Skrufff: Elektronikus tánczenék tucatjai köthetők a nevedhez, manapság viszont reklámzenéket írsz. Jelenleg hol élsz?
Humate: Még mindig Hamburgban élek, és ugyanabban a stúdióban tevékenykedem, ahol eddig is. A legnagyobb változást az életemben két éve a kislányom, Marta születése hozta el. Egyrészt szeretnék jó apja lenni, másrészt az életről alkotott elképzeléseim teljesen mások lettek. Sokkal izgalmasabbnak tartom, hogy bandáknak írok zenéket a stúdióban, emellett reklámzenéket csinálok, illetve a saját experimentális dolgaim fabrikálom. Teljesen kiléptem a klubzenei világból, ezt a fajta életmódot már kezdtem túl fárasztónak tartani.
Skrufff: A német trance úttörő Marc Spoon mostanság halt meg szívrohamban. Mire világított rá az ő korai halála?
Humate: Nagyon tragikus és sokkoló dolog, amikor valaki, akit ismersz és tisztelsz hirtelen az életét veszti. Fiatalon némileg hasonló életvitel szerint éltem, amit persze a klubok világában ténykedő emberek nagy része elmondhat magáról. Amikor Marc meghalt magamba szálltam kicsit és felmerült bennem, hogy az én időm mikor jár le? Másrészt ez a tragikus esemény felhívta a figyelmet arra, hogy figyelni és vigyázni kell magadra, mivel a klubozó életvitel nagyon veszélyes is tud lenni.
Skrufff: Sven Vath néhány éve mesélte nekünk, hogy azért szokott le a kokainról 13 éve, mert megszületett a lánya. Mennyire volt nehéz megtartóztatnod magad, amikor a dolgok sűrűjében voltál?
Humate: Láttam embereket, akik 4 napon keresztül voltak fenn alvás nélkül és egy csomó őrült dolgot csináltak, de számomra mindig is volt egy pont, amit sohasem léptem át. Szerintem, ha egy partinak vége, akkor vége, indulni kell haza és jól ki kell magad pihenni. Jómagam működni sem tudok, ha nem aludtam egy normálisat, ez egy természetes gátként megakadályozta, hogy adott esetben "messzebbre menjek".
Skrufff: Zenei szempontból sokan még mindig összekapcsolnak a trance vonallal, miközben ez már talán nem a megfelelő kategória a zenéid számára. Manapság is írsz tánctér barát darabokat?
Humate: Manapság sokkal inkább hallgatásra szánt elektronikus zenéket írok, mint klubdarabokat. Nem igazán terveztem dance remixeket készíteni a jövőben, mivel jelenleg zeneileg sokkal komplexebb dolgokban vagyok benne. Persze ez nem azt jelenti, hogy jó tánczenét készíteni könnyű lenne, évekig benne voltam, így eljött az ideje, hogy másban is kipróbáljam magam.
Skrufff: Mennyire fontos a megfelelő brandépítés, marketing és imidzs a mai lemezlovasok számára?
Humate: Nagyon fontos, hiszen gyakorlatilag a mai emberek "dj fogyasztók" is lettek, valahogy hasonló módon mint amikor vesznek egy új farmert. Nem viselsz akármilyen farmert, hanem olyat veszel, amire az emberek (és a reklámok is) azt mondják, hogy mennyire jó. Valami hasonló történik a dj-k kapcsán is. Ez teljesen rendben van, amíg az emberek jól érzik magukat így. Sok olyan embert ismerek aki soha nem menne el egy Paul Van Dyk vagy Tiesto bulira, mert az túl nagyszabású számukra, inkább a családiasabb hangulatú rendezvények állnak hozzájuk közelebb kisebb klubokban, ahol nyugodtan elférnek a tánctéren és nem tapossák le őket tánc közben. Szerintem mindenkinek megvan a lehetőség a számára megfelelőt választani.
Skrufff: Miként látod a mai klub szcénát az 1989/1990-eshez képest?
Humate: Ezt csak a saját szemszögemből látom, persze közben idősebb is lettem, de régebben sokkal nagyobb misztikum vette körbe ezt az egészet. Nem volt ilyen kiépült az zenei média, az internet és a mobiltelefonok kora előtt még fel kellett fedezned, hogy melyik dj-t érdemes hallgatni, hol tudsz ilyen lemezeket beszerezni és hová tudsz elmenni buliba. Ma már elég egy chat szobába fellépni és máris sok információt tudsz beszerezni, arról hogy mi is megy éppen. Ez persze jó dolog is, mert nem mindenki lakik nagyvárosokban és ők is teljesen jól informáltak tudnak lenni.
Skrufff: Sokan nem tudják, de New York-ban nőttél fel, ez mennyire volt rád a későbbiekben hatással?
Humate: Nagyban hatott rám, annak ellenére, hogy nem volt egy könnyű időszak számomra. Egy felső osztálybeliek lakta környékre költöztünk New Jersey-be, és a suliba, ahová jártam senki sem akart egy német sráccal barátkozni. Ez nem volt túl szórakoztató, de a kulturális hatás miatt nagyon jó volt, hogy akkor és ott voltam. A zenei felismerésem teljesen más, mint más német embereknél, akiket ismerek. Nevelőapám imádta a zenét és nagyon sok lemezt adott nekem, hat évesen már Beach Boys rajongó voltam. Ilyen fiatalon nem mindegyik német kissrácnak adatik meg ez a lehetőség.
Skrufff: Rendkívül sikeres DJ/produceri pályafutás van a hátad mögött, ebben az az amerikai attitűd segített hogy "amit itt meg tudsz csinálni, azt máshol is meg tudod". Németországban ez hasonlóképp működik?
Humate: Igen, segített. Fiatal koromban sokan nem értették miért vagyok annyira rágerjedve a zenére. Mindent meg szerettem volna tanulni a zenéről, zenélésről és hittem benne, hogy a későbbiekben zenei karriert futhatok be, annak ellenére, hogy Németországban ez a magas kockázatú foglalkozások közé tartozott, most is az. Az amerikai tapasztalásaim révén számomra nem tűnt kockázatosnak, amit sok német nem értett meg, ők inkább a biztonságra, kiszámíthatóságra törekednek. Állandóan azt kérdezgették tőlem, hogy mikor szerzel már egy normális állást, majd utána tudsz zenélni!? Ezzel mindig vitatkoztam, mert szerintem a zenélés igen is egy egész emberes munka.
Skrufff: Biztatni fogod a kislányod, hogy ő is zenéket írjon?
Humate: Igen, biztosan. Már most is zenél a maga módján, van amikor a telefonban énekel nekem dalokat, és még csak most lesz két éves.
Skrufff: Mit szólnál ahhoz, ha DJ karrierbe kezdene?
Humate: Ha igazán érdekelné, mindenképp segítenék neki, hogy milyen buktatókat próbáljon meg elkerülni.
Forrás: Hkclubbing.com / 2006. április
A Humate életmű fontosabb darabjai az alábbi spotify listánkon is meghallgathatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése