2018. március 19., hétfő

Egy megkésett beszámoló a Techno-House Classics re-listening partiról

Ha megkérdeznék tőlem, melyik az az elektronikus zenei lemez, ami nagyban befolyásolta a későbbi ízlésvilágomat, egyértelmű, hogy Dj Budai 'Techno-House Classics'-jét mondanám. Számomra ez egy kultalbum, ami az első taktustól az utolsóig kitörölhetetlen emlékként kísér immáron 20 éve. Fiatalkorom formálódó ízlésének zsáneradója remekül megágyazott az elektronikával átszőtt "gépzene" iránti rajongásomnak. A lemez megjelenésekor 15 éves voltam és épp vidéken koptattam az iskolapadot, így esélyem sem volt a lemezbemutatóra benevezni. Éppen ezért töltött el órási örömmel, hogy 20 évvel később újrahallgatós bulit szerveztek a Kasino-ba, ahol újra - és utoljára - csendült fel a lemez anyaga élőben.
Október 14-én Töreki Tomi kollégával együtt neveztünk be az újrahallgatásra, végre személyesen is tudtunk diskurálni a régi szép idők annál is szebb muzsikáiról. A vártnak megfelelően rohamléptekben telt meg a Kasino, fél 2-re már egy tűt sem lehetett leejteni a tánctéren.
A bemelegítés Newl-ra és Chriss Ronson-ra hárult, akik rutinrókaként remekül előkészítették a terepet Iminek.



Newl remekül ötvözte a dallamosabb tribal/progikat (Weekend Players 'Into The Sun (Chab Remix)', Nat Monday 'Waiting (John Creamer & Stephane K Remix') amcsi éneklős soulful (Danny Tenaglia ft Celeda 'Music Is The Answer'), és Twisted Records-os tribal mániás cuccokkal.




Chriss Ronson Armand Van Helden blokkal ('Funk Phenomena', Cj Bolland 'Sugar Is Sweeter Remix') kezdve egészen magasra vitte a hangulatot a rá jellemző csavarós, lendületes house groove-okkal. Simon 'Free At Last'-jénél óriási sikítozás jelezte, hogy már mindenki kellőképpen felfűtötte magát a fő attrakcióra.



A magyar szokástól eltérően mindenki pontosan időre adta át a pultot, így Imi 01:30-kor bele is csapott C Groove Dj 'Hypnotiko 3 MBG Aural Intro'-jába. A modern kor hóbortjához passzolva szinte mindenki egy emberként emelte a magasba okostelefonját, hogy egy darabot hazavihessen magával a történelmi éjszakából. Quench 'Dreams'-szénél jött az első nagy eufórikus hangrobbanás, ami többször is megismétlődött az éjszaka folyamán a lemez kulcsdarabjainál ('Acid Phase', 'Access', 'Yeke-Yeke', 'Flash', 'Hold That Sucker Down').
A meghívott sztárvendég a német Hardfloor duó volt, akik a jobb felső előretolt galérián próbálgatták füleseikkel a set up-ot, hogy minden pattentül beröffenjen, amikor oda kell csapni a lovak közé. Fürkészve figyeltem Oliver Bondzio már korosodó, baseball sapkás fizimiskáját, de egy pillanatra se rezzent meg, amikor a tánctér felől Mory Kante 'Yeke Yeke Hardfloor dub' verziója épp letarolta a küzdőteret. Később aztán alaposan belecsaptak a lecsóba, live act-jük során próbálták megtalálni azt a törékeny egyensúlyt a nosztalgiázás és aktuális munkáik bemutatása között, ami sokaknak bizony nem mindig sikerül. Jelentem az acid örök, a búgó, csiripelő TB-303 baseline-ok mit sem változtak az évtizedek során, csupán a körítés és a kidolgozottság változott, az egész jópofa poti csavargatás megnyerő státuszszimbólummá vált. Egyrészt jelképe a töretlen hitnek, ahogy a két német techno fenomén kitart az (sokszor sok helyen leírt) acid mellett, másrészt megtestesítője az alkotói szabadságnak, a végtelennek tűnő, de folyamatosan változó szekvenciák egymásra rakódásának.



Az est lezárására ismét Imi érkezett a pultba, ahol kizárólag bakelitről szórakoztatta a népet, remekül válogatva az itthon általa népszerűvé tett darabokat ('Turkish Bazaar', 'Bodyrock', 'Destination Unknown', 'Moving Thru Your System', 'LSD', 'Trommelmachine'), dinamikusan mixelve, végig együtt élve a tánctér rezdüléseivel.
Aki kimaradt tényleg sajnálhatja, hiszen innentől már csak a cd/mp3 formátum marad meg újrahallgatási lehetőségként. De az az idők végezetéig velünk marad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...