Érdekes összefonódások 6: U96, Rollergirl, ATC, Jasper Forks

Ezúttal egy olyan úriember munkásságát vesszük górcső alá, aki a pop-tól kezdve az euro techno-ig sok mindenbe belekóstolt, s tette mindezt sikerrel. Ő nem más, mint Alex Jörg Christensen. Lehet a név nem cseng ismerősen, de ha azt mondom U96, akkor már biztos dereng valami. Nos, Alex és csapata az 1991-es ’Das Boot’ című filmzene technósított adaptációjával helyezte el a tengeralattjárókról elnevezett formációt az elektronikus tánczene térképén. Persze nem ez volt az egyetlen emlékezetes momentumuk, hiszen olyan ópusszokkal gyarapították a zenei közkincstárat, mint a ’Love Religion’, az ’I Wanna Be A Kennedy’, a ’Love Sees No Colour’, a ’Club Bizarre’, a ’Heaven’, a ’Night To Remember’ és az ’Energie’.
A csapat taglétszáma és képviselt zenei stílusa – Euro Techno, Dance, Electro Pop, Hard style - állandóan változott, Alex, mint frontember és lemezlovas (a discogs szerint egyetlen U96 track-ben sem énekelt, és nem sok köze volt a számok komponálásához és formába öntéséhez – a szerk.) számított stabil, megingathatatlan alappillérnek. Nem ez volt az egyetlen referenciája, hiszen mellette maszekban más projektekbe is belefolyt (nyilvánosan vagy a háttérből). Egyik ilyen volt a Rollergirl. Alex Mallorcán ismerkedett meg Nicole Safft-tal, s eldöntötték, hogy közös zenélésbe kezdenek. Később nemcsak producer-énekes viszonyt ápoltak egymással, ugyanis Alex feleségül vette Nicole-t. A Rollergirl nevet a 'Boogie Nights' című filmben Heather Graham által megformált naív pornó sztár karakterről koppintották. A dallamos dance zenét jegyző formáció legnagyobb dobása a ’Dear Jessie’ volt, ami az első londoni Love Parade-n is felcsendült. Egyébként további érdekesség, hogy Nicole eleinte húzódozott a kamerától, így fordulhatott elő, hogy a ’Dear Jessie’ videóklipjében Julie Pecquet ugrott be helyette.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Alex saját kiadót alapított King Size Records néven, ahol olyan híres produkciók jöttek ki, mint R.O.O.S. ’Instant Moments’-sze, Billy Hendrix ’Body Shine’-ja, Liquid Child ’Diving Faces’-ze, Carlos ’The Silmarilla’-ja és AMbassador ’One Of These Days’-ze. A kommerszebb vonal is megérintette, s olyan előadók producere lett, mint Paul Anka, Right Said Fred, Prince Ital Joe feat Marky Mark, valamint az ATC (A Touch of Class rövidítéseként).

Utóbbi egy tudatosan összerakott euro dance csapat volt, angol, olasz, ausztrál és új-zélandi tagokkal. Első single-jük, az ’Around The World’ (egy orosz csapat a Ruki Vverh! ’Pesenka’ című számának cover verziója), ami hat héten át vezette 2000-ben a német slágerlistákat, később az angol és amerikai chart-okon is előkelő pozíciót ért el. 'Planet Pop' című első albumuk is jól fogyott, köszönhetően az ’Around The World’ zenei nyomdokain haladó ’My Heart Beats Like a Drum’-nak. További érdekesség, hogy André Tanneberger aka ATB beperelte a banda kiadóját, emiatt névváltoztatásra készültek, így lettek A Touch of Class. Korábbi sikereiket nem tudták meg sem közelíteni, így 2003-ban a feloszlás mellett döntöttek.
Alex napjainkban is aktív, az aktuális zenei trendekhez simuló új alteregója a hangzatos Jasper Forks lett. 2010-ben kiadott első single-je, a piano house ösvényén haladó ’River Flows In You’ volt, amit az ’Alone’ követett 2011-ben.

