Így készült III.: East Cafe - Europa

Június 20-án jelent meg East Cafe legfrissebb EP-je az ’Europa’ a Morphosis Records-on, egy Stardesign és Shane remix társaságában. Mindhárom verzió igazi gyöngyszem a maga nemében, kellemesen sodró és dallamos is egyszerre. A darabot olyan nevek support-álják, mint Embliss, Dave Horne, Santerna, D-Phrag, James Warren, Bobby Deep és Hyline. A megjelenés kapcsán Gabit kértük fel, hogy a saját szavaival kommentálja a track születését.

„A track maga kb. egy éve íródott. Tavaly nyáron több ízben is kiküldetésen voltam Békéscsabán,ahová a laptopomat is magammal cipeltem. Az alapozás és az ötletelés még egy 386-oson is menne, szóval egy füles kíséretében tökéletes kis mobil stúdiót "dobtam össze" a hotelszobámban. Akkoriban igen nagy kedvencem volt Tigerskin 'Les Filles Blondes De La Mer' című száma, és tisztán emlékszem, hogy ez a track inspirált, bár a végeredmény nem sokban hasonlít a szóban forgó tune-ra. Az első lépések az ütősökről szóltak, mindenképpen valami lendületes, gépies de egyben meleg groove-ot akartam létrehozni - némi tengerparti feeling-gel. Nagyon sokáig szórakoztam vele míg össze nem jött egy olyan ritmusszekció, ami megfelelt az elképzeléseimnek.Kellett némi térben kellően szétdobott conga-bonga (élő sample és szinti percussion egymás mellett), egy több mintából álló puha és húzós clap, és egy egyszerű mégis bólogatós cin groove - effektekkel. A legfontosabb mégis a shaker volt, végül ez szülte meg az áhított beach-érzést.
A projekt file neve a mai napig megmaradt, és elég sokatmondó: "jóalap". Azért lett elmentve akkor a hotelszobában hajnal 2 körül így, mert annak ellenére, hogy nem sok muzikalitás volt még benne,mégis igen ígéretes kis alapkőnek tűnt ez az első pár sáv. Ezután elkezdtem szórakozni Rob Papen Predator-jával (vst), némi fx-szel megtámogattam az ütemet, illetve hogy valami csavaros is történjék a háttérben igyekeztem fura padokat is összehozni. Alapvetően különböző hangnemben, hogy legyen némi változatosság, és hogy a saját dolgomat már az elején megnehezítsem. A következőkben jött egy a minimoog vst-men elmentett "saját" mid-bass, amit előszeretettel használok. Valahogy Sasha Involver2-je jut eszembe róla. Elég analóg és hideg a hangzása, és ez szépen kontrasztba állítható a beach feeling-gel. Emellett egy vokál hangminta pakk is előkerült, ami segítségével egy relatíve egyedi "lalázást" igyekeztem összevágni több sample-ből. Az említett közép bass-ból egy oktávval feljebbre is raktam egy sort, hogy kellőképp pattogjon a hangszer, illetve egy morgósabb bass line is bekerült.

Amikor dolgozom, folyamatosan három-négy szakasz van felvázolva egymás mellett, így alakul ki a teljes track. Első sorban van egy full 16x4-es szakasz, amibe igyekszem a legtöményebb zúzós pillanatot összehozni. Ha valami már sok, de úgy érzem kell a track-be mert jó, akkor megtartom és egy újabb 16x4-es szakaszban addig építem újra az alappal együtt amíg egy kellemes váltás nem lesz belőle. Így a két téma megfér egymás mellett. Ennek eredménye, hogy aki nekem készít remixet általában 3-4 main_theme_synth.wav-val találkozik a pakkban.
Eközben gyakran kilövöm az ütősöket, hogy halljam, vajon miként is néz majd ki a breakdown. Ha ráuntam a zúzásra áttérek erre a témára. Itt igen kreatív szoktam lenni, igyekszem élő vonósokat és zongorát is bevonni - természetesen itt is csak vst-ről beszélünk. Miközben a kiállás alakul, elsősorban igyekszem kísérletezni azzal, hogy miképp jön vissza az ütem. Fontos számomra, hogy ez a rész igen ütős legyen, hiszen leginkább az ilyen csúcspontokról szól a stílus, amelyben az a kis alkotásaim születnek. Általában kétféle kiállást és visszatérést préselek ki magamból, és nem tudom eldönteni melyik is a jobb, így legtöbb esetben mindkettő benne marad a track-ben, ahogy itt is történt. A harmadik legfontosabb szakasz, ami folyamatosan jelen van a vázlaton, a track eleje.
Ez is a fullon futó 16 patternből jön össze, általában visszafelé lövöm ki a sávokat úgy, hogy minden magában is érdekes hangszer kibontakozhasson. Lassan így össze is áll a track, az intro alapján a kivezető szakasz is elkészül, némi variálással persze. Utolsónak általában húzásokat és felütéseket teszek be, itt kel igazán életre a dolog. Ez már gyakorlatilag az utolsó simítás, mégis fontos, és elég sokat szoktam vele bíbelődni. Mindez kb. 1-2 hónap alatt jön össze. Nem értem másnak hogy megy gyorsabban - bár tény, hogy én elég lassú vagyok, akár original-ról, akár remix-ről van szó.
A track neve igen érdekesen alakult. A kiállás és az atmoszféra alapján valami komolyat akartam találni neki. A kiállásban hallható szinti valahogy űrbéli hangokra hasonlított - egy régi mainstream nóta, a PPK - Resurrection-je jutott eszembe róla. A fura szovjet űrhajós vaker miatt az a nóta is ezt az érzést keltette bennem anno. Ez alapján jött az Europa név - ami eredetileg nem is a kontinensre, hanem a Jupiter holdjára utalt. Ezt követően jött egy másik track, mely szintén Ádám kiadójához került, és az America címet viselte. Így nyilvánvaló okokból megváltozott a cím jelentése, és kontinens-nóta gyártásba kezdtem. Lógok még legalább egy Ázsiával és Afrikával, hogy a többi kontinenst ne is említsem... ”

East Cafe - Europa (Original Mix) sample by eastcafe

East Cafe - Europa (Stardesign Remix) sample by Stardesign

East Cafe - Europa (Shane Remix) by Morphosis Records

Blank és Jones hatodjára relaxál

A kölni Blank & Jones duó úgy tűnik megtalálta igazi hitvallását. Bár a trance (fogalmazzunk pontosabban: Viva Trance) színtéren szereztek nevet maguknak, manapság teljesen más stílusban alkotnak nagyot. Történetük - akkor még - mellékszála 2003-ban indult, amikor is 'Relax' címmel megjelentették első, kimondottan a lassabb zenékre (chill out, lo-fi, downtempo) a Gang Go Music gondozásában. Az album koncepciója és maguk a darabok annyira sikeresek voltak, hogy a fiúk a folytatás mellett tették le a voksukat. Az azóta történtek már történelemnek tekinthetők, a Relax pedig a közelmúltban immár a hatodik epizódjával okozott örömöt a stílus kedvelőinek.
A tematika most sem változott, az egyes diszk a komótosabb, hátradőlősebb, míg a kettes lemez a pattogósabb, partisabb verziókat gyűjti egy csokorba. Előbbiről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a profizmus és a muzikalitás jelzők jutnak eszembe. Az egyik pillanatban vidám, majd morcos gitárfutamok jelentik a gerincét az anyagát, ehhez kellemes, de funk és synth pop elemek is felbukkannak. A vokalisták is szépen teljesítenek, bár a férfi hangok (Steve Kilbey, ABC) kicsit szokatlanak a fülemnek, de többször nekifutva ők is tudnak hangulati pluszt hozzáadni a zenékhez. Nem is igazán tudok kiemelni egyetlen darabot sem, viszont a záró tételt mindenképp megemlíteném, ami egy bohókás alig három perces francia sanzon lo-fi bőrbe bújtatva (Berry bájos hangjával felvértezve).
A kettes lemezre áttérve az előzőleg már megismert (és néhány teljesen új) muzsikák house adaptációit élvezhetjük. És szó szerint élvezhetjük, mert itt sem agyament szögelés megy. Egyszer a tribal elemek adják a lüktetést, másik alkalommal a funky-val átítatott elektropop igényesebb válfaja üti fel a fejét. Innen se ragadok ki egyetlen emelkedett pillanatot sem, ezt mindenképp egyben kell meghallgatni.
Örülök, hogy Piet és Jaspa ennyire rácsavarodott a lazább style-ra, azt hiszem így vált belőlük igazi zenész. A lemez kitűnő hangulatfokozó összebújáshoz, nyáresti romantikázáshoz és a Balatonra menet a családdal közös autókázáshoz is. 8,5/10.

Blank & Jones - Relax Edition Six

Label: Soundcolours
Katalógus szám: SC0124
Ország: Németország
Megjelent: 2011. június 16
Stílus: Lo-fi, Chill Out, Deep House
Producer: Pet Bank, Jaspa Jones

Cd 1 - Sun
1. Souvenir (4:28)
2. Only Your Love (With Steve Kilbey) (6:23)
3. After Love (Ambient Mix) (7:30)
4. Love Conquers All (With ABC) (Summer Breeze Mix) (5:28)
5. Nighttime Lovers (6:09)
6. Pura Vida (With Jason Caesar) (3:36)
7. Sundazed (5:16)
8. Miracle Man (With Cathy Battistessa) (Beached) (5:36)
9. Simple Life (With Laid Back) (9:41)
10. From N’ney With Love (Extended) (5:30)
11. Cruel Love (With Katja Werker) (4:51)
12. Coming Home (4:43)
13. Comment Te Dire Adieu (With Berry) (2:47)

Cd 2 - Moon
1. Love Conquers All (With ABC) (Beach Bar Mix) (6:00)
2. Feel Good (6:27)
3. Summergroove (6:05)
4. Future (4:33)
5. Island Life (5:52)
6. Heartbeat (Poolside Mix) (6:56)
7. Pura Vida (With Jason Caesar) (Beach House Mix) (4:56)
8. Urban Funk (7:28)
9. This Feeling (5:44)
10. Miracle Man (With Cathy Battistessa) (Afterlife Mix) (4:45)
11. Choose Disco (6:34)

Digweed újra hallat magáról, itt a Structures Two

Megérkezett John Digweed nagy sikerű 'Structures' sorozatának második része. Érdemben annyira nem villanyozott fel a hír, ismervén John aktuális zenei ízlését, másrészt az elmúlt időszak minőségi hallgatnivalóinak hatása még nem csenget le bennem teljesen. Azonban Digweed csak Digweed, mindig érdemes odafigyelni rá, hiszen rendkívüli érzékenységgel képes a szcéna rezdüléseit lekövetni, frissen tartani hangzását, és megtalálni a művészit a mai mennyiségorientált világban.
Hogy nem teszünk rossz lóra a cd beszerzésével azt már az egyes lemez garantálja, hiszen egy chill out-downtempo szettet kapunk. Ez önmagában is megsüvegelendő tény, hiszen egy chill mixet ezerszer nehezebb érdemben összerakni, mint egy 4/4-es ütemekkel felvértezettet. Egyrészt nagyon nagy tempóbeli eltérések nem lehetnek, hiszen az alacsony BPM esetén nagyon kihallható, másrészt a harmóniákkal, hangképekkel startoló zenéket hangzásilag is ügyesen kell elhelyezni, a disszonanciát elkerülve. John mindkét tényezőre odafigyelt és ez az elmúlt időszak egyik legizgalmasabb egyvelegét (a Henry Saiz-os 'Balance' mix után) eredményezi. Az külön érdekesség, hogy szinte az összes felvonultatott szám eredeti, kluborientált változatát már ismerhetjük korábbról, a lassú, hömpölygő átiratok viszont kétségtelenül új megvilágításba és egy teljesen más dimenzióba ágyazzák a produkciókat. A Bedrock label nagyjai szolgáltatják a talpalávalót, olyan nevek, mint Guy J, King Unique, Ian O'Donovan, Quivver, Smith & Selway és Marco Bailey. A mix tényleg mix, van felépítése, lüktetése, eleje, közepe és vége, egy kézzel fogható története.
A második lemez, amit a Los Angeles-i Avalon klubban rögzítettek, folytatja az előzmények továbbgörgetését. Egy testes intró után aztán megérkezik a hőn áhított 4/4-es ritmusképlet. Eleinte deep house-ban utazunk, majd mint ahogy az egy klubos szettől elvárható haladunk a szikárabb, pumpálósabb, kisérletezősebb dolgok irányába. John szépen átevez tech house terepére. Nekem helyenként már túl technos, egysíkú, de amikor már épp elvesztettem volna az érdeklődésem, mindig jött egy effekt, vagy hang, ami újra az egyvelegre irányította figyelmemet. Ezeket is figyelembe véve a klub mix becsületesen össze lett rakva, de annyira nem kiemelkedő, mint a chill out rész. Aki szereti a lassabb, valamint a tech-esebb cuccokat mindenképp tegyen vele próbát. Pontszámban 8/10-et kap tőlem.

John Digweed – Structures Two

Label: Bedrock Records
Katalógus szám: BedstructCD2
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2011. június 20.
Stílus: Tech house, chill out
Dj mix: John Digweed

Cd 1 - Blissed Out Electronica Mix
1. Guy J – Easy As Can Be (Tom Middleton Beatless Mix) (5:51)
2. Stelios Vassiloudis – I Burn Like (Ambient Mix) (4:29)
3. Christian Smith & John Selway – Mistral (Ambient Mix) (6:30)
4. Vincenzo & Elon – Yarra Valley (Reprise) (4:54)
5. Quivver – In Your Boat (Reprise) (2:47)
6. Wiretappeur – My Real Name Is (Reprise) (3:10)
7. Guy J – Lamur (AM Mix) (3:21)
8. Ian O'Donovan – Aurora Borealis (Reprise) (4:31)
9. John Digweed & Nick Muir – Bilder (Wiretappeur Reprise) (4:00)
10. King Unique & Anthony Pappa – Vamoosh (King Unique Kosmische Mix) (5:13)
11. King Unique – 2000000 Suns (KU Heat Death Of The Universe Mix) (2:19)
12. King Roc & Dimitri Nakov – Jardin Nights (From Paris & Berlin Mix) (4:43)
13. Robert Babicz – Pink Trees (On The Couch Journey Mix) (7:00)
14. Alan Fitzpatrick – Involve (Ambient Mix) (3:28)
15. Marco Bailey – Beaming (Downbeat Mix) (3:30)
16. Nick Warren – In Search Of Silver (Ambient Mix) (3:35)
17. Suicide Sports Club – Freaky Boy From Outside (3:31)
18. Bedrock – Beautiful Strange (Ambient Mix) (3:39)

Cd 2 - Live From Avalon, Los Angeles
1. King Unique & Anthony Pappa – Vamoosh (King Unique Kosmische Mix) (3:09)
2. Estroe – Driven (Distortion Remix) (5:00)
3. H.O.S.H. Feat. Mistress Barbara – Finally Mine (Gorge Remix) (4:27)
4. Ellen Allien – Searching (Shonky Remix) (5:23)
5. Stephan Bodzin Vs Marc Romboy – Telesto (Martin Buttrich Remix) (3:35)
6. Paneoh Feat. Maetrik – Follow (5:00)
7. Lewis Ryder – Kaffee-Monster (Nathan Coles & David Coker's Spanish Fly Mix) (4:21)
8. Martin Dawson – What The Fuck (4:35)
9. Clément Meyer – Piece By Piece (Maetrik Remix) (5:36)
10. Mylo Salté – Soak (3:50)
11. Maxime Dangles – Santé (5:45)
12. Timo Maas – Kick1 Kick3 (Maetrik Sexy Remix) (5:22)
13. Philogresz – Isolated Funk Ensemble (Sarah Goldfarb Remix) (4:56)
14. Tom Hades – Come On (6:24)
15. Reude Hagelstein – Emergency (Super Flu's Gentle Dental Nurse Remix) (4:36)
16. Emmanuel Jal – Kuar (Henrik Schwarz Remix) (4:19)


John Digweed Structures Two CD 1 Mini Mix Preview by Bedrock Records


John Digweed Structures Two CD 2 Mini Mix Preview by Bedrock Records

Zeneajánló: Cream Sound, Igor Cold, Evren Furtuna, Dibby Dougherty & David Young

A két nappal ezelőtti, igencsak nagy visszhangot kiváltó írásom után itt az ideje a minőségi, izgalmas elektronika farvízére evezni. Négy olyan remekbe szabott zenét hoztam bemutatni nektek, melyek a maguk stílusában száz százalékot nyújtanak, s próbálják még forróbbá varázsolni a nyáron, amúgy sem hűvös hangulatunkat.

Cream Sound - Crunching (Ri9or Remix) [Festival Lounge Records]
A Cream Sound név nem mást, mint az orosz Elena Samartseva-t takarja. A szemrevaló szentpétervári székhelyű hölgyemény nemcsak a külsőségekkel hódít, 2002 óta ontja magából a különböző stílusú (chill out, lounge majd deep trance) darabokat. Az utóbbi időszakban őt is megigézte a house progressive válfaja, s most ezen a vonalon mozog. Python, Stereotip és Sherwood hathatós támogatásával elég szépen beleásta magát a mély, kihívásoktól feszülő house ritmusok világába, ezt legfrissebb EP-je, a 'Crunching' is jelzi. A kislemez kétségtelenül legjobb átiratát egy szintén honfitárs, Ri9or jegyzi. Kicsit tartottam tőle mit hozott ki az eredeti alapanyagból, de emberünk most mellőzte a rá jellemző helyenként disszonáns, s többnyire agycsavargató megoldásait. Az utazásunk úgy kezdődik, mintha egy szélcsengővel bíbelődne egy nagyobb fuvallat, majd 2 percnél elkezd kibontakozni a fő téma, mely egy megkapó (de nem hatásvadász) zongoraszólóból és egy szimfonikus hatást keltő string együtteséből jön össze. Azért egy 5 és fél percnél érkező nyikorgós FX töri meg az idillt, de most ez sem ronthatja le a tökéletes összhatást.



Igor Cold - Through That Last Dark Cloud Is a Dying Star (Original mix) [Stripped Digital]
Bár hivatalosan már április 27-én a Stripped Digital-nél megjelent eme darab, de valahogy csak most botlottam bele. És milyen jól tettem. A progressive/tech house irányzat most az oroszoknál kezd nagyon felfutni, a legjobb és legértékesebb dolgok is innen érkeznek. Igor Cold, ahogy a neve is jelzi a sötétebb, ridegebb tónus anyagokat preferálja. Ez tökéletesen visszatükröződik jelen zenében is, ami elég minimalistán nyit, de aki átvészeli az első 2 és fél percet a digitális mennyországba csöppen. Egy string vezeti fel a kiállást, ahol egy elektronikus köntösbe bújtatott komolyzene trip veszi kezdetét. Félelmetes, szinte beleborzongok a mély regiszterben szóló vonósoktól. Azt hiszem erre az úriember fokozott figyelmet érdemel, mert nagyon érti/érzi a zenét.



Evren Furtuna - Come Back To The Ground [Spring Tube]
Úgy néz ki a törökök is rákapcsoltak house vonalon, főleg a deep részleg fekszik nagyon a félholdasoknak. Evren Ulusoy, Sezer Uysal, Onur Öner s most Evren Furtuna is igyekszik hazája hírnevét öregbíteni a mély hangzások kedvelői között. Utóbbi (aki anno basszusgitárosként rock bandákban is pengetett) most a Spring Tube-nál hozta ki 'Punching Ground' című EP-jét, melyről a 'Come back To The Ground' nyerte el leginkább a tetszésemet. Terry Lee Brown Jr. féle atmoszféra uralkodik, lassan hömpölygő deep hangokkal, effektekkel és háttér vokálfoszlányokkal felvértezve. Lehet sokan azt mondják majd rá, hogy semmi komoly, de szerintem Evren becsületesen összerakta azokat az ismert elemeket, melyek jól szólnak egymáson. Szerintem nyári bulikon egy-egy jobb ízléssel megáldott lemezlovas könnyedén bedobhatja a mélyvízbe.



Dibby Dougherty & David Young feat. Polarsets - Not Trippin' (Eelke Kleijn's Trippin' Mix) [Baroque]
Amihez Eelke Kleijn hozzányúl az arannyá változik. Node, ne becsüljük le a szerzőpárost Dibby Dougherty-t és David Young-ot sem (valamint a vokál szekcióért felelős Polarsets-et), aki az elmúlt időszakban god üzemmódba kapcsolva ontják magukból a jobbnál-jobb muzsikákat. A Baroque égisze alatt kijövő legfrissebb szerzemény a 'Not Trippin' (DAVI és Omid aka 16B remixekkel) igazából a holland fenegyerek elképzelésében szól a legnagyobbat. Komótos tempó és sejtelmes körítés (olyan mintha az 'Insane In The Mainframe'-t hallanám egy kicsivel experimentálisabb megközelítésben) után megérkezik Polarsets reszelős hangja. Pulzál, szinte életre kell az egész track. Becsületes átirat, gratula Eelke!

Henry Saiz: Balance művészi szinten

Szinte még alig csengett le a mixsorozat 18-as darabjának hatása, máris megszellőztették, hogy a 'Balance 019' még ennél is nagyobbat fog szólni. Hiába Nick Warren minden igyekezete, az új generáció egyik leghitelesebb figurájának számító spanyol Henry Saiz duplájának a hírére sokan kapták fel érdeklődve a fejüket, még olyanok is, akik egyáltalán nem számítanak bigott tech és house rajongónak. Hogy miért? Talán mert két olyan hangzásban és vizuálban is combos trailer került fel a Youtube-ra, ami alapján már sejteni lehetett, hogy ez a mix derékban kaszál majd el bennünket. Ami már elsőre feltűnhetett az előzetesből, hogy emberünk kifinomult érzékkel rakosgatta egymásra a különböző stílusokat, úgy, mintha eme, olykor távolinak tűnő szegmensek közeli jóbarátok lennének.
Az egyes cd zajkollázzsal startol, majd szépen megkezdődik a hömpölygős hangorgia. Előbb törtütemek és éteri dallamok, valamint technikás megoldások mentén haladunk. Saiz mester nem bízott semmit se ma véletlenre: hogy minden patentül szóljon, fogta és jó néhány unreleased munkájával támogatta meg az amúgy sem gyenge felhozatalt. Aki az első pillanattól emelkedett hangulatú prog house-t vár, az mindenképp csalódni fog, hiszen itt a megalkuvások és kategóriáktól mentes elektronika diktálja az iramot. Egyszerűen nehéz szavakba foglalni mit érez az ember a hallgatás közben. Szebbnél-szebb dolgok bontakoznak ki, s mindegyik egyedi a maga nemében. Amikor kell húz a groove, mar az acid, vagy transzba ejt egy-egy effekt. A 13-ik számnál már azt hihetjük, hogy vége az utazásnak, ám Henry egy apró kis szusszanást iktat be ('Interlude'), majd ráhúz még egy hallójárat bizsergető bónuszt.
A kettes cd inkább a táncolósabb kategóriába tartozik, bár itt sincsen mennyezet bontó hatású, pattogós tempó. Nagyjából belőjük magunkat 125 BPM környékére, ami ideális fülnek, lábnak egyaránt. Persze itt is mesterien indul a történet és szépen fokozódik az adrenalinszintünk. A mixelés és a hangulati tálalás itt is tökéletes. Egy csúcsmomentumot mindenképp megemlítenék (pedig direkt nem akart kiemelni egy track-et sem, mert annyira egyben van a válogatás) akkor az Liz Cirelli & Minski 'Trip Of The Dolphin'-ja lenne, ahol a szívszorító komolyzene attitűd végképp megérinti az ember lelkét.
Összességében így kellene felépülnie és megszólalnia egy valamire való mixlemeznek 2011-ben. Egyrészt itt érződik, hogy több száz óra volt a készítési fázis (a zenék és remixek összegyúrása, megfelelő sorrendbe állítása), másrészt a track-ek exkluzív jellege hangulati pluszt ad az embernek, hiszen nem az ismétlésre, hanem a felfedezésre kerül a hangsúly. A Balance csapata másrészt nagyon magasra tette a mércét, így a 20-as részhez érdemes lesz Henry-hez hasonló kalibert hadra fogniuk. Szurkolok nekik, hogy sikerüljön. Ez a cd a legmagasabb pontszámot érdemli, 10/10, és már most megszavazhatjuk neki a 'Mixalbum Of The Year' titulust is.

Henry Saiz presents Balance 019

Label: Balance Music
Katalógus szám: BAL003-CD
Megjelent: 2011. június
Stílus: Elektronika
Dj mix: Henry Saiz

Cd 1
1. Henry Saiz - Intro (Taped Memories, Voice Notes, Still Moments, Through an old radio in a ghostly artificial paradise) (1:02)
2. Tyrana - King Of The Invisible Land (Henry Saiz's We Are The Music Makers 303 Remix) (5:42)
3. Hal Incandenza - Mystical Tree (5:14)
4. Henry Saiz - 1981 (4:59)
5. Jesse Somfay & Henry Saiz - Honey Wine (8:09)
6. Hal Incadenza - Little Mountains (Henry Saiz High-End Re-Work) (3:52)
7. Spada - Onice (4:57)
8. Henry Saiz - Lady In The Mirror (Mediterranean Haunted Beach Version) (6:54)
9. Cora Novoa & Spaceman - Black Heart (Henry Saiz's 95 Cassette Rework) (4:55)
10. Kitkalito - Letting Go (Henry Saiz Rnb Added Version) (5:07)
11. Esperanza - Ink (3:01)
12. Henry Saiz - Eterno Retorno (90's Acid Trance Version) (6:38)
13. Henry Saiz - Interlude (2:21)
14. Pional & Henry Saiz - Uroboros (7:16)

Cd 2
1. Calypso Synth Ensemble - Gaia (8:16)
2. Armed - Caminando Sobre La Superficie Del Sol (2:44)
3. Henry Saiz - Vargtimmen (3:49)
4. Eelke Kleijn - Lone Ranger (Henry Saiz Ocean Drive Remix) (4:30)
5. Mono Electric Orchestra - Indifference (Henry Saiz Queztalli Rework) (4:11)
6. Charles Gudagafva - Tango Hej Da (4:42)
7. Spada & Henry Saiz - Gloom (4:41)
8. Dosem & Henry Saiz - Zen Boat (3:37)
9. Ricardo Tobar - Together (3:47)
10. AMyn - Elle (Henry Saiz Balance edit) (4:47)
11. Solar Sailor - Horizon (4:41)
12. Marc Marzenit & Henry Saiz - Radiance (Balance version) (4:29)
13. Liz Cirelli & Minski - Trip Of The Dolphin (2:49)
14. Okain - Thank You, Come Again (Live version) (2:51)
15. Simon Garcia - If This World Were Dub (4:55)
16. Henry Saiz & Anneke Van Giersbergen - Come Wander With Me (8:19)
17. Sistema - Nodo 6 (Henry Saiz Balance rework) (4:07)

Paul Oakenfold lemezes táskája

Egyik nap nagy kutakodásom közepette bukkantam rá Paul Oakenfold "DJ Box - April 2011" című válogatás lemezére. Pár zene szemrevételezése után elkezdtem azon agyalni, hogy valyon mi rejtőzhet e mögött, a mester csak nem megint elővette régi kísérletezős énjét? A valóságképhez persze az is hozzá tartozik, hogy a track lista ismert nevek produkcióiból tevődik össze, így a körmünket sem kell félig lerágni, azon izgulva, hogy jaj mi fog történni. Viszont most jön még csak a színe- java ami nagyon kikívánkozik belőlem és mondandóm tárgyát képezi! Oakenfold produkcióin és a psy zenéken kívül - amiből több is van: Instant Summer, The Spark, Spell - egyszerűen nem tudok érdemben több zenét kiemelni, amire tényleg azt tudom mondani, hogy hú de jó. Sajnos ezen a megjelenésen is érződik "a hirdessünk meg egy nagy névvel valami korongot, és adjuk el a jó népnek, úgy is kajálni fogják" koncepció. Ami viszont elsőre megtetszett és pozitívum, az maga az elgondolás, hogy egy nagy nevű dj -nek a lemezes táskájában búvárkodhatunk. De negatívumként hatott, hogy a minőségi zenék mellet találunk pár rém gyenge zenét is, melyek finoman szólva úgy hiányoztak nekem, mint üveges tótnak a hanyatt zuhanás. Ezt leszámítva nem olyan vészes a helyzet. Aki még most is szereti Paul Oakenfold stílusát, annak ez a lemez is tetszeni fog. 7/10.

Paul Oakenfold - DJ Box - April 2011

Kiadó: Perfecto Records
Megjelent: 2011. április 12.
Ország: Németország

Tracklist:
1. Beat Service feat. Emma Lock - Cut And Run (Dub Mix) (08:15)
2. Klopfgeister - Instant Summer (Original Mix) (08:12)
3. Ace Ventura - The Spark (Ritmo Remix) (08:56)
4. Riviera feat. Steven Taetz - Without (Kenneth Thomas Dub Mix) (06:30)
5. Robert Vadney - Fallen Angel's Symphony (Paul Oakenfold Remix) (07:03)
6. Matt Davey - Back In The Day (Paul Trainer Remix) (07:47)
7. Shato & Paul Rockseek meets Voy-Tech - Crypoint (Stoneface & Terminal Remix) (08:35)
8. Liquid Soul - Spell (Original Mix) (07:43)
9. Kenneth Thomas feat. Roberta Harrison & Steven Taetz - Drive (Original Mix) (08:11)
10. Paul Oakenfold - Tokyo (Original Mix Edit) (03:35)
11. Paul Oakenfold feat. Matt Goss - Firefly (Nat Monday Remix) (06:42)

BELEHALLGATÓS / PLAY

Technika IV.: A harmonikus mixelés

A harmonikus mixelés ma már alapelvárás egy valamire való lemezlovas esetében. Míg régen a bakelit érában a pontosságon volt a hangsúly (kétségtelen, hogy ez a műfaj igényli a legnagyobb technikai tudást a dj-től), ma már ez önmagában nem elég, kell egyfajta hangulati plusz, ami nem csupán egymás után random-ra pakolt számok füzérévé tesz egy-egy szettet. Elvileg a két fülünk ezt az opciót meg tudja oldani, viszont a felgyorsult világban, amikor egy dj lemezes táskája gyakorlatilag 1-2 hét alatt teljesen kicserélődik nehéz már számon tartani, hogy melyik track mivel és hogyan harmonizál. Gondolva erre a problematikára néhány évvel ezelőtt az orosz Yakov Vorobyev megalkotta a Mixed In Key nevű programot, ami professzionalitást és rendszert visz a hangnemek és a hangmagasságok világába.

Az alapok: mit mire húzhatunk rá?
Nyilván a legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha az általunk mixelni kívánt két zene azonos key-ben szól, hiszen ezeket egymásra helyezve elméletileg tökéletes egyveleget (ha külön kimentjük mash up-ot) fognak adni. Azért azt ne gondolja senki, hogy attól lesz jó egy mix, ha csupa egy hangnemben íródott szerzeményt rak egymásra, így érdemes a megfelelő szabályokat betartva ugrálni a hangmagasságok között. Ha mondjuk maradunk a 8A-s key-nél, akkor még harmonizálunk, ha 7A-s, vagy 9A-s zenét illesztünk be következő muzsikának a szettünkben. Ha 12A-ban állunk, akkor a 11A és az 1A „játszik”. Persze minor-ból major-ba is át lehet úszni, nyilván ilyenkor célszerű 8A-ban mondjuk a 8B-t megcélozni, innen már hasonlókép ugrálhatunk, mint ahogy korábban leírtam. Az ugrálás úgymond akkor a leghatékonyabb, ha az óramutató járásával megegyező (növekvő) vagy azzal ellentétes irányban (csökkenő) rendezzük el a szettünket, ami így nem statikus, hanem mozgalmas egyveleg érzetét kelti majd.

Speciális effekt: az Energy Boost Mixing
Mivel sokunknak az iskolai alapműveltséget leszámítva nincs külön zenei képzettsége így maradnék a Camelot-körnél alkalmazott megjelöléseknél, s így magyaráznám el eme effekt lényegét. Válasz ki egy számot, majd a következő legyen egy vagy két félhanggal e fölött. Ha mondjuk 2A-ban - E-Flat Minor - állunk és egy félhanggal transzportálunk felfelé adjunk hozzá 7-et, akkor a 9A-val elérkezünk az E-Minor-hoz. Ha két félhanggal kívánunk ugrani, akkor viszont csak kettőt adjunk hozzá az aktuális szám paraméteréhez. Ha C-Minor-ban állunk (5A) nyugodtan pakolhatjuk a következő track-et D-Minor-ban (7A), ezzel tudatosan energiarobbanás szerű jelenséget tudunk generálni a tánctéren. Persze itt is vannak megkötések: egyrészt nem mindegyik zenénél működik ez a trükk, és az átkeverést érdemes minél előbb letudni, mert bizony elég ciki, ha a hosszú átúsztatásnál a dallamok összeakadnak.

Persze mindig minden nem lehet tökéletes
Az első és legfontosabb: mindig kételkedjünk a technikában. Ez azt jelenti előfordulhat, hogy a program algoritmusa rosszul kalkulálja ki a zenei adatokat. Egy hiba pedig egy egész lavinát indíthat el. A nálamnál avatottabb emberek véleménye szerint a Mixed In Key otthoni mixkészítésre és mash up kreálásra ideális játékszer, illetve az azonos tempók belövésére, valamint ha vakon akarjuk megnézni melyik szám, melyikkel alkothatna ütős egyveleget a mixünkben. Az ember hallását tehát semmiképp nem helyettesíti, csak mankóként kiegészíti.
Élő buliban kicsit másabb a helyzet. Be kell kalkulálni azt, hogy mivel a számok tempója eltérő a pitch-eléssel a hangmagasság is változik, így a tökéletes fedés nem feltétlen valósul meg. A dj-knek további plusz teher, hogy a közönség és a zenei sorrend mellett a hangnemre is fókuszálniuk kell. S ha valami balul sül el, akkor nehéz váltani, ha ebben a rendszerben gondolkozunk.

Kérdések és további trükkök, technikák
Ha valakinek kérdése van nyugodtan keresgélhet a mixedinkey.com oldal fórumán, elég sok bedroom és professional dj használja a programot illetve osztja meg pozitív vagy épp negatív tapasztalatait. Hogy a versenyszellemet is éberen tartsák minden évben versenyt is szerveznek, ahol 15 percben kell egy-egy stílust reprezentálnia az indulóknak, természetesen a harmonikus mixelés jegyében. Egyébként a korábban bemutatott Mixmeister is modulként beépítette a hangnem elemzést, így ott egy program használatával is tudunk harmónikusan mixelni.

A végére jöjjön egy kis demonstráció, hogyan is kell a harmoniát kihasználni. A Mixed In Key oldalon keresztül elérhető egy megamix, amit Shane 54 készített. Öt perc alkatt 37 számot használ el. Kemény!

Deep Zone Charts 2011. június

Eltelt egy újabb hónap, érkezzék hát a Deep Zone csapattagok top 10-es listája. A jelenlegi chart-ot nézve felvonul a prog/tribal/deep/tech szintér apraja-nagyja. Szerencsére az elmúlt 30 napban sem voltunk minőségi megjelenések híján (szarból is volt bőven - a szerk.). MiraculuM nagy Damabiah-lázban ég, ez hűen tükröződik a listáján, melyre három produkció is felkerült a francia hangszobrásztól. Arko igyekezett minden színtérről csippenteni egy kicsit, nála a LoveZone Records-os megjelenések nyomnak leginkább a latba. Grey-t főleg Inkfish 'Early morning'-jának álomkép csomagolásba bújtatott Magnetique átirata nyűgözte le, mellette a promo pool-ok várható sikerszámai közül is sikerült egy csokorra valót beválogatnia.

Arko Madley
Magnetic Brothers - Flame of Your Eyes (Moshic Remix) [Indigo]
Depeche Mode - I Feel Loved (Demian Jack Unofficial Remix) [Promo]
Christos Fourkis - Deep Flight (Original Mix) [Panda]
Kastis Torrau & Arnas D - Sirens Cry [Striped]
Addex - Metamorphosis (Original Mix) [LoveZone]
Aggressor ft. Lucas Hache - 1000 Miles Deeper [BQ]
Soarsweep - Losing Rays [Spring Tube]
Terry Lee Brown Jr. feat. Greg Parker - Eclosion (Ilias Katelanos Remix) [LoveZone]
Matias Chilano - Ionosphera [LuPS Records]
Asura - Longing For Silence (CJ Art Remix)

Greyloop
Inkfish - Early morning (Magnetique Remix) [Inkfish Records]
Juan Deminicis & Pablo Acenso - The Voice (Examine Remix) [Per-vurt Records]
Max Gueli - Winds Of Wonder [Fragments Records]
Matias Chilano - Ionosphera [LuPS Records]
16Bit Lolitas - Calling New York & 6 O'Clock (DAVI Remixes) [Bits & Pieces]
Tvardovsky - Touch EP [Per-vurt Records]
Egostereo & Cid Inc - Tokai (Solee Remix) [MC//Groove Records]
MEka - Le pensee du jour (Seb Dhajje remix) [Tetsuko Records]
Lanvary - Orb [Underphunk Digital]
MiraculuM - The Outer Sanctum [Hyline Music]

MiraculuM
Stimpack - Wander [Particles]
Absy Music - Absy Girls [Aeternum Digital]
Shane - Flux [Jetlag Digital]
Oliver Morgenroth - 40 Waves (2k1 Remix) [Hyline Music]
Marco Bailey - Faint Hope [Bedrock Records]
Ryan Davis - Eclipse [Traum]
Vadim Dreamer - Summer Memories [Neuroscience Deep]
Damabiah - Irminsul, Le Pilier Du Monde [Natura Sonoris]
Damabiah - Larbre De Vie [Natura Sonoris]
Damabiah - En Attendant Mieux Des Hommes [Natura Sonoris]

Happy 20th Birthday Hardfloor!

A múlt: Húsz évig a topon lenni az elektronikus tánczenei szcénában, olyan mint hosszú ideig komoly sérülések nélkül parádézni egy cirkuszi társulatban estéről-estére. Persze némi érzékkel, egészséges önkritikával és egy raklapnyi nyitottsággal a felszínen lehet maradni. Az idén fennállását egy tripla válogatással ünneplő német Hardfloor formáció (Ramon Zenker, Oliver Bondzio) is ezt a receptet követte. Ráadásul nem azt a túlélő technikát alkalmazták, amikor nem ment nekik a szekér, vagy épp alkotói válságba kerültek, hogy hosszú hónapokra pihentették a zenélést, hanem próbáltak frissíteni a repertoáron. Amikor már kezdett befulladni az acid techno vonal húztak egy váratlant és Dadamnphreaknoizephunk néven dub, break és trip hop alapokra pakolták az általuk oly nagyra tartott Roland TB 303-as dobozka belsejéből előcsalogatott acid-det. Ki hitte volna, hogy első EP-jükkel az 1991-es Eye Q-s 'Let da bass go'-val egy acid revival mozgalmat indítanak (az acid, mint stílus a 80-as évek végén virágzott és gyorsan le is tűnt), valamint kétségtelenül legnagyobb "slágerükkel", az 'Acperience'-szel olyan dalszerkezeti sémát (felpörgés-szétesés) adnak a világnak, amit a mai napig visszahallani innen-onnan.

A jelen: A Hardfloor nem elégedett meg egy szimpla best of válogatással, így néhány unreleased track-kel is megörvendeztetik a rajongóikat ('Eternal Tweak', 'T.D.O.H'), akik igazán nem panaszkodhatnak az újdonság-faktorra sem, hiszen a srácok nem is olyan régen jelentették meg a 'Two Guys Three Boxes' című lemezüket. Igaz utóbbi elég egysíkúra sikerült, de akadtak kiemelkedő pillanatok is (naná, hogy a lassabb, törtes darabok). A mostani válogatásról pedig nem is tudom mit írjak, hiszen tényleg felvonultatja a Hardfloor-diszkográfia legjobb muzsikáit: itt gyűri az étert a 'So What', a 'Strike Out', a 'Skill Shot', az 'Into The Nature', a 'Mahogany Roots', az 'Acperience', a 'Lost In The Silverbox' és a 'Hardfloor Will Survive' is. A fennmaradó részben is savas élményekben lehet részünk. Jó kis kompiláció, mindenkinek ajánlom, aki vevő a konvenciók nélküli elektronikára.

A jövő: Ki tudja, mit hozhat a jövő, de úgy érzem a srácok ezzel nem zárják le a Hardfloor dossziét. Ha képesek lesznek továbbra is kreatívan fúzionáltatni az acid-et, akkor még sok-sok évnyi munícició van bennük.

Hardfloor - Two Decades Of Hardfloor

Label: Hardloor
Katalógus szám: HF-COMP 03
Ország: Németország
Megjelent: 2011. június
Stílus: Acid House, Techno, Break
Producerek: Ramon Zenker, Oliver Bondzio

Cd 1
1. Trancescript (8:17)
2. Murano (7:40)
3. So What !? (6:18)
4. Strikeout (4:32)
5. Skill Shot (6:21)
6. Groupie Love (6:51)
7. The Trill Acid Theme (8:30)
8. Alphabetical (8:03)
9. Fish & Chips (7:59)
10. Who Spends Money On Candygirls & Chocolate Chips? (7:07)
11. Dog In The Manger (6:24)

Cd 2
1. Reverberate Opinion (7:34)
2. Melorec (6:06)
3. T 2 Da C (Tribute) (5:23)
4. Da Revival (7:01)
5. ...Me Too (6:17)
7. Dubdope (8:07)
8. Extra Ball (5:47)
9. Acperience 1 (9:00)
10. Cube (7:43)
11. Eternal Tweak (Previously Unreleased) (6:23)

Cd 3
1. Soulful Spirit (7:25)
2. It'z Not Over (7:48)
3. Hardfloor Will Survive (ft Phuture 303) (6:50)
4. Lost In The Silver Box (8:12)
5. Devils & Donuts (7:11)
6. Frozen Spotlight (5:10)
7. Tugger (7:29)
8. Mahogany Roots (6:56)
9. Confuss (7:14)
10. T.D.O.H. (Previously Unreleased) (7:50)
11. Industrial Raze (6:28)

Lyrics Of The Moment Vol 46: Daniel Bedingfield- Gotta Get Thru This (uk version)

If only I could get through this
I get through this

I gotta get through this
I gotta get through this
I gotta make it, gonna make, gonna make it through
I'm gotta get through this
I gotta get through this
I gotta take my, gotta take my mind off you

Give me just a second and I'll be all right
Surely one more moment couldn't break my heart
Give me 'til tomorrow then I'll be okay
Just another day and then I'll hold you tight

When your love is pouring like the rain
I close my eyes and it's gone again
When will I get the chance to say I love you
I pretend that you're already mine
Then my heart ain't breaking every time
I look into your eyes

If only I could get through this
If only I could get through this
If only I could get through this
God, God gotta help me get through this

I gotta get through this
I gotta get through this
I gotta make it, gonna make, gonna make it through
Said I'm gonna get through this
I gotta get through this
I gotta take my, gotta take my mind off you

Give me just a second and I'll be all right
Surely one more moment couldn't break my heart
Give me 'til tomorrow then I'll be okay
Just another day and then I'll hold you tight

When your love is pouring like the rain
I close my eyes and it's gone again
When will I get the chance to say I love you
I pretend that you're already mine
Then my heart ain't breaking every time
I look into your eyes

If only I could get through this
If only I could get through this
If only I could get through this
God, God gotta help me get through this

If only I could get through this
God, God gotta help me get through this

If only I could get through this
God, God gotta help me get through this

If only I could get through this...

Az év albuma? Damabiah - Le Sang Et La Seve [Natura Sonoris]

A francia Cédric Arseau-t nem lehetne azzal vádolni, hogy népszerűségét a spammelés határát feszegető netes hadjáratainak, vagy évi negyvenezer remixének köszönheti. Igen kevés kiadványon szerepel, szinte soha nem remixel, de ez pozitívan jelenik meg a megjelenésein: egytől egyik kidolgozott, átgondolt, érlelt remekművek. Noha volt más kiadása is, de sikere egyértelműen Henry Saiz kiadójához, a Natura Sonoris-hoz köthető, mégpedig 2008 decemberéhez, amikor kijött a 'La Hutte' című EP-je. Ezen már majdnem teljes díszben jelenik meg sajátos stílusa, melyet nem könnyű definiálni: gyakorlatilag a 80-as évek szintetizátorzenéihez nyúl vissza, és ezt a korai hangzást vegyíti modern,többnyire feszes minimalista ritmusszekciókkal. Emellett hihetetlen érzéke van a dallamossághoz, méghozzá a jó értelemben vett, simogató, utaztató, lágy dallamossághoz.
A 2009 októberében megjelent 'Les Forets Boreales' EP-je már nemzetközileg elismert producerré avatta, mindkét rajta lévő zene, de különösen a 'Sur Le Genoux D L´Automne' óriási siker lett, és innentől már muszáj volt minden lépését figyelni az úriembernek. Az túlzás, hogy elkezdett volna futószalagon zenét gyártani, mert a 2010-es évben szinte meg sem mozdult – valószínűleg ekkor már a szerzői albumán dolgozott. Ennek előfutáraként 2011 januárjában új zenéje jött ki, a 'Landscapes Dessinateur', amely újra nagy siker lett, bár ebben sokat segített két zseniális Ian O’Donovan remix is, amely talán egy kicsit érdemtelenül is, de háttérbe szorította az eredeti verziót. Ennyi előtörténet után idén júniusban jelent meg a szerzői album, a 'Le Sang Et La Seve', és bevallom őszintén nem nagyon tudtam, mire számítsak, kissé bizonytalan voltam az album meghallgatása előtt.

1. Au Paradis (7:36)
Egy jól eltalált zenével kezdődik az album, a fő ereje, hogy nem esik abba a közhelyszerű hibába, hogy egy totál chill out muzsikával kezdjünk. Lassú, visszafogott kis muzsika ez, melyben végig esik az eső, és egy lágy, melankólikus szinuszjel vezérel minket végig az úton. Igazából most így negyvenedszer hallgatva az albumot, tökéletes kezdés.

2. A La Cime Des Arbres (6:14)
Madarak csicseregnek, és egy kissé absztrakt szinti visz minket tovább, mely pici disszonanciájával némi bizonytalanságot szülhet, de az egy perc előtt belépő xilofon a skálázásával azonnal megteremti ismét a puha, simogató atmoszférát. Szép lassan épülnek fel a szőnyegek, és kezd nyilvánvalóvá válni itt is, hogy Damabiah egyik legnagyobb erőssége, hogy mivel tökéletesen uralja a harmóniákat, nagyon változatosan képes bonyolult dallamvilágokat kreálni, illetve a hangnembeli váltásokat is mesteri szinten képes hozni dal közben. A hangulat kissé emelkedik, 4 perc körül új szintiket vet be, melyeken egyértelműen érezhetőek a régi mesterek hatása, Jarre vagy Oldfield ugrik be.

3. La Danse Des Morts Sur Le Mont Aux Nymphes (6:51)
Törzsi ütősökkel kezdünk, melyhez ismét egy absztrakt bassline csatlakozik, az első két percben többet változik az általa játszott dallam, mint más zenékben húsz perc alatt. A zene felénél feljönnek a megszokott lágy elemek, kórusok, és a leszűrt, éteri zongorázás, amely felidézi bennünk a 'Sur Le Genoux' hangulatát is. A nyers, egyszerű cintányérhasználat itt köszön be először az albumon, egyébként ez is szinte védjegyévé vált a francia úriembernek.

4. Le Nid Du Bout Du Monde (6:28)
Jó érzékkel egy nagyon picit módosul a stílus, és egy szigorúbb 4/4-es nóta érkezik, mely a szintipop újromantikus korszakát idézi, egy kockább bassline és egy egyszerűbb szintidallam segítségével. Az alapokra egy fúvósszekció érkezik, mely a fő dallamért lesz felelős, 2 perc körül pedig őrült dobolás kezdődik a háttérben. A kiállásnál oldschool klubszintik viselkednek dallamos ütőshangszerekként, összességében egy picit sötétebb lett a dallamvilág, és szorosabb a struktúra, mint az album elején.

5. L’Arbre Aux Sept Branches (4:40)
Az album harmadát egy chill-esebb darab zárja, pár két perctől átmegy prog house-ba, de addig egy picit elvarázsol minket a művész úr egyrészt újra egy sima szinusz segítségével, másrészt egy Hammond-orgona hangzását idéző eszközzel. A második szakaszban mindez laza zongorázgatással egészül ki.

6. La Machine Humaine (8:23)
Innentől gyakorlatilag keményebb hangzású, táncolhatóbb darabokra számíthatunk. Drámai hangvételű zongoraintró után egy eszméletlen kezdéssel találkozunk, mely bennem a nyolcvanas évek végének Depeche Mode-ját idézi fel. Az elinduló pofátlanul nyers bassline azonban tudatja, hogy modern zenével állunk szemben, ráadásul Damabiah-hoz képest elég monoton is lesz a dallam, csak egy nagy flanger mozog az összképen. A kiállásnál csilingelünk, mint a télapó húsz rövid után, majd ismét epikus orgonák kérnek szót, Vangelis-t megidézve ezúttal. Isteni, ahogy 5:40-nél újraindulnak az ütősök, húz az anyag rendesen. Egyben ez a leghosszabb szám is az albumon, de egy kicsit át is tematizálódik innentől az album, és ez jó felvezetés hozzá.

7. Les Perles De Save (7:22)
Ez is egy jó zene, közel két perces intro-val kezdünk, hogy aztán egy tipikus Damabiah ütősszekció következzen, majd egy olyan dallam, ami engem egy másik régebbi szerzeményre, az 'Eloann Et La Plume'-ra emlékeztet dinamikájában és a dallamfelépítésben egyaránt.

8. The Landscapes Dessinateur (8:04)
A már befuttatott 'Landscapes Dessinateur'-rel folytatjuk az utazást, mely itt az albumon intro-val kezdődik. Jót tesz neki, hogy nincsenek itt mellette a grandiózusabb remixek, mert így önmagában tekintve az eredetit rájöhetünk, hogy mennyire zseniális szerzemény, és milyen szépen felépített. Az építkezés is tökéletes a hárfákkal, a kiszámíthatatlanul vartyogó szűrt szintikkel, és a szikár bassline-al. A kiállásnál beköszönő ismerős dallam egyszerűen zseniális, noha nem visz fel a Mount Everestre, de valóban felemelőre sikerült megírni.

9. Irminsul Le Pilier Du Monde (8:11)
És jön is személyes kedvencem, egy igazi klubbomba, noha nincs túlbonyolítva. A szokásos szinuszok építik az atmoszférát, miközben a monotontól dallamában zseniálisan ellépő bassline vezérel minket minket az úton. A fő szinti a bassline testvére is lehetne, csak pár oktávval magasabban, és az általa játszott dallam is hajaz a bassline játékosságára, ugyanakkor visszafogottságában rettentő energiát lehet érezni. A négy percnél lévő kiállásig úgy érkezünk el, mintha egy szempillantás telt volna csak el a kezdetek óta. Finom, lágy, érzékeny hegedű és fuvola varázsol egy darabig, majd energiabombaként kapjuk vissza a fő témát, melyet ezúttal egy baromi mély supersaw alap is sűrűsít, engem ez bizony leüt.

10. Le Sang Et La Save (5:23)
Az album címadó dala egy dobmentes chill out-os, new age-es kompozíció, újra jól időzítve, mert esetleg már kezdhetnénk belefáradni a sok dobolásba. Itt még az a veszély is fennáll, hogy innentől már nehéz lesz újra felpörögni, hiszen az album játékideje már lassan átlépi a 70 percet. De aggodalomra nincs ok.

11. En Attendant Mieux Des Hommes (5:59)
Nincs ok, mert egy rövidre fogott, de egészen zseniális, kihagyhatatlan zenével folyatódik ez a fantasztikus utazás. Egy baromi egyszerű, de zseniálisan kitörölhetetlen dallamocska köré szerveződik a teljes zene, Damabiah módon szépen, szervezetten felépítve, a hangulat folyamatos fokozásával. Nincs kiállás sem, csak egy önmagába visszakanyarodó dallam, mely mégis irtózatosan képes kitágítani fantáziánk határait, kötelező dal.

12. Salix Le Portre-Bonheur (7:00)
Önmagában ez is egy jó darab, de itt már nincs meg az a plusz, ami 74 percnél ki tudná emelni a tömegből. Nagyon jól mozognak egymáson a különböző dallamszekciók, de semmi extra, amit eddig ne hallottunk volna.

13. La Arbre De Vie (5.26)
Azért a zárózene ismét tökéletes! Rövidre fogott darab, nyers, dinamikus szintipopos bassline jön indításnak, mely újból felkelti a lankadó figyelmünket. Az egész zene onnantól, hogy belép az első pad, átmegy egy fantasztikus repülős utazásba. A különböző leszűrt pad-ek bonyolult egymásra tétele, és azok kiszámíthatatlan, de gyönyörű, felemelő mozgása- dallamossága, illetve emellett a bassline dallamának kígyózó iránya egyszerűen nem ereszti a figyelmes hallgatót, számomra mindenképp a lemez egyik legjobb darabja ez.

Összességében egy fantasztikus albummal állunk szemben, kellően változatos, valamilyen megmagyarázhatatlan okokból azt tudom mondani, hogy eszméletlenül pozitív és humanista produkció. Valahogy azt érzem rajta, hogy az emberiesség és a jóban való hit áttör a nyers és hideg elektronikán, és a képére formálja azt, afféle hangszobrászként. Valószínűleg az év albuma lesz nálam, de csak 9,5/10-et tudok rá adni, sőt ha létezne, 9,75-öt. Az egyetlen felhozható bajom vele, persze csak idézőjelesen, hogy hiányoltam róla középtájról valami igazán dögös, epikus 10 perces többfejezetes őrületet, és nem tudok szabadulni attól a gondolattó, hogy mekkora tízest adtam volna rá gondolkodás nélkül ha ez tényleg megtörténik. Ez persze csak szőrszálhasogatás, ez az album egyszerűen kihagyhatatlan.

R.I.P. Tillmann Uhrmacher (1967-2011)

Megrendülve olvastam, hogy a minap 44 éves korában elhunyt a németországi trance szcéna egyik ekletáns képviselője, producer/dj/rádiós műsorvezető Tillman Uhrmacher. Nevéhez olyan klasszikusok fűződnek, mint az 'On the run', a 'Bassfly', a 'Friends', 'Autumn'. Egy izig-vérig profi zenész volt, aki előbb vált nemzetközi hírű producerré, a dj-zés csak ezután talált rá. Az elektronikus tánczene történelemkönyvébe a 80-as évek végén írta be nevét, amikor is a Mysterious Art formáció tagjaként. 1989-es number 1 hit-jükből a 'Das Omen, Teil 1'-ből közel félmillió példány fogyott, és a dal a világ több más slágerlistáján is elkezdett felbukkanni. Tillmann meghódította a pop zene világát, s a kora kilencvenes évek több híreses előadójának, formációjának — Marky Mark, Jimmy Sommerville, Inner Circle, Babyface, Culture Beat, Hot Chocolate — készített remixeket, zenéket. Olyan legendákkal studiózott együtt a studióban, mint Frank Farian (Boney M) és Harold Faltenmeyer (Theme of Beverly Hills Cop). Mindössze 23 évesen 1990-ben, egyik meghatározó élményeként fellépüként vehetett részt Madonna 'Blond Ambition Tour'-ján. 1990-ben indította útjára 'MaxiMal' elnevezésű rádióműsorát, ami az első elektronikus zenével foglalkozó német rádióműsor volt. Minden pénteken este 8-től éjfélig ő uralta az étert a 'Sunshine Live' hullámhosszán aktuális kedvenceivel. Legutolsó műsorát idén március 18-ánban hallgathatta a nagyérdemű.
Nemcsak a pop, hanem a trance világa is megfertőzte. Eleinte sokat dolgozott együtt Peter Ries-szel (Bassfly, Free), később pedig Stefan Fornaro-val. 1999-ben Mauro Picotto-val közösen alapították meg a Lava projektet, 'Autumn' című single-jük igazi megahit volt akkoriban. A nagy áttörésre mégis 2001-ig kellett várjon, mikor is megjelentette az 'On the run' című zenéjét, ami sokáig tartotta előkelő pozícióját a különböző slágerlistákon, további produkcióival egyben hosszú időre biztosította helyét a top dj-k playlist-jén. Tillmann-t 2005-ben legjobb trance előadó kategóriában jelölték a 2005-ös 'Dance Music Award Germany'-n. Legutóbbi nagy dobását 2006 szeptemberében követte el a “The pride in your eyes” (Om Nama Shiva) címmel, a Vandit égisze alatt megjelent EP-n az epikus original verzió egy zseniális Martin Roth remix is helyet kapott. Azóta nem túl sokat hallatott magáról (csupán egy-két átirat erejéig), fellépéseire és rádióműsorára koncentrált. Halála az egész szcénát letaglózta. Nyugodj békében Tillmann. Emlékezzünk rá méltóképp legjobb produkcióival.

Az amerikai remix gyárosok Vol.1.: Knuckles, Morales, Terry

Valamit nagyon tudtak ott Amerikában. A house stílus szülőhazájában nem egy olyan producer ténykedett, akik gyakorlatilag a globális house hangzást formálták, s népszerűsítették hazájukban. Zenéikkel, de főleg átirataiakkal mutatták meg, hogy az underground is lehet jó, illetve a mainstream-ből is lehet minőséget kihozni. Az alábbi írás első része az amerikai house szcéna három legfoglalkoztatottabb house remixerét Frankie Knuckles-t, David Morales-t és Todd Terry-t, kívánja bemutatni, egyben tisztelegni megkerülhetetlen munkásságuk előtt.

Előbb idézzünk egy rövid részletet a house zene történetéről (forrás itt): „A house zene indulása egy elég látványos eseményhez köthető. 1979. július 12-én a Chicago White Sox otthonában, a Comiskey Park-ban a baseball mérkőzés szünetében Steve Dahl elégette a diszkólemezeit. Ez volt a Disco Demolition Night. A diszkózene világot meghódító útja ezzel látványosan véget ért. Chicagó-ban és New York-ban működött két olyan klub (Chicago Warehouse, New York Paradise Garage) amely áttörte az addigi faji és szexuális, begyepesedett korlátokat. Ez a zene mindenkit egyformán vonzott. A Chicago Warehouse-ban (egyszerű nevén "house"-ban) egy Frankie Knuckles nevű, legendás hírű lemezlovas egy személyben történelmet teremtett azáltal, hogy korai elektronikus zenéket, new wave muzsikákat, disco-t és soult is a repertoárjában tartott egész éjszaka átívelő szettjeiben. Ekkor jött létre, s innen ered a house zene. A New York Paradise Garage-ban egy bizonyos Larry Levan, illetve a közönsége szintúgy eklektikus, ám egy fokkal lassabb, nyugodtabb hangzást favorizált. Innen ered a garage zene. Ez a két klub volt az a hely, ahol nem csak a feketék, vagy csak fehérek, csak heteroszexuálisok vagy csak homoszexuálisok szórakozhattak.”

Frankie Knuckles. 1955-ben született a new york-i Dél Bronx-ban. A legendás Warehouse rezidense volt 1977-1982 között. Elévülhetetlen érdemei vannak a house zene népszerűsítésében, egy napjainkig ható trend elindítását köszönhetjük neki. Számtalan dj mix, album és EP fűződik a nevéhez. Három all time klasszikust mindenképp megemlítenék tőle: az 1987-es Jamie Principle vokáljával felturbózott 'Your Love'-ot, a Satoshi Tomiie-val és Robert Owens-szel közös 'Tears' és Frankie Electribe 101-ének 'Talking With Myself' című számához készített remixét. Ha ezt a három remekművet meghallgatjuk egy csöppnyi esszenciát kapunk a lélekkel teli, vibráló house-ból, ami napjainkban már abszolút kiveszőben van (talán csak a deep house-ban hallható vissza foszlányokban). Remixer munkásságára visszatérve a discogs.com számai alapján több, mint 400 átirat fűződik az úriember nevéhez (ezek közül sokat Def Mix-ként jegyzett David Morales és Satoshi Tomiie oldalán). '84-től indult be a remixgyár (mivel előtte a remix kultúra igencsak gyerekcipőben járt, a remixek atyjáról Tom Moulton-ról Kovács 'Nagyember' László oldalán olvashattok egy magyar nyelvű interjút). Emberünk gyúrta át a legendás A Guy Called Gerald féle 'Voodoo Ray'-t, Chaka Khan 'Ain't Nobody'-ját, Inner City 'Big Fun'-ját, Alison Limerick 'Where Love Lives'-zét is. Olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Kym Mazelle, Lisa Stansfield, Adeva, Michael Jackson, Luther Vandross, Diana Ross, Rozalla és Cerrone.

David Morales, a télen is félmeztelenül mixelő, telefon-fülhallgatós trendet indító house félisten. Ő is gyakorlatilag a pult mögött töltötte az életét a közönséget szórakoztatva. Nagyon termékeny
producer, egy hónapig megállás nélkül lehetne hallgatni az életművét. Ami mindenképp érdekes, hogy ezidáig egy LP-t adott ki '2 Worlds Collide' címmel. Emellett olyan single sikerek dicsérik kezeit és füleit, mint a 'Needin You' vagy Moca-ként a 'Higher'. A remix termése valami elképesztő mennyiségű, 1230! a discogs szerint. Az újra kiadásokat leszámítva is legalább 800 átiratot készíthetett emberünk, nagyon durva! Gyakorlatilag a fél amcsi r'n'b, soul és pop szcéna az ő tenyeréből evett. Kikkel szűrte össze a levet? Whitney Houston-nal, India-val, Neneh Cherry-vel, Jennifer Paige-gel, Gloria Estefan-nal, INXS-szel, Snap-pel, Londonbeat-tel, Yello-val.

Lelkes remixer klubunk következő ágense a new york-i Todd Terry, aki szintén iszonyat méretű életművet hozott eddig össze. Gyakorlatig évekig a house szcéna szorgos hangyájaként ténykedett, míg nem a 'Something's Goin On' és a 'Keep On Jumpin' meghozta számára a várva várt nagy nemzetközi áttörést is (persze korábban se panaszkodhatott). Mindenképp figyelemre méltó az említett örökzöldeket is felvonultató 1997-es 'Ready For a New Day és a Terry életműhöz képest szokatlanul extrém 1999-es 'Resolutions' album. Utóbbin teljesen szakít az énekelő, pumpálós house hagyományokkal és izmos breakbeat-et, d'n'b-t, és jazzy dolgokat gyűjt egy csokorba, súlyos szövegbetétek társaságában. 888! remixe se piskóta, közte olyan nevekkel, mint The Grid, Roger Sanchez, Technotronic, Cajmere, Kenny Dope Gonzalez, Shamen, Jon Secada, Ultra Nate, Annie Lennox. Folytatása következik.

Zeneajánló: Early morning, The voice, Winds of wonder, Ionosphera

Hosszabb hallgatás után ismét érkezzen pár remekbe szabott zene, amiket mindenki szíves figyelmébe ajánlanék. Inkfish-ék 'Early morning'-ja friss remixekkel igyekszik újra meghódítani a klubokat, az argentin prog titánok Juan Deminicis és Pablo Acenso egyesítették erőiket, a 'The Voice' újdonsült átiratai ismét a felszínre hozzák a tengernyi release közül az ominózus klubbombát. Max Gueli ezúttal a tánctérben gondolkozik, a 'Winds Of Wonder' a jövő nagy kedvence lehet a partikon. A bolygóközi egyensúlyt pedig Matias Chilano teremti meg 'Ionosphera' című számával.

Inkfish - Early Morning (Magnetique Remix) [Inkfish Recordings]
Áldom az égieket, hogy a youtube-on létezik feliratkozás funkció különböző csatornákra. Pont a minap szortírozgattam a bejövő több száz videót, hogy mely megjelenést lesz érdemes kiemelt figyelemmel kísérni. Azt illik hozzátenni, hogy a promo oldalak rendesen szórják a kevésbé nívós anyagokat is, viszont vannak olyan az elektronikus tánczene irányába elkötelezett emberek, aki idejüket nem sajnálva, már előszűrve a felhozatalt csak minőségi muzsikákat töltenek föl profiljukba. Az egyik ilyen channel-ban csavarodtam rá Inkfish-ék 'Early Morning'-jára, ami eredeti verzióban tavalyi zene, viszont most néhány friss remixszel újra kihozták (mégpedig május 23-i dátummal) az Inkfish Recordings-nál. Igazság szerint nem is térnék ki a teljes remix EP tartalmára, csupán egyre, de az mindent visz. Az elkövető nem más, mint a számomra noname Magnetique, aki egy falrepesztően bombasztikus remixet produkált. Már az első pár másodperc alapján dörzsöljük a tenyerünket. Egy hipnotikus groove bújik elő a filterezésből, ami végig a gerincét adja a szerzeménynek. Megérkezik egy női vokál, ami szépen rakódik a beérkező deep hangok és a konstansan visszatérő string szőnyeg együtteséből keletkező sound-ra. Ötcsillagos muzsika.



Juan Deminicis & Pablo Acenso - The Voice (Examine Remix) [Per-vurt Records]
Úgy néz ki ez ma a remixek ajánlója. A két argentin fenegyerek Pablo Acenso és Juan Deminicis 'The voice'-sza ezúttal a libanoni Per-vurt Records gondozásában, új átiratokkal. A négy verzió közül a prímet magasan Examine (aka Ratko Filipovic) munkája viszi, ami tényleg kihozza a maximumot az eredeti matériából. Semmi eszement döngölésre ne számítsunk, ez egy intelligensen visszafogott, lassan építkező deep-es house. Már az ütem is meglepit tartogat, nem klasszikus négy negyed, hiszen Examine kicsit megbuherálva a ritmusképletet megtöri az egyenletességet. A hangulat száz százalékig deep house-os, amihez egy történetet elmormoló női vokál társul. Utóbbi, ha jól vettem ki német nyelven produkál. Együtt nagyon jól szólnak, vigyázat, mert erős késztetést érzünk majd a play gomb ismételt megnyomására. Az alábbi youtube-os videóban a harmadik helyen tessék a füleket hegyezni, ott lészen a bezengedezett ópusz.



Max Gueli - Winds Of Wonder [Fragments Records]
Aki rendszeresen figyeli a blogos mixeinket már többször találkozhatott Max Gueli nevével. Bár Max-tól eddig többnyire szokatlan hangképeket kaptunk, most egy kicsit másabb irányba, egyenesen a tánctér közepére leszünk terelgetve. A 'Winds Of Wonder' bennem a 2000-es évek elejét idézi fel, amikor gigantikus kiállások fültanúi lehetünk (nem giccses), s a néhány egyszerű dolog kreatív variálgatásával is ki lehetett a maximumot hozni egy-egy darabból. Itt szépen , kapjuk a 4/4-et, ami alól sunyin kandikál elő egy húzós basszus, majd a kiállásba egy keleties vokálfoszlány sodor bele, s itt jön a boom. A főmelódia kezd kergetőzni a filter effekttel, s a szépen elnyújtott breakdown-ban bónuszként egy igencsak profin kivitelezett zongorafutam emeli tovább a színvonalat. Aztán érkezik vissza az ütős szekció, ami szépen terelget tovább bennünket egészen az utolsó taktusig.



Matias Chilano - Ionosphera [LuPS Records]
Matias Chilano igencsak elfoglalt lehet mostanság, hiszen sorra jönnek ki a munkái. Ezúttal egy válogatáson bukkan fel, mégpedig a LuPs Records 'Spread It Till I Die Sampler'-ének harmadik részén, olyan nevek társaságában, mint Eiad Sayegh vagy Maxi Iborquiza. Az 'Ionosphera' már címével előre vetíti, hogy mire készüljünk: kellemes bolygóközi lebegés veszi kezdetét. Sokaktól hallottam már azt a frázist, hogy napjaink prog revival-jára egyáltalán nincsen szükség, mivel egy letűnt hangzást mímelnek csak. Jelentem ez nem igaz, a fanyalgóknak kéretik meghallgatni eme darabot, ami túl dallamos, hogy egyszerű house-nak tituláljuk, túl minimál viszont trance-nek. A prog mint kifejezés viszont pontosan passzol rá (nem a 2000-es évek eleji, hanem modern értelemben véve persze), hiszen előremutató sound-ot kapunk. Ha becsukom a szemem látom magam előtt az elsuhanó bolygókat, s érzem, hogy a végtelen univerzumban csupán egy picinyke pont vagyok, de a zene, amit hallgatok az az enyém, amitől viszont nagynak érzem magam.

Lyrics Of The Moment Vol 45: Artful Dodger Featuring Michelle Escoffery - Think About Me

Verse 1:
Did you think that you could turn away?
from the love I gave?
Did I really hear you say it's over?
Baby, you found another...lady.
After everything I did for you,
did you think you'd stay finally stay with someone new?
There's only one me and you cannot replace me.
So tell me who you run to,
when times are hard & you need the love to turn to
now you know how it feels when young hearts break...
bre-e-ak... x10

Chorus:
Think about me, when you're lonely
do you ever think about me?
Think about me, me only
do you ever think about me?
When you're feeling low, do you wanna call?
When you're on your own, doesn't hurt at all.
Do you ever think about me?
Do you think about me?

Verse 2:
Heard that she found another guy
Heard he made you cry & you can't believe
how much it hurt you..
You thought you'd be true...are you?
Now I hear that you want me back
but you ain't really sure 'bout me down with that
Cos when you left me, it didn't matter
that you left me lonely..
Tell me...how does it feel to be the one who's hurting?
Now you know how it feels when young hearts break..

(Chorus)

When you're feeling low, do you wanna call me?
When you're on your own, are you feeling lonely? (2x)

Chorus until fades...