Lapozgató Vol.13: Breaks On!

"A kód neve: "break"!
Érdekes műfaja a tánczenének, azon belül is a törteknek a breakbeat, ha azt vesszük alapul, hogy a mindent vivő ritmusképlet már adott volt a hatvanas években, sőt még előbb is. Mert bizony ott figyelt minden korabeli funk muzsikában, csak épp nem kapott főszerepet az akkori alap ritmusképletek mellett. Mint nevéből (break=törés) is levezethetjük, a breakbeat-ek amolyan alkalmazott zenei eszközként funkcionáltak a késő hatvanas és korai hetvenes évek afro-orientált muzikális folyamatában. akkoriban egy-egy számnak azt a részét hívták "break"-nek, ahol a vokál, illetve a hangszerek kiszálltak, és a dob egyedül maradva megtörte a szám addigi vonalát egy kis szólóval, remek nyitást biztosítva ezzel egy újabb hangszer belépésének, vagy esetlegesen egy teljesen új motívum beindításának egy adott muzsikán belül, nem beszélve arról, hogy a dobos tehetségének reprezentálására is nyújtott némi alternatívát, még ha röviden is. Persze nem érdemes megfeledkeznünk arról sem, hogy az akkori termékeny zenei vonulatból, nem csak a ritmusok, hanem számos más eszköz, és fogalom is megmaradt: nevezzük ezt csak egy egészként Funk-nak. Persze az újításra és technikás megoldásokra törekvés átörökítésében is nagy szerepe volt az arany 60-70-es éveknek. Érdemes ez ügyben tüzetesebben, kicsit mélyebben átvizsgálni James Brown, Curtis Mayfield, Isaac Hayes és kortársaik darabjait!

Jamaika, Egyesült Államok, Európa, azaz egyesített fejlesztés
Mindezek mellett a jó öreg aktualitással bíró Jamaika sem maradhat ki ebből a körből sem. Jamaikai származású ugyanis az a Dj Kool Herc, aki bár bronxi srácként lett elkönyvelve a történelemben, de tagadhatatlanul érződik munkásságán, hogy a ganjafüstös raztafárik földjének szülötte (Jamaika nemcsak e szempontból fontos a breakbeat fejlődésében, ugyanis korunk break-jei nemegyszer zengenek feszes dub, reggae, dancehall orientált effektektől, besszusoktól, MC-k közreműködéseitől). Ez a Herc nevű srác nagyon elevenébe tapintott minden zenearcnak, aki fogékony volt az ötletes újításokra. Hogy mivel is? Azzal, hogy idejében rájött az újrafelhasználás lehetőségére és arra is, hogyan tudja ezt élőben kivitelezni. Az újrafelhasznált alapanyag pedig nem más volt, mint a korabeli lemezek break részei, méghozzá végtelenítve két lemezjátszó segítségével. Amikor a break befejezte az egyik lemezen, rákeverte ugyanazt a másik lemezjátszóról, egy gyors vágással. Ez a fajta humán loopolás aztán kiváló táptalajt nyújtott a hip-hop dj-k által mára atomi pontosságúra csiszolt egyedi mixtechnikának, scratch-eknek és egyéb trükkös vagdosós játékoknak. Az új hangzás és ritmusképlet, valamint ezek látványos lemezjátszós prezentálása meglepően nagy őrületet váltott ki, először csak Bronxban és környékén, majd szerte New Yorkban, végül az egész világon.
A produkció többeket is megihletett, például Grandmaster Flash-t, Afrika Bambaataa-t (a képen), vagy a Soul Sonic Force-t. Utóbbi kettő neve remek alkalmat ad egy cikkben az electro szakasz nyitányaként. Ugyan az electro önálló műfajként is maximálisan megállja a helyét, de összefonódása a breakbeat-tel vitathatatlan, és már jóideje abszolút pop produkciókban is fellelhetünk hamisítatlan electro motívumokat, s ez is mutatja az electro kortalanságát. Míg Amerikában a beat-ek felől közelítették meg az elektronikát, addig Európában egy jóval mentálisabb vonalon mozogtak az alkotók. Ennek talán legkiugróbb példája a Kraftwerk. Az azóta már ikonná vált quartett, a korát megelőzve reformálta meg a studióhasználati szokásokat, egyedi gyártmányú elektronikus hangszereivel, és teljesen új struktúrák alkalmazásával. Az amerikai művészekre nagyon inspirálóan hatott a hirtelen európai zenei fejlődés, és ezt a rövid időn belül meg is próbálták a saját javukra fordítani, vegyítve persze önálló gondolataikkal és sajátos zenei hagyományaikkal. Afrika Bambaataa és a Soul Sonic Force korai 80-as 'Planet Rock'-ja már ebben a felfogásban született (a Kraftwerk 'Trans Europe Express'-éből merítve), és vált kultikussá azóta, bár ezt kevesen tudják, hogy a Soul Sonic Force neve Arthur Baker-t és John Robie-t takarja. Kettejük közül Arthur Baker nevét muszáj kiemelni, mert az ő nevéhez fűződik a cut 'n' paste technika, azaz a szempling technika (hangminta-vételezés és beillesztés egy új darabba) kiagyalása, a 12"-es vinyl kifejlesztése, rengeteg klasszikus darab megalkotása, és igaz, hogy sokan vitatják, de a hip-hop műfaj 'feltalálását' is (érdemes elolvasni a bio és diszkográfiáját, mert tartogat meglepetéseket egy átlag földi halandó számára). Szóval nevezzük Mr Baker-t egyszerűen csak egy legendás zseninek! A jazz-professzor Herbie Hankock 'Rockit'-ja, vagy Malcolm McLaren produkciói szintén a klasszikus szériát bővítik, és lehetne még sorolni órákig, hogy milyen alapdaraboktól is lázasodik be egy B-Boy, ha már így a breakről témázgatunk. Igen egy B-Boy, mert a breakdance kultúrának nagy szerepe volt abban, hogy maga a zene is szétszóródjon a világban. A nyolcvanas évekre trendivé váló breaktánc láz hozta magával a dolog zenei oldalát is, hatékonyabbá téve ezzel a worldwide beat-őrület rajongógyűjtését, és ez szerencsére Európát sem kerülte el.

Széttört rave-robbanás
A break Angliában is nyitott fülekre talált így nem csoda, hogy a nyolcvanas évek végén kilencvenes évek elején beinduló brit rave szcéna az akkori breakbeat sound-ra is mély benyomást tett, megspékelve ezzel azt a tényt, hoyg az új studiótechnológiák alapfogásai addigra már meglehetősen jól kiforrták magukat. Lassan Európa más részeire is átterjedő rave-kultúra, az illegális partik, és az egyre jobban virgonckodó hardcore (nem összekeverendő a holland hardcore-ral) szcéna is javarészt breakbeat indíttatású volt, olyannyira, hogy ebből a muzikális katyvaszból kerültek ki az azóta csak jungle/drum & bass-ként emlegetett vonal, nem kisebb nevekkel együtt, mint Fabio és Grooverider, vagy a hip-hopon (anti)szocializálódott, és az akkoriban party animalként funkcionáló Goldie és sokan mások.
A Breakbeat konkrét népszerűségét kiváltó ok két alapműre vezethető vissza, a Renegade Soundwave által generált 'The Phantom', és a javarészt ambientben jeleskedő The Future Sound Of London 'Papua New Guinea'-ja. A FSOL bizony himnuszt teremtett az azóta számtalan remixet megért szerzeményével, de sokak szerint mai napig az eredeti üt a legnagyobbat, csapongó érzelemvilágával és örök érvényű dallamával.
A maga komótosságával lassan a mainstream oldal is elkezdett felfigyelni az egyre népszerűsödő vonulatra, és a major kiadók is kezdték szépen óvatosan leszerződtetni a szcéna ismertebbé váló arcait, így nem csoda, hogy olyan nevek ,mint a Prodigy, a Chemical Brothers és az amcsi The Crystal Method jelentős üzleti sikereket értek el, kiszélesítve ezzel a breakbeat útját a nagyközönség felé. A szintén nagy biznisszel kecsegtető Norman Cook aka Fatboy Slim neve több témát is elindít, mert amellett, hogy eddigi két albuma és kislemezei remek eladási mutatókat produkáltak, az ő nevét emlegetik legtöbbet a hatalmas durranásnak induló, de annál kérészéletűbb big beat korszakkal kapcsolatban. a nagy ütem rövid élete során elterelte a figyelmet az eredeti értelemben vett breakbeat felől, egy "dörthiphoposabb", gitárcentrikusabb, rockandrollosabb és söráztatta érzés felé, de amilyen gyorsan felélénkült olyan gyorsan ki is vonult a köztudatból, röpke 2-3 év alatt, inkább az akkori jelenre, mint a jövőre koncentrálva. Itt feltétlenül megemlítendő a Propellerheads duó, akiket többnyire a big beat fiókba pakoltak, de Alex Gifford és Will White munkássága ennél jóval többről szól, példa erre 'Decksanddrumsandrockandroll' című albumuk. Persze e stílusnak is megvolt a megfelelő számú képviselője, mind dj (pl: Jon Carter), mind produceri (Pl: Sol Brothers, Midfield General) és kiadói (Skint, Wall Of Sound) térfélről, de a nagy lendület alábbhagyásával jószerivel elszállingóztak más történetek felé, ki-ki a maga módján.

Indul a Nu-Skool sztori...
Amíg '96 környékén mindenki a Big Beat Boutique oldalát készült kirúgni, addig egyesek halálprecíz munkával igyekeztek új hangot megütni, produceri munkáikkal és dj szettjeikkel egyaránt. 45-ös fordulatszámú dobbasszus és dzsungel lemezeket lassítottak be 120-130 bpm-re, meghagyva, vagy mellőzve az erős bassline-okat, hozzágyúrva még rengeteg más stílus lényegi részeit, melléfektetve rengeteg pluszt a saját maguk generálta effektekkel. Mindent összeöntöttek mindennel, ami harmonizálható volt. A techno, trance, d & b, house, electro, dub, funk, hip-hop, ambient és még ki tudja milyen elemekből összeállított breakbeat ritmusokra helyezett darabok felturbózva a stúdió nyújtotta lehetőségek skálájával, sokak elméjét irányították a stíluskeverés művészete felé. A nu-skool elnevezést a kezdő lökéshez nagyban hozzájáruló triumvirátus, Tayo, Rennie Pilgrem, Adam Freeland nevéhez kötik, akik beleuntak abba, hogy a Bar Rhumba-ban elindított Friction estjüket emlegetve mindenki az old school frázissal kezd dobálózni és ezért kezdték el rászerkeszteni a szórólapjaikra, hogy ez nem más, mint nu-skool, legalábbis a fáma ezt tartja. Tehát a név nu-skool, bár lehet, hogy csak egy túl sokat gondolkodó újságíró ötlötte ki, minthogy nem volt ez másképp a trip-hop műfaj felcímkézésénél sem. Ahhoz, hogy ez az elsőre furcsának ható zenei mixtúra egyedülálló stílusként tudott működni, nagyban hozzájárult az is, hogy akkoriban vette kezdetét az addig önálló, letisztult műfajokként kezelt, különböző vonulatok összeolvadása, és az addig éles határmezsgyék egyre keskenyebbé válása. A különböző variációk breakbeatre korántsem értek véget, gondoljunk csak a breakbeat-garage himnuszokra, vagy a vokálokkal felturbózott, klubosított slágerekre, amikhez remekül illeszthető Sasha és társai neve.
Az újsulis break közéleti személyeit nem könnyű egy csokorba gyűjteni, ahogy egy stílus történetét sem lehetséges teljes egészében egy cikkben elregélni, de érdemes megkísérelni. Kezdetnek mindjárt itt van Adam Freeland (a képen), akit már épp csak az eszkimók nem ismernek, és akit egyszerűen csak a breakbeat világutazójaként aposztrofálnak, s némileg túl is hype-olják mostanában, de ettől ő mit sem változott. Ádámunk rengeteg munkával, egyedi hangú lemezkiadójával (Marine Parade), produceri munkáival, kivételes lemezlovas adottságaival, és hatalmas energiával tolja a szcénát. Az alapoknál is ott bábáskodott, és mixlemezeivel nagymértékben hozzájárult a stílus népszerűsítéséhez. Kevin Beber neve is kihagyhatatlan, ha már felsorolunk. Ő ugyanis már az alapok alapjainál is ott lézengett bőséggel formálva az új iskola hangzását, plusz Freeland-del ők alkotják a legendás Tsunami One-t, de Beber és Freeland révén felmerül a multifunkciós zseni Brian Transeau aka BT neve is, akinek rengeteget köszönhet a nu-skool sound. Rennie Pilgrem az abszolút funk-katona szintén alapkőnek számít, az immáron 10. születésnapját ünneplő Thursday Club Recordings nevű címkéjével együtt, aminek megjelenéseit és Rennie egyéb munkáit elég nehéz lenne összeszámolni. A Botchit&Scarper/Botchit Breaks kiadók is régóta teljesítenek már szolgálatot. Sajnos a Botchit birodalom alapítója Vini már nincs közöttünk, egy autóbalesetben életét vesztette. Dave Tipper (Fuel Rec.) szintén különleges alakja a szcénának egyedi stílusával és rengeteg szkreccsel dúsított dj szettjeivel. A hajzuhatag FreQ Nasty (manapság Skint Rec.) sem marad le népszerűségben, ő épp manapság dobta piacra új albumát. A számtalan kiadót megjár3t, d&b-ből startoló BLIM is büszkélkedhet végre egy saját albummal a TCR-nál. Az eklektikus Bushwacka! Plank címkéjével szintén betolt már néhány floorfillert a klubokba. Meat Katie a house-break-tribal kombinációival gurít folyamatosan, hol a King Size, hol a Whole 9 Yards nevű címkéjén. A Plump DJs és a Finger Lickin' Records is megér egy misét, rengeteg művészével együtt. Tayo sokrétű munkássága, és Mob névre keresztelt kiadója sem adhat okot a fanyalgásra. Danny Macmillan (In-Flight -rec.) lágyabb darabjai egy újabb utat mutattak, míg Dj Hyper a mélyebb értelmezésű breakek élharcosa, és az egyre dinamikusabban fejlődő Kilowatt címke tulaja. A walesi Hybrid pedig korát jóval megelőzve alkotott, és alkot folyamatosan sehová be nem sorolható módon. Az előzőekben felsorolt nevek csak amolyan ízelítőként szolgálnak, mert számos tehetséges producer és kiadó ontja a felvételeket, mutatva a néhány év alatt elért, nehezen követhető, gyors fejlődést.

Napjaink...
Mára már 100 %-osan szilárd alapokon ál la break scene, kitermelte a maga közönségkedvenceit, vagy, ha jobban tetszik sztárjait, de még csak most került felszálló ágba, más stílusok népszerűségéhez képest. A nu-skool és a progressive breakbeat megjelölés is elhalványult, helyette simán maradt breakbeat, de talán így a legjobb. 2001 óta már a breakbeatnek is van önálló évenként kiosztott díja, a Breakspoll awards. A nagyöregek elkészítették albumaikat, vagy épp azon dolgoznak, hogy elkészüljön. Egyre-másra kerülnek elő fiatal tehetségek, remek darabokkal a tarsolyukban, és futnak fel különböző országokban, sőt földrészeken alapított kiadóknál (pl. Németország, Svájc, Svédország, Magyarország, Franciaország és Ausztrália is büszke lehet).
A bootleg-mánia a breakbeat fanokat is megfertőzte, így rengeteg őrült kiadvánnyal találkozhatunk a lemezboltok polcain, akár a leglehetetlenebbnek tűnő kombinációkkal is. A progressive house kiadók rendre breaks alcímkéket szülnek, foganatosítva ezzel saját stílusukat break alapokon is.
Adam Freeland manapság a gitárokra, dobokra és a punkra esküszik, tehát a folyamatos mozgás biztosított. Hogy merre tovább, ki tudja? Még bármi lehet...

Kedves Magyarország...
Itthon némileg más a helyzet. Ha törtekről beszélünk, még mindig a drum & bass a domináns. Bár hazánkban is kialakult egy mag, de korántsem pörög olyan sikerrel a break, mint ahogy azt megérdemelné annak ellenére, hoyg rengeteg nagy név megfordult már nálunk. Vannak bíztató törekvések, amik többnyire fővárosunkból indultak útjukra, illetve vidéken, az egyre szaporodó szabadcsapatok révén. Időközben lett egy, a breakbeatekkel is erőteljesen foglalkozó Chi Recordsunk, ami mostanra nem kevés tehetséges művészt szerződtetett le, és manapság már a világ minden fontos fórumán jegyzik őket minőségi kiadványaik révén. Arról nem is beszélve, hogy dj-k terén sem szűkölködünk, tehát majdnem minden készen áll már.
A valós problémát talán az jelenti, hoyg a 4/4 rajongóknak furcsán hat (nem is mindig annyira) tört ritmusképlet, és képtelenek érdemben befogadni azt, míg a drum & bass fanatikusoknak feltehetően túlságosan lassú az ütem.
Röviden így fest a honi helyzet, nem is csüggesztő, de nem is ideális. Remélhetőleg az ideális állapot felé húzza majd az erő és az idő a breakbeat-et."

Interaktív Breaks (Breakbeat-re specializálódott weboldalak)
www.breakbeat.hu
www.nubreaks.com
www.breakspoll.co.uk
www.breakbeats.ch
www. big-apple-breaks.com

Válogatások/Mixek (Fontosabb gyűjteményes lemezek kezdőknek is!)
Adam Freeland - Coastal Breaks I-II. [React]
Adam Freeland - Tectonics [Marine Parade]
Adam Freeland - On Tour [Marine Parade]
Dj Hyper - Y3K [Distinctive Breaks]
Y4K - Vol.1-6. [Distinctive Breaks]
BLIM - Modernizm [TCR]
Rennie Pilgrem - Tribalizm [TCR]
Ellis Dee - Hedonizm [TCR]
Plump DJs - Urban Underground [Mob]
Plump DJs - Plump Night Out [Finger Lickin']
Botchit Breaks - Vol.1.-5. [Botchit&Scarper]
Bedrock Breaks - I.-II. [Bedrock Breaks]
Perfecto Breaks - I.-II. [Perfecto Breaks]
Meat Katie - Beyond The Darkness [Kingsize]
Raygun Administration I.-II. [Plastic Raygun]

Klasszikusok (10 track a modern break-klasszikusok közül, a teljesség igénye nélkül)
Future Sound Of London - Papua New Guinea (Hybrid Remix) [Jumpin&Pumpin]
Tsunami One & BT - Hip-hop Phenomenon [Marine Parade]
Kevin Beber - Juvenile Deliquent [Marine Parade]
BLIM - Chronologic [Botchit&Scarper]
FreQ Nasty - Boomin Back Atcha [Botchit&Scarper]
Rennie Pilgrem - Paranoia [TCR]
Bushwacka! - Monster [Plank]
Hybrid - Finished Symphony [Distinctive Breaks]
Planet Funk - Chase The Sun (Adam Freelean Remix) [Antenna]
Electronauts - Bumper (Plump DJs mix) [Lacerba]

FORRÁS: Check Magazin 2003 szeptember. Szöveg: 'G'.