2026. szeptember 20., vasárnap

Koan – Non_Fiction: Ahol a meditatív elektronikus dallamok utat törnek maguknak

A Koan művésznév egy orosz elektronikus zenész párost takar, akik még az ezredforduló után nem sokkal kezdték meg a Koan név alatti zenei pályafutásukat. 

Roman Alexeev és Vladimir Sedov mindig is híres volt arról, hogy nem a trendi chill és ambient vonalat képviselik. Zenéiket az eklektikus, játékos és meditatív stíluskavalkád jellemzi. Bár akadnak slágergyanús zenék is a szerzeményeik között, de munkásságuk nagyrésze mégsem ennek rendelődik alá. 

 A Non_Fiction album a The Ghost Train-nel indít, visszafogott, nem túl harsány felvezetővel. Aztán egy kissé hömpölygünk a semmittevésben, utat keresve a kiúttalanságban néhány apró kis pozitív dallamfoszlánnyal felvértezve. 

Az Adore (Non_Fiction Mix) borús, melankolikus hangulattal nyit. Igazán itt sem találjuk meg a boldogság szigetét, a belső utazás és az elmerengés a fő perspektíva. 

Through The Smoke a színtiszta üresség, a képlékeny megfoghatatlanság. Az a fajta atmoszférikus mágia, amit nem sok zenében lehet felfedezni. Az effektek sokaság diktálja az iramot és ad keretet az ürességnek. 

Shock Value (Non_Fiction Mix) szintén egy nagyon karakteres szám. Nincsen meg benne az a kimondott pozitív élmény, de azért átjön, hogy az alkotók itt valahogy nagyon ráéreztek a komponálás művészetére! 

Deja Vu (Non_Fiction Mix) egy igazi látomás érzést nyújt, talán az album első pozitív lecsengésű zenéje. Persze a komolyságot, ami Koan-ék védjegye, azt itt is megtaláljuk, de a jó hangulat megvan benne. 

A The Last Viewing visszavezet minket a szürreális világba, ahol minden puszta fantázia és gondolat. Úgy négy perc után vált át mesterien lekövethetetlenné, magával ragadóvá a miliő. Mintha csak vissza csöppenénk a boldog gyermekkorba. 

Switchman-re akár még táncolni is lehet, teljesen más zene, mint az előzőek. Effektekből itt sincsen hiány! 

A Game of Shadows (Non_Fiction Mix) sámánikusan nyit. Igazi illuzionista darab. Még egy pazar gitározgatás is belekerült a szerzeménybe, ami üde színfoltként van jelen. 

A La Disparition (Non_Fiction Mix) az album záró akkordjaként remekül működik! Nem túl harsány mű, de azért gyönyörű. Megkoronázva az albumot, jó, hogy ez a zene lett a "végszó".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése