A nyár válogatása a Natura Sonoris-tól

Válogatások nem túl gyakran szoktak górcső alá kerülni a blogon. Ennek igazán egyszerű oka van: az unmixed összeállítások zöme túl sok újat nem ad a hallgatójának. Többnyire 2-3 igazán kiemelkedő zene mellett csak egy átlagos szintet hoznak, ami 10-15 track vonatkozásában mondhatni nem túl előkelő arány. Persze, gondolhatjátok, mit finnyáskodok itt a label compilation-ökkel kapcsolatban, hiszen épp az a céljuk, hogy egy adott kiadó hangzásvilágát prezentálják, ami ugye kézzel fogható hasonlóságot mutathat egy-egy alkotásra levetítve. De hogy lehet ezt teljesen másképp is csinálna arra jó példa a közelmúltban a Henry Saiz féle Natura Sonoris gondozásában megjelent 'Summer Ceremony 2011'. Henry és labele egy jó példa arra, hogy minőséget produkálva is lehet hírnevet szerezni (és nemcsak mennyiségi és kommersz dolgok előállításával). Szinte alig csengett le a 'Balance 19'-es részének sikere, máris egy hasonlóan ütős dologgal léptek a nagyérdemű elé. Mint ahogy a cím is jelzi itt nem a komolykodó, kísérletezős elektronika uralkodik, hanem a nyárias, könnyedebb textúrák bizsergetik a hallójáratainkat.
Az év másik leg-leg producere a francia Damabiah kezdi meg az utaztatást. A 'Les Brumes Oceanes' pillanatok alatt mélytengeri atmoszférát kreál, ehhez elég egy bálnákat igéző hang, illetve néhány sejtelmes szintifutam. A megérkező karakteres baseline rántja ki a totális melankóliából a darabot, és már hasítjuk is a habokat. Saiz papa Hal Incandenza alteregóján is beköszön. A nu-disco-s attitűd tűnik a fő csapásiránynak a 'Fractal God Mirage' hangzásában, persze itt-ott megfűszerezve a Saiz-os dolgokkal (például egy iszonyat eltalált zongoraszólóval). Kornelius 'Spaced Out'-ja végre egy pöpec vokált is hoz magával, ami csodaszépen passzol a nu-disco-s, romantikus sound-hoz. Spada 'Onice'-sza mintha egy 'Cafe Del Mar' kiadványról csöppent volna ide. Csupa melegséget áraszt magából, s le sem tagadhatná, hogy köze van a nyárhoz. Darlyn Vlys 'Past Decade'-jére sem panaszkodhatunk, a deep és tech house határán mozgó szerzemény is villant meglepő dolgokat (ismét a zongora adja meg a kegyelemdöfést). Dosem 'August Lovers'-sze relaxálós alapjával, hajlított dallamával és női háttér vokáljával szintén telitalálat. Kitkaliitto 'Letting go'-ja címével ellentétben nem enged el. Törtütemes alapjával és kísérletezős megoldásaival szintet ugrik a válogatás. Liz Cirelli 'Fruhling'-je könnyed reggeli tech-house pumpa, kicsit talán túl egyszerű is. David Granha és John Axion közöse viszont kárpótol vastagon, az 'Inside' a főidős progressive vonal gyermekeként született karakán fő melódiával. Oscar Sala és Fran Alberola a 'Karmelicka'-ban némi egzotikumot csempész a szobánkba vokál vonalon, az alap és a főtéma annyira nem kápráztattak el itt sem. A zárszó nem is lehetne ütősebb, ha a válogatás nem az azt összeállító Henry Saiz saját munkájával köszönne el. A 'The Way The Sunlight Plays Upon Her Hair' a szokásos módon magába olvaszt minden földi jót, egy kis neoromantikát, hipnotikus house-t és acid-et. A művészi játékosság és a profizmus kéz a kézben járnak itt is, naná, hogy ez a darab a legdögösebb a felhozatalból.
Összességében egy príma válogatással van dolgunk. Akadnak itt-ott holtpontok zeneileg, de amúgy nagyon egyben van a kiadvány. Művészet és minőségi egyszerre. 9/10-et kap tőlem. Eddig a nyár és az év válogatása.

Natura Sonoris: Summer Ceremony 2011

Label: Natura Sonoris
Katalógus szám: NS025
Megjelent: 2011. augusztus
Stílus: House, Elektronika
Összeállította: Henry Saiz

Tracklist:
1. Damabiah - Les Brumes Oceanes (6:44)
2. Hal Incandenza - Fractal God Mirage (10:23)
3. Kornelius - Spaced Out (5:33)
4. Spada - Onice (6:50)
5. Darlyn Vlys - Past Decade (6:48)
6. Dosem - August Lovers (7:20)
7. Kitkaliitto - Letting Go (4:58)
8. Liz Cirelli - Fruhling (8:22)
9. David Granha & John Axion - Inside (8:19)
10. Oscar Sala & Fran Alberola - Karmelicka (7:16)
11. Henry Saiz - The Way the Sunlight Plays Upon Her Hair (8:43)



Megvásárlós