2010. augusztus 6., péntek

On A Deeper Level: egy igazán atmoszférikus album

2009-ben elég sok minőségi trance album jelent meg a szcénán belül, és bár manapság egyre kevesebb trance zenét hallgatok, de azt azért megfogadtam, hogyha lesz vagy van olyan kiadvány amiről érdemes beszámolnom, akkor arról itt a Deep Zone blogon nem habozok írni. Nos, az történt, hogy pár hónappal ezelőtt az egyik videómegosztón beleakadtam egy Blufeld nevezetű előadó zenéibe, akinek a nevéből ítélve arra gondoltam, hogy biztos chill out zenéket szerez. Hát nagyot nem tévedtem, ugyanis a stílus amit Blufeld zeneileg képvisel nagyon közel áll a chill out hangzáshoz, pontosabban kifejtve igazi, lélekemelő, szép, dallamos, atmoszférikus trance zenéket szerez. Az On A Deeper Level Album Video Preview -jét ( Part 1 / Part 2 ) amikor elsőre végighallgattam, annyira megtetszett, hogy nyomban beleszerettem a Blufeld féle hangzásba! El is határoztam, hogy utánanézek ennek az előadónak, hogy milyen más szerzeményei vannak. Találtam is, méghozzá nem is keveset (saját számok, remixek). Ezeket szépen, türelmesen leteszteltem, és nem csalódtam. Blufeld zenéi egy szürrealisztikus világba kalauzolnak minket, ahol szinte a dallamok tartják életben az embert. Fantasztikus hangulatú számok ezek. Valódi progresszív trance őrület amit ez a fickó művel. És bár a mművek többsége nagyon hasonló, mégsem lehet egy az egyben rájuk sütni, hogy unalmasak. Mindegyik egy kicsit más, eltérő hangszerelésű. Az On A Deeper Level-en is nagy a számok közti hasonlóság. Mintha egy EP-t hallgatnánk, és egy szám 14 féle verzióban szerepelne. De hát ezen ne csodálkozzunk, hiszen egy előadó alkotta mindegyiket. De ha például meghallgatjuk Blufeld 'Progmospherica Sessions' -ét, akkor kétkedésünk egyből alábbhagy (nem olyan kaptafa pali Ő, mint ahogy azt hisszük). Végignézzük a műsorában játszott zenéket és csak ámulunk-bámulunk! Nagyszerű amit csinál. Szinte mindegyik mixébe belerak egy-egy saját szerzeményt. Csupa olyan zenéket játszik amikre érdemes odafigyelni. De visszatérve az albumhoz. Igazából nem találok szavakat, rám nagyon nagy hatással volt. Még hosszú hónapok távlatában sem tudom kiverni a fejemből azokat a dallamokat, amiket első hallottam. Ezek a zenék valahol az ambient és a trance stílus határán mozognak. Egyikről sem tudok objektíven nyilatkozni, ezeket a számokat hallani kell!
Aki nézte régebben az x-aktákat az ismeri annak főcímdalát, na arra hasonlít a hangulat és az albumon található zenék dallamvilága. Nálam 10/10 az album, egy az egyben telitalálat.

Blufeld - On A Deeper Level

Label
: Bonzai Trance Progressive
Katalógus szám:
BPCD-2009-001
Ország: Belgium
Megjelent: 2009. december 15.
Stílus:
Progressive Trance, Ambient
Producer: Blufeld


Tracklist:
1. Aimless People (Intro)
2. Moonbeams Kiss The Sea
3. Glow
4. Monoceros
5. So Into You
6. Air Of Doubt
7. On A Deeper Level
8. Metrobot
9. Wishful Thinking
10. Distant Memory
11. Their World
12. Breathing Together
13. Always With Me
14. For The Fallen

Preview / Play

Binary Finary, egy új évtized hajnalán

1998-ban a brit trance egyik igazi club klasszikusai közt tartjuk számon a Binary Finary-t. Fáradhatatlanul remixelnek és azonnal felismerhetőek zenéjükről, népszerűségük pedig töretlen. Az ember felelősséggel tartozik a dalaiért, Matt Laws és Stuart Matheson pedig továbbra is euforikus, erőtől duzzadó felvételeket és remixeket készít, emellett kiadójukat is ápolják.

A Binary Finary most trióvá bővült Sasha Vatoff-al és az Ausztrália orientált Matheson egy live show-ra készül Sasha-val. Mialatt Laws külföldön tevékenykedik a live set a Sensation White új évi parijára költözött. Most azonban visszatér Melbourne-be a Neon Circus-ba, National Institute of Trance, hol tyDi is fellép aki 1998-ban mutatkozott be.
Most Matheson-al olvashattok egy interjút a Binary Finary 2010-es évéről.

— Utoljára a Sensation White NYE Melbourne-ben láthattunk benneteket. Emlékezetes éjszaka volt számotokra?
— „Nagyon is. Nagyon sok kreatív munka állt a live show mögött, és jó volt ismét színpadon állni. Már egy ideje nem volt rá módunk. Hihetetlen volt a tömegtől kapott rengeteg pozitív visszajelzés.”

— Azóta volt valamilyen fejlemény?
— „Igen, új track-ek kerültek remixelésre, új Binary Finary felvételeket és elemeket kevertünk a mixhez. Most két touchsreen JazzMutant Lemurs-t használunk amit mi magunk csináltunk hogy az elképzeléseinket megvalósíthassuk. És még több fejlesztésre készülünk.”

— Van olyan elektronikus live fellépő aki inspirált benneteket a show fejlesztésében?
— „Nem nagyon. Már hosszú ideje terveztük hogyan is menjen le egy ilyen live performance, már 2004 óta. Leültünk és el kezdtünk beszélgetni hogy milyen irányba is szeretnénk elindulni, milyen effektet vegyünk alapul. Természetesen megnéztünk felvételeket az Orbital-tól, a The Prodigy-től, amik érdekesek és lenyűgözőek voltak és adtak némi plusz lökést a további fejlődéshez.”

— Szóval a Binary Finary most három tagúvá bővült. Hogyan van ez hatással a felvételek készítésére? Ez egy fajta nyomon követése a The Lost Tracks-nek?
— „Maga a termelés könnyű, mint egy fájlt feltölteni az internetre. Tényleg nincs hatással a munkamenetre, sőt bizonyos módon még segít is. Nincsenek érvek a stúdióban, senki nem domborít a számítógép mögött és így tovább. Igen, egy nyomon követése lesz ez az album a korábbinak, és sok új dallal készülünk, de nem hosszú, elveszett dalokkal. Nagyon izgatottak vagyunk és imádunk dolgozni rajt.”

— Jó néhány „kipofozása” volt az 1998-as évnek, még mindig izgalmas nézni ahogy egyre tovább fejlődnek ezek a klasszikusnak számító dalok?
— „Igen, mindig izgalmas látni hogy mások hogyan értelmezik a dalainkat. Valóban csodálatos hallani néhány nagyszerű remixet amiket mi hoztunk össze és Armada, ezzel naprakésszé varázsolva a felvételeket.”

— Egy klasszikus set-be vagytok zárva a Neon Circus-ban. Kaphatunk néhány infót arról, hogy lesznek e klasszikus felvételek is?
— „Nos, ez titok. Nem dj-zünk. Eldöntöttük hogy kicseréljük a deckeket a live show-nk bemutatására. Van néhány remixünk a klasszikusokból, mint ahogy a live show-nkról is. Azt hiszem ki kell várnotok mit is fogunk játszani majd a repertoárunkból. Amilyen rugalmas a felszerelésünk, úgy az utolsó pillanatban dönthetjük el mit is halljon a nagyérdemű.”

— tyDi a közelmúltban készített egy Binary Finary remixet Dennis Shepard-al. Tervben van a közös munka a fiatal tehetséggel a Neon Circus-ban?
— „Igen, ez egy nagyszerű remix lett. Abszolút tervben van egy közös fellépés vele, és hogy vegyen nekem egy sört vagy kettőt.:)”

— Az Armada Music még mindig összhangban van a duótokkal?
— „Igen, most tervezünk re-release-t 1998. április 19-ről. Szerencsések vagyunk hogy az Armada még mindig hisz a dalban, és azt hiszem nagyon jó helye van náluk.”

— A trance-en belül mik inspirálnak benneteket jelen pillanatban? Szerinted van valamilyen vissza vissza térés a klasszikus elemekhez?
— „Mindig igyekszünk olyan dalokat írni amiket szívesen hallunk klubon kívül is. Rengeteg helyről gyűjtünk inspirációt, előadóktól, vagy kutyasétáltatásból, vagy csak egy szombat délutánból. Egy furcsán hangozhat, de ami működik az működik.”

(Forrás: onemusic.hu)

Discogs
MySpace

2010. augusztus 4., szerda

People Can Fly Episode 4

Negyedik epizódjával jelentkezik a 'People Can Fly'. Gondolom sokakat furdalt már a kíváncsiság, hogy az elmúlt két hétben a prog/psy/goa stílus mely szegmensét szedtük egyenként csokorba. Nos jómagam ismét az első órában visszatértem az atmoszférikus darabokhoz. Az első két zene kvázi ismeretlen előadótól érkezik, egy bennük a közös, hogy a 'Nimbus' és a 'Spacelord' hihetetlenül dallamos és progresszív. A továbbiakban is a bizsergető szintifutamokon van a hangsúly. Az első igazi megugrást Indepth 'Everything I Know' Atmos remixe jelenti szeletelős basszusával, szigorúan kimért hangjaival. aztán szépen visszatérünk a nyugisabb muzsikákhoz, Vibrasphere 'Floating free'-je totális elszállásával az egyveleg legerősebb darabja, amit nem mellesleg igencsak nehéz volt épkézláb helyre beilleszteni. Zárásnak Zyce és Flegma 'Japan'-ja marad, ami karakteres baseline-jával alaposan megdolgozza a sound system-ünket. Ezen a ponton veszi át a gyeplőt Attish, aki a tőle megszokott módon, a rafkós, csavarós, pumpálósabb alkotásokat részesítette előnyben.
Igen, Greyloop barátom jól beszél, mert a 2. óra csakugyan a gyorsabb, rafináltabb psy zenéket veszi górcső alá. Nyitózenének egyik kedvenc producerem Silicon Sound zenéjét választottam. A Hyperion nem csak szép, de egyben galaktikus alkotás is. A következő számban egy éteri női hang zendít rá, nem kevés goa gyönyört okozva az embernek. A harmadik zene érkeztével egy kis turpisságot vittem a mixbe. A váltást nem éppen a szokásos "ritmusképlet" alapján oldottam meg. Gameboy 'Psychedelic Experience' -szével felülünk egy kicsit a psy vonatra, és kb 140-es tempóval robogunk a következő állomásig, ahol átszállunk egy másik vonatra, ahol GMS & Domestic a masiniszta. A hatodik nóta az Xpd5 már egyszer szerepelt az egyik PCF epizódban, de annyira megtetszett, hogy jelen mixben is helyet biztosítottam neki. Master Of Disaster többféle szempontból is érdekes lehet. Az egyik a tiki-takizós "effekthang", a másik pedig az üvöltözős férfi vokál! 10/10-es zene. A 8-as és kilences számmal száguldunk tovább, egészen a 10.- vagyis a zárózenéig. Son Kite 'Catch' -e nagyon underworld szám.....

Attish & Greyloop presents People Can Fly Episode 004

Katalógus szám: PCF 004
Megjelent: 2010. augusztus 4.
Stílus: progressive house, psy trance, goa trance
DJ mix: Attish, Greyloop

Tracklist:

1st hour by Greyloop
1. Multiphase - Nimbus [Iono Music]
2. Vaishiyas - Spacelord (Float Remix) [Spin Twist Records]
3. MUTE - Mechanism (Egorythmia Remix) [Iono Music]
4. Motion Drive - Atoms [Iono Music]
5. Fehja - La Sincronicidad [Uxmal Records]
6. Fatali - Deep (Lish Remix) [Fatali Music]
7. Indepth - Everyone I Know (Atmos Remix) [Spiral Trax]
8. Liquid Soul - Lost Gravity [Iboga Records]
9. Vibrasphere - Floating Free (Odiseo Rmx) [Tribal Vision]
10. Zyce & Flegma - Japan [Occulta Records]

2nd Hour - Mixed by Attish
1. Silicon Sound feat Dj Psychotrop – Hyperion [Neurobiotic Records]
2. Quantum feat Keren Porat – Janata Express [Trancelucent Productions]
3. Gameboy – Psychedelic Experience [Solar Tech Records]
4. GMS & Domestic - 3rd Try Lucky (Origional Mix) [Wired Music]
5. Prosper - Tired Of The Future (Species Remix) [Ultra Groove Records]
6. Sangeet – Xpd5 [Yellow Sunshine Explosion]
7. Yahel – Master Of Disaster [Phonokol]
8. Silver Surfers - Chemical Structures [Nano Records]
9. Techtonic With E-Jekt & Paul Taylor - Just For Kicks [Revolve Records]
10. Son Kite - Catch [Iboga Records]

Deep Forest 2: Prog-psy-tribal túra Attish-sal

Nem győzzük hangoztatni elégszer, hogy a saját produktumunkról nehéz írni, sokszor tovább tart a firkantás, mint összerakni egy mixet. Attish már régebben elkészült a 'Deep Forest' második részével, csak valahogy a bemutató szöveggel volt meglőve, éppen ezért jómagam vállaltam magamra ezt a feladatot. Az inspiráció merítéshez meghallgattam legalább kétszer a mixet, ami szerintem zseniálisra sikeredett. Éppen ezért is éreztem fontosnak, hogy a 'Deep Forest (Adventure 2)' minél hamarabb eljusson az olvasokhoz.
A nyitó Miika Kuisma zene rendesen pályára állít bennünket, mintha egy sötét erdő legmélyén botorkálnánk, s szívnánk magunkba a természet illatát. Olyan remek, dark prog darabokat kapunk ('Stamina', 'Oxygene', 'Skintrade'), amelyek megtartják eme érzésünket. A mix félidejében a kultikus Dirty Vegas féle 'Days go by' jelenti a barangolás közbeni szusszanást, ezután újult erővel folytatjuk az utazásunkat. Olyan muzsikák kerülnek terítékre (örömteli, hogy a Bonzai label a minőségi arcát mutatja), amit nem hallani minden utcasarkon. Különleges atmoszféra kísér bennünket, melyben tökéletesen elegyednek a progressive house, tribal, psy és goa elemei. Aki szereti a gondolkodtatós, hatásvadász elemektől mentes szetteket az feltétlen csapjon le a 'Deep Forest' második részére.

Zone Promotion - Deep Forest (Adventure 2)

Label: Zone Promotion
Katalógus szám: ZP 021
Megjelent: 2010. augusztus 4.
Stílus: Progressive house, Psy, Tribal
DJ mix: Attish

Tracklist:
1. Miika Kuisma – Trying My New Wings (Intro) [ZYX Music]
2. The Dark Soul Project – Stamina [Mistique Music]
3. John ’00’ Fleming and The Digital Blonde – Oxygene (Miika Kuisma Remix) [JOOF]
4. Atmos – Skintrade [Spiral Trax]
5. Dirty Vegas - Days Go By (Instrumental Dub) [Credence]
6. Thorin – Pure Tribal (Dax Wadley Remix) [Bonzai]
7. dPen – I Need You (Kintar Remix) [Bonzai]
8. Deep Mariano - Abeha Acute (Original Mix) [Acute Recordings]
9. Kay-D – Beautiful Stranger [Mistique Music]
10. Airwave feat Ludovic Meyer – Batignolles Blues (Substara Remix) [Bonzai]

