2011. november 28., hétfő

Reelaux: "ZRG már csak emlék, Reelaux átvette a helyét!"

Topa Ferenc aka Reelaux 2004 óta van jelen a hazai elektronikus tánczenei forgatagban. Első, a FREEE Magazinhoz köthető megjelenése után ZRG néven főleg tánctérrobbantó techno-ban utazott, majd 2009-ben keltette életre az érzelmesebb, eklektikusabb vonulatot preferáló Reelaux monikert, amivel határainkon túl is letette a névjegyét. Ferivel — aki nem mellesleg az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Mozaik partisorozat rendszeres fellépője — arról beszélgettünk melyek voltak eddigi pályafutásának fontosabb állomásai, kik inspirálták munkáiban, szó esik a várható zenei trendekről illetve a hazai média szerepéről az elektronikus tánczenei szcéna népszerűsítésében. Jó olvasást!

DZ: Ha egy perc állna rendelkezésedre, arra, hogy bemutatkozz, milyen információkat osztanál meg magadról az érdeklődőkkel?
R: Valószínűleg nem gondoltátok, de ez a legnehezebb kérdés az összes közül, ráadásul mindjárt az elején. Rengeteget gondolkodtam rajta, mit érdemes belesűríteni 1 percbe 12 év munkájából. Valószínűleg azokat kezdeném felsorolni, amire ebből az időszakból a legbüszkébb vagyok. Ezek között van az első hivatalos megjelenésem 2004-ből, aztán ugyanebből a korszakból egy amatőr filmhez készített teljes soundtrack, ami nagyon jó visszajelzéseket kapott. A későbbiekből kiemelném az első beatport eladási listás zenémet, a ’Halfway to Sidari’-t, ami a progressive house chart 21. helyéig jutott és több hétig maradt is a top 100-ban úgy, hogy a track egy minimális promóciót sem kapott a kiadó részéről, még egy nyamvadt sort sem írtak róla, még egy tíz ember által olvasott hírlevél hátulján sem. Dj-ként pedig természetesen az első hazai fellépések mellett — amik a gödöllői Club Play (ma Club CUE) falai között zajlottak — az első külföldi marad meg leginkább számomra emlékezetesnek, ami egy genovai igen menő klubban történt 2007-ben, s egy helyi kiadónál megjelent kislemezem adta az apropót, hogy meghívjanak. Hatalmas élmény volt telt ház előtt főidőben játszani. A mai napig ezt tartom életem bulijának. Az olaszokról meg csak annyit, hogy nagyon tudnak bulizni és nem csak a fiatalok! És itt kb le is telt az 1 perc.

DZ: Zenei érdeklődésed mikor fordult az elektronikus műfaj irányába? Kiket tekintesz legfőbb inspirálóidként?
R: Nem mondanám így kifejezetten, hogy az érdeklődésem az elektronikus műfajok irányába fordult. Az érdeklődésem a zene irányába fordult – így általánosságban. Hirtelen jött kb. 12 éves koromban, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Mindegy hol, hogyan, milyen zenével. Az első zenei élményeim valóban az elektronikus zenéhez köthetőek, de ugyanúgy hallgatok rock zenét, pop zenét, jazz-t, mint house-t vagy éppen techno-t, úgyhogy ezt a szemléletet a saját zenéimre is szeretném kiterjeszteni és kipróbálni magam minél több műfajban. Bár még a közönség nem hallhatott tőlem rock zenét, de a jövőben még ez is előfordulhat. Kevesen tudják ugyanis, de – ha nem is profi szinten – tanultam dobolni és mostanában úgy gondolom, hogy bár az ötlet nem új, élő dobokat ötvözve elektronikus zenei témákkal elég ütős dolgokat eredményezhet. Egyre inkább egysíkúnak érzem az elektronikus tánczenék jelentős részét, szeretnék új dolgokat kipróbálni. Hogy őszinte legyek, mindig elítéltem azokat, akik egy-egy műfajra állnak rá dj vagy producer létükre, hiszen hogy lehet úgy változatosnak, izgalmasnak maradni, ha mindig csak ugyanaz a műfaj vesz körül és szándékosan lekorlátozzák az agyukat. Szerintem sehogy. Pár ember inspirál a munkában igazán, közülük is kettőt emelnék ki, akik nagy hatással voltak/vannak rám. Két jó barátomról van szó. Az egyikük Lórencz Péter alias Maybe, aki kb. 10 éve folyamatosan megmutatja, mennyire kreatív is lehet egy elektronikus zene, nagyon sokat köszönhetek neki ezért. A másikuk pedig Puha Szabolcs, aki hangmérnökként a legutóbbi 4-5 év összes Reelaux zene születésénél jelen volt és mindig tudta, melyik potit merre kell tekerni, hogy úgy szólaljon meg egy-egy hang, amiről álmodni sem mertem előtte. Rengeteg tippet és trükköt tanultam tőle.

DZ: Első megjelenésed a legendás True Sounds Of FREEE sorozathoz köthető. A ’Message Of The Unknown’ a feltörekvő producereket bemutató cd melléklet ötödik részén kapott helyet. Ezelőtt milyen zenei szárnypróbálgatásaid voltak? Maga a megjelenés mennyiben segített a produceri fejlődésedben?
R: A fent említett megjelenés előtt, azaz 2004 májusa előtt nem volt értékelhető zeném. 1999-ben kezdtem zenekészítéssel foglalkozni, divatos, de szerintem helytelen szóval élve producerkedni (egy másik interjúban szívesen kifejtem, hogy miért helytelen) és az első öt év tisztán a gyakorlással telt. Mikor belekezdtem, fogalmam sem volt alap dolgokról sem, így az öt év az első zenéig nem is nevezhető sok időnek. A fejlődésben annyit segített, hogy kaptam egy visszaigazolást, hogy jó úton vagyok, nem szabad abbahagyni.

DZ: Szintén a FREEE Magazin mellékleteként megjelenő Collins & Behnam által összeállított Hungarian Techno Only válogatásokon is felbukkantál több számmal is. Akkoriban igen erős volt a hazai techno vonal, sok remek kvalitású producer bontogatta ez időtájt a szárnyait. Közülük kivel tartottad a kapcsolatot?
R: Az élvonalból a válogatást jegyzőkön, azaz Begin (aki ma a Compact Disco tagja) és Collins-on (aki ma már Snilloc) kívül senkivel nem tartottam a kapcsolatot. Velük sem voltam kimondottan napi kapcsolatban, leginkább csak közös bulikon beszéltünk. Akkoriban nagy hatással voltak mindketten a zenéimre, mindig nagyon szerettem a stílusukat, fantasztikus, mennyire érzik a közönséget. A többiek munkásságát sajnos legfeljebb a távolból figyeltem. Nem éreztem magam elég jónak ahhoz, hogy odamenjek, és azt mondjam „helló, itt egy cédé, hallgasd meg, szerintem király” máshol meg nem volt esélyem a kontaktra, akkor még nem volt myspace meg facebook.

DZ: A Reelaux nevet 2009-ben ismerte meg a világ, amit tudatosan house produkcióid publikálására keltettél életre. Melyik zenei éned áll közelebb hozzád: ZRG vagy Reelaux? Milyen különleges ismertetőjegyei vannak ennek a két alteregónak?
R: Mindkét név nagyon hirtelen és spontán keletkezett. A ZRG egy rövidítés, mert eredetileg a Zero Gravity és az ebből jövő Zero-G kifejezés tetszett, használtam is, csak rövidesen kiderült, hogy foglalt minden formában, meg elég kommersz is, aztán egyszer csak kb 1 perc alatt kellett másik művésznevet választanom egy buli flyer-ére, és hirtelen más nem jutott eszembe, minthogy kivegyem a magánhangzókat. A Reelaux nevet pedig a kedvesem találta ki. Sokan kérdezték mit jelent, több megfejtést is kaptam, de most elárulom: semmit, de olyan misztikusan hangzik. És külön öröm volt, hogy a Google keresője nulla találatot adott ki rá. Természetesen mindkettő név nagyon közel áll hozzám, egy-egy jól elkülönülő korszakot jelentenek az életemben, de azt kell, hogy mondjam, hogy a ZRG alteregó már csak az emlékekben létezik és Reelaux teljesen átvette a helyét. Aki valaha dolgozott több alteregó alatt, az tudja, hogy nagyon nagy energiát igényel kettővel folyamatosan foglalkozni, állandóan új zenéket megjelentetni, promótálni, stb. Ez úgy, hogy emellett van egy napi 9 órában végzett másik munkám, lehetetlenné vált, ezért úgy döntöttem, az utóbbi marad. Egy név alatt ma már bármilyen zenét ki lehet adni, nincsenek meg azok a műfajbeli kötöttségek, elvárások, amik a ’90-es évek végéig jelen voltak a szakmában. Bulikon általában techno-t játszom, mert fontos, hogy az emberek pörögjenek, tomboljanak egy szett alatt, ez az ami dj-ként igazán motivál, hogy az emberek önfeledten táncoljanak. Szerzőként viszont bármi más is belefér. Annyi kiadó van a világon, biztosan lesz olyan, amelyiknek épp az jön majd be.

DZ: Van-e olyan munkamódszered, ami nem nevezhető szokványosnak?
R: Ez egy rövid válasz lesz: szerintem nincs. Leginkább szintetizátor alapúak a zenéim, nem nagyon samplingelek. Gyári loop-okat meg egyáltalán nem használok, még dob groove-okat sem. Csak és kizárólag akkor, ha remixelek és az eredetinek is egy meghatározó része az a loop. Bár pár sorral feljebb azt mondtam, rövid válasz lesz, azért azt meg kell említenem, hogy valamilyen szinten én átverésnek tartom ezeknek a loop-oknak a használatát. Mégpedig azért, mert a hallgatóság azt fogja gondolni, hogy milyen ügyes volt a producer, hogy ezt a dobalapot ilyen jól megcsinálta, mert persze honnan is tudná, hogy a „szerző” úgy ahogy van egy CD-n megvette és kb. fél perc alatt beleillesztette a saját zenéjébe, ez meg nem valami nagy érdem.

DZ: Véleményed szerint a hazai média mennyire tud segítségére lenni az elektronikus tánczenei szcénában tevékenykedő dj-nek/producereknek? Sokan felróják, hogy itthon is – mint külföldön – a nagyok kapják a támogatást, a kicsik pedig ritkán jutnak szóhoz.
R: Válasszuk ketté a kérdést. A segítségről azt gondolom, hogy ha többet játszana underground zenét egy mainstream rádió, vagy netalán televízió, akkor az megszűnne underground lenni és abból is sablonos popdal lenne, mint ahogy ez már nagyon sok műfajjal megtörtént korábban, így az nem segítség, hanem egyenesen gyilkosság lenne. Így is elég egymást másoló producer és dj van a világban, mi lenne, ha ez a dolog még ennél is felkapottabb lenne? Ami pedig a támogatást illeti, ha úgy érted pénzbeli támogatás, akkor azt mondom, ma a média üzleti alapon működik, a kereskedelmi csatornák egyáltalán nem támogatnak semmilyen kultúrát, miért pont ezt támogatnák? Ha van egy előadó, aki a saját holdudvarukból kerül ki, (lásd tehetségkutatók befutói) akkor ők fognak szerepelni a reggeli beszélgetős műsorban, a késődélutáni pletykaműsorban, amit ráadásul legtöbbször közszolgálatiként adnak el, stb. Mindenki vissza akarja kapni a produkcióba befektetett nem kevés pénzét, erről szól ez a történet. A média támogatása által lesz valaki széles körben ismert, tehát attól lesz „nagymenő”. És addig marad az, amíg ez a hype megmarad körülötte.

DZ: Szerinted zeneileg melyik stílus dominálhat jövőre a hazai klubokban? Ez mennyire fedi majd le a globálisan tapasztalható trendeket?
R: Az a baj, hogy azt sem tudom, melyik dominál jelenleg. A maga visszafogott módján minden stílus megy ma. A slágert játszó diszkókban ugyanúgy jövőre is azt fogják pörgetni - ez biztos. A kevésbé slágeres műfajok között pedig szerintem töretlen a techno/tech-house népszerűsége, csak maximum egy-két hang fog bennük változni. Ami így nagyon szánalmasnak tűnik, de mégis ez már évek óta. Igazán nagy áttörés egyelőre nem várható sem a dubstep részéről, sem más műfajtól. (Ha ironizálni akarnék, akkor elmondanám, hogy talán a "DABTEPP"-nek van esélye, ha már ilyen jeles képviselői vannak a műfajnak.) Külföldön pedig ki tudja, bármikor előállhat valaki valami „újjal”, ami aztán fél évig minden klubban veszett nagy erővel tombol, még végül mindenki megunja és kezdődik elölről a dolog.

DZ: Visszatérve produceri munkáidra milyen megjelenésekkel készülsz az elkövetkező időszakra?
R: Egyrészt rengeteg saját zenei ötletem van, mindig elhatározom, hogy nekiülök valamelyiknek, de aztán mindig felülírja ezeket az élet, mert szerencsére sok kiadó keres meg remix ügyben, ráadásul általában rövid határidőkkel, úgyhogy állandóan elnapolom a saját zenék írását, az ötleteket pedig beépítem a remixekbe. Másrészt régóta rajta vagyok, hogy sikerüljön reklámokhoz, esetleg filmekhez zenét írni. Ez nagyon nagy kihívás zeneileg is és hát tagadhatatlan, hogy elég jelentős marketingmunkát is végezni kell, hogy az ember bekerüljön ilyen körökbe. Az idei év hatalmas előrelépése az volt, hogy egy remek svéd producer csapat, a WestTownMusic tagjává válhattam, akik már igen rutinosak a témában, így tőlük nagyon sokat tanulhatok. Úgyhogy tervek vannak bőven, meglátjuk, mit hoz a jövő. Eddigi legtermékenyebb évemet zárom lassan, nagyon bízom benne, hogy ez jövőre csak fokozódni fog! Aki pedig szeretne erről meggyőződni, annak ajánlom, hogy kattintson a weblapomra, vagy keressen a facebook-on!













FACEBOOK
MYSPACE
SOUNDCLOUD

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...