Mindfields & Pearl!: egy közös este a gigászokkal

Egy önvallomással kezdem: nem vagyok nagy buliba járós típus. Persze ez az "öregségemnek" és a lustaságomnak is betudható, de inkább egy másik tényező jelenti a legtöbbször a távolmaradásom fő okát, mégpedig, hogy lakókörnyezetemben - Szolnokon és környékén - nem igazán kényeztetik el a hozzám hasonló zenei ínyenceket profilba vágó rendezvényekkel. Hogy valamire való partiba csöppenjek sokszor fel kell venni a nyúlcipőt és a putyerkát, megváltani a jegyet a vonatra és irány a főváros! Valami hasonló történt április 6-án pénteken, amikor is a Mindfields és a Pearl! művészei közös szeánsszal kedveskedtek a Cökxpon Ambient Café-ban a progressive house és breaks kedvelőinek. Azért amikor két stílusirányzat hazai producereinek krémje így Snorkle, Retroid, Dynamic Illusion, East Cafe és Kay-D egy helyen játszik, azt hiszem erre mondják azt, hogy kifogás nincs, menni kell! Ráadásul MiraculuM barátommal egy kis label tanácskozásra is jutott időnk, aminek tanulságait hamarosan hallhatjátok majd kiadványok formájában.
Szóval este 6 óra, bezötyög a sebes vonat, gyenge 25 perc késéssel a Nyugatiba. Gyuri már vár, irány a metró, cél a Corvin negyed. Elsőnek ismerkedés Mira csodaszép Reloop dj-kontrollerjével, ami tényleg beszippantja az embert felhasználó barát felületével. Mérleget vontunk az eddigi Stellar megjelenésekről és az elkövetkező hónapok kilátásairól, majd gyalog nekivágtunk a pesti éjszakának. Pár perccel később már a Soroksári úti Cökxpon-nál voltunk, ahol elsőre békésen ücsörgő emberkék látványa fogadott. Beljebb hatolva az intézmény pincerendszerébe már csalogató dallamok jelezték: jó helyen járunk. A dj pultban épp Snorkle adagolta a talpalávalót, előtte Kaszás Gabi aka East Cafe tornyosodott a maga 2 méterével. Egyből közelebb sunyítottunk és bemutatkoztunk. Gabi már régi ismerősként üdvözölt hiszen rengeteget e-maileztünk korábban. Kay-D mester is hasonlóan szívélyesen nyújtott baráti jobbot, később Dynamic Illusion-nel is mosolyogva paktáltunk le. A bárpulthoz navigálva Gabival és Krisztiánnal elmélkedtünk a kiadónk kiadványairól és az este várható zenei repertoárjáról. Gabi ezúttal nem warm up-olt, inkább egy korsó sörrel hangolta magát a gig-re. Krisztián a legutóbbi Loquai-os buli tanulságait vonta le, ahol maga is fellépett, s gyorsan hozzáfűzte most harmadjára áll a dj pultban. Utóbbit cáfolta estzáró szettjével, amit akár egy több tízezres stadionban is el tudtam volna képzelni, hibátlanul összeállított és technikailag is remekül kivitelezett zenei utazás volt.

Na, de ennyire ne szaladjunk előre idő közben Retroid is befutott, ő vele is paroláztunk, majd a táncterem babzsák ülőkéin foglaltunk helyet. Krisztián is csatlakozott és szépen belemerültünk a hazai zenei élet kitaglalásába, így például, hogy itthon miért nem szeretik annyira az emberek a progressive house-t hallgatni buliban, miért nem hívják a produceri téren külföldön is elismert neveket nagyobb rendezvényre játszani. Érdekesség, hogy anno Kay-D Indiából is kapott egy miniturnéra felkérést, ami végül nem jött össze. Elmondta azt is, hogy mostanság elég elfoglalt a család és munka mellett az építkezés tölti ki minden idejét. Ha a nap végén le tud ülni egy órácskára zenéket barkácsolni, akkor már annak is örül. Zenehallgatásra se jut ideje, mint megjegyezte elég számára a saját produkcióival bíbelődni. Idő közben már Gabi nyüstölte a Numark kontrollert, amellyel szívünknek oly kedves és ismerős darabokat pakolt egymás után. Elsőnek Dio S 'Baby Eyes'-za pörgött Thanos Kous remixében, majd a folytatásban Jozef Kugler 'Unexpected Journey'- került terítékre. Heves csápolással jeleztük örömünket, majd egy kicsit odébb ültünk, mert a hangerő elnyomta a beszélgetés nagy részét. Retroid és Dynamic Dani back2back-ben vette át az irányítást, s felváltva jöttek a húzós progi és break darabok. Gyuri meg is említette a hallottak alapján, hogy ez a fajta break az, aminek van értelme, technikailag és hangzásilag is bitang jó. Gabi visszatért hozzánk mesteri szettje után és folytattuk a fenti pultnál megkezdett beszélgetést. Szó esett arról, hogy honnan a neve. Mint kiderült, majdnem Cosmic Cowboy lett, de végül a jelenlegi művészneve lett a befutó. Munkamódszerével kapcsolatban megtudtuk igyekszik rengeteg ötlettel teli pakolni a zenéit, sokszor viszont kénytelen a felét kihagyni, mert nem lehet úgysem kihallani a nagy sűrűség közepette. Ő is megerősítette azt est során többször visszacsengő gondolatot, hogy a saját maga által írt zenéket kritikusan ítéli meg, azaz nem is tetszik sokszor amit megalkot, csak a különböző producerek és egyszerű hallgatók pozitív visszajelzései győzik meg egy-egy tétel milyenségéről. A három napot említette vízválasztóként, szerinte ennyi idő alatt dől el, hogy egy ötletből, egy zenekezdeményből lesz-e valami a későbbiekben.

