Öt (+1) felejthetetlen live performansz, amitől ma is libabőrös leszel

Kebu / Giorgio Moroder - The Chase (Sthlm Italo Disco Party 2015)

A finn Kebu egy egészen ügyes synthwave/trance producer, aki megszállott szintigyűjtő és zenéit (saját és klasszikusok feldolgozásait) a mai napig vasakon komponálja.
A most mellékelt videóben Giorgio Moroder (és Harold Faltenmeyer társproducer) 1978 (-as 'The Chase'-t szólaltatja meg (ami eredetiben a legendás 'Éjféli expressz' című thriller főcímdala is volt), amivel eleve nem kis fába vágta a fejszéjét.
Kebu viszont elég jól megugorja a lécet, a trance-s intro part-ban már lehet érezni, hogy szépen vegyíti majd a hozzáadott elemeket az eredeti darab karakterisztikájával. És igen, nagyon komoly tribute verzióval küldi meg a Sthlm Italo Disco Party már korosabb közönségét.

Youngr / Temperer Trap - Sweet Disposition (Live @ Morning Gloryville 2016)

A brit Youngr egy igazi multitálentum (nem csoda, édesapja Kid Creol néven szintén a zeneiparban ténykedett), többféle hangszeren játszik (basszusgitár, zongora, dob), emellett egy egészen elviselhető hanggal rendelkezik, amolyan modern kori one man band.
Szeret régebbi klasszikusokat a saját hangján megszólaltatni, ezt tette Temperer Trap korszakos alternatív slágerével a 'Sweet Disposition"-nel is, ami amolyan '90-es évek happy house anthem jellegűre gyúrt át. Érdemes nézni a közönséget, mindenki a tánccal van elfoglalva és nem a telefonnyomkodást.

Hardfloor - The Acpericence / Live @ MTV Party Zone

A német Hardfloor duó a kiállás-felpörgetés-szétesés séma meghonosítói (még annó a FREEE Magazinban viccelődtek is vele, hogyha 1 dollárt kértek volna mindig, ahány számban ezt használták mások már rég milliomosok lennének.)
Zenéik live performance-ként még inkább be tudják rántani, pedig sokszor csak az acid csiripel, örvénylik, örök modulációban. Az ominózus 'The Acperience' a '92-es Hardhouse-on kijött 'TB Resusciation' LP legismertebb tétele. Ramon és Oliver az MTV Party Zone műsorának meghívására adták elő a tracket valamikor a '90-es évek vége felé.
Egy iszonyat nagy trip kerekedik az amúgy sem gyenge alkotásból. A fő struktúra természetesen követi az eredeti sémákat, de például a végén lévő csavargatás még egy lapáttal rátesz az original mix megszólalására.

GusGus - Selfoss (Live on KEXP 2011)

Egy videó arról, hogyan lehet egy reykjavik-i hotelben trip-re bírni az hűvös izlandi népeket. Küldj két fenomént vasakkal, akik kicsavarják ezekből a dicső készülékekből a maximum teljesítményt! Az 'Arabian Horse' album legerősebb dala így élőben szintet lép, noha az album verzió sem gyenge. Mindenképp a megnézendő videók közé javasolt elmenteni!

Moloko - Sing It Back (Live At Pinkpop Landgraaf 2004)

A Moloko duónak volt pár nagy slágere, de azt hiszem a 'Sing It Back' nyomába egyik sem érhetett.
A sors fura fintora, hogy a tracket a Boris D'Lugosch remix elkészülte után kapták fel igazán, pedig az eredeti verzió (ami az 'I Am Not a Doctor' LP-n) szerepel. Roisín Murphy egyedi hangja és művészi performansza valahol az a követendő minta, ami hozzáad egy produkcióhoz nem ássa alá a zene nagyságát.
A produkció maga az első öt percben egy jópofa jammelés, amire nem marad el az ütemes fejrázás sem. Aztán félidőben a D'Lugosch remixből ismert textúrák kerülnek előtérbe (a közönség hangos ovációval fogadja), mindezt élő zenei körítés támogatja meg. Kihagyhatatlan!

+1 Underworld - King Of Snake (Everything...)

A '90-es években virágzó angliai elektronikus zenei bandákból már szinte csak az Underworld maradt mutatóba. Karl Hyde és Rick Smith párosa a mai napig keményen nyomja, ha fellépésekről és új albumokról van szó. Jelen videó az Underworld 'Everything...' című turnéján készült, ahol a csapat Darren Price-szal egészült ki a stage-n (Darren Emerson távozását követően). Kicsit elfogult vagyok, mert a 'King Of Snake' a gitárnyúzos intro 'Shudder'-rel kiegészülve a kedvenc UW produkcióm. Itt még hosszabban, még nagyobb adagban és élénkebben kapjuk meg Karl Hyde bohókás rímelését. Mindenképp itt a helye a legjobbak között!

Egy megkésett beszámoló a Techno-House Classics re-listening partiról

Ha megkérdeznék tőlem, melyik az az elektronikus zenei lemez, ami nagyban befolyásolta a későbbi ízlésvilágomat, egyértelmű, hogy Dj Budai 'Techno-House Classics'-jét mondanám. Számomra ez egy kultalbum, ami az első taktustól az utolsóig kitörölhetetlen emlékként kísér immáron 20 éve. Fiatalkorom formálódó ízlésének zsáneradója remekül megágyazott az elektronikával átszőtt "gépzene" iránti rajongásomnak. A lemez megjelenésekor 15 éves voltam és épp vidéken koptattam az iskolapadot, így esélyem sem volt a lemezbemutatóra benevezni. Éppen ezért töltött el órási örömmel, hogy 20 évvel később újrahallgatós bulit szerveztek a Kasino-ba, ahol újra - és utoljára - csendült fel a lemez anyaga élőben.
Október 14-én Töreki Tomi kollégával együtt neveztünk be az újrahallgatásra, végre személyesen is tudtunk diskurálni a régi szép idők annál is szebb muzsikáiról. A vártnak megfelelően rohamléptekben telt meg a Kasino, fél 2-re már egy tűt sem lehetett leejteni a tánctéren.
A bemelegítés Newl-ra és Chriss Ronson-ra hárult, akik rutinrókaként remekül előkészítették a terepet Iminek.



Newl remekül ötvözte a dallamosabb tribal/progikat (Weekend Players 'Into The Sun (Chab Remix)', Nat Monday 'Waiting (John Creamer & Stephane K Remix') amcsi éneklős soulful (Danny Tenaglia ft Celeda 'Music Is The Answer'), és Twisted Records-os tribal mániás cuccokkal.




Chriss Ronson Armand Van Helden blokkal ('Funk Phenomena', Cj Bolland 'Sugar Is Sweeter Remix') kezdve egészen magasra vitte a hangulatot a rá jellemző csavarós, lendületes house groove-okkal. Simon 'Free At Last'-jénél óriási sikítozás jelezte, hogy már mindenki kellőképpen felfűtötte magát a fő attrakcióra.

A magyar szokástól eltérően mindenki pontosan időre adta át a pultot, így Imi 01:30-kor bele is csapott C Groove Dj 'Hypnotiko 3 MBG Aural Intro'-jába. A modern kor hóbortjához passzolva szinte mindenki egy emberként emelte a magasba okostelefonját, hogy egy darabot hazavihessen magával a történelmi éjszakából. Quench 'Dreams'-szénél jött az első nagy eufórikus hangrobbanás, ami többször is megismétlődött az éjszaka folyamán a lemez kulcsdarabjainál ('Acid Phase', 'Access', 'Yeke-Yeke', 'Flash', 'Hold That Sucker Down').
A meghívott sztárvendég a német Hardfloor duó volt, akik a jobb felső előretolt galérián próbálgatták füleseikkel a set up-ot, hogy minden pattentül beröffenjen, amikor oda kell csapni a lovak közé. Fürkészve figyeltem Oliver Bondzio már korosodó, baseball sapkás fizimiskáját, de egy pillanatra se rezzent meg, amikor a tánctér felől Mory Kante 'Yeke Yeke Hardfloor dub' verziója épp letarolta a küzdőteret. Később aztán alaposan belecsaptak a lecsóba, live act-jük során próbálták megtalálni azt a törékeny egyensúlyt a nosztalgiázás és aktuális munkáik bemutatása között, ami sokaknak bizony nem mindig sikerül. Jelentem az acid örök, a búgó, csiripelő TB-303 baseline-ok mit sem változtak az évtizedek során, csupán a körítés és a kidolgozottság változott, az egész jópofa poti csavargatás megnyerő státuszszimbólummá vált. Egyrészt jelképe a töretlen hitnek, ahogy a két német techno fenomén kitart az (sokszor sok helyen leírt) acid mellett, másrészt megtestesítője az alkotói szabadságnak, a végtelennek tűnő, de folyamatosan változó szekvenciák egymásra rakódásának.



