Ezúttal nem is egy, hanem egyből két studiómágust mutatunk be nektek, akik munkáikkal jól körülhatárolható nyomot hagytak a elektronikus zenék világában: ők a Masterson tesók. Ian Kenneth és Paul Kevin Masterson vitathatatlanul maradandót alkottak (főleg az overground körökben), a rengeteg projekt ellenére mégsem kaptak akkora dózist a reflektor fényből, mint amennyit megérdemeltek volna.
Kezdjük a bátyóval Paul-lal, akit leginkább Judge Jules-szel közös munkái révén ismerhetünk! Egyik fő act-jeként Yomanda álnéven a groovy hard house vonalra állt rá Paul, első munkáját 'Synth & Strings' néven prezentálta 1999-ben a Manifesto égisze alatt. A zene egyébként kisértetiesen hasonlít dallamában Storm 'Storm'-jához', ám a techno hatást vidám funky-val pótolta, ezért megbocsátható a nyílvánvaló átemelés. A folytatásban sem fukarkodott a tánctérre szánt bombákkal: jött az 'On The Level' (2000 - Manifesto), a 'Sunshine' (2000 - Manifesto), illetve kis kihagyással az Ultra Nate 'Free' vokálját újrahasznosító 'You're Free' (2003 - Incentive). Jules rommá játszotta ezeket a korongokat, hiszen tökéletesen passzoltak dj-szettjeinek vidám, de kemény hangzásvilágába. Persze Paul se volt kutyaütő a lemezjátszók mögött, igaz egy viszonylag felejthető dupla mix cd-t jegyeztek Fergie-vel a Ministry Of Sound égisze alatt 2001-ben 'Hard Energy' címen.
Sokat nem ült a babérjain a nagyobbik Masterson, hiszen Jules-szel közösen állították pályára - a szintén a keményebb house farvizén evezve - a Hi-Gate nevű formációt, mely a nevét egy észak londoni városrészről Highgate-ről kapta, ahol Jules lakott. Szóval a Hi-Gate történet a 2000-es 'Pitchin'-nel (Incentive) vett repülőrajtot, noha itt sem volt túl eredeti a koncepció, hiszen Da Hool '97-es 'Meet Her At The Loveparade'-jének dallamát sikerül némi variálással megidézni. Persze ez tény a music junkie-kon kívül senkit sem hatott meg, a track számtalan válogatáson és dj-mixben landolt. Szintén remek fogadtatásra talált a duó második EP-je az 'I Can Hear Voices/Caned and Unable', melyről mindkét muzsikát rongyosra játszották. A kislemez-sikersztori további lépcsőfokai a 'Gonna Work It Out' (2001 - Incentive), a 'Saxuality' (2002 - Incentive) és a 'Hurricane' (2003 - Incentive) voltak. Ezek a darabok ott figyeltek a srácok debütáló albumán a 2003-as Day & night koncepciójú dupla 'Split Personality'-n. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben a japán piacon megjelent egy dupla formátumú lemez 'Saxuality' címmel. Az első diszk a Hi-Gate slágereket gyűjtötte egy csokorba, míg a második lemez egy dj mix 'Cyber Trance In Ibiza' néven.
Ian inkább a trance-sebb hangzásban találta meg önmagát. Fő projektje a Trouser Enthusiasts volt, melyre leginkább az 1999-es 'Sweet Release' kapcsán emlékezhetünk (ezen kívül egy EP-je volt még, a Jox-szal közös 'Killing Me'), illetve remix munkássága volt figyelemre méltó. Olyan ikonoknak készített átiratot, s tette őket a klubok világa számára is vonzóvá, mint a Pet Shop Boys, Ofra Haza, Kylie Minogue, és Anggun. A kihívás abban rejlett számára, hogy miként tudja egy teljesen más miliőben prezentálni ezeket a darabokat (nem mellesleg a kihívás mellett a major kiadók nem fizettek rosszul a remixekért).
Ian Monoboy-ként a Perfecto égisze alatt is feltünt 2001-ben a 'The Music In You'-val, illetve három, combos remixet is vállalt, így átgyúrta Riva 'Who Do You Love'-ját, Jan Johnston 'Silent Words'-szét, Aurora 'The Day It Rained Forever'-jét.
A Perfecto-s kötődés nem véletlen, hiszen Paul Oakenfold és Jake Williams oldalán ő volt a Planet Perfecto nevű producer formáció harmadik tagja, mely a régi klasszikus új köntösben való megjelenítését tűzte a zászlójára. Legemlékezetesebb munkáik a Grace féle 'Not Over Yet', a 'Bullet In The Gun' és érdekesség képpen a Queen 'Bites Da Dust'-jának ráncfelvarrott megközelítése.
2013. június 25., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése