Régi vágyam teljesült azzal, hogy be tudtam szerezni a Mara formáció eddigi egyetlen albumát, a 2003-as megjelenésű 'If You Only Knew'-t. Barry Gilbey és Sara Whittaker-Gilbey közös produkciója (az előzményeket taglaló cikket lásd itt!) mindenképp megér egy misét, üljünk hát bele az időgépbe és pörgessünk vissza a naptárt egészen 2003-ig a korong segítségével! Gilbey papa, a Choo Choo Records atyja feleségével a csillagokat is lehozza nekünk. Aki egy átlagos progressive house gyűjteményre számít az bizony meg fog lepődni, ugyanis Barry és Sara igyekezett minden oldalról - mármint a stílus repertoárjukat tekintve - bemutatkozni. Tény, hogy van itt progi és rengeteg vinyl-ről ismert szerzemény, viszont az újabb break és deep house produkcióik is fel tudtak nőni a stílus klasszikusaiként jegyzett mesterművekhez. Az album címadó dala az 'If You Only Knew' kezdi a hangulatfokozást. Lusta break ritmuson és deep hangokkal felvértezve suhanunk tovább, ahol Sara éteri hangja még tovább fokozza a gyönyörérzetet. A 'Turning It On' már a rutinos partiarcok számára ismerős lehet, hiszen remixeivel egyetemben 2003-ban elég sok hangrendszert kényszerített térdre a világ menő klubjaiban. A tribalos alapra tökéletesen illik Sara vokálja, a háttérben az akusztikus gitár is szépen dolgozik. Szettek elejére perfekt hangulatfokozó. A 'Desanitize' partis break roller, velőig hatoló subokkal és nyers erővel és sejtelmes progi faktorral ellátva. A 'Snoodle' amolyan interlude, downtempo lazulás, bizsergető főtémával és string segédlettel. A 'Satisfy Me' deep house-nak indul, majd idő közben átvált 4/4-ről tört-re. Sara az angyali atmoszférát még tovább erősíti. Megigéző produkció. Az '1974' profin rá van úsztatva a 'Satisfy Me'-re, ez ad egy kis hangulati pluszt. Egyébként a zene maga olyan, mintha Eddie Amador 'House Music'-jának ars poetica-ja köszönne vissza, csak itt az oldskool zene oltárán morzsolhatunk el pár könnycseppet Randall Jones monológjában. Emellett egy szuggesztív groove és a deep körítés adja az esszenciáját a track-nek. A 'Coming Down' is mixben érkezik, s a 2002-es tribal-prog sound-ról ad hanglenyomatot. A Choo Choo 025-ös számú kiadványa, igazai ragadozó darab hipnotizáló sample-ekkel fűszerezve. Imádom. A 'One'-t sem tejfeles szájúként köszönthetjük, az 1999-es Mara progressive ritmus szekciója mellé énekben a klasszikus house darabokból ismerős patetikus előadás társul, olyan ez, mint az olaj a tűzre! A 'Shake That Thing'-gel újra visszakapcsolunk break üzemmódra, ráadásul a sötét-morcos típusára. Tombolhatunk rá kedvünkre. A 'Computer Beats' kőkemény tribal veretés, felhúzós, fémes kiállással, ami után nincs olyan ember, aki ülve képes a hallgatást tovább folytatni! A 'Heretic' is a húzósabb fajtájú, effekt és ritmus orientált break szerzemények körét bővíti, Morcos, s egyben agyba mászós! A 'The Love Song'-ot elméletileg bónuszban kapjuk, ez ugyanis csak fehér címkés lemezként létezett korábban. Egy jóízű köszit mindenképp mondhatunk, hiszen egy ízig-vérig főidős prog house track-et kapunk, némi psy-s (a korszakra jellemző) felhanggal. A záró 'Peace' ideális levezetés, downtempo alapokon fúvós hangszerek kísérik Sara énekét. Különleges hangzású, érzelmes szerzemény, ami felteszi arra a bizonyos i-re a pontot (ráadásul a track másik felében elrejtették a 'One' unplugged verzióját is - a szerk.). Ez a lemez minden tekintetben nagyon egyben van, így jár neki a 10/10! EDM-történeti megjelenés, kétség sem fér hozzá!
Mara - If You Only Knew
Label: Choo Choo Records Katalógus szám: CHCHCD02 Megjelent: 2003 október Stílus: Breaks, Progressive House Producer: Barry Gilbey Vokál: Sara Whittaker-Gilbey
Tracklist: 1. If You Only Knew (5:00) 2. Turning It On (5:30) 3. Desanitize (7:22) 4. Snoodle (2:55) 5. Satisfy Me (6:31) 6. 1974 (6:45) 7. Coming Down (7:30) 8. One (7:00) 9. Shake That Thing (4:35) 10. Computer Beats (6:21) 11. Heretic (5:42) 12. The Love Song (9:28) 13. Peace (7:35)
Belehallgatós (Bandcamp page - jelképes összegért bármilyen minőségben letölthető)
A minap elkerekedett szemekkel láttam, hogy a napi release-ek között felbukkant Alexander Kowalski legendás 'Echoes/Phasis' EP-je. Tudni illik az eredeti megjelenés 2001 márciusára datálható, mégpedig a szintén klasszikusnak számító 'Echoes' album előfutáraként jött ki a négy számos produktum. Eddig csak egy kétes minőségű, sercegős vinyl rip-em volt erről a gyöngyszemről, most végre a digitális újrakiadás révén normálisan masterelt verziókon tudok élvezkedni. Persze lehet az is furcsa, hogy egy techno EP-ről hozsannázok, pedig itt nem vegytiszta veretésről van szó. Alex a korai időszakban - mint például a szintén Kanzleramt művész Heiko Laux - az úgynevezett liquid techno-t kedvelte, azaz szikár 4/4-es alapokra vérbő szintihangokból fabrikált atmoszférát aggattak rá. Az 'Echoes' Album mixe, egyből bekezd, mint egy tapasztalatlan úszó az előfutamban. Persze a pumpálás ellentételezéseként a deep house-ból jól ismert repetitív, lebegtetős és csilingelős hangok kúsznak be. Igazi elgondolkodtatós zene, szépen kitalál vonalvezetéssel. Az 'Echoes' Dub mixe már egy fokkal visszafogottabb, house-osabb a ritmika, illetve a pumpálás helyett, a utaztatós atmoszféra kapott nagyobb hangsúlyt. A 'Phasis' Original mixe visszautal az 'Echoes' eredetijére, groovy techno a javából, csengő-bongó percussion elemekkel teli tűzdelve. A mély mondanivaló itt sem maradhat el, a deep dallam és a szétfolyó string remek harmóniába kerül egymással. A 'Phasis' Midnight mixe chill out szemszögből vezeti fel a fő témát, kb. félidőben egy rafkós baseline töri meg a beatless érzést, s szolgáltat tökéletes talpalávalót. Zseniális EP, kétség sem férhet hozzá. Aki szereti a house és a techno hangzás érintőleges fúzióját semmiképp ne hagyja ki.
Alexander Kowalski – Echoes/Phasis [Digital Re-Release]
Label: Kanzleramt Katalógus szám: KA 53 Ország: Németország Megjelent: 2001 március 12 Digitális megjelenés: 2011 szeptember 23 Stílus: Deep Techno Producer: Alexander Kowalski
Telepopmusic - Don't look back (Antipop vs Neil McLellan Mix)
Sit Still, and close your eyes What’s behind the other door No more silence, don’t kill this thing we got called love Just searching for the perfect drug
When Love comes calling Don’t look back When love comes calling Don’t look away
And I’m standing over here Watching you over there Smiling, happy, unaware Oh, life is spinning round You’re going underground, forgetting who we were Let’s try and keep it just one more day
You take your love And throw it all around Like it’s nothing special Just a sound Let me say one more thing I don’t think you realize That a day is like a year sometime
Most biztos tanácstalanul vakargatjátok a fejeteket, hogy mi a kutyafüle lehet az az égi szökőkút. Nos ez nem más, mint egy friss kezdeményezés magyar beceneve. A rendszeres olvasók talán emlékezhetnek arra a pár elejtett mondatra, amit Erich Von Kollar a közelmúltban, vele készített interjúban nyilatkozott, miszerint MiraculuM és Greyloop társaságában, a Proton égisze alatt, saját label indításán fáradoznak. A fáradozás gyümölcse beérett, október 17-én az e-boltok virtuális polcaira kerül a Stellar Fountain Records debütáló kislemeze az 'Unexpected Journey', amit a szintén honfitárs Jozef Kugler jegyez. Jozef Kugler-ről nem árt tudni, hogy már rutinos rókának számít a szcénában, akinek olyan neves kiadóknál voltak megjelenései, mint az Alterimage, a Feral Code és a Balkan Connection. Az általa képviselt hangzás megismeréséhez ajánlom a 'Pictures EP' [AlterImage] két felejthetetlen számának a 'Summer 95'-nek és az 'All Goodness In Jeopardy'-nak a beható tanulmányozását. A deep house és a progressive határán egyensúlyozó szerzeményekről lesüt, hogy a szerző több ezer stúdióban töltött óra alatt csiszolgatta tökéletesre tudását. Persze a léc nem véletlen lett magasra téve, hiszen olyan inspiráltorok szerepelnek Jozef listáján, mint a Kraftwerk, a Yazoo, Depeche Mode, Grandmaster Flash. Az általuk közvetített profizmus tökéletes egyveleget képez a Jozef-nél az általa megálmodott hangképekkel és hangulatokkal. A Stellar Fountain debütáló kiadványán, az 'Unexpected Journey'-n sincs ez másképp. Az EP címadó tétele deep-ből indul, s már az első taktustól kezdve a „feel good faktor” ott bújkál a produkcióban. A 'Wall Falls' inkább a prog felé hajlik, hipnotikus, húzós atmoszférája és dallamvilága magával ragad és nem enged el egészen az utolsó hangjegyig. De nem fecsérlem feleslegesen a szót, az alábbi két Soundclud klipből minden kiderül.
Nem káprázik a szemetek, eme mix cd-ről egyszer már írtam, csak a PTF-en, s mivel az egész adatbázist törölték at erről készült ajánlót sem sikerült átmentenünk. Maga a diszk viszont annyira egyben van, hogy megérdemli, hogy újra felhívjük rá a figyemet. Nos a történet valahol ott kezdődött, hogy a 2000-ben ötödik születésnapját ünneplő (azóta már megboldogult) Muzik Magazine felkérte Carl Cox-ot, hogy dobja már össze az elmúlt öt esztendő általa legjobbnak ítélt korongokat. A barbadosi nagymackó nem tétlenkedett, s a rá jellemző profizmussal oldotta meg a feladatot. Nehéz dolga volt, ugyanis klasszikusokat, főleg különböző stílusból merítve elég körülményes hibátlanul összehozni.
Egy pillekönnyű D Note darabbal kezdünk, 'The Garden Of Earthly Delights'-sza kellemes riffjeivel és vokáljával bársonyosan simogat. A folytatásban Carl Craig ad egy pofont a diszkó definíciónak, mint Paperclip People. A 'Climax' egyedi dallama szinte beleívódik a hallójáratainkba. Régi nagy kedvencem Etienne De Crécy 'Prix Choc'-ja a semmiből robban be, de szépen együtt szól a 'Climax'-szal. A jazzy-s feeling house dolgozat a legkőszívűbb embereket is meggyőzi majd. Újabb hangzást váltunk, David Alvarado 'Klugh'-ja a tribal-os west coast house vonal zászlóshajójaként hipnotizál. A viszonylag hosszú felvezetés után a kiállásban kibontakozó atmoszféra valami hihetetlen. Egy kicsit out of key keveréssel Spiller szambáztat a 'Batucada'-val, ami tagadhatatlanul visszalopja a nyarat az őszbe. A zeneileg morcosabb blokk 808 State 'Cubik'-jával startol. Igaz a dark életérzés megteremtésében a remixet jegyző Victor Calderone is ludas. Green Velvet mondja a magáét a 'The Stalker'-ben, alatta zakatol a techno. Coxy nagy favoritja a Definition 'Definition Of Love'-ja pattogós groove-jaivel ingerel jókedvre. Underworld 'Born Slippy'-je sem maradhat el, igaz itt az eredetinél egy sokkal ütősebb verzióban szerepel (bocs, de nekem már herótom van az original mixtől). Darren Price bátran nyúlt hozzá az alapanyaghoz és egy táncos, mégsem tolakodó verzió lett a végeredmény. Electroliners 'Loose Caboose'-za Kadoc 'Nightrain'-jének vasúti zörejeit olvasztja egybe az acid erejével. Rövid intermezzo, nevesen Golden Girl 'Kinetic'-je Rhythm Masters remixében töri meg a techno hegemóniát. A zárás Thomas Schumacher 'When I Rock'-jára marad, ami nem levezet, hanem részben Johannes Heil utómunkájának köszönhetően inkább felspanol. Kötelező darab, gyűjtőknek fokozottan ajánlott!
Carl Cox – Muzik 5th Birthday Mix CD
Label: Muzik Magazine Katalógus szám: MUZIKMAG61 Ország: Egyesült Királyság Megjelent: 2000 Stílus: House, Techno, Tribal House, Tech House Dj mix: Carl Cox
Az elmúlt egy hónapban is volt mit a tejbe aprítani. Itt van például Evren Ulusoy 'Fade To Blonde'-jának harmadik remixcsomagja, melyről az Ormatie verzió Grey és MiraculuM listáján is egyúttal szerepel. A magyar vonal is erősen képviselteti magát: B Craack, Moti Brothers, Elfsong, Aeron Aether, Rob Baradlai, East Café, Jozef Kugler egy-egy produkciója is felbukkan az aktuális top 10-ekben. Azt hiszem bátran mondhatom azt, aki lemaradt volna az elmúlt 30 napban mi is történt az elektronikus zene világban, az a mellékelt track-ek meghallgatása után teljesen naprakész lesz.
Deep Zone Charts 2011 szeptemer
Greyloop B Craack - Crazy (Moti Brothers Remix) [Baroque] Oliver Prime - Variatio Delectat [JOOF] Evren Ulusoy - Fade To Blonde 3 (Ormatie & Paronator Remixes) [Proton Music] Elfsong - Faerun [Promo] Sed feat. Lisette van den Berg - Law of Physics (Aeron Aether Remix) [Proton Particles] Andrea Bertolini - Blue Ocean (Gai Barone Remix ) [Tribal Vision] Eryo - Level 4 (Original Mix) [Mistique Music] Sian - Sacred Georgraphy (Guy J Remix) [Octupus Records] Inkfish - Drums Are Not Dangerous (Cid Inc Remix) [Inkfish Recordings] Roman Degree - The Sky (Aural Imbalance Remix) [Elliptical Sun Recordings]
MiraculuM Arjuna Schiks - Waterkristallen [Einmusika Recordings] Luke Porter - Opiate (Kassey Voorn Remix) [Sudbeat Music] Rob Baradlai - Circle [Promo] Omid 16b - Rain (Marcelo Vasami Unofficial Remix) [Promo] East Cafe - Another Lonely Thursday [Silk Textures] Namito - Marathon (Petar Dundov Remix) [Kling Klong] Evren Ulusoy - Fade To Blonde (Ormatie 'Brunette" Mix) [Proton Music] Max Cooper - Echoes Reality [Traum] Lanvary - Wind (Paul Gasille Remix) [Underphunk Digital] Jozef Kugler - Unexpected Journey [Stellar Fountain]
Az osztrák Oliver Prime már nem először szerepel a zeneajánló rovatunkban. Ennek egyszerű oka van: mesterien bánik a hangokkal és mindig kifőz valami különlegeset a stúdiójában. Ezúttal már harmadik EP-jét adja ki a JOOF égisze alatt, ráadásul ez a legendás psy/goa/trance label 100-ik kiadványa is. Mindkét releváns infó tudatában lehet sejteni, hogy a friss, három track-et tartalmazó 'Interesting/Variatio Delectat' produktum ismét egy fontos mérföldkőnek számít majd. Az 'Interesting' rászolgál a címére, a játékosság és az egyedi szemléletmód megjelenítése dominál végig. A keretnek szánt psy alap most nélkülözi a bedaráló basszust, a prímet a csengő-bongó hangszerekre ráhúzó, vibráló szinti téma és a sötét árnyként ránk nehezedő string közöse adja. Nem egyszerű a dallamvezetés sem, emiatt sem lesz szerintem közönség kedvenc kommerszebb körökben. Az 'Interesting' TJP remixe már jobban fókuszál a letisztult hangvételre, s a karakteresebb psy-s környezetre. Kicsit kiszámíthatóbb, és veretősebb az eredetinél, de mindenképp a kellemes kategóriába sorolható eme átirat is. A legnagyobb durranás a végére marad. A 'Variatio Delectat', avagy a válttozatosság gyönyörködtet. Percussion-ös, bugyborékolós felvezetés után másfél perc környékén egyből egy felhozó kiállásba csöppenünk, ahol egy akusztikus gitár riff ad egy kis érzelmi színezetet az egész track-nek. A bekúszó baseline itt sem az elnyomó szerepében tetszeleg, hanem nagylelkűen átadja a terepet a különleges dallamoknak. A mellék melódia itt nincs annyira túlcifrázva, de nagyon hatásos, ahogy végig rajta csücsül egy-egy effekt, hogy egy percnyi nyugtunk se legyen. A kiállásban aztán barokkos improvizációba csöppenük, ami később is visszakéredzkedik, s kimondottan jól hangzik az alapokkal kiegészülve. Bár egy psy zenére furcsa azt mondani, hogy hemzseg az érzelemtől, itt ezt el lehet sütni. Ahogy nekilódul a melódia a szomorúság vesz rajtunk erőt. Nem rossz kis EP, 8/10.
Oliver Prime - Interesting/Variatio Delectat
Label: JOOF Recordings Katalógus szám: JOOF100 Megjelent: 2011. szeptember 13 Stílus: Psy Trance Producer: Oliver Moser
Ezúttal rendhagyó módon emlékezünk meg az idei Ozorafeszt fontosabb történéseiről. Elfsong testközelből élvezhette a paradicsomi környezetet, s felkérésünkre egy igen részletes beszámolóra is vállalkozott.
"Megkésve bár, de pár szóban az idei Ozorafesztről... Kezdeném mindjárt azzal, hogy mi a kis csapatunkkal most voltunk másodjára Ozorán, így semmiképpen nem szabad minket régi motorosnak tekinteni, hiszen még épp csak, hogy belekóstoltunk a jóba. Ám azt már két alkalom után is bátran kijelenthetem, hogy a bejáratnál kirakott, a fesztiválozókat "Welcome to Paradise" felirattal fogadó tábla egyáltalán nem túlzás.
A zenei felhozatal például idén is elég konkrét volt. Ace Ventura, Atmos, Protoculture, Sensient...hogy csak pár kedvencemet említsem a mainstage-ről. Ami viszont igazán ütősre sikeredett, az chillout stage idei programja. Gyakorlatilag szinte az egész Ultimae szerepeltette magát, aki ismeri ezt a kiadót, az tudja, miről beszélek. Aes Dana, CBL, Cell, Asura, Solar Fields, Sync24? Ilyeneket hol lehet még Magyarországon hallani? Mármint így, együtt...naugye! Néha az ember azt sem tudja, hova menjen, melyik fellépőt melyik másiknak a rovására hallgassa, de a bőség ilyesfajta zavara legyen az ember legnagyobb baja! Egyedüli nagy szívfájdalmam, - amiről viszont a szervezők egyáltalán nem tehetnek - hogy idén nem volt Vibrasphere, azonban sajnos jövőre, és azután sem lesz, mivel a srácok lezárták ezt a közös projectjüket. Ami nagy kár, mert amit csináltak, abban ott voltak a világelsők közt. Emlékeztetőül itt egy rövid videó a 2010-es Ozorafesztről.
Az egyes fellépők játékát egyébként nem részletezném, mert csak feleslegesen tépném a számat. Mindenki odatette magát rendesen, úgyhogy a mainstage-en volt megőrülés és tombolás, csak azért, hogy utána a chill-ben transzba lehessen esni. Természetesen azt tudni kell Ozoráról, hogy éjszaka azért elég rendesen fel tud szökni a BPM mutató, de nincs is ezzel semmi gond: aki szereti, az meghallgatja, aki meg inkább olyan, mint mi, az ilyenkor nyugovóra vonul. Hiába, a másnapot is bírni kell valahogy! :) Amúgy sok ismerős zene volt tavalyról, de olyan muzsikákról beszélünk, melyeket sosem lehet elégszer hallani, úgyhogy ez inkább előny, mint hátrány.
Ha már itt tartunk, egy apró negatívum azért mégis csak akad. Lehet, hogy csak nekünk tűnt fel, de mintha idén kicsit harmatos lett volna a chillout stage-en a hangosítás. Nem mondom, hogy halk volt, de nem volt az igazi, főleg a középmagas és magas tartományokban. Cserébe a mainstage továbbra is állati módon szól, egyszerűen hátborzongató, ahogy a völgy túloldaláról megszorítja az ember gyomrát a basszus. Na, persze ehhez olyan zenék is kellenek! :)
Így tehát zenei oldalról már tudjuk, hogy hibátlan a dolog. A fesztiválozás - számomra - második legfontosabb eleme pedig a hely, és a társaság. Nos, a helyszín továbbra is tökéletesen megfelel a célnak. A természet lágy ölén vagy, körbenézel, minden egyszerű, de nagyszerű, semmi sallang, de jól átlátható, megfelelő akusztikával bír és kellően tágas is. Idén talán egy kicsit szűkösebben érezhettük magunkat, ha jól tudom ez azért (is) van így, mert a kétévente megrendezésre kerülő portugál Boom fesztivál idén pont elmaradt, és ilyenkor Ozorára is többen érkeznek. Azért a hering fogalmától még így is nagyon-nagyon messze állt a helyzet, de nem voltunk kevesen, az egyszer biztos. Maga a két party helyszín egyébként remek dizájnt kapott idén is, a mainstage gyönyörű lett a sejtelmes fényekkel és a kivetítővel. A chill sátor (mondjuk ez elég gyenge kifejezés rá) szintén nagyon hangulatos lett, bár szerintem innen hiányoztak a projektorok, és egyéb vizuális effektek. Szépnek tényleg szép volt, csak kicsit kevés, legalábbis mi annak éreztük.
A társaságról meg annyit, hogy elég vegyesre sikeredett, sok volt a partizók közt a külföldi, de mindenki tudott kulturáltan és civilizáltan szórakozni. Ozorán nem fogsz látni kigyúrt kopaszokat a sarokban, "barátnőivel" a térdén ücsörögni, ahogy derékig érő, szőke hajú, rózsaszín D&G pólós alfahímeket sem. Itt nincsenek kötekedős orkok, sem 15 éves, falkába verődött partihuszárok. Az emberek ide nem magukat mutogatni jönnek, és ha néha mégis találkozol egy tetőtől talpig tündérnek vagy éppen banánnak öltözött figurával, gyorsan rájössz, hogy ez sokkal inkább poén, mintsem feltűnési viszketegség (bár az tény, hogy a banánjelmez alatt szerintem eléggé forró lehetett a helyzet a délutáni csapatásban). Aranyos egyébként a sok fülvédős kisbaba, meg a kutyák, bár utóbbiak nem tudom, hogyan viselik el a hangzavart a mainstage hatalmas hangfalaitól alig 100 méterre.
Röviden a vendéglátó részlegről. A többi hazai fesztivál áraival én nem nagyon vagyok képben, de gondolom Ozora valahol a középmezőnyben mozoghat e téren. Mindenesetre ahogy sok más területen is, itt is megmutatkozik a naturalizmus: rengeteg a vegetáriánus étel, meg a különféle természetes ajzószerekkel megspékelt energialabda és miegymás. Ruházkodni is lehet, ha valaki esetleg öltönyben jött el, gyorsan talál magának bőrnacit, mokasszint és egy nagy dísztollat a hajába, de ékszerből sincs hiány. Az árusok többnyire kedvesek, és készségesek, de ennél többet a témáról nem is nagyon tudok elmondani, ugyanis nem vásárolni, hanem bulizni érkeztünk, vagy mifene.
Érkezésről jut eszembe. Az első este hatalmas sor volt, jó, mondjuk ez relatív, de kellett volna legalább egy másfél óra, hogy bejussunk, így úgy döntöttünk, hogy irány vissza a szállásra. Másnap délelőtt pedig már egyáltalán nem volt sor, így várakoznunk sem kellett. Ez egyébként tavaly is pontosan ugyanígy volt, tehát a tanulság: ha első este be akarsz jutni, és nem vagy a türelem bajnoka, érkezz korán. Vagy érkezz inkább a második nap délelőtt. Persze vannak itt nulladik meg még az előtti napok is, sokan már 2-3 nappal a nyitóbuli előtt beköltöznek. Mi magunk azért kényes városi ficsúrok vagyunk, így a fesztiváltól 25 km-re egy kisvárosban szálltunk meg. Talán úgy lenne igazi a fesztiválozás, ha ott sátraznánk, annak minden velejárójával együtt, de azt hiszem nekünk ez csak rontana az élményen. Azért valljuk be, nem rossz dolog egy átbulizott nap után egy rendes meleg fürdő, és egy tiszta, puha ágy. Meg egy kis csend :)
A parkolás amúgy egy kicsit kaotikus, hiszen többnyire hegyen-völgyön kell megoldani, de eddig még mindig sikerült letenni valahova a négykerekűt. Külön piros pont a biztonságiaknak azért, hogy amikor rossz helyre álltunk, nem vérben forgó szemekkel és habzó szájjal fogadtak, hanem kitettek a szélvédőre egy üzenetet, amelyben biztosítottak mélységes szimpátiájukról, és udvariasan megkértek, hogy parkoljunk máshol. A biztonsági szolgálatról amúgy sem tudok egy rossz szót szólni, igaz, szerintem nem is nagyon akad sok dolguk. Néha mászkálnak a tömegben, nézelődnek, de nem láttam még egyszer sem olyat, hogy valakit erőszakkal kellett volna helyre tenni. Természetesen a mentők és a tűzoltók is tiszteletüket tették a rendezvényen, de utóbbiak is inkább a közönséget oltották, mintsem a tüzet :)
Nehéz egyébként leírni, hogy mi minden történt a röpke egy hét alatt tulajdonképpen. Az idő - mint mindig, amikor az ember jól érzi magát - nagyon gyorsan elrepült, főleg, hogy sajnos volt egy nap amikor az időjárás is elég rosszra fordult, és sokat esett. Igyekeztünk minél több fellépőt meghallgatni, aztán persze ez általában nem jön össze, hiszen a szervezők a sűrű beosztás miatt kénytelenek néhány előadót lehetetlen időpontokba is betenni (kinek mi a lehetetlen, persze). Zárójelben megjegyzem, én már akkor is maximálisan elégedett vagyok, ha sikerül meglesni Ace Venturát és a Carbon Based Lifeforms-os srácokat munka közben :) Összességében, remekül éreztük magunkat. Volt, amikor úgy voltunk vele, hogy jobb a tavalyinál, volt amikor fordítva, aztán végül meg is egyeztünk abban, hogy nagyjából ugyanazt a színvonalat hozta, Mivel mi még csak most voltunk másodjára, tartottunk egy kicsit tőle, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy előző alkalommal kifogtunk egy nagyon jó "évet", és amúgy nem mindig ilyen, de szerencsére ettől most már nem kell tartanunk. Azt meg mindezek után gondolom mondanom sem kell, hogy jövőre augusztus elején merrefelé vesszük az útirányt...
Egy szó, mint száz: az Ozora Fesztivál egy igen ritka jelenség kis hazánkban. Egy olyan rendezvény amit még nem, vagy csak kevéssé ért el a mainstream szele. Egy olyan parti, ahol a fellépők nem kell, hogy egyszerű, emészthető zenét játsszanak, mert a közönség sem igényli azt. Egy olyan hely, ahol másodlagosak a külsőségek és az anyagiak, ahol sem neked, sem másoknak nem kell szerepet játszaniuk. Egy olyan érték, amit mindenképpen meg kell őrizni, mert példát lehet vele mutatni. Egyszóval egy olyan fesztivál, amelyre érdemes ellátogatni :)
U.i.: Azt pedig engedjétek meg, hogy egy chill out trekkel kedveskedjek nektek e rövid kis beszámoló mellé. A chillout stage-en eltöltött rengeteg idő alatt elég rendes adag ihletet sikerült begyűjtenem, s ezeket a benyomásokat egy kis szösszenet formájában hangokba öltöttem. A nóta ingyenesen letölthető a SoundCloud profilomról, de ne legyetek restek ti is megosztani chillout-kedvelő ismerőseitekkel :) Üdv, Elfsong"
Zárásként pedig álljon itt Elfsong legutóbb - egészen pontosan augusztus 26-án, a Statement! Records gondozásában megjelent remixe, amit Ruben De Ronde 'Timide'-jéhez készített. Vigyázat, nagyon komoly darab lett!
I am the eye of the hurricane I hear you cry yet I feel no pain I wash away the hurt and broken chains After all these years your heart's so cold to me
Give me all the things that you don't need Fill me up with the air you breathe If I ever see the day that you don't need me Use me up, cut me dry, shut my mouth, say goodbye
I'll let go of what I know Break my world Break my world
I sit inside of an empty room Your heart is heavy is heavy and it's lonely too I give you more then I'm over you After all this time your eyes are cold to me
Give me all the things that you don't need Fill me up with the air you breathe If I ever see the day that you don't want me Use me up, cut me dry, shut my mouth, say goodbye
I'll let go of what I know Break my world Break my world Break my world Break my world
Use me up, cut me dry, shut my mouth, say goodbye I'll let go of what I know Break my world Break my world
A legendás brit goa producer Martin Freeland visszatér. A comeback azért nem százszázalékosan önfeledt, hiszen csak három régebbi zenéjét rázták gatyába napjaink ismert producerpalántái. Csak rövid összegzés gyanánt a Man With No Name projekt részeként Martin több kislemezt, remixet és három albumot jelentetett meg, legutóbb 2003-ban hallatta hangját a 'Axis Flip/Lights Out' EP-vel. Jött azonban Oakie, aki ismét visszaevezett a lakossági goa felségterületére és újra nekifeszült a '90-es években általa felfuttatott rétegstílusnak. A túlzottan is sokáig némaságban vergődő Perfecto Fluoro is megkapta a vérdoppingot, a pezsgés részeként érkezik a kellőképp innovatív és retrospektív 'Remixes E.P. 1'. Nem mellesleg, aki goa ügyileg felkészült Oakie legutóbbi 'Never Mind The Bollocks' című mixlemezén hallhatta is az ominózus remake-ket. A 'Sugar Rush'-t Astrix vette kezelésbe. Filterből bújik elő a dob, először nem is érezzük, hogy psy csapatás van készülőben. Másfél percnél aztán beköszön a jellegzetes harapós baseline, s kezdődik a hajsza. Tény, hogy gyorsabb, mint az átlag Astrix munkák, de maximálisan átjön az átiratot készítő progresszívebb hangzásvilága, ami jelen esetben tompítja a full-on életérzést. A korábban trance berkekben alkotó Apogee az uplifting sémákat feszesebb, goás megoldásokra cserélte, előnyére. A mindig is az undergroundban bújkáló goa lehetőséget adott számára a megújulásra. Itt is szépen fel van vezetve a fő mondanivaló, ami egy valódi fülbemászó melódia. Goás, mégsem érzi tolakodónak az ember, a modern hangszerelés ennyit tesz! Személyes kedvencem a 'Teleport' Nick Sentience remixében. Ez az úriember manapság szintén goázik, legutóbbi 'Syncronized' albuma is ezt támasztja alá. A korábban hard trance-ben utazó Nick-et mélyen megérinthette a stílus spirituális vonala és dinamizmusa, hiszen ezt a két elemet valósággal belesújkolja a verziójába. Természetesen az eredetiből vett vokálfoszlányok és a megreformált fődallam sem hiányozhat. Akik szeretnének egyet nosztalgiázni ne hezitáljanak szerezzék be! Ugyanez vonatkozik azokra is, akik mai köntösön keresztül akarják goa történelmi lemaradásukat bepótolni. Ez egy must have EP!
Ezúttal a lassabb zenék szerelmeseinek okozunk 70 percnyi egybefüggő gyönyört. A gyönyört előidéző személy nem más, mint Vakama alias Conor Dalton. Őt a szemfülesebbek már ismerhetik a 'Float Away' néhány epizódjából, konvenciókat nem tűrő, mélységi elektronikája engem abszolút levett a lábamról. Ezúttal Conor egy másik oldaláról is bemutatkozik, nevesen a korábban a Soma égisze alatt megjelent ambient, dub, és chill out lemezeket fűzött egymás után, étvágy gerjesztőként. Pár hónappal ezelőtt jelent meg ugyanis a skót Soma Quality Records válogatása a 'Soma Koma 5', ahol a komótosabb, kifinomultabb hangzások uralkodnak. Az ominózus mix erre a korongra hivatott a figyelmet felhívni. Mint ismert a Soma 1991 óta meghatározó labele a house/tech-house platformnak, s olyan előadók tartoznak a csapatukhoz, mint a Slam, a Silicone Soul, Funk D'Void, PercyX, H-Foundation csak, hogy az ismertebbeket említsük. Jelen mixhez sajnos nincsen külön tracklista, ezért meg kell annyival elégedjünk, ami a Soma soundcloud oldalán található: a mixben olyan előadók művei bukkannak fel, mint maga a mixet jegyző Vakama, BVDub, The Irresistible Force, DeepChord (Hash-Bar Loops), Susumu Yokota, Dabrye, Rainstick Orchestra, Deya Dova, Intrusion és Rhythm & Sound.
Kollár Eriket aka Erich Von Kollar-t MiraculuM barátomon keresztül ismertem meg. Már első beszélgetéseink során is kiderült mennyire egy húron "pendülünk" zeneileg. Ennek tudatában s részben ismerve lemezlovasi munkásságát kértem tőle egy guest mixet a Float Away 45-ik részéhez, ami rövid idő alatt a podcast legtöbbet letöltött vendég produkciója lett. Neve magas körökben forog, hamarosan produceri vonalon is elkezdi meghódítani a világot, hiszen készül első hivatalos kislemeze. Erikkel a minap diskuráltunk szakmai előmeneteléről, hogy miként látja a progressive house magyarországi helyzetét, illetve beszámolt legutóbbi belgiumi villámlátogatásáról is.
DZ: Pimaszul fiatalon már nyitott kapukat döngettél rádiós mixeiddel ismert külföldi csatornákon. A Protonon többször szerepelt a 'Relations' a top 10 leghallgatottabb műsor között. Mikor kerültél kapcsolatba a zene ezen válfajával, s mitől lesz a szetted Erich Von Kollar-os? EVK: A progressive műfaj, illetve maga az igényes house zene megismerése olyan 5-6 éve kezdődhetett nálam. Azelőtt még főleg csak az olyan muzsikák jutottak le hozzám, amit a környezetemben élő srácok is hallgattak, ami kelet-magyarországi létemre a kommerszt és a mainstream-et jelenti. Viszont már akkor is szerettem a különlegességeket, a nem mindennapi hangzást és ha sikerült rábukkannom egy-egy gyöngyszemre, akkor azt meg is becsültem. Erre jó példa az, amikor még annak idején mindig feltöltöttem a media player playlist-jét az akkori „slágerzenékkel”, hogy este legyen mit hallgatni, de mindig be-beszúrtam Paul Van Dyk-nak a For An Angel-jét, mert ez valahogy feltűnően erősebb érzelmeket váltott ki belőlem a többihez képest.Ezek után elkezdtem kutakodni, hátha rábukkanok még egy pár kiemelkedő darabra és meglephetem magamat valami újabb különlegességgel. A keresgélés során egyre több fajta hangzást, stílust, előadót majd kiadót ismertem meg, innestől kezdve ismét csak egyre színesedett a paletta. A For An Angel-t hallva ugye először a műfajon belül maradva (trance) hallgatóztam, de emellett hallgattam hardstyle-t is, techno-t, minimal-t és house zenéket is. Első DJ próbálkozásaim a hard techno műfaján belül voltak, majd belekóstoltam az electro-ba is, ezután jött a trance és a house.Egyes mixeim a baráti körömnek köszönhetően elkezdtek terjedni, minek eredményeképpen pozitív visszajelzéseket kaptam. Ezáltal önbizalmat nyerve bepróbálkoztam különböző rádiós csatornáknál, ilyen volt az amerikai javaBeats FM, ahol a trance szettjeimet adták le. Érdekességképpen, itt Tiesto, Ferry Corsten és a többi nagyágyú műsorai voltak hallhatóak, így megtiszteltetésnek vettem a tagságot.Ezután következett a német GlobalBeats FM, ahol a house és minimal arcomat mutattam, itt is rezidens lettem. Miután egyre inkább belejöttem a dologba, gondoltam, miért ne sikerülhetne kicsikarni egy vendégmixet egy igazán nagy nevű rádiónál. Írtam is a Protonnak, ahol, ha megtetszik az ifjú DJ által beküldött mix, az a Bedroom Bedlam című műsorban kerül sugárzásra. Igen ám, de az én esetemben -hatalmas örömömre - annyira megtetszett nekik a szett, hogy a főnök, Jason Wohlstadter maga írt vissza, hogy nagyon tetszik neki, amit hall és a Particles című műsorában adná le, ahol nem kis nevek kapnak a mai napig helyet. Ha jól emlékszek, már ez a bizonyos első szett a rádiónál, egyből be is került a top 10-be, a példaképeim közé. (A Protonnál egyébként havi 100-as toplistát vezetnek, ahonnan a több száz DJ közül a 100 leghallgatottabb kerül rangsorolásra az adott hónapban.)A jó kezdés után volt még egynéhány felkérésem a rádiónál más műsorok keretein belül is, majd a főnökkel olyan dologról kezdtünk el diskurálni, ami a Proton történetében még nem volt. Tetszett neki, ahogyan felépítek és keverek egy szettet és bizalmat szavazott nekem egy mixalbum elkészítésében, mellyel párhuzamosan egy új kiadó is alakult a cégen belül, Proton Mixed néven. Itt ő maga is jelentetett már meg albumot, Exoplanet és Royal Sapien mellett. Szintén hatalmas dolog, hogy én lehettem az első, akinek itt jelent meg kompilációja. Relations néven jött ki, majd ugyanezen a néven saját műsort is ajánlottak nekem a csatornánál. Az album keretében pedig 5 éves szerződést írtam alá náluk. Később a Digitally Imported (DI FM), Ensonic Radio és Wheee FM rezidensévé is váltam, így 4 rádiónál van most állandó show-m, emellett időnként egyéb csatornákon is hallatok magamról (Frisky Radio, Pure FM, stb.).Az, hogy mi is jellemző általában a szettjeimre: szeretem, ha egy mixnek íve van. Az intro-s kezdést preferálom, majd innen építkezek fokozatosan és érem el a fő részt, a tetőpontot egy aktuális „bombával”. Általában a katarzist próbálom megtartani teljesen a lezárásig, vagy éppen az outro-ig. Az általam felhasznált anyag mindig az aktuális kedvencekből tevődik össze (ami jelenthet régebbi, vagy friss zenéket is, vagy éppen még unreleased darabokat is), azok közül is a szett jellegétől függően kerülnek be az egyes trekkek.
DZ: Aki figyelmesen követi a munkáidat már kiszúrhatta a soundcloud oldaladon, hogy a producerkedésbe is egyre jobban belejössz. Hive című zenédet például East Cafe is pörgette. Milyen terveid vannak e téren? EVK: A producerkedéssel 2010 májusában kezdtem el barátkozni. Beszereztem az FL Studio 9-et és autodidakta módon próbálkoztam a stúdiószoftver megismerésével, igaz, volt egy-két barátom, aki felvázolta előttem az alapokat és segített elindulni. Eszközeim egy Behringer BCD 3000-e midikontroller, egy M-Audio Key Rig 49-es billentyűzet és jelenleg Sylenth és Nexus VSTi-k.Nagyon elszántan, amikor csak tehettem, napi 10-12 órát is rászántam a gyakorlásra, de érdemesnek találtam belefektetni ennyi időt és energiát, amit az első (közeljövőben történő) megjelenéseim sem hazudtolnak meg. A legelső release-t érdemlő zeném a Pink Flower egy saját Proton Mixed-es válogatáson jelenik mag hamarosan és egy Proton-os sublabel is publikálja majd, nevezetesen a Stellar Fountain. Ezt a labelt részben magaménak tudhatom, két barátommal menedzseljük a kiadót (MiraculuM és Greyloop). Ezt a lehetőséget szintén a főnök, Jason ajánlotta fel, miután a produceri munkámmal is kezdett egyre jobban megelégedni. A Hive című zenémet hallva megadta egy-két nagyobb nevű label managerjének kontaktját, hogy próbálkozzak meg náluk a zenémmel, vagy fenntartotta annak a lehetőségét is, hogy a kiadással mi magunk próbálkozzunk meg a Stellar Fountain-nél. El is kezdtük tervezgetni a release-t egy EP formájában, mely a Pink Flower-t és a Hive-ot tartalmazta volna. Utóbbira egy argentín remix is készülőben van, Martin Etchegaray személyében. Igen ám, de közben a Hive-ra lecsapott egy igen-igen erős kiadó, a Balkan Connection South America.Mivel Argentínában van a székhelyük, így örömmel konstatálták a készülőben lévő Martin remix-et. Ez nekem egy hatalmas lehetőség, így természetesen nem mondhattam nemet. Valószínűleg még készül majd rá egy másik átdolgozás is, amit a kiadó határoz majd meg, hogy ki is legyen a bizonyos remixer. Még most, így unreleased állapotában is elég jól „szerepelt” már a trekk, East Cafe valóban játszotta az augusztusi promo mixében és külföldről is kellemes supportokat kapott:Tvardovsky: ’Very nice sound.’Tom Glass: ’I like the original, not quite my style but I like it.’Martin Etchegaray: ’I have listened to it and I liked it.’Pablo Acenso: ’It's a good track, really like it.’Közben érkezett egy remixfelkérés a Spherax-tól és nagy valószínűséggel egy nálunk megjelenő számra is készítek egy átdolgozást hamarosan. E téren tehát ez a két megjelenés, plusz a két remix várható tőlem ebben az évben előreláthatólag. Amint ismét újabb benyomások, inspirációk érnek, ismét próbálkozok majd valami újdonsággal. Elkapkodni nem fogom a dolgokat, nem az a célom, hogy hetente jöjjenek ki zenéim, próbálom kihozni magamból a legtöbbet, amihez nekem idő kell.
DZ: Egy dj/producer új inspirációkat úgy szerezhet, ha elmegy egy-egy buliba valamelyik kollégáját meghallgatni munka közben. A múltkorában Belgiumban jártál egy gigapartin. Milyen élményeket sikerült szerezned? EVK: Egy kedves ismerősömnek köszönhetően, - aki egyben úgymond menedzserem is - részt vehettem a 2011-es belgiumi Extrema Outdoor fesztiválon, ahol példaképekkel és egyéb más világsztárokkal találkozhattam és hallgathattam meg őket élőben. Ő már a hollandiai Extrema-ra is ellátogatott korábban, ahol személyesen is beszélt Pole Folder-rel, elég jól összehaverkodtak és már akkor mondta neki, hogy szívesen lát minket majd a belgiumi eseményen, azon belül is a backgstage-n, ha van hozzá kedvünk. Naná! Így is történt, kihasználtuk bérelt helyünket a színpad körül,(ahová egyébként a szervezőkön és a fellépőkön kívül nem igazán jöhetett senki) így betekinthettünk a kulisszák mögé, láthattuk, ki milyen módszerrel dolgozik és a közös fotók sem maradhattak el. Ez a La Rocca nevezetű színpad volt, ez mozgatta meg igazán a fantáziánkat, itt két fiatal tehetség warm-up-ja után a következő sorrendben alakult a line-up: Henry Saiz, Pole Folder, Marco Bailey, Guy J, Guy Gerber és Hernan Cattaneo. Összesen 5 színpad volt kialakítva egy tó partján, néha el-elkalandoztunk, eltöltöttünk egy jó órahosszát a Cadenza stage-n is, ahol éppen egy Hermanez –Massimo B2B eseményei zajlottak. Ők is becsületesen adagolták a talpalávalót. Ami viszont ezután történt a La Rocca-n, az örök élmény marad. Guy J olyan iszonyatosan hátborzongató 2 órás szettet húzott, hogy azt szavakkal leírni nem lehet. A fellépőkön és a zenén kívül a hangulat és az emberek hozzáállása az, ami engem nagyon megfogott, szinte össze sem hasonlítható az itthoni kondíciókkal. Az alap dolognak mondható, hogy balhénak nyoma sem volt. Épp ellenkezőleg, ott barátkozott boldog boldogtalannal (bár utóbbi nem igazán létezett ott, azon a napon). Fél órán belül egyik haverom már az ibizai Space Club-nak a tulajával bandázott és az afféle kedves gesztusokból sem volt hiány, amikor megérkeztem az esőtől kissé szétcsapott frizurával és a színpad előtt már elkezdték „belőni” újra a sérómat, egyből lett egy új haverom, közben kiderült, hogy ő is szakmabeli. Összességében tehát minden passzolt, – azt leszámítva, hogy amíg lesétáltunk a parkolókból a helyszínre, volt egy jó kis zuháré, de szerencsére ez sem tartott sokáig – így egy hatalmas élményben lehetett részem, ami nagyon inspiráló a számomra.
DZ: Egyik kedvenc kérdésem, ezért neked is felteszem, te hogyan látod itthon a house zene progressive válfajának helyzetét? Kik tehetnek azért, hogy ez a dolog megkapja a kellő figyelmet? EVK: Ez köztudott, hogy itthon nagyon rosszul állunk e téren. Igazából szerintem ez az életszínvonalon is nagyban múlik, hogy az egyes országokban, régiókban milyen módon buliznak az emberek. Itthon sokan nem vevőek az újdonságokra, nem túlzottan nyitottak (tisztelet a kivételnek). Megy a megszokott kommersz, mainstream, arra ellötyögnek az emberkék. Egy nyugatabbra élő ember erre a jellegtelen „hangzásvilágra” nem tud lazítani, neki már szinte igénye az, hogy valami érdekeset is halljon, valami egyedit, nem mindennapi dolgot, hogy abban a muzsikában ott legyen a zenei élmény és igényesen legyen kidolgozva. Mi, magyar progressive producerek és dj-k igyekszünk egy kis életjelet mutatni, hogy innen is kerülhet ki egynéhány gyöngyszem, vagy itt is meg lehet rendezni úgy egy party-t a stíluson belül maradva, hogy az a bizonyos réteg számára kielégítő legyen. Nincs hiány a hazai tehetségekből, de ők is inkább külföldön tudnak érvényesülni. Vannak próbálkozások kis hazánkban is, ezeket kellene talán szorgalmazni, hogy az adott réteg hiányérzetét némileg csökkentsük, mert a nagyobb fesztiválokat leszámítva tényleg eléggé kihalt az élet. Legalábbis én ezt tapasztalom kelet-magyarországi létemre. Az utóbbi időben szerencsére egyre több kísérletezést vélek felfedezni, reméljük, ez csak folytatódni fog.
DZ: Ha jól tudom egy nagy dobásra is készülsz a közeljövőben. Mesélj erről! EVK: Ez a már említett Relations sorozatomnak lesz a második epizódja a Proton Mixed-nél. Olyan szempontból is előnyös számomra e kompiláció elkészítése, hogy az egyes producerekkel és label menedzserekkel még jobban összehoz és így mindkét fél számára előnyös kapcsolatok alakulhatnak ki, így a későbbi együttműködés előtt is zöld út nyílik, arról nem is beszélve, hogy így nagyobb tömeghez juthat el a zeném. A 2010-ben megjelenő első részt, kiadás előtt leadták a Proton Radio-n, amikor is egyből a toplista élére ugrott. Ez is nagy fegyvertény volt. Closer Relations néven jelenik meg hamarosan – valószínűleg szeptember folyamán – az új album, amely ugye tartalmaz egy saját művet is, a Pink Flower-t. A teljes trekklista így néz ki:
01. Igor Cold - You Will Bloom And I Will Live (Ilya Malyuev's Forest Reshape) [Somebody's Story]
02. Ormatie - Mon Etoile (Original Mix) [Proton Music]
03. Scotty.A - Aeroplane Tails & Vapour Trails (Original Mix) [Somebody's Story]
04. Espen & Elusive - Albatross Confessions (Arthur Deep Rework) [Mango Alley] 05. Erich von Kollar - Pink Flower (Original Mix) [Stellar Fountain]
06. Bodytemp - Kalm (Eelke Kleijn Remix) [Silk Textures] 07. Kosmas Epsilon & Shocker - Punctured Hope (Weepee Remix) [Particles] 08. Ciur - Glasscage (Original Mix) [A Must Have]
09. MiraculuM - The Forsaken Astronaut (StimPack Remix) [Spherax]
10. Rich Curtis - The Lost Quarter (Cid Inc. Remix) [Replug] 11. Juan Deminicis - Eternal Journey (Martin Etchegaray Remix) [Per-vurt Records]
12. Bastards Of Funk, Sonic Union & Anthony Yarranton - Underwater (Original Mix) [Proton Music]
13. Alexey Sonar - Seabiscuit (Spieltape Remix) [Particles] 14. Pablo Acenso - In Bold Letters (Original Mix) [Per-vurt Records]
Hamarosan beszerezhető Beatport-ról, Juno-ról és iTunes-ról is a közel 80 perces mixalbum.
Ez az ember sem erről a bolygóról való! A holland Joris Voorn az 'Incident' óta már szépen bebetonozta magát a köztudatba két olyan mély mondanivalóval bíró LP-vel, mint a 2004-es 'Future History' és a három évvel későbbi 'From A Deep Place'. Emberünk dj-nek sem utolsó, előszeretettel vagdos és illesztget, hogy a végeredmény mindenkit ámulatba ejtsen. Erre igazán jó példa a Balance 14-es kiadványa, ahol csattanós választ kapunk arra mi is az izgalmas a minimálban és a tech-house-ban. Ezúttal a gyökereihez visszanyúlva, egyben kevésbé ismert személyes kedvenceit felfedve készített egy kis étvágygerjesztőt a '15 Years Rejected Behind The Decks' elnevezésű partiesthez, amit szeptember 17-én tartanak Trouw-ban. Negyvenhárom zene 52 percben! Mindez nem a klasszikus acapella pakolgatós megamix formátumban kapjuk, hanem ügyesen aprítva és egymás után helyezve, a stílusi sokszínűséget, eltérő BPM számokat is figyelembe véve egy kellemes ívet húz Joris a hallójáratunkba. Annyira deep és funky hogy muszáj megosztanom! Négy napja érhető el, azóta 3200 feletti letöltésszámot produkált. Ennyi ember nem tévedhet!
Tracklist: 1. Chemical Brothers - Leave Home
2. Leftfield - Release The Pressure
3. Chemical Brothers - Block Rocking Beats
4. Tres Demented - Demented Or Just Crazy
5. Daft Punk - Teachers
6. Dave Clarke - Southside
7. Bob Sinclar - Get Into The Music
8. Pepe Bradock - Burning
9. LTJ Bukem - Demon's Theme
10. George Thomson - Going Home
11. Phunky Data - Fashion (Ian Pooley Remix)
12. Moodymann - Can't Kick This Feeling When It Hits
13. Paperclip People - Throw
14. Aril Brikha - Groove La Chord
15. Underground Resistance - Transition (Vocals)
16. Dave Clarke - Protective Custody
17. Outsider - Fallen Down
18. Derrick Carter -Where Ya At?
19. Mike Delgano - Byrdman's Revenge
20. 69 - Rushed
21. Octave One - Blackwater
22. Dennis Ferrer - Son Of Raw
23. Stacey Pullen - The Sweat (Vocals)
24. Losoul - Open Door
25. Mr. Fingers - Can You Feel It?
26. Bucketheads - The Bomb
27. Radio Slave - My Bleep
28. Ricardo Villalobos - Easy Lee
29. Isolee - Beau Mot Plage
30. Ame - Rej
31. Ignacio - Organa
32. Derrick May - True Rebels (Vocals)
33. Grooveyard - Watch Me Now
34. Mr. Scruff - Get a Move On
35. Scott Grooves - Mothership Reconnection (Daft Punk Remix)
36. Underworld - Born Slippy (Nuxx)
37. Choice - Acid Eiffel
38. The Subjective - Tremmer
39. Aztec Mystic - Knights Of The Jaguar
40. Basement Jaxx - Samba Magic
41. Wighnomy Brothers - Pele Bloss
42. Global Communications - The Way
43. Holden - A Break In The Clouds
How many ya guys say want freestyle?
There will be no blows not freestyle
This style is not free, this style is expensive alright!!
Hold tight youth
(Roots Manuva)
Love of self I possess, through life to death
Yigga y'all, listen it's the up front fresh
My level is seldom seen, few and far between
them fools they couldn't douse my keen
Lean to the mean thorough-bred picky-head
Slapped in the face, trapped down I guess
Sunset to sunset, but don't sweat yet
Cool, we don't fret, while the dubs them hold we
I'm picky with precision, I've made my decision now
Death itself can't hold this down
Cause the seeds of progress, them done get sow
My tough back broke the cane in four
face flat to the floor but I found the strength
to commence with a brand new sense of self
Euro-zulu, comin' through
Tokyo train style, hip it to the crew
(Chorus)
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
(Roots Manuva)
'Nuff of dem ah question my rebel-like flex
But I won't waste my breath, I'll let actions speak
Though the speak stand taller than the peak of Everest
I visualize, embrace the progress
Chin-high, puff, just a-step right to it
The choice is, there is no choice but to pursue it
Soul on the mind, mind on the soul
My struggle remains, but my inside grows
(Chorus)
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
(Down like crumb and we dusted)
(Roots Manuva)
Against the grain we shall remain, huh
Yeah, steamin' on
[super-con-duper, sub-low to sunday]
Gain enough girth, gain enough ground
Movement tight, planet-wide flight
Inner-sight set to step to the hype
Left-to-the-field now, lookin' good
Wed till this wayward bounce
Proud to announce, I'm steadfast stuck in my way
I heed not no hearsay: I put my trust in my own perceptions
and knowledge of self
(Chorus)
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
Down like dirt, man, we dusted. GET UP!
(Down like dirt, man, we dusted.), get yourself into hard life - GET UP!
(Outro: Roots Manuva)
The power of the inner eye, huh
That's the strength of we
Groove, world, birth to the next realm
Motions splendid, it bring quality
Now my foresight see with 'nuff clarity
Motions splendid, it bring quality
Now my foresight see with 'nuff clarity
Ismét zseniális darabokat hoztam nektek ízlelgetésre. Sian zakatoló techno-jából Guy J agatott dark-psyho house köntöst, Sed-ék borongós break-jét Aeron Aether és Abdomen Burst vette alapos kezelésbe. A végére egy bugyborékoló, a psy mezsgyéjén tipegő remixet kapunk Gai Barone-től, amit Andrea Bertolini 'Blue Ocean'-jéhez készített.
Sian - Sacred Georgraphy (Guy J Remix) [Octupus Records] Milyen az ha egy full techno előadó száma kap egy Guy J remixet? Nem hiszem, hogy sorolnom kellene a jelzőket, hiszen az izraeli fenomén ismét olyat húzott, amitől hónapokig fog csengeni a fülünk. Na, de ne is ugorjunk ennyire előre, nézzük a száraz tényeket! Az EP augusztus 30-a óta már elérhető a zeneboltokban. Sian eredetije mellett a svéd acélbáró Joel Mull egy pulzáló tech house átirattal képviselteti magát, illetve Secret Cinema is odakanyarított, igaz ő deep-esebre vette a figurát. Egy Perc és egy Bass Tool-t is találunk még, de a Guy J remix-et persze ezek sem verik. Guy ismét leporolta a rá jellemző dinamikus alapokat és szépen odatolta 125 BPM-en az arcunkba. Az eredeti produktumból átvett elemek mellé ultrasötét, s egyben félelmetes FX-eket passzintott. A kiállásban felkúszunk az adrenalinszint maximum értékére, majd fülig érő szájjal húzzuk a kondezcsíkot a tapétán.
Sed feat. Lisette van den Berg - Law of Physics (Abdomen Burst, Aeron Aether Remixes) [Proton Particles] Napjaink két talán legelismertebb progressive break producere egyesítette erőit, hogy egy-egy remixszel megtámogassa az eredetiben sem gyenge 'Law Of Physics'-et. Az original verzió még idén februárban jött ki (a remixpakk hivatalosan szeptember 14-étől érhető el) a Particles égisze alatt, s ügyesen ötvözte a break sötét és filmzenei szegmensét. A 'Future Able' EP-vel a holland Sed duó - Jean-Paul Grobben és Serge Dusault - nagyot alkotott, a 'Law Of Physics'-ben a vokálért felelős Lisette van den Berg-et is dícséret illeti. Az Abdomen Burst Remix sodor rendesen. Érződik benne a sok munkaóra, ezt AB is megerősíti, saját vallomása szerint ez volt az egyik legbonyolultabb projekt, amibe belevágott. A kövér szubokkal és úsztatott, elnyújtott string-ekkel operáló verziója tipikus főidős darab. Hogy ne csak az oroszokat fényezzük térjünk át gyorsan Kovács Gabi aka Aeron Aether verziójára! Gabi érezhetően inkább megmaradt a szimfónikus hangzásvilágnál, Bonobo korai éveit idéző komplexitással kanyarítja oda a melódiát, ami valósággal a szívünkig hatol. Nincs ezen mit csodálkozni, Gabi a downtempo, chill out fronton eddig már többször is bizonyított, most ha lehet még messzebbre jut az összhatást tekintve. Ötcsillagos munka!
Andrea Bertolini - Blue Ocean (Gai Barone Remix ) [Tribal Vision] Tipikusan a szarból várat eset. Aki az original mix tanulmányozásával kezdi az audiótúrát, minden bizonynal kedvetlenül tolja félre az EP-t. Egy sablon house pumpa némi psy felhanggal, semmi több. A kiállásban azért érkezik némi életjel, de ez csak arra jó, hogy felcsigáz, hátha a remixer jobban belehúzott. Nos Gai Barone ezt valahol érezte, ezért olyan szabást-varrást végzett itt, hogy rá se ismerünk honnan is kellett elinduljon. Mintha tényleg a végtelen óceánon sodródnánk. A pillekönnyű, de mégis sodró progi alap nagyon adja az érzést. A breakdown-ban a vonósok kezdenek rá, majd egy sötétebb téma veszi át a stafétát. Változatos, technikailag profin kivitelezett munka. Akit felcsigázott írja fel a naptárba szeptember 13-át, ekkor jön ki az EP a Tribal Vision-nél.
Hogyan lehet egy 2009-es zene a hónap videója 2011. szeptemberében? Ennek egyszerű oka van: egyrészt a mai nap láttam az ominózus klipet először, mégpedig az elektronikus zenét igencsak mellőző MTV 1-en. Másrészt Moby munkásságát az elmúlt hat évben nem igazán követtem, szerintem elég rossz irányba mozdult el a 'Hotel' óta. Az viszont tény, hogy ez a nóta minden szkeptikusságomat félresöpörve szenzációsra sikeredett. Kicsit a 'Play' albumot idézi, ahol a downtempo és soul elemek domináltak. A klip abszolút harmonizál a zene borús, pesszimista hangzásával. Konkrétan a főhőst elhagyja a csaja, kirúgják a melóból, megöli a főnökét majd öngyilkos lesz.
Matti Laamanen pres Wednesday Rolls - Wednesday Rolls [Danceteria Music] Vannak olyan kiadványok, amik bár remekül egyben vannak mégsem fodrozzák az elektronikus tánczene sokszor poshadt állóvizét. Ha az előadó kvázi ismeretlen, nem is igazán számíthat túl nagy figyelemre. Másik esetben ha a kiadó nem rendelkezik a megfelelő disztribúciós lehetőségekkel, akkor csak kerülőúton juthat el a nagyok lemezes táskájába, ami elég ritka. A harmadik tézis pedig az, hogy maga a producer nem is tör overground babérokra, hanem a minőséget szem előtt tartva alkot egy elképesztő kislemezt. A finn Matti Laamanen feltehetően ez utóbbinak lett az "áldozata". A saját nevén illetve Cosmicman-ként trance produkcióval már meggyőzte az értő füleket. Ki ne ismerné és dúdolná a mai napig a 'Flakes'-t, vagy az 'I love You'-t? Matti a változó idők szelével egy kicsit eltávolodott az eufórikus trance hangzástól és Wednesday Rolls néven a progressive irányba mozdult el. Míg ezt sokaknál kényszerű lépésnek érezzük, nála pont a fordítottja jut az eszünkbe: ez a gyerek ha ilyet is tud, akkor hosszú évekre be van betonozva a helye a fősodorban. A 2007 márciusában a Danceteria Music-nál megjelent 'Wednesday Rolls EP' négy kísérletező kedvtől, nyers elektronikától és földöntúli dallamoktól hemzsegő darabot találunk. Nem mellesleg egy igazi nehezen beszerezhető kislemez, csak a discogs-on találni hozzá pár preview-t.
A 'Strange Clouds' első taktusaiból érezzük, hogy itt valami másról van szó, mint amit Matti-től megszoktunk. Két és fél perces szigorú felvezetés után jön a kiállás, ahol kezd elgyurulni a gyógyszer, a delay-ezett melódia össze-vissza csúszkál, nem győzzük a fejünket kapkodni. Aztán visszatér a progis struktúra és kezdődik az utaztatás. A 'Bended Face' Ozgur Can-t idézi még a fénykorából. Széttördelt, recsegéssel felvértezett dobalap kezd masírozni, majd egy ultrakomoly elektrós baseline karmol bele az éterbe. A melódia itt is a végletekig ki van csavarva, minden pillanatban változik. A 'Hopero' tribal-os nyitánya után a mélységet célozza meg. Patikusi precizitással vannak adagolva a hozzávalók, a string szőnyeg simogat, a deep house-ból ismert stíluselemek alá dolgozva. A 'Virga' a 'Bended Face'-hez kanyarodik vissza, legalább is az alapokat illetően. A dallam 100 százalék adrenalinnal tölt fel, ahogy felbukkan és a visszhanggal a távolba vész.
Ez egy méltánytalanul alulértékelt EP, amit most melegen ajánlanék a figyelmetekbe. Mind a négy track a maga nemében tökéletes, nem csoda, ha 10/10-es pontszámmal jutalmazom Matti fáradozását.
Wednesday Rolls - Wednesday Rolls
Label: Danceteria Music Katalógus szám: DANTE003 Ország: Finnország Megjelent: 2007. március Stílus: Progressive House, TranceProducer: Matti Laamanen
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
Régi vágyam teljesült azzal, hogy be tudtam szerezni a Mara formáció eddigi egyetlen albumát, a 2003-as megjelenésű 'If You Only Knew'-t. Barry Gilbey és Sara Whittaker-Gilbey közös produkciója (az előzményeket taglaló cikket lásd itt!) mindenképp megér egy misét, üljünk hát bele az időgépbe és pörgessünk vissza a naptárt egészen 2003-ig a korong segítségével!
