove bújik elő a filterezésből, ami végig a gerincét adja a szerzeménynek. Megérkezik egy női vokál, ami szépen rakódik a beérkező deep hangok és a konstansan visszatérő string szőnyeg együtteséből keletkező sound-ra. Ötcsillagos muzsika.



Juan Deminicis & Pablo Acenso - The Voice (Examine Remix) [Per-vurt Records]
Úgy néz ki ez ma a remixek ajánlója. A két argentin fenegyerek Pablo Acenso és Juan Deminicis 'The voice'-sza ezúttal a libanoni Per-vurt Records gondozásában, új átiratokkal. A négy verzió közül a prímet magasan Examine (aka Ratko Filipovic) munkája viszi, ami tényleg kihozza a maximumot az eredeti matériából. Semmi eszement döngölésre ne számítsunk, ez egy intelligensen visszafogott, lassan építkező deep-es house. Már az ütem is meglepit tartogat, nem klasszikus négy negyed, hiszen Examine kicsit megbuherálva a ritmusképletet megtöri az egyenletességet. A hangulat száz százalékig deep house-os, amihez egy történetet elmormoló női vokál társul. Utóbbi, ha jól vettem ki német nyelven produkál. Együtt nagyon jól szólnak, vigyázat, mert erős késztetést érzünk majd a play gomb ismételt megnyomására. Az alábbi youtube-os videóban a harmadik helyen tessék a füleket hegyezni, ott lészen a bezengedezett ópusz.



Max Gueli - Winds Of Wonder [Fragments Records]
Aki rendszeresen figyeli a blogos mixeinket már többször találkozhatott Max Gueli nevével. Bár Max-tól eddig többnyire szokatlan hangképeket kaptunk, most egy kicsit másabb irányba, egyenesen a tánctér közepére leszünk terelgetve. A 'Winds Of Wonder' bennem a 2000-es évek elejét idézi fel, amikor gigantikus kiállások fültanúi lehetünk (nem giccses), s a néhány egyszerű dolog kreatív variálgatásával is ki lehetett a maximumot hozni egy-egy darabból. Itt szépen , kapjuk a 4/4-et, ami alól sunyin kandikál elő egy húzós basszus, majd a kiállásba egy keleties vokálfoszlány sodor bele, s itt jön a boom. A főmelódia kezd kergetőzni a filter effekttel, s a szépen elnyújtott breakdown-ban bónuszként egy igencsak profin kivitelezett zongorafutam emeli tovább a színvonalat. Aztán érkezik vissza az ütős szekció, ami szépen terelget tovább bennünket egészen az utolsó taktusig.



Matias Chilano - Ionosphera [LuPS Records]
Matias Chilano igencsak elfoglalt lehet mostanság, hiszen sorra jönnek ki a munkái. Ezúttal egy válogatáson bukkan fel, mégpedig a LuPs Records 'Spread It Till I Die Sampler'-ének harmadik részén, olyan nevek társaságában, mint Eiad Sayegh vagy Maxi Iborquiza. Az 'Ionosphera' már címével előre vetíti, hogy mire készüljünk: kellemes bolygóközi lebegés veszi kezdetét. Sokaktól hallottam már azt a frázist, hogy napjaink prog revival-jára egyáltalán nincsen szükség, mivel egy letűnt hangzást mímelnek csak. Jelentem ez nem igaz, a fanyalgóknak kéretik meghallgatni eme darabot, ami túl dallamos, hogy egyszerű house-nak tituláljuk, túl minimál viszont trance-nek. A prog mint kifejezés viszont pontosan passzol rá (nem a 2000-es évek eleji, hanem modern értelemben véve persze), hiszen előremutató sound-ot kapunk. Ha becsukom a szemem látom magam előtt az elsuhanó bolygókat, s érzem, hogy a végtelen univerzumban csupán egy picinyke pont vagyok, de a zene, amit hallgatok az az enyém, amitől viszont nagynak érzem magam.