Tavaly november nem most volt, történetesen ekkorra datálható a Labelhopping rovat legutóbbi írása. Mivel múltkorában Tomcraft videókat teszteltem a youtube-on így villant eszembe a '90-es évek végén Németország vezető kiadójának számító Kosmo Records. A müncheni székhelyű, ma is aktív label sokat tett a német tánczenéért. Hogy konkrétan mit is? Az alábbi írásból kiderül.
Első élményeim a kiadóhoz egészen 1997-ig nyúlnak vissza. Az első lemez, amit a Kosmo diszkográfiából hallottam az Dj Tomcraft 'Mind'-ja volt. Mivel mindig is vonzódtam a dallamosabb zenékhez, egyből megtetszett ez a klub trance darab, amit a Viva TV elég sűrű rotációban pörgetett. Egyébként ez a track fordulópontnak is tekinthető a kiadó életében, hiszen gyakorlatilag innentől kezdve vállalták fel a trance-sebb hangzást. Ha a discogs információi nem csalnak az első itt megjelent kiadvány 1995-ben látott napvilágot a Kosmo-n, mégpedig Tom Novy 'I House You'-ja, a címéhez hűen a house hangzás jegyében. Az évek során olyan nevekkel sikerült az artist bázisukat feltölteni, mint Moguai, Phil Fuldner, Da Hool, Eniac, Andry Nalin, Dani König, Niels Van Gogh, Oliver Moldan vagy éppen Oliver Morgenroth. Ami külön érdekesség, hogy az innen startoló előadók zöme ma is aktív, s maradtak a zenei fősodorban, igaz más hangzásvilágot képviselnek már, mint anno.
Néhány meghatározó release a teljesség igénye nélkül:
Az orosz Craving duó - Ilya Karpov és Denis Fedotov - pár éve üstökösként robbant be a köztudatba. Olyan nevek kezdték el progresszív hangvételű, megkapóan dallamos, érzelmes zenéiket pörgetni, mint Armin Van Buuren, Tiesto, Markus Schulz és Richard Durand. Utóbbi holland úriember révén a legendás In Search Of Sunrise 8-as és 9-es részén is képviselhették magukat. Mostanság a First State Music alkalmazásában állnak, illetve különböző label felkéréseinek próbálnak eleget tenni. Flashtech hathatós közreműködésével sikerült a fiúkat elkapni egy interjúra, ami elvileg az első magyar nyelvű anyag, ami velük kapcsolatban megjelent.
DZ: Ha mindkettőtöknek egy perce lenne arra, hogy bemutassa önmagát, melyek lennének azok a legfontosabb információk, amiket megosztanátok? Ilya: Hát, ez egy elég jó kérdés… Denis: Mi vagyunk a Craving és sóvárgunk a jó zenéért, ha-ha.
DZ: Hogyan találkoztatok először, és mi inspirálta a Craving projektet? Honnan jön a nevetek? I: Egy internetes fórumon botlottunk egymásba, hogy melyiken pontosan arra már nem emlékszem. Denis olyan valakit keresett, aki megtanítja dj-zni, és nekem megvolt erre a kellő felszerelésem. Összeismerkedtünk, majd én Denis-től lestem el hogyan kell zenét írni. D: Igen, Ilya próbált tanítgatni dj-zni, s döbbenten figyeltem milyen ügyesen kezelte a lejátszókat. Amikor láttam ezt arra gondoltam, hogy ezt soha se leszek képes elsajátítani. Ő egy igazán tehetséges lemezlovas. I: Craving volt a dj nevem. Emellett mivel a domain címem is így volt regisztrálva úgy döntöttünk ezt a nevet használjuk majd a duónkhoz. D: A korai kezdetektől az egész projekt az én részemről a letisztult, ritmusos elektronikus zenéről, míg Ilya oldaláról a mély, gyönyörű dallamokról szólt. Ennek a kettőnek az egyvelege az, amit Craving-ként hallhattok.
DZ: Mi a Craving sikerének a titka? D: Olyan zenét csinálunk, ami után az emberek sóvárognak. I: Egyetértek.
DZ: Miként osztjátok el a stúdióban a munkát? I: Mi mindig együtt írjuk a zenéket. A zenei teendőkért én vagyok a felelős, Denis pedig arra fókuszál, hogy a muzsika miként szólaljon meg. Ő egy igazi megszállott, mindent tud például a különböző plugin-okról és a különböző megközelítésekről, ami révén elérünk a kívánt hangzáshoz. D: Ilya a legjobb zenész akivel valaha is találkoztam. Nélküle a zeném lélektelen lenne, ami csupán úgy szólna, mint jó pár hangminta egymásra pakolva.
DZ: Mely kiadóknak dolgoztok? D: Mostanság a First State Music-kal kooperálunk, és elégedettek vagyunk a közös munkával. Emellett persze jó néhány további zenénk és remixünk vár megjelenésre más label-eknél, de velük nem nevezhető gyakorinak az együttműködésünk.
DZ: Milyen támogatásokat sikerült eddig begyűjtenetek? Melyik áll a legközelebb a szívetekhez? I: Nagyjából már az összes nagyobb név szupportált bennünket a szcénán belül, de számunkra a legkedvesebb Myon és Shane 54 támogatása volt, mivel ők pörgették először a zenénket.
DZ: Milyen zenékre és remixekre számíthatunk tőletek a közeljövőben? Készül-e netán szerzői vagy mixalbumotok? D: Hamarosan a legutóbbi ISOS-on megjelent zenéinket adják majd ki. Ezt követően tovább friss zenék várhatóak tőlünk. I: Annak a lehetőségéről is beszéltünk már, hogy mi lenne ha egy saját válogatással állnánk elő.
DZ: Hol és merre láthat titeket a közönség? D: Eddig sem volt túl sok fellépésünk, mivel inkább a studió munkára koncentrálunk, de mindig nyitottak vagyunk a beérkező felkérésekre.
Gyakorlatilag a teljes Sterby diszkográfiát bemutattuk már a blogon, csupán 2001-ben megjelent második studió albuma a 'Gates Of Mind' várt még a véleményezésre. Karesz akkoriban domináló két kedvenc stílusát - a house-t és trance-t - vonultatja fel az LP, ez a mixlemezeit ismerve egyáltalán nem meglepő.
A 'Floating'-al kezdünk, ami egy igen szétcsavart, technikás darab, ráadásul baseline-jával Donna Summer 'I feel love'-ját idézi meg. A 'Discography III.' méltó folytatása a nagy sikerű Discography szerzemények sorának, dögös house tömény funky-val és diszkó életérzéssel átitatva. A 'Neo Noize' is a fényes diszkógömbök korát idézi meg modern köntösbe bújtatva, feszes alapokra helyezve. A 'M.I.R' űrbeli zajfoszlányokkal nyit, majd egy vidám pumpálós funky téma bontakozik ki. Ezt én is kipróbálnám fülhallgatón, nagy hangerő mellett a súlytalanság állapotában! A 'Rhythmcity' egy erőteljesebb pumpin' téma némi tribal-lal és egy Roach Motel-es sample-lel megfejelve. A 'Discography II' radio edit-je a következő a sorban, ami számomra az egyik legdögösebb hazai house szerzemény a mai napig. A címadó 'Gates Of Mind'-dal kezdetét veszi a trance blokk, ahol Sterby stúdiópartnere Tranzident nyújt hathatós segítséget a tökéletes eufória elérésében. Nos, ami a 'Discography II' house-ban, az a 'Gates Of Mind' trance-ben, vitathatatlanul az egyik legsikeresebb magyar transz track, ami külföldi válogatások tömkelegén hirdette, hogy Közép-Kelet Európában is tudnak valamit. Jewls hangja a mai napig libabőr képző hatású, a dallam pedig überelhetetlen: egyszerű, de hatásos. Az 'It's No Good' a Depeche Mode hasonló című darabjának trance cover verziója a jazz körökben ismert és elismert Winand Gábor hangjával (aki anno Dj Junior 'Angyallány' feldolgozásában is énekelt). Érdekes, egyben egyedi megközelítése egy világszerte ismert slágernek. Az 'Irish Coffee'-t a címéhez hűen áthatja az ír népzene szellem köszönhetően a hangszereket kezelő M.É.Z. zenekarnak. Nagyon szép, megkapó szerzemény, ami mintapéldája annak, hogy az élő zene milyen jó passzolhat az elektronikushoz. A 'Coup De Grace' az In Trance We Trust label által képviselt sound-ot hozza, az elején szigorú ritmusképlettel és baseline-nal, majd a kiállásban a string és a fődallam teljesen megszeliditi az egész koncepciót. A 'Hopeful Sign'-ban ismét Jewls varázsol, ezúttal rengeteg pozitív energiát sugározva, nem a mélabús hangulatot erősítve. A zárás a 'Move Me'-re hárul, amit szintén a régi nagy kedvenceim között tartok számon. Igéző hang és melódia elegyedik, emotional trance a javából.
A 'Gates Of Mind' a hazai elektronikus zenei élet egyik üde színfoltja. A trance részleg frenetikus, a house blokk is pezsdítő és ötletes, közös nevezőjük pedig a profizmus, amivel összerakták őket. Aki nem hallotta pótolja sürgősen!
Sterbinszky - Gates Of Mind
Label: EMI Music Katalógus szám: 7243 537294 2 4 Ország: Magyarország Megjelent: 2001 Stílus: Trance, House Producer: Sterbinszky Károly Közreműködők: Váradi Balázs, Bruckmann Balázs, Brunner Zsolt, Winand Gábor, Jewls
Tracklist:
1. Floating (9:32)
2. Discography III. (5:12)
3. Neo Noize (6:58)
4. M.I.R. (5:27)
5. Rhythmicity (5:16)
6. Discography II. (Radio Edit) (4:02)
7. Gates Of Mind (ft Jewls) (10:00)
8. It's No Good (7:46)
9. Irish Coffee (ft. M.É.Z.) (9:45)
10. Coup De Grace (5:21)
11. Hopeful Sign (ft Jewls) (5:48)
12. Move (Radio Edit) (4:26)
Ivan Nikusev & MSZ feat. Lucas Hache - Open Your Heart (Vocal Mix)
I'm looking through the time ... our time it just begin
I don't need more explanations about your fears
I will lock the combination of your tears
Oh ... oh ... Oh yes
I'm trying to free your wings and burn your ghost
I'm trying to free your wings and burn your ghost
Oh baby love ... Oh baby love
'cause you are my baby
'cause you are my sunshine
'cause you are my baby
'cause you are my sunshine
Oh my sweet love ... I see your eyes
From the first time ... I felt I'm loving you
Yes open your heart ... don`t worry about the world
Open my heart ... I'm always here for you
So you ... so you and me ... my big and sweetest love
'cause you are my baby
'cause you are my sunshine
'cause you are my love
'cause you are my love ... my love ... my love !!!
Cirka 3 hónapot kellet várni, hogy elkészüljön a break in the clouds sorozat legújabb darabja, ami jó néhány ínyencséget tartogat a tört ütem kedvelői számára. A mix ívét ezúttal a klasszikus és a trance-esebb break számok alakítják, melyek valamivel kevesebb, mint 60 percen keresztül diktálják az iramot.
Egy chilles break zenével kezdünk, ami egyből remek hangulatot teremt. A második számot szinte kivétel nélkül minden nagy dj játsza, aki a jelen nagy prog zenéit pörgeti. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a háztetőt lerobbantó break trekkeket. A másik ajánlható zene Laurent Veronez örök érvényű klasszikusa a Sunday Break. Ha előbb azt mondtam, hogy a háztetőt is lerobbantjuk, akkor ezzel a zenével a ház alapját aknázhatjuk alá. Gyakorlatilag már most garantált, hogy mire a mix végére érünk - jelképesen legyen mondva - mehetünk a szabd ég alá. :)) A maradék 6 zenére nem sok mindent tudok nyilatkozni, mindegyik egytől egyig profi darab! További jó hallgatózást a mixhez!
Break In The Clouds Vol. 11 - Mixed by Arko Madley (2011-08-21)
Tracklist:
1. 2 City - Elbrus (North Wind Mix) [CDR]
2. Ivan Nikusev & Wav-E - Aurora (Airwave Breaks remix) [Mistique]
3. Airwave - Sunday Break (original) [Bonzai Trance Progressive]
4. Jono Fernandez - Colours Of Conscience (Fretwell Remix) [Armada]
5. Sean Privett - Impacific (A.R.X. Glam Slam Mix) [CDR]
6. Xplore - Awakening [Pure Substance Digital]
7. Baunder - Homesick [Segment Records]
8. Jono Fernandez - Everytime (Arthur Deep Remix) [Proton]
9. Way Out West - The Gift (Way Out West's 2010 Remix) [Deconstruction]
A Mindfields bulik társszervezőjeként és dj-ként az elmúlt időszakban sokat hallani Gyarmati Dániel aka Dynamic Illusion nevét. Produceri vonalon sem tétlenkedik Dani, hiszen a progressive stílus elkötelezettjeinek a közelmúltban ingyen bocsátotta rendelkezésre 'Expressions' című gyűjteményét, melyben mélyről jövő zenei kifejezései törnek a felszínre. Az alábbi interjúban az album track-jeiről, jövőbeli terveiről és megjelenéseiről valamint a hazai progressive helyzetről is faggattuk.
DZ: Honlapodon ingyenesen elérhetővé tetted Expressions című albumodat, ami inkább remix gyűjteménynek tekinthető. Sok-sok igazi finomsággal találkozni itt, mi az oka, hogy nem hivatalos formában jelent meg? DI: Több fontos oka is van, hogy ilyen formában váltak elérhetővé a dalok. A klasszikus értelemben nem is megjelenésről van szó, inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a közös érzésvilágra épülő track-jeim gyűjteménye. :) A legtöbb remix esetében pusztán arról van szó, hogy úgynevezett bootleg formában készült el, tehát nem az eredeti előadó kérésére, nem a hivatalos hangmintákat felhasználva íródott meg a dal, csupán saját kedvtelésemre vagy éppen hirtelen ihlet nyomán jöttek létre a track-ek. Ezért is lett "kifejezések" azaz Expressions a lemez címe. Mondhatni ezek a legőszintébb zenei megnyilvánulásaim, hiszen nem felkérésre és nem határidőre dolgoztam velük, pusztán az örömszerzés volt a célom velük. Saját magamé és természetesen a hallgatóságé egyaránt.
DZ: Melyik darab a személyes kedvenced? Esetleg fűződik-e valamelyikhez különleges élményed? DI: Nagyon nehéz kérdés, több kedvenc is van, főleg azért mert mindegyik track-nek megvan a maga története, a maga érzésvilága és biztosan állíthatom, hogy ezek hűen tükrözik azt a lelkiállapotot, amiben éppen akkor voltam, amikor született az adott dal. Legnagyobb kedvenceim közé sorolom a Kozma Orsinak készített remixet, mivel ez komoly visszaigazolás volt számomra is, hiszen egy más műfajban dolgozó művésznő közreműködésével sikerült elkészíteni valami olyasmit, ami talán mindkettőnk hallgató táborának emészthető, mondjuk úgy populáris, vagy azzá válható darab. Emellett nagyon szeretem a Butterflies-t a könnyedsége miatt, a Cut Me Down remixet, amiért a klubokban lejátszva rengeteg pozitív visszajelzés érkezett közönség oldalról. Az album vége felé a Tokyo in Love a favorit a dnb-k közül, talán azért is, mert japán ének van benne mégis mindenki pontosan tudja mit szeretne közölni az énekesnő, igazi szívből szóló darab, illetve a Björk feldolgozás szinté speciális hiszen ahhoz még egy házi barkács klip is készült.
DZ: Produkcióidban egészséges egyensúlyban van a house deep és progressive oldala, valamint a breakbeat melódikusabb válfaja. Te hogyan jellemeznéd pár szóban a Dynamic Illusion hangzást? DI: Csöpögős, érzelgős, szentimentális **ar….;D Viccet félre téve erre talán nincs is egzakt leírás, közhely de a zenében rejlik a válasz. Mindenképpen pozitív, életvidám felfogású, és üzenetű hangzásról van szó, ami őrzi a klasszikus progressive house és break értékeit, de hatással van rá rengeteg akusztikus zene és zenekar és természetesen a 20 évnyi zeneimádatom. Ennek a fúziója végül is a Dynamic Illusion.
DZ: Milyen nagyobb dobásokra készülsz a közeljövőben? DI: Olimpia, gerelyhajítás, diszkosz…vagy kislabda… Szóval továbbra is őrizve a komolyságomat, készül a tényleges szerzői album, szeretném nyomatni deep house oldalon a Daniel Cleaver projektemet, zenekari oldalról a Planet Alliance-t, amihez session zenészek is társultak már néhány dal erejéig és remélhetőleg még fognak is. Talán egy énekes nő is, ki tudja… Ez maradjon egyenlőre a misztikum része. Ami biztos az a Silk Sofa Recordsnal egy full chill out/downtempo EP még a nyáron jó pár remix már a „gyárban” van csak megjelenésre vár ezekre szerintem érdemes lesz oda figyelni, illetve Ivan Nikusev barátom kiadójánál egy valódi klasszik progressive saját szerzemény (Just a Vision) fog napvilágot látni Storyteller, Michael & Levan, Groover és Optimál barátaim közreműködésével.
DZ: A Facebookon olvastam tőled egy idézetet: miszerint a progressive forradalom elkezdődött a szívekben és az elmékben egyaránt. Mi a helyzet ilyen fronton kicsiny hazánkban? DI: Nézd…én továbbra is úgy gondolom, hogy elkezdődött valami. Alig 2 hónap alatt csináltunk 2 Mindfields bulit Retroid-dal és East Cafe-val, volt egy fantasztikus Jody Wisternoff party a getFrisky keretein belül, ami iszonyat volt, ezúton is minden elismerésem és köszönetem Del Sol-nak amiért tető alá hozta. Tehát van itt pezsgés, és talán a mi nyomunkban járva már is van egy-két emberke aki tudatos zenei értékrendszer mellett pedzegeti a buli szervezést kisebb helyeken. A zene írás terén soha nem volt lemaradva az ország mindig is születtek nagyon komoly track-ek, csak buli nem volt, ami befogadta volna őket, de most lesz ezt garantáljuk, mivel látszik, hogy van rá igény. Annyit elárulhatok, hogy a közeljövőben tervben van egy Kay-D party de ha egy kicsit kinövi a kereteit a buli én speciel szívesen hívnám Mehmet Akar vagy Ivan Nikusev barátomat zenélni, mondjuk egy jó Michael & Levannal megtámogatva…Na az lenne rock’n’ roll…;) Tehát lelkesedés és tervek vannak, a facebook csak úgy pezseg a progresszív daraboktól már most, és én valóban úgy gondolom, hogy a negyedik generációs dj-k és producerek beteljesítik a forradalmukat, és Magyarország újra méltó lesz majd arra a hírnevére amire a 90-es évek végén szert tett!
Tracklist: 1. Leon Somov & Jazzu - Butterflies (Dynamic Illusion Burst Into Bloom Mix)
2. Kozma Orsi - Holnap (Dynamic Illusion Remix)
3. Moloko - Time Is Now (Dynamic Illusion Remix)
4. Harland - In The Dark (Dynamic Illusion In The Light Mix)
5. Sasha - Cut Me Down (Dynamic Illusion Geminate Mix)
6. Paul Kwitek - Black Ocean(Dynamic Illusion Remix)
7. Sasha - Cloud Cuckoo (Dynamic Illusion Glimmer Of Hope Mix)
8. Corrinne May - Safe In A Crazy World (Dynamic Illusion Keep Flying Mix)
9. Teshima Adi - Tsuzureyoubi (Dynamic Illusion Tokyo In Love Mix)
10. Björk - Hyperballad (Dynamic Illusion Remix)
Korábban több cikkben is méltattam a német Van Bellen aka Jörg Querner munkásságát. Egyben szomorúan kellett konstatálnom, hogy a Van Bellen alterego 2005 után az inaktivitás sorsára jutott. A minap gondoltam egyet és egy levelet küldtem Jörg-nek, melyben az okokról érdeklődtem. A válasz postafordultával jött, melyben biztató híreket kaptunk felőle.
"2004/05-ben hagytam fel a Van Bellen-hangzással. Az utolsó remixemet John Johnson 'I want You'-jához készítettem, illetve 2006-ban Torsten Stenzel egyik számához raktam össze egy átiratot, de utóbbival kapcsolatban nem kell semmi komolyra gondolni. Olyan sok produkciót és remixet készítettem, hogy egy kicsit kiégtem mind a hangzást, mind a szcénát tekintve. 2004-ben a dj-zéssel is felhagytam. Ezzel együtt eljött az idő, hogy új területeket fedezzek fel és fejlesszem a zenei képességeimet. Zenéket készítettem reklámokhoz, illetve az exbarátnőmmel több, mint 20 popdalt írtunk közösen. Fejlesztettem a technikai tudásomat is jó néhány stúdiót látogattam meg, s lestem el trükköket producerektől, szakemberektől. A másik ok, hogy kiléptem a mókuskerékből, hogy 2006 környékén már javában tombolt az electro minimal láz, ami teljesen megölte a progressive house iránti rajongásomat. De most már itt az idő, hogy visszatérjek az új Van Bellen hangzással! Jelenleg egy kicsiny angol house label-nek az Adaptive Music-nak készítek egy remixet. Ők általában vokál house-ban utaznak. Késő ősszel egy új release is várható tőlem. A visszatérésem nem másnak köszönhető, mint annak a rengeteg pozitív visszajelzésnek és energiának, amit ti rajongók a világ különböző pontjairól adtatok nekem. Ez meggyőzött, hogy folytassam a munkát. Amikor a youtube bejött, egy csomóan írták le érzéseiket, érzelmeiket a zenéim, produkcióim alá, ami visszaadta a motivációmat és szenvedélyemet a house progressive válfaja iránt."
"I'm not really one for psy trance, but John 00 Fleming never disappoints". Eme discogs-os idézet tökéletesen összefoglalja, amit John-ról tudni kell. Tény, hogy a psy/goa zenék nem mindenkit érintenek meg, viszont J00F olyan mesterien sáfárkodik a hangokkal, atmoszférákkal, hogy az még egy könnyedebb ritmikához ás hangulathoz szokott fület is hamar meggyőz. John a trance underground vonulatának elkötelezett híve, most se várjunk tőle sláger darabokat. A 'Nine Lives' egyben ars poetica-ja is a szerzőnek, hiszen gyakorlatilag már a harmadik reinkarnációját gyűri. A '90-es években tüdőrákot diagnosztizáltak nála, amiből sikerült felgyógyulni. 2005-ben vízisielés közben érte baleset, de szerencséjére az őrangyala ezúttal is mellette volt. Érdekesség továbbá, hogy bár John termékeny producer a saját nevén ez az első LP-je (a legutóbbi három nagylemezét Digital Blonde-dal a 00db alteregon jegyezte). Cserébe kapunk 16 zseniális alkotást, amit most tüzetesen ki is elemzünk!
A nyitó 'The Winds Of Change Are Blowing' óvatos felvezetést ad, bár a cím a változás szelét emlegeti ez a sound is John, csak a lassabb és progressive-bb énjét helyezte előtérbe. A kiállás libabőr, és még csak most kezdtük a túrát! Az első vendég is megérkezik a belga Airwave személyében, aki szintén több, mint egy évtizede konstansan magas szintet hoz produceri munkáiban. Az 'United 93' is marad a hömpölygős progressive vonalán, talán még vissza is vesz a tempóból, de sűrűbbre veszi a dallamszekciót. Jó hallani, hogy a két úriember hogyan viszi bele magát a darabba, s a különböző megközelítések egymás mellett remekül megférnek. Az 'MMX1215' az albumot felvezető single, ami az első psy-s produkció a lemezen. Egy éteri hanggal kezdünk, ami révén egyből Indiában érezzük magunkat. Ebben a spirituális utazásban az a legszebb, hogy csak hallgatni kell a zenét és hagyni, hogy a szárnyára kapjon. A 'Dense Clouds' se sokat teketóriázik egyből a lényegre tér sejtelmes atmoszférájával és vészesen pumpáló dobszerkójával. A háttérben Sona Mohapatra hangjával egyszerre fokozza a félelem és a gyönyör faktort, majd a törtbetéttel felvértezett kiállásban átmegy indiai folkba. Egy kis felpörgetés után szétesünk és újra épülünk a csilingelő kísérő szinti futamok segítségével. A 'Far Off Place' egy rövid időre megálljt parancsol a klubzenének. Igen, jól olvassátok, J00F odakanyarít egy full rádióbarát, downtempo alapokon nyugvó gyöngyszemmel, ami ráadásként egy álmodozós női vokállal is meg lett fűszerezve. Az optimista, bizakodó hangulat pedig a tetőfokára hág. A 'Baphomets Horn' az eddig hallottakhoz képest minimalistább struktúrával dolgozik, a klubos hangzáshoz persze még így is társul repítős melódia. Első nagy kedvencem az albumról a 'Finding Ganesha', ami szikár taktusokkal nyit, majd megtáltosodik, a string szekció szinte már könnyfakasztónak nevezhető, Incolumnis munkásságát juttatja eszembe. A 'Fight The Darkness' Sascha Cooper skandálásával kevésbé bejáratott goa vizekre evez. A fő dallam beindítja az intenzív nyál elválasztást félidőben, kicsit 00db 'Marjaka'-ját felidézve. A 'Last Night A DJ Saved My Night' nem az ős-funky klasszikust újkori verziója, hanem egy teljesen különálló szám. Combos psy a javából acid-del, sejtelmes vokál foszlányokkal és spacey szintifutamokkal. A 'Bumble Lights' is a diverzitás jegyében fogant, John egy epik, s egyben fülbemászó d'n'b stílusgyakorlattal bővíti repertoárját. A 'New Beginning' nem mostani darab, hiszen több mint egy éve jelent meg EP formájában a 'Temple Of Spice' társaságában. Ennek ellenére mindig frissnek hat. Az álmodozós kezdés után belehúzunk, de a tech-es alapokra lassan visszakúszik az intróban megismert dallam és innentől nincs megállás. A '1440 Minutes' kőkemény goa, a stílus minden sunyiságával megkenve. Táncra hívogató acid, agybamászós dallam, vadul pulzáló ritmika: ez mind a miénk lesz. A 'Trancelucent'-ben érdekes hibridet üdvözölhetünk, amiben a rock-os attitűd köszön vissza, csak 135-140 BPM-hez közeli psy alapokon, gitárszólóval és Intervurt érdes hangjával. Ez egy kicsit szirupossá válik idővel, sajnos. A 'Never Forgotten' is marad a gitáros hangzásnál, igaz szerencsére itt a trance jobban elnyomja a fúzió akusztikus részét. A 'Frisson' visszaterelget a vegytiszta goa ösvényre, s ismét libabőrözés lesz az osztályrészünk. J00F a dallamokkal egyszerűen nem tud hibázni! A zárás se kutya, E-Clip ugrott be vendégként röfögtetni egyet. A 'Sym*bol*ism' a második fénypontot jelenti a lemezen, a melódia itt is visszavesz a stílus sajátosságának számító szögelésből. Még egy ambient verziót is el tudnék belőle viselni...
J00F ezúttal se ábrándít ki magából és a psy/goa trance-ből sem. A bristoli mesterember továbbra is remekül önti formába zenei elképzeléseit, a stíluskereteket kellőképp váltogatva. A néhány sziruposabb, rock-osabb megszólalású szám miatt 8,5/10-et adok rá, de egyébként a 'kötelező' jelzőt is gyorsan idebiggyesztem az írásom végére.
John 00 Fleming – Nine Lives
Label: Joof Recordings Katalógus szám: JOOF098 Ország: Egyesült Királyság Megjelent: 2011 augusztus 16. Stílus: Trance, Psy-Trance, Downtempo Producer: J00F
Tracklist: 1. The Winds Of Change Are Blowing (7:41)
2. United 93 (vs Airwave) (6:37)
3. MMX1215 (8:37)
4. Dense Clouds (ft. Sona Mohapatra) (7:28)
5. A Far Off Place (ft. Joanna Swann) (5:56)
6. Baphomets Horn (8:19)
7. Finding Ganesha (9:44)
8. Fight The Darkness (ft. Sascha Cooper) (10:40)
9. Last Night A DJ Saved My Night (8:59)
10. Bumble Lights (ft. Joanna Swann) (3:33)
11. New Beginning (8:33)
12. 1440 Minutes (8:17)
13. Translucent (ft. Intervurt) (9:36)
14. Never Forgotten (3:43)
15. Frisson (8:31)
16. Sym*bol*ism (vs E-Clip) (9:03)
Hosszú kihagyás után ismét odapirítunk a psy és goa kedvelőknek. A 'People Can Fly' mixsorozat hetedik epizódja folytatja a korábbi vonalat és a progressive house-on túl, de még a full on-on innen célozza meg a zenei tartalmát. Szolid 135-ös BPM-en dudorgunk, hősies acid csavargatások és szárnyaló melódiák társaságában. A psy vonulat jelenlegi legnagyobb nevei váltottak ide belépőt: üdvözölhetjük többek között Aerospace-t, Flegma & Nerso-t, E-Clip-et, Egorythmia-át. Grey le se tagadhatná, hogy a Iono Music kínálata közel áll hozzá, ezúttal hat produkció is a nevezett kiadótól emelt át egyvelegébe, amit üdítőként szánunk a sok house és techno szett mellett.
