2011. május 22., vasárnap

One night out with Cj Peeton

A tegnapi nap folyamán az a megtiszteltetés ért, hiszen végre személyesen is találkozhattam Cj Peeton-nal, aki épp két hetes megérdemelt pihenőjét tölti hazánkban. Ottót egy szombat esti buliba kísértem el, miközben próbáltunk megtárgyalni egy csomó zenével kapcsolatos témát.

Az este tizenegy órás találkozó után gyalog indultunk az egykori Tallin Mozi helyén kialakított pub felé, ahol Ottót éjféltől várták a dj pultban. A bulit szervező Dj Hocus méltóképp kívánt megemlékezni CJ 30.-ik születésnapjáról, az ünnep alkalmából hirdette meg és szervezte le az
ominózus partit. Bár az előzetes facebook promo alapján legalább 130-an biztosra ígérték megjelenésüket (ingyenes volt a rendezvényre a belépés), valahogy mégis ennek legalább a fele mintha eltűnt volna valahol a szolnoki éjszakában. Minden tiszteletem a srácoké, hogy a kevés vendég ellenére próbáltak maximálisan a hallgatóság kedvében járni, a zenék mellé egy VJ szolgáltatta a képi megoldásokat. TwentyNine Palms nyárias hangulatot idéző vidám tech-house-okkal melegítette elő a terepet CJ-nek. Ottó a mostanság rá jellemző vonalat hozta, azaz pörgős, funky-s, pumpáló house-okkal vitte tovább az est hangulatát. Olyan fél kettő tájékán Hocus vette át tőle majd 45 percre a karmesteri pálcát, s szépen tovább szigorított a hangzáson (nem a sebességen, mert Zsolt elmondása szerint a 131 BPM-ről visszavette a tempót 128-ra, hogy bírja szusszal a közönség).
Közben Ottó a sörét iszogatva, beszélgetve készült a második etapra. Itt már jóval harapósabb énjét mutatta, persze néhány saját produkció, s pár elképesztően utaztatós trance track is felcsendült. Három órakor ismét TwentyNine Palms vette vissza a terepet, aki egészen zárásig, azaz 4-ig küldte még a tech-house-okat. Végre tudtunk hosszabban is értekezni a zenéről Ottóval. Szóba került az ATB vs ADS nyúlásos ügy, Robert Vadney pökhendisége, a trance zene kiégettsége, a hazai top dj-k áldásos ténykedése. Később haza felé ballagva Hocus is beszállt a társalgásba, s mesélt a hazai bulikultúra meg nem létéről, illetve az emberek türelmetlenségéről és az internetes lehetőségek miatt leépülő személyes kapcsolatokról. Azt hiszem azok, akik nem jöttek le rázni a Tallinba rázni sajnálhatják, mert egy jó bulit hagytak ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése