
ominózus partit. Bár az előzetes facebook promo alapján legalább 130-an biztosra ígérték megjelenésüket (ingyenes volt a rendezvényre a belépés), valahogy mégis ennek legalább a fele mintha eltűnt volna valahol a szolnoki éjszakában. Minden tiszteletem a srácoké, hogy a kevés vendég ellenére próbáltak maximálisan a hallgatóság kedvében járni, a zenék mellé egy VJ szolgáltatta a képi megoldásokat. TwentyNine Palms nyárias hangulatot idéző vidám tech-house-okkal melegítette elő a terepet CJ-nek. Ottó a mostanság rá jellemző vonalat hozta, azaz pörgős, funky-s, pumpáló house-okkal vitte tovább az est hangulatát. Olyan fél kettő tájékán Hocus vette át tőle majd 45 percre a karmesteri pálcát, s szépen tovább szigorított a hangzáson (nem a sebességen, mert Zsolt elmondása szerint a 131 BPM-ről visszavette a tempót 128-ra, hogy bírja szusszal a közönség).
Közben Ottó a sörét iszogatva, beszélgetve készült a második etapra. Itt már jóval harapósabb énjét mutatta, persze néhány saját produkció, s pár elképesztően utaztatós trance track is felcsendült. Három órakor ismét TwentyNine Palms vette vissza a terepet, aki egészen zárásig, azaz 4-ig küldte még a tech-house-okat. Végre tudtunk hosszabban is értekezni a zenéről Ottóval. Szóba került az ATB vs ADS nyúlásos ügy, Robert Vadney pökhendisége, a trance zene kiégettsége, a hazai top dj-k áldásos ténykedése. Később haza felé ballagva Hocus is beszállt a társalgásba, s mesélt a hazai bulikultúra meg nem létéről, illetve az emberek türelmetlenségéről és az internetes lehetőségek miatt leépülő személyes kapcsolatokról. Azt hiszem azok, akik nem jöttek le rázni a Tallinba rázni sajnálhatják, mert egy jó bulit hagytak ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése