Zeneajánló: Niko Fantin - Futterwacken EP

Niko Fantin - Futterwacken EP [Frisky Records]
A Frisky Records release-i között az elmúlt időszakban nem sok maradandót hallottam. Ezúttal kárpótolnak bennünket bőven, hiszen az argentin Niko Fantin (aki elég sokszor jelentetett már meg itt, illetve az al-labeleken) EP-je rendesen odakarcol a hallójáratainknak. A címadó darab koszos tech-es kezdése már megelőlegezi, hogy itt kegyelemre nem számíthatunk. Aztán szépen be is igazolódik a jóslatunk, egy totál vadóc groove kezd csapatásba, miközben a háttérben baljós effektek munkálkodnak. Egy kicsit Cid Inc munkáira emlékeztet az atmoszférája. A 'Speak the truth' sem fukarkodik a dark megoldásokban, végig nyomás alatt tart bennünket, az első pillanattól az utolsóig. Mintha egy repülő zúgna el felettünk beélesített bombákkal. A dallamvilág valahová a Közel-Keletre repít, s egy kicsit psy életérzés is hozzáadódik az amúgy sem gyenge összhatáshoz. A 'Many years ago' jelenti a feketelevest, hiszen pont a legdögösebb track maradt utolsónak a sorban. A kellemesen filter cut-olt baseline és a sistergős effektek már előkészítik a terepet. Aztán előtűnik egy repetitív és mellette igencsak szuggesztív dallam, ami sodor bennünket, de nagyon. A kiállásban egy emberes delay szabadul az összetevőkre, majd egy morgó groove térdre kényszerít. Ennél a pontnál nagy hangerőn hammer-elve tuti mindenkit a padlóról kellene felszedni egy megapartin.
Összességében, aki szereti a nyersebb elektronikát, illetve a kísérletezőbb hangvételű zenéket nyugodtan horgonyozzon le ennél a kislemeznél, hiszen maximálisan elégedett lesz vele. Tőlem 8,5/10-es pontszámot kap.

Niko Fantin - Futterwacken EP

Label: Frisky Records
Katalógus szám: FR051
Megjelent: 2011. április 12.
Stílus: Tech House, Progressive House
Producer: Niko Fantin

Tracklist:
1. Futterwacken (8:16)
2. Speak the truth (8:16)
3. Many years ago (8:51)







Megvásárlós

Zeneajánló: Python ft Cream Sound - Don't save me (Remixes)

Python ft Cream Sound - Don't save me (Remixes) (Frisky)
Nem, nem káprázik a szemetek, ez eredetiben egy tavalyi darab, amit most egy igencsak dögös remixpack-al indítottak újra a világhálónak a Frisky. Elsőnek a török Mehmet Akar feszült neki az emebert próbáló feladatnak (mivel az original elég magasra tette azt a bizonyos mércét). Szép intro után igazi progressive mennyországot kerekít a történetből, egy igencsak szuggesztív groove használatával. Persze a csodaszép vokál sem maradhatott ki, ami elképesztő lazasággal csatlakozik a zakatoló ritmusokhoz. Hihetetlen.
A bolgár Dj Toppy remixe gyakorlatilag hasonló stílusban marad, csak ő már az elejétől az énekre helyezi a hangsúlyt, s kicsit lazulósabb hátteret álmodott meg az egész alá. Lassú építkezés folyik végig, aztán kapunk az arcunkra a kiállásban. Mesterien eltalált verzió ez kérem szépen, én már most megelőlegezem neki a hónap legjobb remixe titulust.
És ennél a pontnál még hátra volt az Adbeat & Jorge Dept remix. Egyértelműen az ő munkájuk a legtáncosabb a kiadványról. A feszes ütemekre baljós hangok rétegződnek, az enyhülést az éteri vokál jelenti. A dallam nincs túlbonyolítva, ettől még igen tetszetős ez a verzió is. Szerény véleményem szerint mindhárom átiratot fogjuk hallani szettekben, s ebben rejlik az EP ereje, hiszen nem próbálták azt eljátszani, hogy 5 használhatatlan remixet eladnak egy megveszekedetten zseniális remake-kel. Ez a kiadvány nálam ténylegesen a legmagasabb 10-es pontszámot érdemli!

Python ft Cream Sound - Don't save me (Remixes)

Label: Frisky Records
Katalógus szám: FR049
Megjelent: 2011. március 9
Stílus: Progressive House

Tracklist:
1. Don't save me (Mehmet Akar remix) 8:46
2. Don't save me (Toppy remix) (10:03)
3. Don't save me (Adbeat & Jorge Dept remix) (8:10)

Song Of The Moment: Dr. K & Nii Vs.Shiha feat. Sarah Blacker - Am Alive (Frisky Records)

DR. K & NII VS. SHIHA FEAT. SARAH BLACKER - AM ALIVE (FRISKY RECORDS).

Nem is tudom, hogy egyszerű, vagy nehéz helyzetben vagyok-e, amikor bármilyen háttérinformációkkal akarok szolgálni erről a kissé összetett előadói névről, de tény: a 4 név egyikéről sem (!) rendelkezem semmilyen adattal... Bár el tudom képzelni, hogy egy Frisky-szintű kiadó képes bármikor előhúzni egy ilyen meglepő, totál ismeretlen előadót a kalapjából, no de 4-et egyszerre? Ráadásul egy abszolút profin megírt és felénekelt vokállal? Nekem ez az egész gyanús, valószínűleg valamilyen ismert név/nevek koprodukciójáról lesz szó, de addig, amíg ez kiderül, fókuszáljunk inkább a zenére.

Leginkább deep és progresszív hatásokból építkező, atmoszférikus zenéket találunk a kiadványon, melyek mindegyike egy elég tisztességesen eltalált énektéma köré épül. A jó vokális zene sajnos az elmúlt években ritka lett mint a fehér holló. Ugyanazok a hangok, futószalagon énekelnek fel semmiről sem szóló, gyermekded témákat, általában az elkészült zenére, utólag. Persze így is sikeresek ezek a zenék, mert az ember füle ösztönösen úgymond a könnyebb megoldást keresi, és egy vokál, legyen az bármilyen igénytelen is, sokkal jobb fogódzkodót nyújt számára, mint egy harmincadik sávként szóló, szándékosan eldugott kis dallamfoszlány. Jó vokálhoz képzett énekesnő is szükséges, aki képes a hangjával hangszerként bánni, képes ellépni a ritmustól és a fő motívumtól, kvázi rendelkezik valamilyen zenei képzelőerővel. A boci-boci tarkát is el lehet játszani ezerféle módon, lehet olyan barokkos improvizációt keríteni köré, hogy a füled kettéáll és lehet ütögetni azt az öt hangot, amire a kisöcséd is képes 4 évesen. Szerencsére bárkik is legyenek, akik ezt a zenét az asztalra helyezték, tudták, hogyan kell jó vokális zenét csinálni. Nem is konkrétan a vokálra gondolok, mert az egy dolog, hogy jó, és átgondolt, hanem arra is, hogy az itt lévő verziók mindegyike teret hagy neki, nem kiegészítőként gondol rá, hanem főszereplőként, és a zenei eszközeiket arra fordítják, hogy a vokált mint fő témát megtámogassák.

Az első verzió (Back To Life remix) egy egyszerű, sötét hangulatú felvétel, melyben Sarah Blacker hangja dominál végig, illetve kiállásnál egy kellemes, oldskool trance hangszer is csatlakozik az előtte szólókhoz. A Martin Roth remix teljesíti az elvárásokat, és egy epikus hosszúságú, deep clubtrance-szel szórakoztat minket. Megjegyezném, szerintem Vörös úr évek óta egyike a legjobb remixereknek a bolygón, és nem ez az első alkalom, hogy tapasztalatát vokális zenéken mutatja be - zseniális volt van Paul Van Dyk 'Let Go'-jához írt remixe is, a szemétrevaló eredeti ellenére is. A Tone Depth remix a techno irányába viszi el egy kissé a hangzást, nekem ez a remix jön át a legkevésbé, eleve az egész ritmusszekció valahogy hatástalan lett. Kicsit többet vártam a Tarkan és V-Sag közös produkciótól, minkettejük munkáit egyébként nagyra tartom, de ez a remix kissé súlytalan, és lássuk be, nem egyszerűen minimálnak hanem inkább fantáziátlannak hat. Shiha eredeti verziója talán a legeseménydúsabb a kiadványon, de ugyanakkor ez is erőtlen marad.

Összességében tehát egy ígéretes, ám a lehetőségeit nem beteljesítő kiadvánnyal állunk szemben, melyen a kiváló vokált csak az első két remix volt képes kellőképpen támogatni, a többiek elügyetlenkedték az adódó gólhelyzetet. 7/10.