Dance 2 Trance - Hello San Fransisco (1992 - Suck Me Plasma)A sorban legrégebbi darab igazából nem is trance zene, hanem szelíd techno némi string-gel és zongorafutammal dúsítva. Tény, hogy ebből a csíraállapotból fejlődött ki a későbbi trance hangzás. Rolf Ellmer és Dag Lerner alaposan megelőzve korukat (ne feledjük még csak 1992-őt írtunk ekkor) próbáltak szállós atmoszférát kölcsönözni számaiknak. A 'Hello San Fransisco' nincsen túlbonyolítva, egyszerű de nagyszerű. Végig épül, ami miatt egyetlen felesleges másodperce sincsen. Fura, de zsenialitása ellenére mégsem bukkan fel túl sok trance classics válogatáson, legutóbb például ATB válogatta be a 'The DJ' mixének ötös részére.
Joker Jam - Innocence (2001 - Green Martian)Bart van der Zwaan és Uwe Hoelters neve nem csenghet túl ismerősen, viszont az általuk jegyzett Joker Jam féle 'Innocence' a 2000-es évek elejének legnagyobb underground trance favoritja. Itt sincs másról szó, mint egy jól eltalált fő string szőnyegről, és két kiegészítő szintifutam könnyed játékáról. Az original verzió még a nagy Paul Van Dyk-ot is megihlette, aki meghagyva az eredeti sava borsát, egy igazán tisztességes remake-kel tette le a névjegyét. A Joker Jam fedőnév nem volt túlfuttatva, ugyanis az említetten túl még egy track-ük volt, a 'Traffic', ami azonban meg sem közelítette az 'Innocence' sikerét.
Matti Laamanen - Flakes (2003 - Tsunami)Matti Laamanen a finn trance mozgalom egyik legtehetségesebb figurája (kár, hogy manapság semmit se hallani róla illetve tőle). Zenéit olyan egyedi atmoszféra jellemezte, hogy pár taktus után azonnal be tudtuk azokat azonosítani (ez igaz Cosmicman-ként és Wednesday Rolls-ként elkövetett bombáira). A 'Flakes' egy szaggatott string-gel bűvöl el az első kiállásban, majd szépen érkezik a fődallam, amivel kiegészülve egy lélekemelő trance hímnusszá fejlődik. Én Shane 54 révén ismertem meg ezt a darabot (Live @ Trance Escape), örök hálám neki, hogy felhívta rá a figyelmem.
A
stura - Orion's Belt (2003 - Fundamental Recordings)Ha már az ominózus Előd féle 'Trance Escape' live mixsznél tartunk mindenképp szót kell ejtenem az egyveleg nyitó darabjáról, azaz Astura 'Orion's Belt'-jéről. Egy igazi gyöngyszem, ami különböző variációkat hoz egy témára, majd alattomosan egyesíti azokat egy ponton. A modernkori űrszimfónia szerzője nem más, mint a svájci Andy Prinz, aki manapság Dj Tatana jobb kezeként (többnyire a studióban rejtőzködve) ténykedik. Halkan megjegyzem, ítélet napig is ülhet ott, ennél jobb zenét talán már csak a következő életében fog írni.
Planisphere - The eyes of truth (1999 - Green Martian)Laurent Véronnez és George Petkidis kettőse egyszerűen képtelen hibázni. A 'The Deep Blue Dream' bakelit B-oldala a 'The eyes of truth' sokaknak ismerős lehet Slam Jr. 'Strictly Trance Symphony' című albumáról. Csodahangulat uralkodik itt, ami sodor, pörget, repít, ringat és könnyekre fakaszt. A dallamvilága nincs túlbonyolítva, de pont emiatt emelkedik ki a kortárs művek közül. Ha a trance ezen az ösvényen maradt volna, nem égett volna ki olyan hamar az ezredfordulón. Igen ám, de az ilyen darabokat csak az tudja igazán befogadni, aki úgymond megérett arra, hogy megértse azok lényegét. Itt pedig van mondanivaló, nem is akármilyen. Ez bizony az igazság (szeme)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése