2011. június 5., vasárnap

Zeneajánló: Early morning, The voice, Winds of wonder, Ionosphera

Hosszabb hallgatás után ismét érkezzen pár remekbe szabott zene, amiket mindenki szíves figyelmébe ajánlanék. Inkfish-ék 'Early morning'-ja friss remixekkel igyekszik újra meghódítani a klubokat, az argentin prog titánok Juan Deminicis és Pablo Acenso egyesítették erőiket, a 'The Voice' újdonsült átiratai ismét a felszínre hozzák a tengernyi release közül az ominózus klubbombát. Max Gueli ezúttal a tánctérben gondolkozik, a 'Winds Of Wonder' a jövő nagy kedvence lehet a partikon. A bolygóközi egyensúlyt pedig Matias Chilano teremti meg 'Ionosphera' című számával.

Inkfish - Early Morning (Magnetique Remix) [Inkfish Recordings]
Áldom az égieket, hogy a youtube-on létezik feliratkozás funkció különböző csatornákra. Pont a minap szortírozgattam a bejövő több száz videót, hogy mely megjelenést lesz érdemes kiemelt figyelemmel kísérni. Azt illik hozzátenni, hogy a promo oldalak rendesen szórják a kevésbé nívós anyagokat is, viszont vannak olyan az elektronikus tánczene irányába elkötelezett emberek, aki idejüket nem sajnálva, már előszűrve a felhozatalt csak minőségi muzsikákat töltenek föl profiljukba. Az egyik ilyen channel-ban csavarodtam rá Inkfish-ék 'Early Morning'-jára, ami eredeti verzióban tavalyi zene, viszont most néhány friss remixszel újra kihozták (mégpedig május 23-i dátummal) az Inkfish Recordings-nál. Igazság szerint nem is térnék ki a teljes remix EP tartalmára, csupán egyre, de az mindent visz. Az elkövető nem más, mint a számomra noname Magnetique, aki egy falrepesztően bombasztikus remixet produkált. Már az első pár másodperc alapján dörzsöljük a tenyerünket. Egy hipnotikus groove bújik elő a filterezésből, ami végig a gerincét adja a szerzeménynek. Megérkezik egy női vokál, ami szépen rakódik a beérkező deep hangok és a konstansan visszatérő string szőnyeg együtteséből keletkező sound-ra. Ötcsillagos muzsika.



Juan Deminicis & Pablo Acenso - The Voice (Examine Remix) [Per-vurt Records]
Úgy néz ki ez ma a remixek ajánlója. A két argentin fenegyerek Pablo Acenso és Juan Deminicis 'The voice'-sza ezúttal a libanoni Per-vurt Records gondozásában, új átiratokkal. A négy verzió közül a prímet magasan Examine (aka Ratko Filipovic) munkája viszi, ami tényleg kihozza a maximumot az eredeti matériából. Semmi eszement döngölésre ne számítsunk, ez egy intelligensen visszafogott, lassan építkező deep-es house. Már az ütem is meglepit tartogat, nem klasszikus négy negyed, hiszen Examine kicsit megbuherálva a ritmusképletet megtöri az egyenletességet. A hangulat száz százalékig deep house-os, amihez egy történetet elmormoló női vokál társul. Utóbbi, ha jól vettem ki német nyelven produkál. Együtt nagyon jól szólnak, vigyázat, mert erős késztetést érzünk majd a play gomb ismételt megnyomására. Az alábbi youtube-os videóban a harmadik helyen tessék a füleket hegyezni, ott lészen a bezengedezett ópusz.



Max Gueli - Winds Of Wonder [Fragments Records]
Aki rendszeresen figyeli a blogos mixeinket már többször találkozhatott Max Gueli nevével. Bár Max-tól eddig többnyire szokatlan hangképeket kaptunk, most egy kicsit másabb irányba, egyenesen a tánctér közepére leszünk terelgetve. A 'Winds Of Wonder' bennem a 2000-es évek elejét idézi fel, amikor gigantikus kiállások fültanúi lehetünk (nem giccses), s a néhány egyszerű dolog kreatív variálgatásával is ki lehetett a maximumot hozni egy-egy darabból. Itt szépen , kapjuk a 4/4-et, ami alól sunyin kandikál elő egy húzós basszus, majd a kiállásba egy keleties vokálfoszlány sodor bele, s itt jön a boom. A főmelódia kezd kergetőzni a filter effekttel, s a szépen elnyújtott breakdown-ban bónuszként egy igencsak profin kivitelezett zongorafutam emeli tovább a színvonalat. Aztán érkezik vissza az ütős szekció, ami szépen terelget tovább bennünket egészen az utolsó taktusig.



Matias Chilano - Ionosphera [LuPS Records]
Matias Chilano igencsak elfoglalt lehet mostanság, hiszen sorra jönnek ki a munkái. Ezúttal egy válogatáson bukkan fel, mégpedig a LuPs Records 'Spread It Till I Die Sampler'-ének harmadik részén, olyan nevek társaságában, mint Eiad Sayegh vagy Maxi Iborquiza. Az 'Ionosphera' már címével előre vetíti, hogy mire készüljünk: kellemes bolygóközi lebegés veszi kezdetét. Sokaktól hallottam már azt a frázist, hogy napjaink prog revival-jára egyáltalán nincsen szükség, mivel egy letűnt hangzást mímelnek csak. Jelentem ez nem igaz, a fanyalgóknak kéretik meghallgatni eme darabot, ami túl dallamos, hogy egyszerű house-nak tituláljuk, túl minimál viszont trance-nek. A prog mint kifejezés viszont pontosan passzol rá (nem a 2000-es évek eleji, hanem modern értelemben véve persze), hiszen előremutató sound-ot kapunk. Ha becsukom a szemem látom magam előtt az elsuhanó bolygókat, s érzem, hogy a végtelen univerzumban csupán egy picinyke pont vagyok, de a zene, amit hallgatok az az enyém, amitől viszont nagynak érzem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...