James Lavelle: az UNKLE és a Mo'Wax sztori / The Man From Mo'Wax filmajánló

 A 2016-os 'The Man from Mo'Wax' egészen véletlenül került a látószögembe. A Media Markt-ban sikerült beszereznem a filmzene dupla vinyl változatát potom 1000! forintért 2019-ben. Mondhatni nem lehetett nagy kasza a kiadvány, ha a legendás, James Lavelle által gründolt Mo'Wax kiadó kiemelkedő darabjait magába sűrítő kék és piros színű bakelitért csak ennyit kértek el (vagy valaki csúnyán benézte az árazást, vagy stílusidegenként értéktelenítette el ezt az egyébként remek szelekciót).
Ironikusan valahol ez a nyitó rövid történet kicsit egybecseng a dokumentumfilm végignézését követő szájízünkkel. Na, de ne szaladjunk ennyire!
Egyszóval James Lavelle-nél nagyon fiatalon csöngetett be a zene szeretete, s egy idő után már nem is igazán érdekelte semmi más, mint a haverokkal lógni, break és hip hop lemezeket hallgatni, majd az éves zsebpénzkvótája terhére vásárolt felszerelésen gyakorolva eljutni egy olyan technikai szintre, amivel már prezentálhatta folyamatosan gyarapodó lemezgyűjteményét a nagyközönség számára. Egyre több embert ismert meg, akik szintén a zene megszállottjai voltak és összeállt a kép számára, saját kiadót szeretne alapítani. Ez lett a Mo'Wax, ami 1992-ben (18 éves volt ekkor!) startolt el és rövid idő alatt a melankólikus, vaskos törtekre, füstös hangulati képekre, jazz, hip hop és funk elemekre épülő stílusirányzat, a trip hop zászlóshajója lett.
Megfordult itt többek között Dj Krush, Attica Blues, La Funk Mob, Blackalicious, Dj Shadow és Luke Vibert is. 
A film egyik fordulópontja mindenképp James és Josh aka Dj Shadow találkozása. Shadow előszeretettel molesztált ősrégi lemezeket hangminták után kutatva, ő lett a kiadó legjobban futtatott előadója, zenei alappillére. A mintatúrás csúcspéldáját az 'Entroducing' LP-je jelentette, ami hihetelen eladási számokat produkált. Ekkoriban kezdtek bele az UNKLE projektbe is Lavelle-lel, közös LP-jüknek a 'Psyence Fiction'-nek óriási médiakampányt szerveztek, viszont a lemez nem lett akkora dobás, mint az 'Entroducing' volt. Igaz még a Top Of The Pops is összejött a srácoknak, bár abban az ominózus 3 percben minden Shadow arcára volt írva, hogy mennyire kivánja az UNKLE körüli felhajtást.
Történt ugyanis, hogy James egyre nagyobbakat álmodott, hogy kivel és hogyan szeretne kollaborálni, míg a zenei kivitelezés teljesen Josh-ra maradt, akinek egyrebb frusztrálóbb lett a csendestárs szerep és Lavelle basáskodó mentalitása, így a kilépés mellett döntött.
Az UNKLE ettől függetlenül ment tovább, a mai napig élő projekt, rengeteg tagcsere után James jelenti az állandóságot a csapatban.
Innen azonban valahogy leszálló ágba került Lavelle magasan ragyogó csillaga, 2002-ben a Mo'Wax kénytelen volt lehúzni a rolót, a kieső idejében dj-ként járta a világot, készített pár Global Underground mixet, de a sok utazás tönkretette kapcsolatát feleségével, válás lett a vége. Zeneileg próbálkozott magát egyre jobban belevonni az UNKLE-be (énekelt is!), több kevesebb sikerrel, de ellentmondást nem tűrő személyisége egy idő után a legstabilabb barátait is kikezdte.
A film háromnegyedénél már egy az egyben sajnálja az ember James-t, aki elvált, a kiadója semmivé lett, hatalmas adósságot halmozott fel és a zenén kivül semmi másban nem tudott kiemelkedőtt nyújtani.
Aztán 2014-ben kapott egy újabb lehetőséget a sorstól, hogy ő legyen a Meltdown fesztivál zenei direktora, s ha már ott volt egy ütős line up-ot hozott össze, amolyan Mo'Wax reunited-et. Még a régi barát Shadow is eljött örömzenélni a fesztiválra. Ezzel a pozitív felhanggal záródik a film, egyben tipikus tanmesét kapunk: hirtelen felemelkedés, lassú, de programozott bukás, majd a második esély, amit főhősünk természetesen megkap.
Matthew Jones rendező és csapata közel 700 órányi korábban nem látott privát felvételből vágta össze a filmet, ami felér egy időutazással. Mindenképp ajánlom megtekintésre!