Miközben ezekről csacsogtunk befutott Bán 'The Stain' Zoli és Dynamic Dani is beszállt a társalgásba. Zolitól megtudtuk hamarosan fél évre Angliába utazik, a hazai helyzetet már unja, a jelenleginél rosszabb odakinn se lehet, vont mérleget. Dani mostanság futó alteregójának Daniel Cleaver-nek a születéséről regélt, ami egy puszta véletlennek és akkoriban futó sikermozinak a 'Bridget Jones Naplójának' tudható be. Ezalatt Kay-D mester már javában fűtötte a táncteret, sajnos nem sokan váltottak át tánc üzemmódba, de végül 50 körüli létszám gyűlt össze, akik legalább szívták magukba a zenei mannát.
A jó értelemben vett "duhajkodásnak" a testes tulajdonos vetett véget 2 óra körül. Ezután már csak a közös fotók elkészítése maradt hátra, illetve mindenkinek megköszöntük, hogy részt vehettünk egy olyan buliban, ahol rengeteg tapasztalattal és friss zenei hatásokkal a tarsolyunkban távozhattunk. Reméljük még ha más helyszínen is, de hamarosan folytatása következik sokkal több érdeklődő részvételével!

Jozef Kugler: egy zenei gentleman kiérlelt hangzással

Szinte hihetetlen, hogy egy olyan kaliberű producerrel, mint Jozef Kugler még nem készült interjú se itthon, sem külföldön. Zoli pedig eddig kiadott zenéivel már komolyan letett valamit a house szcéna asztalára, ami előtt olyan nagy nevek is "leborultak", mint a progressive house argentín félistene Hernan Cattaneo, illetve a holland Eelke Kleijn. Bár nem tartozik a termékeny szerzők közé, ha megszólal, azt sokáig nem tudjuk kiverni az emlékezetünkből. Az alábbi hiánypótló interjúban arról is beszélgettünk milyen zenei inspirációk érték fiatalként, hogyan dolgozik a stúdióban és hogy milyen jövőbeli terveket szövöget magának.
 
DZ: Egy könnyedebb kérdést nézzünk, így az elején. Lehet kinevetsz, de elsőnek nem tűntél magyarnak a művészneved alapján, noha csak a polgári Zoltánt cserélted a fiktív "József"-re. Honnan jött a névválasztás?
JK: Nem nevetlek ki. Többször megkaptam már ezt a kérdést. Valójában nem én adtam magamnak ezt a nevet, hanem Fanek barátom még általános iskolában. Azt, hogy miért, sajnos már sosem tudjuk meg... Aztán teltek múltak az évek, talán el is felejtettük és egyszer csak hogy-hogy, hogy nem, megint felbukkant a József név, mint alternatíva. Ez kb.15 éve lehetett és azóta gyakorlatilag csak édesanyám hív Zolinak, még a munkahelyemen se Zoliznak, csak az első időkben. Egyébként mókás pillanatok egyike, amikor édesanyám jelenlétében Józsiznak. Olyankor van, hogy Zolira kell váltani, mert nem tudni, anyukám tudja-e, hogy most éppen kiről van szó. Tervezem egyszer megkérdezni tőle, hogy Ő hogyan éli meg Zoli Józsi evolúcióját...

DZ: A zenei pályafutásodnak milyen fontosabb állomásai voltak? Kinek a munkássága volt rád nagy hatással?
JK: Zenei pályafutásom kezdete is az általános iskoláig nyúlik vissza, bár abban az időben a szüleimnek ez fontosabbnak bizonyult, mint nekem. Az én érdeklődési körömet nagyjából kimerítette a bandázás, lógás a téren meg a haverok. Szóval beírattak sok helyre, pl. gitározni, dobolni, hegedülni is, de amint rést találtam, abban a pillanatban el is illantam az órákról. Valahogy már akkor is inkább az elektronikusabb irányzatok vonzottak, mintsem a klasszikus zene. Nagy hatással volt rám a 80-as évek szintipop-ja, Howard Jones, Alphaville, Divine, sokat hallgattam Apám Kraftwerk lemezeit, Depeche Mode-ot, aztán jött az oldschool Hip-Hop Grandmaster Flash, Kurtis Blow, Run DMC és persze Prince. Majd a 90-es években Nalin and Kane Beach Ball-ja, Antiloop, B. B. E. stb. voltak még hatással rám. Azóta sem tértem le az elektronikus vonalról. Aztán az egyik legfontosabb állomás (ha nem a legfontosabb) az volt, amikor fiatalabb barátaim, miután látták, hogy egy mobilteló dallam szerkesztőjével is egész jól elbindzsizgetek, (kérésre kedvenc dallamot írtam ismerősök telefonjába) említették, hogy lehet PC-vel zenét írni/szerkeszteni. Akkor még be sem tudtam kapcsolni egy gépet, kb. 2003-2004-et írtunk. Sokkhatásként ért az infó, hogy otthon a szobádban elő tudsz állítani egy olyan tracket, amit aztán akár Cattaneo is lejátszhat valahol a világban. Nem sokkal később Pharkas barátomnak mondtam, hogy nekem egy erre alkalmas gép kell és pár héttel később megvolt az eszköz, amivel elindulhattam álmaim irányába. 2 és fél, 3 évig, kis túlzással ki sem lehetett robbantani a kecóból....
A fordulópont akkor következett, amikor megismerkedtem Coldfish aka Laurine Frost-tal, aki meghallgatta a trackjeimet és úgy gondolta a hallottak alapján, hogy trackjeim megütik azt a szintet amit már el lehet küldeni egy kiadónak. Ezt meg is tette és továbbította a zenéket korábbi kiadójának, a Feralcode-nak…Rá pár héttel Hernan Cattaneo játszotta a Turn Into-t a Metrodance 95.1-en és Eelke Kleijn az Outside the Box-ban. Hihetetlennek tűnt az egész, de igaz volt.

DZ: A beatport szerint az Alterimage-nél megjelent Pictures EP-d volt a legsikeresebb eddig megjelenésed. Speciel nekem is ez a kislemez az egyik favoritom, főleg az 'All Goodness In Jeopardy' és a 'Summer '95'. Mi inspirálta ennek a kislemeznek az elkészültét?
JK: Különböző hangulatban készültek az egyes trackek. A Summer '95-öt egy szomorú esemény lengi körül. Fanek haverom, akit már említettem, eltávozott közülünk és én a 90-es évek nyarát idéző track-kel akartam megemlékezni róla. Azt hiszem akkor érezte magát a legboldogabbnak, de nem csak Ő. A kilencvenes évek közepén nem sok gondunk volt. Lehet, hogy bután hangzik, de akkor a legnagyobb problémánk az volt, hogy hétvégén hova menjünk mulatni, nyáron meg az volt a kérdés, hogy Görögországba, vagy Spanyolországba menjünk-e nyaralni.
Az All Goodnes In Jeopardy már vidámabb téma volt. Későn érő típus lévén a gimit estin végeztem, és mivel matekból nem jeleskedtem, unokatesóm korrepetált. Egy ilyen alkalommal a matek enyhén szólva háttérbe szorult és filmeket kezdtünk nézni. Nem titkolt hátsó szándékom az volt, hogy keressünk valami jól hangzó monológot, vagy dialógust, amit majd beépíthetek egy trackbe. Nemsokára rá is akadtunk a Twin Peaks-ben egy nő összefüggéstelen zagyvalékára. Na, mondtam, ez pont jó lesz!!! Mai napig nem tudom mit mond pontosan, de a vége ez "all goodness in jeopardy".
Az Enough For Today-t Osho ihlette. Egy előadásából vágtam ki a hallható szövegrészt, a cím pedig azt jelenti, hogy "ennyit mára". Egy könyvében ezzel a szlogennel zárja kisebb gondolatmeneteit. A Night Tripod-ról nem sokat tudok mesélni, igazából nem gondoltam komolyan....

DZ: Szerencsére te nem ontod magadból a copy zenéket, hanem minden egyes alkalommal valami újat készítesz, s nem is keresed a rövidebb utat csak azért, hogy a felszínen maradjon a neved. Hogy néz ki egy tipikus Studio session nálad? Mitől lesz egy zene Jozef Kugler-es?
JK: Örülök, hogy jónak gondolod amit csinálok, bár én még egyszer sem voltam megelégedve a munkámmal. Főleg, mikor visszatekintek pár hónap vagy egy év múlva, akkor találom viccesnek, de hát ez van. Lehet, hogy egyszer elérem azt, amit akarok Elég változó a munkafolyamat. Van, hogy egy dob groove-val kezdem a tracket, van úgy, hogy egy pad, vagy egy szőnyeg indítja el az építkezést. Igazából a továbbképzelésen múlik. Fogsz egy akkordot, aminek tetszik a hangzása és azt tovább gondolod. Megszólal hozzá valami dallam a fejedben, azt is feljátszod. Ez pedig addig megy, amíg nincs annyi sávod ami kell egy trackhez. Persze közben folyamatosan változik, mert van, hogy amit tegnap jónak gondoltál az mára egy fos. Akkor azt felváltja egy következő dallam, vagy akár az egész basszus futam megy a kukába és egy újat írsz.

DZ: Maradva ugyanennél a gondolati síknál a legutóbbi Stellar Fountain-os megjelenésed óta nagy a csend körülötted produceri téren. Dolgozol valamin jelenleg?
JK: Igen, azóta, különböző okok miatt nem sok időm volt írással foglalkozni, de úgy néz ki, a jövőben több időt áldozhatok kedvenc hobbimra. Arra a kérdésedre, hogy most dolgozom-e producerként valami dalon, a válaszom nem, de már alig várom, hogy fejest ugorhassak a hanghullámok közé.

DZ: Figyelemmel követem a Will To Bestow mixeidet, illetve legutóbbi Tunnel FM-es Deep & Deeper 061-os egyvelegedet is a magamévá tettem. Élmény volt hallgatni mind a kettőt, hiszen az a fajta intelligencia jön át rajta, mint a zenéiden is. Dj-ként tervezel-e befutni?
JK: Köszi, örülök, hogy tetszett. Amennyire régen ódzkodtam a mixeléstől, most annyira rákaptam az ízére. Eddig nem tartottam túl nagy dolognak számokat egymás után pakolgatni, de ahogy közelebb kerültem a témához, úgy világosodtam meg, hogy nem olyan egyszerű ez, mint, ahogy én azt gondoltam. Dj-ként befutni... tervezek én sok mindent, ha a fele megvalósul, már boldog ember vagyok.

DZ: Bár jóslásba bocsátkozni nem mindenki szeret, de szerinted melyik stílus fogja uralni tartósan a klubokat 2012-ben?
JK: Bevallom az első gondolatom az volt, hogy halvány fogalmam sincs, aztán elkezdtem gondolkodni és rájöttem, tényleg nincs. A viccet félretéve, én ezekre a kérdésekre sosem tudtam a választ.

DZ: Végére egy nehezebb feladat: melyik az a tíz szám, amit örök ranglistádon kihagyhatatlan darabnak tartasz?
JK: 10 track evör??? Ezt most nem mondod komolyan. Ezzel a kérdéssel elleszek egy darabig…

· Kraftwerk - Tour de France
· Alphaville - A Victory Of Love
· Kurtis Blow - America
· Depeche Mode - Shake The Disease
· Tupac - Gangster Party
· Nalin and Kane - Beach Ball
· Schneider Tm - Light 3000
· Mike Monday - Balobashi
· Sieg über die Sonne - Hot
· Autechre - Doctrine

