2013. augusztus 21., szerda

Ben Hanga: Masztering az alapoktól

Ezt a sorozatot szeretném azoknak szánni, akik bele akarnak csobbanni a digitális audió tengerébe és felfedezni az annak mélységében rejlő dinamikát és teret. Az elmúlt pár évet csak a maszteringnek és a mixelésnek szenteltem és szeretném megosztani a tapasztalatokat, melyek nap mint nap megajándékoznak valami új és addig fel nem fedezett élménnyel. Persze, koránt sem értem a végére, mint ahogyan a jó pap is holtig tanul. Remélem számotokra is tudok majd egy-két érdekességgel és új, hasznos információval szolgálni olyan témakörökben, mint például a fülek edzése, a monitor hangfalak pontos beállítása, mi is pontosan a dithering, normalizáció vagy hogyan használjuk a kompresszort — ha egyáltalán szükség van rá — és mit kell tenni, ha növelni szeretnénk egy zene dinamikai tartományát, ami manapság elég fontos kérdés a félholtra kompresszált zenék világában és az úgynevezett hangerő háború (loudness war) idejében. Ezekre és ezzel kapcsolatos témakörökre szeretnék bővebben is kitérni.
Kezdjük is a füllel, mint az egyik legfontosabb tényezővel! Bármilyen furcsán hangzik, fülünket is lehet edzeni! A fülre “gyúrásnak” legalább 8-10 különböző fajtája van, amit két féle képpen végezhetünk, ebből itt csak párat szeretnék megemlíteni, ami fontosabb az otthoni studió használata közben (a többi inkább felvétel készítéséhez szükségeltetik). A két lehetőség: a passive és a hands-on tréning. A passzív fül tréning tulajdonképpen minden alkalommal törtenik, amikor zenét hallgatunk (micsoda felfedezés). Segít fejleszteni a hanghatásokon alapuló különbségek észrevételét és a hangok jellemző vonásainak felismerését. A masik lehetőségünk az úgynevezett hands-on tréning, amikor a kezünk a potin van és megprobáljuk az általunk elkepzelt hangot a valóságban megvalósítani. Mielőtt elkezdenénk dolgozni egy zenén, próbáljuk meg elképzelni, hogy mi az a hangzás, amit el szeretnénk érni, mert ez sokszor segít, még ha éppen nem is tudjuk milyen eszközzel lehetne megvalosítani!
Íme pár ötlet, mindezt a gyakorlatban, hogy lehet kivitelezni!

1.Tanuld meg felismerni a frekvencia tartományokat!

Ha nem is rendelkezik valaki megfelelő zenei előképzettséggel lehetőség van arra, hogy különböző oktávokban hallható hangot megallapíts frekvencia alapján vagy fordítva. Ez nagyon hasznos lehet és könnyen elsajatítható kellő gyakorlással. A kromatikus skála minden egyes hangja egy bizonyos frekvenciához tartozik, például a közép C hang frekvenciája 262Hz, az A hang frekvenciája a közep C felett 440Hz-es, az A hang frekvenciája a közep C alatt 220Hz. Az alábbi képen kicsit érthetőbben szemügyre vehetjük az előbb leírtakat. Ez a gyakorlatban így néz ki:


A videóban Bob Katz mutatja be, amit leírtam itt röviden. Ő korunk egyik legjobb hangmérnöke és a legtöbb információ, amit megosztok veletek, a videóban szereplő könyvből származik, amit sajnos magyar nyelven nem adtak ki (vagy csak én nem találtam). Bob nevéhez fűződik a K-System kifejlesztése is, amiről kesőbb majd részletesen írok és aminek nagy szerepe van a hangerő háborúban (loudness war).

2.Tanuld meg érzékelni, észlelni a zene dinamikáját!

Ez kicsit hálátlan rész és őszintén megvallva, ha ezt elsajátítjuk, akkor meggyűlik a bajunk a manapság fellelhető zenék többségének hallgatásával, mert rajövünk, hogy a nagy részük elveszítette a hang egyik legfontosabb jellemzőjét: a dinamikát. A dinamikai terjedelem tulajdonképpen a zene leghangosabb és leghalkabb pontja közti különbség. Nem összekeverendő a hangerővel vagy az abszolút hangerővel! Itt egy szemléltető anyag, ami nagyon jól érzékelteti a differenciát még annak is, aki esetleg nem tud angolul! Állítsuk be a hangfalunkat vagy fülesünket egy hangerőre, és azon nézzük végig a videót! Meg fogtok lepődni!



A dinamikára visszatérünk majd későbbi fejezetben, most vissza a fülekre! Szóval prábáljunk meg minél több, jó minőségű zenét hallgatni különböző műfajokban, hogy felismerje és megszokja a fülünk a dinamika minőségbeli különbségeit. Én speciel imádok Morcheeba-t hallgatni, mert sok albumuk egyszerűen gyönyörűen, tisztán szól. Prábáljuk meg észrevenni a tiszta tranzienseket és meghallani, hogy szólnak! Ez nagyon fontos a kompresszor használatánál, mert észre kell venni azt a pontot, amikor már árt és nem használ.

3.Tanuld meg milyen a jó sztereó!

Ezt annyira nem részletezem, mert kiváló plugin-ek vannak erre (mint például az Izotope-nak az Ozone-ja vagy a Waves S1 stereo Imager) de fontos részét képezi a végső hanganyag elérésének ugyanis meglehetősen, akár 2db-el is befolyásolja a kimeneti hangerőt a sztereó kép megváltoztatása és az nagyon sokat számít mikor a limiteren meg nyerni akarunk plusz 1,5-2db-t.
Ezek a legfontosabb dolgok, ami mellé társul még pár, például meg kell tanulni észrevenni a legapróbb különbségeket! Erre egy jó teszt, ha csinálunk egy próba masztert ugyanarra a számra. Változtassunk az EQ-n 0.5db-t, aztán mentsük ki és csukott szemmel hallgassuk meg, hogy észrevesszük-e a különbséget! Ehhez mondjuk jól jön egy jó minőségű monitor hangfal, amire majd szintén kitérünk a későbbiekben. Elengedhetetlen a rossz vágások felismerése is, ami főleg ének sávoknál észrevehető és lényeges. Ilyen amikor remix készítésekor egy, már “kész” hangsávval dolgozunk és mondjuk ki van vágva a reverb lecsengése, s egyszer csak csend van hirtelen. Én rengeteg ilyen zenével találkozom manapság.

A bevezetőmben egyenlőre ennyi, a következő fejezetben kitérek majd arra, hogyan állítsuk be pontosan a monitor hangfalak pozícióját és hangerejét.
Ha bármilyen kérdésetek van az itt leírtakkal kapcsolatban, küldjétek a következő e-mail címre, örömmel válaszolok: ben.hanga@icloud.com.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...