Cj Peeton aka Szattelmayer Ottó egészen Írországig kellett, hogy menjen, hogy megtalálja a szerencséjét. Bár anno erősen próbálkozott itthon is megvetni a lábát producerként, dj-ként, ám a beszűkült magyar látásmód arra késztette, hogy inkább egy befogadóbb közegben csinálja azt, amit szeret. Peeton jelenleg a koboldok hazájában ténykedik, s lassan, de biztosan az egyik legismertebb határainkon túl alkotó magyar trance producerré avanzsál. A szolnoki gyökerekkel is rendelkező fiatalembert a minap online csíptem el, s beszélgettem vele egy jóízűt. Szóba került, hogy miért nem tudnak a fiatal tehetségek érvényesülni hazánkban, arról is beszélt, hogy miért nem hallgatja meg sokszor az általa remixelt számok eredetijét, valamint, hogy mit szólna ahhoz, ha valaki a magyar Roger Shah-ként aposztrofálná.— Talán sokak számára furcsán hangozhat a neved. Honnan ered a művésznév választásod?
— A nevem az egy vicces történet. Egyszer voltam egy lánykollégiumban zenélni és ott egy lány odajött, hogy számot kérjen. Kicsit részeg volt, s amikor odaért hozzám egy kicsit megijedt, mert azt hitte zöldek a szemeim, mint a kígyónak (innen a Peeton elnevezés). Ez kb 1998-ban volt és azóta is ezzel a névvel megyek mindenhová. Van egy másik művésznevem is Adrenalin, ami alatt techno és d'n'b zenéket alkotok.
— Mikor kezdődött a zenei karriered, illetve mi inspirált arra hogy producerkedésre add a fejed?
— Az első emlékem a zenével kapcsolatban az az, hogy kb. 3-4 évesen a zongorán szórakozok. A komolyzenei tanulmányaimat 1992-ben kezdtem el Pesten a Hollán Ernő zenei suliban. Oda jártam 6 evet. Utána leköltöztem Szolnokra. Már Pesten kedveltem az elektronikus zenét, főleg a hardcore-gabber zene volt az, ami megfogott engem. Utána Szolnokon tértem át a klubzenére. Ugyancsak itt kezdtem el elektronikus zenét készíteni. A kedvenceim voltak ATB, Schiller, Chicane, DJ Storm. Kb 1998-ban találkoztam Dj Pause-al, aki ebben az időben a Matróz Disco house-termének volt a rezidense. Ő volt az, aki megmutatta nekem, hogy milyen stílusok vannak az elektronikus zenében. Ekkor ismertem meg a funk-house es trance stílust is és ez a stílus egész életemben követni fog, mert egyszerűen imádom. A legjobb előadó az Olav Basoski számomra a house-ban és Tiesto meg Armin a trance-ben. A zenei stílusom kb 2003-ra alakult ki. Mindig az volt és az lesz a célom, hogy a trance stílust keverjem más stílusokkal is.
— A komolyzenei trenírozás kihallatszik a zenéidből. Mit szólnál ha itthon mondjuk a magyar Roger Shah-nak titulálnának baleári trance hangzású zenéid miatt?
— Kicsit vicces lenne már csak azért is, mert ismerem Roger-t. Nagyon sokat promótálja a zenéimet Pedro Del Mar-al együtt, illetve a kiadómból még több producer munkáját is. Az egyik remixem (ADS ft Di - Words that may never be said (Cj Peeton remix)) felkerült az éves Mellomania lemezre is.
— Miért van az, hogy külföldön már ismert név vagy trance berkekben, itthon pedig szinte alig ismernek?
— Nem akarom szidni az otthoni nagy dj-ket, de
sajna ők visszafogják a feltörekvő tehetségeket. Például a State of Trance-ben egyszer szerepelt egy Szolnok környéki producernek a zenéje, de ez volt az egyetlen alkalom, mivel nem tudott semmire menni vele. Otthon volt egy project-em (PM Project) és nagyon sok embernek készítettünk remixet például Sterbinszky, Junior, Chris, Flamemakers, de sajna csak pár remix lett kiadatva, mivel nem akarták azt, hogy más legyen a hangzás, mint az eredeti zenéé. Féltek a változástól és inkább nem adták ki. Otthon nagyon sok diszkóban és klubban zenéltem már, de sajna egyik helyen sem tehettem meg azt, hogy azt játszom, amit én akarok, mivel az otthoni közönség nincs rá felkészülve.— Akkor ebből levezetve a karrieredben kulcsfontosságú momentum volt, hogy kiköltöztél Dublinba. Hogyan telnek a hétköznapjaid az ír fővárosban és mit csinálsz ha éppen nem a zenével foglalatoskodsz?
