Erről a videóról még évekkel ezelőtt olvastam a FREEE Magazinban. Aztán valahogy mindig kiment a fejemből, hogy rákeressek a youtube-on, most is teljesen véletlenül Aphex Twin és Squarepusher kisfilmek nézése közben bukkantam rá. Maga a 14 perces kompozíció képi megálmodója nem más, mint Quentin Dupieux vagyis ismertebb nevén Mr. Oizo, aki itt rendezői mivoltában segített be Laurent kiadójának az F-Communications-nek. A klip három számot ölel föl ('Deep Sea Diving', 'The Hoe', 'Crispy Bacon') és egy szürreális világot ábrázol, a projekt nevének megfelelően. A helyszín egy csendes francia kocsma, ahol a pultos darts-ozik, két vicces kedvű barátja pedig a pultnál mulattatják az időt, az egyik barátnőjéről beszélgetve. Ekkor tér be egy másik férfi, aki egy szendvicset kér. A sztori innen indul be. Mintha egy rémálomban lennének, valószerűtlen történések helyszíne lesz az ivó. Előbb egy könnyed sztriptízt nézhetünk végig, majd a második tematikus egységben azt, hogyan alakul át egy frankért egy WC-kagyló zeneszolgáltató eszközzé. A képi világ elég komor, sötét, sejtelmes és elgondolkodtató. Laurent Garnier többször felbukkan, de csak szigorúan mellékszereplőként. Szerintem kötelező néznivaló minden EDM-rajongó számára!
Előszedtem az emlegetett FREEE-s cikk vonatkozó részét Kömlődi Ferenc tollából. "Egy videó következett. Rémálom szendvicsek (Nightmare Sandwiches) a címe a 14 perces filmetűdnek" - írtam a Freee '97 februári számában. A történet két klipet - a The Hoe-t és a Crispy Bacont - foglalja keretbe. "Egyszerű sztori: egy tipikusan harmadosztályú francia kocsmába betévedő ballonkabátos értelmiségi szendvicset kér. A bárpultnál két törzsvendég hétköznapi dolgokról fecseg. Az épületes párbeszédbe néha a csapos is bekapcsolódik. A szokványos abszurd történetet a 21 éves Quentin Dupieux rendező kamerája statikus, leggyakrabban zöld szűrőn keresztül láttatott képekben ábrázolja. Aztán a vendéghez repül, de célba soha nem ér a kért szendvics, és minden megbolondul: az eddig észrevétlen vágás hallatlanul felgyorsul, az arcok közelképei egyre eszelősebb tekinteteket mutatnak, beindul a tipikus Garnier-zene. Az első lidércnyomást éljük át: hangulatfények világította lokál, táncosnővel a középpontban. A háttérben a DJ-pultnál Garnier kever. Nincs sztárkultusz, a kamera Laurent-t még véletlenül sem mutatja a természetes méreteket felnagyító alsó gépállásból. Ez a kiváltság a hölgynek jut, a teremben pedig egyre bizarrabb álarcos figurák bukkannak fel. Az álomképek kameralencséjére egyébként barna szűrőt tettek, az operatőr egyre dinamikusabb munkát végez, a vágóolló is szépen csattog. A fix beállításokat többször remegő kézikamera váltja. Villóznak a sztoboszkópok. Aztán hirtelen véget ér az egész: megint kocsmában vagyunk, ugyanazok az unott, későesti pofák, a ballonkabátos még mindig a szendvicsére vár, a kamera megint ólomlábakon mozog. Az egyik kliens kimegy a sötét mellékhelyiségbe, s máris beindul a második lidércnyomás: a Wc-automatába bedobja az egy frankot, s az egész illemhely óriási, szürreális lemezjátszóvá alakul át. A kamera tágítja a teret: a háttérben Garnier ül, a televízió homályos képkockáit bámulja. Egy sarokból cyber-ősszörnyeteg lépe elő, az álarcos betörő pedig a tévével old kereket. A nő leszúrja a közönyös Garnier-t. Közben még - fluoreszkáló zöldben - rádióhullámokat is látunk. Ezután a rendező a modern vágás teljes trükk-készletét vonultatja fel... De nem adagol túl! A dinamizmust megintcsak a kézikamera és a vágóolló hozzák össze. Végül az őrültekházába tévedt WC-látogató is rájön a dolgok, azaz a szabadulás nyitjára: széttöri a lemezt, és lőn csend. Kisétál a kocsmába, majd - látva, hogy ott mindenki alszik - az utcára. Üde színfoltként hatott ez a videó, s bebizonyította, hogy a klipkészítés számítógépes animáció nélkül is megoldható. - Elegem volt az ostoba két frankos 3D képözönből - jelentette ki Laurent."
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
Előszedtem az emlegetett FREEE-s cikk vonatkozó részét Kömlődi Ferenc tollából.
VálaszTörlés"Egy videó következett. Rémálom szendvicsek (Nightmare Sandwiches) a címe a 14 perces filmetűdnek" - írtam a Freee '97 februári számában. A történet két klipet - a The Hoe-t és a Crispy Bacont - foglalja keretbe. "Egyszerű sztori: egy tipikusan harmadosztályú francia kocsmába betévedő ballonkabátos értelmiségi szendvicset kér. A bárpultnál két törzsvendég hétköznapi dolgokról fecseg. Az épületes párbeszédbe néha a csapos is bekapcsolódik. A szokványos abszurd történetet a 21 éves Quentin Dupieux rendező kamerája statikus, leggyakrabban zöld szűrőn keresztül láttatott képekben ábrázolja. Aztán a vendéghez repül, de célba soha nem ér a kért szendvics, és minden megbolondul: az eddig észrevétlen vágás hallatlanul felgyorsul, az arcok közelképei egyre eszelősebb tekinteteket mutatnak, beindul a tipikus Garnier-zene. Az első lidércnyomást éljük át: hangulatfények világította lokál, táncosnővel a középpontban. A háttérben a DJ-pultnál Garnier kever. Nincs sztárkultusz, a kamera Laurent-t még véletlenül sem mutatja a természetes méreteket felnagyító alsó gépállásból. Ez a kiváltság a hölgynek jut, a teremben pedig egyre bizarrabb álarcos figurák bukkannak fel. Az álomképek kameralencséjére egyébként barna szűrőt tettek, az operatőr egyre dinamikusabb munkát végez, a vágóolló is szépen csattog. A fix beállításokat többször remegő kézikamera váltja. Villóznak a sztoboszkópok. Aztán hirtelen véget ér az egész: megint kocsmában vagyunk, ugyanazok az unott, későesti pofák, a ballonkabátos még mindig a szendvicsére vár, a kamera megint ólomlábakon mozog. Az egyik kliens kimegy a sötét mellékhelyiségbe, s máris beindul a második lidércnyomás: a Wc-automatába bedobja az egy frankot, s az egész illemhely óriási, szürreális lemezjátszóvá alakul át. A kamera tágítja a teret: a háttérben Garnier ül, a televízió homályos képkockáit bámulja. Egy sarokból cyber-ősszörnyeteg lépe elő, az álarcos betörő pedig a tévével old kereket. A nő leszúrja a közönyös Garnier-t. Közben még - fluoreszkáló zöldben - rádióhullámokat is látunk. Ezután a rendező a modern vágás teljes trükk-készletét vonultatja fel... De nem adagol túl! A dinamizmust megintcsak a kézikamera és a vágóolló hozzák össze. Végül az őrültekházába tévedt WC-látogató is rájön a dolgok, azaz a szabadulás nyitjára: széttöri a lemezt, és lőn csend. Kisétál a kocsmába, majd - látva, hogy ott mindenki alszik - az utcára. Üde színfoltként hatott ez a videó, s bebizonyította, hogy a klipkészítés számítógépes animáció nélkül is megoldható.
- Elegem volt az ostoba két frankos 3D képözönből - jelentette ki Laurent."
Forrás: FREEE MAGAZIN 1998/9