Fél éves kihagyás után ismét betekintünk a kulisszák mögé. Ezúttal Mad Morello tart virtuális tárlatvezetést, mely során a közelmúltban a svájci Unreleased Digital '5 Years Unreleased Digital Part 2 - The Melodics' című EP-jén (Dinka, George F. Zimmer és Passanger 10 társaságában), november 25-én megjelent 'A Story To Tell' című produkcióját mutatja be nekünk.„A track több mint egy éve készült, 2010 novemberében már játszottam bulikon, hallható volt a rádiós mixeimben. A megjelenésre azért kellett sokat várni, mert mindenképpen elismert kiadónál szerettem volna kihozni, megvédve ezzel a tracket a gyors elhalványulástól. Mivel több mint 15 labelnél jelentek meg eddig zenéim / remixeim, van némi tapasztalatom, mindent a saját bőrömön tanultam meg, sajnos elég sok jó tracket hagytam elveszni a süllyesztőben azáltal, hogy nem megfelelő kiadóhoz küldtem el. Így utólag azt mondom megérte várni, az Unreleased Digital mindig is a kedvenceim közé tartozott, zenéimet leginkább Chris Reece munkássága (Dinka, Passenger 10, Leventina) és a többi UDR artist (Daniel Portman, EDX, Stan Kolev) inspirálta, egy álmom vált valóra azzal, hogy bekerültem közéjük.
A zene durván 2 hét alatt készült el, néha ez az idő lehet 1 hónap, de akár 1 nap is. A szimpla PC-m mellett egy ősrégi 4 oktávos midi keyboard-ot használok, és egy AKG K44-es fülesben hallgatom a dolgokat.
Mint ahogyan általában, itt is akkordok keresgélésével kezdtem a munkát. A zene három fő chordra épül, ezekre írtam egy témát egy vibraphone soundfonttal, amit később több réteggel elláttam, bell szerű hangokat keresgélve. A háttérben hallható "Deadmau5" által inspirált saw pluck-ot a kedvenc vst-mből, a synth1-ből kevertem ki. A bassline 4 layert foglal magába, a sub szekció egy darab szinusz oscillátor, erre pakolgattam a magasabb frekvencia tartományban a TAL-Elek7ro vst-ből kikevert top-bass-t. A kisebb szekvenciák, arpok kitöltik a teret, amit a basszus és a fő dallam között hagytam. A ritmus szekció többnyire analóg dobgépek hangmintáiból van összerakva, a kick-et 2 különböző trackből samplingeltem, az egyikből meghagytam a magas hangokat, a másikból a mélyet, ezzel kaptam meg azt a pattogós mégis mély lábdobot, amit szerettem volna használni.
A kiállásban található második dallam megírása volt talán a legnehezebb feladat, ezzel akartam egy kicsit trance-es hangulatot adni a zenének, az inspiráció egy régi nagy kedvencem Armin Van Buuren - Blue Fear-je volt, bár a végeredmény nem hasonlít erre a trackre, mégsem tagadhatom, hogy az ötlet innen jött. Fontos szerepet játszanak a zenében, a chordok, és a zenéből kimentett hangminták fordítva lejátszott részletei, nem spóroltam az effektekkel sem, elég sok delay-t szoktam használni ha progressive house stílusú zenét írok, cut off filterekkel is szeretek játszadozni. Miután megírtam a zene vázát, a harmóniákat és a két fő témát, az elrendezés következett, ami a gyengém, általában ez megy a legnehezebben. Mivel mindenképpen DJ barát zenét szerettem volna, 6 és fél- 7 perces hosszúságú tracket akartam csinálni, eleve ezért is tettem bele a második fő témát elkerülve ezzel, hogy túl egyhangú legyen a track felépítése.
A szoftverekről annyit, hogy mivel én több mint 10 éve a DOS-os Fast Tracker 2 vel kezdtem zenéket fabrikálni, mára annyit fejlődött a technika, hogy szinte teljesen mindegy, hogy ki mit használ fő DAW szoftvernek, és szerintem nem győzne meg senkit, hogy én mit használok. Egyre inkább fontosabb lett az emberi tényező, ma már nem az eszköz számít, hanem sokkal inkább az, hogy ki ül a gép mögött.”
.jpg)