Egy megkésett beszámoló a Techno-House Classics re-listening partiról

Ha megkérdeznék tőlem, melyik az az elektronikus zenei lemez, ami nagyban befolyásolta a későbbi ízlésvilágomat, egyértelmű, hogy Dj Budai 'Techno-House Classics'-jét mondanám. Számomra ez egy kultalbum, ami az első taktustól az utolsóig kitörölhetetlen emlékként kísér immáron 20 éve. Fiatalkorom formálódó ízlésének zsáneradója remekül megágyazott az elektronikával átszőtt "gépzene" iránti rajongásomnak. A lemez megjelenésekor 15 éves voltam és épp vidéken koptattam az iskolapadot, így esélyem sem volt a lemezbemutatóra benevezni. Éppen ezért töltött el órási örömmel, hogy 20 évvel később újrahallgatós bulit szerveztek a Kasino-ba, ahol újra - és utoljára - csendült fel a lemez anyaga élőben.
Október 14-én Töreki Tomi kollégával együtt neveztünk be az újrahallgatásra, végre személyesen is tudtunk diskurálni a régi szép idők annál is szebb muzsikáiról. A vártnak megfelelően rohamléptekben telt meg a Kasino, fél 2-re már egy tűt sem lehetett leejteni a tánctéren.
A bemelegítés Newl-ra és Chriss Ronson-ra hárult, akik rutinrókaként remekül előkészítették a terepet Iminek.



Newl remekül ötvözte a dallamosabb tribal/progikat (Weekend Players 'Into The Sun (Chab Remix)', Nat Monday 'Waiting (John Creamer & Stephane K Remix') amcsi éneklős soulful (Danny Tenaglia ft Celeda 'Music Is The Answer'), és Twisted Records-os tribal mániás cuccokkal.




Chriss Ronson Armand Van Helden blokkal ('Funk Phenomena', Cj Bolland 'Sugar Is Sweeter Remix') kezdve egészen magasra vitte a hangulatot a rá jellemző csavarós, lendületes house groove-okkal. Simon 'Free At Last'-jénél óriási sikítozás jelezte, hogy már mindenki kellőképpen felfűtötte magát a fő attrakcióra.

A magyar szokástól eltérően mindenki pontosan időre adta át a pultot, így Imi 01:30-kor bele is csapott C Groove Dj 'Hypnotiko 3 MBG Aural Intro'-jába. A modern kor hóbortjához passzolva szinte mindenki egy emberként emelte a magasba okostelefonját, hogy egy darabot hazavihessen magával a történelmi éjszakából. Quench 'Dreams'-szénél jött az első nagy eufórikus hangrobbanás, ami többször is megismétlődött az éjszaka folyamán a lemez kulcsdarabjainál ('Acid Phase', 'Access', 'Yeke-Yeke', 'Flash', 'Hold That Sucker Down').
A meghívott sztárvendég a német Hardfloor duó volt, akik a jobb felső előretolt galérián próbálgatták füleseikkel a set up-ot, hogy minden pattentül beröffenjen, amikor oda kell csapni a lovak közé. Fürkészve figyeltem Oliver Bondzio már korosodó, baseball sapkás fizimiskáját, de egy pillanatra se rezzent meg, amikor a tánctér felől Mory Kante 'Yeke Yeke Hardfloor dub' verziója épp letarolta a küzdőteret. Később aztán alaposan belecsaptak a lecsóba, live act-jük során próbálták megtalálni azt a törékeny egyensúlyt a nosztalgiázás és aktuális munkáik bemutatása között, ami sokaknak bizony nem mindig sikerül. Jelentem az acid örök, a búgó, csiripelő TB-303 baseline-ok mit sem változtak az évtizedek során, csupán a körítés és a kidolgozottság változott, az egész jópofa poti csavargatás megnyerő státuszszimbólummá vált. Egyrészt jelképe a töretlen hitnek, ahogy a két német techno fenomén kitart az (sokszor sok helyen leírt) acid mellett, másrészt megtestesítője az alkotói szabadságnak, a végtelennek tűnő, de folyamatosan változó szekvenciák egymásra rakódásának.



Az est lezárására ismét Imi érkezett a pultba, ahol kizárólag bakelitről szórakoztatta a népet, remekül válogatva az itthon általa népszerűvé tett darabokat ('Turkish Bazaar', 'Bodyrock', 'Destination Unknown', 'Moving Thru Your System', 'LSD', 'Trommelmachine'), dinamikusan mixelve, végig együtt élve a tánctér rezdüléseivel.
Aki kimaradt tényleg sajnálhatja, hiszen innentől már csak a cd/mp3 formátum marad meg újrahallgatási lehetőségként. De az az idők végezetéig velünk marad!

Mindfields & Pearl!: egy közös este a gigászokkal

Egy önvallomással kezdem: nem vagyok nagy buliba járós típus. Persze ez az "öregségemnek" és a lustaságomnak is betudható, de inkább egy másik tényező jelenti a legtöbbször a távolmaradásom fő okát, mégpedig, hogy lakókörnyezetemben - Szolnokon és környékén - nem igazán kényeztetik el a hozzám hasonló zenei ínyenceket profilba vágó rendezvényekkel. Hogy valamire való partiba csöppenjek sokszor fel kell venni a nyúlcipőt és a putyerkát, megváltani a jegyet a vonatra és irány a főváros! Valami hasonló történt április 6-án pénteken, amikor is a Mindfields és a Pearl! művészei közös szeánsszal kedveskedtek a Cökxpon Ambient Café-ban a progressive house és breaks kedvelőinek. Azért amikor két stílusirányzat hazai producereinek krémje így Snorkle, Retroid, Dynamic Illusion, East Cafe és Kay-D egy helyen játszik, azt hiszem erre mondják azt, hogy kifogás nincs, menni kell! Ráadásul MiraculuM barátommal egy kis label tanácskozásra is jutott időnk, aminek tanulságait hamarosan hallhatjátok majd kiadványok formájában.
Szóval este 6 óra, bezötyög a sebes vonat, gyenge 25 perc késéssel a Nyugatiba. Gyuri már vár, irány a metró, cél a Corvin negyed. Elsőnek ismerkedés Mira csodaszép Reloop dj-kontrollerjével, ami tényleg beszippantja az embert felhasználó barát felületével. Mérleget vontunk az eddigi Stellar megjelenésekről és az elkövetkező hónapok kilátásairól, majd gyalog nekivágtunk a pesti éjszakának. Pár perccel később már a Soroksári úti Cökxpon-nál voltunk, ahol elsőre békésen ücsörgő emberkék látványa fogadott. Beljebb hatolva az intézmény pincerendszerébe már csalogató dallamok jelezték: jó helyen járunk. A dj pultban épp Snorkle adagolta a talpalávalót, előtte Kaszás Gabi aka East Cafe tornyosodott a maga 2 méterével. Egyből közelebb sunyítottunk és bemutatkoztunk. Gabi már régi ismerősként üdvözölt hiszen rengeteget e-maileztünk korábban. Kay-D mester is hasonlóan szívélyesen nyújtott baráti jobbot, később Dynamic Illusion-nel is mosolyogva paktáltunk le. A bárpulthoz navigálva Gabival és Krisztiánnal elmélkedtünk a kiadónk kiadványairól és az este várható zenei repertoárjáról. Gabi ezúttal nem warm up-olt, inkább egy korsó sörrel hangolta magát a gig-re. Krisztián a legutóbbi Loquai-os buli tanulságait vonta le, ahol maga is fellépett, s gyorsan hozzáfűzte most harmadjára áll a dj pultban. Utóbbit cáfolta estzáró szettjével, amit akár egy több tízezres stadionban is el tudtam volna képzelni, hibátlanul összeállított és technikailag is remekül kivitelezett zenei utazás volt.

Na, de ennyire ne szaladjunk előre idő közben Retroid is befutott, ő vele is paroláztunk, majd a táncterem babzsák ülőkéin foglaltunk helyet. Krisztián is csatlakozott és szépen belemerültünk a hazai zenei élet kitaglalásába, így például, hogy itthon miért nem szeretik annyira az emberek a progressive house-t hallgatni buliban, miért nem hívják a produceri téren külföldön is elismert neveket nagyobb rendezvényre játszani. Érdekesség, hogy anno Kay-D Indiából is kapott egy miniturnéra felkérést, ami végül nem jött össze. Elmondta azt is, hogy mostanság elég elfoglalt a család és munka mellett az építkezés tölti ki minden idejét. Ha a nap végén le tud ülni egy órácskára zenéket barkácsolni, akkor már annak is örül. Zenehallgatásra se jut ideje, mint megjegyezte elég számára a saját produkcióival bíbelődni. Idő közben már Gabi nyüstölte a Numark kontrollert, amellyel szívünknek oly kedves és ismerős darabokat pakolt egymás után. Elsőnek Dio S 'Baby Eyes'-za pörgött Thanos Kous remixében, majd a folytatásban Jozef Kugler 'Unexpected Journey'- került terítékre. Heves csápolással jeleztük örömünket, majd egy kicsit odébb ültünk, mert a hangerő elnyomta a beszélgetés nagy részét. Retroid és Dynamic Dani back2back-ben vette át az irányítást, s felváltva jöttek a húzós progi és break darabok. Gyuri meg is említette a hallottak alapján, hogy ez a fajta break az, aminek van értelme, technikailag és hangzásilag is bitang jó. Gabi visszatért hozzánk mesteri szettje után és folytattuk a fenti pultnál megkezdett beszélgetést. Szó esett arról, hogy honnan a neve. Mint kiderült, majdnem Cosmic Cowboy lett, de végül a jelenlegi művészneve lett a befutó. Munkamódszerével kapcsolatban megtudtuk igyekszik rengeteg ötlettel teli pakolni a zenéit, sokszor viszont kénytelen a felét kihagyni, mert nem lehet úgysem kihallani a nagy sűrűség közepette. Ő is megerősítette azt est során többször visszacsengő gondolatot, hogy a saját maga által írt zenéket kritikusan ítéli meg, azaz nem is tetszik sokszor amit megalkot, csak a különböző producerek és egyszerű hallgatók pozitív visszajelzései győzik meg egy-egy tétel milyenségéről. A három napot említette vízválasztóként, szerinte ennyi idő alatt dől el, hogy egy ötletből, egy zenekezdeményből lesz-e valami a későbbiekben.

Miközben ezekről csacsogtunk befutott Bán 'The Stain' Zoli és Dynamic Dani is beszállt a társalgásba. Zolitól megtudtuk hamarosan fél évre Angliába utazik, a hazai helyzetet már unja, a jelenleginél rosszabb odakinn se lehet, vont mérleget. Dani mostanság futó alteregójának Daniel Cleaver-nek a születéséről regélt, ami egy puszta véletlennek és akkoriban futó sikermozinak a 'Bridget Jones Naplójának' tudható be. Ezalatt Kay-D mester már javában fűtötte a táncteret, sajnos nem sokan váltottak át tánc üzemmódba, de végül 50 körüli létszám gyűlt össze, akik legalább szívták magukba a zenei mannát.
A jó értelemben vett "duhajkodásnak" a testes tulajdonos vetett véget 2 óra körül. Ezután már csak a közös fotók elkészítése maradt hátra, illetve mindenkinek megköszöntük, hogy részt vehettünk egy olyan buliban, ahol rengeteg tapasztalattal és friss zenei hatásokkal a tarsolyunkban távozhattunk. Reméljük még ha más helyszínen is, de hamarosan folytatása következik sokkal több érdeklődő részvételével!

One night out with Cj Peeton

A tegnapi nap folyamán az a megtiszteltetés ért, hiszen végre személyesen is találkozhattam Cj Peeton-nal, aki épp két hetes megérdemelt pihenőjét tölti hazánkban. Ottót egy szombat esti buliba kísértem el, miközben próbáltunk megtárgyalni egy csomó zenével kapcsolatos témát.

Az este tizenegy órás találkozó után gyalog indultunk az egykori Tallin Mozi helyén kialakított pub felé, ahol Ottót éjféltől várták a dj pultban. A bulit szervező Dj Hocus méltóképp kívánt megemlékezni CJ 30.-ik születésnapjáról, az ünnep alkalmából hirdette meg és szervezte le az
ominózus partit. Bár az előzetes facebook promo alapján legalább 130-an biztosra ígérték megjelenésüket (ingyenes volt a rendezvényre a belépés), valahogy mégis ennek legalább a fele mintha eltűnt volna valahol a szolnoki éjszakában. Minden tiszteletem a srácoké, hogy a kevés vendég ellenére próbáltak maximálisan a hallgatóság kedvében járni, a zenék mellé egy VJ szolgáltatta a képi megoldásokat. TwentyNine Palms nyárias hangulatot idéző vidám tech-house-okkal melegítette elő a terepet CJ-nek. Ottó a mostanság rá jellemző vonalat hozta, azaz pörgős, funky-s, pumpáló house-okkal vitte tovább az est hangulatát. Olyan fél kettő tájékán Hocus vette át tőle majd 45 percre a karmesteri pálcát, s szépen tovább szigorított a hangzáson (nem a sebességen, mert Zsolt elmondása szerint a 131 BPM-ről visszavette a tempót 128-ra, hogy bírja szusszal a közönség).
Közben Ottó a sörét iszogatva, beszélgetve készült a második etapra. Itt már jóval harapósabb énjét mutatta, persze néhány saját produkció, s pár elképesztően utaztatós trance track is felcsendült. Három órakor ismét TwentyNine Palms vette vissza a terepet, aki egészen zárásig, azaz 4-ig küldte még a tech-house-okat. Végre tudtunk hosszabban is értekezni a zenéről Ottóval. Szóba került az ATB vs ADS nyúlásos ügy, Robert Vadney pökhendisége, a trance zene kiégettsége, a hazai top dj-k áldásos ténykedése. Később haza felé ballagva Hocus is beszállt a társalgásba, s mesélt a hazai bulikultúra meg nem létéről, illetve az emberek türelmetlenségéről és az internetes lehetőségek miatt leépülő személyes kapcsolatokról. Azt hiszem azok, akik nem jöttek le rázni a Tallinba rázni sajnálhatják, mert egy jó bulit hagytak ki.