Tudtad-e Vol.2.: folytatódik az elektronikus zenei háttérinfókat leleplező rovatunk

 A sorozatnyitó cikkünk sikere után rögtön érkezik a 'Tudtad-e' rovat második bejegyzése. Ezúttal Chicane, Enya és Harrison Ford kapcsolódása, a The Montini Experience titkos magyar szála, Marc Van Dale & Enrico, a Verve és a Rolling Stones egy húron pendülése, valamint a 'Pulp Fiction'-ben (Ponyvaregény) Samuel L. Jackson által előadott  Ezekiel 25 17 soraiból 1999-ben kétszer is instant bankót facsaró Kosmo Records kerültek górcső alá.

1. Chicane-n a tutiba nyúlt a Theme From Harry's Game mintázásával.
Talán az sokak számára nem tartozik a titok kategóriába, hogy Nick Bracegirdle aka Chicane a 'Saltwater' elkészítésekor beizzította a samplerét.
A vokál és főtéma gyanánt egészen 1982-ig ment vissza "időgépével", az ír Clannad formáció a Harry's Game című minisorozatnak (ami az 1975-ös 'Troubles in Northern Ireland' című novella alapján készült) készítette el a főcím dalát. A sorozat írója Gerald Seymour először a formáció 'Fuaim' albumáról a skót-kelta 'Mhorag 's Na Horo Gheallaidh'-t akarta zeneként használni, de a Clannad úgy vélte egy ír nyelvű dal sokkal inkább passzolna ide.
A mindkét verzióban a vokált jegyző Máire (Moya) Brennan egyébként nem más, mint a világhírű Enya nővére, így nem csoda, honnan van éteri hangja.
A 'Theme From Harry's Game' egyébként a mozivásznon is többször megjelent, egyik legemlékezetesebb felhasználása az 1992-es 'Patriot Games'-ben (magyarul Férfias játékok, főszerepben: Harrison Ford-dal) történt, amikor az egyik (Patrick Bergan által megszemélyesített) IRA tag egy elhagyatott házban a tévében nézi a szám videóklipjét, miközben fegyveresek próbálnak az életére törni.

2. Magyar szál is mozgatta az 'Astrosyn' alkotási folyamatát
Ahogy a mondás tartja, nincs olyan része az életnek, ahol ne lenne egy magyar a siker hátterében. Nos zenei vonalon is akad egy büszkeségre okot adó momentum, amire talán eddig senki sem figyelt oda igazán.
Szóval a discogs.com oldalon egyből szemet szúr a tény, hogy a The Montini Experience - akik a 'My house is your house and your house is mine' vokál rigmusra (The Break Boys aka Frankie Bones azonos című trackjéből) épített 'Astrosyn'-nal korszakos acid/hard trance slágert alkottak - három tagja közül az egyik, Lajos Mészáros magyar felmenőkkel rendelkezik (a formáció másik két tagja Bart Grinaert, Marc Van Campenhout). Lajos Mészáros ráadásul nemcsak ebben a projektben volt studió partnere  Bart-nak és Marc-nak, itt egy rövid felsorolás további ismert munkáiból: Viper 'It's a New Day' Housetrap 'Housetrap I, II, III EP', Scotti Deep 'Brooklyn Beats (Pulse 2 Rhythm Mix)', Zzino vs Accelerator 'Waterproof'.
Minden érdekességet nem is lőnék el vele kapcsolatban, mert hamarosan érkezik egy vele készített interjú a blog hasábjain.

