Érdekes összefonódások 7: Junk Project, Aquaplex, Solid Sleep, Russenmafia, Schwarze Puppen

Régen vettünk górcső alá már érdekes összefonódásokat, most újra leporoljuk a nagyítónkat és a discogs-ot valamint saját kútfőnket segítségül hívva megfejtjük miként kapcsolódik a Junk Project, az Aquaplex a Russenmafia és a Schwarze Puppen.
A személy, ami konstans jelenlévő ezekben a projektekben az nem más, mint Andreas Krämer. Andreas egyaránt ismerős lehet a techno és a (hard) trance rajongóknak, alkotásai nagyjából ezen műfajok köré csoportosíthatóak. Korai inspirálójaként a frankfurti Omen klubot és annak örült, egyedi és felejthetetlen hangulatát jelölte meg az i:vibes-nak adott 2010-es interjújában. Tizenhat évesen döntött úgy, hogy zenéket fog írni. Ekkoriban nővére Fernando Sanchez-zel, a 303 Nation oszlopos tagjával járt (a duó Planet Core Productions üdvöskéjének számított), aki révén a kis Andreas betekinthetett a szintetizátorok és egyéb vasak, valamint a producerek világába. Az élmény annyira lenyűgözte, hogy saját felszerelést vásárolt és dj-nek szegődött. Az események innentől pörögtek fel körülötte. Miután elkészítette első saját zenéit kapcsolatba lépett a PCP-vel, találkozott a kiadó alapító-tulajdonosával Mark Arcadipane-nel, akinek annyira bejöttek ezek a track-ek, hogy rögtön le is szerződtette Andreas-t. Tizenhét évesen már saját label-lel büszkélkedhetett, ez volt a Thai Records. Ekkoriban ismerkedett meg Faris Al-Hassoni-vel akivel számos későbbi produkcióban működtek közre - ez egy hosszú és gyümölcsöző munka és baráti kapcsolat kezdete is volt egyben - , s nagyjából ugyanekkorra tehető a Junk Project, Aquaplex és Solid Sleep projektek pályára állítása is.

A Junk Project-et (Andreas Krämer, Faris Al-Hassoni, Markus Schneider) jómagam 1999-ben ismertem meg, a 'Love Parade '99 - Music Is The Key' válogatáson található 'Control' című számuk kapcsán. Egyből megfogott a zene keménysége és ellenpontként a kiállás dallamossága. Későbbi kutatómunkám során egyértelművé vált, hogy pont a 'Control' remek esszenciáját adja a JP-sound-nak, az itt tapasztalt stílusjegyek alapján könnyedén beazonosítható a trió (később Markus kilépett) ténykedése.
1995-ben a 'Volume 1'-nal startolt a formáció, melyet az Universal Prime Breaks vett gondozásába, ami nem csoda, hiszen a label alapítói között Faris Al-Hassoni is ott volt. A techno, acid, trance hatásokat összeolvasztó zenék hamar kivívták a szakma elismerését, egyben egy hosszú diadalmenet kezdetét jelentették. Az 1996-os 'The Junkhunters', a 'Volume II' folytatták a sikerszériát. A házi koprodukciónak minősülő 1998-as Aquaplex meets Junk Projekt 'Brightness'-sze és a 'Composure' is később klasszikus jelzőig vitte (utóbbi főleg a 2001 remix kiadványnak köszönhetően - a csomagból Moogwai és Solar Stone átiratai emelkednek ki). 1997-ben LP-t is kiadtak 'The Album', melyen summázták addigi munkásságukat.
Remixek terén sem voltak termékenyek a fiúk, az alábbi átirataik mindenképp kiemelendőek: Boy 'A Paco Di Bango's World (Junk Project Remix)', Human Force 'Odyssey 3000 (Junk Project Remix)', Solid Sleep 'Club Attack (Junk Project Remix)'
Aquaplex néven is ugyanaz a hármas fogat ténykedett a studióban. A diszkográfiából már kiemeltük a '99-es 'Brightness'-t, de nem mehetünk el szó nélkül a '96-os 'Instinct' és a '97-es 'Timebase' mellett sem. Hamisítatlan sötét, pulzáló klub zenék, techno-s alapokkal, megfűszerezve némi acid-del, s amikor már levinné a fejünket, akkor jön rendszerint mentőövként a hipnotizáló dallam, ami totál csavar még az elmeállapotunkon.
A Solid Sleep alteregó Andreas és Thomas Pogadl közös szüleménye. Bár 1996 óta itt is ontották magukból a jobbnál jobb zenéket vitathatatlanul az egyszerűségre építő 'Club Attack' a legismertebb produkciójuk, amiből készült egy Paul Van Dyk remix is, és amit a német ikon a 'Politics Of Dancing' című mix cd-jén is bevetett. Azért lélekmelengető ívet ír le melódia ügyileg például a '97-es 'Transmission' is, ami akár Junk Project track is lehetne. A '96-es 'Tears' zongorával dúsított dream house beütést mutat, míg a '97-es 'Ocean Of Joy' pedig a pizzicato hullámot lovagolja meg.

A Russenmafia és a Schwarze Puppen (Krämer-Pogadl) egyaránt a kőkemény hangzásokra fókuszált. Gyomorrángató basszusok, orosz akcentussal előadott monológok és csontig hatoló acid. Az ezredforduló gyermeke a 'Go!'-val indult 2000-ben (2007-ig alkottak ilyen néve, 7 single megjelenésük volt), amit a szirénázós, mészárolós 'Alarm', s a tiszta rave flashback 'Waves To Die' követett.
A Schwarze Puppen 2001-ben a 'Tanz!'-zal tarolt, ami szintén egy szögegyszerű témát boncolgat, egy férfi hang skandál, miközben a primitív basszusok diktálják az iramot. A német, kicsit pitch-elt dumát a follow up singleben, a 'Schwarze Puppen'-ben sem hanyagolták, hozzá egy baljós hangulatú dallamot kreáltak, ami önfeledt ugrálást idézhetett elő a hardstyle kedvelők körében akkoriban. A harmadik ópuszuk Dj Sakin-nal kiegészülve (Three Kings) a 'Tokyo' volt, ami kezdetben egy a Metallica 'Nothing Else Matters'-szét cincálja szét, szerencsére később másfelé veszi az irányt a muzsika. Hypetraxx (Sean Dexter / Ugly Jay Kid) oldalán Thomas és Andreas 2002-ben mix cd-t is készíttek, ez volt a 'Dark Trance Part 4', ahol az aktuális techno, hard trance crossover szerzemények kerültek a szelekcióba.
Emellett mindenképp meg kell említenünk két kisebb projektet, amely révén 1-1 klubhímnusszal gyarapította az elektronikus tánczene történelemkönyvét. Ilyen volt például az Odyssey Of Light 'Metal Master'-re (1999) és Club Quake 'Vicious Circle'-je (1997).