Elfsong beszámolója az Ozorafesztről

Ezúttal rendhagyó módon emlékezünk meg az idei Ozorafeszt fontosabb történéseiről. Elfsong testközelből élvezhette a paradicsomi környezetet, s felkérésünkre egy igen részletes beszámolóra is vállalkozott.

"Megkésve bár, de pár szóban az idei Ozorafesztről...
Kezdeném mindjárt azzal, hogy mi a kis csapatunkkal most voltunk másodjára Ozorán, így semmiképpen nem szabad minket régi motorosnak tekinteni, hiszen még épp csak, hogy belekóstoltunk a jóba. Ám azt már két alkalom után is bátran kijelenthetem, hogy a bejáratnál kirakott, a fesztiválozókat "Welcome to Paradise" felirattal fogadó tábla egyáltalán nem túlzás.

A zenei felhozatal például idén is elég konkrét volt. Ace Ventura, Atmos, Protoculture, Sensient...hogy csak pár kedvencemet említsem a mainstage-ről. Ami viszont igazán ütősre sikeredett, az chillout stage idei programja. Gyakorlatilag szinte az egész Ultimae szerepeltette magát, aki ismeri ezt a kiadót, az tudja, miről beszélek. Aes Dana, CBL, Cell, Asura, Solar Fields, Sync24? Ilyeneket hol lehet még Magyarországon hallani? Mármint így, együtt...naugye!
Néha az ember azt sem tudja, hova menjen, melyik fellépőt melyik másiknak a rovására hallgassa, de a bőség ilyesfajta zavara legyen az ember legnagyobb baja! Egyedüli nagy szívfájdalmam, - amiről viszont a szervezők egyáltalán nem tehetnek - hogy idén nem volt Vibrasphere, azonban sajnos jövőre, és azután sem lesz, mivel a srácok lezárták ezt a közös projectjüket. Ami nagy kár, mert amit csináltak, abban ott voltak a világelsők közt. Emlékeztetőül itt egy rövid videó a 2010-es Ozorafesztről.



Az egyes fellépők játékát egyébként nem részletezném, mert csak feleslegesen tépném a számat. Mindenki odatette magát rendesen, úgyhogy a mainstage-en volt megőrülés és tombolás, csak azért, hogy utána a chill-ben transzba lehessen esni. Természetesen azt tudni kell Ozoráról, hogy éjszaka azért elég rendesen fel tud szökni a BPM mutató, de nincs is ezzel semmi gond: aki szereti, az meghallgatja, aki meg inkább olyan, mint mi, az ilyenkor nyugovóra vonul. Hiába, a másnapot is bírni kell valahogy! :)
Amúgy sok ismerős zene volt tavalyról, de olyan muzsikákról beszélünk, melyeket sosem lehet elégszer hallani, úgyhogy ez inkább előny, mint hátrány.

Ha már itt tartunk, egy apró negatívum azért mégis csak akad. Lehet, hogy csak nekünk tűnt fel, de mintha idén kicsit harmatos lett volna a chillout stage-en a hangosítás. Nem mondom, hogy halk volt, de nem volt az igazi, főleg a középmagas és magas tartományokban. Cserébe a mainstage továbbra is állati módon szól, egyszerűen hátborzongató, ahogy a völgy túloldaláról megszorítja az ember gyomrát a basszus. Na, persze ehhez olyan zenék is kellenek! :)

Így tehát zenei oldalról már tudjuk, hogy hibátlan a dolog. A fesztiválozás - számomra - második legfontosabb eleme pedig a hely, és a társaság.
Nos, a helyszín továbbra is tökéletesen megfelel a célnak. A természet lágy ölén vagy, körbenézel, minden egyszerű, de nagyszerű, semmi sallang, de jól átlátható, megfelelő akusztikával bír és kellően tágas is. Idén talán egy kicsit szűkösebben érezhettük magunkat, ha jól tudom ez azért (is) van így, mert a kétévente megrendezésre kerülő portugál Boom fesztivál idén pont elmaradt, és ilyenkor Ozorára is többen érkeznek. Azért a hering fogalmától még így is nagyon-nagyon messze állt a helyzet, de nem voltunk kevesen, az egyszer biztos.
Maga a két party helyszín egyébként remek dizájnt kapott idén is, a mainstage gyönyörű lett a sejtelmes fényekkel és a kivetítővel. A chill sátor (mondjuk ez elég gyenge kifejezés rá) szintén nagyon hangulatos lett, bár szerintem innen hiányoztak a projektorok, és egyéb vizuális effektek. Szépnek tényleg szép volt, csak kicsit kevés, legalábbis mi annak éreztük.





A társaságról meg annyit, hogy elég vegyesre sikeredett, sok volt a partizók közt a külföldi, de mindenki tudott kulturáltan és civilizáltan szórakozni. Ozorán nem fogsz látni kigyúrt kopaszokat a sarokban, "barátnőivel" a térdén ücsörögni, ahogy derékig érő, szőke hajú, rózsaszín D&G pólós alfahímeket sem. Itt nincsenek kötekedős orkok, sem 15 éves, falkába verődött partihuszárok.
Az emberek ide nem magukat mutogatni jönnek, és ha néha mégis találkozol egy tetőtől talpig tündérnek vagy éppen banánnak öltözött figurával, gyorsan rájössz, hogy ez sokkal inkább poén, mintsem feltűnési viszketegség (bár az tény, hogy a banánjelmez alatt szerintem eléggé forró lehetett a helyzet a délutáni csapatásban).
Aranyos egyébként a sok fülvédős kisbaba, meg a kutyák, bár utóbbiak nem tudom, hogyan viselik el a hangzavart a mainstage hatalmas hangfalaitól alig 100 méterre.

Röviden a vendéglátó részlegről. A többi hazai fesztivál áraival én nem nagyon vagyok képben, de gondolom Ozora valahol a középmezőnyben mozoghat e téren. Mindenesetre ahogy sok más területen is, itt is megmutatkozik a naturalizmus: rengeteg a vegetáriánus étel, meg a különféle természetes ajzószerekkel megspékelt energialabda és miegymás. Ruházkodni is lehet, ha valaki esetleg öltönyben jött el, gyorsan talál magának bőrnacit, mokasszint és egy nagy dísztollat a hajába, de ékszerből sincs hiány. Az árusok többnyire kedvesek, és készségesek, de ennél többet a témáról nem is nagyon tudok elmondani, ugyanis nem vásárolni, hanem bulizni érkeztünk, vagy mifene.

Érkezésről jut eszembe. Az első este hatalmas sor volt, jó, mondjuk ez relatív, de kellett volna legalább egy másfél óra, hogy bejussunk, így úgy döntöttünk, hogy irány vissza a szállásra. Másnap délelőtt pedig már egyáltalán nem volt sor, így várakoznunk sem kellett. Ez egyébként tavaly is pontosan ugyanígy volt, tehát a tanulság: ha első este be akarsz jutni, és nem vagy a türelem bajnoka, érkezz korán. Vagy érkezz inkább a második nap délelőtt.
Persze vannak itt nulladik meg még az előtti napok is, sokan már 2-3 nappal a nyitóbuli előtt beköltöznek.
Mi magunk azért kényes városi ficsúrok vagyunk, így a fesztiváltól 25 km-re egy kisvárosban szálltunk meg. Talán úgy lenne igazi a fesztiválozás, ha ott sátraznánk, annak minden velejárójával együtt, de azt hiszem nekünk ez csak rontana az élményen. Azért valljuk be, nem rossz dolog egy átbulizott nap után egy rendes meleg fürdő, és egy tiszta, puha ágy. Meg egy kis csend :)

A parkolás amúgy egy kicsit kaotikus, hiszen többnyire hegyen-völgyön kell megoldani, de eddig még mindig sikerült letenni valahova a négykerekűt. Külön piros pont a biztonságiaknak azért, hogy amikor rossz helyre álltunk, nem vérben forgó szemekkel és habzó szájjal fogadtak, hanem kitettek a szélvédőre egy üzenetet, amelyben biztosítottak mélységes szimpátiájukról, és udvariasan megkértek, hogy parkoljunk máshol.
A biztonsági szolgálatról amúgy sem tudok egy rossz szót szólni, igaz, szerintem nem is nagyon akad sok dolguk. Néha mászkálnak a tömegben, nézelődnek, de nem láttam még egyszer sem olyat, hogy valakit erőszakkal kellett volna helyre tenni. Természetesen a mentők és a tűzoltók is tiszteletüket tették a rendezvényen, de utóbbiak is inkább a közönséget oltották, mintsem a tüzet :)



Nehéz egyébként leírni, hogy mi minden történt a röpke egy hét alatt tulajdonképpen. Az idő - mint mindig, amikor az ember jól érzi magát - nagyon gyorsan elrepült, főleg, hogy sajnos volt egy nap amikor az időjárás is elég rosszra fordult, és sokat esett. Igyekeztünk minél több fellépőt meghallgatni, aztán persze ez általában nem jön össze, hiszen a szervezők a sűrű beosztás miatt kénytelenek néhány előadót lehetetlen időpontokba is betenni (kinek mi a lehetetlen, persze). Zárójelben megjegyzem, én már akkor is maximálisan elégedett vagyok, ha sikerül meglesni Ace Venturát és a Carbon Based Lifeforms-os srácokat munka közben :)
Összességében, remekül éreztük magunkat. Volt, amikor úgy voltunk vele, hogy jobb a tavalyinál, volt amikor fordítva, aztán végül meg is egyeztünk abban, hogy nagyjából ugyanazt a színvonalat hozta, Mivel mi még csak most voltunk másodjára, tartottunk egy kicsit tőle, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy előző alkalommal kifogtunk egy nagyon jó "évet", és amúgy nem mindig ilyen, de szerencsére ettől most már nem kell tartanunk. Azt meg mindezek után gondolom mondanom sem kell, hogy jövőre augusztus elején merrefelé vesszük az útirányt...

Egy szó, mint száz: az Ozora Fesztivál egy igen ritka jelenség kis hazánkban. Egy olyan rendezvény amit még nem, vagy csak kevéssé ért el a mainstream szele. Egy olyan parti, ahol a fellépők nem kell, hogy egyszerű, emészthető zenét játsszanak, mert a közönség sem igényli azt. Egy olyan hely, ahol másodlagosak a külsőségek és az anyagiak, ahol sem neked, sem másoknak nem kell szerepet játszaniuk. Egy olyan érték, amit mindenképpen meg kell őrizni, mert példát lehet vele mutatni. Egyszóval egy olyan fesztivál, amelyre érdemes ellátogatni :)

U.i.: Azt pedig engedjétek meg, hogy egy chill out trekkel kedveskedjek nektek e rövid kis beszámoló mellé. A chillout stage-en eltöltött rengeteg idő alatt elég rendes adag ihletet sikerült begyűjtenem, s ezeket a benyomásokat egy kis szösszenet formájában hangokba öltöttem. A nóta ingyenesen letölthető a SoundCloud profilomról, de ne legyetek restek ti is megosztani chillout-kedvelő ismerőseitekkel :) Üdv, Elfsong"



Zárásként pedig álljon itt Elfsong legutóbb - egészen pontosan augusztus 26-án, a Statement! Records gondozásában megjelent remixe, amit Ruben De Ronde 'Timide'-jéhez készített. Vigyázat, nagyon komoly darab lett!