2010. augusztus 2., hétfő

Talla 2XLC @ Kay Cee Presents Techno Club Vol. 10

Az ezredforduló derekán sok kritikus adott hangot abbéli nemtetszésének, hogy a trance egyre inkább elmegy a slágeres zenék irányba, és hogy ez a műfajra nézve romboló hatással van! Valóban volt némi igazság ebben, mert történt ugyanis hogy egy Out Of The Blue című szám annyira giga mega sláger lett, hogy inspiráló hatása révén szinte "minden" EDM producer elkezdett trance zenéket összepakolászni. Nos, mint tudjuk ez bizony nem jó előjel szokott lenni, főleg ha kezdetét veszi egyfajta "másolgatás". De szerencsére a kritikusok visszhangjával ellentétesen a "másolgatós" korszaknak szépen lassan befellegzett, és nem egészen egy évre rá újból szárnyalásba kezdett a trance. A valósághoz persze az is hozzátartozik, hogy azon előadók akik a millennium előtt és után is nagy zenéket alkottak igazán sosem engedték a műfajt elsivatagosodni (lásd: Tiesto, Ferry Corsten, Benno De Goeij, Paul van Dyk, Armin, Lange, stb..). Így történt ez esetünkben is a germán Talla 2XLC -nél, aki Techno Club című mix lemezeivel egyre több EDM fanatikust nyert meg magának az igaz ügy érdekében. A Techno Club Vol. 10. mérföldkőnek számított a sorozaton belül. Az előző részek ugyan nagyon jól sikerültek, de a 10-es korongok mindent vittek. Már eleve az egyes diszk kezdőzenéje is sok embernél kiverte a biztosítékot. Lange 'Follow Me' -je az egyik legtöbbet játszott szám volt ez időtájt és itt az albumon, mint nyitózene parádésan kezdi meg a mixet. A sort a No Signs Of Life folytatja, ami ügyebár Talla 2XLC saját szerzeménye. E zene is bitang nagyot szól. De RedWing 'Dreamworld' -je szintén kiemelkedő darab. E szám producerei között többek között ott találjuk azt a Ralph Fritsch-et aki tagja a későbbiekben megalakuló Black Pearl formációnak! Sean Dexter vs De la Ray számát a Voyage -t se sokan ismerik, pedig állítom hogy Dexter legnagyobb zenéje. Van Gott 'World Of Love' -ja nagyon nagy szállás. Delerium - Silence Tiesto remixében a műfaj alapkövének számít, és egyben az egyik fontos csúcspontja is az ezredforduló utáni időszaknak (te jó ég ha nem lett volna ez a szám ebben a remixben, mennyivel szegényebbek lennénk!).
A második cd -t Talla honfitársa Kay Cee mixelte össze. John Johnson Impactja hatalmas nagy kezdés, főleg hogy Van Bellen remixében szól! Aztán egy baró átkeveréssel belecsapunk Miller-ék Colours című ópuszába. Nagyon nagy ez a szám, tiszta dream feelingje van tőle az embernek. Kamaya Painters klasszikusa a Far From Over elég különös remixben szól (Matthias Wunderlich alias Wavestate Remixében máshol még egyszer sem hallottam). Emanuel Top 'Acid Phase' szerintem mindenki kedvence. Nincs is mit szépíteni rajta, király szám. Kicsit deep, kicsit dark, kicsit acid... stb stb stb. Az Escpace 2 is über nagy zene. Kay Cee legnagyobb zenéje! Jay & Jayne kissé elektrós szám, de pont ez benne az egyedi, na meg a női vokál. Southside Spinners 'Luvstuck' szerzeménye elég egyedi. Mint egy trance opera, olyan hangszerelésű. Pitcher: Stephan Bodzin & Oliver Huntemann, vagyis Kay Cee! A Strike zongoraszólója nagyon odaver. Transa-ék Astrodawn-ja a technos korszakot juttatja eszünkbe. Nagy bravúr volt belerakni a mixbe! Stephan Bodzin alias Condor száma a You Can (Kiss My ...) nekem anno nagy kedvencem volt (és még most is az). A Year Of The Dragon azaz a sárkány éve című szám is nagyon adja az ívet. Tazka Carlo Resoort és Piet Bervoets -et takarja. Carlo a 4 Strings frontemebereként-, míg Piet a Rank 1 projekt tagjaként vált ismerté. A mix utsó két száma már inkább csak levezetés, de mind a kettő mesteri!
Összegezve a mixeket. Az első mix nagyon jól sikerült 9/10, a második mix viszont telitalálat, úgy hogy 10/10-et adok neki.

Talla 2XLC @ Kay Cee - Techno Club Vol. 10

Label: Dance Division
Katalógus szám: DAD 498925 2

Ország: Németország

Megjelent: 2000

Stílus: Trance, Progressive Trance

Dj Mix: Talla 2XLC & Kay Cee


Cd1 - Mixed by Talla 2XLC
1. Lange - Follow Me
2. Thierry Bones - Lightstorm
3. Bliss - Bliss
4. Chapter & Page - Revelation
5. Gate 1 - The Flight
6. Airfire Feat. Talla 2XLC - No Signs Of Life (The Anthem)
7. Odessa - Explorer
8. Stefano Libelle - Fifty-One
9. Midiman vs. Foggy - This Is How My Drummer Drums
10. M.Y.T.C.H. - It's A New Day
11. RedWing - Dreamworld
12. Sean Dexter vs. De La Ray - Voyage
13. Van Gott - World Of Love
14. Delerium - Silence (DJ Tiësto In Search Of Sunrise Mix)

Cd2 - Mixed by Kay Cee
1. John Johnson - Impact (Van Bellen Remix)
2. Miller & Floyd - Colours
3. Kamaya Painters - Far From Over (Wavestate Remix)
4. Emmanuel Top - Acid Phase
5. Kay Cee - Escape 2
6. La Rissa - Jay & Jayne
7. Southside Spinners - Luvstruck 2000 (Marco V. & Benjamin Remix)
8. Pitcher - Strike!
9. Transa - Astro Dawn
10. Condor - You Can (Kiss My ...)
11. Bogart & Gable - Year Of The Dragon
12. Tazka - Your Eyes
13. Huntemann - Phreaks
14. Humate - Choose Life

Derek Howell: a titokzatos amerikai progressive hős

Számtalan olyan producer ténykedik az elektronikus szcénában, akiről munkáin túl nem tudni szinte semmit. Ugyanez a helyzet az amerikai Derek Howell-lel is, aki az elmúlt 5 évben számtalan minőségi zenével látta el a lemezlovasokat és a közönséget, viszont magáról Derek-ről a magánemberrről semmit sem tudunk. Munkáját világszerte elismerik, így nem csoda, hogy a GU-nál és a Bedrock-nál is jöttek ki produkciói. A Musicforever.hu 2007-ben készített vele interjút, amiből minden eddigi kérdésünkre választ kaphatunk.

— Mikor információkat szeretne megtudni rólad az ember, nincs könnyű helyzetben, szinte alig akad használható tudnivaló rólad. Kérlek, mesélj kicsit magadról az olvasóknak!
— Sziasztok, Derek vagyok. Már 5 éve foglalatoskodom zeneírással, és rendkívül élvezem, ez a legjobb dolog számomra az életben. Szeretek filmeket nézni, a zenében mindenevő vagyok, valamint imádok éjjel vezetni. Alkalomadtán lemezlovaskodom clubokban, és a maradék időmet a stúdiómban töltöm dance ütemek fabrikálásával.

— Érdekes módon még a MySpace oldaladon sem lehet találni a zenéiden kívül szinte semmit. Ez tudatos, vagy még nem volt időd megcsinálni az oldalad?
— Nincs titkolnivalóm, csak valójában alig van időm a MySpace oldalammal foglalkozni. Azt hiszem ez sajnos még egy ideig így marad.

— Nálatok az Egyesült Államokban a hódító stílus manapság az r'n'b. Hogy bírsz érvényesülni?
— Nos, főleg Houstonban, az uralkodó club zene valóban a hip hop és az r'n'b, de minden hónapban volt és van is egy-két elektronikus zenés este, szóval van rá alkalom, hogy kiélhessem a vágyaim.

— Nagyon sok rádióállomáson hallhatunk téged zenélni. Hogyan kerülsz kapcsolatba ezekkel a műsorokkal?
— Általában sima e-mail-en keresztül keresnek meg, hogy vendégeskedjem a műsoraikban, de nagyon sok felkérés érkezik a MySpace oldalamra is, hogy készítsek szetteket embereknek. Sajnos elég nehéz igent mondani, mert annyian szeretnének egy-egy mixel gazdagabbak lenni, hogy egyszerűen nincs annyi időm, hogy mind elkészítsem. A rádiókra visszatérve végül is az a legegyszerűbb módja, hogy elérjenek, ha írnak egy üzenetet a MySpace-en.

— Meséld el légy szíves, hogy melyik zenédre, avagy zenéidre vagy leginkább büszke?
— Ha visszatekintek a múltba, akkor a ’Yah Yah’ című zenémre vagyok a legbüszkébb, mert azt a muzsikámat készítettem el a leggyorsabban; szükségem is volt a fürgeségre, mert ritkán van akkora ihletem, mint volt abban a pár napban, mikor azt a track-et állítottam össze. Azt gondolom, hogy általában a producerek azokra a zenékre a legbüszkébbek, melyek érzelmileg közel állnak saját magukhoz.

— A zeneírás számodra csak hobbi, vagy tervezed, hogy ebből élsz majd meg?
— Mindenképpen tervezem, hogy majd ebből keresem a kenyerem a jövőben, de jelen pillanatban csak akkor írok zenét, ha van időm.

— A szakma legnagyobb neveivel dolgozol együtt, és mégis a háttérben maradsz. Ezt direkt szeretnéd így, vagy csak egyszerűen elnyomnak a többiek? Hogy megy ez a zenebizniszben?
— Mikor még csak kezdő lemezlovas voltam, annyit szerettem volna elérni, hogy felállhassak a pódiumra, és csak pörgethessem a kedvenc zenéim, de mivel inkább már a zeneírás felé megy el a karrierem, így megelégszem azzal, ha csak azt csinálom, amit szeretek. Még mindig imádok tömegek előtt játszani egy clubban, de jelenleg nem tudom magam elképzelni a zeneírás öröme nélkül.

— Azt mindenképpen illik tudni rólad, hogy a világ leghíresebb kiadóinak védelmező kezei alatt dolgozhatsz, ez a Global Underground és a Bedrock. Mennyi időbe telt, hogy felfigyeljenek rád, valamint milyen érzés ilyen kiadóknak dolgozni?
— Azt hiszem, már jó néhány éve történt, hogy felvettük egymással a kapcsolatot. Számomra mindig nagyon könnyű ilyen kiadóknak dolgozni, mert egyszerűen megengedik, hogy abban a stílusban írjam a zenéimet, amiben akarom. Néhány olyan kiadóról is hallottam, hogy megmondják a producernek, milyen zenét írhat és milyet nem, de hála istennek ilyen problémám még nem volt sem a Bedrock-kal, sem a GU-val, és ez megnyugtat.

— Ha végighallgatjuk az összes eddigi dalaidat, találunk lassabb, nyugodt dallamokkal tűzdelt track-et, de mindeközben ugyanennyi keményebb progresszív számot is hallhatunk tőled. Mely stílust érzed magadhoz közelebb?
— Mindkettőt szeretem. Ha jól belegondolok, a zeneírói „pályám” kezdetén inkább progresszív track-eket készítettem, de manapság már nem csak ilyen stílust írok, és az sem utolsó, hogy nem görcsölve ülök a gép előtt, hanem akkor csücsülök le a monitor elé, mikor kedvem van. Azt hiszem ez a legjobb taktika.

— Mi a véleményed a minimal és az electro stílusról?
— Mindegyiket szeretem, ha igényesen van körítve. Minden zenében van olyan kiemelt rész, melyhez kapcsolunk valamilyen stílust, ez ugyanígy igaz a minimalra és az electrora is. Mindkét stílust szeretem játszani, mikor lemezlovaskodom, de inkább hangulatfüggő, hogy melyiket rakom fel épp.

— Melyik élő fellépésed számodra a legemlékezetesebb?
— Talán az első alkalom, mikor Mar del Plata-ban játszottam, Argentínában. Egyszerűen gyönyörű éjjel volt, a közönség is fantasztikusan bulizott, és vette a lapot, alig bírtam abbahagyni a zenélést. Azt hiszem reggel 9-kor álltunk le, de még akkor is jól éreztük magunkat.

— Mivel foglalatoskodsz mostanában, hol dolgozol?
— Jelenleg nappal egy étteremben dolgozom, éjjel pedig megpróbálok zenét írni. Nagyon kellemes bioritmus tud ám lenni.

— Mikor nem a zeneírással foglalkozol mivel ütöd el az időd, van valamilyen hobbid, amiről szívesen mesélnél?
— Viccesen hangzik, de talán a legnagyobb hobbim az, mikor a barátokkal és ismerősökkel összeülve beszélgetünk és vitatkozunk filmekről. Eléggé jól ismerjük a filmeket, és jól szórakozunk, miközben kifigurázzuk a rosszabb filmeket, meg a pop zenét.

— Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Derek?
— Legnagyobb tervem, álmom az, hogy egy bandát összehozunk a barátokkal, és kiváló nekünk tetsző zenét játszunk. Remélem egyszer összejön.

— Végül pedig azt szeretném kérdezni, hogy mit üzennél a magyar közönségnek, embereknek?
— Ami most egyből beugrik az talán klisének veszitek. Kövesd az álmod, akármi is történjék, ne engedd, hogy más irányítsa az életed. Döntsd el magadban, hogy mi fontos, és mi nem, és így éldd az életed.
Forrás: Musicforever.hu 2007. július 12.

2010. július 31., szombat

Lapozgató: Cassius: "A mai zene tele van klónokkal"

1999-ben üstökösként tűnt fel az elektronikus tánczene égboltján a francia Cassius duó. A két tag Phillipe Zdar és Boombass hip hop múlttal a hátuk mögött alaposan rágyúrtak a house milliőre, '1999' című albumuk ennek jó mintapéldája. A fiúk azóta sem hagytak fel a zenéléssel, igaz az idők során (s a francia újhullám kikopásával) ők is egy másabb, elektrósabb hangzás felé mentek el. A minap került a kezembe a FREEE Magazin 1999 áprilisi száma, melyben a Cassius virít a címlapon. Mivel a srácokkal nem sok interjú készült úgy véltem a kuriózumnak számító irományt megosztom veletek is.

— Milyen érzés több, mint 10 évnyi munka után sikeressé válni?
— Phillipe Zdar: Furcsán hangozhat, de igazából nem nagyon érzünk semmit. Persze állati boldogok vagyunk, hogy mint együttes is sikeresek lehetünk végre, hiszen eddig mindig a háttérben tevékenykedtünk. Nagyon jó érzés, hogy elismerik a munkánkat, de ha ez nem lenne így, mi akkor is boldogok lennénk, mivel megcsináltuk a Cassius-t, és olyan lett, amilyennek megálmodtuk. Hogy ez még több embernek is tetszik, az már csak a ráadás. Amióta az eszünket tudjuk, mindketten a zenével foglalkoztunk. Boombass (a Cassius másik fele) például az óvodában összetolta a fazekakat, és azon adott elő dobszólókat. A papája ismert francia producer, tehát nem volt nehéz hozni a gyökereit. Én otthon mindig elloptam a nagymama rádióját, hogy meghallgassam a slágerlistát. Már kisgyermekként is rangsort állítottam fel az előadók között, hogy ki a jó és ki nem. Miután meghallgattam a slágerlistát, leírtam az általam jónak talált sorrendet, hogy egy szép napon majd elküldöm a rádiónak. Hiába magyarázták akkor, hogy nem azok a bácsik állítják össze a listát, akik bemondják, én mégis rettenetesen haragudtam rájuk, ha nem tetszett az összeállítás. Nekünk az lenne a büntetés, ha nem zenélhetnénk. A siker jól jön, de nem vagyunk exhibicionisták. Nem vonz bennünket a fény és a színpad, csak az a fontos, hogy az általunk kreált zenével maximálisan meg legyünk elégedve.

—Visszatérve a rádiós dologra ez a nagy szelektálás még mindig erős benned?
— PZ: Hát néha még mindig felmegy bennem a pumpa, de megtanultam: nem biztos, hogy mindig rossz az, ami baromira tetszik az embereknek, nekem viszont nem.

—Miért látod ennyire siralmasnak a mai zenét?
—PZ: Lehet, hogy nincsen igazam, de azt veszem észre, hogy az utóbbi években sokkal kevesebb eredeti ötlet és produkció látott napvilágot, mint mondjuk a '80-as években. Az akkori zenékre szinte mindannyian emlékszünk, de az utóbbi pár évből csak hosszas gondolkodás után lehet felsorolni néhány olyan dalt, ami igazi klasszikusnak számít. Szerintem a most listán szereplő daloknak szinte mindig meg lehet találni az eredetijét. Tele vagyunk klónokkal.

— Tehát ellenlépésként megalakítottátok a Cassius-t?
— PZ: Elég nagyképű dolog lenne azt állítani, hogy mi azért alakultunk, hogy kihúzzuk a tánczenét a válságból. Valóban nem vagyunk megelégedve a mai trendekkel. Az ötletünk az volt, hogy a Cassius egy olyan zenei világot képviseljen, ami nagyjából megfelel annak a folyamatnak, ahová a tánczene az ezredfordulóval eljutott. Mert a tánczene fejlődött, csak figyelni kellett. Ez régebben az előbb említett eredeti dolgok miatt követhető volt, ám manapság már nagyon résen kell lenni, hogy az ember hasznos dolgokat találjon a sok klón miatt. Szóval kicsit összegezni akartuk ezt a vonulatot és olyan formába önteni, ami kicsit tisztelgés a nagy elődök előtt, ugyanakkor modern is.

— Miért nem kezdtétek el előbb?
— PZ: a média nagyon szeret bennünket house együttesként titulálni, bár mi ezt erősen ellenezzük. Mindketten a hip hop-ból jöttünk és azok a gyökereink. Nálunk a house egyfajta kiegészítés a hip hop mellé. Évekig kemény hip hop lemezeknek voltunk a producerei. Az egész akkor kezdődött, amikor '92-ben elmentem egy house partyra és nagyon szimpatikusnak találtam az emberek nyitottságát. Beszéltem erről Boombass-nek, aki szintén azonnal ráérzett a house ízére. Elkezdtünk egy csomó lemezt vásárolni és beleástuk magunkat a műfajba. Igazából úgy fogalmaznék, hogy most nőttünk fel igazán ehhez a stílushoz, és még csak most tudjuk ugazán "művelni", attól függetlenül, hogy nem vagyunk house együttes.

— Tehát nem választottátok a gyorstalpaló house együttesek sorsát...
— PZ: Igen, ez így van. Manapság már annyira fejlett a technika, hogy némi ügyességgel és egy jobb programmal bárki tud a házi PC-jén is zenét szerezni. Mi inkább szépen mindent meg akartunk tanulni. Azt szerettük volna, ha ez a műfaj a vérünkbe ivódott volna. ezért nem kapkodtunk.

— Nálatok hogyan működik a zeneszerzés? Meghallgattok egy csomó divatos lemezt, és abból építkeztek?
— PZ: A Cassius-t mi magunk között egyfajta reakciónak nevezzük. Igen, nagyon sok zenét hallgatunk. Rengeteg olyan underground előadó van, aki már most zseniális dolgokat hoz létre. Meghallgatjuk a kedvenceinket és belőlük építkezünk. Sokszor teszünk stílusgyakorlatokat is. Veszünk például egy előadót a '60-as évekből, és aztán eljátszunk a gondolattal, milyen lenne, ha ma zenélne. A Cassius zenéje egyfajta összegzés és reagálás. Nem másolunk senkit, ugyanakkor azt hiszem, nem szégyen beleépíteni a munkánkba azt, ami hasznos és maradandó.

— Furcsa dolog, de van valami sorsszerű abban, hogy a Daft Punk '97-ben, az Air '98-ban ti pedig most '99-ben lettetek sikeresek? Mindhárom zenekar az év elején indult, mindhárom francia és az első kettő több díjkiosztón is elhozta az "Év albuma" díjat...
— PZ: Ezen már mi is gondolkoztunk, de hidd el, hogy nem beszéltünk össze...

— Szerintem ezek a tények azonban túlmutatnak magukon. Sokan máris a francia tánczene forradalmáról beszélnek, a Stardust-ot már ne is említsük. Te mit szólsz ehhez?
— PZ: Szerintem hallatlanul izgalmas az a folyamat, ami most zajlik. Évtizedek óta nem volt rá példa, hogy francia zenészek ennyire átragadják a hatalmat az angoloktól. Igaz, ez csak a zenének egy rétegműfajára vonatkozik, de akkor is különös. A Stardust valóságos diadalmenetet hajtott végre tavaly, gyakorlatilag senki nem tudott a 'Music sounds better with you'-val szemben felülkerekedni. Ez ugyanígy igaz a Daft Punk-ra is. Hosszas elemzéseket olvastam már a sikerük titkáról, én mégis azt mondom, hogy az eredetiség az, amiben a választ keresni kell.

— Szerinted Anglia kifogyott az ötletekből?
— PZ: Én kicsit beszűkültnek találom az angol tánczenét. Az utóbbi időkben a speed garage volt az egyetlen izgalmas újítás, bár azt hiszem, a műfaj saját magát tette unalmassá. Egyébként a speed garage-ra tökéletesen igaz az, amit még az elején említettem. Szerintem nagy lehetőségek rejlettek benne, ám ahelyett, hogy tovább fejlődött volna, saját magát kezdte el ismételni. Mindenki a nagy elődöket játszotta el valamilyen formában, és ezért vált unalmassá. A house pedig évek óta saját magát ismétli. Boombass mutat egy új house számot, én pedig pár nap múlva megmutatom az eredetijét. Nem mindig ugyanaz a harmónia benne, vagy kicsit mások a hangszínek, de a lényeg mindig ugyanaz.

— Miért találod annyira egyértelműen eredetinek a franciákat? A Stardust Chaka Khan sample-t használt, és a Daft Punk is több előadótól kölcsönzött...
— PZ: Szerintem a francia újhullámra globálisan igaz, hogy több műfaj összegyúrásából egy teljesen újat hoz létre. Az igazi újítás itt jön be a képbe. Mindegyik house alapokon nyugszik, de az old school, a hip hop, a drum and bass, és az r&b elemei is megtalálhatóak. Tényleg nem beszélhetünk egy teljesen új műfaj megszületéséről - mint például annak idején a drum and bassnél -, de a stílusok effajta vegyítése teljesen újszerű.

— Kiket tartotok a legfontosabb kortársaitoknak?
— PZ: Az Air-t és a Daft Punk-ot én is kiemeltem, mivel nagyszerű dolgokat hoztak létre és félelmetesen tehetségesek. Nagyon izgalmas a Masters at Work képviselte amerikai vonal, amely a latin jazz-t páratlanul eredetien csempészi bele munkáiba. Rock vonalon a Garbage a kedvencünk. Az ő munkáik teljesen újraírták a szemünkben a rock alapjait. Teljesen fittyet hánynak a bevett szokásoknak. Végre valakik, akik a megkövült öregeknek példát statuálhatnak.

— Tudtok valamit a magyar tánczenéről?
— PZ: Még nem jártunk Magyarországon, de azt hallottuk, hogy van egy nagyon erős underground vonal. Kelet-Európában csak a magyarokról hallottuk ezt. Voltunk a cseheknél, de ott inkább azt vettük észre, hogy a tánczene a mainstream felé ment el. Igaz, még nem hallottam magyar előadók munkáit, de egy barátom lelkesen mesélt néhány előadóról. Úgy hallom, nagyon izgalmas dolgok vannak nálatok, és minden évben van valami nagy szigeten rendezett fesztivál, ahol egy csomó jó arc gyűlik össze. Lehet, hogy érdemes lenne egyszer arra járnunk...

Forrás: FREEE Magazin 1999/4.

2010. július 30., péntek

Célkeresztben az Anjunabeats Vol. 8.

A nagy nyári albumcsendet ideje volt már megtörni a blogon, így a már legalább két hete a vinyómon porosodó Anjunabeats Vol.8.-at vettem alaposabban fülügyre. A sorozatnak már komoly előélete van, egy biztos: nem sok ma is működő mixsorozat jut el nyolc részig (na oké ott a Technoclub, ami 33-nál tart, de alapjában véve nem sok hasonló akad). Ennek egyik oka, hogy az Above & Beyond trió remekül ráérez a közízlésre, másrészt frissen debütáló darabokba is belebotolhatunk, amik exkluzív jelleget kölcsönöznek a csillogó duplának.
Az egyes diszk-et egy remek nótával Parker & Hanson 'Alquimia'-ával kezdjük, aminek egy baja van csak, hogy 3 percig, amíg szól nem tud kibontakozni. Pedig szépen indul a dal, amolyan Enigma-s áriabetéttel, majd a progresszív ritmusok kezdik meg a masírozást. Sokáig nem jutnak, mivel a Duderstadt tesók 'Stranded in NYC'-be torkollunk, ami egy tök átlagos plüttyögés a srácoktól, jön a manapság oly trendi nyávogós szinti, volt ez már jobb is gyerekek. Mark Eteson egy kicsit mérsékelte a tőle megszokott tempót, s Aruna-val egy kifejezetten fogyasztható, karakteres zongorás-epikus darabot, a 'Let go'-t produkálta. Oliver Smith ezúttal az akkordokkal játszadozik ('Chordplay'), persze nem ismeretlen talajon lépked, a melody progression már ismerős lehet innen-onnan, max a chime ad egy kis pluszt a dalnak. Boom Jinx és Andrew Bayer közöse kecsegtetőnek tűnt már a tracklista böngészésekor, és igen ők mernek a 'Keyboard cowboys'-szal egy kicsit a disszonancia felé kalandozni mindezt vaskos baseline-ok kíséretében. Az album tiszteletére Kyau és Albert összeszűrte a levet az Above & Beyond-dal, a végeredmény az 'Anphonic' a két team hangzásának metszetét adja, bár a német ound valahogy jobban kiérződik belőle. A szorgos kishangya Arty ide is készített valami finomságot, a 'Rush' a label repertoárjába tökéletesen beillő melódikus szerzemény. A tarkóncsapás Maor Levi 'chasing love'-jánál érkezik. Az izraeli hadsereg oszlopos tagja a katonai szolgálati idő kitöltése után végre újra hozzáfért a studiófelszereléséhez, s ha már ott járt kanyarított egy nagyot Ashley Tomberlin-nel az oldalán. A basszus kinyír, a dallam is megkapó, fasza kis alkotás. Super8 és Tab a sárgát is feketének látják ('Black is the new yellow'), kicsit azért a sablonok is közrejátszanak ebben. Ki vagyunk tömve Andrew Beyer-rel rendesen, ezúttal a 'From the earth' Breakfast remixe csendül fel. Az amerikai titán hozza a tőle megszokott milliőt, ám valahogy ő sem tud elszakadni a bevált fogásoktól, sajnos. Bart Claessen első olyan muzsikáját hozta össze a '90 nights of summer'-ben, ami totál mellélő nálam, amolyan random billentyűveregetés egy zúzós alapon. Ki hitte volna amikor Myon-ék összeházasították a 'Metropolis'-t és az 'On a good day'-t, hogy az ezután külön életre kel és mixlemez résztvevő lesz. Pedig igen, a mash up itt is adja rendesen, egyetlen szépséghibája, hogy 'korosabb' a többi zenéhez képest. Thomas Datt 'Seven years'-sze és a záró Daniel Kandi 'Piece of me'-je tipikus töltelékzenék, kár szépíteni.
A kettes lemez intrója is repeszti a falat, naná, hogy a 'A farewell' is Andrew Beyer mukája. aztán hirtelen beköszön az inkább house-ba hajló 'Taxi driver' és Andrew a mennybe megy, vita nélkül ő a kompiláció kiemelkedő alakja. Arty is a jobbik énjét vette elő a 'The wonder'-ben, igaz akad itt is kifogásolható megoldás. 7Skies 'Sushi'-jától megfájdult a fejem akkora morgós basszust applikáltak belé, dallamvilágában Super8-ékra jöhet rá a csuklás. Lange 'Live forever'-je Mat Zo remixben már rongyosra lett pörgetve, mint az ISOS 8-on szereplő Who.Is 'Who.Are'. Biztonsági játék? Nem teljesen, hisz Above-ék hadrendbe állítják második friss szerzeményüket a Richard Bedford közös 'Thing Called Love'-ot, ami akár az 'Alone tonight part 2' címet is kaphatná. David West klasszikus 'Larry Mountains 54'-sze új köntösbe lett bújtatva, szó mi szó Juventa nem vitte túlzásba a kreatívkodást, kár volt hozzányúlnia az original-hoz. Adam Nickey 'Altara'-ja szomorú húrokat penget, sajna ez már nem az első alkalom ezzel a plucked synth preset-tel. Daniel Kandi második felejthető darabja a 'Forgive me', nem hiába: címében a sorsa. Super8-ék újra jelentkeznek, a 'Mercy'-vel, ami még erőtlenebb, mint a színváltós próbálkozásuk. Az 'Alt+F4' is új formaruhát kapott, szerencsére Dan Stone jobban oldotta meg a feladatot, mint Juventa, igaz Dan az erősebb és kevésbé rizikós darabot dolgozta fel. A lengyel Nitrous Oxide sem maradhatott le, igaz méltánytalanul a második diszk végéig kellett várni a felbukkanására. Ráadásul a 'Dreamcatcher' 27-ik zeneként már eléggé műanyagul szól. A záró tétel is egy mash up, itt a 'Sky falls down' találkozott Passive Progressive darabbal. Nem rossz, de ha kukacoskodni akarok jobb ez az Oceanlab zene original mixben.
Pár nappal ezelőtt a youtube-on egy olyan videót néztem, ami az uplifting trance ötlettelenségére volt hivatott felhívni a figyelmet. Nos, csak halkan jegyzem meg a bemutatott darabok zöme Anjunabeats release volt, a bedobott szintimenetek kísértetiesen hasonlítottak. Sajnos itt is ez a szitu, vannak tényleg jól sikerült zenék, de a többség tucat trance, unásig ismert sémák alkalmazásával. Valami nagy dolognak kell történnie, hogy ezen a téren őrségváltás következzen be. Bár, úgy érzem ez csak az én keserűségem, a többség inkább élvezi a dupla lemez anyagát kifogások és okoskodás nélkül. Nálam csak 6/10

Anjunabeats Vol. 8. mixed by Above & Beyond

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD018

Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. július

Stílus: Progressive & uplifting trance

DJ mix: Above & Beyond

Tracklist:

Cd 1
1. Parker & Hanson - Alquimia (3:12)
2. Duderstadt - Stranded In NYC (4:11)
3. Aruna & Mark Eteson - Let Go (5:10)
4. Oliver Smith - Chordplay (4:39)
5. Boom Jinx & Andrew Bayer - Keyboard Cowboys (5:52)
6. Above & Beyond vs. Kyau & Albert - Anphonic (5:05)
7. Arty - Rush (4:49)
8. Maor Levi feat. Ashley Tomberlin - Chasing Love (6:30)
9. Super8 & Tab feat. Anton Sonin - Black Is The New Yellow (5:46)
10. Andrew Bayer - From The Earth (Breakfast Remix) (6:57)
11. Bart Claessen - 90 Nights Of Summer (6:28)
12. Above & Beyond & Gareth Emery pres. OceanLab - On A Good Day (Metropolis) (6:18)
13. Thomas Datt pres. Asedo - Seven Years (5:40)
14. Daniel Kandi - Piece Of Me (6:07)

Cd 2
1. Andrew Bayer - A Farewell (Intro Edit) (2:01)
2. Andrew Bayer - The Taxi Driver (6:04)
3. Arty - The Wonder (5:19)
4. 7 Skies - Sushi (5:16)
5. Lange feat. Emma Hewitt - Live Forever (Mat Zo Dub) (5:38)
6. Who.Is. - We.Are. (5:28)
7. Above & Beyond feat. Richard Bedford - Thing Called Love (Club mix) (5:41)
8. David West feat. Andreas Hermansson - Larry Mountains 54 (Juventa remix) (5:25)
9. Adam Nickey - Altara (5:51)
10. Daniel Kandi - Forgive Me (4:55)
11. Super8 & Tab feat. Jan Burton - Mercy (Extended Mix) (6:46)
12. Alt+F4 - Alt+F4 (Dan Stone Remix) (4:39)
13. Nitrous Oxide - Dreamcatcher (Club Mix) (5:34)
14. OceanLab vs. Passive Progressive - Sky Falls Away (5:07)

2010. július 24., szombat

Zone Promotion 020: Long Beach Vol. 2.

