Tudtad-e Vol.2.: folytatódik az elektronikus zenei háttérinfókat leleplező rovatunk

 A sorozatnyitó cikkünk sikere után rögtön érkezik a 'Tudtad-e' rovat második bejegyzése. Ezúttal Chicane, Enya és Harrison Ford kapcsolódása, a The Montini Experience titkos magyar szála, Marc Van Dale & Enrico, a Verve és a Rolling Stones egy húron pendülése, valamint a 'Pulp Fiction'-ben (Ponyvaregény) Samuel L. Jackson által előadott  Ezekiel 25 17 soraiból 1999-ben kétszer is instant bankót facsaró Kosmo Records kerültek górcső alá.

1. Chicane-n a tutiba nyúlt a Theme From Harry's Game mintázásával.
Talán az sokak számára nem tartozik a titok kategóriába, hogy Nick Bracegirdle aka Chicane a 'Saltwater' elkészítésekor beizzította a samplerét.
A vokál és főtéma gyanánt egészen 1982-ig ment vissza "időgépével", az ír Clannad formáció a Harry's Game című minisorozatnak (ami az 1975-ös 'Troubles in Northern Ireland' című novella alapján készült) készítette el a főcím dalát. A sorozat írója Gerald Seymour először a formáció 'Fuaim' albumáról a skót-kelta 'Mhorag 's Na Horo Gheallaidh'-t akarta zeneként használni, de a Clannad úgy vélte egy ír nyelvű dal sokkal inkább passzolna ide.
A mindkét verzióban a vokált jegyző Máire (Moya) Brennan egyébként nem más, mint a világhírű Enya nővére, így nem csoda, honnan van éteri hangja.
A 'Theme From Harry's Game' egyébként a mozivásznon is többször megjelent, egyik legemlékezetesebb felhasználása az 1992-es 'Patriot Games'-ben (magyarul Férfias játékok, főszerepben: Harrison Ford-dal) történt, amikor az egyik (Patrick Bergan által megszemélyesített) IRA tag egy elhagyatott házban a tévében nézi a szám videóklipjét, miközben fegyveresek próbálnak az életére törni.

2. Magyar szál is mozgatta az 'Astrosyn' alkotási folyamatát
Ahogy a mondás tartja, nincs olyan része az életnek, ahol ne lenne egy magyar a siker hátterében. Nos zenei vonalon is akad egy büszkeségre okot adó momentum, amire talán eddig senki sem figyelt oda igazán.
Szóval a discogs.com oldalon egyből szemet szúr a tény, hogy a The Montini Experience - akik a 'My house is your house and your house is mine' vokál rigmusra (The Break Boys aka Frankie Bones azonos című trackjéből) épített 'Astrosyn'-nal korszakos acid/hard trance slágert alkottak - három tagja közül az egyik, Lajos Mészáros magyar felmenőkkel rendelkezik (a formáció másik két tagja Bart Grinaert, Marc Van Campenhout). Lajos Mészáros ráadásul nemcsak ebben a projektben volt studió partnere  Bart-nak és Marc-nak, itt egy rövid felsorolás további ismert munkáiból: Viper 'It's a New Day' Housetrap 'Housetrap I, II, III EP', Scotti Deep 'Brooklyn Beats (Pulse 2 Rhythm Mix)', Zzino vs Accelerator 'Waterproof'.
Minden érdekességet nem is lőnék el vele kapcsolatban, mert hamarosan érkezik egy vele készített interjú a blog hasábjain.

3. A Rolling Stones köszönte a Verve sikereit, eközben Mark Van Dale-ék is eleveztek a farvizen
A 'Dream Dance Vol. 9'-es (1998) dupla lemezes válogatás első CD-jén fedeztem fel egy tracket, amit Dj Quicksilver miatt vettem előre a sorban a lemez első meghallgatásakor. A 6-os szám elkövetője a holland Marc Van Dale (a Massive Drive kiadó feje) és Enrico voltak (a Three Drives On a Vinyl, Delegate, Club Royale, Ceremony X, Partision alias-ok mögötti zenei géniusz),
Mint az ismert az eredetileg 'Water Verve'-re keresztelt track a The Verve 1997-es 'Bittersweet Symphony'-jából mintázta a szimfónikus részt. A Dream Dance inlay-ében azonban feltűnt, hogy a dalírói krediteknél feltűnt Mick Jagger és Keith Richards neve, akik a The Rolling Stones tagjai ugyebár.
Kicsit utánajárva a sztorinak kiderült, hogy Richard Ashcroft-ék egy 1965-ös Rolling Stones nóta a 'The Last Time'-nak Andrew Long Oldham által hangszerelt szimfonikus verziójából merítettek ihletet. Allen Klein a Stones korábbi menedzsere azért perelte be a Verve-őt, mert bár jogot kaptak rá, de a szerződésben foglalthoz képest hosszabb részletet használtak a dalhoz. Végül Ashcroft-ék peren kívüli megegyezésre kényszerültek, 100%-ban lemondva a dal szerzői jogairól Klein cégének javára, Jagger-t és Richards-ot pedig dalszerzőként tüntették fel Ashcroft mellett. 2019-ben maga Ashcroft mondta el egy interjúban, hogy 20  év után végre pont került az ügy végére, mivel a Stones-tól visszakapták a szerzői jogkat, valamint Jagger és Richards abba is belementek, hogy szerzőként lekerüljön a nevük a dalról.
Azt már csak halkan jegyezném meg, hogy Mark Van Dale-ék megoldották a jogi problémák orvoslását azzal, hogy szerzőként csak Mick Jagger-t és Keith Richards-ot tüntették fel. A 'Water Verve' címet is átalakították a Club Tools-os maxi cd kiadáson már a hangzatosabb 'Water Wave' szerepelt, ennek konkrét okáról viszont sajnos nem találtam érdemleges információt.

4. A Kosmo Records ugyanabban az évben kétszer dobta be Pulp Fiction-ből vett Ezekiel 25:17 idézetet, két külön előadóval
A müncheni Kosmo Records fogalmazhatunk úgy, hogy a house és techno slágeresebb (siker orientáltabb) változatát preferálta. Történt egyszer, hogy 1999-ben ugyanarra a témára építettek két külön release-t.
Az alapelem az 1994-es Quentin Tarantino moziból a 'Ponyvaregény'-ből származott, mégpedig Samuel L. Jackson legendás Ezekiel 25:17-nek a skandálása (részben, vagy egészben).
1998-ban a düsseldorfi Oliver Moldan 'Pulp' címmel, amolyan groovy house szinezetű alapon készített egy tracket, az ominózus beszédet darabjaiban beemelve a fősodorba. A tracket a szintén düsseldorfi (Andry Nalin szülövárosa) Superfly Records adta ki, majd 1999-ben a Kosmo Records licenszelte. Szintén ugyanebben az évben jött Dj Tomcraft (és studió partnere Eniac) és megcsinálta ugyanazt pepitában. Vették a vokált (egészben) tettek rá egy jó groove-ot és egy gitáros, slágeresebb kiállást (Ezekiel Mix) és nemes egyszerűséggel elkeresztelték '25:17-re'. 
Talán egyszerűbb lett volna, ha a 'Pulp'-ra készül egy Tomcraft remix, így furcsa, hogy ugyanabban az évben, ugyanazt és ugyanott ellőtték (ráadásul nem lett akkora anyagi kasza, mint amekkorára számítottak).

Lapozgató Vol. 11: Hooj Choons - The Sound Of Summer

A Hooj Choons 1991 tavaszán született egy, a végét járó nagyobb kiadó maradványából kiemelkedve. Az anyacég tulajdonosához, egy önmagát halálra unó ex-bérelszámolóhoz hozzácsapódott egy egyetemi hallgató (Red Jerry), aki idejének nagy részét az angolok zenei ízlését tanulmányozva londoni acid house klubban töltötte. 1992 tavaszán a London Records segítségével sikerült is kiadni az első maxijukat. Ezzel kezdetét vette egy sikerszéria, s a Hooj Choons 1998 nyarára az egyik legkedveltebb kiadó lett.

Red Jerry 1991-ben adta kii első maxiját, ami a listákon azonnal a 13. helyre került. Nem sokkal később kapott egy demót egy - akkor még ismeretlen - Mr. Drum nevű producertől, aki aztán új nevével (Felix) és ezzel a dallal (Don't You Want Me) a listák első helyén találta magát. Eközben Jerry egy rosszul kötött szerződés következtében elvesztette az 'első Hooj'-t, de kemény munkával sikerült egy újat teremtenie, amit már abszolút saját gyermekeként tekint.
Jerry: " Elkezdtek rohanni körülöttem a dolgok, és nekem ekkor még fogalmam sem volt, hogyan kellene futtatni egy üzletet."
Tudta, nehéz lesz a kiadó profilját magasan tartani, de az első listás helyezések után többre vágyott. Szerencsére nem sokkal később egy másik tizenéves producertől, JX-től kapott demót " Son Of A Gun" címmel. Ez 17. lett a listákon és a London Records rögtön át is vette. A kis kiadó karrierje felfelé ívelt.

Már több mint hatvan kiadványuk jelent meg (ez évente kb. tízet jelent). Eddig mind bekerült a listák legjobb negyven dala közé. Ezt szeretnék folyamatosan szinten tartani.
Mostanság átlagosan 12 000 példányt adnak el egy kiadványból és a "4 dal 2 lemezen" formára specializálódtak. Ez azt jelenti, hogy egy dalból két maxi jelenik meg, oldalanként egy-egy változattal. Így a bakeliteken a legjobb hangminőséget tudják a DJ-knek biztosítani.

SOLAR STONE - THE IMPRESSIONS EP /hooj57/

Sokat kellett rá várnunk, de mindenképpen megérte, hiszen az EP Birmingham legjobbjaitól származik (Rich Mowatt, Andy Bury és Sam Tierney). A lemez leggyönyörűbb ékköve a Day by Day című track, attól függetlenül, hogy a többi remix - Red Jerry-től és Soundship-től - is érdemes a meghallgatásra. A produkció értéke az, ami megkülönbözteti az Impressions-t a bazári slágerzenéktől.



LSG - THE BLACK SERIES EP /hooj62/

A német hard-tech mester, OLIVER LIEB híres magasröptű remixeiről. Ez is ilyen, egy szenvedélyes, semmiképpen sem rideg felépítésű techno, ami nem annyira utaztatós, hanem inkább megragad és húz magával. DJ XXL: "Már egy ideje játszom a 'Train Of Through'-t, a közönség visszajelzései nagyon jók. Szerintem ez Lieb legjobb munkája, meglehetősen erős és dinamikus, igazi friss hangzású zene, amit nem lehet/kell kategorizálni.



THREE DRIVES - GREECE 2000 /hooj63/

Egy másik import kedvenc angol kiadásban, amit az elmúlt hat hónap alatt folyamatosan hallani lehetett szinte mindenhol. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez 1998 legnagyobb klubtrance slágere. Azok a DJ-k, akik régebben játszottak, ma is vadul forgatják, a darab a Creamfields-en legalább hétszer (!) ment le. Kiválóan beleillik a Hooj hangzásvilágába, a mixek közül az 'Original' és a 'Man No With Name' a csúcs. Az eredeti magas színvonalú instrumentális trance darab, forró és gyönyörű. A Man with No Name remixben nincs annyi érzelem, mint az eredetiben, kicsit keményebb, de ad egy gerincet a számnak a szőnyegekkel teli dobalap, amitől a zene energikusabb lesz. A melódia, a basszus annyira Hooj, hogy az már hihetetlen!!! Hogy lehetett-e ez a szám Top 40-es?! Hogyne, hiszen minden adott volt hozzá...



ENERGY 52 - CAFE DEL MAR'98 /hooj64/

Egy korai német szám az EYE Q-tól, amelynek Three'n One remixe tavaly nyáron Ibiza klubhimnuszává vált A Cafe Del Mar 1998-as változata a DJ Magazin százas toplistáján egy fantasztikus hetedik helyezéssel robbant be a köztudatba. A track visszhangja mind az overground, mind az underground zenét kedvelők körében nagyon jól. Minden idők egyik legnagyobb klubőrülete, amely nem hagy alább. Az elmúlt évben az LSG és a Three'n One keverték át a nótát. Az idei kiadásban olyan előadók működtek közre, mint OLIVER LIEB, HYBRID, NALIN & KANE. Mindegyik verzió nagyon állat, de az összeset magasan veri a NALIN & KANE remix, amelyben a dobalap mellett hallhatunk egy iszonyatosan jó kongaszólót is. A Hooj koncepciója, hogy olyan maxikat adjanak ki, amelyek vidámak, van húzás bennük és emellett igényesek is. Abszolút rendben van!



BILLY HENDRIX - THE BODYSHINE EP /hooj65/

Hát ez meg kicsoda? Ja, ez Sharam a Three N' One formációból. Ismét egy pumpálós club trance-szel lehetett gazdagabb az ember, ha megvette a darabot. Én nem.



MEDWAY - THE SURRECTION EP /hooj66/

Organikus, nyugodt trance három számon keresztül, egy olyan 'lebegő érzéssel' és visszatérő atmoszférikus break-ekkel, ami annyira vagány és frissítő, hogy az embervérmérséklete nem egyszerűen emelkedik meg. A lemez egy igazi szépség, különlegességei az elektro-garage és az ambient verzió, ez utóbbitól még jobban futkos az ember hátán a hideg. Tökéletes hangzás.



C.M. - DREAM UNIVERSE /hooj68/

A Taucher remixnél már meg is állhatunk, hiszen a német trance DJ ezzel a kurva jó epic darabbal hozott friss szint ebbe a zord világba. Nem tűnik túl soknak igazából, precíz ritmusok, csúsztatott basszus, egészen addig, amíg el nem érkezünk a kiálláshoz. Minden eltűnik és csak a szívszorító hegedű marad. Ezen kívül található még egy Tilt, egy Man With No Name remix, de természetesen az eredeti verzió sem maradhatott le.



DEEPER SHADES of Hooj

1997-ben a Hooj szinte mindvégig ott volt a reflektorfényben, köszönhető ez olyan remixereiknek, mint például a Nalin & Kane. A fantasztikus és melankolikus Lustral-féle Everytime ugyanúgy toplistás, mint a Cafe Del Mar, vagy akár a Beachball. A válogatáson felfedezhetünk még néhány trance-et, például az LSG, a Marmion, vagy a Lost Trible előadásában. Egy biztos: sem a Deeper Shades válogatássorozat, sem a Hooj kiadványai nem hiányozhatnak a trance DJ-k ládájából.

Hooj Choons Discography

szöveg: Sylvie, Blackman,
Forrás: FREEE Magazin / 1998. 11.