A nyár válogatása a Natura Sonoris-tól

Válogatások nem túl gyakran szoktak górcső alá kerülni a blogon. Ennek igazán egyszerű oka van: az unmixed összeállítások zöme túl sok újat nem ad a hallgatójának. Többnyire 2-3 igazán kiemelkedő zene mellett csak egy átlagos szintet hoznak, ami 10-15 track vonatkozásában mondhatni nem túl előkelő arány. Persze, gondolhatjátok, mit finnyáskodok itt a label compilation-ökkel kapcsolatban, hiszen épp az a céljuk, hogy egy adott kiadó hangzásvilágát prezentálják, ami ugye kézzel fogható hasonlóságot mutathat egy-egy alkotásra levetítve. De hogy lehet ezt teljesen másképp is csinálna arra jó példa a közelmúltban a Henry Saiz féle Natura Sonoris gondozásában megjelent 'Summer Ceremony 2011'. Henry és labele egy jó példa arra, hogy minőséget produkálva is lehet hírnevet szerezni (és nemcsak mennyiségi és kommersz dolgok előállításával). Szinte alig csengett le a 'Balance 19'-es részének sikere, máris egy hasonlóan ütős dologgal léptek a nagyérdemű elé. Mint ahogy a cím is jelzi itt nem a komolykodó, kísérletezős elektronika uralkodik, hanem a nyárias, könnyedebb textúrák bizsergetik a hallójáratainkat.
Az év másik leg-leg producere a francia Damabiah kezdi meg az utaztatást. A 'Les Brumes Oceanes' pillanatok alatt mélytengeri atmoszférát kreál, ehhez elég egy bálnákat igéző hang, illetve néhány sejtelmes szintifutam. A megérkező karakteres baseline rántja ki a totális melankóliából a darabot, és már hasítjuk is a habokat. Saiz papa Hal Incandenza alteregóján is beköszön. A nu-disco-s attitűd tűnik a fő csapásiránynak a 'Fractal God Mirage' hangzásában, persze itt-ott megfűszerezve a Saiz-os dolgokkal (például egy iszonyat eltalált zongoraszólóval). Kornelius 'Spaced Out'-ja végre egy pöpec vokált is hoz magával, ami csodaszépen passzol a nu-disco-s, romantikus sound-hoz. Spada 'Onice'-sza mintha egy 'Cafe Del Mar' kiadványról csöppent volna ide. Csupa melegséget áraszt magából, s le sem tagadhatná, hogy köze van a nyárhoz. Darlyn Vlys 'Past Decade'-jére sem panaszkodhatunk, a deep és tech house határán mozgó szerzemény is villant meglepő dolgokat (ismét a zongora adja meg a kegyelemdöfést). Dosem 'August Lovers'-sze relaxálós alapjával, hajlított dallamával és női háttér vokáljával szintén telitalálat. Kitkaliitto 'Letting go'-ja címével ellentétben nem enged el. Törtütemes alapjával és kísérletezős megoldásaival szintet ugrik a válogatás. Liz Cirelli 'Fruhling'-je könnyed reggeli tech-house pumpa, kicsit talán túl egyszerű is. David Granha és John Axion közöse viszont kárpótol vastagon, az 'Inside' a főidős progressive vonal gyermekeként született karakán fő melódiával. Oscar Sala és Fran Alberola a 'Karmelicka'-ban némi egzotikumot csempész a szobánkba vokál vonalon, az alap és a főtéma annyira nem kápráztattak el itt sem. A zárszó nem is lehetne ütősebb, ha a válogatás nem az azt összeállító Henry Saiz saját munkájával köszönne el. A 'The Way The Sunlight Plays Upon Her Hair' a szokásos módon magába olvaszt minden földi jót, egy kis neoromantikát, hipnotikus house-t és acid-et. A művészi játékosság és a profizmus kéz a kézben járnak itt is, naná, hogy ez a darab a legdögösebb a felhozatalból.
Összességében egy príma válogatással van dolgunk. Akadnak itt-ott holtpontok zeneileg, de amúgy nagyon egyben van a kiadvány. Művészet és minőségi egyszerre. 9/10-et kap tőlem. Eddig a nyár és az év válogatása.

Natura Sonoris: Summer Ceremony 2011

Label: Natura Sonoris
Katalógus szám: NS025
Megjelent: 2011. augusztus
Stílus: House, Elektronika
Összeállította: Henry Saiz

Tracklist:
1. Damabiah - Les Brumes Oceanes (6:44)
2. Hal Incandenza - Fractal God Mirage (10:23)
3. Kornelius - Spaced Out (5:33)
4. Spada - Onice (6:50)
5. Darlyn Vlys - Past Decade (6:48)
6. Dosem - August Lovers (7:20)
7. Kitkaliitto - Letting Go (4:58)
8. Liz Cirelli - Fruhling (8:22)
9. David Granha & John Axion - Inside (8:19)
10. Oscar Sala & Fran Alberola - Karmelicka (7:16)
11. Henry Saiz - The Way the Sunlight Plays Upon Her Hair (8:43)



Megvásárlós

Henry Saiz: Balance művészi szinten

Szinte még alig csengett le a mixsorozat 18-as darabjának hatása, máris megszellőztették, hogy a 'Balance 019' még ennél is nagyobbat fog szólni. Hiába Nick Warren minden igyekezete, az új generáció egyik leghitelesebb figurájának számító spanyol Henry Saiz duplájának a hírére sokan kapták fel érdeklődve a fejüket, még olyanok is, akik egyáltalán nem számítanak bigott tech és house rajongónak. Hogy miért? Talán mert két olyan hangzásban és vizuálban is combos trailer került fel a Youtube-ra, ami alapján már sejteni lehetett, hogy ez a mix derékban kaszál majd el bennünket. Ami már elsőre feltűnhetett az előzetesből, hogy emberünk kifinomult érzékkel rakosgatta egymásra a különböző stílusokat, úgy, mintha eme, olykor távolinak tűnő szegmensek közeli jóbarátok lennének.
Az egyes cd zajkollázzsal startol, majd szépen megkezdődik a hömpölygős hangorgia. Előbb törtütemek és éteri dallamok, valamint technikás megoldások mentén haladunk. Saiz mester nem bízott semmit se ma véletlenre: hogy minden patentül szóljon, fogta és jó néhány unreleased munkájával támogatta meg az amúgy sem gyenge felhozatalt. Aki az első pillanattól emelkedett hangulatú prog house-t vár, az mindenképp csalódni fog, hiszen itt a megalkuvások és kategóriáktól mentes elektronika diktálja az iramot. Egyszerűen nehéz szavakba foglalni mit érez az ember a hallgatás közben. Szebbnél-szebb dolgok bontakoznak ki, s mindegyik egyedi a maga nemében. Amikor kell húz a groove, mar az acid, vagy transzba ejt egy-egy effekt. A 13-ik számnál már azt hihetjük, hogy vége az utazásnak, ám Henry egy apró kis szusszanást iktat be ('Interlude'), majd ráhúz még egy hallójárat bizsergető bónuszt.
A kettes cd inkább a táncolósabb kategóriába tartozik, bár itt sincsen mennyezet bontó hatású, pattogós tempó. Nagyjából belőjük magunkat 125 BPM környékére, ami ideális fülnek, lábnak egyaránt. Persze itt is mesterien indul a történet és szépen fokozódik az adrenalinszintünk. A mixelés és a hangulati tálalás itt is tökéletes. Egy csúcsmomentumot mindenképp megemlítenék (pedig direkt nem akart kiemelni egy track-et sem, mert annyira egyben van a válogatás) akkor az Liz Cirelli & Minski 'Trip Of The Dolphin'-ja lenne, ahol a szívszorító komolyzene attitűd végképp megérinti az ember lelkét.
Összességében így kellene felépülnie és megszólalnia egy valamire való mixlemeznek 2011-ben. Egyrészt itt érződik, hogy több száz óra volt a készítési fázis (a zenék és remixek összegyúrása, megfelelő sorrendbe állítása), másrészt a track-ek exkluzív jellege hangulati pluszt ad az embernek, hiszen nem az ismétlésre, hanem a felfedezésre kerül a hangsúly. A Balance csapata másrészt nagyon magasra tette a mércét, így a 20-as részhez érdemes lesz Henry-hez hasonló kalibert hadra fogniuk. Szurkolok nekik, hogy sikerüljön. Ez a cd a legmagasabb pontszámot érdemli, 10/10, és már most megszavazhatjuk neki a 'Mixalbum Of The Year' titulust is.

