Long Beach: mediterrán naplemente

A Deep Zone mix sorozat második része a baleári világba kalauzolja a hallgatót. A mix hangulata leginkább egy naplementéhez hasonlítható, ahol az ember csak ül egy tengerparton, a szél kicsit fújdogál, szép nyárias idő van, és nézi ahogy a nap nyugovóra tér.
A kezdő hangulatot Brian Laruso "Entertain U" című zenéje adja meg. Az egyik legnagyobb baleári nóták egyike, igazi különleges zene. Sejtelmes dallamvilága sajátos légkört teremt, ami az embert egyszerre varázsolja el és tartja ébren. Vibrasphere -ék "Morning Breeze"-e kicsit gyorsít a tempón, de a hangulat az előző számhoz képest nagyjából ugyanaz marad. A Blank & Jones páros már régóta jeles képviselője a mediteránabb zenék világának (chill out, baleári). California Sunset című szerzeményükkel az egyik legnagyobb baleári trance zenét alkották meg. Roger Shah aka Sunlounger "Aquas Blancas" -jában Jörg Stenzel mutatja be nekünk gitártudásának legjavát. E szám Original Mix -ben a legismertebb, viszont a mixben szereplő verzió a Where To Get Naked Mix is legalább ugyanolyan kvalítással bír. A "Delicious Dreamer" Funabashi-ék remixében az egyik legnagyobb trance zene. Manvel Ter-Pogosyan "Fallen In To Deep" című 2009es számához Jenni Perez mennyei hangja párosul. Cedric Indra és Driss Scali "Mint Light" -ját Mikas öntötte újból formába. Kaszás Gábor alias East Cafe "Summer Solstice" -ját a török Ali Inzel vette kezelésbe. A "Sweet Morning" -ot melyet Morten Yde remixelt meg a 2009es év egyik legnagyobb zenéjének tartok! A The First Noel eredeti változatban is csodálatos zene, de Roger Shah remixében nagyon odaver! A Briggs tesók fémjelezte "Hide Away" a mix zárózenéje is tuti befutó lehet mindenkinél. Egyébként Rachel Warner (e szám énekesnője) már több nagy sikerű zenéhez adta a hangját, így nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ezúton is remekel.

Deep Zone 002 - Long Beach

Tracklist:
1. Brian Laruso – Entertain U
2. Vibrasphere – Morining Breeze (Atmos Remix)
3. Blank & Jones – California Sunset
4. Sunlounger – Aquas Blancas (Where To Get Naked Mix)
5. Trancedellic – Delicious Dreamer (Funabashi Remix)
6. Manvel Ter-Pogosyan feat Jenni Perez – Fallen In To Deep
7. Cedric Indra & Driss Skali - Mint Light (Mikas Remix)
8. East Cafe – Summer Solstice (Ali Inzel Remix)
9. Ganga – Sweet Morning (Morten Yde Remix)
10. Sarah Mclachlen – The First Noel (Dj Shah Remix)
11. Passive Progressive featuring Rachele Warne – Hide Away (Vocal Mix)

Interjú Henry Saiz -zel (2010-03-01)

A spanyol, Henry Saiz, nagy hírnevet szerzett magának viszonylag rövid idő alatt. 2008-ban megjelent első albuma, a Renaissance, hamar népszerű lett. Első ausztráliai turnéjára sem kellett sokáig várni, de már itt is a következő. Egy interjúban faggattuk, erről-arról.

— 2006-ban, Madridban tűntél fel legelőször de hamar világhírnévre tettél szert a progresszív és techno területén. Hogyan változtatott ez az érzéseiden?
— „Természetesen jó érzés mikor elismerik az ember munkáját, és ez a munka egyben a szenvedélyem is. Ez megerősíti a kreativitásomat, nem pedig ellustít. Ösztönöz hogy mindig jobbat és tökéletesebbet készítsek.”

— Hatalmas lépés lehetett mikor 2008-ban megjelent a Renaissance. John Digweed is felfigyelt rád, és azóta nem csak az ő, de Tiesto és a Way Out West dalait is remixelted már. Hogy Digweed szavaival éljek, te Guy J dalából a Lamur-ból egy ‘abszolút szörnyet’ készítettél. Mi inspirál általában?
— „Nagyon jó ilyen szavakat hallani, főleg John-tól és érdekes olyan dalokat feldolgozni mint a Way Out West nóták vagy Guy dalai…Az inspirációt illetően, a zene az ami számomra lételem. Nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Az inspiráció pedig mindenhonnan jöhet, nehéz ezt megfogalmazni pontosan.”

— A felvételek mellett turnézol is. Ha egy clubban vagy más fellépésen vagy igyekszel alkalmazkodni a tömeghez vagy ragaszkodsz ahhoz amit elterveztél?
— „Számomra minden arról szól hogy egyensúlyba hozzam a saját és a közönség akaratát. Ez egy fajta tanítás, meg kell tanítanod, hogy milyen a te hangulatod és ötvözni azt a hallgatóságéval. Igyekszem egy igazán intenzív klub élményt adni az embereknek, a dallamokkal, hangulatokkal, textúrákkal. Néha sikerül néha nem igazán, de ez sok mindentől függ. Azt hiszem ha van amit megmutass a közönségnek akkor gyerünk és mutasd is meg. Nekem az elektronikus zene több mint loopok meg beatek sora. Ez egy igen erőteljes nyelv amit minden előadó, dj a maga módján ad elő, mond el.”

— Van egy saját internetes rádió műsorod, a The Labyrinth, és egy saját label a Natura Sonoris. Van időd egyáltalán pihenni néha?
— „Nem igazán. Azokban az órákban amikor nem dolgozom, utazok a következő helyszínre. Mindig lefoglal a zene akár a stúdióban vagyok akár a rádió műsoromat készítem. Imádom amit csinálok. A barátaimmal szoktam lógni és hotelekben fújom ki magam.”

— Mi a véleményed arról hogy a dj-k többsége kezd felhagyni olyan hagyományos technikákkal, mint a bakelit? Van még valamilyen analóg berendezés a te stúdiódban?
— „Azt hiszem én azok közé tartozom akik kezdik elhagyni a régi technikákat. A techno egyben a technikáról is szól, így nem hiszem hogy le kellene maradnunk bármiben is az újításokban, ezzel új utakat fedezhetünk fel a zenében. Abletont használok a DJ set-nél, mert olyan dolgokra vagyok képes vele amit egy bakelittal vagy cd-vel nem tudnék megtenni, mint mondjuk hat számot egyszerre lejátszani azonos időben, loopolni, effekteket használni vagy épp szintizni a számokban. Ezek tesznek egy dj felszerelést különlegessé, persze nem kell mindennek a legjobbat választania, ezt mindenki maga válogatja.”

— A legtöbb zenész zenei háttérrel, vagy családon belül, esetleg felfedezés útján nő fel. Én például azon a zenén nőttem fel amit a családomban hallgattunk, közép nyugati dalokon és kortárs jazz-en. Hogy ment ez nálatok? Játszottál valamilyen hangszeren?
— „Hangszeren 15 évesen kezdtem el játszani nem túl fiatalon. Ez személyes választás volt, de a szüleim is támogattak, a bátyám pedig dj-zett. A klasszikus zene iránti szerelmemet anyukámnak köszönhetem, a 70-es évek szinti úttörőit és progresszív rock együtteseit is a családdal, pontosabban apukámmal és a nagybátyámmal, hallgattuk.”

— Milyen előadókat hallgatsz az iPod-on?
— „Minden evő vagyok. Minden stílust szeretek, szóval van itt black metal, pop. Random módon egymás után van Abba, Moloko, Infected Mushroom, King Crimson, Dredg, The Temper Trap, Britney Spears, Muse, Bach, Iron Maiden…”

— Mit hoz majd a 2010-es év? Több fellépés vagy inkább stúdió munka vagy esetleg mindkettő?
— „Inkább mindkettő. Egy új Renaissance EP-t jelentetek meg áprilisban, néhány új remixel és érdekes projecteken is dolgozom. Ezenkívül az új dolgon, egy remixen dolgozom a legutóbbi They Come From Light-on. Olyan csodás remixek kaptak rajt helyet mint Hernan Cattaneo & Soundexile, Guy J és Jesse Somfay.”

— Rövid időn belül másodszorra láthat majd az ausztrál közönség, olyan nagyágyúk mellett mint Steve Lawler és James Lavelle Melbourne-ben és Gui Boratto Sydney-ben. Hogy lehet ilyen tehetséges emberek mellett helyt állni?
— „ Nem bírtam kivárni hogy ne térjek vissza minél előbb. Csak jókat tudok mondani az első élményeimből, hihetetlen volt az egész. A bulik egyszerűen fantasztikusak voltak. Még sosem játszottam együtt sem Lawler-el sem Lavelle-el de azt hiszem remek este lesz. A Gui Boratto-val közös fellépést is nagyon várom már Sydney-ben. A legutóbbi show egyszerűen frenetikus volt, azt hiszem az volt a legjobb parti amin valaha is részt vettem. ”

(Forrás: onemusic.hu)

Kacsolódó linkek:

— Henry Saiz on MySpace
— Henry Saiz's The Labrinth
— Henry Saiz on Discogs
— Website

Club Elite Sessions: egy laza kis mix M.I.K.E. -tól

Ezen a héten sem panaszkodhat(t)unk M.I.K.E. Club Elite Sessions-ére, de véleményem szerint a 147. epizód az előzőeknél egy kicsit gyengébbre sikeredett. Dane Baseley vadonatúj szerzeményével a "Standing Still" -lel veszi kezdetét a show, majd a "Last Breath" -et tesztelhetjük Jerome Isma-Ae Remixében. Glenn Morison -nal továbbdöcögünk a house vonalon. A Triangle & Strings kissé zúzda, mormogós dobjátékával hívja fel magára a figyelmet. A show igazi ékköve! Evgeny Bardyuzha " Changeful World" -je nem éppen a legfrissebb zene-bona, de aki még nem hallotta volna annak előszeretettel ajánlom figyelmébe. Az ötös zene M.I.K.E. 'Flashback' Remix -ében tündököl. Az original mix elég ütős, de ebben a verzióban is elég jól szól. Schulz feat Khaz száma igencsak közkedvelt darab, ami ezúttal Jochen Miller újraértelmezésében csendül fel. A Seven Changes -szel a trance világába ereszkedünk. A következő pár zene az upliftin trance jegyében telik, amit a szokásos Back To Basics azaz egy klasszik szám zár.

M.I.K.E. - Club Elite Sessions 147

Tracklist:
1. Dan Baseley – Standing Still
2. Jens Lonnberg - Last Breath (Jerome Isma-Ae Remix)
3. Glenn Morrison - Triangle & Strings
4. Evgeny Bardyuzha - Changeful World
5. Alex Robert - Sparkle (M.I.K.E.'s Flashback Remix)
6. Markus Schulz feat. Khaz - Dark Heart Waiting (Jochen Miller Remix)
7. Martijn Stegerhoek - Seven Chances
8. Oliver P pres. Stonevalley - Winter
9. Juventa - Sapphire (Suncatacher Remix)
10. Veracocha - Carte Blanche [Back To Basics]

Pop Model: az új Mr Sam album

Samuel Joel Paquet aka Mr Sam nem csak lemezlovasként brillirozik, hanem produceri szinten is nagy névnek számít a szakmán belül. Francia barátunk idáig két szerzői albummal lepte meg rajongótáborát. Az egyik album a 2006-os Lyteo, valamint annak "továbbfejlesztett" változata a Lyteo Interpretation (2007) volt. Sam ez alkalommal a korábbi albumaihoz képest egy jóval eltérőbb stílusút pofozott össze. A Pop Model nagyon érdekes album lett. Nem kicsit pop-os, funkys, house-os hangulata miatt a régi Mr Sam rajongók már rögön az album elején dobnak egy hátast. Jómagam nagyon merész produkciónak találom ezeket a "pop" zenéket. Az albumon akad jópár kedvenc zene is, de a sok popdal azért egy kis mosolyt csalt az arcomra. Akik csak most ismerkednek Mr Sam zenéivel, azok számára van pár zene ami iszonyat gyengének hat, de ha meghallgatjuk Sam "Opus" című mixalbum sorozatának bármelyik részét, akkor ott is rengeteg a mélázós, slágeres, gagyinak tűnő szerzeménnyel találkozhatunk. Mr Sam sikerének titka viszont pont ezekben a sajátságos hangulatú zenékben rejlik. Mixeiben iszonyat nagy hangulatváltások vannak, és a Pop Model című albumon is jól érződik mindez. Az a stílus, amit Mr Sam képvisel számomra már-már igazi művészet.
Az "Ave Eva"-val indít az album, ami voltaképpen egy intró zene. Az ezt követő két tipikus popdal. Gyengének hatnak, pedig nem azok. Az "Ing Ong" egyérteműen Benny Benassi "Satisfaction" című számát idézi. "Gotta Have It"-re még akár boogie-zni is lehet, annyira feeling-es zene. A "Gone" nagyjából ugyanezt a vonalat követi, még egy kicsit érzelmesebbre véve a figurát. A hetedik nóta számomra nem volt meggyőző, de ezzel együtt az mondom, hogy jól sikerült. A nyolcadik szerzeményben BT énekel. Szép zene, de csak előbbieket tudom csak elismételni.
A "Seven 7 Seven" teli van érzelmekkel. A "Carved" is hasonló kvalítással bír. Tiff Lacey hangja tökéletesen illeszkedik a baleáris alapzenébe. A "Cygnes"-t szerintem senkinek sem kell bemutatni. Nagyszerű zene, bár nagyon meg tudja osztani a szcéna rajongótáborát. A "Hold My Breathe" nálam örök favorit, és örömmel nyugtázom, hogy ezen az albumon is helyet kapott! A "Rydem Koba" is nagyon jó zene. A "Rydem Koba", a "Mixi", a "Tantra", a "Menyako", a "Dominator" és az "Anasthasia" nagyjából egyforma dalszerkezetre épülnek.
Az "E&E" ambientes, elektrós, kicsit break-es. Az "One Day" egy ambient pop dal. A 21. szám a Deadmau5 interpertációs "Clockwork", amit Mr Sam Remixében tesztelhetünk.
Az album tőlem a 8.5/10-es pontszámot kapja. Érdekes, változatos, összetett szerzői album.

Mr Sam - Popmodel

Label: Black Hole Recordings
Katalógus szám: Black Hole CD 62
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010 április 19.
Stílus: House, Tribal, Hard Trance, Progressive Trance, Trance, Electro
Producer: Samuel Joel Paquet aka Mr Sam

Tracklist:
1. Mr Sam - Ave Eva
2. Mr Sam With Andy Duguid vs. Pat Benatar - Invincible (Mr Sam Remix)
3. Mr Sam Feat. Disco International - Just The Beginning
4. Mr Sam - Ing Ong
5. Mr Sam Feat. Esmaye - Gotta Have It
6. Mr Sam With Andy Duguid Feat. Jennie Löfgren - Gone
7. Mr Sam With Andy Duguid Feat. Amanda Wilson - Satisfaction Guaranteed
8. Mr Sam With BT - The Great Opus
9. Mr Sam - Seven 7 Seven
10. Mr Sam With T4L Feat. Tiff Lacey - Carved
11. Mr Sam Feat. Claud9 - Cygnes
12. Mr Sam With Andy Duguid Feat. Solarstone - Hold My Breath
13. Mr Sam With T4L - Rydem Koba
14. Mr Sam - Mixi
15. Mr Sam - Tantra
16. Mr Sam With T4L - Menkayo
17. Mr Sam vs. Human Resource - Dominator
18. Mr Sam vs. T99 - Anasthasia
19. Mr Sam - E&E
20. Mr Sam Feat. Kirsty Hawkshaw - One Day
21. Deadmau5 - Clockwork (Mr Sam Remix)

Mirco De Govia: csendes trance hős sztárallürök nélkül

A német trance don Mirco De Govia már számtalanszor elkápráztatta a műértő közönséget különleges atmoszférát sugárzó alkotásaival. Az igazi áttörést számára a 2001-ben az Euphonic-on megjelent Epic Monolith hozta meg, amit szinte mindegyik top dj játszott, sőt még Paul Van Dyk Politics of Dancing-jére is felkerült. Az ezt követő években olyan további gyöngyszemekkel gyarapította a trance szcénát, mint a Things that matter vagy a Final emotion. 2003-ban készült el debütáló nagylemeze a Chronoscale, ami világszerte nagy sikert aratott. 2004-ben látott napvilágot a megragadó dallamú Voller Sterne, amihez egy remekbe szabott Super8 remix is készült. 2005-ben jött ki a Ronski Speed-del közös Asarja, majd 2006-ban a Vital Spark, talán mondani sem kell, hogy mindkét darab szép sikereket tudhatott magukának. Mirco remixek terén sem volt rest, olyan klasszikusokhoz csinált saját változatokat, mint az Above & Beyond with Andy Moor - Air for life, Sun Decade - I'm alone, Kyau & Albert - Velvet morning, Sonorous - Second sun, Ralphie B - Massive, Super8 - Cre8. Az I:Vibes Mirco-val a 2008-ban megjelent második nagylemezével, az Iconic Path-tal kapcsolatban készített interjút.

— Már a kilencvenes években is írtál zenéket, ám az igazi áttörés csak 2001-ben jött a számodra. Miért tartott ez ilyen sokáig szerinted?
— Azt hiszem a karrierem igazi kezdetét az Euphonic elindulásától valamint a Ralph Kyau-val való megismerkedésemtől datálhatjuk. Egyébként nem is számítottam rá, hogy az Epic monolith-nak ekkora sikere lesz, de ezután már tudtam merre haladjak tovább.

— Miért volt rád ekkora hatással a Kraftwerk?
— Mindig is elvarázsoltak az elektronikus zene pionírjai, így a Kraftwerk és a Tangerine Dream is. Ők egy olyan típusú új hangzást honosítottak meg, ami gyakorlatilag csodaként hatott, mindenki azon agyalt hogyan lehetett egyáltalán ilyet összehozni. A munkáik sok zenészre voltak hatással, köztük rám is.

— Mennyire volt nehéz zenét beszerezni a 80-as évek Kelet-Németországában? Melyik volt az első lemezed?
— Elég nehezen lehetett lemezeket beszerezni. Az első lemezem a Tangerine Dream Pergamon-ja volt, amit egy Kelet-berlini koncerten rögzítettek, s amit a bátyám vett meg nekem. Ez az időszak nagy klasszikusa a számomra. Emlékszem az egyik barátom be tudta szerezni Kraftwerk Electric Cafe-ját magnókazettán Magyarországról. Úgy éreztem magam, mint karácsonykor, amikor a kezembe vehettem.

— Te Kelet-Németoreszágból származol. Miként élted meg a korai német techno boom-ot? Berlin és Frankfurt nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy elhelyezze Németországot a világ techno térképén. Mely német előadók inspiráltak ekkoriban és miért?
— Volt egy fiataloknak szóló rádiócsatorna a DT-64, ezzel kezdődött minden. Marusha és Marcos Lopez műsoraiban csendültek fel a legfrissebb underground techno és trance darabok. Imádtam a frankfurti produkciókat, főleg Sven Vath és Jam & Spoon munkáit, valamint Cosmic Baby és Paul Van Dyk MFS-es megjelenéseit. Később egy szülővárosomhoz közeli techno klubba kezdtem járni, ahol először nyílt lehetőségem a dj-k révén testközelből még több zenével megismerkedni.

— Melyik volt az a pillanat, amikor 100 százalékosan biztos voltál abban, hogy zenéket akarsz irni, s azokkal az embereket szórakoztatni?
— Az Amigámon kezdtem neki a zenefabrikálásnak. A barátaim biztattak, hogy folytassam a zenélést, imádták a track-jeimet. Úgy döntöttem veszek egy profi felszerelést, szintetizátorokat, dobgépet.

— Mikor találkoztál először Ralph Kyau-val és Steven Albert-tel? Mi volt az első dolog amit megjegyeztél velük kapcsolatban?
— Ralph és Steven nagyszerű emberek. Ralph-fal első, 1993-as találkozásunk óta abszolút egy hullámhosszon vagyunk. Mindkettőnknek a zenekészítés a célja. Szóval megosztottuk egymással az ötleteinket, s ez vitt bennünket előre.

— Kyau & Albert, Ronski Speed, Rough Mullar aka Sonorous és Mirco de Govia az Euphonic-ot az egyik legjobb német trance label-lé tette. Mi a titkotok?

— Azt hiszem ez a barátságról szól, nem hiába hívjuk magunk között családnak. A tagoknak pedig meg van a lehetőségük olyan típusú zenét produkálni, amit szeretnek.

— Az Epic Monolith már 7 éve, hogy megjelent. 2001 igazán jó év volt a dallamos trance produkciók számára Európában. Azonban Németországban a trance a túl "chessy" produkciók miatt vesztett a népszerűségéből. Mi volt a legnagyobb változás a trance szcénában ekkoriban?
— Napjainkban egy rakás tehetséges zenész van, akik kevés felszereléssel is a maximumot hozzák, de a piac igencsak beszűkült. Kedveletem azt az időszakot, amikor a trance felkapott volt, de nem vagyok szomorú, amiatt hogy vége. Ilyen az élet.

— Ha visszatekintesz, mennyire volt nehéz elkészíteni a ma is időtlennek ható Chronoscale albumot?
— A megjelent anyag nem egy folyamatos munka eredménye. Először összegyűjtöttem a számokat, majd később az album koncepciójához formáltam azokat. Egy album készre csiszolás igen nehéz munka, hisz ott van a mixelés a masterelés és a mindig nyomasztóan közelgő megjelenés határideje.

— A Vital Spark megjelenése óta elég nagy a csend körülötted. A studióban gubbasztottál és az új albumodon dolgoztál, vagy másra is jutott időd?
— Egy meghatározó esemény történt az életemben: megszületett a kisfiam. A többi dolog ennek tükrében más prioritást kapott. Miközben próbáltam az apaszerepet tanulni és gyakorolni, felkészültem a második albumom rögzítésére, amit ez az időszak nagyban befolyásolt.

— Öt évnyi várakozás után végre elkészült a második albumod. Mennyire vagy izgatott a megjelenéssel kapcsolatban?
— Eddig ez volt a legnehezebb dolog a számomra - kemény időszak volt, az érzéseim is eléggé kavarogtak - , örülök, hogy be tudtam fejezni.

— Mit várhatunk az Iconic Path-től? A tipikus Mirco De Govia hangzást hozza, vagy inkább új irányokat céloz meg?
— Az új album egy merőben új lépés a számomra. Nem tudom rásütni, hogy tipikus, vagy nem tipikus. Csupán az aktuális lelki állapotom zenei formában közölt változata.

— Melyik lesz az album első single-je, milyen remixekre számíthatunk?
— Az első single az Evolution Part 2 lesz, amelyre egy Stoneface & Terminal remix készül.

— A Chronoscale underground körökben nagy durranás volt. Nem érezted a nyomást, hogy az Iconic Path-tal hasonlót, vagy sokkal jobbat kell produkálnod a debütáló korongnál?
— Csak előre tekintettem és olyan zenét írtam, amit szeretek. Ha mégis a Chronoscale-lal kellene összevetnem, azt mondanám ez sokkal felnőttebb anyag lett.

— Teljesen szabad kezet kaptál, vagy a label főnökök (Kyau & Albert) kijelöltek egy hangzást, amit követni kellett?
— Nem, nem voltak meghatározott irányok, sőt Ralph egy csomó jó tanáccsal látott el.

— Az Iconic Path csak egyedül a te kezed munkáját dícséri, vagy voltak vendégzenészek is, akik besegítettek?
— A zenék többségét magam írtam. Néhány track erejéig akadtak segítőim, így Ronski Speed, Sonorous, Cressida és Marco Torrance. Az ő részvételük nagy segítség volt és jó hatással volt az album egészére.

— Számíthatunk-e énekes darabokra?
— Az én zeném a mély hangzásból és a dallamokból táplálkozik. Nem dolgozom énekesekkel, ez nem az én asztalom. Csupán vokál effektek bukkannak fel az új albumon is.

— Ha a studiómunkát tekintjük milyen különbségek voltak a Chronoscale és az Iconic path elkészítése között? Az Iconic path-tal többet kisérleteztél az első lemez óta szerzett tapasztalatokat kihasználva?
— Ez így van. Számtalan stílust és új zeneírási metódust kipróbáltam. Már untam a pure-trance sound sémát. Az volt a célom, hogy olyan valamit kreáljak, aminek új karaktere van.

— Miként képzeljük el Mirco De Govia-t a studióban? Vannak-e bevett szokásaid, vagy csak hagyod, hogy a megérzéseid vezéreljenek?
— Mindig témákat játszom, majd rögzítem azokat. Néhány nappal később már egy teljesen más irányból tekintek ezekre. Amikor új ötletek születnek kiválasztom, hogy melyik témát bontsam ki jobban. Néha persze egy-egy track csak időfecsérlés, ilyenkor a megérzéseim alapján más irányba mozdulok.

— Minden idők öt legjobb darabja?
— Zenék helyett inkább albumokat említenék. Így nagy favoritom a Tangerine Dream Pergamon-ja, Vangelis Bladerunner-ja, Enigma MCMXC a.d.-ja, Cosmic Baby Stellar Supreme-je és Chicane Far From The Maddening Crowds-za.

— Mit csinálsz, amikor épp nem a studióban vagy?
— A családommal vagyok, vagy éppen a várostól távol a kertemben ténykedek. Ez egy tökéletes hely arra, hogy relaxáljak és dolgozzak. Mindig viszem magammal a laptopom és a hangzásokkal, pluginok-kal bíbelődöm.

Zone Promotion Presents Night Visions

A soron következő, azaz 012-es epizód a trance kissé hard oldalát mutatja be nekünk. Nem mondanám kifejezetten hard trance-esnek a mixet, mert akad benne mindenféle stílusú trance zene, de ha az előadókat megnézzük, akkor tény és való, hogy egyikük sem puhánykodásával szerzett hírnevet. Push aka M.I.K.E.-ot jól ismerjük már, hogy milyen nagyszerű zenéket képes fabrikálni. 2009-es Global Age című szerzői albumáról a Free Time képviselteti magát jelen mixben. Kissé nyers hangzású zene, de nagyon hatásos szerzemény. A hatásos jelzőt azért is használtam ez esetben, mert basszusai a lehető legnagyobb intenzítással bombázzák hallójáratainkat. A második zene Richard Durand szerzeménye a Ledged Up. Hard-os, dallamos dalszerkezete könnyen beleivódik az ember tudtába. A M.I.K.E. "Winter Night In NYC" -ja (nálam) az idei év egyik legnagyobb dobásának számít. Sokszor hiszem azt, hogy ez a pali kifulladt, és vége neki, erre tessék bedobja idén ezt a zenét. Csak gratulálni tudok, mert mindig tud valami újat alkotni, még ha nem is mindig sikerül neki.
Vadim Zhukov-ot nem sok embernek kell hogy bemutatnom. Vadim az egyik legtehetségesebb új generációs progresszív producerek egyike, aki legyen bármilyen EDM műfajról szó, egészen biztos, hogy mindig igyekszik a legjobbat nyújtani. Moscow Morning című száma az egyik legismertebb a Zhukov trekkek közül. Az ötös, hatos, hetes zene már klasszikusnak számít a műfajon belül. A hozzájuk intézett remixek viszont egy egészen más megközelítésbe helyezik őket. Mark Arbor szerzeményéhez Tragida nyújt segítő kezet. A "Unspoken Words" minden bizonnyal az egyik legérdekesebb trance szerzemény. Földet rázó dobjátéka nem minden napi hangulatot teremt, majd megérkezve a középső szektorba egy eszméletlen jól eltalált dallamos kompozíció csap le ránk. A 00.db-s indigó voltaképpen egy psy trance szerzemény. Viszont a dallamvilága tökéletesen azt a hangulatot idézi, melyet a borító is megpróbál érzékeltetni. Az utolsó szám egy újabb klasszikusnak mondható zene, viszont a Vank féle remixben nem annyira ismert. Igazából csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy tökéletes. Ron Van Kroonenburg aka Vank hard trance-esre vette a figurát.

Zone Promotion 012 - Night Visions

Label: Zone Promotion
Katalógus szám: ZONE 012
Megjelent: 2010. május 04.
DJ mix: Attish

Tracklist:
1. Push - Free Time (Original Mix)
2. Richard Durand - Ledged Up (Raw & Hard Mix)
3. M.I.K.E. - Winter Night In NYC
4. Vadim Zhukov - Moscow Morning (Vadim Zhukov’s Original Mix)
5. Basic Dawn - Pure Thrust 2008 (Substate Remix)
6. Airwave - Sunday Break (Beat Mix)
7. Dj Ton TB - Dream Machine (Andzhan Remix)
8. Mark Arbor - Unspoken Words (Tragida Remix)
9. 00 DB - Indigo (Album Version)
10. Armin van Buuren & DJ Tiësto Present Alibi - Eternity (Vank Remix)

Song Of The Moment: Giuseppe Ottaviani feat. Faith - Angel

Idén is szép számmal akadnak kiemelkedő zenék a trance-en belül. A műfaj egyik fellegvárának számító német Vandit Records -nál is zajlanak ám az események. A Vandit tavaly évben piacra dobta Giuseppe Ottaviani szerzői albumát a Go!-t. Az albumon nagyon sok klassz zene kapott helyet, viszont a régi Ottaviani rajongók szívét leginkább a Fallen és az Angel dobogtatta meg. Giuseppe e két zenéjében Frederica Sciamanna alias Faith énekel.
A Fallen EP-je már 2009 októberében megjelent, viszont az Angel csak idén 2010 áprilisban került ki a boltok polcaira. A lemezen öt féle verzióban találjuk rajta az Angel-t. Az Originál mix chill out/ambient stílusú, míg a club mix ennek felturbósított változata, egy kis elektrós beütéssel. A Vandit Night mix tökéletesen tükrözi a kiadó által prezentált hangzást. Nem is tudok túl sok mindent hozzáfűzni ehhez a mixhez, csak annyit hogy táncolható, klubbarát, pöpec kis darab! Az Eteson és Nicky remix tökéletesre sikeredett, viszont az általuk készített Dub mix egy kicsi hiányérzetet okozhat, a vokálmentesítés miatt.
Összességében nézve a dolgokat, az Angel az egyik legjobb 2010-es megjelenés a szcénán belül, és már most sok trance rajongó Tune Of The Year-ként aposztrofálja.

Giuseppe Ottaviani feat. Faith - Angel

Label: Vandit Digital
Katalógusszám: VANDIG070
Ország: Németország
Megjelent: 2010 április 06.
Producer: Giuseppe Ottaviani

Tracklist:
1. Angel (Original Mix)
2. Angel (Club Mix)
3. Angel (Vandit Night Mix)
4. Angel (Mark Eteson & Ben Nicky Remix)
5. Angel (Mark Eteson & Ben Nicky Dub)

Miért ne adjunk részegen interjút? - HYBRID, a zene dülöngélős oldalán

Az egyik legrendhagyóbb interjúmat köszönhetem a hybridos srácoknak. Nagyon sokat röhögtem. Főleg rajtuk. Hol engem vettek tök hülyére, hol egymást oltogatták és szivatták halálra. Szerencsére azért néhány normálisnak mondható választ is sikerült kicsikarnom belőlük. Persze ahogy telt az idő, az elfogyasztott nedűnek hála, egyre homályosabbá vált a kérdéseim és válaszaik közötti logikai kapocs, de mentségükre legyen mondva, ők igenis akartak beszélgetni! Ennek sikerességéről az alábbi kérdezz-felelekben győződj meg saját magad! [Útmutatónk: minden mondatukat kellő fenntartással és iróniával olvasd!]

— Látom, kicsit elfáradtatok, főleg te, Chris…

— Chris: Jaj, ba..meg, ne is mondd! Annyira öreg vagyok már, nem bírom ezt a pörgést. Öregebb vagyok, mint Nick Warren (ez amúgy nem is igaz - a szerző), pedig ő aztán nagyon trottyos. Meg nézd meg, mekkora a pocakom (kezeit az öblös tartályon simogatva). Láttad, kint milyen csajok voltak? Alig bírtam koncentrálni…

— Mike: Ez nem a csajok miatt volt, Chris, hanem azért, mert hülye vagy.

— Chris: Mike, maradj már egy kicsit! Szóval harapnivaló seggek, gyönyörű testek, olyan mellek, hogy legszívesebben egész nap közéjük dugnám az orromat. Dehát leoltanak már, vén vagyok, az az igazság. Régen még elő tudtam adni, hogy én vagyok Chris a nagy Hybridból, meg ki is néztem még valahogy. Ha a hotelig eljött velem a lány, akkor már lehetett egy kis ezzel-azzal segíteni a látásán, de most már keményen parkolópályára raknak, öreg vagyok én már tényleg…

— Szerintem csapjunk is bele! Elég nagy rutinotok van már a Magyarországra jövetelben. Mi a véleményetek a hazai közönségről illetve úgy általában Magyarországról? És kérlek, kíméljetek meg a szokásos sablonválaszoktól.


— Chris: Majdnem tökéletes buli volt, csak ugye Mike is itt van. Neki is kellett valami sikerélmény, főleg még így házasság előtt. Szóval én kérek elnézést a magyar közönségtől! Ígérem, legközelebb csak én jövök.

— Mike: Hogy mondtad, öregember? Hm, kevés ez a gin-tonic, kéne még vagy két-három whiskey, koktél vagy vodka, hogy jobban tudjak válaszolni… Ami Christ illeti, mivel egyre inkább azt érzem, hogy a bulik miatta úsznak el, szerintem legközelebb csak én fogok jönni. Amúgy meg nagyon edukált közönség vagytok, hihetetlenül tudtok bulizni és őrületet csinálni, szinte bármit játszhatunk nálatok, és ez nagyon jó! Például a szomszédos Romániában most sokkal inkább elmentek a minimál felé, ezért ott kicsit lecsillapodtak a kedélyek. Angliát már nem is említem. Ha ott lejátszunk egy tombolós, csúcsidős zenét, épphogy csak történik valami, de itt a klub teteje is beszakad!

— Mégis mit szerettek nálunk a leginkább? A pálinkát? A lányokat? Netán a partikat?



— Mike: Bllalvllalla…

— Chris: Szóval Mike azt akarta mondani – nem baj, majd én segítek beszélni, látom, egyre nehezebben megy -, hogy ezek közül természetesen egyiket sem! Ahogy láthatod, nem iszunk, nem csajozunk és kifejezetten utáljuk a partikat.


—Aha, biztos ezért ugrik be hirtelen az a kb. három évvel ezelőtti kép, amikor négykézláb fetrengve üvöltöttétek, hogy: PÁ-LIN-KA!

— Chris: Ööö, mi is a következő kérdésed?

— Tavaly év végén jelentettétek meg a Re:Mixed remixalbumot. Mi volt a tulajdonképpeni koncepció? Hiszen a remixerek között az elektronikus zene egymástól igen eltérő és annak széles spektrumát átfogó művészei találhatók: Deadmau5, Elite Force, The Orb vagy a The Cinematic Orchestra.



— Mike: Ha végighallgattad, a két CD elég különböző…

— Naná, hogy végighallgattam, de nekem például a Finished Symphony egy és oszthatatlan. Ahhoz hozzátenni vagy átgondolni? Még ha azt Deadmau5 csinálja is.

— Mike: Látod, valami ilyen reakció kiváltása volt a cél. Ha csak szimplán megnézed a számlistát, az akár egy Hybrid „best of” albumnak is beillene, de semmiképp nem akartunk egy ilyen válogatást kihozni. Azt szerettük volna, ha érdekes, meghökkentő vagy olyan remixek születnének, amikre a többség biztosan nem számít.

— Február közepén jelenik meg a The Catacombs című filmhez írt zenétek. Mégis hogy jött ez a felkérés? Milyen zenét képzeljünk el? Gondolom, itt a Hybrid klasszikuszenei irányultságát helyeztétek inkább előtérbe.


— Chris: A Catacombsot a Saw (Fűresz) producerei álmodták meg, tehát sejtheted, hogy nem egy vígjáték. Ehhez kellett nekünk többekkel együttműködve zenét írni. Anélkül, hogy lelőném a film poénját, nagyon parás, kaszabolós dologra számíts.

— Mike: Szerencsére sokat kísérletezhettünk, és nemigen kötötték meg a kezünket. Csak hát a filmzenének is megvannak a maga sajátosságai. Hiába volt szerintünk kész egy szám, sötét és parás is volt, de az istennek nem akart pontosan tíz és fél percre kijönni. Na, akkor megint elölről, tegyünk bele még itt, nyújtsuk meg ott; nem egyszerű, de nagyon nagy móka.

— Ha jók az értesüléseim, már nagyban dolgoztok a következő stúdióalbumotokon. Adott a kérdés, mire számíthatunk és mikorra tervezitek a megjelenést? Milyen más zenei terveitek vannak az idei évre?

— Mike: Ha azt mondom, k.rva jó lesz, elhiszed? Először is sokkal inkább dalközpontúbb lesz az album. Az is biztos, hogy erősen az élő fellépésekre lesz kihegyezve, és a színpadon való minél ütősebb bemutatásra. Erős vokálok, gitárok és minél több nagyzenekari, szimfonikus, instrumentális rész. A megjelenés dátuma még kérdéses, most mondhatnám, hogy a nyár elejére kint lesz, de ez mindig változik.

— Chris: Ezenkívül a velünk dolgozó és a soundsystemek (élő fellépéseik alkalmával Hybrid Soundsystemként szerepelnek – a szerk.) során velünk fellépő tehetséges, zeneértő embereket, olyanokat, mint Tim (Hutton), Charlotte (James) vagy John Graham szeretnénk jobban előtérbe helyezni. Valljuk be őszintén, mi nem vagyunk szép látvány. Elszórakozunk a hardverrel meg a kütyükkel a háttérben, de a produkciót el is kell adni.



— Mike: Hát igen, Chris, te különösen ronda vagy, ráadásul még öreg is. Szerintem alaposan el kellene gondolkodnunk a szerepeden a zenekarban. Lehet, hogy jobban tennénk, ha hátul lennél valahol a sötétben, elöl meg egy bábu vagy kartonból kivágott figura helyettesítene, én meg néha odaköszönnék, hogy lássák, azért valódi vagy.

— Chris: Miii? Én a háttérben? Nélkülem öt perc után szállna az arcodba a sörösüveg, annyira tehetségtelen vagy, nem is tudom, miért vagy benne még a produkcióban!

— Mike: Hány éves is vagy, Chris? Ötven?

— Chris: Nézd már…! Mióta is vagyunk barátok? És azt se tudod, hány éves vagyok? (Chris részegen duzzog.)



— Mike: Hogy is volt azzal a birkával, Chris? Mondd csak el a kedves újságírónak…



— Chris: Látod? Állandóan ezt kapom… 



— Mike: Ne is figyelj rá! Szenilis vén hülye, azt se tudja, melyik országban van.

— Chris: Miért, Mike, te tudod? Na, melyikben is?

— Mike: Ööö… Mi is volt a kérdésed? Ja, a megjelenések… Tervezzük egy két CD-s mixlemez megjelentetését is, ahol az első korongon főleg a táncosabb klubhangzás dominál majd, a másodikon pedig a filmzenéinkkel kezdünk majd valamit, úgyhogy ez egy higgadtabb, hallgatósabb darab lesz. Nagyon sok kiváló zenénk született az utóbbi időkben, amiket mindenképpen szeretnénk megmutatni a szélesebb közönségnek is. De ezeket mégsem lehet átültetni egy az egyben egy mixre, úgyhogy rendesen átdolgozzuk és remixeljük majd őket. Amolyan downtempós dolgokat képzelj el.

— Chris: Mármint úgy gondoltad: majd én. Te házaséletet fogsz élni, dolgozni meg majd én, mi?

— Mike: Ne is foglalkozz vele, csak irigykedik.

— Mikor is lesz a nagy nap?

— Mike: Május közepén, be is vagyok sz.rva egy kicsit. De pár szó erejéig visszakanyarodva az új albumhoz és az idei tervekhez: az még kérdéses, hogy mennyire lesz erős a klasszikuszenei behatás, de most a filmzenekészítés során újra rájöttünk, hogy ez mennyire jó és mennyire egyedivé tudja tenni a zenénket. Mikor jó pár éve felvettük azokat az instrumentális sávokat a trekkjeinkhez, és együtt tudtunk játszani komolyzenészekkel, egyszerűen leírhatatlan élményben volt részünk. Mikor valóban megszólal az élőben, amit kigondoltál, az nagyon felemelő érzés, pláne amikor te vezényelheted a szimfonikusokat, így: „Tá-tá-tátá-tááá!” (Mike felállva hadonászik, mintha egy zenekar karmestere lenne.)

— (Miközben Mike nagy elánnal mesélte a szimfonikus zenekaros sztorit, Chris folyamatosan fényképezte társát. A legelső képet még az anyja is letagadta volna, annyira jól sikerült.)



— Chris: Látod, Mike, már megint hogy nézel ki! 



— Mike: Mé’, hogy? Annyira nem lehetek gáz. Mutasd! Hú, bazz!



—Chris: Ezt bizony elmentem a leendő feleségednek. Látnia kell minden oldaladat, azt is, hogy most úgy le vagy aljasulva, mint egy csöves. Vagy várj, inkább egyből el is küldöm neki…



— Mike: Te beszélsz, öregapó, te vén trotty, nekem legalább van nőm, aki nemsokára a feleségem lesz. 



— Chris: (A következő képnél.) Hát, ennél még Darth Vader is jobban néz ki, ha leveszi azt a sz.rt a fejéről.



— Mike: A sötét oldalam! Amúgy nem tudom, ki fog megházasodni, én vagy te, na, úgyhogy takarékra…



— Chris: Ezen a képen meg rosszabbul nézel ki, mint amikor… és akkor most visszatérnék az egyik korábbi kérdésedre, vagy mi, válaszolnék is. Vagy nem is kérdeztél most semmit? (Csóválom a fejem.) Na mindegy, azért elmondom. Egy rave buliból mentünk hazafelé úgy ’93-'94 táján az Orbitalon (M25-ös londoni körgyűrű, a legendás angol rave partikat ennek mentén rendezték meg), én vezettem, mert Mike már akkor is kiütötte magát. Mondjuk én is nehezen bírtam tartani a kormányt. Na, akkor nézett ki úgy, mint most, csak anno annyira kattogott, főleg az állkapcsa, hogy majdnem kiharapta a szélvédőt.

— Kik azok a DJ-k és producerek, akiket mostanában nagyra tartotok, vagy éppenséggel szerintetek érdemes rájuk odafigyelni, mert nagy tehetségek, de még nem igazán kapták fel őket?


— Chris: Hát például a magyar producerekre…

— Nem kell a nyalás, Chris! Szerintem enélkül is elég jó nálunk a reputációtok, és szeretnek benneteket.

— Chris: Ne, most komolyan! Hirtelen, akik eszembe jutnak, és nagyon szeretem őket, Soliquid és Lank. Eszméletlen jó zenéket csinálnak. Nem lennék meglepve, ha valamelyik szerzeményük felkerülne a már említett, legújabb mixlemezünkre.



— Milyen zenét szoktatok hallgatni, amikor úton, repülőn vagy éppen otthon vagytok? Chris, vedd elő az iPhone-odat, úgy talán könnyebb lesz.



— Chris: Lássuk csak… Andy Page, Bloc Party, Booka Shade, Orbital, Radiohead, Steve Porter, The Cinematic Orchestra, ilyeneket.


— Na és a csajozós sztorik? Úgysem ússzátok meg enélkül. Jó, tudom, Mike, neked nemsokára esküvőd lesz. Chris, te pedig - mint tudjuk - nagyon öreg vagy, de még hátha vissza tudtok emlékezni a múltra, amikor történtek veletek ilyesmik…

— Mike: Én erről nem nyilatkozhatok nyilvános fórumon, mert házas ember leszek.

— Chris: Na, mondja a legnagyobb p.navadász!

— Mike: Kollegám, Chris Healings állítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Mint már említettem, inkább elhatárolódom a válaszadástól.

— (Ezután Mike kiment egy kicsit felfrissíteni magát a mosdóba. Chris gyorsan előkapta az iPhone-ját, és mutogatni kezdte a Mike-ról készült ijesztőbbnél ijesztőbb illetve a Dokk Progressionön készített fotókat.)

— Chris: Olyan öreg vagyok, ember. De milyen csajok voltak itt, a bulin, még mindig remeg a kezem! Mike, aztán óvatosan, nehogy megint én szedjelek össze!

— Mike: Asszem’, az egyik legfurcsább sztorink az volt, amikor az egyik csaj minden bulira követett minket. De tényleg, a világon mindenhova! Nem számított, hogy az a tengerentúlon vagy éppen Ausztráliában volt, és mindig jelezte is nekünk, hogy ott van. A hideg kivert minket, már azt hittük, hogy valami nagyon nagy defekt van a csajjal, és attól rettegtünk, nehogy elföldeljen minket valahová vagy hazavigyen magának. Szerencsére csak egy igen fanatikus rajongónk volt, de akkor is egy kicsit ijesztő az ilyesmi.

— Ha már az ijesztő dolgoknál tartunk. Mi volt a karrieretek során a legérdekesebb, legőrültebb, legfurcsább sztori vagy parti?

— Chris: Emlékszel, amikor az egyik WMC-n (Winter Music Conference) négykézláb, meztelenül fürödtél Richie Hawtinnal?

— Mike: Miii? Én azt hittem, Sashával fürdök! Bazz', már megint túl sok ásványvizet ihattam.

— Látom, srácok, kezd kicsúszni a kezeim közül az interjú.

— Mike: Nem tudom, neked mi csúszik, de nekem ez a whiskey most nagyon csúszik.

— Még egy kicsit koncentráljatok, kérlek! Szerintetek, mik a legújabb trendek az Egyesült Királyságban? Ti mindig ott vagytok a tűz közelében, így bizonyára sokakat érdekel, hogy szerintetek mi jellemzi majd a szűken vett elektronikus tánczene közeli jövőjét?

— Mike: Hát, én erre csak inni tudok. Nem is értem a kérdést.

— Chris: Szerintem az az új trend, hogy az elektronikus zenét immáron egyáltalán nem Anglia és az ottani producerek határozzák majd meg. London már rég nem az, ami korábban volt zeneileg. Az új iránymutatást és hangzásokat pedig a feltörekvő orosz, dél-afrikai, brazil, román, horvát vagy éppen magyar producerek fogják adni. Végre igazán globálissá vált a szcéna, és az új hatások, zenék iszonyú sebességgel terjednek, akár Anglia érintése nélkül is. Ez így most elég értelmesnek hangzott, nem?

—Mike: A múltkor is kaptunk két promót, és az agyam elszállt, olyan jók voltak. Megnéztem, kik küldték, és az egyiket egy román, a másikat meg egy orosz srác írta. Szóval az igazán érdekes dolgok most egyértelműen Kelet-Európában történnek. Akkor meg miért ne játsszunk itt a lehető legtöbbet? A formabontó megoldások itt születnek, úgyhogy nekünk is ide kell jönnünk, itt kell fellépnünk, hogy ezeket a hatásokat be tudjuk építeni a zenénkbe.

— Chris: Most látom, hogy te nem is ittál még?

— Mármint én. Valahol itt ért véget a nyomtatásban még közölhető rész. Innen a színvonal meredeken esni kezdett, azt pedig, hogy vajon ittam-e a hybridos srácokkal, és mennyit, rábízom a fantáziádra.


(Forrás: FREEE Magazin, 2008. tavasz)

A Saints and Sinners világ körüli utazásra invitál

Jörg Querner (aka Van Bellen) és Wilfried Belz azaz a Saints & Sinners duó a millenium időszakának egyik legnevesebb progresszív formációjának számított. Olyan klubsikereket követtek el közösen, mint például a Pushin' too hard, a Pacific High, illetve remixelték többek között Lucien Foort Gemini-jét, Blank & Jones Secrets & lies-zát, Santos Camels-szét és Orinoko Island-ját. A duó 2004-ben a New days New ways után tartott némi kényszerpihenőt, erre az időszakra tehető az addig igencsak aktív Van Bellen kivonulása a szcénából. 2007-ben érkezett azonban a megújulás szele, hisz a fiúk Sven Oliver álnéven újra nekiálltak a közös studiómunkának (Dusk/Dawn és az Escape EP). Nem kapkodtak, annyit vállaltak csak, hogy minőségi zenékkel lepik meg a hallgatóságukat. 2010-ben ismét hallattak magukról (bár 2009 év végén kijött egy Guy J remix a Pushin' too hard-ból), az Out of Africa azonban már merőben más irányba húzott, mint a korábbi S & S munkák: napjaink oly trendi elektro-minimál hullámát meglovagolva némi törzsi hatással felvértezett, felejthető darabot hoztak össze. A srácok összesen egyetlen dj-mixet jegyeztek ténykedésük során, mégpedig az angol M8 Magazine felkérésének engedelmeskedve saját label-ük, a Sounds Good Records legjobb darabjait egy csokorba gyűjtve M8 Worldwide Volume Two címmel. Az egyórás, kilenc track-es egyveleg igencsak kuriózumnak számít, hiszen a neten nem sok kópia kering belőle.
DJ Gordon Presents Electric Friends Alaska-ja és World Clique Don't Do It-ja már sejteti mire számíthatunk, house alapokon nyugvó hipnotikus textúrákra. Az első fénypont a Thin Ice-nál érkezik, Jörg és Wilfried a Moroder-i hagyományokat felhasználva egy space-s darabot kreáltak, hihetetlen progresszív köntösben. Negyedik track-ként érkezik a John Johnson-nal közös Summernight, ami egy kongás, beach-es darab (Tommyboy Boat Party mixén is felbukkan egyébként) egy pulzáló, filterezett stringszőnyeggel és egy ámulatba ejtő kiállással. World Clique Different Signs-za sem lóg ki a sorból, sejtelmes, keleties melódiájával egy kis egzotikus ízt is idecsempész (a Worldwide cím itt nyer értelmet). Anderson, Hall & Shaver Inside-ja már trance-s erényeket mutat, úgy kell elképzeljük az itt uralkodó atmoszférát, mint egy Hiver & Hammer darabban. A Pacific high igazi progresszív ragadozó, ami kongáival és beach-es attitűdjével már a nyarat idézi meg a hangszórokon keresztül. A World Clique Ease The Pressure-je is fenntartja a sejtelmes pulzálást, a záróakkordnak az eddigi legismertebb S & S alkotás, a Pushin' too hard marad, ami önmagában is képes lenne arra, hogy az egész egyveleget a hátán cipelje. Így a végére hagyva igazi eufóriakeltő húzás ez a fiúktól.
Összességében egy igazi progresszív gyöngyszemmel van dolgunk. Bár már 2010-et írunk ez a fajta hangzás manapság is igencsak frissnek hat. A mixelés hagy némi kívánnivalót maga után, de a zenék zsenialitása eltereli erről a figyelmünket. Nehezen beszerezhető (innen) kordokumentum, John Johnson és Van Bellen fanatikusoknak fokozottan ajánlott!!!

Saints & Sinners - M8 Worldwide Volume Two

Label: M8 Magazine
Katalógus szám: M8MAG146 / MAY01
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2001. május
Stílus: Progressive house
Dj mix: Saints & Sinners

Tracklist:
1. DJ Gordon Presents Electric Friends - Alaska
2. World Clique - Don't Do It
3. Saints & Sinners - Thin Ice
4. John Johnson meets Saints & Sinners - Summernight (X-Press Groove Mix)
5. World Clique - Different Signs
6. Anderson, Hall & Shaver - Inside
7. Saints & Sinners - Pacific High (Long Club Mix)
8. World Clique - Ease The Pressure
9. Saints & Sinners - Pushin' Too Hard

Song Of The Moment: Mark Sixma

Mark Sixma (aka M6) közel fél évtizede jelentet meg trance zenéket, de igazán csak 2008 -ban figyeltek fel rá a nagyobb producerek, ugyanis ez évben jelent meg tőle az Amazon Dawn, melyre Armin van Buuren azonnal lecsapott, és az A STATE OF TRANCE című rádiós műsorában az egyik legismertebb és egyben legkedveltebb nóta lett, amit aztán Armin a nagy ovációnak köszönhetően rá is rittyentett ASOT 2008 válogatáslemezére. Bár Mark Sixma nem ontja a zenéket, de művei egytől egyig maradandóak. Ez évben két zene jött ki tőle, de a minőségre most se panaszkodhatunk. A Hidden Love februárban került a boltok polcaira a Captivating Sounds gondozásában. Mark e szerzeményét a brazíl Klaus Goluart -tal készítette. A Hidden Light különlegessége "morgósságában" rejlik. Egyetlen egy remix készült, melyet a lengyel Skytech duó fabrikált. Nagyjából azonos kvalitással bír, mint az originál verzió, bár érzésem szerint egy fokkal azért halványabb lett.
A másik zene a The Flow kicsit leutánozza a Hidden Light -ot. A morgás itt is jelen van, de a kiállás álomszerű hangulata nagyon feeling -esre sikeredett. A Skytech duó ennél a zenénél is jeleskedik. Remixük az Original Mix -től nagyon eltérő lett. Az az igazság, hogy nehezen tudom eldönteni, hogy az alapváltozat vagy a remix mellett tegyem le a voksomat, mert mindkettő nagyon jó....



M6 & KLAUSS GOULART - Hidden Light

Label: Captivating Sounds
Released: 2010 február 8.

01. Hidden Light (Original Mix)
02. Hidden Light (Skytech Remix)




M6 - The Flow

Label: Captivating Sounds
Released: 2010 április 18.

01. The Flow (Original Mix)
02. The Flow (Skytech Remix)

Roger Shah interjú (2009-12-14)

A Technoclub németországi megnyitásának 25. évfordulóján sikerült utolérnünk Roger-t. Az elmúlt években több lett ő mint egy dj. Sunlounger néven ismerhettük eddig, de a név változtatás egy cseppet sem ártott karrierjének. Sőt jövőre 3 lemez is tervben van. És most jöjjön az interjú.

— Mennyi minden történ veled az elmúlt két évben. A 21. helyet szerezted meg a Dj Top Mag 100-as listáján és producerként is sok mindent csináltál az elmúlt években. De mire vagy a legbüszkébb?
— „Igen, sok minden történt. És minden csak pozitív élmény volt számomra az elmúlt 2 évben. Valóban a legnagyobb élmény a 21 hely volt a Dj Top Mag-ban, de emellett volt még egy nagyon jó munka amit Armin von Buuren-el vittünk véghez. Az ASOT top 20-ba bekerült 3 dalom, szóval tényleg jó volt ez a pár év.”

— Gratulálunk az 58-ról a 21. helyre való ugráshoz a Dj Top Mag listáján. A sok kemény munka fizetődött itt ki?
— „Igen, kemény munka és sok erőfeszítés. Egy stabil csapat kialakítása volt az első dolog. Hogy megteremtsem a Roger Shah légkört és a Magic Island-et.”

— Szerinted volt valami hatással a név változás a Dj Top Mag-ben elért helyezésedre és hoz még jobb helyezést is számodra?
— „Boldog vagyok azzal amit elértem. A rajongóim száma is nagyon gyorsan nő és látom hogy a mosolygó arcok egyre többen vannak a koncerteken. Ez az igazi siker számomra.”

— A 90-es évek óta nagyon sok mindent készítettél. Most producerként próbálgatod magad, mennyire fontos számodra ez a szerep?
— „15 évembe telt hogy eljussak idáig. És soha nem kapcsolódtam be igazából magába a produceri munkába. Amikor viszont úgy döntöttem hogy minden téren a magam útját járom bizony kellett néhány olyan lépést tennem amire nem vagyok büszke. Minden a fejlődésen múlik, az egyéni fejlődésen amiből aztán sikerült kihoznom azt a zenei felfogásomat amit sokan átvesznek. A szerencse is fontos ebben az iparágba. Hiszen az egész pályafutásomat megváltoztatta az Armin-al való találkozás. Mikor odaadtam neki egy cd-t az új dalaimmal, pár nappal később már csöngött a telefonom hogy menjek be és aláírtunk egy szerződést az egyik legjobb kiadóval. Ha ott, akkor nem adom oda azt a cd-t Armin-nak akkor most egész másként lenne minden.”

— Talla 2XLc és az ír trance isten John O’Callaghan oldalán fogsz játszani a Technoclub 25. évfordulóján. Javíts ki ha tévedek, de nem emlékszem hogy az elmúlt 10 évben játszottál volna ott. Miért is? — „A 90-es években még csak próbálgattam magamat, amikor Talla már egyike volt a nagy neveknek. Arról hogy miért nem játszottam a clubban őt kellene megkérdezned. Soha nem volt összetűzésem vele sőt még szerződésem is volt annál a cégnél ami az ő kezében volt. Szóval jó kérdés hogy miért nem játszottam ott az elmúlt 10 évben, ha esetleg felvilágosít valaki ez ügyben akkor szólj nekem is, mert én is kíváncsi lennék rá. De jobb később mint soha, így lett a debütálásom a 25. évfordulóra időzítve.”

— Milyen a kapcsolat Talla 2XLc és közted? Ő már egy jól ismert név volt mikor te elkezdted a szakmát.
—„Felnéztem rá. Próbáltam hasonlót készíteni mint ő, persze az egyéni stílusomat belekeverve. Minden esetre boldog vagyok hogy együtt játszhatunk.”

— Mi a legkorábbi emléked Talláról?
— „Mikor még Stuttgart-ban játszottam a Zenit nevű klubban. Akkoriban már nagyon ismert volt Talla és sok labelt kiadott.”

— A trance maga a 90-es évek elején indult és az évtized végén tetőzött. Majd egy kisebb korszak követte nem túl jó dalokkal és 2004, 2005 volt az az év amikor a német trance igazán padlón volt. Azóta szinte halott az ottani trance világ. Paul van Dyk, Talla ők azok akik a német és a világi trance-t is uralják?
— „Magasan ők a legjobbak és valóban a szakma úttörői. Viccesnek találom hogy mikor 2005-ben végleg megszűnt a trance Németországban az Balearic hangzás akkor alakul ki nálam is, ami hatalmas előrelépés volt. Pedro del mar szerintem az az ember akinek szintén helye lenne a Dj Top Mag-ben. Rádió műsora a Mellomania világszerte nagyon hallgatott. ”

— Mire számíthatunk tőled? Egy tipikus Balear hangzású előadásra vagy inkább egy Talla-s hangot ütsz meg?
— „Egy igazi Roger Shah élő performance-t hallhattok majd. Szerintem mindenki izgatottan fogja várni mivel készültem, de annyit elmondhatok hogy lesz egy két érdekesség.”

— Azt hiszem a Going Wrong egy kötelező dal lesz számodra, mert a közönség imádja. Mi teszi ezt a számot különlegessé és mi áll mögötte?
— „A tavalyi album egyik legjobb dala volt ez. Armin hallotta és imádta így mixet is csináltunk belőle és egyik koncertjén is felhangzott.”

— Mi a benyomásod John O’Collaghan-ről? Hasonló ütemben halad felfele a Dj top mag listáján mint te.
— „John jó barátaim egyike és nagyon örülök neki, hogy neki is hasonlóan sikeres a pályája. Hiába vagyunk ugyanannak a műfajnak a képviselői mégis van köztünk eltérés. Paul is nagy úttörő némi szupersztár attitűddel. ”

— Mi volt a legnagyobb haszna a névváltozásnak?
— „ A lemezről és cd-ről a laptop-ra és a keyboard-ra váltottam. Így többnek érzem magam mint egy dj. És az új név ezt szimbolizálja. Furcsa volt hogy Dj Shah-ként jelentettek be és többként játszottam mint egy egyszemélyes együttes.”

— 2006-ban lettél igazán ismert, hogy sorra gyártottad a jobbnál jobb számokat. Olyannyira hogy össze lehetett volna téveszteni Oliver Lieb-el, aki producerként és előadóként is fantasztikus. Nehéz változatos zenéket készíteni úgy hogy közben producer is vagy?
— „Számomra nem mert munkamániás vagyok. Dalokat írni, felvenni, producerként helytállni. Ezek nekem elengedhetetlenek ahhoz hogy ne unjam magam halálra. 2005 és 2006 közt volt némi anyagi jellegű problémám és már majdnem feladtam mindent, mikor még egy utolsó esélyt adtam magamnak. Talán más külföldi kiadónál több szerencsével járhatok és ez így is lett. Ebben az időben az is kiderült számomra hogy ki az igaz barát. Ezek az időszakok csak erősebbé teszik az embert.”

— Mennyi időt töltesz a stúdióban?
— ”Hát valamikor 14 órát is. Főleg mikor már csak az utolsó simítások vannak vissza egy – egy albumnál.”

— 2006-ban sikerült elérned hogy ismert legyen a neved a szakmában, ez főleg a White Sand vagy a Who will find me című daloknak volt köszönhető. Mit gondolsz miért pont ezek a dalok tettek ismerté?
— „Armin-é az elismerés. Ő tette ezeket a dalokat ismertté. Nagyon sok támogatást kaptam tőle és nagyon különleges a kettőnk kapcsolata. Nagyon elégedett vagyok a trance közönséggel és azzal hogy ennyi rajongóm van. Németországban sokan nem szeretnek talán azért mert nem fordítok rájuk több figyelmet annak ellenére hogy onnan származom. De van már egy új generáció aki nagyon szeret pont azért mert német vagyok. Mikor Armin-nal léptünk fel Wuppertal-ban sokan angolul szerettek volna beszélni velem, aranyos pillanatok voltak.”

— Egyik úttörője vagy a Balear-nak. Mi teszi egyedivé ezt az irányzatot és mi a legnagyobb különbség a trance-el szemben?
— „Nehéz megmondani. Én igazából az ösztöneimre hagyatkozok mikor zenét írok, veszek fel. Ezt hívom én Balear-nak. Azt hiszem annyira különleges ez a hangzás világ. Több benne a melodikus progresszív trance és lágyabb valamivel. Igazából a trance-hez nagyon is hasonlít, és sok művésszel próbáltuk már megtalálni a leírható különbségeket de nem nagyon sikerült. ”

— Kedveled a vokális dalokat. Adrina Thorpe-al készítetted el a Who will find me című számot ami igazán különlegesre sikeredett. Mi teszi őt kiemelkedőbbé más trance előadókhoz képest?
— „Nekem unalmasnak hangzana ha mindig olyanokkal dolgoznék akik már millió egy dj-vel dolgoztak együtt. Mikor kész lettek a dalszövegek 4 hónapig kutattam énekes után hogy megtaláljam az igazit. Chris Jones-t is így fedeztem fel magamnak. Olyan énekesnőt kerestem akinek a hangja Dido-ra emlékeztet, amikor pedig meghallottam Adrina hangját azt mondtam, igen ő az én emberem. Csodálatos személyiség, és nagyszerű zenei tehetség. Jövőre is dolgozni fogunk együtt.”

— Mi volt a legnagyobb dicséret amit Armintól kaptál?
— „Azt mondta remek amit csinálok és hogy ő az én első számú rajongóm.”

— A Magic Island egy új lemez. Két lélegzetelállító kiadást már megélhettünk és 2010-ben jön a harmadik. Mi a célod ezzel a label-el?
— „Nincs különleges célom. Először készítek egy minden számot tartalmazó mixet. Ez egy amolyan katalógus amikből később albumok kerekednek ki melyben az egész dal hallható. Az Armada-nal mindenben támogatnak, és minden ötletemet szívesen fogadják. A Magic Island harmadik kötete pedig 2010-ben fog megjelenni.”

— Néhány hónappal ezelőtt a To the sky című dal bekerült a Holland top 5-be. Szerinted ez a szám is hozzájárult a Dj To Mag-ben elért sikereidhez?
—„Úgy gondolom hogy a siker fő oka a Dj Top Mag-ben való sikeremnek hogy új menedzserem van így képes vagyok az egész világon játszani. ”

— Mostanában nagyon divatos dolog lett férfi énekeseket felkérni. Mitől lesz valakinek olyan különleges a hangja mint Chris Jones-nak?
— „Jó kérdés. Nagyon nehéz a trance szakmában vokállal dolgozni mivel a valódi trance rajongók nem szeretik. A rádiók és tévék pedig jobban szeretik a férfi vokált mint a nőit. Chris hangjában az a különleges hogy nagyon erős és színpadias. Ő most rock-ban utazik de szerintem nagy jövő áll előtte. ”

— A To The Sky című dal sok macerával járt?
— „Annyira nem, hiszen ugyanazt az utat járta végig mint az össze többi dal.”

— A Body Lotion című dalod nagyon tetszik. Nagyon szép a hangulata. Hogyan találtál rá erre a hangulatra?
— „Köszönöm. Tavaly ültem Ibizában egy teraszon és épp a naplementét néztem mikor megfogant az ötlet. Körülbelül két órába telt megírni a dalt annyira megfogott az a pár perc. ”

— Most az új dalon a Found-on dolgozol mely Zara-val közösen készül. Mire számíthatunk a daltól?
— „Ez egy Sunlounger stílusú dal lesz nem egy Roger Shah-os. Az ASOT siker után keményen dolgozunk hogy vissza hozzuk az akkori sikereket. Kicsit felemelő, kicsit lírai lesz a hangvétele.”

— 2010-ben egy új albumokat adsz ki. Lesz valami meglepetés?
— „3 új albummal fogok jönni 2010-ben amiken már régóta dolgozom. Az új Magic Island mix nyáron jelenik meg. A Sunlounger olyan március környékén az új Roger Shah album ősszel. A Sunlounger 2 cd-ből álló koncepció. ”

— Melyik a jelenlegi öt kedvenc dalod?
— „Roger: Roger Shah & Signum – Healesville sactuary, Kim Svärd – You and I, Soundlift – Lenda, Nuera – Ocean Love, Ingsha – Montego Bay ”

— Milyen lenne egy közös dal Tallával?
— „Fogalmam sincs, még soha sem volt esélyünk együtt stúdiózni.”

— Köszönöm az interjút Roger.

(Forrás: onemusic.hu)