Christos Fourkis 1981-ben a görögországi Egio-ban látta meg a napvilágot. A zene már a gyermekkorától kezdve az élete meghatározó részévé vált. Tizennégy éves korában kezdett el lemezeket vásárolni otthoni használatra, majd három évvel később azon vette észre magát, hogy a város legjobb bárjában pörgeti a stílusilag igencsak széles skálán mozgó zenéket. 2000-től kezdett kikristályosodni a saját stílusa, ami house-ból, progressive house-ból és electro house-ból tevődött össze. Christos a zeneszerzésbe is belekóstolt, s nem is akárhogyan: első megjelenésétől, a 2008-as Dream with me-től (Keep on Records) kezdve nem tudott hibázni a végeredménnyel. Jómagam Miraculum elismerő szavai kapcsán fedeztem fel magamnak a görög úriembert, s mivel tetszett az amit csinál szinte állandó résztvevőkké váltak a mixeimben a munkái (pl. a Forest wish és a Black Rose). Hihetetlen könnyed, légies atmoszférái, felejthetetlen dallamai kétségtelenül mindig képesek arra, hogy felpiszkálják az ember érdeklődését. Ezúttal egy teljes albumot kapunk az elmélyülésre, végre a napokban megjelent Christos debütáló albuma a Rainbow a brazil Panda Records-on (utóbbi kiadó neve garancia a kiváló minőségre, hiszen Fourkis-on kívül olyan előadók tartoznak hozzájuk, mint Tropical Highlight, Dj Tarkan, V-Sag, Jaksa Pavicevic).
A Sacred melody-val nem csapunk rögtön a lovak közé, csupán a szomorkás melódiák szárnyán utazunk egy csöppet, az ütemek csak 3 perc környékén érkeznek meg, impozáns kezdés az tény. A Sacred melody-hoz hasonlóan a Desert rose-ban is felfedezhető némi szimfónikus hatás, ami gyakorlatilag az egész track gerincét adja. A fődallam is megnyerőre sikeredett, tényleg már csak egy vokalista hiányzik. A Red wine deep house a javából. A mélyről jövő hangok mellé egy string szőnyeg társul. Remek nyitózene warm up szettekbe (lehet én is el fogom lőni hamarosan). A White-ban egy vonós hangszer játssza a főszerepet és a fődallamot is. Nekem egy idő után kicsit monoton a melódia, de Christos következő alkotása, a Deep flight kárpótol mindezért. Bár a mester itt is a vonósokra támaszkodik, a körítés jobban magába olvasztja azt, így nem kell herótot kapjunk a main melody-től. Az In my mind tökéletes továbbvivője a korai D5-Dinka-Chris Reece vonalnak. A dallam szekcióban semmi bonyolult nem történik, egy női hangfoszlány pedig ismételgeti az In my mind-rigmust, egy kicsit egyszerűnek tűnő ujjgyakorlat a számomra. A Milano már sokkal jobban sodor, egy gitár is beszáll a szimfónikus részbe, gyönyörűséges. G-Pal korai munkáira, illetve Sultan és ToneDepth legszebb alkotásaira emlékeztető próbálkozás, le a kalappal. A Rainbow kap egy kis keleties beütést a fődallam hangszere által, ami egy kicsit nekem rontja az összhatást, bár lehet hogy csak szoknom kell még a távol-keleti pengetést. A Run away az album legszebb momentuma, a synth rész annyira szívszorító, hogy még egy érzelmes film háttérmuzsikájaként is el tudnám képzelni. A zárás a Temptation-re marad, ami egy tipikus Fourkis szerzemény megkapó lead synth-tel és deep alapokkal.
Összességében nem hiába kellett várni erre az albumra, hiszen összeszedettsége és zenei kifinomultsága miatt nálam már most kiérdemelte az év albuma jelzőt. Christos az élő bizonyíték arra, hogy az Égei-tengeri hangzásnak manapság is van hely a nap alatt. Azért a jövőre nézve megvan a fejlődés iránya: több vokált csempészni a zenékbe, így még színesebbé tenni az amúgy sem szürke repertoárt. Node, hogy is beszélhetünk itt szürkeségről, amikor a szivárvány színei életérzésekkel társulva megidéződnek előttünk a korongot hallgatván. 10/10.
Christos Fourkis - Rainbow
Label: Panda Recordings
Ország: Brazilia
Megjelent: 2010 február
Stílus: Progressive house, downtempo
Producer: Christos Fourkis
Tracklist:
1. Sacred melody (6:54)
2. Desert rose (7:13)
3. Red wine (7:15)
4. White (7:40)
5. Deep flight (8:43)
6. In my mind (7:37)
7. Milano (7:29)
8. Rainbow (8:39)
9. Run away (9:14)
10. Temptation (8:43)
Bobby Deep - Angel (Christos Fourkis Longe Mix) 