3. A Rolling Stones köszönte a Verve sikereit, eközben Mark Van Dale-ék is eleveztek a farvizen
A 'Dream Dance Vol. 9'-es (1998) dupla lemezes válogatás első CD-jén fedeztem fel egy tracket, amit Dj Quicksilver miatt vettem előre a sorban a lemez első meghallgatásakor. A 6-os szám elkövetője a holland Marc Van Dale (a Massive Drive kiadó feje) és Enrico voltak (a Three Drives On a Vinyl, Delegate, Club Royale, Ceremony X, Partision alias-ok mögötti zenei géniusz),
Mint az ismert az eredetileg 'Water Verve'-re keresztelt track a The Verve 1997-es 'Bittersweet Symphony'-jából mintázta a szimfónikus részt. A Dream Dance inlay-ében azonban feltűnt, hogy a dalírói krediteknél feltűnt Mick Jagger és Keith Richards neve, akik a The Rolling Stones tagjai ugyebár.
Kicsit utánajárva a sztorinak kiderült, hogy Richard Ashcroft-ék egy 1965-ös Rolling Stones nóta a 'The Last Time'-nak Andrew Long Oldham által hangszerelt szimfonikus verziójából merítettek ihletet. Allen Klein a Stones korábbi menedzsere azért perelte be a Verve-őt, mert bár jogot kaptak rá, de a szerződésben foglalthoz képest hosszabb részletet használtak a dalhoz. Végül Ashcroft-ék peren kívüli megegyezésre kényszerültek, 100%-ban lemondva a dal szerzői jogairól Klein cégének javára, Jagger-t és Richards-ot pedig dalszerzőként tüntették fel Ashcroft mellett. 2019-ben maga Ashcroft mondta el egy interjúban, hogy 20  év után végre pont került az ügy végére, mivel a Stones-tól visszakapták a szerzői jogkat, valamint Jagger és Richards abba is belementek, hogy szerzőként lekerüljön a nevük a dalról.
Azt már csak halkan jegyezném meg, hogy Mark Van Dale-ék megoldották a jogi problémák orvoslását azzal, hogy szerzőként csak Mick Jagger-t és Keith Richards-ot tüntették fel. A 'Water Verve' címet is átalakították a Club Tools-os maxi cd kiadáson már a hangzatosabb 'Water Wave' szerepelt, ennek konkrét okáról viszont sajnos nem találtam érdemleges információt.

4. A Kosmo Records ugyanabban az évben kétszer dobta be Pulp Fiction-ből vett Ezekiel 25:17 idézetet, két külön előadóval
A müncheni Kosmo Records fogalmazhatunk úgy, hogy a house és techno slágeresebb (siker orientáltabb) változatát preferálta. Történt egyszer, hogy 1999-ben ugyanarra a témára építettek két külön release-t.
Az alapelem az 1994-es Quentin Tarantino moziból a 'Ponyvaregény'-ből származott, mégpedig Samuel L. Jackson legendás Ezekiel 25:17-nek a skandálása (részben, vagy egészben).
1998-ban a düsseldorfi Oliver Moldan 'Pulp' címmel, amolyan groovy house szinezetű alapon készített egy tracket, az ominózus beszédet darabjaiban beemelve a fősodorba. A tracket a szintén düsseldorfi (Andry Nalin szülövárosa) Superfly Records adta ki, majd 1999-ben a Kosmo Records licenszelte. Szintén ugyanebben az évben jött Dj Tomcraft (és studió partnere Eniac) és megcsinálta ugyanazt pepitában. Vették a vokált (egészben) tettek rá egy jó groove-ot és egy gitáros, slágeresebb kiállást (Ezekiel Mix) és nemes egyszerűséggel elkeresztelték '25:17-re'. 
Talán egyszerűbb lett volna, ha a 'Pulp'-ra készül egy Tomcraft remix, így furcsa, hogy ugyanabban az évben, ugyanazt és ugyanott ellőtték (ráadásul nem lett akkora anyagi kasza, mint amekkorára számítottak).

Chicane próbálja menteni a mundér becsületét

A fórumokon olvasott pozitív kritikák hatására úgy gondoltam adok egy esélyt Chicane új albumának a 'Giants'-nak. Tíz évvel ezelőtt minden bizonnyal köröm rágcsálva, izgatottan pörgettem volna be a korongot, de ismerve azt a nem éppen vonzó utat, amit Nick választott magának, s amin járt az elmúlt pár esztendőben személyemben sajnos eggyel csökkentette rajongótáborát. Az iszonyatos poposodást az én finnyás gyomrom nem igazán vette be, éppen ezért fordulhatott elő, hogy az előző LP a 'Sommersault' rövid időn belül a lomtárban landolt. A lelkem mélyén reméltem, hogy Nick kétszer nem lép ugyanabba a folyóba és valami mással, jobbal rukkol elő, mint anno 2007-ban.
A nyitó 'Barefoot' egyből a korong legjobb darabja. Mondom ezt azért, mert Nick visszatér az 'Offshore'-os témákhoz, puha string szőnyegei és a tengerparti atmoszféra egyből magával ragad, s még az ütemeket sem hiányoljuk ebből az instrumentális gyöngyszemből. A 'Middledistancerunner' is kellemes meglepetést okoz, a mélázós férfi vokál perfektül passzol a hátradőlős house ütemekhez. A 'Come back' kezdése is bizakodásra ad okot, ám itt az effektelt férfi vokál és a címet kántáló női hang sokat ront az összhatáson, vokál pop house ala Chicane. A 'What I'm doing here part 1' amolyan Imogen Heap-es borulás. Semmi nyomulás, szolíd, visszafogott ambient barangolás három percben. A címadó 'Giants' furán kezdődik (mintha visszafelé szólalnának meg a dallam hangjai), majd az ismerős Chicane-stringek húzzák fel a muzsikát, ami végül is a most futó Dinka-George F. Zimmer-Helvetic Nerds-Incognet vonallal mutat rokonságot. A korábbról ismert Poppiholla ezúttal egy visszafogott zongorás 5AM edit-ben próbál meggyőzni arról, hogy szerethető alkotás. Nos, nekem túl langyi és elkapkodott. A 'So far out to sea' is egy olyan alkotás, mint a nyitó 'Barefoot' tetten érhetőek rajta Nick korai gyökerei, az atmoszféra totálba kap bennünket, a drum 'n' bass-es alap is adja rendesen az érzést. Azt kell mondjam, hogy szép munka, de ehhez kell valamit villantani a régi dicsőségből. A 'Where do I start' azt hiszem rövid időn belül a rádiók kedvence lehet egyszerű dallamvezetésével, könnyen megjegyezhető vokáljával. A 'From where I stand' folytatása az előző számnak, csak egy kicsivel feszesebbek a ritmusok, de a dallamvilág és a használt hangminták nagyjából ugyanazok. A 'Hiding all the stars'-tól a hidegrázás kerülget, főleg, hogy Nick még piszok módon Gary Numan 'Cars'-ának basszusvonalát is sikeresen hozzáelegyítette a saját verziójához. Visszatér a 'What I'm doing here', a második felvonásban Blandine helyét Lemar veszi át a mikrofon mögött. Azt kell mondjam a női vokál jobban passzol ide, bár Lemar próbálkozik Blandine orgánuma sokkal karakteresebb a dalhoz mérten. A 'Titles' némi komolyzenei beütéssel is dicsekedhet, mintha Nick és az öreg Vangelis párbajoztak volna egyet a studióban, kellemes soundtrack hatású muzsika. A 'Middledistancerunner' Disco Citizens remixe zárja a sort. Nick sokban nem változtat az eredetihez képest (ráadásul az album megjelenése után kevéssel a szám maxin is elérhetővé vált), nem is értem mit keres itt még egyszer.
Összességében többet kaptam az albumtól, mint amire előzetesen számítottam. Tény, hogy a vokálos számok dominálnak, de szerencsére Nick a pop mellett ügyesen visszanyúlt gyökereihez és villantotta, hogy a '97-ben megalkotott sound 13 évvel később is le tud bennünket venni a lábunkról. Egy biztos, hangulat kell ehhez az LP-hez, ha nem vágyunk komoly dolgokra, akkor válasszuk a 'Giants'-t, amely meghálálja majd a belé fektetett bizalmat. Összességében az ambient és a d'n'b szerzemény miatt 7/10-et adok Nick-nek. Remélem lesz ez még jobb is!

Chicane - Giants

Label: Modena
Katalógus szám: MODENACD4
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. július
Stílus: House, ambient
Producer: Nick Bracegirdle

Tracklist:
1. Barefoot (6:05)
2. Middledistancerunner (5:53)
3. Come Back (7:29)
4. What Am I Doing Here? Part 1 (3:46)
5. Giants (7:01)
6. Poppiholla (5am) (5:06)
7. So Far Out To Sea (5:38)
8. Where do i start? (4:32)
9. From Where I stand (6:38)
10. Hiding all the Stars (5:43)
11. What am i doing here? Part 2 (6:27)
12. Titles (4:26)
13. Middledistancerunner (DC Rework Edit) (3:53)