R.I.P. Peter Rauhofer (1965-2013)

Sajnos május 7-én egy újabb taggal bővült a mennyei dj kar. A bécsi származású, de karrierjét Amerikában felfuttató Peter Rauhofer 48 éves korában feladta a harcot az agytumorral szemben. Peter-t leginkább remixei kapcsán ismerhetjük, különleges, szexuális töltettől sem mentes, tribal és percussion orientált darabjai az ezredfordulón szinte elözönlötték a klubokat (talán kicsit el is koptatta az általa tökélyre fejlesztett tribal dance-house crossover vonalat).
Club 69, Size Queen és The Collaboration néven (utóbbit Victor Calderone-val közösen keltették életre) alkotott, ezek közül messzemenően a Club 69-el vitte a legtöbbre. 2000-ben Grammy-díjat nyert Cher 'Believe' című számához készített átiratához, amit anno nem sok pályatársa mondhatott el magáról. Egyébként szinte beteges volt a popdívákhoz való ragaszkodása, remixelt Britney Spears-től elkezdve Janet Jackson-on, Madonna-án át a korábban említett Cher-ig szinte mindenkit. Persze az ismert bandáknak sem maradt adósai átirataival (s igyekezett segíti a klubokban a rádiós slágereket elhinteni feszesebb köntösben), így dolgozott a Depeche Mode-nak, Pet Shop Boys-nak, Duran Duran-nak és a Scissor Sisters-nek is. Dj-ként is aktív volt, a new york-i Roxy-ban futó meleg estek rezidenseként 2007-ig, a klub bezárásáig pörgette a lemezeket, 2008-tól a 'Work' névre keresztelt meleg (előbb heti, majd havi) partisorozat állandó meghívottja volt. Emlékezzünk Peter-re legjobb produkcióival! R.I.P Peter Rauhofer, élt 48 évet!

Van Bellen hosszú hallgatás után tér vissza

Korábban több cikkben is méltattam a német Van Bellen aka Jörg Querner munkásságát. Egyben szomorúan kellett konstatálnom, hogy a Van Bellen alterego 2005 után az inaktivitás sorsára jutott. A minap gondoltam egyet és egy levelet küldtem Jörg-nek, melyben az okokról érdeklődtem. A válasz postafordultával jött, melyben biztató híreket kaptunk felőle.
"2004/05-ben hagytam fel a Van Bellen-hangzással. Az utolsó remixemet John Johnson 'I want You'-jához készítettem, illetve 2006-ban Torsten Stenzel egyik számához raktam össze egy átiratot, de utóbbival kapcsolatban nem kell semmi komolyra gondolni. Olyan sok produkciót és remixet készítettem, hogy egy kicsit kiégtem mind a hangzást, mind a szcénát tekintve. 2004-ben a dj-zéssel is felhagytam. Ezzel együtt eljött az idő, hogy új területeket fedezzek fel és fejlesszem a zenei képességeimet. Zenéket készítettem reklámokhoz, illetve az exbarátnőmmel több, mint 20 popdalt írtunk közösen. Fejlesztettem a technikai tudásomat is jó néhány stúdiót látogattam meg, s lestem el trükköket producerektől, szakemberektől. A másik ok, hogy kiléptem a mókuskerékből, hogy 2006 környékén már javában tombolt az electro minimal láz, ami teljesen megölte a progressive house iránti rajongásomat. De most már itt az idő, hogy visszatérjek az új Van Bellen hangzással! Jelenleg egy kicsiny angol house label-nek az Adaptive Music-nak készítek egy remixet. Ők általában vokál house-ban utaznak. Késő ősszel egy új release is várható tőlem.
A visszatérésem nem másnak köszönhető, mint annak a rengeteg pozitív visszajelzésnek és energiának, amit ti rajongók a világ különböző pontjairól adtatok nekem. Ez meggyőzött, hogy folytassam a munkát. Amikor a youtube bejött, egy csomóan írták le érzéseiket, érzelmeiket a zenéim, produkcióim alá, ami visszaadta a motivációmat és szenvedélyemet a house progressive válfaja iránt."

Silinder: nem kalapol, csak szívből zenél

Emeljük meg nyugodtan azt a képzeletbeli cilindert! Az ír származású Gavin Mulhall aka Silinder ugyanis az elmúlt időszakban igencsak ihletett állapotban alkot, szinte ontja magából a klub bombákat. Persze mondani sem kell, hogy emberünk nincs agyon hájpolva, így a vájt fülűeken, a szakembereken és a műértőkön kívül eddig nem sokan ízlelgették a nevét. Reméljük irományunk segít.

A Silinder név 2002-ben a sötét elektronikus hangzás iránti főhajtásként kelt életre. Természetesen Gavin a hangzások széles palettáját szívta magába és gondolta azt újra a maga módján. Az első Silinder EP három számot tartalmazott - 'The Light Gets In', 'Junkfool', 'Shadowplay' - az ír Fudge label csapott le rá és jelentette meg. 2005-ben az akkor még pimaszul fiatalnak számító James Zabiela előszeretettel pörgette fellépésein Silinder verzióját az ősklasszikus New Order féle 'Blue Monday'-ből, illetve saját, 'Robophobia' című zenéjének Gavin által újra struktúrált edit-jét. Utóbbi olyan hangos siker volt, hogy a Dj Mag szeptemberi CD mellékletén is ott figyelt, s amit James és Meat Katie közösen állított össze. 2007-ben a Renaissance-nél és Kriece saját kiadójánál a Kindred Label Group-nál jelentek meg produkció, 2008-ban az ír Amalgam Audio-nál és a manchesteri Segment Records-nál is bemutatkozott. 2009-ben aztán tényleg megindult a siker szekere számára, zenéi egyre több rádiós mixben, playlist-en és partin csendültek fel, miközben egy-egy friss kiadványával a Stripped és a Bellarine kiadókat is felvette szépen bővülő preferencia listájára. Még ugyanezen év krónikájához tartozik, hogy Gavin összeszűrte a levet két másik dublini producerrel Boshell & Cody-val, akikkel Coherent-ként űzték az ipart és leszerződtek a Proton Particles-szel. 2010-ben Spooky 'Little Bullet'-jéből gyúrt remixéért volt oda mindenki, köztük Charlie May, s nem csoda, hogy Hernan Cattaneo elismerését is kiérdemelte. A 2011-es évben sem tétlenkedett Cid Inc Replug-ján és Darin Epsilon Perspective Digital-ján is beköszönt. A hangzása is kiforrt az évek során: a karakteres dobszekció és pulzáló basszus mellett mellett sötét, helyenként borongós hangképekkel dolgozik, s nem hagyják hidegen a régi klasszikusok sem. Ezekhez kivétel nélkül a kellő tisztelettel nyúlt hozzá. Elég csak meghallgatni Capricorn 'Harakiri'-jét és Blue Amazon 'Four Seasons'-szét és máris igazolódik, ez az ember egy két lábon járó zseni!

Nézzünk néhány maradandó Silinder produkciót a teljesség igénye nélkül!

A legutóbbi 'Float Away' vízválasztója, azaz a 21Street duó 'Stack Mode'-jának Silinder remixe. Kellőképp zúzós, de a dallamok sem hiányoznak, melyek garantáltan szátnyukra kapnak bennünket.

Az emlegetett Perspective Digital-os megjelenés. Ezúttal a magát reaktiváló Michael Burns aka Blue Haze 'The Abstract'-ja kapta meg a ráncfelvarrást. Nem kell megijedni, semmi elvontság nincs itt, minden a tűréshatáron belül történik.



Guy J 'Azimuth'-ja sem kerülte el a figyelmét, az original és a Juan Deminicis remix után talán a legjobb verziót neki köszönhetjük.

 

Blue Amazon 'Javelin' című albumát a progressive house egyik alapdarabjaként tartják számon. Erről az LP-ről az egyik legtöbbet pörgetett track a 'Four Seasons' volt, amit most Gavin napjaink hangzására update-lt. Epikus szörnyeteg lett!

 

Capricorn 'Harakiri'-je se lett gyenge Silinder edit-ben. Sőt! Messze jobban adja az érzést, mint a '90-es évek elején megjelent eredeti verzió.

 

Medway & Dansor 'Bueno'-ja is megfordult már a 'Float Away'-ben. A fémes hangzás megtévesztő lehet, hiszen egy légies string dominálja a track-et.

 

Nemcsak remixek vannak Mr. Mulhall repertoárjában, hanem saját zenék is. A 'Sodastream' főleg Club Mix-ben üt. Álmodozás pumpálós alapokon!

 

R.I.P. Tillmann Uhrmacher (1967-2011)

Megrendülve olvastam, hogy a minap 44 éves korában elhunyt a németországi trance szcéna egyik ekletáns képviselője, producer/dj/rádiós műsorvezető Tillman Uhrmacher. Nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint az 'On the run', a 'Bassfly', a 'Friends', 'Autumn'. Egy izig-vérig profi zenész volt, aki előbb vált nemzetközi hírű producerré, a dj-zés csak ezután talált rá. Az elektronikus tánczene történelemkönyvébe a 80-as évek végén írta be nevét, amikor is a Mysterious Art formáció tagjaként. 1989-es number 1 hit-jükből a 'Das Omen, Teil 1'-ből közel félmillió példány fogyott, és a dal a világ több más slágerlistáján is elkezdett felbukkanni. Tillmann meghódította a pop zene világát, s a kora kilencvenes évek több híreses előadójának, formációjának — Marky Mark, Jimmy Sommerville, Inner Circle, Babyface, Culture Beat, Hot Chocolate — készített remixeket, zenéket. Olyan legendákkal studiózott együtt a studióban, mint Frank Farian (Boney M) és Harold Faltenmeyer (Theme of Beverly Hills Cop). Mindössze 23 évesen 1990-ben, egyik meghatározó élményeként fellépüként vehetett részt Madonna 'Blond Ambition Tour'-ján. 1990-ben indította útjára 'MaxiMal' elnevezésű rádióműsorát, ami az első elektronikus zenével foglalkozó német rádióműsor volt. Minden pénteken este 8-től éjfélig ő uralta az étert a 'Sunshine Live' hullámhosszán aktuális kedvenceivel. Legutolsó műsorát idén március 18-ánban hallgathatta a nagyérdemű.
Nemcsak a pop, hanem a trance világa is megfertőzte. Eleinte sokat dolgozott együtt Peter Ries-szel (Bassfly, Free), később pedig Stefan Fornaro-val. 1999-ben Mauro Picotto-val közösen alapították meg a Lava projektet, 'Autumn' című single-jük igazi megahit volt akkoriban. A nagy áttörésre mégis 2001-ig kellett várjon, mikor is megjelentette az 'On the run' című zenéjét, ami sokáig tartotta előkelő pozícióját a különböző slágerlistákon, további produkcióival egyben hosszú időre biztosította helyét a top dj-k playlist-jén. Tillmann-t 2005-ben legjobb trance előadó kategóriában jelölték a 2005-ös 'Dance Music Award Germany'-n. Legutóbbi nagy dobását 2006 szeptemberében követte el a “The pride in your eyes” (Om Nama Shiva) címmel, a Vandit égisze alatt megjelent EP-n az epikus original verzió egy zseniális Martin Roth remix is helyet kapott. Azóta nem túl sokat hallatott magáról (csupán egy-két átirat erejéig), fellépéseire és rádióműsorára koncentrált. Halála az egész szcénát letaglózta. Nyugodj békében Tillmann. Emlékezzünk rá méltóképp legjobb produkcióival.

Producerek, akik kiszálltak a show bizniszből

Lehet ez nem általános tendencia, de akiknek igazán tetszik a zenéjük egy idővel teljesen kikopnak a zenei porondról. Lehet ez csak belemagyarázás, miért is lenne más. Vegyük alapul két nagy kedvencem: John Johnsont (a képen) és Van Bellen-t. JJ 2003-04 óta nem hallat magáról, bár a honlapja azt igéri 2006-ban lesz a nagy visszatérés, ennek már jó két éve. Van Bellen-nél is 2004-ben szakadt el a cérna. Bár nagy örömömre ő visszakacsingat. 2007-ben Wilhelm Bolz-zal (a Saints & Sinners duó másik felével) Sven Oliver néven a Sounds Good Rec. égisze alatt piacra dobtak egy kétszámos EP-t. Ott a Starecase duó is, akik detto beragadtak vagy két évre aztán tavaly egy DT8 remixxel jelezték még élnek, csak Mike Crossman inkább a General Midi projektjére és a break-re összpontosít.

És a listának még nincs vége, akad még egy nagy név, aki(k)ről nem hallani mostanság. Ez pedig a Webster tesók fémjelezte Transa (az alsó képen). Gurult náluk is a szívgyógyszer, valszeg azóta se leltek rá. Ezzel ellentétben én találtam egy 2002-es interjút az egyik taggal Brendan-nal, amit belinkelek ide. Angol, de azért ki lehet hámozni belőle a lényeget. A 356 Mag interjúja a Transa egyik felével. Ha valaki tudja a felsorolt producerek hiányzásának okát, eme blog hasábjain vázolja már nekem, csak hogy megnyugodjon kicsi lelkem.

A lemezlovas, a producer és a kiadó - a trance szentháromsága I.

Mint az elektronikus zene feltétlen szerelmesét, régóta foglalkoztat az a probléma, hogy vajon egy előadó két remekül eltalált, műfajformáló alkotás után miért indul el a lejtőn és miért kezd futószalaggyártásba? A kiadók miért ontják magukból a fantáziátlan, gagyi trekkeket a hozzájuk tartozó még kínosabb remixekkel, ezzel akár műfajokat is kivégezve? A lemezlovasok néha miért közelítik meg egy délutáni kereskedelmi rádiós műsorvezető szintjét ahelyett hogy igényesen felépített, koncepcióval rendelkező szetteket készítenének?

Nos, ez azért is érdekes téma, mert nem gondolom, hogy kezdő producerként/lemezlovasként az embert ne a zene feltétlen szeretete illetve az alkotóvágy vezérelné, kezdetben mindenkit az önkifejezés vágya hajt. Ha nagyon röviden meg akarnám válaszolni, hogy mitől hajlamos minden elromlani, akkor három dolgot tudnék említeni: a pénz, az idő és a siker. De vizsgáljuk meg közelebbről is a szentháromság tagjait, lehetőségeit, motivációit.

1. RÉSZ : A LEMEZLOVAS

1. FÁZIS : Kezdő lemezlovasként az ember helyzete minden, csak nem irigylésre méltó. Voltaképpen a kezdő lemezlovasra a kutya sem kíváncsi, hiszen bármelyik bokorban találhatunk négy másikat, akiknek legalább akkora a tapasztalatuk, mint a miénk. Ha speciálisan trance dj-ről van szó, akkor újabb rossz hírekkel kell szembesülnünk: Magyarországon a trance zene alapvetően a kutyát sem érdekli, ha azt te játszod, és nem valamilyen TOP10-es név. Ez elsőre nehezen hihető, mert az olyan poszterarcokra mint Tiesto, Armin, vagy Van Dyk gyakorlatilag bármikor, bármennyi pénzért bármelyik legelőre ki lehet csábítani párezer embert, de ettől függetlenül már közvetlenül a nemzetközi élvonal második sora iránti érdeklődés (Leon Bolier, Airwave, Above&Beyond) megtorpan jó esetben pár száz embernél. Kijelenthető tehát, hogy jelen állás szerint a fiatal trance dj-nek van vagy 95% esélye, hogy soha nem fog rendszeres fellépési lehetőséget kapni ebben az országban.

2. FÁZIS : Két esetben azért még nincs lefutva a dolog: ha ismerőseid vannak itt-ott, akik hajlandóak segíteni, vagy ha olyan minőségi, friss, technikailag tökéletes, és szerkezetileg is jó szetteket tudsz otthon barkácsolni, amelyek méltóak a nemzetközi mércéhez. Az első esetben, ha ismerőseid segítségével beugorhatsz egy klubba warm-upolni, újabb 95% esélyed van arra, hogy nem nyomhatsz trance zenét. Jobb esetben house-t, rosszabb esetben funkyt kell tolnod, innentől ez a cikk nem is rólad szól. :D Ha mégis esélyed nyílik trance-t játszani, akkor is jó, ha tudod, hogy egy-két beugrás alapján senki nem fog a nevedre emlékezni, a másik probléma, hogy egyetlen klub közönsége nagyon kevés ahhoz, hogy számottevő sikert mondhass a magadénak (még ha a klubba betérő 200 ember minden héten a vállán visz le a pultból, nagyobb összefüggéseket tekintve ez még kevés - például pénzt nem nagyon fogsz belőle látni). A második esetben, ha betyár jó szettjeid vannak, amitől még magad is meglepődsz, egy lehetőséged van : a világ vezető online rádiót szétbombázni a szettjeiddel. Ha tényleg annyira jó, amit csinálsz, műsoridőhöz juthatsz előbb-utóbb. Ha csak egy mezei, egyszeri alkalomról van szó akkor sem jársz rosszul, mert alsó hangon is több százan hallgatnak egy műsort egy ilyen adóban, az ismétléseket, vagy a netre kikerülő verziókról nem is beszélve. Próbálkozhatsz fórumokon is, de nagy eséllyel 10-20 hallgatónál, és egy "jó cucc" kommentnél többet sosem fogsz érte kapni. Ha rendszeres (havi-kétheti-heti) műsorhoz jutsz, az már jelent annyi hallgatót, amivel már az Isten lábát markolod - lehetőséget ahhoz hogy a hármas fázisba lépj.

3.FÁZIS : A hármas fázis során folyamatosan a profizmus és az amatőrizmus határán táncol (vagy táncoltat) a lemezlovas. Félreértések elkerülése végett, amikor amatőrizmusról beszélek, soha nem degradálóan használom ezt a szót - csak arra utalok, hogy nem keres annyi pénzt, hogy megéljen belőle. Ebből a szempontból újabb rossz hírem van : Magyarországon nincs elég trance rendezvény vagy urambocsá' klub ahhoz hogy csupán trance dídzséként meg lehessen élni ebből. Ebben a fázisban véleményem szerint jó esetben 5-6 ember lehet az egész országban. Ezeknek a srácoknak van lehetőségük havonta 2-3 (nyáron legyen 3-4) párszáz fős bulin játszani, de tippem szerint (javítsatok ki ha bennfentes információtok van) egy ilyen alkalommal nem kapnak többet 30-40 ezer forintnál, ami nyáron egész jó - pláne ha dolgozik is mellette az illető, de teljes értékű foglalkozásként kevés. Mi a megoldás? A továbblépésre csak egy megoldás van: a szentháromság elemeinek összevonása. Magyarul a lemezlovasnak vagy el kell kezdenie (és 2-3 évet rászánnia) a producerkedésre, vagy keresnie kell egy hasonló fázisban lévő producert, akivel kooperálhat. Ez által (ha a produkció jó) számos új lehetőség nyílik meg hősünk előtt: némi plusz pénzhez juthat a kiadott zenék után. Ez sem lesz sok, de sok kicsi sokra megy, erről a részéről a dolognak majd a producerről szóló részben írok. A pénz persze nem a legfontosabb előny. A legnagyobb előny, hogy számos új hallgatót szerezhet a produkciók által, egyrészt közvetlenül, másrészt más lemezlovasok által, akik esetleg támogatják a kiadványt. A kiadó, ha tud róla, hogy egy lemezlovassal áll szemben, biztosíthat (persze önző érdekből) újabb fellépéseket, rádióműsorokat, vagyis ha rövid akarnék lenni, ha a lemezlovas jó zenéket is készít, minden lehetőség adott a profivá váláshoz.

4.FÁZIS : Ebben a fázisban a bevételek már elegendőek ahhoz, hogy teljes állásban foglalkozzon zenével a lemezlovas. Rendszeres fellépési lehetőségei vannak külföldön és itthon is, mondjuk hetente 2-3, melyek közül néha húzónévként szerepelhet a plakáton, van egy hetente jelentkező rádióműsora, melyben exkluzív trekkeket is tud pörgetni más producer/lemezlovasoktól, akik cserében ugyanezt megteszik az ő zenéivel is. Évente csinál mondjuk 3 saját számot és kábé 6 remixet. Véleményem szerint ez az ideális állapot, legalábbis a pártatlan zenerajongó részéről, ugyanis körülbelül ezek azok a számok, amelyek mellett a lemezlovas még minőséget tud produkálni minden téren, mert mindre jut elég idő, és energia. Ez az az állapot, amikor izgalmas és korszerű előadóművésznek számíthat, amikor nincsenek negatív felhangok a tevékenysége mellett. Azonban ennél nagyobb veszélyben művészi szempontból sosem volt, ez az a pillanat amikor ha nem látja be saját korlátait, ha minden igényt ki akar elégíteni, akkor el fog bukni. Nem pénzügyileg persze, mert könnyen lehet, hogy a pénzt vasvillával kell szekérről lelapátolnia az istállóban, annyit fog keresni, de mindez mivel jár? Nézzük, mi van, ha növeli a számokat (tegyük fel, hogy a lehetősége megvan rá) és ezzel együtt a bevételét is, mik a következmények?

Ha a heti fellépéseket számát felviszi 6-7-re akkor nem lesz ideje a produceri munkára. Viszont ezen a szinten már egyszerűen muszáj zenéket kiadni, mi fog tehát történni? Összecsapott, igénytelen fércművekkel fog előállni. Ha az addigi zenéi jók voltak, 1-2 évbe is beletelik, mire a hallgatók végel elpártolnak tőle, addig akár 7-8 trágya zenét és remixet is piacra tud dobni. Más a helyzet persze, ha összeállt már egy producerrel, ebben az esetben simán lehet vállalni a 6-7 vagy több heti fellépést, hiszen a zenék minőségéhez ennek nem lesz köze. Viszont ha ennyi fellépést vállal, lesz elég ideje az új zenék beszerzésére, és értő hallgatására (miközben folyamatosan uatzik is)? Kétséges, nagyon könnyen lehet, hogy szettjeinek minősége romlani fog, kis szerencsével ez is csak hosszú idő múltán fog feltűnni a közönségnek.

Ha a kiadványai számát próbálja megemelni, hasonló nehézségekbe ütközik, mint az imént, vagy a többi dologra nem lesz elég ideje, és ezért azok minősége fog romlani, vagy a zenéi lesznek gyengébbek, ha rövidebb idő alatt dobja össze őket. Koprodukció esetén lehet emelni a kiadványok számát is, erről is majd a produceri résznél fogok írni.

A legelején azt írtam, a pénz, az idő és a siker lehetnek a legfőbb romboló tényezők. Az eddigi példákban a fiktív lemezlovasnak meg kellett találnia a kényes egyensúlyt az idő és a pénz viszonylatában. Ha több pént szeretne keresni, kevesebb ideje lesz valamire, ezáltal ebben a valamiben nem fog tudni minőséget alkotni. Ha több időt szeretne valamire fordítani, ez idő alatt nem tud annyi pénzt "termelni", tehát ebben fog hiányt szenvedni. Nem szóltam viszont még a sikerrről, és annak járulékos vonzatairól.

A sikeres lemezlovastól több fellépést és kiadványt szeretnének látni, melyek buktatóit már kitárgyaltam az előbb, amikor mennyiségi-minőségi szempontokat viszgáltam. A sikerrel együtt viszont jár még néhány dolog - az elvárások és a bukástól való félelem. Mind a két dolog ugyanarra kényszeríti a lemezlovast : sikeres recepten ne változtass! A sikeres lemezlovasok, miután ismertségre, és biztos jövedelemre tettek szert, javarészt rettegnek attól, hogy ismeretlenbe, újba kezdjenek. Meglenne a lehetőségük, hogy neveljék, bátrabb, mélyebb zenék irányába tereljék hallgatóikat , de a hajuk égnek áll attól a gondolattól, hogy elveszítsenek közülük egyet is ezáltal. A kiadók is nyomást gyakorolnak rájuk, hogy az elvárásoknak megfeleljenek - számos kiadó booking ügynökséget is üzemeltet, amelyek a fellépéseket szervezik, tehát ha változtatsz, bukhatod a biztos kiadási és fellépési lehetőségeket - kvázi a biztos pénzed bizonytalanná válik. Ez sajnos azt indukálja, hogy a stílusuk "beragad", nem fogják kellő érzékenységgel követni a műfaji változásokat, és idővel egyszerűen dögunalmas, idejétmúlt lesz, amit játszanak - illetve ők maguk is. Ez ismételten nem jelenti persze azt hogy anyagilag rosszul járnának - mindig vannak a hallgatók közt új belépők, akiknek mint az újszülöttnek, minden vicc új, és ezek az emberek egy ideig bőven kipótolják a fásult és lekopó hallgatókat. Azonban végig hangsúlyozom, hogy elfogulatlan zenehallgatóként próbálok a dolgok mélyére látni, aki semmi másra nem kíváncsi csak érdekes és jó zenére. Elfogult zenehallgatóként pedig azt látom, hogy hihetetlenül kevés lemezlovas képes a hangzását frissen tartani, ennek oka pedig valószínűleg az eddig leírtakban keresendő.

Ez alkalommal ennyi talán elég is lesz gondolatindítónak, várom a kommentekben a reakciókat a gondolataimra.:P Legközelebb hasonló struktúrában a produceri oldalt fogom végigkövetni.