Források: U96 discogs, Alex Christensen Official Website, King Size Records catalog

Érdekes összefonódások 5: Dj Sammy, Loona, Porno DJ, Parker & Hanson

Samuel Bouriah vitathatatlanul a spanyol dance szcéna egyik legismertebb arca. A világhírt Dj Sammy-ként begyűjtő producer tehetségét több álnév alatt is kamatoztatta, az alábbi cikk ezeket veszi gorcső alá.
Természetesen a sorban előre kívánkozik a fő profil: azaz Samuel, mint Dj Sammy. A mallorcai legény 1984-ben kezdte zenei karrierjét, a helyi Zorba Klubban pörgette a lemezeket, miközben az egyik vezető rádiócsatornán is felbukkant lemezlovasként. Producerként első munkáját a 'Life Is Just A Game'-et 1995 novemberében dobta piacra az énekes Marie José közreműködésével. Ez a darab meg sem állt egészen a spanyol top tizes listáig. Az ezt követi kislemezek ('You're My Angel', 'Prince Of Love', 'Golden Child') a német chart-okon is felbukkantak. 1998-ban jött az első Sammy LP-je, ami szintén a 'Life Is Just a Game' címet viselte. Embrünk labelalapításra adta a fejét, ezidő tájban keltette életre a Super M Record-ot és a Gamba Music Company-t. Az igazi áttörést a holland Do-val közös 'Heaven' hozta el (ami egyébként egy Bryan Adams szám feldolgozása), Európában és Ausztráliában 2 millió példányt adtak el belőle, majd Amerikában a slágerlisták élén is tányázott. A folytatás hasonlóan veretesre sikeredett, ezúttal is egy cover verzióval jelentkezett, a Don Henley féle 'Boys Of Summer'-ből fabrikált Sammy muzsika is ott figyelt minden fontosabb dance chart-on. A sikerszéria újabb darabja a 'Rise Again' lett, ami például a 'Nesze Neked Pete Tong' című filmben is felbukkan (mint a főszereplő Frankie Wilde saját szerzeménye, s emiatt vannak akik neki tulajdonítják a darabot). A single-t követő 'The Rise' albumon minden eddiginél kiforrottabb hangzással jelentkezett, magába olvasztva a pop, dance és elektronikus zene közérthetőbb, de minőségi elemeit. Az elmúlt időszakban sem ült sokat a babérjain, olyan nemzetközi előadóknak segédkezett, mint David Bisbal, Chenoa, Marta Sanchez, Soraya és Nuria Fergó.

Ennyi munka és teendő mellett is jutott a hiperaktív spanyol apróságnak ideje néhány mellékprojekt futtatására is. Az egyik ilyen a Porno DJ, amely név alatt csak egy EP-t jelentetett meg, de azt rommá játszották a klubokban. A 'The Judgement'-et itthon Sterbinszky is sokat játszotta, a 'Megint egy nyár a Flörtben' house korongjára is felkerült a Mac Zimms által továbbgondolt verziója.

Loona néven korábbi vokalistájával (és párjával) Marie-José van der Kolk-kal (aka Carisma-val a képen) szövetkezett és nem titkoltan a pop-osabb hangzás felé mozdultak, ami magán viselte a spanyolos virtust és életérzést. Ismertebb munkáik 1999 óta: 'Bailando', 'Mamboleo', 'Baila Mi Ritmo', és a legfrissebb 'El Tiburon'.

Sammy is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, melyben európai (zömében német) producerek szövetkeztek karitatív jelleggel. A lemezek eladásából befolyó összeget a rászorulóknak ajánlották fel. A Dance United project két számot élt meg, a 2002-es 'Reach Out'-ot és a 2005-ös 'Help Asia'-át.

A végére hagytam a legizgalmasabb fedőnevet. Amikor először hallottam, azt hittem a fülem cseng. Nos a hír igaz, Sammy a Parker & Hanson duó tagja, Gabriel Ward oldalán. A kőkeményen tranceben utazó kettős olyan nagy dobásokat tudhatnak magukénak, mint a 'Let It Be', a 'Aim High Shoot Low' (a Maelstrom-nál) vagy éppen a tavalyi év legszebb Anjuna darabját az 'Alquimia'-t. Szinte hihetetlen, hogy ebben a projektben Sammy teljesen el tudott rugaszkodni korábbi munkáinak hangzásától és egy egészen más terepen bizonyított. Legfrissebb EP-jük az 'Arabesque' is szép support-okat kap, gyanítom ez a monikert még egy jó ideig futtatni fogják.

Érdekes összefonódások 4: a helvét armada

A PTF törlése óta nem jelentkezett új résszel az érdekes összefonódások című rovatunk. Ezt az időszakot akár az erőgyűjtés hónapjainak is nevezhetjük, hiszen most újult erővel vesszük elő a nagyítót és a böngésző szemüveget, hogy az előadók közötti szövevényes viszonyok útvesztőjében rendet tegyünk. Ezúttal egészen Svájcig utazunk, ahol nem a bernáthegyit, az alpesi csokoládét, vagy a méregdrága órákat vesszük lajstromba, hanem a zürichi bázisú Unreleased Digital kiadó művészeit mutatjuk be egy kicsit. Az igencsak aktív kollektíva jó néhány sikeres projektet adott a house szcénának, no de nézzük is melyek is ezek.

Mindenképp a sorban legelőre venném a rangidős Daniel Portman-t, aki szinte egycsapásra lett svájci nemzeti hős, új vonalas house zenéivel, melyek tökéletesen ötvözik a ropogósabb elektro és tech megoldásokat, miközben légies string-ekkel ad egy kis érzelmi töltetet az egésznek. A 2007-es 'Backside/Evolution' volt az első Unreleased Digital-nal megjelent EP-je, de az első pozitív visszhangokat a 'Port One' hozta meg a számára, amiről főleg a 'Cerberus' tarolt a klubokban. Remixerként sem tétlenkedett, hiszen saját stílusjegyeivel látta el Sultan és Ned Shepard 'One day'-ét, valamint az örök klasszikus 'Greece 2000'-et. Mindkettőt hallva szinte megáll az ütő az emberben annyira zseniális verziók. Daniel nem is ült sokáig a babérjain, hiszen olyan szenzációs darabok követték az előbbiekben felsoroltakat, mint a progresszív mennyországot megidéző 'Open your mind' és 'Starwarrior', a népzenei motívumokkal operáló 'Baaly' és a kérlelhetetlen tech house-ban utazó 'Back to the underground' és az ugyanezen a szikárabb irányvonalon mozgó 'Port 4 EP'. Egy albuma is megjelent a label-nél 2008 decemberében. A 'Twisted Memories - Poems In C-Minor' gyakorlatilag összegyűjti nekünk mit érdemes Mr. Portman-ról tudnunk.

Christian Beat Hirt (a képen jobbra) a label boss. 2007. júniusában alapította az Unreleased Digital kiadót, ami azóta tonnányi EP-t és hat válogatásalbumot is piacra dobott. Polgári neve nem is biztos, hogy ismerősen csenghet, de mindjárt mondok pár projektjét, amit minden valamire való zenerajongó ismer és szeret. Ő felelős a Passanger 10, a Dinka (a formációt dj-ként vivő Tamara Maria Hunkeler-rel közösen), a Leventina és a Chris Reece (mindkettő Roberto Pagliaro oldalán) monikerek sikereiért. Passanger 10-ként olyan sikerdarabokat jegyzett, mint a 'Mirage', a 'Mikado', vagy épp a 'Waterworld'. A Leventina alterego alatt Chris és Roberto egy kicsivel több dallamot és telítettebb hangzást produkál. Csak, hogy pár emlékezetes momentumot idézzünk fel tőlük, ott volt a 'Nightshift', a 'Sweet southern comfort', a 'Here workin'.

Bizony könnyeim potyogtatva kuncogtam a Dinka név hallatán. Chris és a Dinka-ként dj-ző Tamara Maria Hunkeler lehet nem sokat törődött a hangzatos megnevezés kiagyalásán, egyszerűen improvizáltak. Ugyanez nem mondható el az így kiadott zenéikre, melyeket a gondosan felépített és remekül kivitelezett jelzőkkel tudnék illetni. Sikerdarabok (a teljesség igénye nélkül): 'Temptation', 'Autumn leaves', 'Elements EP', 'Meaningful story'. Igazán termékeny projekt, hiszen három éves fennállása óta két albummal (The temptation 2008 S2 Records, Hotel Summerville 2010 Unreleased Digital) is megörvendeztettek bennünket. És még ki tudja mit tartogat a jövő?

Chris Reece. Rob és Chris újabb közös dobása. A formációval kapcsolatos friss információ, hogy most jelent meg debütáló albumuk az Armada-nál 'The Divine Circle' címmel. Eddig rögös út vezetett, ám a megszokott Deadmau5-féle sound vokállal felturbózva egészen könnyen emészthető, amit kajálnak a népek és nem csak a szakavatott fülek. Kezdésnek ott volt az egyszerű megszólalású 'Del Mundo' a 'Brasil EP'-n, majd a selymesen simogató 'Autumn leaves' Dinka-val, a 'Salvation', a 'Still breathin' Luciana Di Nardo-val és a 'The Notice' Nadia Ali-val.

EDX aka Maurizio Colbella, aki szintén a Helvetic Nerds csapat tagja az eddig felsoroltakkal együtt (plusz még: Rino Cabrera, Andrea Olivia, Nora En Pure, George F. Zimmer, Stanley Ross). Ő sem tehetségtelen figura, elég csak meghallgatni tőle a 'Casa grande'-t, a 'Premiumline'-t, a 'Shy shy'-t és a 'Hoover'-t, valamint Dubfire 'Roadkill'-éhez kreált remixét. Szerintem ő a labelnél dolgozó "kisebb nevek" közül ő hozza legbiztosabban ugyanazt a magas színvonalat minden megjelenésén. Mindenképp meg kell említeni, hogy Dj Tatana-val ők alkotják a Dobenbeck-et is, amelynek a 'Please don't go' című száma óriási sláger volt.
Mint látjátok Svájcban a house-ban is ott vannak a szeren. Egymásnak besegítve egy összetartó kis közösséget sikerült kialakítaniuk, amely remélhetőleg még nagyon sokáig lesz a minőségi zene fellegvára.

Érdekes összefonódások 3.: Solid Globe, Doppler Effect, Embrace és Classified Project