Hosszas szünet ismét egy újabb mixszel jelentkezik a Zone Promotion sorozatunk. Mostanság igencsak elfoglaltak voltunk Attish-sal az új műsorunk, a 'People can fly' beindítása végett, így nem nagyon jutott időnk külön mixeket gyártani emellett. Talonban azonban voltak olyan egyvelegek, amiket már régebben elkezdtünk, ilyen a Long Beach második része is. Az első LB-t Attish hozta össze és igazi tengerpartra való hátradőlős trance zenékkel örvendeztette meg a hallgatókat. Ezt az irányvonalat folytatja tovább az LB Vol. 2 is.
Egy eszement nagy introval indulunk, ami a Pink Floyd és a belga Faskil közösködéséből kerekedett ki. A másodiknak érkező Kostya Veter féle 'The loneliness' Summerbreeze remixben tökéletes harmóniában úszik be, mintha a két számot az isten is egymásnak teremtette volna. Max Graham 'Does she know yet'-je 2010-es verzióban (Dusky 2010-ként) is nagyot üt. A Coldharbour-os hangzást idézi meg Marco Torrance 'Stranded feelings'-sze, Mikas 'Ocean'-ja ezt a hűvösebb vonulatot oldja fel, a tengerpartra invitál bennünket. Bright Side 'Lissabon'-ja egy igazi baleári darab, csodaszép gitárszólóval. Arty is beköszön a csodaszép 'Come home'-mal, majd D.P. Kash 'Evening'-je terelget az izgalmas éjszaka felé. A végére is marad töltény, Jason Van Wyk 'September rain'-je és Sensetive5 'Broken dreams'-sze is egy koktél fogyasztása mellett fejti ki az ideális hatást. Remélem tetszeni fog mindenkinek!

Zone Promotion pres Long Beach Vol. 2

Katalógus szám: Zone Promotion 020
Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. július 24
Stílus: Trance
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Pink Floyd - Shine on you crazy diamond (Faskil Intro Edit)
2. Kostya Veter - The loneliness (Summerbreeze Relaunch)
3. Max Graham - Dusky 2010
4. Marco Torrance - Stranded feelings (Qursion remix)
5. Mikas - Ocean (Santerna remix)
6. Bright Side - Lissabon
7. Arty pres Alpha 9 - Come home
8. D.P. Kash - Evening
9. Jason Van Wyk - September rain
10. Cold Impulse pres Sensetive5 - Broken dreams

2010. július 21., szerda

People Can Fly Episode 003

Már harmadik alkalommal hívunk minden nyitott gondolkodású zenerajongót egy kis barangolásra a prog, psy és goa világába. A tematikának meglelelően ezúttal is Grey feladata a felvezetés. Egy pihe könnyű muzsikával, Squared Curves 'Marshmellow'-jával indulunk, majd harmóniában maradva tovább utazunk Behind Blue Eyes & Krusseldorf 'Endless Possibilities'-ével. A meglepi innestől kezd kibontakozni, ugyanis a megszokottól eltérően pörgősebb, szikárabb alkotások érkeznek sorba egymás után. SQL, RPO, Marc O'Tool és Vadim Zhukov alaposan elhúzza a nótánkat, mindezt úgy, hogy csak 132 bpm-en robogunk. Tegma 'Sofa beats'-sze egy csöppet hátradőlősre veszi a figurát, Whirloop megalkuvást nem tűrő tarkózsibbasztó effektjei ismét csavarnak rajtunk egyet. A végére két légiesebb alkotás vár még bennünket, így Zyce és Flegma 'Evolve'-ja, ami egy meg nem jelent Timestrech remixben dübörög itt. Az i-re a pontot Eitan Carmi aka Deeper 'Blazed' című track-je teszi fel, simogató dallamával.
A második Hour egy kicsit pörgősebbre veszi a figurát, és nagyjából 138as bpm számon döngethetjük hangfalainkat. A mix első szekciójában a psy zenék progresszív varázslatai dominálnak, majd egy kicsit változik a hangulat, és Vadim Zhukov Remixével a progresszív trance birodalmába lépünk. Az Oryx "Once Upon A Time" -mal viszont ismét a prog psy zenék underground világába ereszkedünk le.....

Attish & Greyloop presents People Can Fly 003

Label: Deep Zone
Katalógus szám: PCF003

Stílus: Psy, Goa, Progressive House

Dj mix: Greyloop & Attish


Tracklist:

1st Hour - Mixed by Greyloop
1. Squared Curves - Marshmellow (Iboga Records)
2. Behind Blue Eyes & Krusseldorf - Endless Possibilities (Motion Drive Remix) (Iboga Records)
3. SQL - Time Is Art (Diogo Ribeiro Remix) (Tribal Vision)
4. Rick Pier O'Neil - Dancer (RPO Records)
5. Marc O'Tool pres Mauritius - This Is Our Future (Astro Records)
6. Vadim Zhukov - Online (TFA Records)
7. Tegma - Sofa Beats (Digital Structures)
8. Whirloop - Feel The Effect (Steve Birch Remix) (JOOF)
9. Zyce & Flegma - Evolve (Timestretch rmx) (NA)
10. Eitan Carmi aka Deeper - Blazed (Iboga Records)

2nd Hour - Mixed by Attish
1. Motion Drive – Awaken [Iono Music]
2. Atomic Pulse – Vision Quest [CT Records]
3. Fusi And Johnson – Funny Fresh [Sinn-Tec Recordings]
4. Reefer Decree – Gone For Good [Iboga Records]
5. Benny Benassi – Love Is Gonna Save Us (Vadim Zhukov Remix) [N/A]
6. Protoculture – Big Blue [Nano Records]
7. Oryx – Once Upon A Time [Iboga Records]
8. Ticon – Snooze Da Booze [Digital Structures]
9. Luna Spice - Eclipsed'az [Iboga Records]
10. Atmos - Jimmy The Plate [Spiral Trax]

Huszár Ádám - "Retroid" interjú (2006.12. 28.)

Huszár Ádám azaz "Retroid" 1983-ban született Hatvanban, jelenleg Gyöngyösön él, de tanulmányait Dunaújvárosban folytatja. 1998 óta foglalkozik zeneszerzéssel azon belül is a progresszív és break irányzatokat tartja szem előtt. Több remix és saját felvétel jelzi karrierjének főbb állomásait, és Ő is egy olyan fiatalember országunkból akit kevesen vagy alig ismernek. Ezen próbálunk segíteni az alábbi beszélgetéssel.

— Első kérdésem kicsit szokványos kérdés hogy kerültél kapcsolatba ezzel a zenei stílussal?
— Körülbelül 8 éve kerültem kapcsolatba a zeneírással. Az első pcmen kezdtem fast tracker nevezetű programmal. Akkoriban még nem igazán volt meghatározott stilusom sok fajta zenét meghallgattam, Members of Mayday, Westbam, Paul Oakenfold késöbb BT vonalát próbáltam követni a zenéimben. Ezek voltak eleinte nagy hatással rám. 3-4 éve alakult ki és tudatosult igazán bennem hogy a zenéim a progresszív zene világához tartoznak. Azon belül is a breakbeatet emelném ki mint az álltalam készitett zenék többsége.

— Ha jól emlékszem kb. egy évvel ezelőtt hallottam rólad először amikor is a Proton rádió honlapját babrálva egy remixpályázatra lettem figyelmes, ha emlékeim nem csalnak egy Deepsky felvétel remixét kellett elkészíteni, ami a te esetedben olyan jól sikerült hogy meg is nyerted a versenyt. Mi történt ezután?
— Igy van Deepsky remix verseny volt, utána kapcsolatba kerültem Kocsis Ferencel alias FeralCode-val aki közreműködött ebben a versenyben és megkért hogy készítsek egy remixet a labeljének. Ezután szóba került saját szerzemények kiadása és mostanra eljutottunk oda hogy már három saját zeném és számos remixem jelent meg a FeralCode recordsnál. Mellette küldözgettem különböző kiadóknak is a felvételeim és a Ferencnél megjelent zenékkel párhuzamosan több zeném is kijött például az Existence Recordsnál és az Angol Composure recordsnál. Ezek után kaptam még számos kiadótól felkérést remixek elkészítésére mint például a Jeff Belfi vezette Ascension Recordstól vagy a Native frissen alakult kiadójátol a Swordtail Recordstól.

— …és a nyeremény, ha jól emléxem, egy native instruments cucc volt a díj, ez hogy jutott el hozzád?
— A főnyeremény egy midibillentyüzet volt és Native Instrumentes progik. Én a területi részét nyertem meg a versenynek tehát nem én voltam az abszolút győztes csak a legjobb magyar remixer. Nyereményként egy egy m-audio audiphile 192 hangkártyát kaptam amit az M-audio magyarországi képviselete ajánlott föl.

— Akkor ennek a versenynek Magyar vonatkozása is volt?
— Igen a magyar M-audio ezzel támogatta az legjobb itthoni remix készítőjét.


— Te is azok közé a fiatalok közé tartozol akit külföldön jobban ismernek mint idehaza, keresed a Magyar kitörési lehetőségeket vagy jó úgy ahogy van, és inkább külföld felé kacsintgatsz?
— Idén nyáron kezdtem el komolyabban dj-zni, ezért még nem volt lehetőségem megmutatni a hazai fiataloknak munkáim, itthon annyira nem ismerik a zenéimet meg hogy mit is játszom. Bulikban pörgősebb breakbeat zenéket szeretek rakni, de van jópár kedvenc house előadom is így nem zárkózom el a house zenék játszásától sem. Külföldről már volt érdeklődés de szeretnék itthon is minél többet érvényesülni és természetesen külföld nagyon is a céljaim között szerepel.

— Külföldi felkérések vannak? Ha igen hol jártál vagy játszottál?
— Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Érdeklődés volt, ennek hatására határoztam el hogy belefogok a dj-zés be is. Ez idáig nem igazan promotáltam magam még ilyen téren. A következő évben reményeim szerint több lehetőségem lesz majd ilyen téren is érvényesülni.

— Mivel foglalkozol ha nem a zenével töltöd idődet? Tanulás iskola, látom a számvitelen túl vagy.
— A Dunaújvárosi főiskolán tanulok műszaki informatikát. Mellett a zene a hobbim és ez az amivel szeretnék foglalkozni később több területen is

— Szüleid környezeted mit szólnak eddigi eredményeidhez?
— Szüleim néha támogatnak néha nem, valamikor kicsit túlzásnak tartják már, de örülnek az eddigi elért dolgaimnak a zenében. Évek során sok emberrel kerültem kapcsolatba producerekkel djkkel akik szeretik ezt a stílust és támogatják is. Sokukkal jó baráti kapcsolatba vagyok de vannak olyan barátaim is akiknek ez a zenei stílus nem áll az érdeklődésük középpontjában, ennek ellenére elfogadják és valamilyen szinten értékelik a munkám.

— Mi a véleményed a mai elektronikus zenei világról?
— Mostanra már odáig jutott az elektronikus zene a rengeteg digital label és "hobbi zenésznek" köszönhetően, hogy szinte mindent kiadnak aminek hangja van. Nem igazán számít egyes kiadóknál hogy milyen is az a zene valójában. Manapság ha egy zenének kis elektrós hangzása az már jön is ki valamelyik digital labelnél. Elég nehéz jó zenét találni.

— Ahogy körbe nézek úgy találom egyre jobban előtérbe kerül a minimal zenei stílus, (és egyre hátrébb az elektro hál'istennek) te hogy állsz hozzá ehhez a dologhoz, merre halad zenei világod?
— Én mindig is olyan hangzásokat keresek a zenékben amin érzem hogy valahol megfog és hallok benne valami egyedi dolgot, legyen az house, break vagy éppen valamilyen teches téma. Szeretem a minimalból is ami jó és persze más stílusokból is vannak kedvenceim a rocktól kezdve a drum & bassig. De a legközelebb hozzám a breakbeat áll mint zenei stílus, viszont úgy érzem hogy ez az irányvonal kezd elkallódni kicsit a stílusok kavalkádjában, egyre kevesebb a jó break zene a bulikról nem is beszélve.

— Érdekes az előbb említetted hogy nagyon sok a silány felvétel amiben teljesen egyetértek, nem vezet ez oda (amit én már manapság látok), hogy kiábrándulnak az emberek ebből a stílusból?
— Sajnos rengeteg ember még a stílusokkal sincsen tisztába amit egyrészről a különböző hangzások kavarodásának tudhatunk be más részről viszont a legtöbben kis kikapcsolódást vagy szórakozási lehetőséget látnak a zenében amivel teljesen egyetértek.

— Térjünk vissza kicsit a Feral Code Records-ra , milyen a kapcsolatotok?
— Elég jó a kapcsolatunk mivel ez a kiadó mind működésileg mind korrektségben megállja a helyét, sőt néha még le is köröz egy-két nagyobb külföldi kiadót. Januárban jön ki majd náluk egy Clubbervision remixem, ami szintén progressive break stílusban készült. És szerintem a jövőben is folytatódni fog ez a dolog.

— Mivel foglalkozol ha nem a zenével vagy sulival töltöd idődet? Bulikba szoktál járni?
— Ritkán járok el nagyobb bulikba általában ha egy dj / producer barátom elhív a föllépésére arra elmegyek és meghallgatom. Főleg break bulikba járok illetve járnék csak sajnos abból elég kevés van. Breakből is a nuskool, techfunk, progressive amit kiemelnék, ezek azok a fő irányzatok amiket művelek és amire szívesen megyek el szórakozni.

— Milyen munkákon dolgozol mostanában, milyen megjelenések várhatók tőled?
— Az elmúlt nyarat egy trip-hop/electronica album elkészítésével töltöttem amit egy amerikai származású énekesnővel közösen készítettünk és ami részben már megvalósult, de még dolgozni kell rajta. Az elmúlt 2-3 hónapban progressive és kicsit nuskoolosabb zenéken dolgoztam. Hamarosan megjelenik a fentebb említett Clubber Vision remix a FeralCode recordsnál, és a Deepblue recordsnál is várható a közeljövőben egy remixem amit egy szintén magyar származású zenész barátomnak Emotional Horizonnak készítettem. Saját kiadóm indítását tervezem 2007 elejére de erről még nem szeretnék többet beszélni.

— Ez a trip-hop album érdekes, felkértek rá, hogy csinálj egy ilyet vagy saját ötlet? és mikor lesz hallható?
— Mindig is szerettem a trip hop / downtempo zenéket, pár évvel ezelőtt is csináltam már néhány felvételt pc-s játékokhoz (most is vannak ilyen irányban munkáim). Idén nyáron jött ez a lehetőség hogy egy igazi trip hop albumot énekessel elkészítsek. Saját elgondolás alapján csináltuk meg a zenéket. És most nézelődünk kiadó után, eddig sok pozitív kritikát kaptunk és persze volt pár negatív elemző kritika is, de úgy néz ki van már néhány kiadó akit érdekel ez az anyag.

— Ezt mindenkitől megkérdezem, milyen programokat használsz és hogy készül el nálad egy zene, alapok, vagy a dallam az első?
— Nálam nincs igazán sablon módszer erre. Ha meghallok egy jó hangot vagy összerakok egy alapot akkor megpróbálom köré építeni a zenét, viszont sokszor a dallam az első lépés. A programokra visszatérve szekvenszerként Fl Studiot valamint szoftver szintiket (Vst)-ket használok. Manapság elég jó hangzásra képesek.

— Végül az utolsó kérdés mit szeretnél elmondani az oldal számára készített mixedről?
— 3 saját és pár kedvenc zenémet mixeltem össze amik mind otthoni hallgatás céljából mind pedig bulikon megállják a helyüket. Jó hallgatást kívánok a mixhez és remélem hogy a breakbeat még nagyon sokáig a köztudatban marad mint zenei stílus és egyre többen fogják megismerni és megkedvelni.

(Forrás: www.musicforever.hu)

Web: www.retroidmusic.com
MySpace: www.myspace.com/retroidmusic