Azt hiszem bátran állíthatom egy zenei szempontból igen termékeny és minőségi megjelenésekben bővelkedő hónapon vagyunk túl. Most mintha mindenki rákapcsolt volna és a szokásos nyári pangást nyomokban sem lehet felfedezni. MiraculuM listáján a szokásos kísérletezős kedvtől sem mentes elektronika képviselteti magát, köztük Gyuri egy hamarosan megjelenő Tolga Diler remixével. Jómagam most a lassabb cuccokat preferáltam, ez talán az Erdi Irmak és Cid Inc darabok laidback verzióin érhető leginkább tetten. Persze itt is van egy Deep Zone-os kötődés szintén Gyuri révén, akinek a Balkan Connection-ön érkező 'Seismic Feather'-je fért fel a chart-omra, mivel szerintem az elkövetkező időszakban zsenialitása miatt sokan fogják még pörgetni. Jó csemegézést!
Deep Zone Charts 2011. augusztus
Greyloop
Erdi Irmak - Bad Moon (Aural Imbalance Remix) [Elliptical Sun Recordings]
Microtraume - Circulate (Mononoid Remix) [Traum]
Marcelo Vasami - Feeling For You (Santiago Garcia Remix) [Stripped Digital]
Cid Inc - Blizzard (Cid Inc's Daiichi Unit 1 Mix) [Replug]
Lanvary - Loko Sonar [Mistique Music]
MiraculuM - Seismic Feather [Balkan Connection]
Stefan DJordjevic - Drops [Mestiza Records]
Kassey Voorn - Ghalantomos (Mike Griego Remix) [Lowbit]
Leach - Girls On Pills [Neglected Grooves]
Gus Gus - Selfoss (Deepfunk Unofficial Remix) [Promo]
MiraculuM
Dave Shtorn - Pulses (Exoplanet Remix) [Lowbit]
Daniel Mehes - Sparkling Depth [Flow Records]
Microtrauma - Circulate [Traum]
David Granha - Show Us Your Ass (Deepfunk Remix) [Southsight]
Soren Aalberg - Let Love Kill You (Tom Hades Remix) [Rhytm Converted]
Gus Gus - Selfoss (Deepfunk's Unofficial Remix) [Promo]
Phunktastike - Serenata (Oscar Vazquez Remix) [Liquid Grooves]
Stanisha - Hypnotize Me [Deepsessions Recordings]
Tolga Diler & Semih Karakas - Judgement (MiraculuM Remix) [Elliptical
Sun Recordings]
Walsh & Coutre vs. Darin Epsilon - Detour On 44 (Lanny May Remix)
[Perspectives Digital]
Ha valami régi, elfeledett értékre találsz semmiképp se szalaszd el! Valahogy ez a bölcselet igaz az 1997-re datálható 'Future Sound Of Budapest' sorozat első részére, ami a neten igazi 'rare stuff' kategória, alig találni belőle hallgatható kópiát. Némi szerencsével azonban sikerült szert tennem rá, így a 14 éves kíváncsiságom végre megkaphatta a magáét. Először a FREEE Magazinban olvastam a válogatásról és látva az akkori időben szolidan elegánsnak ható borítót, illetve a combos hazai line up-ot mindenképp úgy döntöttem, ha törik, ha szakad valahogy meg fogom hallgatni. Ez a projekt most összejött, így egy régi vágyam tárgyáról fogadjátok szeretettel az alábbi kritikát/méltatást.
Fura vagy nem, de a válogatás (ami négy részt ért meg) megálmodója nem más, mint Tommyboy aka Pacziga Tamás, aki itthon a house koronázatlan királyaként vonult be a köztudatba. Nos, akik ismerik Tamást tudják, hogy nemcsak ez az egy stílus áll közel a szívéhez, hanem a funky-tól a hip hop-on át a drum 'n' bass-ig szinte minden ami minőségi és igényes. 1997-ben jött az ötlet, hogy mi lenne, ha egy haladó szellemű válogatáson bemutatnák Budapest hangját. A gondolatot tett követte. A korongon oroszlánrészt vállal még a válogatást végző Tommyboy-on kívül Garam Péter is, aki közel a lemez felét jegyzi hol a saját nevén, hol a Doctor Beat formáció tagjaként.
Nova nu jazz-es 'Ville Radieuse'-ze, egyből egy párizsi kávézó teraszát juttatta eszembe. Dj Cadik 'Spiderman'-je egy vicces bigbeat darab, amin érződik bizony az idő múlása. A FSOB-n tűnt fel az azóta külföldön is szép sikereket elkönyvelhető Marcel is. Az 'Early Morning' egy lazulós d'n'b bizsergetős rhodes futammal felvértezve. TommyboyDaydream project-je se maradhatott le, a Cafe del Mar-os hangulatért a 'Luv U'-t ráncba szedő Garam Péter felel. Ha már itt van hozza is a következő számot. A 'Rhodes Vibe' mélázós d'n'b a címben ígért rhodes hangokka megspékelvel. A szombathelyiek büszkesége az Anima Sound System 'Home'-ja hozza a szokásos etno bass figurát, ami gyakorlatilag a korai időszakban a formáció védjegye is volt. Marcel visszaveszi a stafétát az 'Ask me know'-val és egy bitang jó break darabot tol, sok-sok atmoszférikus hanggal átitatva. A sorminta szerint ismét Mr. Garami a soros, a 'Promise You' játékos fuvolafutama hozza az éteri vonulatot, ami egyben remekül ellenpontozza a Bassface Sascha-s súlyos sub-okat. Holi 'Hallucinate'-je egy 1995-ös darab, de annyira jól össze van rakva, hogy most is frissnek hat. A Massive Attack hagyományait magába olvasztó, szitárral operáló track az egyik csúcspontja a lemeznek a Marcel szerzemények mellett. Doctor Beat ébresztőt fúj pattogós party d'n'b-jével az 'Urban Melody'-val, ami még LTJ Bukem-nek is becsületére válna. Palotai Zsolt is megmutatja producernek sem utolsó, Garamival szövetkezve Moona Productions-ként a 'The Voice From 1981'-ban egy sötét jungle-t raktak össze, a gyomorrángató basszussal nem spórolva. Garami P. tovább menetel, a 'Fusion' szalonzenéje visszaringat mindenkit a nyugalmi szintre. Doctor Beat ezúttal a szigorúbb énjét küldi ellenünk, a '2000' ragadozó jungle ütemei és basszusa, baljós hangulata, sátánivá torzított vokálja jelzi: az elbüvőlő mellett, sötét oldala is van a magyar fővárosnak.
A múlt egy releváns darabja ez a válogatás, mindenkinek ajánlom, aki gyűjti ezeket az időszilánkokat. Csillagos ötös!
VA - Future Sound Of Budapest Vol. 1. Label: Juice Records Katalógus szám: JUI002 Ország: Magyarország Megjelent: 1997 Stílus: Downtempo, D'n'b, Jungle Selected by: Pacziga Tamás Tracklist: 1. Nova - Villa Radieuse (4:26)
2. Dj Cadik - The Spiderman (8:07)
3. Marcel - Early Morning (6:14)
4. Daydream - Luv U (P.G.'s Rework For '97) (4:33)
5. Peter Garam - Rhodes Vibe (5:43)
6. Anima Sound System - Home (5:56)
7. Marcel - Ask Me Now (4:54)
8. Peter Garam - Promise You (6:44)
9. Holi - Hallucinate (4:25)
10. Doctor Beat - Urban Melody (6:24)
11. Moona Productions - The Voice From 1981 (5:14)
12. Peter Garam - Fusion (6:03)
13. Doctor Beat - 2000 (5:34)
Samuel Bouriah vitathatatlanul a spanyol dance szcéna egyik legismertebb arca. A világhírt Dj Sammy-ként begyűjtő producer tehetségét több álnév alatt is kamatoztatta, az alábbi cikk ezeket veszi gorcső alá.
Természetesen a sorban előre kívánkozik a fő profil: azaz Samuel, mint Dj Sammy. A mallorcai legény 1984-ben kezdte zenei karrierjét, a helyi Zorba Klubban pörgette a lemezeket, miközben az egyik vezető rádiócsatornán is felbukkant lemezlovasként. Producerként első munkáját a 'Life Is Just A Game'-et 1995 novemberében dobta piacra az énekes Marie José közreműködésével. Ez a darab meg sem állt egészen a spanyol top tizes listáig. Az ezt követi kislemezek ('You're My Angel', 'Prince Of Love', 'Golden Child') a német chart-okon is felbukkantak. 1998-ban jött az első Sammy LP-je, ami szintén a 'Life Is Just a Game' címet viselte. Embrünk labelalapításra adta a fejét, ezidő tájban keltette életre a Super M Record-ot és a Gamba Music Company-t. Az igazi áttörést a holland Do-val közös 'Heaven' hozta el (ami egyébként egy Bryan Adams szám feldolgozása), Európában és Ausztráliában 2 millió példányt adtak el belőle, majd Amerikában a slágerlisták élén is tányázott. A folytatás hasonlóan veretesre sikeredett, ezúttal is egy cover verzióval jelentkezett, a Don Henley féle 'Boys Of Summer'-ből fabrikált Sammy muzsika is ott figyelt minden fontosabb dance chart-on. A sikerszéria újabb darabja a 'Rise Again' lett, ami például a 'Nesze Neked Pete Tong' című filmben is felbukkan (mint a főszereplő Frankie Wilde saját szerzeménye, s emiatt vannak akik neki tulajdonítják a darabot). A single-t követő 'The Rise' albumon minden eddiginél kiforrottabb hangzással jelentkezett, magába olvasztva a pop, dance és elektronikus zene közérthetőbb, de minőségi elemeit. Az elmúlt időszakban sem ült sokat a babérjain, olyan nemzetközi előadóknak segédkezett, mint David Bisbal, Chenoa, Marta Sanchez, Soraya és Nuria Fergó.
Ennyi munka és teendő mellett is jutott a hiperaktív spanyol apróságnak ideje néhány mellékprojekt futtatására is. Az egyik ilyen a Porno DJ, amely név alatt csak egy EP-t jelentetett meg, de azt rommá játszották a klubokban. A 'The Judgement'-et itthon Sterbinszky is sokat játszotta, a 'Megint egy nyár a Flörtben' house korongjára is felkerült a Mac Zimms által továbbgondolt verziója.
Loona néven korábbi vokalistájával (és párjával) Marie-José van der Kolk-kal (aka Carisma-val a képen) szövetkezett és nem titkoltan a pop-osabb hangzás felé mozdultak, ami magán viselte a spanyolos virtust és életérzést. Ismertebb munkáik 1999 óta: 'Bailando', 'Mamboleo', 'Baila Mi Ritmo', és a legfrissebb 'El Tiburon'.
Sammy is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, melyben európai (zömében német) producerek szövetkeztek karitatív jelleggel. A lemezek eladásából befolyó összeget a rászorulóknak ajánlották fel. A Dance United project két számot élt meg, a 2002-es 'Reach Out'-ot és a 2005-ös 'Help Asia'-át.
A végére hagytam a legizgalmasabb fedőnevet. Amikor először hallottam, azt hittem a fülem cseng. Nos a hír igaz, Sammy a Parker & Hanson duó tagja, Gabriel Ward oldalán. A kőkeményen tranceben utazó kettős olyan nagy dobásokat tudhatnak magukénak, mint a 'Let It Be', a 'Aim High Shoot Low' (a Maelstrom-nál) vagy éppen a tavalyi év legszebb Anjuna darabját az 'Alquimia'-t. Szinte hihetetlen, hogy ebben a projektben Sammy teljesen el tudott rugaszkodni korábbi munkáinak hangzásától és egy egészen más terepen bizonyított. Legfrissebb EP-jük az 'Arabesque' is szép support-okat kap, gyanítom ez a monikert még egy jó ideig futtatni fogják.
Emeljük meg nyugodtan azt a képzeletbeli cilindert! Az ír származású Gavin Mulhall aka Silinder ugyanis az elmúlt időszakban igencsak ihletett állapotban alkot, szinte ontja magából a klub bombákat. Persze mondani sem kell, hogy emberünk nincs agyon hájpolva, így a vájt fülűeken, a szakembereken és a műértőkön kívül eddig nem sokan ízlelgették a nevét. Reméljük irományunk segít.
A Silinder név 2002-ben a sötét elektronikus hangzás iránti főhajtásként kelt életre. Természetesen Gavin a hangzások széles palettáját szívta magába és gondolta azt újra a maga módján. Az első Silinder EP három számot tartalmazott - 'The Light Gets In', 'Junkfool', 'Shadowplay' - az ír Fudge label csapott le rá és jelentette meg. 2005-ben az akkor még pimaszul fiatalnak számító James Zabiela előszeretettel pörgette fellépésein Silinder verzióját az ősklasszikus New Order féle 'Blue Monday'-ből, illetve saját, 'Robophobia' című zenéjének Gavin által újra struktúrált edit-jét. Utóbbi olyan hangos siker volt, hogy a Dj Mag szeptemberi CD mellékletén is ott figyelt, s amit James és Meat Katie közösen állított össze. 2007-ben a Renaissance-nél és Kriece saját kiadójánál a Kindred Label Group-nál jelentek meg produkció, 2008-ban az ír Amalgam Audio-nál és a manchesteri Segment Records-nál is bemutatkozott. 2009-ben aztán tényleg megindult a siker szekere számára, zenéi egyre több rádiós mixben, playlist-en és partin csendültek fel, miközben egy-egy friss kiadványával a Stripped és a Bellarine kiadókat is felvette szépen bővülő preferencia listájára. Még ugyanezen év krónikájához tartozik, hogy Gavin összeszűrte a levet két másik dublini producerrel Boshell & Cody-val, akikkel Coherent-ként űzték az ipart és leszerződtek a Proton Particles-szel. 2010-ben Spooky 'Little Bullet'-jéből gyúrt remixéért volt oda mindenki, köztük Charlie May, s nem csoda, hogy Hernan Cattaneo elismerését is kiérdemelte. A 2011-es évben sem tétlenkedett Cid Inc Replug-ján és Darin Epsilon Perspective Digital-ján is beköszönt. A hangzása is kiforrt az évek során: a karakteres dobszekció és pulzáló basszus mellett mellett sötét, helyenként borongós hangképekkel dolgozik, s nem hagyják hidegen a régi klasszikusok sem. Ezekhez kivétel nélkül a kellő tisztelettel nyúlt hozzá. Elég csak meghallgatni Capricorn 'Harakiri'-jét és Blue Amazon 'Four Seasons'-szét és máris igazolódik, ez az ember egy két lábon járó zseni!
Nézzünk néhány maradandó Silinder produkciót a teljesség igénye nélkül!
A legutóbbi 'Float Away' vízválasztója, azaz a 21Street duó 'Stack Mode'-jának Silinder remixe. Kellőképp zúzós, de a dallamok sem hiányoznak, melyek garantáltan szátnyukra kapnak bennünket.
Az emlegetett Perspective Digital-os megjelenés. Ezúttal a magát reaktiváló Michael Burns aka Blue Haze 'The Abstract'-ja kapta meg a ráncfelvarrást. Nem kell megijedni, semmi elvontság nincs itt, minden a tűréshatáron belül történik.
Guy J 'Azimuth'-ja sem kerülte el a figyelmét, az original és a Juan Deminicis remix után talán a legjobb verziót neki köszönhetjük.
Blue Amazon 'Javelin' című albumát a progressive house egyik alapdarabjaként tartják számon. Erről az LP-ről az egyik legtöbbet pörgetett track a 'Four Seasons' volt, amit most Gavin napjaink hangzására update-lt. Epikus szörnyeteg lett!
Capricorn 'Harakiri'-je se lett gyenge Silinder edit-ben. Sőt! Messze jobban adja az érzést, mint a '90-es évek elején megjelent eredeti verzió.
Medway & Dansor 'Bueno'-ja is megfordult már a 'Float Away'-ben. A fémes hangzás megtévesztő lehet, hiszen egy légies string dominálja a track-et.
Nemcsak remixek vannak Mr. Mulhall repertoárjában, hanem saját zenék is. A 'Sodastream' főleg Club Mix-ben üt. Álmodozás pumpálós alapokon!
Válogatások nem túl gyakran szoktak górcső alá kerülni a blogon. Ennek igazán egyszerű oka van: az unmixed összeállítások zöme túl sok újat nem ad a hallgatójának. Többnyire 2-3 igazán kiemelkedő zene mellett csak egy átlagos szintet hoznak, ami 10-15 track vonatkozásában mondhatni nem túl előkelő arány. Persze, gondolhatjátok, mit finnyáskodok itt a label compilation-ökkel kapcsolatban, hiszen épp az a céljuk, hogy egy adott kiadó hangzásvilágát prezentálják, ami ugye kézzel fogható hasonlóságot mutathat egy-egy alkotásra levetítve. De hogy lehet ezt teljesen másképp is csinálna arra jó példa a közelmúltban a Henry Saiz féle Natura Sonoris gondozásában megjelent 'Summer Ceremony 2011'. Henry és labele egy jó példa arra, hogy minőséget produkálva is lehet hírnevet szerezni (és nemcsak mennyiségi és kommersz dolgok előállításával). Szinte alig csengett le a 'Balance 19'-es részének sikere, máris egy hasonlóan ütős dologgal léptek a nagyérdemű elé. Mint ahogy a cím is jelzi itt nem a komolykodó, kísérletezős elektronika uralkodik, hanem a nyárias, könnyedebb textúrák bizsergetik a hallójáratainkat. Az év másik leg-leg producere a francia Damabiah kezdi meg az utaztatást. A 'Les Brumes Oceanes' pillanatok alatt mélytengeri atmoszférát kreál, ehhez elég egy bálnákat igéző hang, illetve néhány sejtelmes szintifutam. A megérkező karakteres baseline rántja ki a totális melankóliából a darabot, és már hasítjuk is a habokat. Saiz papa Hal Incandenza alteregóján is beköszön. A nu-disco-s attitűd tűnik a fő csapásiránynak a 'Fractal God Mirage' hangzásában, persze itt-ott megfűszerezve a Saiz-os dolgokkal (például egy iszonyat eltalált zongoraszólóval). Kornelius 'Spaced Out'-ja végre egy pöpec vokált is hoz magával, ami csodaszépen passzol a nu-disco-s, romantikus sound-hoz. Spada 'Onice'-sza mintha egy 'Cafe Del Mar' kiadványról csöppent volna ide. Csupa melegséget áraszt magából, s le sem tagadhatná, hogy köze van a nyárhoz. Darlyn Vlys 'Past Decade'-jére sem panaszkodhatunk, a deep és tech house határán mozgó szerzemény is villant meglepő dolgokat (ismét a zongora adja meg a kegyelemdöfést). Dosem 'August Lovers'-sze relaxálós alapjával, hajlított dallamával és női háttér vokáljával szintén telitalálat. Kitkaliitto 'Letting go'-ja címével ellentétben nem enged el. Törtütemes alapjával és kísérletezős megoldásaival szintet ugrik a válogatás. Liz Cirelli 'Fruhling'-je könnyed reggeli tech-house pumpa, kicsit talán túl egyszerű is. David Granha és John Axion közöse viszont kárpótol vastagon, az 'Inside' a főidős progressive vonal gyermekeként született karakán fő melódiával. Oscar Sala és Fran Alberola a 'Karmelicka'-ban némi egzotikumot csempész a szobánkba vokál vonalon, az alap és a főtéma annyira nem kápráztattak el itt sem. A zárszó nem is lehetne ütősebb, ha a válogatás nem az azt összeállító Henry Saiz saját munkájával köszönne el. A 'The Way The Sunlight Plays Upon Her Hair' a szokásos módon magába olvaszt minden földi jót, egy kis neoromantikát, hipnotikus house-t és acid-et. A művészi játékosság és a profizmus kéz a kézben járnak itt is, naná, hogy ez a darab a legdögösebb a felhozatalból. Összességében egy príma válogatással van dolgunk. Akadnak itt-ott holtpontok zeneileg, de amúgy nagyon egyben van a kiadvány. Művészet és minőségi egyszerre. 9/10-et kap tőlem. Eddig a nyár és az év válogatása.
Natura Sonoris: Summer Ceremony 2011
Label: Natura Sonoris Katalógus szám: NS025 Megjelent: 2011. augusztus Stílus: House, Elektronika Összeállította: Henry Saiz
Tracklist: 1. Damabiah - Les Brumes Oceanes (6:44) 2. Hal Incandenza - Fractal God Mirage (10:23) 3. Kornelius - Spaced Out (5:33) 4. Spada - Onice (6:50) 5. Darlyn Vlys - Past Decade (6:48) 6. Dosem - August Lovers (7:20) 7. Kitkaliitto - Letting Go (4:58) 8. Liz Cirelli - Fruhling (8:22) 9. David Granha & John Axion - Inside (8:19) 10. Oscar Sala & Fran Alberola - Karmelicka (7:16) 11. Henry Saiz - The Way the Sunlight Plays Upon Her Hair (8:43)
Az elmúlt időszakban kicsit háttérbe szorult ezen rovatunk, nem árt ezért leporolni, ugyanis remek zene szépszámmal látott napvilágot ebben a pár hétben is. Van itt absztrakt alapokon nyugvó deep hangkollázs Kyohei Akagawa-tól, a litván Suffused javítja a Mistique Digital renoméját, az argentin progressive világuralom jegyében Juan Deminicis ismét egy kötelezővel lep meg minket, míg a belga Leach drogos csajokkal vizionál vadiúj EP-jén.
