2013. február 21., csütörtök

MiraculuM-interjú a Release Promo heti hírlevelében

A Release Promo aktuális, február 20-i keltű hírlevele nagy büszkeségünkre egy angol nyelvű MiraculuM interjúval várja a minőségi olvasni valóra áhítozó zenerajongókat. A kérdező Mitch Alexander, aki tényleg mindent beleadott és Gyurit faggatta a gyökereiről, zenei inspirációiról, a Stellar Fountain-ről, valamint a jövőbeli munkáiról. Érdemes beleolvasni!

RP: Hány éves vagy és mióta producerkedsz, illetve pörgeted a lemezeket, mint dj?
M: Hamarosan 35 éves leszek, a producerkedést 1997 decembere, tehát 15 éve űzöm, a DJ-zést pedig tulajdonképpen el sem kezdtem igazán, mindössze egyszer játszottam élőben, bedroom DJ tulajdonképpen körülbelül másfél éve vagyok. Podcasteket, órás mixeket talán 4-5 éve csinálok.

RP: Melyek voltak a legkorábbi zenével kapcsolatos emlékeid, mit hallgattál fiatalon? Miként csöppentél bele az elektronikus zene világába, és mi késztetett rá, hogy te is komolyan foglalkozz ezzel?
M: Kisgyerekként arra emlékszem, hogy édesanyám rengeteg zenét hallgatott, elsősorban pop és rockzenét, és már akkor tetszettek a koncepciózus dolgok mint a rockoperák vagy filmzenék, ahol van valami háttértörténet vagy egy általános mondanivaló az egész albumon, például a Hair, a Grease vagy a Jesus Christ Superstar. Később kamaszkoromban hard rockot majd metált hallgattam, eljutva egy kicsit extrémebb vonalakig, mint a death metal, majd 1993-1994 körül egyszerűen telítődtem ezzel a műfajjal, és felüdítő élmény volt az elektronikus zene letisztult és kristálytiszta hangzása. Onnantól javarészt elektronikát hallgatok, a producerkedésre pedig akkor adtam a fejem amikor az elektronika egyre kommerszebb ágazatai jöttek létre, azt gondoltam, hogy ez az a szint amit azért már én is össze tudnék rakni.

RP: Magyarország bővelkedik a tehetséges producerekben, elég csak Rád, Lank-ra vagy Kay-D-re gondolni. Hogyan néz ki a zenei- és klubszcéna a progressive zene szemszögéből tekintve? Milyen gyakran adódnak fellépéseid odahaza?

M: Hát nem mondanám. Magyarországon azt látom hogy óriási szakadék van producerek és DJ-k között és nagyon-nagyon kevesek képesek magas szinten végezni mind a két dolgot. A másik gond, hogy a progresszív színtér tulajdonképpen nem létezik magyar klubokban. Tech-house és electro-house ömlik mindenhonnan, ezért nincs is igény különösebben progresszív lemezlovasokra, ami minimális igény mégis mutatkozik, például warm-upolni valami nagy név külföldi fellépése előtt, azt 4-5 régi gyakorlott progi lemezlovas megoldja - őket viszont nem fogod nagyon a produceri munkáikról megismerni. Az olyan ismertebb producerek mint Kay-D vagy East Café vagy Retroid vagy Dynamic Illusion jó ha kéthavonta tudnak fellépni, és akkor is jelen van kábé 30 ember.  Tehát a progresszív színtér csak virtuálisan létezik Magyarországon.

RP: 2011-ben két barátoddal Erich Von Kollar-ral és Greyloop-pal közösen megalapítottátok a Stellar Fountain Records-ot. Mi az ami összehozott titeket hármótokat, és mi késztetett hogy útjára indítsátok a Stellar Fountain-t? Volt e kifejezetten olyan hangzás, amire fókuszálni szerettetek volan már a kezdetekről?
M: A kiadó alapítása egy hosszabb folyamat része volt, amelynek elején Greyloop, mint zeneőrült csinált egy blogot ahol kritikákat írogatott meg a 90-es évek elektronikus zenéjét elevenítette fel, és ehhez kért fel engem is hogy írogassak néha cikkeket, mivel akkoriban én is több időt szenteltem ilyesminek.  Itt többször volt szó magyar producerekről is, meg 'eltűnt' előadókról is, és amikor a facebook-őrület beköszöntött, csináltunk egy csoportot az oldalra alapozva, ahol az volt a cél, hogy összegyűjtsük a magyar progresszív zenészeket egy kicsit szakmázni meg preview-okat mutogatni, ilyesmi. Erikkel akkor ismerkedtem meg, amikor tavalyelőtt a Forsaken Astronaut című nótámat pörgette a Protonon, és megkeresett facebookon. Tetszett hogy ilyen fiatalon ennyire érett ízlése van és hogy milyen sikereket tudott elérni a rádiónál, és meghívtam a csoportba, ahol összeismerkedett Grey-jel is, majd amikor 2011 nyarán felkínálták neki, hogy esetleg indítson Proton sublabelt, akkor adott volt a helyzet, hogy hármónknak van annyi tapasztalata, tudása és ismeretsége hogy érdemes lenne belevágni.  Egyébként egy kiadó nekem gyerekkori vágyam volt, tizenévesen is fiktív válogatásalbumokat állítottam össze a kedvenc zenéimből teljes borítóval, trekklistával, logoval. 
Talán nem is annyira egy bizonyos hangzás lebegett a szemünk előtt, bár hármunk ízlése azért hellyel-közzel hasonló, hanem inkább az a cél, hogy teret biztosítsunk olyan embereknek akik addig nem kaptak lehetőséget, illetve a magyar producereknek is szerettünk volna egy potenciális  bázist létrehozni. Másfél év alatt egy picit talán változtak ezek az elvek, az én fókuszomban már sokkal inkább a nemzetközi színvonalú zenék kiadása szerepel. Egyébként ma már tisztán látszik, hogy akár feltörekvő tehetségekről van szó, akár magyarokról, azért rengeteg választási lehetőségük adódik.


RP: A Stellar Fountain a közelmúltban sublabel-lel a Stellar Fountain Deep-pel bővült. Ez mennyiben különbözik a Stellar Fountain-től?
M: Rengeteg jó zenét kapunk demoként, és a label schedule-je annyira telítődött, hogy ésszerűnek tűnt egy elsősorban műfajok szerinti bontást csinálni az upcoming projectekben. Így a hallgatók is jobban tudhatják, hogy mire számíthatnak, a mainen elsősorban a progresszív house, a deepen pedig kísérletezősebb, undergroundabb 4/4-es műfajok jönnek szóba. Kisebb gond volt eddig is belőle, hogy akár egymás után is elég más stílusú EP-k jöttek ki a main labelen, ezt most már valószínűleg sikerül orvosolni.

RP: Mindegyik tagnak van külön feladata, szerepe a kiadón belül, vagy közösen dolgoztok mindenen?
M: Az A&R-t elsősorban Erik és Grey csinálják, ők türelmesebb és barátságosabb emberek nálam. Az összes többi backstage munkát, promóciót, covert, keverést, schedule nyilvántartást, feltöltéseket igyekszem én csinálni, csak a levelezést próbálom lepasszolni. Ja, a promóciós szövegeket szintén Grey írja, neki jobb az angolja is.

RP: Milyen tanáccsal látnád el azokat a producereket, akik zenéiket a Stellar Fountain-nél szeretnék kiadni?
M: Elsősorban legyenek maximalisták a kivitelezésben, pontosan hallani hogy ki mennyi munkát és időt fektetett bele a kivitelezésbe, ezt nem lehet trükkökkel palástolni. Minden apró részletet ki kell dolgozni, nem elég egy jó ötlet mellé sablonokat felhúzni. Ha azt hiszed, kész a trekked, dolgozz rajta még egy hetet! Egyébként elég hálásak vagyunk azt hiszem, megmaradtunk elsősorban zenerajongóknak és totál bele tudunk szeretni egy-egy demoba.

RP: Producerként MiraculuM név alatt 2010 közepe óta adsz ki számokat. Visszatekintve a diszkográfiádra, mely produkcióidra vagy a legbüszkébb? Melyek a kedvenceid?
M: Elég sok ilyen van, elsősorban azért mert originálokat általában akkor szoktam írni amikor valami olyan érzelmet szeretnék kifejezni, amelyek meghatározzák az adott időszakom hétköznapjait. A Forsaken Astronaut a munkanélküliségről, a Good Morning Angel vagy a Roses Growing In Her Footprint a szerelemről szól, a Requiem For Two Fading Flowers a halálról, az As A Heart Started To Beat a gyermek iránti vágyról, a Constellation egy hosszabb időszakról amikor úgy éreztem, egyszerűen semmi nem siker, csak küszködöm. Ezek mind-mind fontos trekkek a számomra, és büszke vagyok rájuk, mert azt hiszem sikerült érzéseket közvetítenem velük.

RP: Nick Warren beválogatta Constellation című számod a legfrissebb Renessaince Masters Series mixére. Bizonyára ez egy óriási esemény a karrieredben, milyen érzés, ha a világ egyik legelismertebb dj-je játssza a számodat, illetve mennyire fontos, hogy egy legendás mixsorozaton szerepelsz?
M: Kétségkívül ez az eddigi legnagyobb eseménye a karrieremnek, és büszke is vagyok rá, de összességében nem nevezném ezt amolyan "breakthrough moment"-nek, inkább csak egy fontos építőkockának egy nagyobb konstrukcióban. Jó lesz mindig is elővenni ezt a CD-t, senki nem veheti már el tőlem ezt a sikert, és a Masters Series eddigi példányaiból kiindulva jó belegondolni, hogy ez a lemez még 10-20-30 év múlva is fog pörögni lejátszókban. A hétköznapjaimat vagy a céljaimat nem változtatta meg semmiben.

RP: A produkcióid igencsak különleges hangzással bírnak. Honnan merited az ihletet a stúdióban? Mely producerek inspirálnak, kik a kedvenceid?
M: A hangzásomra egyértelműen a kilencvenes évek első felének trance zenéi nyomják rá a bélyegüket, imádtam Oliver Liebet és a különböző projectjeit, meg olyan előadókat mint Resistance D például vagy Man With No Name, Urban Trance Plant, Jam & Spoon, Humate, Blue Planet Corporation. A mai napig az a célom hogy ezt a különleges hangzást megőrizzem és friss formába öntve továbbadjam a mostani hallgatóknak is, egy kicsit modernebb köntösben.
De mindemellett jelenleg elsősorban olyan kreatív elektronikus zenészektől merítek ihletet, mint Deepfunk, Henry Saiz, Ormatie, Derek Howell, Petar Dundov, Mathew Jonson, Rennie Foster, Damabiah, Eelke Kleijn vagy Oliver Prime.


RP: Milyen produkciókon dolgozol mostanság?
M: Két dolgon is dolgozom pillanatnyilag, egy originál szerzeményen, illetve egy remixen Breeze & Quadrat  és LoQuai közös trekkjén a Clinique Recordingsnál. Idén jó lenne egy kicsit a saját zenékre fókuszálni, tavaly egy kicsit túl sok remixet csináltam talán magamhoz képest.

RP: Mely előadót illetve zenét remixelnéd szívesen?
M: A fenti előadók közül gyakorlatilag bárkit, de amúgy az olyan zenéket szeretem remixelni, amikben viszonylag sok a dallam, mert ott nagyon sok választási lehetőség adja magát hogy merre induljak el. Nem annyira fekszik nekem ha szinte a semmiből kell egy remixet felépítenem, akkár inkább originált írok.

RP: Mivel töltöd a szabadidőd a zenén kívül?  Mi a foglalkozásod, s hogyan néz ki egy átlagos napod?
M: Részlegvezető vagyok egy drogériában fő munkaidőmben, játékokkal és írószerekkel foglalkozom, illetve dirigálok néhány embernek hogy hogyan és mit kellene csinálniuk. Elég sok időmet elveszi, de eddig a körülményeket és a kollégákat is figyelembe véve a legjobb munkahely, ahol dolgoztam. Ezen kívül filmfanatikus is vagyok, DVD-gyűjteményem már megközelíti az ezret, egy másik életben talán filmrendező vagy producer lennék. Ha időm és pénzem teheti, túrázni szeretek a hegyekben, minél magasabb a hegy, annál jobb, bár 2500 méter felett még nem jártam.

RP: Az elektronikuson kívül milyen más stílusú zenéket hallgatsz, innen kik számítanak a kedvenceidnek?
M: Elég sok popzenét hallgatok a 80-as, 90-es évekből, minőségi megkötés nélkül, mert szeretek nosztalgiázni, illetve nem ritka hogy hip-hopot is felteszek, elsősorban kommersz zenéket. Nem ritka az sem, hogy egy kis klasszikus is bekerül a lejátszóba, mint a Morning Mood Edvard Griegtől vagy most Bedrich Smetanától a Vltava a nagy kedvenc.

RP: MiraculuM aktuális kedvencei?
M: Étel: Rakott krumpli
Ital: Long Island koktél
TV műsor: szinte semmi, maximum énekes tehetségkutatók
Mozifilm: Tree Of Life, The 25th Hour, Solaris
Videójáték: NBA2k13
Album: Nick Warren - Renaissance Master Series 18.
Track: Jozef Kugler - On The Dancefloor (WOK Recordings)
Producer: Petar Dundov, Deepfunk, Verche
Lemezkiadó: Natura Sonoris, Bermudos, Hope
Klub: Abraxas Mallorca
DJ: Nick Warren


RP: Mely lemez lenne karriered utolsó dj szettjének záró darabja?
M: MiraculuM - Constellation vagy Paragliders - Paraglide (Blue Sky Mix)

RP: Mire számíthatunk MiraculuM-től és a Stellar Fountain-től 2013-ban?
M: Remélem több originál zenét tőlem, melyek reményeim szerint egyre több hallgatóhoz fognak eljutni.  A Stellar Fountaintól pedig egyre jobb és jobb kiadványok várhatóak mindkét labelen, ezt megígérhetem, hiszen már látszik nagyjából az elkövetkezendő fél évnyi termés.

BEATPORT
FACEBOOK
ANGOL NYELVŰ INTERJÚ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...