2006. június 17-én a SYMA csarnokban lép fel a világ első számú DJ-je, Paul van Dyk (született: Matthias Paul, 1971). A néhai NDK-ból származó trance-guru 2004-ben három díjat gyűjtött be a Dancestar Awardson (köztük a legjobb nemzetközi DJ-nek járó elismerést is), 2005-ben pedig az angolok közönségkedvence is ő lett a DJ Mag szavazásán. Emellett az amerikai elnökválasztás kampányát is pártolta, elektronikus előadók közül elsőként, hogy az embereket buzdítsa: éljenek demokratikus jogukkal. Ezek után nem meglepő, hogy The Politics Of Dancing címmel indított mixlemezsorozatot, melynek második része 2005 végén jelent meg.
– Ennek az albumnak az első részét 2001-ben adtuk ki, mert arra akartam felhívni az emberek figyelmét, hogy az elektronikus zene ott van, lehet rá partizni és jól érezni magunkat. De ugyanakkor ez egy világméretű közösség, amelyben például felhőtlenül buliznak együtt palesztinok az izraeliekkel. Teljesen mindegy, ki honnan jön, szóval ez politikailag nagyon korrekt üzenet. Persze a szeptember 11-i események óta, vagy amióta Afganisztán és Irak porondon van, az üzenet a következő: az együttéléshez a demokrácia a világon létező legjobb forma. Egy erős demokratikus közösség létrejötte az én szemszögemből azt jelenti, hogy minden egyes embernek tennie kell azért, hogy működjön.
– Elítéled a fegyveres konfliktusokat?
– Igen, de nem azért, mert pacifista vagyok. Mivel Milosevicnél vagy a hozzá hasonló esetekben jó, hogy katonai erőt alkalmaztak, de Irak esetében például teljesen értelmetlen volt a bombázás. A helyzet most sokkal rosszabb ott. Az egész nem arról szólt, hogy a demokráciát elvigyék Irakba; erre ráadásul senki sem kérte őket, az irakiak végképp nem akarták.
– Térjünk át a zenére. Mekkora különbség van a rádióműsorok és a klubfellépéseid között?
– A rádióműsoron keresztül sokkal több információ jut el az emberekhez, egy DJ-szett pedig inkább az óriási energiákról, az erőről szól, ami magával ragad. Szóval más a koncepció, de egy biztos: minden számot nagyon szeretek, amit lejátszok.
– Fellépéseken milyen technikát használsz?
– Elég bonyolult a rendszerem. Két G4-es laptopot használok, amelyek közül az egyiken Sctrach Live fut time code-os CD-kkel szinkronizálva, a másikon pedig Ableton. Ehhez van még két M-Audio kontroller, amelyen keresztül a két program össze van kötve, és csatlakozik egy DSP kártyához, ami egyben Digital Audio Interface (ez esetben analóg audiokimenet – a szerk.) is. Ezekkel a cuccokkal a legőrültebb dolgokra is képes vagyok.
– Milyen új utakat látsz a trance zenében?
– Egy kommunista országban nőttél fel, ahol a klubhelyzet és a zenei élet nagyon hasonlított a magyarra. – Az NDK mentálisan nagyon messze volt Magyarországtól, mindig irigykedtünk a magyarokra, mert ott is kommunizmus volt, de velünk összehasonlítva mégis sokkal nyitottabban gondolkodtak az emberek.
– Voltál már a Balatonon?
– Voltam, de sajnos már nem emlékszem a város nevére. Budapesten is jártam már talán ötször-hatszor, és játszottam a Sziget Fesztiválon is.
– A világ egyik legnagyszerűbb DJ-jeként rengeteget utazol. Vannak azért kedvenc helyeid?
- Persze, otthon a legjobb (nevet). De egyébként nagyon jó dolog ennyi mindent látni, sok embert megismerni. Van két kutyám, és így azokat a helyeket szeretem jobban, ahova őket is magammal vihetem. És ha a feleségem is velem tud jönni, akkor együtt lazítunk valami jó helyen.
www.vandit.com
www.paul-van-dyk.de
(forrás: est.hu)
