Albumajánló: Shane 54 - My Way [2004]

Shane 54 'My Way' CD-je egy jó ideje lemezgyűjteményem becses részét képezi. Őskövület trancer-ként viszonylag hamar felfedeztem Előd trance alias-át és amit tudtam tőle beszereztem magamnak.

Hogy miért csak most írok róla lemezajánlót? Egy ideje újra ezt a CD-t koptatom az autóm lejátszójában és úgy éreztem fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy milyen jól is sikerült ez az anyag (másrészt az interneten nem is igazán találtam róla információs anyagot).
Másfél évtized távlatából ilyen mély, sodró (progressive és vokál) trance albumnak nem igazán örülhettünk, főleg nem az itthoni merítésből.
Szóval a történet szerint a Shane 54 alias az '54' című filmből jött, ahol az egyik autó rendszám táblájára számok helyett a Shane név volt írva, ami annyira megtetszett Elődnek, hogy a kettőt kombinálva meg is született az új, nemzetközi hangzású artist név. Előd trance iránti szeretete Sterbinszky 1999-es 'Egy nyár a Flörtben' című mixlemeze kapcsán kapott szárnyra, itt hallotta ugyanis System F mágikus 'Out Of The Blue'-ját, melynek telt (a dallamszekció a trance-ben nagyot menő, supersaw sound-ot kimaxoló Roland JP8000-tel készült) és felemelő hangzása őt is megigézte és elindította a trance irányába.
Egy évvel később 2000-ben már társ-szerzőként bukkant fel a neve Sterbinszky 'Discography' albumán két zenében is, így az 'Avalon'-ban, valamint a 'Take Me Away'-ben, melyhez a hangját is adta (maga a track egy nagyon jól sikerült Armin 'Communication' áthallás). 2001-ben készült első Shane 54-ként jegyzett remixe Cosmicman (Matti Laamanen) 'I Love You'-jához, ami igencsak hangos sikert aratott. Kisvártatva Armin Van Buuren figyelmét is felkeltette a Jean-Michel Jarre féle 'Souvenir De Chine' adaptációjával, mely az Afterglow labelnél jött ki. Ezáltal nyílt lehetősége olyan dalokat remixelni, mint például Labworks 'Ibiza Sunrise'-za, valamint a trance.nu hivatalos himnuszát a The Scarab (Airbase projektje) vs Inzite (Empyreal) 'Unity of Earth 2002'-t is új köntösbe bújtathatta. Szintén 2002-ben jött a JMJ 'Equinoxe 4' adaptáció, ami az addigi legnagyobb dobása volt Elődnek. Az új verzió magának Jarre-nak is tetszett (ellenkező esetben nem hiszem, hogy engedélyezte volna a hivatalos megjelenést). Készült két remixversenyre beadott munkája is, az egyik egy Lenny Kravitz 'Believe In Me'-jéhez, a másik pedig Madonna 'Music' című ópuszára. A sztori apró szépséghibája az volt, hogy mindkét track kapcsán csak amerikai remixelők jelentkezését várták, amit Előd csak később tudott meg.
Előbbi track-nél Előd újra rögzítette a vokált a saját hangjával és Sun-ként ki tudta adni (Yris Records - 2003), illetve ezzel szerepelt Kühl 'Directions' mix CD-jén is. A Madonna remixe (a maga 13  perces hosszával) pedig nem más lemezes táskájában (CD gyűjteményében) landolt, mint Paul Oakenfold. Oakenfold-dal maga Előd is találkozott egy pesti fellépésekor és személyesen mutatkozott be neki, hogy ő volt az aki azt a maratoni hosszúságú Madonna 'Music' remixet készítette. Az így szerzett ismertség egy remix felkérésbe torkolt, ami Oakie 'Time Of Your Life' című dalából készült.
Eközben a magyar piacról sem tűnt el Előd, előszeretettel remixelte hazai pop act-ek munkáit (Plastic, V-Tech, Bery, TNT, Gáspár Laci, Dukai Regina, Évi, R-Port), viszont a külföldi előrehaladást tekintette prioritásnak. La Bouche 'In Your Life'-jához gyúrt átirata például az európai slágerlistákon is előkelő pozíciót szerzett magának (ez volt az a korszak, amikor trance lemezek is felkapaszkodtak a hagyományos pop - rock által dominált listákra).
George Michael-nek is gurított egy hihetetlen (bár szintén unofficial) rework-öt az 'Outside'-ra, Lange is felkérte a 'Don't Think It Feel It' című számához, valamint Above & Beyond-nak is készített egy mixet a 'Far From In Love'-ból. A trance félistenek közül Paul Van Dyk-nak is dolgozott, a Vandit-on megjelent MMDC 'No More Rain'-jéhez is elkészítette saját verzióját, amit Paul 2003-as DJ Mag mellékleteként kiadott 'Return of God' CD záró tételeként is ellőt.

Közreműködött emellett a holland Misja Helsloot-tal a 'Back From Your Past'-en és a spanyol Abel Ramos-szal a 'Kippenvelmeter'-en. Közbe belefért egy-két hazai "sláger" is, a Dj Junior-ral és Michelle Wild-dal közös '69', ami Junior, a Home Club-ban tartott '69' estjeinek alapdala, himnusza lett. Őt kérték fel a Való Világ harmadik szériájának főcím dalának, a 'VV3' elkészítésére, ami megjelenésekor szintén sokat szólt a rádiókban.
Így érkeztünk el arra a pontra, amikor is az előző pár év original és remix termését egy lemezre gyűjtötte Előd, mindezt egy apró csavarral, DJ mix-ként tálalva a hallgatóságnak.
A nyitó, komolyzenei erényeket csillogtató 'Overture' a később teljes egészében felbukkanó 'Kippenvelmeter' kiállásából kiragadott intro rész, ami megadja az alaphangulatot.
A folytatásban az említett Lenny Kravitz 'Believe In Me' jön Előd újra rögzített énekével, ragadozó progressive trance köntösben álmodjuk újra az eredeti ballada mondanivalóját.
A 'VV3' Pink Flood remixsze némileg elvesz az eredeti tétel dallamosságából, viszont pont emiatt az apróbb foszlányok jobban tudnak érvényesülni. A JMJ 'Oxygene Part 3'-ját idéző szinti nagyot dob az összhatáson, azonnal elkapja a figyelmünket és nem is engedi a kompozíció lecsengéséig. Az 'Insecurity' is szépen tartja az intenzitást, a feszes ritmusokkal, minimálisabb dallamvilággal és remek vokállal. A '69' tribalos nyitánya már a dallamosabb szekcióra kezd hangolni minket. Michelle Wild erotikus "forró, nedves, fülledt" kántálásának bedobása a koncepcióba hatalmas volt, nagyon sokat dob az amúgy sem gyenge prog trance darabon. Itt érkezünk el az 'Equinoxe 4'-hez, aminek tökéletességét nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Erre úszik be a 'VV3' Monster Mix-sze, ami sokkal-sokkal dallamosabb, mint a Pink Flood verzió. Jó kontrasztba állítva mindkét megközelítést egy mixen belül hallani, remek időzítéssel, a megfelelő sorrendben csendülnek fel. A Futureproof is Előd egyik altergója  (az Airpanel, a Sun, a Pink Flood mellett), melynek 'Before You'-ja az egyik legszebb angol nyelvű, de magyar vonatkozású vokál trance darab. A társszerző Danny Kirsch, a vokalista Lynsey Moore volt. Megindító, emocionális pillanatok következnek itt a mixben, pedig a csúcspontot még később érjük el. Előbb az intróból is ismert 'Kippenvelmeter' zúdít csodadallamokat a nyakunkba, majd a 'Back From Your Past' epikus momentumai kényeztetik a hallójáratainkat. Az emlegetett csúcspont a 'Vampire'-nél érkezik, amit Carrie Skipper csodálatos hangja aranyoz be, de a kiállásban komolyzenei darabokat idéző hangulat egyszerűen beszippantja az embert és nehezen engedi el (amíg nem nyom az újrajátszás gombra).
A zárszó a Mester Tamás vokáljával és akusztikus gitárjátékával megerősített 'Altass El', ami az album rádiós slágere lett. Minőségi munka, hibátlan levezetése egy nagyszerű albumnak. 

Mindenkinek fokozottan ajánlott! 10/10.

Shane 54 – My Way

Label: Boring Records – CD 062-2
Formátum: CD, Album, Mixed
Ország: Hungary
Megjelent: 2004
Stílus: Progressive Trance, Trance

Tracklist:
1. Shane 54 – Overture (Beatless Edit) (1:26)
2. Sun - Believe In Me (Shane 54's Pink Flood Remix) (8:17)
3. Shane 54 - VV3 (Pink Flood Remix) (5:49)
4. Pink Flood feat. Sun – Insecurity (Shane 54 Monster Mix) (6:59)
5. Shane 54 & DJ Junior feat. Michelle Wild - 69 (Main Mix) (5:26)
6. Shane 54 - Equinoxe 4 (Original Club Mix) (7:05)
7. Shane 54 - VV3 (Shane 54 Monster Mix) (5:09)
8. Futureproof - Before You (Shane 54 Extended Mix) (5:20)
9. Shane 54 & Abel Ramos - Kippenvelmeter (Original Instrumental) (6:57)
10. Misja Helsloot feat. Shane 54 - Back From Your Past (S54 Vocal Club Mix) (6:30)
11. Shane 54 - Vampire (12" Vocal Club Mix) (8:16)
12. Shane 54 & Mester Tamás - Altass El (Master Mix) (4:28)

Raving Iran - egy dokumentumfilm, amiben a zene győz a hatalommal szemben

Blade&Beard azaz Arash Shadram és Anoosh Raki két iráni techno producer, ők a főszereplői a Susanne Regina Meures által írt és rendezett, 2016-ban bemutatott 'Raving Iran' című dokumentumfilmnek.
A duót szenvedélye a zeneírás és a nagyszabású rendezvényeken való zenélés hajtaná, viszont a rendkívül konzervatív iráni rezsim nem kultiválja a nyugati kultúra bármilyen formájú "ápolását", "népszerűsítését", így ebben a közegben folyamatosan falakba ütköznek techno-hoz közeli hangzásukkal, melyben amúgy elég ügyesen csepegtetik a közel-keleti motívumokat.
A srácok titokban, eldugott helyeken lépnek fel a rendőrség vegzálása közepette, veszélyeztetve ezzel azt, hogy akár börtönbe is kerülhetnek emiatt. És ez még csak a kezdet!
A felkeresett fénymásolással, nyomtatással foglalkozó cégek CD-jük borítóját sem hajlandóak kinyomtatni hatósági engedély nélkül. Az engedélyeztetésnél pedig zsákutcába jutnak, mivel gyakorlatilag mindent leszedetnek velük a borítóról, ami a helyi értékekkel szembemenő elem lehet.
A sutyiban elkészített CD-t ennek ellenére próbálják eljuttatni pár helyre (könyvesboltba, kávézókba), kevés sikerrel.
Ekkor ötlik fel bennük, hogy akár emigrálhatnánk, s nagyobb sikerrel tudnák zenei karrierjüket építeni.
Kapóra jön számukra, hogy a CD-k kiküldése után a zürichi Streetparade-en fellépési lehetőséget kapnak.
A vízum elintézése sem megy egyszerűen a számukra, de végül 5 napos tartózkodási engedélyt kapnak.
Egész idő alatt - bár élvezhetnék, hogy szabadok - ott lappang bennük a döntési kényszer, hogy visszatérjenek-e Iránba, vagy menekültjogi státuszt kérjenek maguknak Svájcban.
A másfél órás filmben végig átjön a feszültség, mesterséges hangulatkeltésre sincs szükség hozzá. A szereplők egytől-egyig hús és vér emberek, így abszolút valóságszagú a sztori (maguk a főszereplők is saját nevükön és valós artist nevüket használva vannak jelen).
A film nagyrészt mobiltelefonnal felvett és sok éjszakai, valamint arckitakarós részt tartalmaz, ugyanis a hatóságok nem nézték jó szemmel a filmeseket, másrészt a szereplők is féltek, hogy a rendőrség esetleg utánuk nyúl a szereplés miatt.
Alapvetően a film pozitív értékelést kapott, az imdb-n is 7.2-es pontszámon áll a 10-ből (865 szavazatból). A vice.com-on Niloufar Haidari tollából megjelent kritika viszont általánosítónak és sarkítónak címkézi a filmet, mondván ennyire nem lehetetlenítik el a(z elektronikus) zenészeket Iránban, illetve maga a film üzenete is tartalmaz félrecsúszott elemeket, s túlzottan egy nyugati kultúrából érkező szemével tekint egy bezárt és külsősök számára különös jogrendszer alapján működő országról.
Ettől függetlenül szokatlan megközelítése miatt rendkívül megkapó és tartalmas film, mindenképp javaslom megtekintésre!

A film trailer-e:

 
 


A duó zenei hátterét még jobban megismerhetjük a Marc De Pulse 'How I Met The Bass' című podcastjához készített interjúból.
"Az egyik barátunk hozott nekünk egy CD-t az Amerikai Egyesült Államokból, ami John Digweed Kiss 100-a volt. Miközben ezt hallgattuk felfedeztük magunknak a techno zenét és azt hogy mi is ilyen stílusban szeretnénk alkotni.
Ez azért volt nehéz, mert semmilyen zenei és technikai előképzettségünk nem volt, hogyan kell ilyen  zenéket írni. Sok zenét készítettünk, így a tudásunk idővel egyre jobb és jobb lett.
Sajnos kiadni nem tudtuk ezeket a műveket, mivel a nyugati típusú zene be volt tiltva Iránban, így hasonló stílusú lemezkiadó sem működött ott. Emellett az internet kapcsolatunk is elég ramaty volt, mivel Iránban mindent ellenőriztek és szűrtek. Ebbe beleesett például a Soundcloud és egyéb más zenével kapcsolatos oldal is. Egy lehetőségünk volt új hangzásokat megismerni, hogy proxy szerveren keresztül csatlakoztunk különböző zenéket kínáló hálózatokhoz és bár ez is baromi körülményes volt, nem volt más lehetőségünk."

A Blade&Beard formáció hangzásvilága:

 

Raving Iran
Kiadás dátuma: 2016
Film műfaja: Dokumentumfilm
Hossza: 1 óra 24 perc
Rendezője: Susanne Regina Meures
Főszereplői: Arash Shadram, Anoosh Raki

Könyvajánló: Hernán Cattáneo - Egy DJ álma - Emlékek

A közelmúltban jelent meg az argentín progressive house mágusának Hernán Cattáneo-nak önéletrajzi ihletésű, az 'Egy DJ álma - Emlékek" című könyve.

Ahogy az várható volt a hatalmas magyar rajongótáborra is gondolva az írást gyorsan átültetették magyar nyelvre (a spanyol kiadás után a magyar nyelvű készült el leggyorsabban, az angolt is beelőzve!). További különlegessége a megjelenésnek, hogy 2021. október 9-én közönségtalálkozóval összekötött dedikáláson lehetett találkozni a Mesterrel személyesen, s aláíratni a vásárolt példányokat.
Hernán Cattáneo-t közvetlen személyisége, állhatatossága és zene iránti alázata és mérhetetlen szeretete repítette oda ahol jelenleg van. A szerény, tisztességes, alapos DJ szobrát akár róla is mintázhatták volna. Nem él/élt bódítószerekkel, nem volt a nők rabja, nem cikkezett a sajtó a botrányairól, csendben, sztárallűröktől mentesen teszi a dolgát és 56 évesen még mindig aktívan járja a világot fellépései kapcsán.
A könyv fő szerkesztési elve az időrendiség, azaz a gyerekkortól napjainkig tekintjük át Hernán életének és karrierjének fontosabb állomásait.
A könyv tartalmával kapcsolatban elmondható, hogy rengeteg név és bulihelyszín került bele, igen alapos és teljeskörű a felsorolás, amit Hernán végigvezet.
Nekem viszont pont azok a sztorik jelentik a csúcspontot, amikor közelebb kerülhetünk, Hernán-hoz az emberhez. Például az a rész nagyon megérintett, amikor Hernán arról mesél, amikor üzleti partnereivel lemezboltot nyitottak és adósságba verték magukat, emiatt édesapjának az otthonukra jelzálogot kellett felvennie, miközben ő maga azt sem tudta hogyan tudja majd azt fizetni folyamatosan változó munkahelyei miatt. Ez azért is volt "pikáns", mivel az édesapjával nem volt zökkenőmentes a kapcsolata. Persze idővel ő is elfogadta, hogy fia DJ-nek állt, főleg amikor kedvenc újságjainak hasábjain olvasott Hernán hangos sikereiről.
Mindenképp kiemelendő rész az is, amikor Hernán a hosszú pályafutása kapcsán négy alapvető dolgot jelöl meg siker receptjeként:
- Némi tehetséggel és sok kemény munkával nagyon jó dj válhat bárkiből
- Kell egy kis szerencse, hogy esélyt kapj a bizonyításra
- Ha egyszer már fent vagy, olyan emberek vegyenek körül, akik szeretnek és törődnek veled, az üzleti érdekeken túl
-A jó környezet kulcsfontosságú (család!)

A magyar kiadásról is érdemes külön szót ejteni. Maga a formátum rendkívül esztétikus, nem esnek ki a lapok, sőt könyvjelző se kell, mert az első és utolsó hajtófüllel könnyedén megjelölhetjük hol tartunk az olvasásban. A korrektor cserébe viszont nem állt a helyzet magaslatán, a helyesírás (szóismétlés, elválasztás) hagy némi kívánnivalót maga után, emellett sok helyen eléggé magyartalan a megfogalmazás is. Ez persze betudható a gyors fordítási és kiadási folyamatnak is, viszont egy kicsit elvesz a könyv élvezeti értékéből.
Ettől függetlenül egy olyan könyv, aminek minden elektronikus zene rajongónak a könyvespolcán kell pihennie, mert olyan motivációs értékkel bír, ami segíthet átlendülni a legkomolyabb karrierválságokon is.

A könyv az alábbi linkeken vásárolható meg: 
LIBRI
KÖNYVESBOLT