Henry Saiz presents Balance 019

Label: Balance Music
Katalógus szám: BAL003-CD
Megjelent: 2011. június
Stílus: Elektronika
Dj mix: Henry Saiz

Cd 1
1. Henry Saiz - Intro (Taped Memories, Voice Notes, Still Moments, Through an old radio in a ghostly artificial paradise) (1:02)
2. Tyrana - King Of The Invisible Land (Henry Saiz's We Are The Music Makers 303 Remix) (5:42)
3. Hal Incandenza - Mystical Tree (5:14)
4. Henry Saiz - 1981 (4:59)
5. Jesse Somfay & Henry Saiz - Honey Wine (8:09)
6. Hal Incadenza - Little Mountains (Henry Saiz High-End Re-Work) (3:52)
7. Spada - Onice (4:57)
8. Henry Saiz - Lady In The Mirror (Mediterranean Haunted Beach Version) (6:54)
9. Cora Novoa & Spaceman - Black Heart (Henry Saiz's 95 Cassette Rework) (4:55)
10. Kitkalito - Letting Go (Henry Saiz Rnb Added Version) (5:07)
11. Esperanza - Ink (3:01)
12. Henry Saiz - Eterno Retorno (90's Acid Trance Version) (6:38)
13. Henry Saiz - Interlude (2:21)
14. Pional & Henry Saiz - Uroboros (7:16)

Cd 2
1. Calypso Synth Ensemble - Gaia (8:16)
2. Armed - Caminando Sobre La Superficie Del Sol (2:44)
3. Henry Saiz - Vargtimmen (3:49)
4. Eelke Kleijn - Lone Ranger (Henry Saiz Ocean Drive Remix) (4:30)
5. Mono Electric Orchestra - Indifference (Henry Saiz Queztalli Rework) (4:11)
6. Charles Gudagafva - Tango Hej Da (4:42)
7. Spada & Henry Saiz - Gloom (4:41)
8. Dosem & Henry Saiz - Zen Boat (3:37)
9. Ricardo Tobar - Together (3:47)
10. AMyn - Elle (Henry Saiz Balance edit) (4:47)
11. Solar Sailor - Horizon (4:41)
12. Marc Marzenit & Henry Saiz - Radiance (Balance version) (4:29)
13. Liz Cirelli & Minski - Trip Of The Dolphin (2:49)
14. Okain - Thank You, Come Again (Live version) (2:51)
15. Simon Garcia - If This World Were Dub (4:55)
16. Henry Saiz & Anneke Van Giersbergen - Come Wander With Me (8:19)
17. Sistema - Nodo 6 (Henry Saiz Balance rework) (4:07)

Interjú Henry Saiz -zel (2010-03-01)

A spanyol, Henry Saiz, nagy hírnevet szerzett magának viszonylag rövid idő alatt. 2008-ban megjelent első albuma, a Renaissance, hamar népszerű lett. Első ausztráliai turnéjára sem kellett sokáig várni, de már itt is a következő. Egy interjúban faggattuk, erről-arról.

— 2006-ban, Madridban tűntél fel legelőször de hamar világhírnévre tettél szert a progresszív és techno területén. Hogyan változtatott ez az érzéseiden?
— „Természetesen jó érzés mikor elismerik az ember munkáját, és ez a munka egyben a szenvedélyem is. Ez megerősíti a kreativitásomat, nem pedig ellustít. Ösztönöz hogy mindig jobbat és tökéletesebbet készítsek.”

— Hatalmas lépés lehetett mikor 2008-ban megjelent a Renaissance. John Digweed is felfigyelt rád, és azóta nem csak az ő, de Tiesto és a Way Out West dalait is remixelted már. Hogy Digweed szavaival éljek, te Guy J dalából a Lamur-ból egy ‘abszolút szörnyet’ készítettél. Mi inspirál általában?
— „Nagyon jó ilyen szavakat hallani, főleg John-tól és érdekes olyan dalokat feldolgozni mint a Way Out West nóták vagy Guy dalai…Az inspirációt illetően, a zene az ami számomra lételem. Nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Az inspiráció pedig mindenhonnan jöhet, nehéz ezt megfogalmazni pontosan.”

— A felvételek mellett turnézol is. Ha egy clubban vagy más fellépésen vagy igyekszel alkalmazkodni a tömeghez vagy ragaszkodsz ahhoz amit elterveztél?
— „Számomra minden arról szól hogy egyensúlyba hozzam a saját és a közönség akaratát. Ez egy fajta tanítás, meg kell tanítanod, hogy milyen a te hangulatod és ötvözni azt a hallgatóságéval. Igyekszem egy igazán intenzív klub élményt adni az embereknek, a dallamokkal, hangulatokkal, textúrákkal. Néha sikerül néha nem igazán, de ez sok mindentől függ. Azt hiszem ha van amit megmutass a közönségnek akkor gyerünk és mutasd is meg. Nekem az elektronikus zene több mint loopok meg beatek sora. Ez egy igen erőteljes nyelv amit minden előadó, dj a maga módján ad elő, mond el.”

— Van egy saját internetes rádió műsorod, a The Labyrinth, és egy saját label a Natura Sonoris. Van időd egyáltalán pihenni néha?
— „Nem igazán. Azokban az órákban amikor nem dolgozom, utazok a következő helyszínre. Mindig lefoglal a zene akár a stúdióban vagyok akár a rádió műsoromat készítem. Imádom amit csinálok. A barátaimmal szoktam lógni és hotelekben fújom ki magam.”

— Mi a véleményed arról hogy a dj-k többsége kezd felhagyni olyan hagyományos technikákkal, mint a bakelit? Van még valamilyen analóg berendezés a te stúdiódban?
— „Azt hiszem én azok közé tartozom akik kezdik elhagyni a régi technikákat. A techno egyben a technikáról is szól, így nem hiszem hogy le kellene maradnunk bármiben is az újításokban, ezzel új utakat fedezhetünk fel a zenében. Abletont használok a DJ set-nél, mert olyan dolgokra vagyok képes vele amit egy bakelittal vagy cd-vel nem tudnék megtenni, mint mondjuk hat számot egyszerre lejátszani azonos időben, loopolni, effekteket használni vagy épp szintizni a számokban. Ezek tesznek egy dj felszerelést különlegessé, persze nem kell mindennek a legjobbat választania, ezt mindenki maga válogatja.”

— A legtöbb zenész zenei háttérrel, vagy családon belül, esetleg felfedezés útján nő fel. Én például azon a zenén nőttem fel amit a családomban hallgattunk, közép nyugati dalokon és kortárs jazz-en. Hogy ment ez nálatok? Játszottál valamilyen hangszeren?
— „Hangszeren 15 évesen kezdtem el játszani nem túl fiatalon. Ez személyes választás volt, de a szüleim is támogattak, a bátyám pedig dj-zett. A klasszikus zene iránti szerelmemet anyukámnak köszönhetem, a 70-es évek szinti úttörőit és progresszív rock együtteseit is a családdal, pontosabban apukámmal és a nagybátyámmal, hallgattuk.”

— Milyen előadókat hallgatsz az iPod-on?
— „Minden evő vagyok. Minden stílust szeretek, szóval van itt black metal, pop. Random módon egymás után van Abba, Moloko, Infected Mushroom, King Crimson, Dredg, The Temper Trap, Britney Spears, Muse, Bach, Iron Maiden…”

— Mit hoz majd a 2010-es év? Több fellépés vagy inkább stúdió munka vagy esetleg mindkettő?
— „Inkább mindkettő. Egy új Renaissance EP-t jelentetek meg áprilisban, néhány új remixel és érdekes projecteken is dolgozom. Ezenkívül az új dolgon, egy remixen dolgozom a legutóbbi They Come From Light-on. Olyan csodás remixek kaptak rajt helyet mint Hernan Cattaneo & Soundexile, Guy J és Jesse Somfay.”

— Rövid időn belül másodszorra láthat majd az ausztrál közönség, olyan nagyágyúk mellett mint Steve Lawler és James Lavelle Melbourne-ben és Gui Boratto Sydney-ben. Hogy lehet ilyen tehetséges emberek mellett helyt állni?
— „ Nem bírtam kivárni hogy ne térjek vissza minél előbb. Csak jókat tudok mondani az első élményeimből, hihetetlen volt az egész. A bulik egyszerűen fantasztikusak voltak. Még sosem játszottam együtt sem Lawler-el sem Lavelle-el de azt hiszem remek este lesz. A Gui Boratto-val közös fellépést is nagyon várom már Sydney-ben. A legutóbbi show egyszerűen frenetikus volt, azt hiszem az volt a legjobb parti amin valaha is részt vettem. ”

(Forrás: onemusic.hu)

Kacsolódó linkek:

— Henry Saiz on MySpace
— Henry Saiz's The Labrinth
— Henry Saiz on Discogs
— Website