Mivel a legutóbb a Solid Globe életművét taglaltam, úgy gondoltam nem haszontalan, ha utánanézek a csapatot alkotó fiúk (Nic Vegter és Raz Nitzan), honnan is érkeztek a projektbe. Mondanom sem kell, hogy itt is érdekes összefonódásokra találtam, amiről mindenképp írni akartam. Szóval a SG egyik fele Nic Vegter (az első fotón) olyan projektekben ügyeskedett még, mint a Classified Project a Nickelson és az Infernal Machine. A Classified Project (2001-ig Mirko Van Dommelen-nel közösen, majd szólóban) a progosabb hangzású tranceben utazott, s olyan nagy dobásokat jegyeztek, mint a Resurrection (1998) és az Eyecatcher (2001) vagy a Solis - The dolphins (Classified Project rmx) (2001), amelyeket a nagyobb nevek (pl. Nick Warren és Tiesto is) előszeretettel pörgettek. Nagyjából ezt a hangzásvilágot hozta Nic Infernal Machine néven is, melyet Berry van Gardingen-nel közösen álmodtak meg. Egyetlen számuk igazi klubsikernek bizonyult, a Realistic (2000) egyenesen Paul Van Dyk lemezestáskájában landolt (a szám jogait meg is vásárolta Vandit), s igen sokáig tanyázott ott, mint a trance partik egyik igazi felpörgető hímnusza. Azt nem tudni, hogy Chris Liebing is beleszerelmesedett e az ominózus számba, vagy felkérésnek "engedelmeskedett", de tény, hogy jómaga is készített egy változatot, amit Adam Beyer a 2004-es Timewarp-on lejátszott a szettjében. No a Chris féle változat techno orientált volt, de azért érdekes, hogy őt is megihlette eme track. A Nickelson álnév alatt már termékenyebb volt Nic (Aquaphonic - Tiesto remixszel -, World of love, Yin, Black wood/Crystal water), itt inkább már a Solid Globe előörse köszön vissza, már több melódiával és érzelemmel.
Áttérve a duó másik alkotójához Raz Nitzan-hoz ő sem egy zöldfülű a szakmában. Olyan projectek fűződnek a nevéhez, mint a The Doppler Effect (Carol Lee, Peter Kriek, Ariaan Olieroock, Adrian Broekhuyse-zal közösen), a Dark Matter (Adrian Broekhuyse és Armin van Buuren együttműködésével) és az Embrace (Ferry Corsten-nel).
The Doppler Effect egy ötös közös, melyben Raz is ott figyel. 2007-ben kijött eddigi egyetlen számuk a Beauty hides in the deep, amelyet később az Armada lízingelt, s főleg a Blizzard és a John O'Callaghan remixével küldte hódító körútjára. Úgy néz ki Raz mestere az egyszámos sikeralteregó-knak. Dark Matter néven (Adrian és Armin segédletével) egy Van Buuren szám a Sound of goodbye remixe készült el, amit Arminunk pörgetett előszeretettel. Sőt válogatásalbámára a 10 years-re is ez a mix került fel. Szándékosan a végére hagytam a legfrissebb projektet az Embrace-t, amit Raz és Ferry Corsten közösen gründolt. A Flashover Recordings-on 2008-ban kijött szám tarolt a klubokban, főleg a Ferry féle mixe (volt az ASOT-ban, TATW-ban és Corsten's Countdown-ban stb.).
Úgy érzem eme példa is jó mutatja, hogy az egyszámos projektekkel is lehet hírnévre szert tenni, viszont ezt igazából csak a vájtfülű és érdeklődő kluberek értékelik igazán.

Érdekes összefonódás 2: Hardfloor, Fragma, Paffendorf, Bellini, Celvin Rotaine

Ramon Zenker a német techno szcéna mai napig is igen aktív tagja. Persze balgaság lenne csupán ebben az egy skatulyában elhelyezni, hiszen megannyi projektje révén belekóstolt már az ambient, a trance, a dance és a trip hop műfajába is. Egyértelműen legsikeresebb alteregója az 1991-ben életre keltett Hardfloor duó, Oliver Bondzino-val közösen. Talán ezért emlegeti mindenki inkább techno producerként. Ramon első chart-breakerét Honesty 69 - French Kiss címen jelentette meg 1989-ben. Aztán szépen jött a többi, a mai napig bezárólag. Nagyon népszerű és felkapott remixer is, hiszen Mike Oldfielden át a Yello-ig és a New Order-ig rengeteg átiratot készített. Node nézzük az összefonódásokat.
1990-től 2005-ig aktívkodott az Interactive fedőnevű négytagú formáció (Zenker, Schneider, Lissat, Lützenkirchen). Nevükhöz olyan slágerek fűződnek, mint az 1991-es Who is Elvis, a '95-ös Living in your head, és a '97-es Wake up. Szintén a kilencvenes évek elején történt, amikor is Ramon talákozott a kölni dj-vel Mike van der Viven-nel. Felkérte, hogy a Celvin Rotaine nevű alteregójának első számához, az I believe-hez készítsen egy remixet. '95-ben az Edelhez kerültek a szám jogai, amely végigtarolt minden valamire való slágerlistát. Ezután Mike mint Celvin Rotaine dj-zett, Ramon inkább a studózásból vette ki a részét. Nevükhöz olyan nagyobb durranások fűződnek, mint a '95-ös Push me to the limit, '97-ből a Back again és a Theme from Magnum valamint '99-ből a House muzique. 1994-től egzisztáló alteregója Ramon-nak a Mega 'Lo Mania, amit Nils Ruzickával prezentált. Két maradandó slágert hagytak maguk mögött, a '95-ös Emotions-t és a '97-es Circus clown-t. Szintén '94-ben alakult az a producer és dj-team is, amely a Perplexer név alatt tömörült. Ide név szerint Beuer, Schneider, Meyer-Vegner, Olbertz, Albrecht, Zenker, Papenroth tartozott. A névsor hossza is jelzi bonyolult lett volna fellépéseket vállalniuk, így a dj-zést és a fellépéseket Marc Olbertz vállalta magára. 1994-es debüt szingle-jük az Acidfolk nagy sláger volt Európa szerte, másrészt megelőzte a Scooter által naggyá tett skót duda vs techno hangzást. Egy albumot és néhány maxit élt meg a formáció, 1996-ban azonban kifulladtak.
Már ténylegesen a kommerszebb hangzások felé kacsingatva Ramon grundolta a Bellini-t Gottfried Engels-szel. '97-ben aztán minden csapból is az általuk elkövetett Samba de Janero folyt, ami egy brazil szambazene dance adaptációjaként született. Egy album és pár szingle után 2004-ben ők is lehúzták a rolót. Továbbra is a slágeresebb vonalon haladva '98-ban a Paffendorf érája következett. Gottfried Engels és ideig-óráig Tobias Lützenkirchen is húzta a csapat szekerét, amely jelenleg is működik, ám többször átalakult (a videókban megjelenő táncosok összetételére gondolok). Az első valamire való számuk a Ruf mich an volt, majd ezt követte a Smile. A legnagyobb sikerüket kétség kívül a Terminátor 2 fő témájának átiratával érték el még alapításuk évében. Aztán szépen laposodott a felhozatal, manapság a német nyelvterületen oly népszerű hard dance kategóriába sorolhatnánk számaikat (kétséges számomra az is, hogy Ramonnak mennyi köze van még a projekthez). Trancesebb irányt véve — még mindig '98-at írunk — Ramon a két Duderstadt tesóval, Marco-val és Dirk-kel (akik manapság Duderstadt Bros néven iszonyat jó progresszív trance muzsikákat dobnak piacra) kiegészülve tető alá hozták a Fragma projektet.
Első slágerük Toca me címmel jelent meg, ám az áttörést '99-ben ugyanennek a dalnak a vokál változata hozta meg Toca's miracle címen. Ez tulajdonképpen egy bootleg volt, amihez a vokál sávot Coco Star '97-es I need a miracle számából merítették. Mivel Coco és a Fragma gárda egy labelnél, a Positiva-nál volt, így Coco újraénekelve a vokálrészt hivatalosan is megjelenhetett a dal a Fragma égisze alatt. 2001-ben jött első albumuk a Toca, amin olyan slágerek voltak még, mint a Maria Rubia-val közös Everytime U need me, és a You are alive. 2002-ben Duderstadték saját studiót építettek Evergreen-Terrace néven, innestől saját nevükön kezdtek el dalokat és remixeket készíteni. Ugyanebben az esztendőben új énekest próbálgattak Damae személyében, vele vették fel második albumukat, az Emrace-t. Itt olyan örökzöldekkel rukkoltak elő, mint az Embrace me, a Man on the moon (Energy 52 - Cafe del mar remake) és a Time and time again. Dirk és Marco eközben két saját szingle-t is megjelentetett Sunrise és Taking over címen a Gang Gi Records-nál. Harmadik megjelenésuk a Mahananda 2005 -ben látott napvilágot az Afterglow-nál.
2006-ban az Anita Kelsey hangjával felturbózott ötödik szingle a Smile volt, ami szerintem eddigi legjobb saját produktumuk. 2006-ban a Fragma projektet is leporolták, érkezett a Radio Waves Kirsty Hawkshaw-val közösen, valamint egy ütős Ron Van Den Beuken remix-szel megspékelve. 2007 végén a neten már megtalálható volt a Toca me Deadmau5-nak tulajdonított átirata, amit tulajdonképpen a két Duderstadt követett el Inpetto alteregójuk alatt (amit már 1999-ben életre keltettek, csak pihentettek, illetve amely néven már az első megjelenéskor megremixelték a Toca me-t). Igy ismét csúcsra ért a dal.
Még egy viszonylag ismertebb projektről tennék említést, ez pedig a Base Unique, amit Ramon David Haid-dal és Tobias Lützenkirchen-nel együtt alapított. A Base Unique arra volt hivatott, hogy korábbi pop slágereket dancesítsenek a kor igényének megfelelően. Igy született meg a 2002-es Always on my mind (Pet Shop Boys) és a Voyage voyage (Desireless). 2007-ben még hallatott magáról a projekt, ekkor a német Pulsedriver Cambodia-ját szabták át. Na már teljesen belezsibbadt a kacsóm, de szerintem aki átrágja magát az íráson, fejet hajt Ramon Zenker nagysága és tálentuma felett.

