
A Stripped Records-tól már megszokhattuk, hogy minőséggel rukkolnak elő. A 079-es sorszámú kiadványukkal sincs ez másképp, amit Diego Poblets jegyez. Az 'Eliptica' eredetiben kellemes, álmodozós house muzsika. Juan ezt tiszteletben tartva a tőle megszokotthoz képest jobban a deep house felé húzó remake-t hozott tető alá. A baseline tagadhatatlanul Deminicis-es, az eredetiből kölcsönvett vonósok és a mélységből előszűrődő atmoszféra egyből magával ragad, s nem is enged egészen a végéig. A kiállásban aztán a zongora is beszáll a végeredmény tökéletesítésében. Részemről full support! A többi átirat közül a dark-osabb Luis Bondio remixet tudom még ajánlani behatóbb tanulmányozásra.

Eelke Kleijn viszont argentin kollégájával ellentétben most rendesen főidős prog-ban gondolkodott. Bár tény, hogy a 'Water Games' eredetije is egy epikus, 10 és fél perces szörnyeteg lett, viszont Eelke olyat gyúrt belőle, amitől még mindig keresem a leesett állam. A baseline-t feszesebbre lőtte és cselesen bújtatja elő azt egy filter segítségével. Három és fél percnél egy string gondoskodik a borzongásról, agytekervényeink rendesen nekilódulnak. A hamarosan beköszönő breakdown után visszatérünk a pumpáláshoz, s ismét elkezd épülni a zene, miközben a háttérben a Cid Inc által tökéletesre járatott elektronikus hangzás dolgozik, de elég rendesen! Azt hiszem, ha ez felcsendül egy buliban, ott egy emberként mozdul meg rá a tömeg.

Bevallom töredelmesem a két előadó neve semmit sem mondott nekem ezidáig. Ezidáig, ezt hangsúlyoznom kell! A szcénán belül legendának számító Bonzai-tól pár hónapja kapom a promo cuccokat, éspedig a Flashtech-el közös 'I don't know' EP-nk megjelenése óta. Eme ominózus produkció is a napi ajándékok között figyelt (lévén az Eyepatch is a Bonzai kiadóhoz tartozó allabel). Elsőre nem igazán tetszett a kislemez, olyan kockának tűnt az egész, viszont a címadó tétel mégis valamiért repeat-ért kiálltott. Aztán, hopp, szinte varázsütésre megértettem a lényegét! A 'No Exceptions'-ben 95 BPM környékén kezdi meg a masírozást a tört ütem, viszont a háttérben egy lefojtott groove feszíti szét a laza kereteket. Két és fél percnél beköszön a fődallam, csengőn-bongón, elgondolkodtatóan gördül tovább az atmoszférát adó string-en. Egy magazinműsorból kölcsönzött német szövegelés is hallható a drogokról, ezzel kvázi témát kap a track. Erős produkció!

A nagy sikerű '76 Spheres' után a duó ismét egy veretes művel jelentkezik. Ivan Jaime neve nem lehet ismeretlen, hiszen Dark Soul Project-ként már jó ideje forog a neve a különböző playlist-eken, válogatásokon, mixeken. Úgy néz ki DSP-ként a dark progressive-től a deep house felé vette az irányt, viszont polgári nevén megmaradt a progressive sound-nál. Az 'Angel Signs' a Lowbit félszázadik kiadványa, melyen az original mellett egy Weepee és egy Karl Johan remix is feszít. Nálam magasan az eredeti verzió a befutó. A kezdés átlagosnak hat, ám első ijedtségemet hamar feloldották a menetrendszerűen bekapcsolódó string- és szintihangok. Három percnél már elég komplex hangzás iparkodik a kedvünkre tenni, ami 5 percnél egy ügyesen beiktatott kiállásba torkollik. A piano itt lendül bele, s ad éteri hatást a műnek. Tetszetős, jól felépített, s egyben érzelmes produkció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése