DZ blog: Régebben bequest-ként a deep-esebb vonalon mozogtál, ma már Salanus-ként egy rádióbarátabb hangvételt ütsz meg, persze minőségi elektronikus alapokra építkezve. Mi volt a hangzásbeli váltás oka?
SALANUS: Nagyon értékes volt számomra ez az időszak. A teljes alkotói szabadságban több stílust is kipróbáltam kedvem, hangulatom, kíváncsiságom szerint. A könnyed chill out-tól egészen a karcosabb tech house-ig. Nagyon jó szakmai visszajelzéseket kaptam minden single vagy EP után, de lassan elkezdtem azt érezni, hogy ebből a projektből mindent kihoztam, amit tudtam, amit lehetőségeim engedtek. Bár a hazai közönség ugyan nem nagyon ismerhetett meg, talán ez az egyetlen hiányérzetem maradt. Olyan zenei elképzelés kezdett foglalkoztatni, amit még nem csináltam, vagyis felnőttként még nem.
DZ blog: Vagyis itt mire gondolsz konkrétan?
SALANUS: Mint szinte minden zenekedvelőnek, nekem is volt egy gyerekkori együttesem, amikor tizenévesek voltunk. Ezzel persze csak saját magunkat, illetve baráti társaságunkat szórakoztattuk, teljesen amatőr módon, viszont a lelkünkben nagyon komolyan vettük. Volt egy szintetizátorom, dalszövegeket írtam, énekeltünk és mindezeket fel is vettük kazettára. Ez a szó a mai fiataloknak valószínűleg teljesen idegenül hangzik. Én voltam a frontember, remek szobakoncerteket adtunk és néha még közönség is volt.
Szóval ezt szerettem volna csinálni, immár felnőtt fejjel. Felnőttként dalszövegeket kreálni, olyan elektronikus alapú popzenéket írni, olyan szemlélettel, amiből itthon kevesebb van. Tehát teljesen új célokat tűztem ki magam elé.
SALANUS: Ennek azért volt egy olyan előzménye, hogy 2018-ban megismerkedtem a The Sign együttes frontemberével, Czinke Mátéval, aki az eddigi két dalomat énekli. Magam is meglepődtem, ugyanakkor nagyon örültem, hogy az első, amolyan útkereső dalra lecsaptak. Elégedett persze nem lehetek, hiszen minden alkalommal bizonyítani kell a kiadó felé és ugye nem biztos, hogy mindig passzolni fognak az elképzelések. Egy biztos, mindig olyan dalt fogok írni, ami az én szellemiségemet tükrözi dalszövegben és zenében egyaránt.
DZ blog: Kinek a zenéi voltak rád és munkáidra a legnagyobb hatással és mikor kezdtél el foglalkozni a zenével?
SALANUS: Minden a '80-as években kezdődött. Az akkori popzenei előadók nagy hatással voltak rám, elsősorban a szintis dolgok érdekeltek, mint például a Pet Shop Boys, Erasure, Depeche Mode, Talk Talk vagy a Real Life. Összességében nem is feltétlen előadók, inkább dalok, hangulatok fogtak meg. Négy éves lehettem, amikor szüleimtől kaptam egy xilofon-t. Apunak nagyon jó zenei hallása van és így ő tanított meg néhány örökzöld slágerre. Egyébként a mai napig az elsők között mutatom neki új dalomat, hogy „megszakértse”. A következő években kaptam gitárt, szintetizátort is, végül a billentyű mellett maradtam aztán a megszerzett tudásomat később zeneiskolában fejlesztettem.
DZ blog: Mesélj kicsit a legújabb megjelenésedről! Mik a jövőbeli terveid?
SALANUS: Január 12-én jelent meg az 'Ezután' című dalom a stream felületeken, a lyrics videója pedig december 26.-án került fel a csatornámra, február 21-én pedig a Petőfi rádióban debütált a 'Dalra Magyar Extrában'. Folyamatosan készülnek a dalok és lassan kialakul bennem, hogy sorban melyikre telepedik rá a komolyabb, részletes munka. 2021-ben több megjelenést szeretnék, legalább három dalt tervezek kihozni. Hol több elektronikával, hol több akusztikus hangszerekkel.
SALANUS: Az elmúlt években megváltozott zenehallgatási szokások jelentősen átírták a zeneipar korábbi működését, ezáltal sajnos a zene, mint termék egyre inkább értéktelenedik. A letöltések és stream felületek korában a zenefogyasztók — szerintem — egyre kevésbé keresik a rádiót új zenészámok miatt, ugyanakkor a zenész szempontból egy premier még mindig egy komoly respekt-tel bír. Nagyobb ismertséget inkább a rotációban való játszás eredményez, viszont nagyon nehéz a programigazgatók fejével gondolkodni.
DZ blog: Ha visszatekintesz az elmúlt évekre, mi az, amire a legbüszkébb vagy eddigi pályád alatt?
SALANUS: Hú, hát ez nagyon nehéz kérdés! Nagyon sok szívmelengető visszajelzést kaptam az elmúlt években. Mindig reális célokat igyekeztem kitűzni magam elé, talán ez is segített abban, hogy minden kisebb-nagyobb dolgot megfelelően értékeljek. Például büszkeséggel töltött el az is, hogy meg tudtam jelenni olyan kiadóknál is, amiket korábban kinéztem magamnak, mert megtetszett a filozófiájuk. Jó érzés volt olyan közösségekhez tartozni, ahol a nem a követőim száma, hanem a produkció volt fontos. Kiadványokat tekintve, a „bequest”-korszakból a 'Malamatina' című 3 számos EP-m nagyon fontos szerepet tölt be a szívemben. Tele hangulatokkal, élő hangszerekkel. Kellemes kis utazós deep-es anyag lett. A 'Give Me Love'-ot és a 'U Know'-t még itthon a Petőfi rádióban is sokszor játszották az éjszakai műsorban. Büszkeséggel tölt el az is, amikor a világhírű német dj/producer duó, a Cosmic Gate az én dalommal ('Bright City') nyitotta népszerű 'Wake Your Mind' rádióműsorát. Itt használtam először a SALANUS nevet.
DZ blog: Ha össze kellene állítanod a saját top 10-es all time kedvenceid listáját, mely számok szerepelnének ezen?
SALANUS: Ajjaj! Szerintem képtelenség lenne 10 zenére redukálni azt a hatalmas méretű halmazt, amit az elmúlt csaknem 4 évtized élményi állítottak össze. Sok mindenki volt rám hatással, inkább most szerzőket, producereket említenék a kedvenceim közül. Nálam Jody Wisternoff a legnagyobb, nagyon bírom a hűvös skandináv eleganciával operáló Jori Hulkkonen-t, csípem Todd Terje munkáit, hatással volt rám BT, Chicane, Schiller, Robert Miles, nagyon szeretem Bruce Springsteen-t, Sting-et, de nem is megyek bele jobban, mert úgysem tudnék mindenkit leírni.
