2011. május 31., kedd

Világjáró I.: A felkelő nap országa, Japán

Új rovatunk indul. Ennek célja, hogy nagyjából bemutassa egy adott ország elektronikus tánczenei életét. Az első részben Japánra esett a választásom.

Japánról nem sok szó esik az általános és középiskolás történelemkönyvekben. Elzárkozó ország - foglalták össze röviden és tömören, ennek ellenére nem volt ennyire egysíkú a XVI. századtól a XX. századig terjedő időszak a felkelő nap országában. A fordulópont a második világháború volt, ahol, mint tudjuk az amerikaiak az atombombát is letesztelték a harcosságukról ismert japánokon. Ezzel gyakorlatilag teljesen lenullázták a szigetországot. Viszont a csoda ezután következett, hiszen a japók erős akarattal, töretlen lendülettel kezdték újjáépíteni országukat. Sikerült nekik. Eközben egy olyan technikai fejlődés indult be, ami pedig már innen gyűrűzött be más helyekre is. A technológiai boom az addig szendergő zenei életre is nagy hatással volt.
Fiatalabb koromban imádtam a japán techno szcénát. A japán techno zenéket ne úgy képzeljük el, hogy csak egy eszement darálást kapunk az első pillanattól az utolsóig. A tempó megvan, de olyan technikai és zenei megoldásokat hallhatunk, melyek kimondatlanul is lélekkel, plusz mondanivalóval, lelkesedéssel töltik meg eme darabokat. Nézzük kik is számítottak a stílus koronázatlan királyainak.

Ken Ishii: A 90-es évek óta az EDM-szcénában jelen levő Ishii zenéjén kétségtelenül erősen érződik a detroiti hatás, de innovatív, experimentális, helyenként avantgard megoldásai felejthetetlenné tették munkásságát. Ki ne emlékezne legismertebb darabjára az 1995-ös 'Extra'-jára, ami akkoriban igazi underground hímnusznak számított. Egyik legösszetettebb munkája a legendás !K7 kiadó X-Mix sorozatának 'Fast, forward & rewind' címre hallgató mixe 1997-ből, melyen a kísérleti elektronikától, a pumpáló klubtechnoig felvonul az underground zenei élet színe-java. Termékeny előadó emberünk, 1993-tól kezdve kilenc albumot adott ki, ezek közül nekem az 1999-es 'Sleeping Madness' (favourite: 'Water dripping down on the middle of the forehead') és a 2002-as 'Future in light' (favourite: 'Melting point') a személyes kedvencem. Sokoldalúságát jelzi, hogy a sajátján túl számos álnév alatt ténykedett (FLR, Flare, UTU, Yoga, Rising Sun), illetve az 1998-as naganói téli olimpia nyitó ünnepségén felcsendülő zenét ő komponálta.

Takkyu Ishino: Ha Ishii Jing, akkor Ishino Jang. Ő is techno artist, csak sokkal ritmus és tánctérorientáltabb, kevésbé művészi, inkább lényegretörő. Ez nem véletlen, hiszen számos német techno arccal dolgozott közösen, s kimondatlanul is a letisztultabb, egyszerűbb germán sound hatással volt rá és zenéire. Ennek egyik ekletáns példája az 1998-as 'Berlin Trax' (fav.: 'Alles nach Nippon', 'Stoned Dee-Jay don't lie'), ami a mai napig nagy kedvencem, bár hangzásában mai füllel hallgatva helyenként viccesen "vékonynak" hat. Takkyu is dolgozott álneveken (Dove Loves Dub, Ginger Heads, Mickiee, Ninjahead, Pedal Fumiya, Pigu, Yakyuu Ishida, Denki Groove, InK, Mangahead, TakBam - Westbammel, Ultra-Takkyu vs. Mijk-o-zilla -Mijk Van Dijk-kal) ebből az egyik legismertebb a Denki Groove volt. A 'Niji' volt a legismertebb zenéjük, amit a német MFS Records is lízingelt, többek között Paul Van Dyk is remixelte, sőt kimondottan trances 3 cd-s válogatáslemezén a 'Vorsprung Dyk Technic'-en is felcsendül.

Fumiya Tanaka: A szikár techno nagykövete. 1972 májusában született Kyoto-ban. 1993-ban alapította első labelét a Torema Records-ot, tizenöt évvel később a másikat Sundance néven. Olyan project-ek fűződnek a nevéhez, mint a Individual Orchestra, a Karafuto, a DARTRIIX, a Hoodrum, a Last Front, a Speaker és a Total Decay. Még élénken emlékszem középiskolás koromban futottam bele egy dj mixébe ('Mix Up Vol. 4 [1996]'), ahol a zenék észrevétlenül kapaszkodtak egymásba, szinte percenként váltva egymást, biztosítva a folyamatos lüktetést. Fumiya repetitív track-jei az avatatlan fülek számára hamar unalmassá válhatnak, viszont aki élvezi, hogy egy-egy téma lassan bontakozik az tuti favoritjaként említi majd. Néha eszméletlenül asszimetrikus az alap, máskor kőkemény 4/4-es lábdob hív keringőre bennünket, megtűzdelve olyan karakteres tónusú hangokkal, amire tuti felkapjuk a fejünket.

Satoshi Tomiie: Evezzünk house vizekre. Satoshi eme műfajban a legismertebb japán művész. Klasszikus zenei trenírozottsága réven (lásd. szolid négykezes előadás ala Tomiie) nem csoda, hogy a house lélekkel teli 'soulful' tipusát preferálta a kora '90-es években. Ő az egyiktársszerzője a Frankie Knuckles-Robert Owens féle 'Tears'-nek [1989]. A Def Mix család tagja lett és sokat dolgozott együtt Knuckles-szel, David Morales-szel, mint billentyűs, remixer, emellett saját szakállára a producerkedésbe is belevágott. Debütáló albuma a 'Full lick' 1999-ben jelent meg, s olyan klasszikusokat adott a szcénának, mint a 'Love in traffic', a 'Darkness' és az 'Up in flames'. A lemez fura fogadtatásra talált, hiszen ekkoriban már Satoshi mint dj a progressive vonal felé tendált, ám producerként még a deep és soulful dolgokat hozta. A változás szele producerileg is megérintette, 2001-ben megalapította a Saw Recordings-ot, ami a progressive house egyik ikon-labeleként vonult be a köztudatba. Számtalan felejthetetlen remixet készített (Delerium 'After all', Kosheen 'Hungry', Graffik 'Lesser man', Cass 'Mind rewind', Sarah McLachlan 'Fallen').

Dj Krush: Dj Krush a legismertebb japán elektronikus zenei művész. Több, mint másfél évtizedes pályafutásával felhelyezte hazáját a műfaj világtérképére, és fiatal, feltörekvő művészek hadát inspirálta a kontinensen túl is. Zenéjét többnyire az absztrakt hip hop, trip hop és downtempo stílusjelzőkkel szeretik illetni a kritikusok, de elég meghallgatni akár csak egy albumát, hogy belássuk: Dj Krush bekategorizálhatatlan. Funkysabb énjét mutatja meg az 1994-es Ronny Jordan meets Dj Krush féle 'Bad brothers'-szen, míg teljesen másfelé, művészibb irányokban kalandozik négy igazán meghatározó LP-jén a 'Krush'-on, a 'Meiso'-n és a MiLight'-on és a 'Zen'-en (fav: 'Day's end', 'With Grace'). Igazi multitálentum. Aki nem halott tőle még semmit pótolja de sürgősen a lemaradását!

Ayumi Hamasaki: A mainstream díva. Személy szerint nagyon idegesítő a cérna hangja. Töredelmesen bevallom, hogy a számait nem is eredeti verziókból ismerem (a youtube-on belehallgattam párba, de nem okozott eufóriát), hanem a 'Cyber Trance pres Ayu Trance' válogatások kapcsán. Fura vagy sem, de a japánok imádják a trance-t és Ferry Corsten-t. Nem csoda, ha az Avex Trax-nél meglépték, hogy kedvenc és legtöbb pénzt termelő énekesnőjük számait kicsit átszabatják európai trance producerekkel. Jelenleg ez a válogatás a Vol.4-nél jár, legutóbbi darabja pár hete jelent meg olyan remixerek munkáival, mint Aly & Fila, JOC, Push, Ramon Zenker és Alex M.O.R.P.H.. Fav: Connected (Ferry Corsten, Push remix), Vogue (Junkie XL remix), M (Above & Beyond, Alex MORPH & Van Eyden remix), Appears (Armin Van Buuren remix), Unite (Airwave remix), Depend on you (Dj Shog remix), Trauma (Dumonde remix).
Mindenképp meg kell említeni néhány nevet, akik munkásságát érdemes lecsekkolni, ha Japánról beszélünk: Kagami (RIP), Takaaki Itoh, Hiroyuki Oda, Satoshi Fumi, Bekkou, Boom Boom Satellites, Shingo Nakamura, Hiroshi Watanabe, Makoto.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...