Érdekes összefonódások 1.: N.Y.C.C, Stereo Jack, Tank és Schiller

A mai sztori után elég sokat nyomoztam, de azt kell, hogy mondjam megérte. Ugye mindenkinek beugrik az elkövető neve, ha csak számcímeket említek: Das glockenspiel, Ruhe. Igen, igen. Schiller. No és ki húzódik meg a projekt mögött? A kezdetekben nem más, mint Christopher Von Deylen (aki a manapság az egytagúra olvadt team továbbvivője) és Mirko von Schlieffen alkotta eme formációt. 1998-ban robbantottak Das glockenspiel című zenéjükkel, aminek alapját egy harangjáték szolgáltatta. Az elsőnek gagyinak tűnő próbálkozás azonban nyitott kapukon döngetett, így beindult a Schiller szekere, amely elsősorban a dance és trance mezsgyéjén lavírozott. Az 1999-es Ruhe azonban már előrevetítette a chill out vonulatot is, ami mostanság már teljesen előtérbe került. Node nem is a Schiller életmű részletes taglalására akarok most itt fókuszálni, hanem az összefonódásokra. Szóval Christopher, mint oly sok producer nem fért a bőrében és pajtásával a norvég Sören Jürgen Schnakenberg-gel összeállva életre keltette a Tank formációt.

A klipjeikben gonosz kigyúrt fekával operáló performance Can you feel the bass című számával 1997-ban a klublisták elejig repült, noha maga a track nem volt túlbonyolítva. A rigmusszerűen kántált Can you feel the bass beszólás mellé egy fékezett habzású pizzicato dallam társult. Később aztán a sikeren felbuzdulva jött a Return of power, a Welcome to the pleasuredome, a Killerbeat és az I hear those drums. A Tank pszeudó 2000-ben azonban lehúzta a rolót. Ha maradunk Christophernél még megemlíthetjük a Nova projektet, amellyel a '99-es Welcome to the future-t követte el. A szám Van Bellen remixe óriási klubsiker volt világszerte. Sören sem tétlenkedett, több stílusban is kipróbálta magát. Nagyon meglepődtem amikor megláttam, hogy Sören-ünk a felelős a kőkemény technót produkáló Stereo Jack alteregóért. Stereo Jack-nek nem sok munkáját hallottam, de amiket igen azok egytől egyig lebontották otthon a szobám falát (képletesen fogalmazva). Egy kicsit lágyabb vizeken evezve Sören a Humate-tal közösködve hozta ki a Reload-ot Cevin Snitzer álnéven, amely szintén óriási siker lett, csak ezúttal a progresszív trance kedvelők körében. Itt azonban a maistro nem állt meg. Megcélozva a kommersz szcénát lekoppintotta a Beastie Boys Fight for your right-ját, felturbósította így megszületett a N.Y.C.C. projekt 1998-ban. Eme álnév alatt még jópár rock klasszikust darált be (We will rock you, Highway to hell), ám egy egészestés lemez után a megalakulás évében kifulladt a próbálkozás.