
Új rovatunk indul. Ennek célja, hogy nagyjából bemutassa egy adott ország elektronikus tánczenei életét. Az első részben Japánra esett a választásom.
Japánról nem sok szó esik az általános és középiskolás történelemkönyvekben. Elzárkozó ország - foglalták össze röviden és tömören, ennek ellenére nem volt ennyire egysíkú a XVI. századtól a XX. századig terjedő időszak a felkelő nap országában. A fordulópont a második világháború volt, ahol, mint tudjuk az amerikaiak az atombombát is letesztelték a harcosságukról ismert japánokon. Ezzel gyakorlatilag teljesen lenullázták a szigetországot. Viszont a csoda ezután következett, hiszen a japók erős akarattal, töretlen lendülettel kezdték újjáépíteni országukat. Sikerült nekik. Eközben egy olyan technikai fejlődés indult be, ami pedig már innen gyűrűzött be más helyekre is. A technológiai boom az addig szendergő zenei életre is nagy hatással volt.
Fiatalabb koromban imádtam a japán techno szcénát. A japán techno zenéket ne úgy képzeljük el, hogy csak egy eszement darálást kapunk az első pillanattól az utolsóig. A tempó megvan, de olyan technikai és zenei megoldásokat hallhatunk, melyek kimondatlanul is lélekkel, plusz mondanivalóval, lelkesedéssel töltik meg eme darabokat. Nézzük kik is számítottak a stílus koronázatlan királyainak.
Ken Ishii: A 90-es évek óta az EDM-szcénában jelen levő
Ishii zenéjén kétségtelenül erősen érződik a detroiti hatás, de innovatív, experimentális, helyenként avantgard megoldásai felejthetetlenné tették munkásságát. Ki ne emlékezne legismertebb darabjára az 1995-ös
'Extra'-jára, ami akkoriban igazi underground hímnusznak számított. Egyik legösszetettebb munkája a legendás
!K7 kiadó X-Mix sorozatának 'Fast, forward & rewind' címre hallgató mixe 1997-ből, melyen a kísérleti elektronikától, a pumpáló klubtechnoig felvonul az underground zenei élet színe-java. Termékeny előadó emberünk, 1993-tól kezdve kilenc albumot adott ki, ezek közül nekem az 1999-es 'Sleeping Madness' (favourite: 'Water dripping down on the middle of the forehead') és a 2002-as 'Future in light' (favourite: 'Melting point') a személyes kedvencem. Sokoldalúságát jelzi, hogy a sajátján túl számos álnév alatt ténykedett (FLR, Flare, UTU, Yoga, Rising Sun), illetve az 1998-as naganói téli olimpia nyitó ünnepségén felcsendülő zenét ő komponálta.
Takkyu Ishino: Ha
Ishii Jing, akkor
Ishino Jang. Ő is techno artist, csak sokkal ritmus és tánctérorientáltabb, kevésbé művészi, inkább lényegretörő. Ez nem véletlen, hiszen számos német techno arccal dolgozott közösen, s kimondatlanul is a letisztultabb, egyszerűbb germán sound hatással volt rá és zenéire. Ennek egyik ekletáns példája az 1998-as 'Berlin Trax' (fav.:
'Alles nach Nippon', 'Stoned Dee-Jay don't lie'), ami a mai napig nagy kedvencem, bár hangzásában mai füllel hallgatva helyenként viccesen "vékonynak" hat.
Takkyu is dolgozott álneveken (
Dove Loves Dub, Ginger Heads, Mickiee, Ninjahead, Pedal Fumiya, Pigu, Yakyuu Ishida, Denki Groove, InK, Mangahead, TakBam - Westbammel, Ultra-Takkyu vs. Mijk-o-zilla -Mijk Van Dijk-kal) ebből az egyik legismertebb a
Denki Groove volt. A 'Niji' volt a legismertebb zenéjük, amit a német
MFS Records is lízingelt, többek között
Paul Van Dyk is remixelte, sőt kimondottan trances 3 cd-s válogatáslemezén a 'Vorsprung Dyk Technic'-en is felcsendül.
Fumiya Tanaka: A szikár techno nagykövete. 1972 májusában született Kyoto-ban. 1993-ban alapította első labelét a
Torema Records-ot, tizenöt évvel később a másikat
Sundance néven. Olyan project-ek fűződnek a nevéhez, mint a
Individual Orchestra, a Karafuto, a DARTRIIX, a Hoodrum, a Last Front, a Speaker és a Total Decay. Még élénken emlékszem középiskolás koromban futottam bele egy dj mixébe ('Mix Up Vol. 4 [1996]'), ahol a zenék észrevétlenül kapaszkodtak egymásba, szinte percenként váltva egymást, biztosítva a folyamatos lüktetést.
