Igazi művész. Lemezlovas, műsorvezető, producer, és társtulajdonosa a frankfurti OMEN Club-nak. Az egykori német pop-csillagból világhírű "underground" táncguru vált. 16 évesen már Barry White-ot játszott édesapja közkedvelt disco-jában a hálás közönségnek. 15 évvel később még mindig ott állt a lemezjátszók mögött, mélyen megindító hatást gyakorolva az emberekre. Már nem követi az irányzatokat, hanem Ő vezeti be őket. 1982-ben a Dorian Gray-ben kezdett. Pár évvel később már széles körben ismert volt legendás közönségének köszönhetően. Barátaival közösen rakták le a német techno mozgalom alapköveit. 1998-ban nyitották meg az OMEN clubot, egy hatalmas parkolóház földszintjén. Akkora már kis német lemezcégek hadai ontották az új ütemet magukból. Így saját cége lett neki is: az EYE Q. Idővel az egyébként terebélyes kiadó is szűknek bizonyult számára, ezért megteremtette az újszülöttet: a Harthouse-t. Végre azzal az irányzattal foglalkozhatott, ami a legközelebb állt hozzá. Először csak saját szerzeményeit publikálta, ám varázsütésre demó kazetták sokasága érkezett hozzá tehetséges kis srácoktól, akik otthon kedvtelésből szerezték saját dalaikat. Így egyszerre számára még ismeretlen területen találta magát: producerré vált. "A Harthouse az elejétől több volt, mint egy új hang. Minden egyes szerzeménybe érzelmeket, látomásokat és filozófiát szőttünk bele. A táncos estéket mindig is tartalmasabbá tette egyszerű zenei eseményeknél: akár előtáncosokkal, akár tűznyelőkkel vagy éppen zsonglőrökkel." Ezeknek az estéknek másságot kell sugározniuk a hallgatóságnak. Meg kell érteniük, hogy az egész több annál, hogy lemezeket dobálok fel egymás után. Egy teljes történetet tárok eléjük, ami a végére lesz kerekké. S én ezt tolmácsolom a fiatalok felé a fizikai és szellemi mivoltjában. Az utazás is rengeteget jelent számomra. Új érzelmeket és inspirációkat merítek az emberekből, a még ismeretlen hangszerekből vagy egyszerűen az atmoszférából. Utazgatni Nepálban, kerékpáron, tevén vagy akár hajón olyan mint visszatérni az időben 200 évvel. Nagyon megnyugtató." Természetesen hívják a világban mindenfelé, így kevésbé vallásos helyekre is ellátogat: Miami, New York, Párizs vagy éppen Budapest. Ám a fellépések sosem váltak rutinszerűvé. Még mindig idegesen várakozik, ha új országot készül művészetével megismertetni, s ezáltal új embereket megnyerni mozgalmával. Ezért kész akár 12-15 órát is folyamatosan játszani, hogy valóban tudásának teljes palettáját tárhassa a hallgatók elé. Hosszú évek során kifejlesztette azt a készségét, hogy őszinte és valódi érzelmeket csalogasson elő a közönségből. "A régi iskola és tanítványa vagyok. Tudom mit jelent felépíteni egy estét. Olyan ez akár a festészet. Az én kezemben van az ecset, és én keverem a színeket is. Csodálatos érzés!" A lehető legteljesebb "színiskola" a célja. Irányzatokat vegyít Detroit -ból, Angliából, Hollandiából. "Az átlagember a német party-kon 21 év. Ez igen alacsony. A londoni közönség sokkal vegyesebb, 25-től akár 50 évesig. Ez is azt bizonyítja, hogy igen is tudunk életcélt találni a muzsika és a barátságos emberek segítségével, s valóban lehet az egész több, puszta esti időtöltésnél." 31 évesen már csaknem a német zenei élet nagyapjának számít. "Megszállott vagyok. Ez az életem. Sosem fogom abbahagyni, s 60 évesen is itt fogok állni, s innen fogok örökre eltávozni. Ezt garantálom!"NEXUS 1996. 07. 05 PECSA-Mody Club
Forrás: Free Magazin, 1996 február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése