Sharam Jey azon zenei kaméleonok egyike, aki megannyi néven írt és alkotott, szerzett elismerést, mégsem lett világsztár, noha muzsikái magában hordozták a potenciált, a minőséget és átütő erőt.
Sharam a '90-es évek elején a kölni Warehouse-ban szívta magába a house zene esszenciáját és vibrálását. Később a hely keményebb zenei témák felé mozdult el, emiatt
Mr. Khososi 1993-ban saját rezidenciát indítotott az aacheni B9 klubban, amit öt évig vitt kitartóan. Eközben tett azért, hogy ne csak lemezlovasként, hanem producerként is stabilizálja helyét a német és tengerentúli köztudatban. Utóbbian
Andre Strasser volt a segítségére, aki elnyűhetetlen társa volt
Sharam-nak.
Hősünkben az X-faktort a német,
Westbam által vezényelte
Low Spirit fedezte fel,
16C+-ként, még 1995-ben, ezzel párhuzamosan
Sharam-ként is beindította karrierjét, ami ezt követően megannyi érdekes és értékes szálon futott egy időben. '95-ben jött a
'Kiss My Ass' és a
'Let's Go', mindkettő érdekes, pulzáló, energikus house szerzemény, fura effektekkel, de kétségtelenül egyedi tálalással. A '96-os
'Keep On Moving' zongora riff-re építő szerkezete már sokkal inkább próbál szélesebb réteget megérinteni, amellett, hogy a groovy jelleg megmaradt. Ezzel emberünk megalapozta karrierjét, és végig remixelte a teljes német techno/happy hardcore/pizzicato/trance élvonalt
Dj Dick-től ('Sono In Coma'),
Westbam-től ('Born To Bang') és
Marusha-tól kezdve ('Secret') a
Ravers Nature-ön ('Bring Me Noise'), az
RMB-n (
'Reality',
'Shadows' - utóbbi számban társszerző is) és a
Future Breeze-n át ('Why Don't You Dance With Me')
Nalin & Kane-ig
('Beachball'). '98-ban jött egy kis elektro kanyar az
'Anytime Is Partytime'-mal (tipikus
Loveparade compilation zene) , majd '99-ben egy kis
Olav Basoski-s filter/pumpin
'Let's Get It On'-nal. Közben be-befigyelt neve mellett a
Jey utótag, amit 2000-től kezd el véglegesen használni (gondolom ebbe nagy szerepet játszott a
Deep Dish Sharam-ja is). Innestől főleg tribal/progressive (
Nick K-val közös
'Don't Lie', 'Cool Touch',
'Deeper',
'Shaka') illetve funk/filter house vonalon lőtte be magát (
Mirage! álnéven
'You Know (I Like It)' és az
'Everybody Dance',
'4 Da Loverz',
'Last Dance') - de akadt közte 2003-ból egy
Wham-féle
'Careless Whisper' feldolgozás is.
Sharam 16C+ álnéven az experimentálisabb, technóhoz húzó munkáit futatta, mellyel underground berkekben elég szép sikereket könyvelhetett el magának. 1995-ben a '
Release!/
16C+' vinylel debütáltak, ami a groovy techno-t az acid-del és trance hatásokkal elegyítette. A folytatásban ezt a receptet alkalmazva jöttek a további 12 inch-esek, így '96-ban a
'Timerunner' és a
'Guarantee', a
'Gospel 2000'. Cé pluszék legnagyobb bombája a '98-as (
Low Spirit kistesó
Low Sense labelen kijövő)
'Under 4 Ever' volt, ami némileg szakított a pumpálós acid trance gyökerekkel és átcsúszott deep techno-ba (ott is figyelt
Budai lemezes táskájában). Az EP-n szereplő
'Wet Love' című zenéjük pedig később a 2000-es
Loveparade válogatásra is felkerült (ami alapjaiban némileg hasonlít a
B.B.E. 'Desire'
Three 'N One remixre). A B oldalas
'Sleep Talk' is a hangzásváltás jegyében született, kicsit visszautal az 'Under 4 Ever' karakterisztikájára. A '99-es
'Big Time/Fruit Punch' az elektró és experimental hatásokat ügyesen emeli át és ötvözi a szikár techno repertoárral. A 2001-es 'Nude Club' EP-n ismét másfelé kalandozunk, funk hatás érződik a 'S.T. Fuck Up'-ban, míg a 'Time To Get Down'-ban a holland pumpin' vonal (
Tim J, Joff Roach, Jas Van Houten, Mac Zimms) legszebb pillanatai tükröződnek vissza. Remixek tekintetében is akad pár kiemelkedő eresztés, így például az extra sötét tónust képviselő
Halo Varga 'Future' és
Lovesky 'Drums 4 Better Daze' átiratuk viszi magasan a prímet.
Három az egyben, dögös, trendi és minőségi! Ha szóba kerül a
Three 'N One név a három tulajdonság mellett a következő három pillanat jut eszünkbe:
'Reflect',
'Sin City',
Energy 52 'Cafe Del Mar '97' remix. A három legnagyobb húzás, ami a formációt a világhír felé sodorta. Egy albumuk volt -
'Soulfreak', egy méltatlanul mellőzött epik trance bombájuk -
'Rise & Shine', illetve egy visszatérési kísérletük 2012-ben (
'Time To Feel Good').
A kezdet 1996-ra datálódik, amikor is a 'Reflect' üstökösként robbant a
Low Spirit csatlós
Fire Records gondozásában. A pizzicato house klasszikus egyszerű, de annál hatásosabb dallamvilágával egyből levett mindenkit a lábáról. Aztán ezt a teljesítményt sikerült még egy lapátnyi profizmussal megfejelni a 97'-es 'Sin City'-ben, amely még komplexebb anyagként dübörgött végig a világ klubjain. A mérsékelten slágeres 'Soulfreak' lett az előhírnöke, illetve címadója a '98-as albumnak, melyen természetesen az említett darabok is felbukkannak, mellettük még megtalálhatjuk a másik két későbbi kislemezsikert a
'You Should Be Dancing'-et (igen,
Bee Gees feldolgozásról van szó) és a
'Pearl River'-t (ami
Johnny Shaker álnév alatt, vokállal megküldve szintén óriási sláger volt a klubokban). Remixek tekintetében főleg a fentebb már említett 'Cafe Del Mar' kompozíciójuk volt a non plus ultra, amit nincs olyan ember, aki ne hallott, dj, aki ne játszott volna le. Említésre méltó további remix munkáik:
Members Of Mayday 'Sonic Empire',
Tilt 'Places',
B.B.E. 'Desire'.
A
Three 'N One hagyományaiból táplálkozva
Sharam-ék egy kommerszebb pizzicato-s irányba mozdultak
G-Park (nem keverendő össze a
Bonzai Records diszkográfiájában mély nyomot hagyó, acid tranceben nyomuló
Groove Park alteregójukkal, melyen 1995 és 2002 között gyarapították az EDM-közkincset) néven, ami szintén nem volt hosszú életű projekt (1997 és 1999 közötti időszak), két EP-re korlátozódott csupán (
'Come Down',
'You Got Me Fallin'). Ezek közül a 'Come Down' ért el masszív sikereket, melyben a narratív női vokál prímán olvadt össze a sejtelmesen lebegős zenei alapokkal és a húzást kölcsönző baseline-nal.
1998-ban robbant az újabb bomba
Billy Hendrix álnéven, tagadhatatlanul a
Three 'N One hangzást meglovagoló klubtrance bomba a
'Body Shine', amire a német
King Size csapott le (két másik zene a
'Never Mind' és a 'Funky Shine' mellett), ám később az angol
Hooj Choons is megérezte a potenciált a dalban és két lemezes, remixekkel (
Colour System, Timewriter) felvértezett EP-t kanyarított az eredeti track mellé. A trance másodvirágzásából kifelé tartva ugyanezen néven 'presents
Crazy Fish' toldalékkal jött a
'Time After Time', ami már kicsivel komplexebb vokál sávokkal operált, miközben ragaszkodott a poszt-
Three 'N One zenei sémáihoz. Ezzel az ezredfordulón nyitott kapukat talált a
Hooj-nál, s ezen keresztül még több progressive-tribal kedvelőhöz jutottak el a munkái.
Végül, de nem utolsó sorban itt a
Shandrew - az
Andre/Andrew és
Sharam név összevonásából született alterego, ami tulajdonképpen két EP's kalandozás volt az
Alphabet City égisze alatt. Az 1996-os
'I Want You' vált klubhímnusszá, amit annó
Budai is tolt a 'Techno-House Classics'-en. Acid, vérbő szintik fűtötte atmoszféra, pulzáló alapok - egyszerű, de hatásos recept!
Sharam Jey/Sharam nagy erénye, hogy mindig helyhez/hangulathoz megfelelően próbálta álnevei alá besorolni munkáit. A progresszívebb dolgozatait inkább a fentebb sorolt pszeudókon futtatta, míg polgári nevét megtartotta a közízléshez jobban közelítő munkáinak promótálására. Manapság tech house vizeken evez a
Bunny Tiger kiadó fejeként, ahol saját munkáival régebbi r'n'b/hip hop slágereket ültet át house-os miliőbe. 2001 óta egyébként label boss-ként ténykedik, hiszen a
King Kong Records is hozzá kapcsolódik.
Sharam Jey munkásságát remekül summázza az alábbi mix.