Kyohei Akagawa - Fusen (Matthew Adams pres. Shawdams Remix) [Silk Sofa]
Rögtön az elején jöjjön a kakukktojás a felhozatalból. Hogy miért lóg ki? Ez szigorúan otthoni hallgatásra való kislemez, bár aki tudja a Silk Sofa nevet hova tenni, az nem is vár 140 BPM-es erődemonstrációt. Bevallom a szerző Kyohei Akagawa neve vajmi keveset mond nekem, bár ismerve a japános precizitást nem vállaltam nagy kockázatot, hogy beszereztem az aktuális produkcióját. Rövid, de lényegre törő verziókat kapunk, amitől garantáltan bedőlünk, s a szabadjára engedett hangjegyek segítségével vízionálunk és többször is a repeat gomb-ra nyomunk. A szépérzékünkre Matthew Adams kreálmánya lesz a legnagyobb hatással. Szürreális, néhol már barokkoson megcsavart ritmusképlet és melegséget árasztó szintiszőnyegek hömpölyögnek gyors egymásutánban. Bár lassúnak érezzük 131 BPM-en utazunk. Otthonra és after partrikra fokozottan ajánlott!
Suffused - Dark Soul (Simuck Remix) [Mistique Digital]
Töredelmesen be kell, hogy valljam már nem töretlen a hitem a Mistique franchise-ban. Sajnos a felszínen maradás érdekében többet is vállalnak a kiadványok terén, mint amennyit a minőség engedne. A Mistique Digital-on is becsúszott pár jellegtelen és érthetetlen zene, szerencsére most helyreáll a világ rendje, a litván Suffused duónak hála. A 'Dark Soul'-t jópár megközelítésből (Original, Hypnotic Duo, Advent) csekkolhatjuk, de a legnagyobbat Simuck verziójában üt. A szintén litván Simonas Kapucinskas az elmúlt időszakban csendben volt, de mint a nagyok, ha zenét ad ki a kezei közül, attól térdre borul mindenki. Simonas igazodva a címhez sötétre vette a figurát, a minimalistán kalapáló dobokhoz kisérőként egy ultramély szintifutamot passzintott, ami hallatán a hideg futkározik az ember gerincoszlopán. A dallam minimál, de meggyőző.
Juan Deminicis - Eternal Journey [Per-Vurt Records]
Nem hiszem, hogy sokan elképednétek azon, hogy az argentin csodagyereknek bérelt helye van az EP és single ajánlóinkban, hiszen konstansan hoz egy magas minőségi szintet minden egyes produkciójával. Nincs ez másképp a libanoni Per-Vurt Records gondozásában megjelent 'Eternal Journey'-val sem (Deminicis amúgy visszatérő vendég a Per-Vurt-nál legutóbb a honfitársával Pablo Acenso-val közös 'The Voice' is itt jött ki). Az EP rendesen ránkpirít, hiszen nem is igazán tudunk választani, mindegyik remix (Fady Ferraye, Pacco & Rudy B, Martin Etchegaray) a maximumon pörög. Azért az original megér egy külön misét, a jellegzetes, de mégis minden egyes alkalommal újabb színt hozó baseline-jával és elsuhanó, futurisztikus szinti futamaival.
Leach - Girls On Pills [Neglected Grooves]
A belga Steven Sterk munkáival már találkozhattak azok, akik megszállott Float Away-rajongók.Tény, hogy a korábbi Leach produkciók atmoszférikusabb hangzással bírtak, Steven mostanság mintha house-osabbra vette volna a figurát. A 'Girls On Pills' esetében nem lehet hiányérzetünk, hiszen a régebbi Leach sound ötvöződik az újjal. Szigorúan indulunk, de a ritmusképlet feszességét oldja a Deepfunk-ot és Solee produkcióit idéző dallamvezetés. Aztán a kiállásban meglódul a kompozíció: egy álmodozós melódia indul útjára, ami egy időre elhallgat, majd a végén ismét visszatér. Elsőre nagyon egyszerű darab érzését kelti, de többszöri hallgatás után már megragad és nem hagy nyugodni. Hogy mixekben is jól működik arról jövő szerdán meggyőződhettek, hiszen a Float Away 49-es részében ott figyel majd eme muzsika.
Grace - Not Over Yet (2011 Remixes) [Perfecto]
Vannak olyan darabok, amik idővel mindig előkerülnek, s frissebb verziókban hódítják meg újra a klubokat. Ki ne emlékezne a Dominique Claire Atkins, Paul Oakenfold és Stephen John Osborne által életre keltett Grace formáció 'Not Over Yet'-jére, ami még ma is sokakat hoz lázba, ha felcsendül egy-egy buliban. Pedig nem mai darabról van szó. A trió kezdetben State Of Grace név alatt ténykedett, s az ominózus darabot 1993-ban jelentették meg (igaz nem hivatalosan) a Perfecto égisze alatt. A sors fintora, hogy ekkor már létezett egy State Of Grace formáció, emiatt névváltozásra kényszerűltek Oakie-ék. Így született meg a Grace project. A két évvel korábban már megjelent számukat újra elővették és remixekkel megtámogatva újra kiadták. A pörgős, érzelmes dance darab dominálta a klubokat, igazi megasiker volt. 1999-ben aztán újra a figyelem központjába került a track, ekkor egy újabb remixpakkot kapott. Többek között egy megátalkodottan zseniális Breeder féle psy-s hatásoktól sem mentes prog house verzióval és egy, inkább a sűrű dallamvonalra koncentráló Matt Dareyremake-kel lehettünk gazdagabbak. A Perfecto újraélesztésével most ismét fókuszba került a szám, aminek két remixét is már csekkolhattuk (a Robert Vadney remixet Oakie 'ASOT 500'-as mixlemezén, illetve a Jonas Hornblad Edit-et a 'Never Mind The Bollocks'-on), így nagy meglepetés nem fog érni jelen EP átnyálazásakor.
Kezdjük a kevésbé ismert verzióval. Max Graham és Protoculture egyesítette erőit és adott új köntöst a klasszikusnak. 131 BPM-en dübörgünk, a srácoktól megszokott psy-s, house-os hangzást és minőséget kapjuk, természetesen a vokáltéma teljes felhasználása mellett. Ezt követi a személyes kedvencem. Jonas Hornblad kicsit pumpálósabbra (134 BPM) és epikusabbra vette a figurát. A hangzás a '99-es időszakot juttatja eszembe, nagyon sodor, húz és libabőröztet. Valahogy ez hiányzik a mai uplifting darabokból (az ötletesség mellett persze). Robert Vadney sem hazudtolta meg önmagát, a rá jellemző nyers erőt (133 BPM) oltotta az eredeti textúrákba. Nem rossz, bár nem először kell megállapítanom, hogy eléggé szellős, vékonyka az összhatás Vadney-produkcióiban.
Összességében nem lett rossz EP, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. Na, de ízlések és pofonok. Hallgatható a végeredmény és ez a lényeg, de a '95-'96-os és a '99-es remixpakkot sem übereli. Ennek tükrében 7/10-et tudok adni rá.
Grace - Not Over Yet (2011 Remixes)
Label: Perfecto
Katalógus szám: PRFCT007
Megjelent: 2011. július 25.
Stílus: Trance
Producer: Dominique Claire Atkins, Paul Oakenfold, Stephen John Osborne
Tracklist: 1. Not Over Yet (Max Graham vs Protoculture Remix) (8:28)
2. Not Over Yet (Jonas Hornblad remix) (7:11)
3. Not Over Yet (Robert Vadney Remix) (8:52)
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
Tavaly november nem most volt, történetesen ekkorra datálható a Labelhopping rovat legutóbbi írása. Mivel múltkorában Tomcraft videókat teszteltem a youtube-on így villant eszembe a '90-es évek végén Németország vezető kiadójának számító Kosmo Records. A müncheni székhelyű, ma is aktív label sokat tett a német tánczenéért. Hogy konkrétan mit is? Az alábbi írásból kiderül.