Jozef Kugler-Will To Bestow 03 by Zoltán Jozef Kugler on Mixcloud

Alexander B jegyzi a második Stellar Fountain EP-t

Október 17-e számunkra piros betűs ünnep. Hogy miért? Ugyanis a mai napon jelent meg hivatalosan a Stellar Fountain első EP-je, Jozef Kugler 'Unexpected Journey'-je. Külön öröm, hogy a promo listán szereplő nevek közül sokan jeleztek vissza pozitívan a debütáló kislemez kapcsán. A folytatásra nem is kell sokat várni, hiszen már elindult a promó kampánya a második Stellar release-nek, amit az ukrán születésű, de manapság Oroszországban ténykedő Alexander B jegyez 'Rise' címen. Alex az oldalunkra visszatérő bloggereknek már ismerős lehet, hiszen 'Deep Contact' néven havi podcast-ja fut a Deep Zone-on.
Alexander B aka Alexander Bezdenezhnykh producerként legalább olyan mesterien ötvözi egymással a tech house, house és deep house elemeket, mint lemezlovasként. Az őt inspiráló művészek listája elég impozáns. A szemrevaló felsorolásba tartozik The Timewriter, Terry Lee Brown Junior, Budai & Vic, Maya Jane Coles, Lukas Greenberg és Phonique is. Első kislemeze a Young Society Records gondozásában hamarosan megjelenik, három kellemes szerzeménnyel. A történethez hozzátartozik, hogy ezt az EP-t szerettük volna mi is kihalászni a Proton demo pool-ból, viszont addigra már Alex aláírt a Young Society-hez. Viszont megígérte, hogy a következőekben készülő zenéit a Stellar Fountain-nak szánja majd. Ez így is lett. A 'Rise' és a 'Gradation' hamarosan landolt a e-mailjeink között.
A 'Rise' pontenciális felhozózene, amit több féle stílusú szettbe is könnyedén be lehet illeszteni. A deep főbb ismertetőjegyeit felvonultató, de a groovy house elemeket és lebegős stringeket is remekül bevető darab még sokak kedvence lehet. A 'Gradation' is hasonló csapáson halad, talán egy kicsivel minimalistább, de semmivel sem gyengébb a címadó darabnál. Nekem Timewriter és Terry Lee Brown Jr. jut eszembe eme produkciót hallgatva, ami — ismervén Alex példaképeit — egyáltalán nem véletlen. Szóval: november 1 - Alexander B - Rise EP!

Alexander B - Rise (preview) - SFR002 by Stellar Fountain Records

Alexander B - Gradation (preview) - SFR002 by Stellar Fountain Records

Az égi szökőkút megkezdi működését

Most biztos tanácstalanul vakargatjátok a fejeteket, hogy mi a kutyafüle lehet az az égi szökőkút. Nos ez nem más, mint egy friss kezdeményezés magyar beceneve. A rendszeres olvasók talán emlékezhetnek arra a pár elejtett mondatra, amit Erich Von Kollar a közelmúltban, vele készített interjúban nyilatkozott, miszerint MiraculuM és Greyloop társaságában, a Proton égisze alatt, saját label indításán fáradoznak. A fáradozás gyümölcse beérett, október 17-én az e-boltok virtuális polcaira kerül a Stellar Fountain Records debütáló kislemeze az 'Unexpected Journey', amit a szintén honfitárs Jozef Kugler jegyez.
Jozef Kugler-ről nem árt tudni, hogy már rutinos rókának számít a szcénában, akinek olyan neves kiadóknál voltak megjelenései, mint az Alterimage, a Feral Code és a Balkan Connection. Az általa képviselt hangzás megismeréséhez ajánlom a 'Pictures EP' [AlterImage] két felejthetetlen számának a 'Summer 95'-nek és az 'All Goodness In Jeopardy'-nak a beható tanulmányozását. A deep house és a progressive határán egyensúlyozó szerzeményekről lesüt, hogy a szerző több ezer stúdióban töltött óra alatt csiszolgatta tökéletesre tudását. Persze a léc nem véletlen lett magasra téve, hiszen olyan inspiráltorok szerepelnek Jozef listáján, mint a Kraftwerk, a Yazoo, Depeche Mode, Grandmaster Flash. Az általuk közvetített profizmus tökéletes egyveleget képez a Jozef-nél az általa megálmodott hangképekkel és hangulatokkal.
A Stellar Fountain debütáló kiadványán, az 'Unexpected Journey'-n sincs ez másképp. Az EP címadó tétele deep-ből indul, s már az első taktustól kezdve a „feel good faktor” ott bújkál a produkcióban. A 'Wall Falls' inkább a prog felé hajlik, hipnotikus, húzós atmoszférája és dallamvilága magával ragad és nem enged el egészen az utolsó hangjegyig. De nem fecsérlem feleslegesen a szót, az alábbi két Soundclud klipből minden kiderül.