Az est lezárására ismét Imi érkezett a pultba, ahol kizárólag bakelitről szórakoztatta a népet, remekül válogatva az itthon általa népszerűvé tett darabokat ('Turkish Bazaar', 'Bodyrock', 'Destination Unknown', 'Moving Thru Your System', 'LSD', 'Trommelmachine'), dinamikusan mixelve, végig együtt élve a tánctér rezdüléseivel.
Aki kimaradt tényleg sajnálhatja, hiszen innentől már csak a cd/mp3 formátum marad meg újrahallgatási lehetőségként. De az az idők végezetéig velünk marad!

Happy 20th Birthday Hardfloor!

A múlt: Húsz évig a topon lenni az elektronikus tánczenei szcénában, olyan mint hosszú ideig komoly sérülések nélkül parádézni egy cirkuszi társulatban estéről-estére. Persze némi érzékkel, egészséges önkritikával és egy raklapnyi nyitottsággal a felszínen lehet maradni. Az idén fennállását egy tripla válogatással ünneplő német Hardfloor formáció (Ramon Zenker, Oliver Bondzio) is ezt a receptet követte. Ráadásul nem azt a túlélő technikát alkalmazták, amikor nem ment nekik a szekér, vagy épp alkotói válságba kerültek, hogy hosszú hónapokra pihentették a zenélést, hanem próbáltak frissíteni a repertoáron. Amikor már kezdett befulladni az acid techno vonal húztak egy váratlant és Dadamnphreaknoizephunk néven dub, break és trip hop alapokra pakolták az általuk oly nagyra tartott Roland TB 303-as dobozka belsejéből előcsalogatott acid-det. Ki hitte volna, hogy első EP-jükkel az 1991-es Eye Q-s 'Let da bass go'-val egy acid revival mozgalmat indítanak (az acid, mint stílus a 80-as évek végén virágzott és gyorsan le is tűnt), valamint kétségtelenül legnagyobb "slágerükkel", az 'Acperience'-szel olyan dalszerkezeti sémát (felpörgés-szétesés) adnak a világnak, amit a mai napig visszahallani innen-onnan.

A jelen: A Hardfloor nem elégedett meg egy szimpla best of válogatással, így néhány unreleased track-kel is megörvendeztetik a rajongóikat ('Eternal Tweak', 'T.D.O.H'), akik igazán nem panaszkodhatnak az újdonság-faktorra sem, hiszen a srácok nem is olyan régen jelentették meg a 'Two Guys Three Boxes' című lemezüket. Igaz utóbbi elég egysíkúra sikerült, de akadtak kiemelkedő pillanatok is (naná, hogy a lassabb, törtes darabok). A mostani válogatásról pedig nem is tudom mit írjak, hiszen tényleg felvonultatja a Hardfloor-diszkográfia legjobb muzsikáit: itt gyűri az étert a 'So What', a 'Strike Out', a 'Skill Shot', az 'Into The Nature', a 'Mahogany Roots', az 'Acperience', a 'Lost In The Silverbox' és a 'Hardfloor Will Survive' is. A fennmaradó részben is savas élményekben lehet részünk. Jó kis kompiláció, mindenkinek ajánlom, aki vevő a konvenciók nélküli elektronikára.

A jövő: Ki tudja, mit hozhat a jövő, de úgy érzem a srácok ezzel nem zárják le a Hardfloor dossziét. Ha képesek lesznek továbbra is kreatívan fúzionáltatni az acid-et, akkor még sok-sok évnyi munícició van bennük.

Hardfloor - Two Decades Of Hardfloor

Label: Hardloor
Katalógus szám: HF-COMP 03
Ország: Németország
Megjelent: 2011. június
Stílus: Acid House, Techno, Break
Producerek: Ramon Zenker, Oliver Bondzio

Cd 1
1. Trancescript (8:17)
2. Murano (7:40)
3. So What !? (6:18)
4. Strikeout (4:32)
5. Skill Shot (6:21)
6. Groupie Love (6:51)
7. The Trill Acid Theme (8:30)
8. Alphabetical (8:03)
9. Fish & Chips (7:59)
10. Who Spends Money On Candygirls & Chocolate Chips? (7:07)
11. Dog In The Manger (6:24)

Cd 2
1. Reverberate Opinion (7:34)
2. Melorec (6:06)
3. T 2 Da C (Tribute) (5:23)
4. Da Revival (7:01)
5. ...Me Too (6:17)
7. Dubdope (8:07)
8. Extra Ball (5:47)
9. Acperience 1 (9:00)
10. Cube (7:43)
11. Eternal Tweak (Previously Unreleased) (6:23)

Cd 3
1. Soulful Spirit (7:25)
2. It'z Not Over (7:48)
3. Hardfloor Will Survive (ft Phuture 303) (6:50)
4. Lost In The Silver Box (8:12)
5. Devils & Donuts (7:11)
6. Frozen Spotlight (5:10)
7. Tugger (7:29)
8. Mahogany Roots (6:56)
9. Confuss (7:14)
10. T.D.O.H. (Previously Unreleased) (7:50)
11. Industrial Raze (6:28)

Kicsit kiégett lett a Hardfloor-féle savparádé

Azért választottam a Hardfloor albumot részletes szétcincálásra, mivel nagy rajongója vagyok a fiúk munkásságának. Amikor 1992-ben meglepték a világot az Acperience-szel, (ami köztudottan elsőként használja a kiállás-felpörgetés-szétesés sémát) még senki sem gondolta, hogy az általuk képviselt acid house/techno vonal még 2010-ben is tízezreket csigáz fel. Pedig így van, hiszen legfrissebb, szám szerint nyolcadik LP-jükre a 'Two guys three boxes'-ra is rengetegen voltak kiváncsiak, kiváncsian fürkészve, hogy mi új van még a nap alatt, amit acid-nek hívnak.
A kezdő darab a címadó '2 guys 3 boxes' egyből vastagon a nyakunkba zúdítja az acid sound-ot. Nagy meglepetésre nem kell számítani, ugyanazt halljuk, mint eddig csak még karakteresebb a master mellett megy a pluttyogás és csipogás. A 'One flew over the silverbox' egy fokkal epikusabb a kezdéshez képest, ahol egy sejtelmes, egyben félelmetes filterezett morgás játssza a főszerepet, ami gyakorlatilag a szám mozgatórugója. A 'Mesmerizing liquids' egy könnyed stílusgyakorlat, semmi egyéb. Az E.R.P.-el közös '4th dimension of the 5th ward' már sokkal izgibb matéria. Tört ütemeken gördül be némi elektro groove, plusz a stratoszférából kölcsönkért string-ek is végre munkába állnak. Ez igen, ez már finom. A 'Silver submarine' visszatér a kitaposott ösvényre, igazából csak a harcedzett acid-harcosok találnak benne mélyebb tartalmat, kicsit egy kaptafa track. A 'F.U.B.A.R.' már agresszívabb, feszesebb témát boncolgat, én ghost acid-nek hívnám. A 'You know the score'-ban ismét E.R.P. hozza vissza az újdonság szelét. Az újabb elektro acid darab enyhe filmzenés string nyúzással karöltve szerintem életképes irány lenne a savas hangzás művelőinek. A 'TB or not TB' egy egyszerű téma modulálása egy őrült nagy delay-effekttel a kiállásban. A 'Return of the analog multichrist'-ban ismét a tekergetés-nyúzás dominál, a záró 'Heavy on wire' kicsit visszakanyarodik a letisztultabb vonal felé, de nem okoz különösebb katarzist.
Összességében az jött be, amit sejtettem. Oliver és Ramon megmaradtak a bevállt dolgoknál, ami 2/3-áben unalmas albumot eredményez. Egyedül azok a darabok tetszenek, ahol új elemekkel vegyítik az acidet, illetve ahol annak a lassabb, epikusabb válfaját tolják előtérbe. Remélem a következő LP-nél már elismerőbb hangon szólhatok, de itt csak a rajongásom és a jó szívem adat 6/10-et a lemeznek.

Hardfloor - Two guys three boxes

Label: Hardfloor
Katalógus szám: HFCD 3
Ország: Németország
Megjelent: 2010. december
Stílus: Acid house, break
Producerek: Oliver Bondzio, Ramon Zenker

Tracklist:
1. 2 guys 3 boxes (7:54)
2. One flew over the Silverbox (6:58)
3. Mesmerizing liquids (7:17)
4. 4th dimension of the 5th ward (ft E.R.P.) (6:06)
5. Silver submarine (6:57)
6. In acid we trust (8:16)
7. F.U.B.A.R. (Fucked Up Beyond All Recognition) (5:52)
8. You know the score (ft. E.R.P.) (6:23)
9. TB or not TB (6:46)
10. The return of the analog multichrist (8:44)
11. Heavy on wire (7:36)

Belehallgatós

Érdekes összefonódás 2: Hardfloor, Fragma, Paffendorf, Bellini, Celvin Rotaine

Ramon Zenker a német techno szcéna mai napig is igen aktív tagja. Persze balgaság lenne csupán ebben az egy skatulyában elhelyezni, hiszen megannyi projektje révén belekóstolt már az ambient, a trance, a dance és a trip hop műfajába is. Egyértelműen legsikeresebb alteregója az 1991-ben életre keltett Hardfloor duó, Oliver Bondzino-val közösen. Talán ezért emlegeti mindenki inkább techno producerként. Ramon első chart-breakerét Honesty 69 - French Kiss címen jelentette meg 1989-ben. Aztán szépen jött a többi, a mai napig bezárólag. Nagyon népszerű és felkapott remixer is, hiszen Mike Oldfielden át a Yello-ig és a New Order-ig rengeteg átiratot készített. Node nézzük az összefonódásokat.
1990-től 2005-ig aktívkodott az Interactive fedőnevű négytagú formáció (Zenker, Schneider, Lissat, Lützenkirchen). Nevükhöz olyan slágerek fűződnek, mint az 1991-es Who is Elvis, a '95-ös Living in your head, és a '97-es Wake up. Szintén a kilencvenes évek elején történt, amikor is Ramon talákozott a kölni dj-vel Mike van der Viven-nel. Felkérte, hogy a Celvin Rotaine nevű alteregójának első számához, az I believe-hez készítsen egy remixet. '95-ben az Edelhez kerültek a szám jogai, amely végigtarolt minden valamire való slágerlistát. Ezután Mike mint Celvin Rotaine dj-zett, Ramon inkább a studózásból vette ki a részét. Nevükhöz olyan nagyobb durranások fűződnek, mint a '95-ös Push me to the limit, '97-ből a Back again és a Theme from Magnum valamint '99-ből a House muzique. 1994-től egzisztáló alteregója Ramon-nak a Mega 'Lo Mania, amit Nils Ruzickával prezentált. Két maradandó slágert hagytak maguk mögött, a '95-ös Emotions-t és a '97-es Circus clown-t. Szintén '94-ben alakult az a producer és dj-team is, amely a Perplexer név alatt tömörült. Ide név szerint Beuer, Schneider, Meyer-Vegner, Olbertz, Albrecht, Zenker, Papenroth tartozott. A névsor hossza is jelzi bonyolult lett volna fellépéseket vállalniuk, így a dj-zést és a fellépéseket Marc Olbertz vállalta magára. 1994-es debüt szingle-jük az Acidfolk nagy sláger volt Európa szerte, másrészt megelőzte a Scooter által naggyá tett skót duda vs techno hangzást. Egy albumot és néhány maxit élt meg a formáció, 1996-ban azonban kifulladtak.
Már ténylegesen a kommerszebb hangzások felé kacsingatva Ramon grundolta a Bellini-t Gottfried Engels-szel. '97-ben aztán minden csapból is az általuk elkövetett Samba de Janero folyt, ami egy brazil szambazene dance adaptációjaként született. Egy album és pár szingle után 2004-ben ők is lehúzták a rolót. Továbbra is a slágeresebb vonalon haladva '98-ban a Paffendorf érája következett. Gottfried Engels és ideig-óráig Tobias Lützenkirchen is húzta a csapat szekerét, amely jelenleg is működik, ám többször átalakult (a videókban megjelenő táncosok összetételére gondolok). Az első valamire való számuk a Ruf mich an volt, majd ezt követte a Smile. A legnagyobb sikerüket kétség kívül a Terminátor 2 fő témájának átiratával érték el még alapításuk évében. Aztán szépen laposodott a felhozatal, manapság a német nyelvterületen oly népszerű hard dance kategóriába sorolhatnánk számaikat (kétséges számomra az is, hogy Ramonnak mennyi köze van még a projekthez). Trancesebb irányt véve — még mindig '98-at írunk — Ramon a két Duderstadt tesóval, Marco-val és Dirk-kel (akik manapság Duderstadt Bros néven iszonyat jó progresszív trance muzsikákat dobnak piacra) kiegészülve tető alá hozták a Fragma projektet.
Első slágerük Toca me címmel jelent meg, ám az áttörést '99-ben ugyanennek a dalnak a vokál változata hozta meg Toca's miracle címen. Ez tulajdonképpen egy bootleg volt, amihez a vokál sávot Coco Star '97-es I need a miracle számából merítették. Mivel Coco és a Fragma gárda egy labelnél, a Positiva-nál volt, így Coco újraénekelve a vokálrészt hivatalosan is megjelenhetett a dal a Fragma égisze alatt. 2001-ben jött első albumuk a Toca, amin olyan slágerek voltak még, mint a Maria Rubia-val közös Everytime U need me, és a You are alive. 2002-ben Duderstadték saját studiót építettek Evergreen-Terrace néven, innestől saját nevükön kezdtek el dalokat és remixeket készíteni. Ugyanebben az esztendőben új énekest próbálgattak Damae személyében, vele vették fel második albumukat, az Emrace-t. Itt olyan örökzöldekkel rukkoltak elő, mint az Embrace me, a Man on the moon (Energy 52 - Cafe del mar remake) és a Time and time again. Dirk és Marco eközben két saját szingle-t is megjelentetett Sunrise és Taking over címen a Gang Gi Records-nál. Harmadik megjelenésuk a Mahananda 2005 -ben látott napvilágot az Afterglow-nál.
2006-ban az Anita Kelsey hangjával felturbózott ötödik szingle a Smile volt, ami szerintem eddigi legjobb saját produktumuk. 2006-ban a Fragma projektet is leporolták, érkezett a Radio Waves Kirsty Hawkshaw-val közösen, valamint egy ütős Ron Van Den Beuken remix-szel megspékelve. 2007 végén a neten már megtalálható volt a Toca me Deadmau5-nak tulajdonított átirata, amit tulajdonképpen a két Duderstadt követett el Inpetto alteregójuk alatt (amit már 1999-ben életre keltettek, csak pihentettek, illetve amely néven már az első megjelenéskor megremixelték a Toca me-t). Igy ismét csúcsra ért a dal.
Még egy viszonylag ismertebb projektről tennék említést, ez pedig a Base Unique, amit Ramon David Haid-dal és Tobias Lützenkirchen-nel együtt alapított. A Base Unique arra volt hivatott, hogy korábbi pop slágereket dancesítsenek a kor igényének megfelelően. Igy született meg a 2002-es Always on my mind (Pet Shop Boys) és a Voyage voyage (Desireless). 2007-ben még hallatott magáról a projekt, ekkor a német Pulsedriver Cambodia-ját szabták át. Na már teljesen belezsibbadt a kacsóm, de szerintem aki átrágja magát az íráson, fejet hajt Ramon Zenker nagysága és tálentuma felett.