— A hétköznapjaim elég könnyedén telnek. Játszok, túrázok és dolgozok énekesekkel, rapperekkel D'n'B és garage zenéken. Nekem minden pillanatom a zene körül forog.
— A D'n'B és a garage hogyan jön a képbe?
— Ezekkel a stílusokkal is kb. 1998-99 körül kezdem el foglalkozni Szolnokon. A tört ütem az nagyon tetszik nekem, főleg amikor párosul a mocskos basszussal. Idekint meg találkoztam jó pár emberrel, aki tud rappelni meg énekelni és így összeállt a kép, hogy ki kell próbálni ezt is.
— Az ír közönség mennyire befogadó arra a típusú zenére, amit te szeretsz és játszol a szettjeidben?
— Volt egy pár party itt, ahol felléptem. Először pont, amikor kijöttem. Pár nappal később a The Vaults Club-ban. Nagyon jó érzés volt, hogy végre nem kell azt játszani, amit ők akarnak, hanem csak azt, amit én akarok. Ezek után volt pár kisebb buli, ahol voltam, de semmi különös nem történt azokon. Az a baj, hogy az írek nagyon le vannak maradva zeneileg, sajnos még fel kell zárkózniuk. Ugyanez a helyzet a dj-kel is. Kb. 20 évvel ezelőtt voltak olyan típusú dj-k otthon, mint itt most. Az se egy jó pont Írországnak, hogy itt a pop és rap zene az, amit a rádiók játszanak. Az én zeném az az USA-ben megy a legjobban, a legtöbb véleményt onnan kapom. Ugyancsak sokan vannak Németországban és a spanyoloknál, akik kedvelik, amit csinálok.
— Azért itthonról is csak kapsz pozitív visszacsatolást?
— Akik ismernek, azok dicsérnek. Főleg a szolnokiak írnak nekem, meg akiket ismerek Pesten. Otthonról egy nagy név se ír vissza nekem, pedig ismerem őket és ők is engem.
— Az itthoniak közül kit tartasz a jövő nagy tehetségeinek, illetve ki azok, akik ha nagyobb figyelmet kapnának meg tudnák azt hálálni?
— Az a baj, hogy senki sem azt csinálja, amit szeretne. Aki szerintem nagyon jól csinálja az Tom Noize. Ő már Marcus Schulz keze alatt dolgozik és a saját erejéből érte el ezt. Nagyon jónak tartom még a BlueSolar-t is, ám őket is sokszor elnyomja az, hogy nem tudnak semmire jutni. Páran megkerestek az otthoniak közül, hogy segítsek nekik kiadót találni. Aki olyan annak segítek is, de sajna sokan ugyanazt csináljak, ami az otthoni trend.
— Pedig ha most körülnézünk számtalan olyan magyar tehetség ténykedik akik akár még az aktuális trendet is diktálhatnák a nyugatnak. Például prog house-ban elég jól állunk lásd: Chris Drifter, VG and Dave Sullivan, Dynamic Illusion, Aeron Aether, Kay-D stb. Mi hozhat áttörést ebben a tipikusan, mások után kullogó magyar szemléletben, mármint hogy a többség megelégszik a bejáratott dolgok ajnározásával?
— Első dolog az, hogy ne magyar kiadónak adják a zenéket, hanem küldjék először külföldre a nagy kiadóknak, utána a kisebbeknek és legutolsóként a magyaroknak. Lehet, hogy így nem lesz fellépésük otthon, de nagyobb névre tehetnek szert. Azt se felejtsük el, hogy nagyon sok remixverseny van, amire lehet jelentkezni. Lehet nem nyernek, viszont ismertebbek lesznek egy ilyen remix-szel, vagy bootleg-gel.
— Mi a véleményed a mash up-okról?
— Ha jól van összetéve akkor nagyon jó a dolog, de ha csak két szám össze van keverve, amik nincsenek ugyanabban a hangnemben akkor az nem valami jó, mivel a kettő együtt hamis.
— Gyakorlatilag sokan próbálkoznak vele, de a mash-ek többsége felejthető.
— Egyetértek.
— Te csinálsz mash up-okat?
— Igen, általában felkérésre csinálom, de ha találok két számot, ami jól megy egyben, akkor megcsinálom a mash up-ot.
— Beszéljünk egy kicsit a stúdiózásról is. Milyen felszerelésen készíted a zenéid, milyen programot, plugin-eket használsz?— A zenéim egy elég erős PC-n készülnek, bár gondolkozok rajta, hogy lecserélem egy Mac-re. A hangkártya az egy M-audio Fasttrack Ultra, a midi billentyűzet az egy M-audio oxigen 2.49 és egy EMU X-board 25, emellett van egy Akai vezérlőm is a dobokhoz., a mikrofonom egy Shure. A programok, amiket használok az pedig az Ableton Live 8, illetve a Pro-tools 8, a plugin-ok Steinberg Hypersonic 2, Spectrasonic Athmosphere, Spectrasonic Opmnisphere, Cakewalk Dimonsion Pro, U-HE Zebra, Izotope Ozone, de emellett van még jó néhány.
— Tekintélyes lista. Hogyan kezdesz neki egy új zenének? Melyik részével vagy meg először?
— Első az mindig egy melódia, amihez tudom a többit csatlakoztatni. Úgy szoktam kezdeni, hogy hallgatok zenéket és egyszer csak bejön egy melódia a fejembe és így elkezdek játszani a zongorán. Amikor ez megvan akkor egy jó kis szőnyeghang jön. Utána a basszus meg a fődallam. Ezek után csinálom a dobszerkezetet és építem fel a struktúráját a zenének. A remixeket sokkal egyszerűbb csinálni, mert csak fogom a vokált vagy a fő melódiát és csak játszom addig, amíg nem találok egy jó kis dallamot vagy basszust, ami megy hozzá. Általában a remixeim teljesen mások, mint az eredeti zenék, hát ezért. Az eredeti zenét általában meg sem hallgatom, hogy ne menjek el annak az iranyába.
— Tény, hogy sokakat befolyásol az eredeti dal és ezért nem tudnak eredetit alkotni a remixnél. Számodra melyik számod illetve átiratod a legkedvesebb?
— Minden számot, amit csinálok szeretek valamiért. A legjobb talán az első zeném az Andromeda kiadónál a Music Sounds Better With Trance. Nagyon kellemes és sok érzelem van benne. Remixben már egyszerűbb a dolog, két kedvencem van: a Shadowfall & Liquid Vision ft Aphadelta - 'Take my time' (Cj Peeton in late remix) és az ADS ft Di 'Words that may never been said' (Cj Peeton intro mix). A 'Take my time' remixet azért is szeretem, mert azt teljesen élőben csináltam.
— Apropó statisztika. Böngészve az internetet számtalan munkáddal találkozni. Pontosan hány remixet és dalt készítettél ezidáig?
— Ami eddig ki lett adva az kb. 110, de van olyan ami csak CD-n jelent meg, így nem tudom pontosan. Négy albumom jött ki eddig, a 'The way to the trance musix', a 'Pure EP', a 'Range of Emotions' és a 'Mezmerised'.
— Nekem úgy tűnik, hogy kifogyhatatlan vagy a kreatív ötletekből. Honnan merítesz inspirációt?
— Sok zenét hallok. Szinte egész nap zenén jár az agyam. Így elég sokszor csak hazaérek és egy óra múlva kész is az új zene.
— Van olyan dalod, ami igazán feladta a leckét?
— Általában az adja fel a leckét, hogy megtaláljam a hangot, ami a fejemben megy. Néha nem egyszerű. Van sokszor, hogy elakadok egy zenével, de azt mindig félreteszem akkor, hogy kialakuljon a fejemben hogy mit akarok. Soha nem szabad erőltetni a dolgot, mert akkor nem az jön ki az egészből, mint amit akartál.
— A stúdiózás és a fellépések mellett rádióban is találkozni a mixeiddel. Hol és mikor hallhatunk téged zenélni az éterben?
— A fő csatorna, ahol mindig lehet hallani engem az az Overdrive Underground (odu.fm) Chicago-ban. Ott minden vasárnap este 7 órakor magyar idő szerint megy a party a Global Stage Sunday műsorral, amiben Aeriah, Shadowfall és jómagam adagolja az ütemet élőben. Minden héten van vendég dj is. Már volt vendég Pedro Del Mar, Orjan Nilsen és Robert Vadney is. Ennek a műsornak az ismétlése az LA Radio FM csatornán megy minden csütörtökön. A másik műsorom a Way to the trance music. Ezek mellett kapok felkéréseket mindenhonnan, hogy legyek vendég a műsorukban.
— Amikor itthon vagy vállalsz-e fellépéseket? Például van-e betervezve a közeljövőben magyarországi bulid?
— Október körül megyek majd megint Magyarországra és akkor valahol zenélek majd, lehet, hogy a Rockparking Club-ban Szolnokon. Általában kicsi helyeken vagyok, így sokkal barátságosabb az este és jobban lehet a közönséggel kommunikálni.
— Milyen megjelenések várhatóak tőled az elkövetkező hónapokban?
— Nemsokára megjelenik egy új kislemez a Vendace Records-nál. Paul Vinitsky a kiadó feje nagyon sokat pedálozott azért, hogy csináljak egy 3 számos albumot nekik. Ezek után tervezem már a Range Of Emotions part 2 LP-t, ami az Andromeda Recordings-nál jelenik majd meg. Remixek is vannak még, amik nem jelentek meg. Körülbelül 10-12 vár kiadásra.
— Minden idők öt kedvenc darabja?
— Schiller - Sonnenuntergang, Chicane - Halcyon, Gigi'd'Agostino - La mour tojours, Dj Energy - Follow me, Kay Cee - Escape. Ezek mind bakeliten vannak otthon a szekrényemben.
— És a mostani top 5-öd hogy nézne ki?
— Sander Van Doorn ft Robbie Williams - Close my eyes, Armin Van Buuren - Mirage, Who.is - We are, Bart Claessen ft Paul Keeley - Elf, Jean Elan - Killer (club mix). Minden stíluból kiszedtem a jókat, amik mindig felvidítanak mikor játszom őket.
— Ma már szinte mindenki dj-nek, producernek érzi magát, mivel az ehhez szükséges szoftverek, felszerelések beszerezhetőek. Szerinted mitől jó egy dj és mitől jó egy producer?
— Az, hogy van egy felszerelésed az nem azt
jelenti, hogy dj vagy és az hogy vannak szoftverek az nem azt, hogy producer vagy. A lényeg az, hogy tudd mit csinálsz és hogy vezesd azokat, akiknek zenélsz. Tanítsd őket arra hogyan fejlődik a zene. Ne csak azt játszd, ami mindenhol megy, mert akkor ugyanazt fogják hallani nálad, mint a sarki kocsmában. Hogy jó producer legyél ahhoz érezned kell az ütemet, plusz nem árt, ha van egy kis zenei alapismereted, hogy mi az a hangnem, meg mi a 4/4 és a 3/4. Az sem árt hogyha van képzeleted és már magadban össze tudod tenni a zenét. A plugin, amit használsz az nem fogja helyetted kitalálni a dallamot. Amikor én kezdtem zenét írni akkor nem volt semmilyen plugin és mindent abból kellett megoldanunk, amink volt.— Ha mondjuk olyanok is olvassák az interjút, akik kiadót keresgélnek, vagy be szeretnének kerülni a rádióműsorodba, küldhetnek-e zenét neked?
— Mindig szívesen hallgatom meg azokat, akik küldenek nekem zenét. A kiadóval is tudok segíteni, ha olyan a zene. Mivel a kiadómmal nagyon jó kapcsolatban vagyok és szoktam nekik küldeni mások promo zenéjét, ha az tetszik nekik akkor ki is adják. De amit tudni kell az az, hogy az eladásokból nem lesz senki milliomos, tehát ha pénzt akar valaki keresni akkor ne a fizetésre várjon, amit a zenék eladása után kapnak, hanem a fellépéseket kell keresni.
— Zárásnak egy klasszikus kérdés. Hagyományos keverés vagy laptop dj?
— Én személy szerint a jó öreg hagyományos 2 lejátszó keverő megoldást kedvelem. Amikor a podcast radioműsort rakom össze akkor én is laptopon csinálom, de csak azért, hogy minél jobb minőséget tudjak adni a hallgatóknak. De ami biztos az az, hogy élőben soha az életben nem használnék laptopot. Az az igazság, hogy amikor a laptop dj-zés elindult akkor senki nem gondolta volna, hogy ennyire sokan állnak majd rá. Az a lényeg hogyha laptoppal dolgozol akkor is valami minőséget adj a közönségnek, mert ha a laptopon csak az automata szinkronizálást nyomogatod az nem dj-zés. Ennyi erővel a 80 éves nagyika is tud dj lenni, mert csak egy gombot kell megnyomnia és kész a pontos sebesség.
