A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mastering. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mastering. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 5., csütörtök

Ben Hanga: Masztering az alapoktól II.

A monitor hangfalak beállítása és a szoba akusztikájának jelentősége
Ahogy ígértem ebben a részben a monitor hangfalakkal és a szoba akusztikájával fogunk bővebben megismerkedni. Ez az egyik legfontosabb feltétele a pontos és jó hangminőségnek lehetővé téve, hogy az adott zene a lehető legtöbb és legkülönbözőbb hangrendszereken a kívánt minőségben szólaljon meg, a hallgatók legnagyobb örömére.
Először is össze kell gyűjteni a legfontosabb jellemzőit a megfelelő “High resolution” monitoring rendszernek és a kritériumait a jó akusztikával rendelkező szobának! Kezdjük is a legrosszabb akusztikával rendelkező szobával, ami nem más mint egy tökéletes kocka üres falakkal és sima kemény felületű padlóval. Persze ez egy radikális példa, mert többnyire mindannyiunk zeneszerkesztésre, maszteringre vagy egyéb zenei tevékenységre szolgaló helyiségében fellelünk különböző lakberendezési tárgyakat, amelyek szintén befolyásolják az akusztikát. A párhuzamos falak (főleg, ha mind a négy egyenlő távolságra van) legrosszabb tulajdonsága, hogy a hanghullámokat visszaverve és egymást keresztezve úgynevezett álló hanghullámokat (standing waves) hoznak létre, melyek egymást felerősítve (interferencia) nagy mértékben befolyásolják a hallgató pozíciójába a zene minőségét és hangerejét. Az, hogy melyik frekvencia tartományba tartozó hangot erősítik fel a falak, a falak távolságától függenek. Két üres fal közötti távolság mérete nem igazán javít a helyzetünkön, mert mindig van egy adott frekvencián megszólaló hang, ami tökéletesen passzol a szobánk méreteihez, örömet okozva, ha ez éppen a mély frekvencia és máris büszkeség tölti el a lelkünket, hogy mennyire elképesztően jól adja a mély hangokat a monitor hangfal… Aztán amikor a kocsiban, vagy más eszközön hallgatjuk vissza a zenénket csodálkozunk, hogy hová tűnt a mély tartomány!
Ha nem professzionálisan kialakított helyiségben szerkesztjük vagy maszteringeljük zenénket sok segítséget jelenthet akár a falon lévő, félig teli könyvespolc vagy akár a szekrényünk nyitott ajtaja, vagy a függönyök elhúzása, bár azok leginkább a magas frekvencia tartomány kiszűrésére alkalmasak, mert a mély hangok könnyedén áthatolnak rajta meg akár visszaverődve is a függöny mögötti falról. Ezen információk tudatában kicsit elmélyedünk a hanghullám adottságaiban és megnézzük, hogy lehet kiszámolni, a szobánk mely frekvenciatartományban szereplő hangot a leghajlamosabb felerősíteni.
Íme egy tiszta zenei hang (csak egyfajta frekvenciájú hangból áll) hullámhossza:



A mély frekvenciatartomány hosszabb hullámhosszal rendelkezik. Mint azt tudjuk a hang terjedési sebessége függ a hőmérséklettől és a terjedési közegtől is, ami szobahőmérsékleten, levegőben 344 méter/másodperc. Az, hogy egy hullámhossz milyen gyakran ismétlődik azt hertz-ben (Hz) mérjük és ez jelenti a hang frekvenciáját. Minél több hanghullám ismétlődik egy másodperc alatt annál magasabb a frekvencia. Most jön a lényeg! Mivel le tudjuk mérni milyen távol van a hangforrás (ez esetben a hangfal) a faltól, ki tudjuk deríteni, hogy a szobánkban mely az a hanghullám, ami interferenciát okozhat! Erre a legegyszerűbb képlet, ha a hang sebességét (méter/másodperc) elosztjuk a fal és a hangforrás közötti távolsággal (méter). Így megkapjuk a hanghullámot hertz-ben, ami a problémát okozza! Például 344(m/s)/2(m)=172Hz, tehát a 172Hz-en megszólaló hangok interferenciát fognak előidézni, de itt még nem ér véget a történet, mert nem csak ezen hangok, hanem a felezett vagy duplázott hangtartományt sem fogjuk reálisan hallani! Például, ha 172Hz-et kaptunk a számítás után akkor ugyan ez a probléma érvényes 86Hz-re (172/2), 43Hz-re (172/4), 344Hz-re (172x2) is és így tovább. Ezt azért jó tudni, mert ez alapján beszerezhetjük a megfelelő hangelnyelő felszerelést. Ezek után szemügyre vesszük a jó minőségű monitor hangfal jellemzőit. A legfontosabb jellemző, hogy a jó hangfal fázisban és frekvenciamenetben egyenes, ami röviden annyit jelent, hogy nagyjából minden frekvenciatartományra ugyanúgy válaszol, amit az alábbi kép is illusztrál. A bal oldali kép a megfelelő, míg a jobb oldalon látható ikonon látható, hogy adott frekvencia tartományban nem azonos hangerővel adja vissza a jelet a hangfal. Ez azért fontos, mert ha például 50Hz-et kisebb hangerővel adja vissza a hangfal, akkor a mix készítésénél magasabb jelszintet állítunk be esetleg a dobnak, aminek érezhető hasa lesz, mikor visszahallgatjuk a zenénket más eszközökön!



Mindenkit óva intek a fülhallgatóban történő mixelésre és maszterelésre! A következő kép az AKG K530 fülhallgató frekvencia válaszát mutatja, a kék a bal a piros pedig a jobb hangszórót mutatja:



Ha megtaláltuk a megfelelő hangfalat a következő lényeges pont az elhelyezésük.
1. Próbáljuk meg úgy elhelyezni a hangfalakat, hogy amikor ülünk a székben a bal és a jobb oldali fal ugyanakkora távolságra legyen tőlünk.
2. Úgy helyezzük el a hangfalakat, hogy a két hangfal és a mi pozíciónk egy egyenlő szárú háromszöget alkosson.
3. Ha ránézel a bal vagy a jobb oldali hangfalra semmiképpen se lásd a hangfalak oldalát, csak az elejét.
4. A hangafal magas hangszórói (tweeter, csipogó) legyenek fül magasságban.
5. A hangfal magas hangszórói soha ne legyenek a szoba magasságnak felénél, azaz, ha két méter magas a szobád ne legyenek egy méter magasan.
6. Ne legyen a hangfal hátulja közel a falhoz, és figyeljünk arra, hogy a hangfal és a mögötte lévő fal, valamint a hangfal és a mellette lévő fal távolsága soha ne egyezzen meg. Ezek a legfontosabb szempontok. Akinek van lehetősége mikrofonnal és szoftver segítségével pontosan bemérheti a hangfalak pozícióját. Erre kiváló szoftver például a SpectraFoo.

A következő részben meg visszatérünk a hangfal hangerejének pontos beállítására, ami egy másik fontos kérdés, mert a fülünk eltérően reagál a frekvenciákra különböző hangerőn és mélyrehatóan áttekintjük az EQ alapvető használatát, technikáit és jelentőségét. Ha bármilyen észrevételetek vagy kérdésetek van a leirtakkal kapcsolatban, írjatok a következő címre: ben.hanga@icloud.com

2013. augusztus 21., szerda

Ben Hanga: Masztering az alapoktól

Ezt a sorozatot szeretném azoknak szánni, akik bele akarnak csobbanni a digitális audió tengerébe és felfedezni az annak mélységében rejlő dinamikát és teret. Az elmúlt pár évet csak a maszteringnek és a mixelésnek szenteltem és szeretném megosztani a tapasztalatokat, melyek nap mint nap megajándékoznak valami új és addig fel nem fedezett élménnyel. Persze, koránt sem értem a végére, mint ahogyan a jó pap is holtig tanul. Remélem számotokra is tudok majd egy-két érdekességgel és új, hasznos információval szolgálni olyan témakörökben, mint például a fülek edzése, a monitor hangfalak pontos beállítása, mi is pontosan a dithering, normalizáció vagy hogyan használjuk a kompresszort — ha egyáltalán szükség van rá — és mit kell tenni, ha növelni szeretnénk egy zene dinamikai tartományát, ami manapság elég fontos kérdés a félholtra kompresszált zenék világában és az úgynevezett hangerő háború (loudness war) idejében. Ezekre és ezzel kapcsolatos témakörökre szeretnék bővebben is kitérni.
Kezdjük is a füllel, mint az egyik legfontosabb tényezővel! Bármilyen furcsán hangzik, fülünket is lehet edzeni! A fülre “gyúrásnak” legalább 8-10 különböző fajtája van, amit két féle képpen végezhetünk, ebből itt csak párat szeretnék megemlíteni, ami fontosabb az otthoni studió használata közben (a többi inkább felvétel készítéséhez szükségeltetik). A két lehetőség: a passive és a hands-on tréning. A passzív fül tréning tulajdonképpen minden alkalommal törtenik, amikor zenét hallgatunk (micsoda felfedezés). Segít fejleszteni a hanghatásokon alapuló különbségek észrevételét és a hangok jellemző vonásainak felismerését. A masik lehetőségünk az úgynevezett hands-on tréning, amikor a kezünk a potin van és megprobáljuk az általunk elkepzelt hangot a valóságban megvalósítani. Mielőtt elkezdenénk dolgozni egy zenén, próbáljuk meg elképzelni, hogy mi az a hangzás, amit el szeretnénk érni, mert ez sokszor segít, még ha éppen nem is tudjuk milyen eszközzel lehetne megvalosítani!
Íme pár ötlet, mindezt a gyakorlatban, hogy lehet kivitelezni!

1.Tanuld meg felismerni a frekvencia tartományokat!

Ha nem is rendelkezik valaki megfelelő zenei előképzettséggel lehetőség van arra, hogy különböző oktávokban hallható hangot megallapíts frekvencia alapján vagy fordítva. Ez nagyon hasznos lehet és könnyen elsajatítható kellő gyakorlással. A kromatikus skála minden egyes hangja egy bizonyos frekvenciához tartozik, például a közép C hang frekvenciája 262Hz, az A hang frekvenciája a közep C felett 440Hz-es, az A hang frekvenciája a közep C alatt 220Hz. Az alábbi képen kicsit érthetőbben szemügyre vehetjük az előbb leírtakat. Ez a gyakorlatban így néz ki:


A videóban Bob Katz mutatja be, amit leírtam itt röviden. Ő korunk egyik legjobb hangmérnöke és a legtöbb információ, amit megosztok veletek, a videóban szereplő könyvből származik, amit sajnos magyar nyelven nem adtak ki (vagy csak én nem találtam). Bob nevéhez fűződik a K-System kifejlesztése is, amiről kesőbb majd részletesen írok és aminek nagy szerepe van a hangerő háborúban (loudness war).

2.Tanuld meg érzékelni, észlelni a zene dinamikáját!

Ez kicsit hálátlan rész és őszintén megvallva, ha ezt elsajátítjuk, akkor meggyűlik a bajunk a manapság fellelhető zenék többségének hallgatásával, mert rajövünk, hogy a nagy részük elveszítette a hang egyik legfontosabb jellemzőjét: a dinamikát. A dinamikai terjedelem tulajdonképpen a zene leghangosabb és leghalkabb pontja közti különbség. Nem összekeverendő a hangerővel vagy az abszolút hangerővel! Itt egy szemléltető anyag, ami nagyon jól érzékelteti a differenciát még annak is, aki esetleg nem tud angolul! Állítsuk be a hangfalunkat vagy fülesünket egy hangerőre, és azon nézzük végig a videót! Meg fogtok lepődni!



A dinamikára visszatérünk majd későbbi fejezetben, most vissza a fülekre! Szóval prábáljunk meg minél több, jó minőségű zenét hallgatni különböző műfajokban, hogy felismerje és megszokja a fülünk a dinamika minőségbeli különbségeit. Én speciel imádok Morcheeba-t hallgatni, mert sok albumuk egyszerűen gyönyörűen, tisztán szól. Prábáljuk meg észrevenni a tiszta tranzienseket és meghallani, hogy szólnak! Ez nagyon fontos a kompresszor használatánál, mert észre kell venni azt a pontot, amikor már árt és nem használ.

3.Tanuld meg milyen a jó sztereó!

Ezt annyira nem részletezem, mert kiváló plugin-ek vannak erre (mint például az Izotope-nak az Ozone-ja vagy a Waves S1 stereo Imager) de fontos részét képezi a végső hanganyag elérésének ugyanis meglehetősen, akár 2db-el is befolyásolja a kimeneti hangerőt a sztereó kép megváltoztatása és az nagyon sokat számít mikor a limiteren meg nyerni akarunk plusz 1,5-2db-t.
Ezek a legfontosabb dolgok, ami mellé társul még pár, például meg kell tanulni észrevenni a legapróbb különbségeket! Erre egy jó teszt, ha csinálunk egy próba masztert ugyanarra a számra. Változtassunk az EQ-n 0.5db-t, aztán mentsük ki és csukott szemmel hallgassuk meg, hogy észrevesszük-e a különbséget! Ehhez mondjuk jól jön egy jó minőségű monitor hangfal, amire majd szintén kitérünk a későbbiekben. Elengedhetetlen a rossz vágások felismerése is, ami főleg ének sávoknál észrevehető és lényeges. Ilyen amikor remix készítésekor egy, már “kész” hangsávval dolgozunk és mondjuk ki van vágva a reverb lecsengése, s egyszer csak csend van hirtelen. Én rengeteg ilyen zenével találkozom manapság.

A bevezetőmben egyenlőre ennyi, a következő fejezetben kitérek majd arra, hogyan állítsuk be pontosan a monitor hangfalak pozícióját és hangerejét.
Ha bármilyen kérdésetek van az itt leírtakkal kapcsolatban, küldjétek a következő e-mail címre, örömmel válaszolok: ben.hanga@icloud.com.