1. Chicane-n a tutiba nyúlt a Theme From Harry's Game mintázásával.
Talán az sokak számára nem tartozik a titok kategóriába, hogy Nick Bracegirdle aka Chicane a 'Saltwater' elkészítésekor beizzította a samplerét.
A vokál és főtéma gyanánt egészen 1982-ig ment vissza "időgépével", az ír Clannad formáció a Harry's Game című minisorozatnak (ami az 1975-ös 'Troubles in Northern Ireland' című novella alapján készült) készítette el a főcím dalát. A sorozat írója Gerald Seymour először a formáció 'Fuaim' albumáról a skót-kelta 'Mhorag 's Na Horo Gheallaidh'-t akarta zeneként használni, de a Clannad úgy vélte egy ír nyelvű dal sokkal inkább passzolna ide.
A mindkét verzióban a vokált jegyző Máire (Moya) Brennan egyébként nem más, mint a világhírű Enya nővére, így nem csoda, honnan van éteri hangja.
A 'Theme From Harry's Game' egyébként a mozivásznon is többször megjelent, egyik legemlékezetesebb felhasználása az 1992-es 'Patriot Games'-ben (magyarul Férfias játékok, főszerepben: Harrison Ford-dal) történt, amikor az egyik (Patrick Bergan által megszemélyesített) IRA tag egy elhagyatott házban a tévében nézi a szám videóklipjét, miközben fegyveresek próbálnak az életére törni.
Ahogy a mondás tartja, nincs olyan része az életnek, ahol ne lenne egy magyar a siker hátterében. Nos zenei vonalon is akad egy büszkeségre okot adó momentum, amire talán eddig senki sem figyelt oda igazán.
Szóval a discogs.com oldalon egyből szemet szúr a tény, hogy a The Montini Experience - akik a 'My house is your house and your house is mine' vokál rigmusra (The Break Boys aka Frankie Bones azonos című trackjéből) épített 'Astrosyn'-nal korszakos acid/hard trance slágert alkottak - három tagja közül az egyik, Lajos Mészáros magyar felmenőkkel rendelkezik (a formáció másik két tagja Bart Grinaert, Marc Van Campenhout). Lajos Mészáros ráadásul nemcsak ebben a projektben volt studió partnere Bart-nak és Marc-nak, itt egy rövid felsorolás további ismert munkáiból: Viper 'It's a New Day' Housetrap 'Housetrap I, II, III EP', Scotti Deep 'Brooklyn Beats (Pulse 2 Rhythm Mix)', Zzino vs Accelerator 'Waterproof'.
Minden érdekességet nem is lőnék el vele kapcsolatban, mert hamarosan érkezik egy vele készített interjú a blog hasábjain.
A 'Dream Dance Vol. 9'-es (1998) dupla lemezes válogatás első CD-jén fedeztem fel egy tracket, amit Dj Quicksilver miatt vettem előre a sorban a lemez első meghallgatásakor. A 6-os szám elkövetője a holland Marc Van Dale (a Massive Drive kiadó feje) és Enrico voltak (a Three Drives On a Vinyl, Delegate, Club Royale, Ceremony X, Partision alias-ok mögötti zenei géniusz),
Mint az ismert az eredetileg 'Water Verve'-re keresztelt track a The Verve 1997-es 'Bittersweet Symphony'-jából mintázta a szimfónikus részt. A Dream Dance inlay-ében azonban feltűnt, hogy a dalírói krediteknél feltűnt Mick Jagger és Keith Richards neve, akik a The Rolling Stones tagjai ugyebár.
Kicsit utánajárva a sztorinak kiderült, hogy Richard Ashcroft-ék egy 1965-ös Rolling Stones nóta a 'The Last Time'-nak Andrew Long Oldham által hangszerelt szimfonikus verziójából merítettek ihletet. Allen Klein a Stones korábbi menedzsere azért perelte be a Verve-őt, mert bár jogot kaptak rá, de a szerződésben foglalthoz képest hosszabb részletet használtak a dalhoz. Végül Ashcroft-ék peren kívüli megegyezésre kényszerültek, 100%-ban lemondva a dal szerzői jogairól Klein cégének javára, Jagger-t és Richards-ot pedig dalszerzőként tüntették fel Ashcroft mellett. 2019-ben maga Ashcroft mondta el egy interjúban, hogy 20 év után végre pont került az ügy végére, mivel a Stones-tól visszakapták a szerzői jogkat, valamint Jagger és Richards abba is belementek, hogy szerzőként lekerüljön a nevük a dalról.
Azt már csak halkan jegyezném meg, hogy Mark Van Dale-ék megoldották a jogi problémák orvoslását azzal, hogy szerzőként csak Mick Jagger-t és Keith Richards-ot tüntették fel. A 'Water Verve' címet is átalakították a Club Tools-os maxi cd kiadáson már a hangzatosabb 'Water Wave' szerepelt, ennek konkrét okáról viszont sajnos nem találtam érdemleges információt.
A müncheni Kosmo Records fogalmazhatunk úgy, hogy a house és techno slágeresebb (siker orientáltabb) változatát preferálta. Történt egyszer, hogy 1999-ben ugyanarra a témára építettek két külön release-t.
Az alapelem az 1994-es Quentin Tarantino moziból a 'Ponyvaregény'-ből származott, mégpedig Samuel L. Jackson legendás Ezekiel 25:17-nek a skandálása (részben, vagy egészben).
1998-ban a düsseldorfi Oliver Moldan 'Pulp' címmel, amolyan groovy house szinezetű alapon készített egy tracket, az ominózus beszédet darabjaiban beemelve a fősodorba. A tracket a szintén düsseldorfi (Andry Nalin szülövárosa) Superfly Records adta ki, majd 1999-ben a Kosmo Records licenszelte. Szintén ugyanebben az évben jött Dj Tomcraft (és studió partnere Eniac) és megcsinálta ugyanazt pepitában. Vették a vokált (egészben) tettek rá egy jó groove-ot és egy gitáros, slágeresebb kiállást (Ezekiel Mix) és nemes egyszerűséggel elkeresztelték '25:17-re'.
Talán egyszerűbb lett volna, ha a 'Pulp'-ra készül egy Tomcraft remix, így furcsa, hogy ugyanabban az évben, ugyanazt és ugyanott ellőtték (ráadásul nem lett akkora anyagi kasza, mint amekkorára számítottak).