Fumiya repetitív track-jei az avatatlan fülek számára hamar unalmassá válhatnak, viszont aki élvezi, hogy egy-egy téma lassan bontakozik az tuti favoritjaként említi majd. Néha eszméletlenül asszimetrikus az alap, máskor kőkemény 4/4-es lábdob hív keringőre bennünket, megtűzdelve olyan karakteres tónusú hangokkal, amire tuti felkapjuk a fejünket.
Satoshi Tomiie: Evezzünk house vizekre.
Satoshi eme műfajban a legismertebb japán művész. Klasszikus zenei trenírozottsága réven (lásd. szolid
négykezes előadás ala
Tomiie) nem csoda, hogy a house lélekkel teli 'soulful' tipusát preferálta a kora '90-es években. Ő az egyiktársszerzője a
Frankie Knuckles-Robert Owens féle
'Tears'-nek [1989]. A
Def Mix család tagja lett és sokat dolgozott együtt
Knuckles-szel,
David Morales-szel, mint billentyűs, remixer, emellett saját szakállára a producerkedésbe is belevágott. Debütáló albuma a 'Full lick' 1999-ben jelent meg, s olyan klasszikusokat adott a szcénának, mint a
'Love in traffic', a
'Darkness' és az
'Up in flames'. A lemez fura fogadtatásra talált, hiszen ekkoriban már
Satoshi mint dj a progressive vonal felé tendált, ám producerként még a deep és soulful dolgokat hozta. A változás szele producerileg is megérintette, 2001-ben megalapította a
Saw Recordings-ot, ami a progressive house egyik ikon-labeleként vonult be a köztudatba. Számtalan felejthetetlen remixet készített (Delerium
'After all', Kosheen
'Hungry', Graffik
'Lesser man', Cass
'Mind rewind', Sarah McLachlan '
Fallen').
Dj Krush: Dj Krush a legismertebb japán elektronikus zenei művész. Több, mint másfél évtizedes pályafutásával felhelyezte hazáját a műfaj világtérképére, és fiatal, feltörekvő művészek hadát inspirálta a kontinensen túl is. Zenéjét többnyire az absztrakt hip hop, trip hop és downtempo stílusjelzőkkel szeretik illetni a kritikusok, de elég meghallgatni akár csak egy albumát, hogy belássuk:
Dj Krush bekategorizálhatatlan. Funkysabb énjét mutatja meg az 1994-es
Ronny Jordan meets Dj Krush féle 'Bad brothers'-szen, míg teljesen másfelé, művészibb irányokban kalandozik négy igazán meghatározó LP-jén a 'Krush'-on, a 'Meiso'-n és a MiLight'-on és a 'Zen'-en (fav: '
Day's end',
'With Grace'). Igazi multitálentum. Aki nem halott tőle még semmit pótolja de sürgősen a lemaradását!
Ayumi Hamasaki: A mainstream díva. Személy szerint nagyon idegesítő a cérna hangja. Töredelmesen bevallom, hogy a számait nem is eredeti verziókból ismerem (a youtube-on belehallgattam párba, de nem okozott eufóriát), hanem a 'Cyber Trance pres Ayu Trance' válogatások kapcsán. Fura vagy sem, de a japánok imádják a trance-t és
Ferry Corsten-t. Nem csoda, ha az
Avex Trax-nél meglépték, hogy kedvenc és legtöbb pénzt termelő énekesnőjük számait kicsit átszabatják európai trance producerekkel. Jelenleg ez a válogatás a Vol.4-nél jár, legutóbbi darabja pár hete jelent meg olyan remixerek munkáival, mint
Aly & Fila, JOC, Push, Ramon Zenker és Alex M.O.R.P.H.. Fav: Connected (
Ferry Corsten, Push remix), Vogue (
Junkie XL remix), M (
Above & Beyond, Alex MORPH & Van Eyden remix), Appears (
Armin Van Buuren remix), Unite (
Airwave remix), Depend on you (
Dj Shog remix), Trauma (
Dumonde remix).
Mindenképp meg kell említeni néhány nevet, akik munkásságát érdemes lecsekkolni, ha Japánról beszélünk:
Kagami (RIP), Takaaki Itoh, Hiroyuki Oda, Satoshi Fumi, Bekkou, Boom Boom Satellites, Shingo Nakamura, Hiroshi Watanabe, Makoto.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése